Népszava, 1946. december (74. évfolyam, 273–296. sz.)
1946-12-01 / 273. szám
Valahányszor csak szóbakerül a kérdés és természetesem sokszor sióbakerül büszkén szoktam hivatkozni arra, hogy a második világháborúbeln nagy vonásaiban pontosan minden úgy történt, ahogyan előreláttuk. A kezdeti német sikerek, felmérhetetlen területek m megszálása, azután egyre több, egyre súlyosabb akadozás a hadigépezet működésébe", míg végül be nem következett a teljes cesaeoirlés. A lmarrkeség természeitnen nézz egyéni: r.e/2. én voltam egyedit, tej ent előre tudta, hanem valaaaennyien, akit szocialisták voltunk, és vagyunk, a büszkeség tehát -ilágnézetünket, » történelmi materialiammat, a marsizmust illeti« amellyel mindezt előre ki lehetett számítani. Főbb vonalaiban, teranéssetesen, nem pedig részletekben, mert részletekben minden másképpen történt, mint ahogy gondoltam. "tis ha a felszabadulás óta eltelt idestova két esztendő történetére nézünk vissza, ismét csak azt' kell ' mondam, hogy józan ésszel és tarxista világszemlélettel szinte pontosan iiyet lehetett jósolni mindent, ami azóta, történt. Ha jól emlékszem, 1945 január 17-én — amikor körülbelül a Nagykörúton kiíródott a front — beszélgettem házfelügyelőnőnkkel, aki nem volt szocialista de az, előző hónapokban bizonyságot tett arról, hogy példátlanul derék, egyenes és becsületes ember. M És akkor mondottam neki, hogy egyelőre hihetetlenülyes nyomorúság, éhezés, fagyoskodlás, szenvedés vár az ország lakosságára és a hatod félesztendős háború megpróbáltatásai, a légibombázások, Sztójay és Szálasi rémuralma, az ostreum borzalmai után sokkal fáradtabb a tömegek idegrendszere, semhogy a szenvedéseket és a nélkülözésüket hosszú ideig zokszó nélkül bírják. Azok fogják a legrövidebb ideig bírni, akikben a legkevesebb a " politikai "kitudat és a politikai ítélőképesség, mert ezek értik meg a legkevésbé, hogy ezekkel a szenvedésekkel és nélkülözésekkel kell megfizetnünk azt a azányát, amelyet a 25 éves Horthy-reakció, a fél-, majd az egész fasizmus, végül pedig a teljesen elszabadult őrület variált. Mivel pedig, rossias anyaSfeasak a 25 esztendős ellenforradalmi randszer „jóvoltából'' a politikailag iskolásatlan tömegáit miasm, nees csekély, előbb-utóbb bekövetkezik majd az elégületlenség, amely nem azok ellen irányul, akik valóban okai az ország és az ország lakossága minden bajának, hanem ellenkezőleg, azok ellen, akik már a csődtömeget vették át és akiknek üres kamrából kellene dús lakomákat elővarázsolniok. Nem szorul bővebb bizonygatásra, hogy ez a jóslat — amely ismét nem e sorok írójának váteszi képességeit, hanem a történelmi -materialista szemlélet helyességét és megbízhatóságát igazolja — Ugyancsak beteljesedett. Az előzmények után bármennyire természetes volt is a világtörténelemben eddig példátlanul álló infláció, éppolyan természetes, hogy ennek az inflációnak az áldozatai nemvoltak hajlandók szó nélkül tudomásul venni, hogy a gazdasági törvényszerűségek értelmében nekik éhen kell dögleniök és a forint csodája nemcsak annyiban vol csoda,hogy a stabilizáció sikerült, hanem annyiban is, hogy egyáltalán el lehetett jutni különösebb megrázkódtatás nélkül a stabilizáció időpontjától. De minden csoda csak három napig tart és ez a három nap eltelt Ma már mindenki ..természetesnek veszi, hogy forint van, nem pedig pengő, millpengő, B-pengő, adópengő, zöld, lila, piros és hupikék, csak azt nem veszi senki természetesnek, hogy nincs elegendő forint. Ma már senki sem emlékszik a azokra az elkeseredett vitákra, hogy a billiárd egy számjegy neve-e, vagy csak egy játéké és Hogy a trillió az ezermillió-e, avagy ,millliószor billió. Mindez azonban nem lenne baj. Az emberi emlékezet természete olyan, hogy igyekszik minél hamarabb kiselejtezni a rosszemlékképeket és minél hamarabb felejtik el azokat a viszonyokat, amelyekben nem is egy félesztendővel ezelőtt még nyakig, sőt fülig benne voltunk, annál jobb. A baj az, hogy nemcsak ezt felejtették el az emberek, hanem mást is. Például azokat az annak idején példátlan lelkesedéssel fogadott beszédeket, amelyek nemcsak a forintotjelentették be, hanem bejelentették azt is, hogy a forinttal természetesen nem lesz egycsapásra paradicsom a pokolból és hogy még sokáig szűkölködni, nélkülözni kell akkor is, ha a pénz nem i stabil, hanem egyszerűen megint pénz lesz, mert valljuk meg, e pengő, adópengő és társaik nem voltak Ezdei. Sokáig szűkölködni és nélkülözni kel, mert a fogyasztók kertében levő összes pénzmennyiség pontosan annyit ér, mint az eladók kezében lévő összes áru és a pénz értékét csak az árumennyiség növelésével lehet szaporítani, de a pénzmennyiség növelésével az árumennyiséget nem. A forintszaporítás tehát egyetlen következménnyel járna,, ismét megindulna az infláció, amelyből pedig már untig elege volt az ország lakosságának. Az életszínvonal emelésének egyetlen módja van: termelni, többet termelni, hogy több legyen a rendelkezésre álló és elosztható javak mennyisége. És nem az a célravezető módszer, hogy a javak szaporítása nélkül, csak a tereket emeljük. A német munkásosztály tragédiájáról többször megállapították: a baj ott volt, hogy a német proletariátus az 1918 novanberi forradalmat csak egyszerű bármozgalomnak tekintette. A máik baj ott volt, hogy erre a felmérésre már csak Hitler uralomra jutása után, nem pedig azt megelőzőleg jutottak. Nekünk azonban tanulnunk kell a német proletariátustragikus példájából és tisztában kell lennünk azzal, hogy itt többről van szó egy egyszerű bérharcnál, itt a társasalom átalakításáért folyó harcról van szó, arról a harcról, amelynek célja a dolgozó tömegek hazájának, a dolgozók Magyarországának a megteremtése és ez a cél megéri, ha közben nélkülözni, tűrni és szenvedni is kell. Tudjuk jól, hogy egyáltalában nem népszerűek azok az igazságok, amelyeket fentebb elmondottunk. De, ha volt bátorságunk népszerűtlen igazságokat elmondani a nélkülöző tömegek felé, meg kell lennie a bátorságunknak ahhoz is, hogy éppen így elmondjuk a népszerűtlen igazságokat i felelős tényezők felé is. Bizonyos, hogy az életszínvonal alacsonysága, az általános nyomor és nélkülözés legelsősorban a letűnt uralmi rendszer szörnyű öröksége. Legelsősorban és túlnyomó többségben. De ne tagadjuk, hogy azért mi is hibásak vagyunk abban, hogy ez az életszínvonal nem magasabb valamivel. A hibát nem az árumennyiség termelésében követtük el. Az egész világ elismeri, hogy sehol nem folyik olyan tempóban az újjáépítés, mint nálunk. De a termeléssel jogy nem fejeződött be a munka.A javak elosztásánál ugyanis már nincsen minden ennyire rendben. Ne hányjuk be a szemünket az előtt a tény előtt, hogy amíg százezrek és milliók valósággal nyomorognak, addig ezrek és tízezrek szemérmeiben nyíltsággal dőzsölnek, mintha csak az infláció „legszebb napjait" űnnék. Ne tagadjuk el azt, hogy a forintrontók ismét munkába álltak és hogy egyre szélesebb tömegeken vesz erőt az aggodalom, hogy új infláció fenyeget Ne hallgassuk el azt, hogy minden pénzromlásnak egyetlen szenvedő alanya van, a becsületes munkából élő, fixa metises réteg, tehát a munkás, a kémkedel,is alisaixhisott, a kististaviselő. Ne dugjjuk a fejünket hszgmákba az előtt a tear előtt, hégül újra egyre nyíltabban folyik a feketézés, a valutázás és a csempészet, nem félreeső, tekervényes erdei ösvényeken, hátizsákban, ésnem országutakon, több tonnás teherautókon. Én mondjuk meg adtia- én, vidámam burjánzik a korrupció, a megvesztegetés és nyílt hit beszélnek különféle hatósági közegekről, akik csendestársak a legsötétebb fezőrök üzleteiben. És ismerjük el, hogy nagyon is, ezerszeresen igaza van annak a kazánkovácsnak, bányásznak, vagy asztalofinak, akinek mindezek láttán ökölbe szorul a keze és keres valamit, ahova ez az ököl lesújthat. Az igazságügyminiszter nagyon helyes előterjesztésére a kormány statáriumot hirdetett ki a gazdasági élet hiénáira. De — beszéljünk azen a téren is őszintén — az elégedetlen tömegeknek elegük van már a hatósági fenyegetőzésekből és ökölrázásokból. Ezek a rendelamelyeket nem követteknek, eddig csak arra voltak jók, hogy lejárassák vagy legalább is megingassák a kormányzat tekintélyét. Könnyű ennek a tekintélynek a helyreállítása: a fenyegetés ne maradjon üres szó, ha'nem legyen figyelmeztetés, amelyet szükség esetén azonnal követ a cselekedet. A rendőrség fogja el a bűnösöket és ha a bűnösöket fogja el, a bizonyítékok kerüljeneka vizsgálóbíró elé, a börtönőr őrizse meg e rabot, ha ügyész emeljen vádat, a bíró asadjon ki ítéletet, és az ítéletvégrehajtó teljesítse kötelességét. Mert ha kevés is az&nde4kecénrel álló javak mennyisége éa taea ceak lassan, fokozatoaas, hónapok, évek, sőt évtisedek alatt tenaí mgiía ml„ a javai tíoaetáaíkt tehet taaaí esonaaL Éa mi jkapgai meskövsteäheak & xm*Mfáixte tötaa*. gee. es ami irta: SZÁVA ISTVÁN MililM^jH^BMtTM'lMMrwIBiM rTiffSr * •B rm ask. 6a kiadóhivatal: Vlil, Conti ucca 4 CM«sj«Unik !»Gt?6 kivétalév*! minden nap Talsfen: 137-562,137-163, 137-56^