Népszava, 1947. július (75. évfolyam, 146–172. sz.)
1947-07-01 / 146. szám
Szerk. és kiadóhivatal: VIII. Conti veca 4 Megjelenik hétfő kivételével minden nap Telefon: 137-662, 137-583, 137-564 A pártunk iránt való bizalom fokozott felelősséget ró ránk Illés elvtárs külpolitikai referátuma után Marosán György elvtárs, főtitkárhelyettes beszélt a szervezéskérdéseiről." Beszéde elején rámutatott arra, hogy igen fontos, feladatunk a pártban levő nem munkás és nem paraszti elemek megszervezése. Amikor a tagtoborzót megkezdtük, 70—80.060 olyan proletárt találtunk Budapesten, akik semilyen pártba sem tartoztak és 160.000 hasonló politikai beállítottságút vidéken. Ezek megszervezése mellett a kisiparosok, kiskereskedők, közigazgatási apparátusban elhelyezkedettek megszervezése is reánk várt, a tagtoborzónál vigyáztunk arra, hogy lehetőleg tiszta, múltú embereket vegyünk fel és most vigyáznunk kell arra, hogy pártunk proletárjellegét megőrizzük, hogy a valóban szocialista, vagy szocialistává lett osztálytudatos és osztályharcos elemek vezetőszerepét ne fenyegesse és ne fenyegethesse osztályidegen elemek befolyása. Nagyon fontos, hogy sem az antiszemitizmus, sem az antikommunizmus jelszavainak terjedését ne engedjük. A pártban a demokrácia nem jelentheti azt, hogy mindenki ön- tt Elsősorban annak az országnak a barátságát keressük, amelyik a szocializmust építi Megőrizzük pártunk proletár jellegét Az országos pártválasztmány vasárnapi tanácskozásai A Szociáldemokrata Párt választmányának ülése a vasárnapi napon folytatódott és a harc délutáni órákban ért véget. Az az emelkedett hangulat, amely a szombati ülést jellemezte, vasárnap sem változott, az ülés alaphangja továbbra is az önálló és független Szociáldemokrata Párt iránti hűség és töretlen bizalom hangja maradt, a felszólalók kivétel nélkül a főtitkári referátum szellemében szóltak hozzá a politika kérdéseihez, ami nézetbeli különbség volt, az nagyobbrészt részletproblémákra vonatkozott. A két referátum közül először Ries István elvtársé hangzott el, aki félreérthetetlenül határozta meg a Szociáldemokrata Párt külpolitikai irányvonalát, amelynek lényege a Szovjet Unióra támaszkodó baráti viszony a nyugati hatalmakkal. Ez a szempont nyilvánul meg az Internacionálé felállításának kérdésében, hogy az Internationale nem egyik vagy másik párt, hanem a munkásosztály Internácionáléja legyen, amint ezt a zürichi kongresszus is magáévá tette. Marosán György elvtárs referátuma a szervezés kérdéseire vonatkozott és meghatározta, hogyan kell funkcionáriusainknál viselkedniük a választási küzdelem folyamán, mit kell tenniök és mihez kell tartaniuk magukat. Különös eseménye volt a vasárnapi tanácskozásoknak Böhm Vilmos elvtárs egykori hadügyi népbiztoshoz illően katonásan kemény zárószava, amely a főtitkári referátumon kívül talán a legpregnánsabban fejezte ki, melyek azok a szempontok, amelyek figyelembevételével ebbe a választási harcba indulunk. A vasárnapi ülés ugyancsak reggel kilenc órakor kezdődött el, optimistahangulatban ültek össze a választmányi tagok és a nyugodt, lentudatos szociáldemokratákra minden körülmények között jellemző szilárd hittel folytatták a tanácskozást, amely Böhm Vilmos elvtárs megnyitóbeszédével kezdődött, amelynek során felolvasta a Moszkvában tárgyaló Rógiai Sándor elvtárs üdvözlő táviratát, majd javaslatára a pártválasztmány ugyancsak táviratban üdvözölte Rónai elvtársat, olyan jelleget adni, hogy ne legyen az a látszata, mintha egy délkeleteurópai blokkot akarnának létesíteni. A blokkpolitikát kerülni kell, hiszen ez volt az oka a második világháború kitörésének is. Magyarország nem csinálhat világpolitikát. Úgy kell politikánkat irányítani, hogy egyik nagyhatalom szemében sem váltunk gyanússá. A konferencián hangsúlyoztuk, hogy külpolitikánkat a Szovjetunió felé akarjuk irányítani. — Le kell szögeznem azt is — folytatta Ries elvtárs —, hogy ez nem egyszerű taktikai kérdés. Külpolitikánkat az dönti el, hogy a Szovjet Unióban szocializmus épül és a Szociáldemokrata Párt, amelynek célja a szocialiizmus megvalósítása, elsősorban annak az országnak a barátságát keresi, amely a szocializmust építi. Megállapította ezután, hogy a magyar Szociáldemokrata Párt szovjetbarát politikáját angol testvérpártunk is helyesli, melyről Sztálin generalisszimusz Moszkvában Phillip Morgan előtt kijelentette, hogy Angliában ugyancsak a szocializmust építik. A szocialista testvérpártokkal kapcsolatban annak fontosságát hangoztatta, hogy azok helyzetét és politikáját ne a mi saját viszonyainkon keresztül ítéljük meg. Természetesen ugyanez áll fordítva is. A dunavölgyi konferencia eredményeit ismertetve Ries elvtárs kijelentette, hogy a magyar Szociáldemokrata Párt nemzetközi kapcsolatainak megerősítésével újabb nagy szolgálatot tett az országnak. Referátumának további részében a zürichi konferencia eseményeiről számolt be. Rámutatott arra, hogy Zrírichben két olyan kérdés merült fel, amely bennünket közelebbről érint. Az első kérdés az Internacionálé problémája. Ebben a kérdésben Zürichben csaknem szószerint a magyar Szociáldemokrata Párt véleményét fogadták el. —„A magyar Szociáldemokrata Párt kívánja az Internacionálé felállítását, az Internacionálé azonban nem lehet párt-internacionálé, hanem az egész munkásosztály harci szervezetévé kell válnia. — A másik fájó kérdés, amely nemcsak a munkásmozgalomnak fontos problémája, hanem Európa békéjének is: a német kérdés. Rendkívüli körültekintéssel kel itt eljárnunk. Nem szabad megtörténnie annak, hogy a német proletariátus egyedül érezze magát és ismét a fasizmus martalékává váljék. A zürichi konferencia úgy döntött, hogy a német szociáldemokrata párt mellé egy tanácsadóbizottságot küld ki, amely a német szocialisták nürnbergi konferenciáján már meg is jelenik. A magyar Szociáldemokrata Párt a nürnbergi onferenciára Buchinger Manó elvtársat küldte ki megfigyelőként. Ries elvtárs ezután röviden kitért Szakasits Árpád elvtárs külföldi útjára. Szakasits elvtárs szükségesnek tartotta, hogy személyesen győzze meg a politikusokat arról, mi történt valóban Magyarországon. A külföldi sajtó hangjának megváltoztatásából megállapíthatjuk, hogy ez teljes mértékben sikerült. Megint a Szociáldemokrata Párt volt az — mondotta Ries elvtárs —, amely az országnak és a demokráciának újabb szolgálatokat tett. Beszéde végén a Marshall-tervvel foglalkozott. Amerika — Marshall kijelentései szerint — évente ötmilliárd dollárral támogatná Európa újjáépítését. Ne szédítsen el azonban bennünket ez a nagy összeg. Az a döntő kérdés, hogy van-e ennek az összegnek politikai ellentétele. Rámutatott arra, hogy ez a kérdés Magyarországot is közelről érinti. Magyarország Bede István elvi ées kiküldésével bejelentette érdeklődését, a terv iránt. Befejezésül bejelentette, hogy Böhm elvtárssal kedden Prágába utazik, ahol a cseh elvtársakkal fontos kérdéseket vitatnak meg. — Meg kell emlékeznem végül arról is — fejezte be Ries elvtárs nagy érdeklődéssel kísért referátumát —, hogy , a külföldi pártok Magyarországon járt képviselői a legnagyobb elismeréssel adóztak eredményeink iránt. Ugyanilyen csodálattal nézik együttműködésünket a testvérpártunkkal. Önállóságunkat és függetlenségünket azonban nem adjuk fel és abból a jövőben sem engedünk egy jottányit sem. Annak az országnak a barátságát keressük, amely a szocializmust építi Apliifvki mpenvírá Tttán rlr .?V.« Alertin "Kolörkví ... Az elnöki megnyitó után dr Ries István elvtárs emelkedett szólásra, hogy beterjessze külpolitikai jelentését. Elöljáróbanhangoztatta, hogy csak a legutóbbi referátuma óta bekövetkezett eseményekre tér ki. A májusi dunavölgyi szocialista konferenciával kapcsolatban utalt annak előzményeire. A konferenciának az volt a célja, hogy a politikai együttműködésen kívül a gazdasági kooperációt is szorosabbá tegye. A megbeszélések sokkal nagyobb eredménnyel jártak, mint azt vártuk. Sikerült olyan gazdasági alapot találnunk, amely lehetővé teszi, hogy a hároméves terv megvalósításához a szomszédos országok támogatását megnyerjük. Ilie és elvtárs ezután megállapította, igyekeztek a konferenciáinak