Népszava, 1947. február (75. évfolyam, 26–49. sz.)

1947-02-01 / 26. szám

illan szam­ba,­tan reggel 9 óra­kor n­­­­assze a Szociáldemokrata Párt 35. történelmi kongresszusa Államunk ünnepe Ma ünnepeljük köztársaságunk első évfordulóját. Hogy Magyar­országon új államforma van, már nem királyság, ez kétségtelenül tör­ténelmi fordulatot hozott népünk­nek, ami annyit jelent, hogy — vé­leményünk és a tények szerint — a munkásság, a parasztság, meg a haladó értelmiség csak ebben az államformában képes tehetségét ki­bontakoztatni, nagyot alkotni, a múltból visszamaradt hibákat és bűnöket megszüntetni, egész éle­tünknek új erényeket adni. A köz­társaság kikiáltásakor érvényesült Magyarországon a baloldali politi­kai akarat, mely a múltban el­nyomott, tudatosan butított népet úgy akarja felnőtté, szabaddá tenni, hogy neki pozítiv szabadságot és komoly cselekvéshez lehetőséget biz­tosít. 1946 február 1 örökké éles határvonal lesz életünkben, melyen túl a szegények elnyomatása és ül­dözése, melyen innen pedig a közös és felelősségteljes munka, új esz­mények megvalósításának a lehető­sége van. Egy év nem nagy idő. Hogy mégis tiszta lelkiismerettel, büsz­kén ünnepelünk a mai napon, ezt az teszi jogosulttá, hogy egy év alatt sokat dolgoztunk és szép eredményeket értünk el Újjáépítés terén viszonylag sehol a világon annyit nem produkáltak, mint éppen Magyarországon. Ez mással nem magyarázható, mint csak az­zal, hogy politikailag, társadalmi­lag, szellemileg, alkotmányjogilag éppen a köztársasági életformának van ösztönző hatása, amelynek nyo­mán hatalmas és kitartó erők sza­badultak fel. Mivel a magyar nép éppen a köztársaságban, a háború­utáni­­szerencsét­len és majdnem ki­látástalan körülmények ellenére mégis önmagára talált, ezért min­den okunk megvan arra, hogy a jövő elé, a mi jövőnk elé bizalom­mal meg reménykedéssel nézzünk. Tagadhatatlan, hogy a köztársa­ság egy éve alatt nemcsak alkotá­sok, hanem súlyos politikai félre­értések is voltak. A demokráciá­hoz még teljesen hozzá nem szo­kott, a köztársaságban még fiatal politikai életünk nem találta meg módját annak, miként kell ."« lehet az egyes pártokat úgy tartani egy­más mellett közös munkában, hogy közben a pártok egyszerre fáradoz­zanak a maguk külön programján és a haza közös ügyén. Hogy fejlő­désünk és haladásunk nem volt akkora, amekkorát szerettünk volna, ennek egyik oka nyilván­valóan a demokráciában való já­ratlanságunk. A másik oka pedig az az elégedetlenkedő réteg, mely a múltban önző, úri politikát foly­tatott, most nem leli helyét az új hazában. Ennek a rétegnek eleinte passzív rezisztenciáját, majd később óvatos, de mégis mindenütt érez­hető, aktívvá váló ellenállását kel­lett érezni minden cselekedetünk során mindaddig, amíg ez az elége­detlenkedő réteg összeesküvő góccá nem alakult, melyet sikerült telje­sen kioperálnunk testünkből. A köztársaság egy éve gazdasági és politikai győzelmek sorozata volt Stabilizáltuk pénzünket, akkora inflációt győztünk le, mint amekko­rát még soha semmiféle nép a tör­ténelem során. A külföldön járó ma­gyar Svájcban vagy bárhol épp úgy beválthatja a magyar forintot, mint akár a dollárt, a fontot. Két­ségtelen, hogy ez a magyar köztár­ saság erőfeszítésének egyik leg­ragyogóbb dicsősége. Ebben az erő­feszítésben — ez is kétségtelen —, a munkásság példás viselkedése ér­demel meg nagyobb dicséretet. Azon vagyunk hogy országunkat a munkáspártok SZORibatól egyre boldogabbá, nyugodtabbá és gazdagabbá tegyük. Ez a köteles­ségünk önmagunk és a tiszta köz­társaság iránt. Elvtársaink, vendégeink A magyarországi Szociáldemo­krata Párt kongresszusa nagy nem­zetközi esemény , és ezzel igen tárgyilagosan mértük le súlyát, horderejét és visszhangját. Nem tú­loztunk volna, ha azt írjuk: a világ szocialistái Budapestre figyelnek, ahol tucatnyi külföldi nemzet re­prezentánsa adott találkozót, szo­katlanul nagy számban, komoly ve­zető politikusok személyében. De fel­figyelnek a szocialista nemzet kicsi­ségen kívül álló körök is, itt a szeme a világsajtónak, Budapestet kap­csolja éjjel és nappal a le­g­több európai telefonközpont, mennek szét a sürgönyök észak, kelet, dél és nyu­gat metropolisaiba. Ausztria, fiul Itália, Csehszlovákia, Franciaország, Hollandia, Lengyelország, Nagy-Britannia, Norvégia, Románia, Olaszország, Svájc és Svédország delegátusai részben megérkeztek, részben úton varrnak Budapest felé. * Külföldi vendégek érkeznek, az újságíró ilyenkor kérdez. Ők azon­ban szocialista elvtársak, régi ismerősök, sok közös harcot vívott fegyvertársak, egyforma gondola­tokkal, céllal és akarattal. Eljöttek volna máskor is, régebben, de el­zártak bennünket egymástól. Csak­­nem valamennyi először van Buda­pesten, először figyeli közelebbről a Szociáldemokrata Párt munká­ját, először ismeri majd meg Magyarországot. A mi kérdéseinket eltesszük a kongresszus utolsó napjaira. Akkor a tanácskozás és munka végezté­vel újra hozzájuk fordulunk őszinte véleményért, kritikáért, benyomásokért. Ma, itt azt adjuk pár szóval, amit egy külföldről ér­kezett szocialista államférfi vagy pártpolitikus, szomszéd vagy tá­voli­ nő és férfi kérdez Magyar­országról, a pártról, dolgozókról, a múltról, jelenről és jövőről. Denis Healey őrnagy, az angol munkáspárt nemzetközi osztályá­nak vezetője. Fiatalember, külön­leges képessége és rátermettsége folytán került száz jelölt közül erre a bizalmi posztra. Healey most Európa szocialista kongresz­szusait járja. Rómából jött, ahol tanúja volt a Saragat—Nem­i-ellen­tétnek és egy különös jelenségnek, az olasz szocialista párt szélsőjobb-és szélsőbaloldali töredékcsoportja leválásának. Denis Healey kérdése: — A küldöttek között mennyi a munkás? Milyen arányban szere­pelnek parasztok és asszonyok? Hány munkásszármazású és pa­rasztképviselője van a pártnak?­­Healey, úgy látszik, erősen olasz­országi élményeinek a hatása alatt áll, ahol elvétve, talán tizedrészben szerepeltek parasztok és proletárok a pártkongresszuson és a képviselő­házban. A Labour Party Budapest­ről más jelentést fog kapni...) Salomon Grumbach pénteken este érkezett, útja rögtön az Opera­házba vezet, a megnyitó ünnep­ségre. Amit ő kérdez, a francia szocialisták elzászi származási­ külpolitikai szakértője,­­ magával hozott érdeklődésének jellegzetes adaléka: — Szabadon politizálnak-e Ma­gyarországon­? Van-e sajtócenzúra' Jutnak-e az országba külföldi újsá­gok? Igaz-e, hogy a magyar párt kelet-nyugati megértésre épít? Gabriella Profi, az osztrák szo­ciáldemokrata párt központi fő­bizottságának elnöke és a pártveze­tőség alelnöke. Higgadt, komoly tapaszt­alt. — Mil­yen a munkáspártok vi­szonya? Együttműködés? Függet­lenség? * A holland Richard Jockel újság­író, első kérdése a Népszavának­­ szólt: — Igaz-e, hogy a legrégebbi szo­cialista lap Európában? Hogyan tudott fennmaradni? Mi történt a németek alatt? Sokan estek áldoza­tul? Hosszú, szo­morú és mégis dícső­séges névsor, börtönbüntetések szá­za­, 75 év igazi történelem — Jocker elvtárs soká elgondolkozik a válasz felett... * Románia belügyi államtitkára, a vasmunkás Ion Burca, a koalíció iránt érdeklődik. — Milyen mértékben bírálják egymást a pártok? Főbb külpoliti­kai és belpolitikai kérdésekben meg tudnak-e egyezni? Külön, részletesen foglalkozik Burca államtitkár, a román mun­kásság kedvence, a magyarországi gazdasági helyzettel. Az első ké­rése: kaphat-e példányt a Szociál­demokrata Párt nyomdából frissen kikerült gazdasági tervezetéből. Anna Jungwirthova neve is sű­rűn szerepel a nemzetközi mozgal­mak krónikájában. A csehsz­lovákiai nőmozgalom titkára. Kérdése: a magyar külpolitika. Másik: a Peyer-ügy, feltehető-e egy pártszakadás. Norvégiából nőküldött érkezett kongresszusunkra, Aase Lions kép­viselőnő. — Szabad-e Magyarországon a vallásgyakorlat? — kérdi. Megmagyarázza miért: külföldön tendenciózus híresztelések látnak még most is napvilágot. A Népszava hasábjain ma kérdő­jellel végződnek a mondatok. Pon­tosan és igaz tolmácsolásban adtuk itt, mit kérdez tőlünk a világ. Mindenki ebben az országban, aki dolgozik, szocialistának, szociál­demokratának érzi és vallja magát, tiszta lelkiismerettel, őszinte vá­laszt adhat­­ mindenre. Kósa György 0­0­0 ­ ünneplik a köztársaság fennállásának évfordulóját A Szociáldemokrata Párt, a Ma­gyar Kommunista Párt és a Szak­szervezeti Tanács közösen ünnep­lik meg február 1-én, szombaton délután 3 órakor a magyar köz­társaság fennállásának első évfor­dulóját. Az ünnepség színhelye a Vasas-székház nagyterme (Mag­dolna ucca), szónokai: Rajk László elvtárs, belügyminiszter, Marosán György elvtárs, nemzetgyűlési kép­viselő, Piros László elvtárs, nem­zetgyűlési képviselő. Az ünnepség előtt műsor. — Gyapjútakarókat kaptak SvájcbA) a népi kollégiumok. Gábor György elv­társ Svájcban élő barátjától, Alexajnder Vism­andtól 100 darab gyapjútakarót kért a népi kollégiumok részér©. A 100 darab­­'htrom gyapjútakaró megérke­zett. Ebből­­20 darabot az Adykollégum kap. Miért haszitéifen­­­síslirszeszt? Mert hatása fájdalomcsillapító, hűsítő és erősítő. Bedörzsölése edzi és felfrissíti a testet és izmokat, a derék­fájást, szaggatást enyhíti. Bágyadtságot, kimerültséget, erős munka utáni fáradtságot gyorsan eltüntet. Múló fájdalmak, rosszulléteik fellépése esetén hatásos első segítség. Hűlési, valamint reumatikus és csúzos bántalmaiknál mindig segít. Csontfájdalmaknál, rándulásnál, ficamodásnál Diana sós­borszesz bed­örzsölése segít. Gyomorbántalmaknál cseppen­ként bevéve a legjobb gyo­morerősítő és étvágygerjesztő, cukorra cseppentve nagyon kellemes ital Megvédi a fogakat a korai romlástól. Egy pohár vízbe töltött kávés­kanálnyi valódi Diana sós­borsz­esz kitűnő üdítő és fertőtlenítő száj-, valamint toroköblítő (gargarizáló) szer. Lábfürdőbe egy kanálnyi valódi Diana sósborszesz erőtelje­sen fokozza a jó hatást. Kitűnő hajápoló-szer, fertőtleníti és hűsíti a fejbőrt, meg­gátolja a korpaképződést. Első segítség a házban, ezért ne hiányozzék egyetlen ház­tartásból sem a valódi SSA&3A sósborszesz! Mindenütt kapható! ROYAL APOLLO : Óriási siker! A 3. hétre prolongálva Erről beszél az egész város!

Next