Népszava, 1948. január (76. évfolyam, 1–25. sz.)

1948-01-01 / 1. szám

Sztálin generalisszimusz választávirata a köztársas­gi elnöknek Sztálin generalisszimusz a követ­kező­ választáviratot­­küldte Tildy Zoltán köztársasági elnöknek a szü­letésnapja a­lkalmából hozzá inté­zett jókívánságaiért: Tildy Zoltán úrnak, a Magyar Köztársaság elnökének, Budapest. A születésem napjára küldött üdvözleteiért és jókívánságaiért kérem, Elnök Úr, fogadja köszö­netemet. J. Sztálin Puskin követ levele a köztársasági elnökhöz G. M. Puskin, a Szovjet­ Unió ma­gyarországi követe a követ­kező le­velet intézte Tildy Zoltánhoz, a Magyar Köztársaság elnökéhez; Tildy Zoltán úrnak, a Magyar Köztársaság elnökének, Budapest, Elnök Úr! Az elkövetkezendő új év alkalmából kérem, fogadja a magam, feleségem­ és úgyszin­tén a Szovjet­ Unió magyar­országi követségének beosztottjai nevében szívélyes, üdvözleteimet és legjobb kívánságaimat. Kíván­nunk mind Önnek, mind feleségé­nek egészséget, szerencsét és a meg­yar demokrácia üdvére gyü­mölcsöző munkát az új, 1948-as esztendőben. Felhasználom az al­kalmat, hogy önnek, Elnök Úr, mély tiszteletemet kifejezzem. G. M. Puskin A marxista politika útján Marosán György elvtárs a VIII. kerületi pártszervezet összvezető­je egi ülésen foglalkozott az elmúlt év politikai eseményeivel és az 1948. év feladataival. Megállapí­totta, hogy a külföldi szocialista kongresszusok, különösen a len­gyel kongresszus igazolta a magyarországi Szo­ciáldemokrata Párt töretlen forradalmi politikai vonalveze­tését. Éppen ezért a pártvezetőségnek a marxista politika útján kell vezet­nie a munkástömegeket, azon az úton, amely a Dunavölgy népeinek megbékéléséhez vezet. A világ­események azt bizonyítják, hogy a magyarországi Szociáldemo­krata Párt politikusai jó úton jártak, amikor a dunavölgyi megbékélést szorgalmazták, mert ezeknek az országoknak szo­ciáldemokratái példát mutatnak az egész világ szocialista munkásságá­nak az osztályharcos politikából. Egyben azt is bizonyítják, hogy a munkásosztály harci erőinek össze­fogása alapján álló önálló, függet­­­len szocialista pártok hasznosan együttműködhetnek a Kommunista Párttal a demokrácia és a munkás­osztály érdekében. — Dinnyés Lajos miniszterelnök szerdán délelőtt fogadta a Johan Malinovszky elvtárs, lengyel szo­ciáldemokrata újságíró vezetésével megjelent lengyel újságírókat, valamint a Le Monde Budapesten tartózkodó szerkesztőjét. — Sulyok Dezső és Pálffy József, a volt Szabadságpárt vezetői be­utazási engedélyt kaptak az Egye­s­ült Államokba. /­ negyvennyolcas szabadságharc ** évének százesztendős forduló­ján azt réges-régi, kedves, soha meg nem valósítható tervemet dé­delgetem, hogy összeállítsak egy könyvet, amelyben úgy mutatha­tom be Petőfi verseit és prózáit, ahogy azok a régi újság- és divat­lapokban a vele egyírású írótár­sainak verse-prózája mellett annak idején megjelentek. A mesterkélet­lenül egyszerű 1n emberi megszó­lalás a cikornyás dagály szomszéd­ságában, minden magyarázatnál megcáfolhatatlanabbul szökkentené a rosszhiszeműen eltökélt vaksiak szemébe az igazságot, hogy ennek az isteni gyermek-embernek forra­dalom volt: az érzéke, az érzéke, a látása, a hallása, az öröme, a bá­nata, a szeretete, a gyűlölete, a szenvedélye, a lelkesedése, a csüg­gedése, az önbizalma, a magaszta­lása, az ócsárlása é­s még a ma­gyarán jól odasózott káromkodása is. Forradalom volt, mégpedig, akár tetszik a hercegprímás őeminen­ciájának, akár sem, világforrada­lom a javából. Petőfinek viszonya: Istenhez, emberhez, valláshoz, er­kölcshöz, élethez-halálhoz, nemzet­hez, apához, anyához, szeretőhöz, feleséghez, ellenséghez és baráthoz. Aminthogy forradalom volt, fele­baráti, éspedig nem csupán poli­tikai, hanem a magyar glóbuszt alapjaiban megrázó, szociális forra­dalom: a ríme, a mértéke, a kötött vagy kötetlen, minden egyes sora — a forradalom, a magyar társa­dalmat megváltó forradalom, még a szavainak szilaj egymásután­ja is, amelyet az ő költészetének minden eddigi törvényt megdöntő, új tör­vényei tartanak féken s hajlítanak a sorvégeiken túl, hol kecsesen, hol méltóságosan, hol fenyegetően, hol hízelkedően, de mindig a meleg és eleven idomok hajlékonyságával az egyik verssorból a másikba át n­incs kitérés a riadt kritikus számára, aki Petőfinek forra­dalmi költészete elől oly szívesen futna a bordalok és a szerelmi­énekek, a megverselt toj­­ás humo­r­os zsánerképek menedékhelyére. Mert a darvak húzó V betűje — amelyet Petőfi már abban a vers­ben fedezett föl, amelyben először adta fölbuzdult eredetiségének félre nem érthető­ jelét —, a megmere­vült látás- és hallásformák szó­fel­vetése, tehát épolyan forradalom volt, mint a „Talpra Magyar", amelynek ádáz refrénját az alkotó erejének egész pompájában kibon­takozott Petőfi az egyetem előtti téren dobálta esküre emelt kézzel a Károlyi-grófok ijedt palotájának visszhangja felé. Még az is, amiről a költőnek emberi magatartásá­ban, a hökkent, kortársak azt hit­ték, hogy csupán szeszély, összefér­hetetlenség és különcködés, volta­képpen a rendiség életformái ellen való lázadás s egy szabadabb társa­dalom úttörése volt. Ezt érezte meg biztos szimattal a magyar vers vájt-fülű megértője, az én hajdani nagy, jó, keservesen megsiratott Karinthy Frigyes ba­rátom, midőn Petőfinek derékon­tört költői pályafutását oly talá­lóan hasonlította a sixtusi kápolna mennyezetének hajlatába festett prófétának összecsuklott alakjához, amelynek láttára a néző lélegzete az ijedelem állítja el, hogy ez az óriás egyszer csak megun­a a gör­nyedést, föltápászkodik és a ká­polna falát veti széjjel. A magyar történelmi osztályok ** tévedhetetlen osztályöntudata mellett szól, hogy az 1918—19-es forradalmak événe­k forradalmárai­val együtt, nemc­sak Adyt, hanem Petőfit is száműzték a hazából. Mert Szabó Ervin posztumusz köny­vét, amely Petőfinek a marxizmus szempontjából vizsgált forradalmi jelentőségét, valósággal fölfedezte a számunkra, az emigráns Jászi Oszkár egy bécsi emigráns kiadó­nál adta ki. Aminthogy ugyancsak kedves emigráns-sorstársam, Be­regi Oszkár és jó­magam szereztük meg Petőfi bosszús szellemének, mintegy sírontúli elégtételül, hogy csak azért is a Habsburgok bécsi Burgjának márványtermében ültük meg a centenáriumát. Mialatt Petőfi külföldön bolygott a száműzöttek­kel, azalatt a hazának honmaradt s állítólag nemzetileg felbuzdult fiai úgy viszolyogtak a forradal­már költészetében lekötött nemzeti erőik elől, hogy azokat, mint a revíziós hűhó nagyszájú vállalko­zói,­ még az utódállamok magyar­jaira sem merték rászabadítani. Ezért adhatta a kérdésemre, hogy kaphatnék-e egy Petőfi-kötetet, a kolozsvári könyvkereskedő azt a tragiko-groteszk választ, hogy saj­nálja: „Nincs raktáron, a változás óta nem keresik." S ezért súgtak össze a Horthy-korszak félren­evett fiai, akiknek egy része elhitte Babits Mihálynak és Szerb Antal­nak, hogy Petőfi az életet és annak bonyolult jelenségeit leegyszerű­sítő, sekély gondolkodó volt — s a másik része pedig, Horváth János professzor után szalíkolta, hogy Petőfi a magyar, ősi hagyományt sértő, királyellenes verseit, csak mint olyan félbemaradt színész írhatta, aki a színpadon ki nem élt becsvággyal, csuván ját­szott­a a jakobinus szerepét Ezért kuncog­ T­O­F I E tak, mondom, a hátad­ mögött, de a fülem hallatára az ellenforrada­lom ifjai, ha azt magyaráztam ne­kik, hogy Petőfinek a „Kommu­nista Kiáltvány"-nyal egyidőben megjelent verseskönyvét felmu­tatva, a magyar nép létjogának követelésével. _ bízvást állhatunk ki a népek hazája, nagy világ elé,­­a­z a magyarkodó nemzedék,­­­ amely Petőfit megtagadva, a magyarságát tagadta meg, a mes­tereivel és a Führereivel meg­bukott. Ezentúl épolyan kevéssé lehet Petőfit a szláv vérsége ürü­gyén a magyarságból kivetni,mint ahogy nem is lehet a világszabad­ság fogalmát befoglaló népiessé­get, a faji kiváltságot jelentő népi­ség számára kisajátítani. Annak a szellemtudománynak is befelleg­zett, amely Petőfi nevét a törté­nelmi osztályok nemzete ellen vívott küzdelméért, a reform­kor­szak óta eltelt, három nemze­dék nagy, nemzeti nevelői közül, nem szándéktalanul kitörülte. Ma már azokkal a kényes finomkodókkal is tisztában vagyunk, akik Petőfinek és Adynak forradalmi költészete elől, állítólag művészi okokból való idegenkedésük alá, voltaképpen a maguk durván osztályönző hajlan­dóságaikat rejtették. Az emberfejekkel labdázó vész után, boldog és büszke elégtéte­lünk, hogy megérhettük az Első Magyar Köztársaság költőjének százhuszonnegyedik születésenapját, amelyen az ő szociális és demo­kratikus, három évtized mől belénk­fojtott igaza, abban a pillanatban válik hivatalosan országos igazzá, amikor a Harmadik Magyar Köz­társaság elnöke, kormánya, szel­lemi és politikai vezér férfiai, az 5 kiskőrösi szülőhelyén nyitják meg az 1848-as forradalmi év centená­ris emlékünnepeinek kegyeletes sorát. Hatvany Lajos Újév alkalm­ával olvasóink, barátaink, elvtársaink értékelésének mintegy mérlegeként, számos távirat, levél, buzdító, köszöntő írás érkezett szerkesztőségünk­höz. Mindeme megnyilatkozások élénken tanúsítják — szerénytelenség nélkül nyugtázhatjuk ezt — a felénk áradó elismerést, szeretetet; azt az állandó, bensőséges kapcsolatot, amelyet a Népszava és az olvasói között immár a történelem tett hagyományossá Szerkesztőségünk igaz hálával és elvtársi szeretettel viszonozza e köszöntéseket, üzenvén hatalmas táborunknak, a szellemi és a fizikai dolgozók tömegeinek, hogy az elkövetkező történelmi esztendőben, ha lehet, még fokozottabb szocialista hittel, újságírói leleménnyel igyekszünk továbbvinni 75 esztendő klasszikus örökségét, a demokratik­us Magyar­ország oktatása, felvilágosítása, szocialista nevelése érdekében. Az új esztendőben lapunk homlokzatát már nem díszíti a 75-ös szám, mert immár a hetvenhatodikba léptünk. Ez pedig azt jelen­i, hogy túl­jutottunk a háromnegyed évszázad jubileumán s ha számokban szürke esztendők következnek is, annál tisztább hittel, munkakedvvel haladunk a magyar munkásmozgalom halhatatlan napilapjának újabb dicsőséges évfordulói felé Ám ezek az évfordulók nemcsak önmagukban ragyognak, hanem keretet adnak annak a hatalmas jelentőségű munkának, melyet pártunk és a Népszava a magyar nép fölemelése, politikai és gazda­sági fölszabadítása érdekében végzett. Gondolkodó, szabad, öntudatos szo­iatistákat akarunk nevelni! Új esztendő küszöbén e feladat tudatában kívánjuk magunknak is, de­lsősorban a magyar dolgozó népnek, hogy céljainkat a legtisztább elvi és szellemi követeléseknek megfelelően valóra válthassuk. összes árudéjban jegy ellenében príma minőségű megrendelhető. 10-26 %-os tételeket azonnal házhoz szállítunk

Next