Népszava, 1946. december (74. évfolyam, 273–296. sz.)

1946-12-01 / 273. szám

Valahányszor csak szóbakerül a kérdés és­­ természetesem sokszor sióbakerü­l büszkén szoktam hi­vatkozni arra, hogy a második világháborúbeln nagy vonásaiban pontosan minden úgy történt, aho­gyan előreláttuk. A kezdeti német sikerek, felmérhetetlen területek m megszálása, azután egyre több, egyre súlyosabb akadozás a hadi­gépezet működésébe"­, míg végül be nem­­ következett a teljes cesae­oirlés. A lmarrkeség természeitnen nézz egyéni: r.e/2. én voltam egye­dit, tej ent előre tudta, hanem valaaaenny­ien, akit szocialisták voltunk, és vagyunk, a büszkeség tehát -ilágnézetünket, » történelmi materialiammat, a marsizmust il­leti« amellyel mindezt előre ki le­hetett számítani. Főbb vonalaiban, teranéssetesen, nem pedig részle­tekben, mert részletekben minden másképpen történt, mint ahogy gondoltam. "tis ha a felszabadulás óta eltelt idestova két esztendő történetére nézünk vissza, is­mét csak azt' kell ' mondam, hogy józan ésszel és t­arxista világszemlélettel szinte pontosan iiyet­ lehetett jósolni min­dent, ami azóta, történt. Ha jól emlékszem, 1945 január 17-én — amikor körülbelül a Nagykörúton kiíródott a front — beszélgettem házfelügyelőnőnkkel, aki nem volt szocialista de az, előző hónapokban bizonyságot tett arról, hogy pél­dá­tlanul derék, egyenes és becsüle­tes ember. M És akkor mondottam neki, hogy egyelőre hihetetlenül­yes nyomorúság, éhezés, fagyosko­dl­ás, szenvedés vár az ország lakos­ságára és a hatod félesztendős há­ború megpróbáltatásai, a légi­bombázások, Sztójay és Szálasi rémuralma, az ostreum borzalmai után sokkal fáradtabb a tömegek idegrendszere, semhogy a szenve­déseket és a nélkül­özésüket hosszú ideig zokszó nélkül bírják. Azok fogják a legrövidebb ideig bírni, akikben a legkevesebb a " politikai "kitudat és a politikai ítélőképes­ség, mert ezek értik meg a leg­kevésbé, hogy ezekkel a szen­vedé­sekkel és nélkülözésekkel kell meg­fizetnünk azt a azán­­yát, amelyet a 25 éves Horthy-reakció, a fél-, majd az egész fasizmus, végül pedig a teljesen elszabadult őrület variált. Mivel pedig, rossias anyaSfeasak­ a 25 esztendős ellenforradalmi rand­szer „jóvoltából'' a politikailag is­kolásatlan tömegáit miasm, nees csekély, előbb-utóbb­­ bekövetkezik majd az elégületlen­ség, amely nem azok ellen irányul, akik valóban okai az ország és az ország lakossága min­den bajának, hanem ellenkezőleg, azok ellen, akik már a csődtömeget vették át és akiknek üres kamrából kellene dús lakomákat elővarázsolniok. Nem­ szorul bővebb bizonyga­tásra, hogy ez a jóslat — amely is­mét nem e sorok írójának váteszi képességeit, hanem a történelmi -materialista szemlélet helyességét és megbízhatóságát igazolja — Ugyancsak beteljesedett. Az előz­mények után bármennyire termé­szetes volt is a világtörténelemben eddig példátlanul álló infláció, éppolyan természetes, hogy ennek az inflációnak az áldozatai nem­­voltak hajlandók szó nélkül tudo­másul venni, hogy a gazdasági tör­vényszerűségek értelmében nekik éhen kell döglen­iök és a forint csodája nemcsak annyiban vol csoda,­hogy a stabilizáció sikerült, hanem annyiban is, hogy egyálta­lán el lehetett jutni különösebb megrázkódtatás nélkül a stabilizá­ció időpont­ját­ól. De minden csoda csak három napig tart és ez a három nap el­telt Ma már mindenki ..természe­tesnek veszi, hogy forint van, nem pedig pengő, millpengő, B-pengő, adópengő, zöld, lila, piros­ és hupi­kék, csak azt nem veszi senki ter­mészetesnek, hogy nincs elegendő forint. Ma már senki sem emlék­szik a azokra az elkeseredett vitákra, hogy a billiárd egy számjegy neve-e, vagy csak egy játéké és Hogy a trillió az ezer­millió-e, avagy ,millliószor billió. Mindez azonban nem lenne baj. Az emberi emléke­zet természete olyan, hogy igyek­szik minél hamarabb kiselejtezni a rossz­­emlékképeket és minél hama­rabb felejtik el azokat a viszonyo­kat, amelyekben nem is egy fél­esztendővel ezelőtt még nyakig, sőt fülig benne voltunk, annál jobb. A baj az, hogy nemcsak ezt felej­tették el az emberek, hanem mást is. Például azokat az annak idején példátlan lelkesedéssel fogadott be­szédeket, amelyek nemcsak a forin­tot­­jelentették be, hanem bejelen­tették azt is, hogy a forinttal ter­mészetesen nem lesz egycsapásra paradicsom a­­ pokolból és hogy még sokáig szűkölködni, nélkülözni kell akkor is, ha a pénz nem i­ stabil, hanem egyszerűen megint pénz lesz, mert valljuk meg, e pengő, adópengő és társaik nem­ voltak­ Ezd­ei. Sokáig szűkölködni és nélkü­lözni kel, mert a fogyasztók kerté­ben levő összes pénzmennyiség pontosan annyit ér, mint az eladók kezében lévő összes áru és a pénz értékét csak az árumennyiség nö­velésével lehet szaporítani, de a pénzmennyiség növelésével az áru­mennyiséget nem. A forintszaporí­tás tehát egyetlen következménnyel járna,, ismét megindulna az inflá­ció, amelyből pedig már untig elege volt az ország lakosságának. Az életszínvonal emelésének egyet­len módja van: termelni, többet termelni, hogy több legyen a ren­delkezésre álló és elosztható javak mennyisége. És nem az a célra­vezető módszer, hogy a javak sza­porítása nélkül, csak a tereket emeljük. A német munkásosztály tragédiájáról többször megállapí­tották: a baj ott volt, hogy a né­met proletariátus az 1918 no­van­beri forradalmat csak egyszerű bármozgalomnak tekintette. A má­ik baj ott volt, hogy erre a fel­­­mérésre már csak Hitler ura­lomra jutása után, nem pedig azt megelőzőleg jutottak. Nekünk azonban tanulnunk kell a német proletariátus­­tragikus példájából és tisztában kell lennünk azzal, hogy itt többről van szó egy egy­szerű bérharcnál, itt a társas­alom átalakításáért folyó harcról van szó, arról a harcról, amelynek célja a dolgozó tömegek hazájának, a dolgozók Magyarországának a megteremtése és ez a cél megéri, ha közben nélkülözni, tűrni és szen­vedni is kell. Tudjuk jól, hogy egyáltalában nem népszerűek azok az igazságok, amelyeket fentebb elmondottunk. De, ha volt bátorságunk népszerűt­len igazságokat elmondani a nél­külöző tömegek felé, meg kell len­nie a bátorságunknak ahhoz is, hogy éppen így elmondjuk a nép­szerűtlen igazságokat i­ felelős té­nyezők felé is. Bizonyos, hogy az életszínvonal alacsonysága, az ál­talános nyomor és nélkülözés leg­elsősorban a letűnt uralmi rendszer szörnyű öröksége. Legelsősorban és túlnyomó többségben. De ne tagad­juk, hogy azért mi is hibásak va­gyunk abban, hogy ez az életszín­vonal nem magasabb valamivel. A hibát nem az árumennyiség terme­lésében követtük el. Az egész világ elismeri, hogy sehol nem folyik olyan tempóban az újjáépítés, mint nálunk. De a termeléssel jo­gy nem fejeződött be a munka.­­A javak elosztásánál ugyanis már nincsen minden ennyire rendben. Ne hány­juk be a szemünket az előtt a tény előtt, hogy amíg százezrek és mil­liók valósággal nyomorognak, ad­dig ezrek és tízezrek szemérmeiben nyíltsággal dőzsölnek, mintha csak az infláció „legszebb napjait" űn­nék. Ne tagadjuk el azt, hogy a forintrontók ismét munkába álltak és­ hogy egyre szélesebb tömegeken vesz erőt az aggodalom, hogy új­ infláció fenyeget Ne hallgassuk el azt, hogy minden pénzromlásnak egyetlen szenvedő alanya van, a becsületes munkából élő, fixa meti­ses réteg, tehát a munkás, a kém­kedel­,is alisaixhisott, a kistista­viselő. Ne dugjjuk a fejünket hszg­mákba az előtt a tear előtt, hégül újra egyre nyíltabban folyik a feketéz­és, a valutázás és a csempé­szet, nem félreeső, tekervényes er­dei ösvényeken, hátizsákban, és­nem országutakon, több tonnás te­herautókon. Én mondjuk meg ad­tia-­ én, vidámam burjánzik a korrup­ció, a megvesztegetés és nyílt hit beszélnek különféle hatósági köze­gekről, akik csendestársak a leg­sötétebb fezőrök­ üzleteiben. És is­merjük el, hogy nagyon is, ezer­szeresen igaza van annak a kazán­kovácsnak, bányásznak, vagy asz­talofinak, akinek mindezek láttán ökölbe szorul a keze és keres vala­mit, ahova ez az ököl lesújthat. Az igazság­ügyminiszter nagyon helyes előterjesztésére a kormány statáriumot hirdetett ki a gazda­sági élet hiénáira. De — beszéljünk azen a téren is őszintén — az elé­gedetlen tömegeknek elegük van már a hatósági fenyegetőzésekből és ökölrázásokból. Ezek a rendel­amelyeket nem­­ követtek­nek, eddig csak arra vol­tak jók, hogy lejárassák vagy leg­alább is megingassák a kormány­zat tekintélyét. Könnyű ennek a tekintélynek a helyreállítása: a fe­nyegetés ne maradjon üres szó, ha­'­nem legyen figyelmeztetés, ame­lyet szükség esetén azonnal követ a cselekedet. A rendőrség fogja el a bűnösöket és h­a a bűnösöket fogja el, a bizonyítékok kerüljenek­a vizsgálóbíró elé, a börtönőr őrizse meg e­ rabot, ha ügyész emeljen vádat, a bíró asadjon ki ítéletet, és az ítéletvégrehajtó teljesítse kötelességét. Mert ha kevés is a­z&nde4kecénrel álló javak mennyisége éa taea ceak lassan, fokozatoaas, hónapok, évek, sőt évtisedek alatt tenaí mgiía ml„ a javai tíoaetáaíkt tehet taaaí esonaaL Éa mi jkapgai meskövsteäheak & x­m*Mfáixte tötaa*. gee. es ami irta: SZÁVA I­ST­VÁN MililM^jH^BMtTM'lMMrwIBiM rTiffSr * •B rm ask. 6a kiadóhivatal: Vlil, Conti ucca 4 CM«sj«Unik !»Gt?6 kivétalév*! minden nap Talsfen: 137-562,­137-163, 137-56^

Next