Népszava, 1947. április (75. évfolyam, 74–97. sz.)
1947-04-12 / 82. szám
Szerk és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 Megjelenik hétfő kivételével minden nap telefon. 137-562, 137-563, 137-664 /2 — mondotta Szakasits Árpád elvtárs az összvezetőségi ülésen Sissesser is tagot szerzett az mszém isemzé A Szociáldemokrata Párt pénteki összvezetőségi ülése lelkesítő képet mutatott. Nagy-Budapest valamennyi funkcionáriusa megjelent itt a Sportcsarnokban, hogy közvetlen kapcsolatban a pártvezetőséggel, meghallgassa az eddigi munkáról szóló beszámolókat és a következő munkaterveket. Az összvezetőségi ülés anyaga kettős irányú volt: politikai és szervezési. Ez az ülés is tanúsította, hogy pártunk teljes aktivitással valósítja meg munkatervét és lendületesen halad azon az úton, amely a szocializmus megvalósításához vezet. Az összvezetőségi ülés a dolgozó társadalom valamennyi rétegét képviselte. A közel kétezer fősyi küldött között ott láttuk a legharcosabb ipari proletárokat és a haladó szellemiség képviselőit: vasesztergályos, asztalos, rendőr, honvéd, tűzoltó, orvos, kőfaragó, egyetemi tanár foglalt helyet a sorokban. Ünnepélyes szint és jelleget adtak e gyűlésnek a különböző pártszervezetek zászlói és a fegyelmezett Stromfeld- és R-gárdisták. Feszült várakozás előzte meg az ülés megnyitását. Az elvtársak érezték, hogy részesei a Szociáldemokrata Párt harci lendületének. Várakoztak az eddigi munka summázatára, hogy jóleső tudattal értesüljenek a fetűnő eredményekről, de szociáldemokratákhoz méltó felkészültséggel várakoztak az újabb utasításokra, az újabb munkába hívó felszólításra is. A hatalmas tömeg zsongása elcsendesedik, a teremre ünnepi csend száll, felzeng a munkásdalkar éneke: „Fel szocialisták..." — Az ülés megkezdődik. tük azonban a pénz tébolyát és stabil pénzt teremtettünk. A .jó pénz szilárd alapja a dolgozók véres verítékéből állott össze. Amist a dolgozók verítékes áldozatokat hoztak , minden figyelmüket a munkára és az építésre fordították, ezalatt szervezkedtek az összeesküvők, szabotáltak, rágalmakkal aláaknázták a demokráciát A emUm Mm is Uisa A csepeli általános munkásdalegylet énekszámai után Kisfsázi Ödön elvtárs nyitotta meg az összvezetőségi ülést. Szeretettel üdvözölte a megjelenteket, majd az akuális problémák tárgyalása kapcsán megemlékezett a nyomdásokról, akik saját elhatározásukból síkraszálltak a magyar demokrácia megvédése érdekében. A szolidaritás érzésével üdvözli erről a helyről a nyomdász elvtársakat (Nagy taps), valamint az ifjságírókat, postásokat, vasutasokat lapterjesztőket és mindazokat, akik csatlakoztak a mozgalomhoz és szolidaritást vállaltak az akcióval. — Mi innen üzenjük mindenkinek — mondotta —, hogy a vörös kalapácsos ember nemcsak építeni tud, nemcsak az üllőre it, hanem azok fejére is lehog sújtani, akik a munkásosztály szabadságának és szociális felemelkedésének útjába akarnak állni. Minden dolgozó, az egész magyar munkásosztály egységes abban, hogy minden ellenfelével, aki a demokrácia, vagy a munkásosztály ellen indít támadást, könyörtelenül leszámol. És eljött a harmadik tavasz. Vájjon e harmadik tavaszon a belpolitikai békekötés után, a megegyezés aláírása után várjon azt mondhatjuk-e, hogy lezáródott a válságok korszaka. És most már nyugodtan nekiláthatunk-e nagy dolgaink elintézéséhez? Azt hiszem, erre a kérdésre nemmel kell válaszolni. Még túlságosan kevés idő telt el a megegyezés aláírása óta, de e kevés idő alatt is olyan jelenségeknek vagyunk tanúi, amelyek alkalmasak arra, hoy a legnagyobb mértékben kételkedjünk abban, hogy itt hosszabb időn át belpolitikai béke lehetséges. Egyek vagyunk abban, hogy válságmentes magyar közéletet szeretnénk teremteni, mi boldogak volnánk, ha azt mondhatnók, hogy nincs többé ok aggodalomra, a koalíció alapja szilárd, a demokrácia sérthetetlen, nincs aki támadjon ellene, mert az egész országot áthatotta a demokrácia tiszta szelleme. De vájjon így állunk-e? Sajnos, nem. Az ország társadalmi, politikai, szellemi struktúrája alig mutat változást. Bármennyire szeretnénk is a békét, bármennyire rajta vagyunk is, hogy minél gyorsabban nekiláthassunk a hároméves terv végrehajtásának, mégsem nézhetünk el a dolgok felett gondtalanul, megnyugodva. Aláírtuka békét, készülünk a háborúra. Nem azért, mert szeretjük a háborút, hanem, mert szeretjük a békét ás a demokráciát. És mi nem akarunk felemás demokráciát, sem kétszínű demokráciát. Szakasits elvtárs ezután a Sulyokpárt szerepéről beszélt, amely — akarva-nem akarva — belenyarsalt az új fasizmusba, felhasználja " a szabadságot és a demokráciát is sötét szándékának megvalósítására. De valamit mi is megtanultunk és azt mondjuk, hoszy demokráciát csak a demokratáknak, a fasisztáknak pedig börtönt és internálóláhért. (Taps.) Ha engednénk, hogy ezek az új fasiszták az ország nyakára nőjenek, ha engednénk, hogy a demokrácia eszközeivel véghezvigyék azt, amit akarnak, nem ismernének könyörületet. Nekünk egyszer már volt részünk ebben Klle-ben és 1020-ban. Itt nem lesz többé fehér lovon belovagoló ellenforradalom, Orgovány és Siófok, de nem lesz autón robogó ellenforradalom sem. Mi nem akarjuk lekicsinyelni a veszélyt, a fasizmus újból valójelentkezését csírájában kell megfojtani Mi a demokrácia igazi értelmét akarjuk felszínre hozni, nemcsak politikai demokráciát akarunk, hanem gazdasági demokráciát, szocializáló demokráciát, a dolgozók tényleges, valóságos érvényesülését, politikai, gazdasági és társadalmi tekintetben egyaránt. Igenis, lesz ebben az országban demokratikus fejlődés, kultúra, haladás, felemelkedés, mert akarjuk. (Taps.) És nem téveszt meg bennünket a reakció csaholása. As ©sitSa'^Ssa^e EJ feJez«Set p£t31@k — A magyar belpolitikai élet bizonytalansága csak vetülete a nemzetközi helyzetnek. Sokan azt hitték, hogy a háború után béke lesz. Nincs béke a világpolitikában sem. Hatalmas erők mérkőznek egymással, a háború csak egy kérdést oldott meg: megdöntötte minden idők legbecstelenebb terroruralmát. De korai volna beszélni arról, hogy a világból kipusztult az imperializmus. Az osztályharcnak új, megdöbbentő fejezetei következnek még és olyan forradalmak, amelyek után nem reformok következnek, hanem új élet, minden ízében mélységesen új élet, a szocializmus és a szocializmus békéje. Amíg meg nem születik az új szocialista társadalom, nem lehet örök békéről beszélni, de ha szocializmus lesz mindenütt a világon, ez jelenti az örök békét minden fajta, minden színű én nyelvű ember számára. — Mi demokráciát akarunk — Harcolunk az ÉJ ffasizmus ellen Akiig mi mások Ezután Szakasits Árpád elvtárs, a párt főtitkára mondotta el beszédét. — Felszabadulásunk óta a harmadik tavasz köszönt ránk — mondotta. — A felszabadulás első tavasza mámoros volt, mert a dolgozók megérhették végre eszméik diadalát, felszabadult az orszá'g. szabaddá vált a nép. Ez a szép lázas lendület az őszi választásokig tartott és akkor a hősiesen dolgozó munkásság rádöbbent, hogy az ország népének jelentékeny része még mindig nem ismerte fel sem a maga, sem pedig az ország történelmi helyzetét és realitását. Azután ránk köszöntött a második tavasz. Ezen a tavaszon tárult fel az első komoly konfliktus a koalícióban, az első jelentékeny válság a Kisgazdapárttal. Ekkor lépett küzdőtérre a Baloldali Blokk, Budapest és környékének munkássága fergeteges erővel mozdult meg és hatalmas tömeggyűlést tartottunk, amilyenre alig volt példa. Azt mondhattuk volna, hogy most pedig, rajta, teremtünk végre rendet ebben az országban. Nem mondtuk ki a szót. Nem akartuk, hogy elrepüljön a kő és ne tudjuk hol áll meg. A tömegek megmutatták erejüket és ez hatott. Megegyezés létesült, néhány hónapon át látszólagos rend volt, hogy aztán szembekerüljünk a pénz irtózatos tébolyával, az inflácó katasztrófájával. Az elmúlt nyáron ránkszakadt még egy borzalmas csapás: az aszály. Megfékez-