Népszava, 1948. február (76. évfolyam, 26–50. sz.)
1948-02-01 / 26. szám
76. évfolyam, 26 szám, Budapest, 1948 februrr 1. vasárnap A SZOCIÁLIDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI LAPJAI Szerk. és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 Magjelenik hétfő kivételével minden nap Telefon : 137-562, 137-563, 137-564 péld Köszöntse szavunk a nagy tettet . Ezerkilencszáznegyvenöt februárjában a feldúlt pesti utcán megjelent első sajtótermékek egyikében kapott nyomdafestéket ez a néhány sor: „Különös forradalom ez a mi forradalmunk. Egy beteg, idős férfi pokrócokba csavartan feküdt valamelyik reggel ágyán, a törtablak a szobában. Családjának két fiatal férfitagja munkába indult és elköszönt tőle. Az öregember tétova hanghordozással kérdezte, hova mennek. — Munkába — felelt az egyik. — Dolgozni — hangzott a másik válasz. — Dolgozni... munkába... — dünnyögött az öreg — és ezt hívják úgy, hogy forradalom ... A kezdésnek ez a jellegzetes epizódja ütötte bélyegét az égész, magyar demokratikus fejlődésre. És most, amikor köztársaságunk hétesztendős születésnapját ünnepeljük, visszatekintve azt láthatjuk, hogy szabad életünk eddig eltelt ideje a megfeszített munkában és munkánk ellenségeivel szemben folytatott küzdelemben múlt. És ez így van jól. Nem szabad megfeledkeznünk soha a két évvel ezelőtt volt napokra, amikor a magyar nép széles rétegeiből elementáris erővel tört elő a követelés: rendeznünk kell államiságunk alapvető kérdéseit, nyílt és tiszta formában fel kell állítanunk a köztársaságot. Azokban az időkben igazán nem volt nyugodt a légkör. Gazdasági életünket és így mindennapjainkat nyugtalanította és keserítette a történelemben példa nélkül álló infláció, amely éppen ebben az időben bontakozott ki és kezdte meg szédületes boszorkánytáncát. A magyar dolgozó nép az egyre inkább ronggyá váló papírpénz zuhogó esőjében állva végezte ennek ellenére elszántan, úgyszólván ellenszolgáltatás nélkül a munkáját. Az összeesküvés kipattanása előtt voltunk még ugyan, de éppen a köztársasági törvény tárgyalása alkalmával árulta el magát először a sulyokista reakció és már érezhetően a levegőben volt, hogy az első ijedtségből felocsúdó ellenforradalmi erők szervezkedni kezdtek a fiatal demokrácia ellen. A magyar dolgozó nép pillantása feléjük fordult, figyelni kezdte aknamunkájukat és közben végezte munkáját. Készülődnünk kellett már a nagy műtétre, a közületi adminisztrációs szervezet megtisztítására és létszámcsökkentésére, mert nem bírtuk tovább viselni a terheket és nem viselhettük el a hivatalokban megmaradt reakció áskálódását. Mesterségesen nyugtalan hangulatot kavartak fel az országban, a magyar dolgozó nép körül zajlott minden és a nép végezte munkáját. Ilyen körülmények között került sor arra, hogy legyőzve minden nehézséget és ellenállást, megvalósítottuk a nagy álmot, minden haladó erő együttes követelését, a magyar köztársaság megszületett. Hogy ez a tett közjogi jelentőségén túlmenően mit jelentett, arra talán leginkább román barátaink válaszolhatnának, akik csak nemrégiben szabadultak meg , a múlt formális maradványaitól , és egyben a haladás valóságos akadályától. Mi kedvezőbb helyzetben voltunk. 1945-ben a sírból kikelő ország közjogi tekintetben fehér papír volt, mert Horthy huszonötesztendős bitorló és mesterkélt alkirálysága banditák nyilvánvaló rémuralmába torkollott és ez a gengszteruralom is megszűnt a háború viharában, ténybelileg és jogilag egyaránt. A tiszta fehér papírra azt írhattuk, amit akartunk írni. A szabadság napja ránk köszöntött 1945 elején és egy év múlva megszületett a „respublica, szabadság gyermeke". • Szívünk és szavunk zúgó harangzengésével köszöntsük ezt a napot, köztársaságunk örömteljes születésnapját. Egy pillanatra elengedi most a munka népe a szerszámot, hogy megszorítsa a mellette álló kezét és valamennyiünk tekintete végigsöpörjön megújhodott országunkon, amely most már a szabadság és a nép hazája. Nekünk zeng az üzemek gépeinek ritmikus kattogása, nekünk érleli a föld drága magvait, nekünk születik a gondolat az íróasztalok papírlapjain, magunknak élünk és dolgozunk, magunknak teremtjük újjá ezt a sokat szenvedett országot. És köztársaságunk születésnapján szeretettel és megbecsüléssel köszöntjük azt a férfit is, akit elsőként állított népünk bizalma a megújhodott ország, a demokratikus Magyarország élére. A régi fegyverbarátság és a kétesztendei közös munkálkodás alatt megszilárdult szeretettel üdvözöljük Tildy Zoltán köztársasági elnököt. Mi, magyar szociáldemokraták, kettőzötten érezzük ennek az ünnepnek jelentőségét, hiszen évtizedes küzdelmeink közjogi téren elsősorban a köztársasági államformáért folytak. Deklarációk, beszédek és cikkek, üldöztetések, sokéves bebörtönözések és tömegmozgósítások hosszú sora bizonyítja ezt. Bábái voltunk az 1918-as köztársaságnak is és döntő szerepünk volt ,az 1946-os köztársasági törvény megszületésénél. Mert tudtuk és tudjuk, hogy a nép uralmához az uralom formai gyakorlása is hozzátartozik, elengedhetetlen kelléke. Köszöntse hát szavunk a nagy tettet, a köztársaság megalkotását és ezt az ünnepet, mint minden nemzeti ünnepünket, állítsuk a termékeny elmélyedés szolgálatába. Gondolkozzunk tennivalóinkon, szűrjünk le tapasztalatokat az elvégzettekből — és tudni fogjuk, mi a teendőnk: továbbfolytatni a munkát, kitartóan, szívósan, meg nem torpanó lendülettel. Köztársaságunk születésnapján véssük elménkbe jól, amit nagyemlékezetű Garami Ernő elvtársunk mondott az 1918-as köztársaság születésekor, utat jelölve minden idők szocialistái számára: Dolgozni, dolgozni és dolgozni! PETŐFI SÁNDOR RESPUBLICA Respublica, szabadság gyermeke S szabadság anyja, világ jótevője, Ki bujdosol, mint a Rákócziak, Köszöntelek a távolból előre! Most hódolok, midőn még messze vagy, Midőn még rémes, átkozott neved van, Midőn még aki megfeszíteni kész tégedet, azt becsülik legjobban. Most hódolok, most üdvözöllek én, Hisz akkor úgyis hódolód elég lesz, Ha a magasból ellendre majd A véres porba diadallal nézesz. Mert győzni fogsz, dicső respublica, Bár vessen ég és föld elédbe gátol, Miként egy új, de szent Napoleon, Elfoglalod majd a kerek világot. Kit meg nem térit szén szelíd szemed, Hol a szeretet oltárlángja csillog, Majd megtéríti azt szilaj kezed, Melyben halálos résznek kardja villog. Te lessz a győző, a diadalív Ha elkészül, a te számodra lészen, Akár virágos, tarka pázsiton, Akár a vérnek vörös tengerében! Szeretném tudni, ott leszek-e én A győzedelmi fényes ünnepélyen? Vagy akkorára már tán elvisz az Enyészet s ott lenn tart a sírba mélyen? -Ha meg nem érem e nagy ünnepet, Barátim, emlékezzetek meg rólam.... Resmulicanus vagyok s az lerszek A föld alatt is ott a koporsóban! Jöttek ki hozzám s ott kiáltsatok Síromnál éljent a respublicára. Meghallom én azt, s akkor béke száll Ez üldözött, e fájó sziv porára. (Pest, 1848.)