Népszava, 1948. március (76. évfolyam, 51–74. sz.)
1948-03-02 / 51. szám
Szerk. és kiadóhivatal: VIII, tronti ucca 4 Válasz egy válaszra Az állam és az egyház viszonyáról megjelent cikkekre a "Magyar Kurir" című kőnyomatos „mértékadó katolikus oldalról" választ közöl. A válaszra válaszolni kell először, másodszor és harmadszor azért, mivel a nyilatkozatban több tévedés foglaltatik. A nyilván Esztergomból származó deklaráció szerint az iskolai oktatás egyrészt állami, másrészt egyházi feladat, de egyben „jog is". Mivel „benne van az egyház isteni alapítójáról nyert tanítói küldetésben, tanítsatok minden nemzeteket..." „Az állam csak a XVIII. században kezdett társul jelentkezni" a nevelésben és a tanításban. Erre vonatkozólag kénytelenek vagyunk kioktatni az „illetékes szervet", hogy a ,,tanítsatok minden nemzeteket" küldetés nem annyit jelent az evangéliumban, hogy a papok menjenek szerte a világba matematikát, történelmet, természetrajzot, irodalomtörténetet és ehhez hasonló dolgokat közvetíteni a tanulók számára, hanem annyit, hogy mondják el mindenkinek, aki ilyen után szomjúhozik, Jézus tanítását erkölcsről és dogmatikai kérdésekről. A szóbanforgó nyilatkozat kifogásolja, hogy itt-ott a bibliát mesének minősítik egyes pedagógusok, előadók. Ehhez csak annyi hozzáfűznivalónk van, hogy erről a kérdésről ilyen értelemben vélekedtek egészen kiváló tudósok is, nemcsak holmi átkos magyar demokraták. Egyébként pedig az uralkodó magyar politikai irányzatnak egyáltalán nem célja, hogy a bibliáról tudományos vagy teológiai vitákat rendezzen, egyik politikusnak sincs esze ágában sem, hogy bárki kegyelmi életét megzavarja, templombajárását megakadályozza és így tovább. Az egyház tehét ott védekezik, ahol mi nem támadunk. De hogy mégis megszólal, annak egyszerű oka van: nem tiszta lelkiismerete, természetesen politikai szempontokból. Sajnos ott tartunk, hogy az egyház tiszteletreméltó morális, és dogmatikai tanításai mögé bújva próbálnak egyesek hangulatot kelteni ellenünk, így azt látjuk, hogy Krisztus palástja lassanként politikai Maginot-vonallá alakul, amely mögött egészen más árut tartogattak, mint amit kifelé hirdetnek. Nem vitás, hogy közöttünk és az egyház között van egy elintézetlen kérdés, ez pedig a terület kérdése. Annyit akarunk ezzel mondani, hogy amíg mi hivatalosan soha, de soha nem lépünk a hitviták mezejére, addig Mindszenty Józsefeik lépten-nyomon a mi földünkre járnak portyázni, természetesen nem felhúzott rostéllyal, hanem új ruhában, azaz: stilisztikai mellébeszéléssel és sorok között elhelyezett utalásokkal. A két terület között kicövekeljük majd a mesgyét, hogy ne zavarjuk egymást s hogy a velünk szemben álló tábor esetleg ne jajduljon fel az őt ért „méltatlan" támadás miatt. Az egryik hirdesse a tízparancsolatot, szoktassa aiz embereket az erények gyakorlására, a másik pedig megépíti az ország gazdasági, politikai és kulturális struktúráját. Egyelőre csak ennyit. Megjelenik hétfő kivételével minden nap Telefon: 137-56», 137-563, 137-564 i rangra emelik a bud szovjet és a moszkvai magyar követséget A „Magyar Távirati Iroda" jelenti: A Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetségének kormánya és a magyar köztársaság kormánya elhatározták, hogy budapesti, illetve moszkvai követségeiket nagykövetségekké alakítják át és ennek megfelelően követeiket najtóköveti rangra emelik. A Népszava már a magyarszovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötése alkalmából rámutatott arra, hogy a hatalmas Szovjet Unió egyenrangú félnek tekinti Magyarországot. A fenti hivatalos jelentésben közölt tény, hogy a Szovjet Únió nagykövetséggé alakítja át budapesti követségét és Magyarország is a nagykövetség rangjára emeli moszkvai követségét, csak megerősíti az egyenrangúságunkról szóló régebbi megállapításunkat. Amióta az osztrák-magyar monarchia megszűnt és Magyarország külpolitikci, önáltósághoz jutos még nem volt eset arra, melyik nagyhatalom o állapodést kötöt volna tekintetében, mint amit azUT most a Szovjet Unió kötött Magyarországgal. Eddig egyetlen nagyhatalom sem tartott fenn a magyar fővárosban nagykövetséget és egyik nagyhatalom sem tette lehetővé, hogy Magyarország az illető nagyhatalom fővárosában nagykövetséggel képviseltesse magát. A budapesti szovjet nagykövetség és a moszkvai magyar nagykövetség egyidejű létesítése újabb tanúbizonyságát adja a Szovjetunió megbecsülésének Magyarország iránt. Puskin követ, aki Magyarország igaz barátjának bizonyult minden ténykedése során, ezentúl a nagyköveti címet viseli majd és ugyancsak nagyköveti címmel képviseli fagyalországot a Szovjet Unió fővárosában az a Szekfü Gyula, aki a felszabadulást követő első percektől kezdve tanulmányaiban is a szovjet-magyar együttműködés egyik előharcosának bizonyult. Külön érdekességet és külön jelentőséget kap a moszkvai magyar és a budapesti szovjet követség rangemelése, ha figyelembe vesszük, hogy ez a kölcsönös rangemelés olyan országok között történt, amelyeket a félfasizmus és fasizmus rendszerének magyar vezetői szembeállítottak egymással. A Szovjet Unió állandóan újabb és újabb gesztusokkal tanúsítja, hogy éles különbséget tud tenni a bűnös fasizmus irányítói és a magyar nép között, amely most a demokratikus fejlődés útján akar haladni jobb jövője felé. A moszkvai és budafrrsti követségek rangemelése a magyar nép demokratikus törekvésének megbecsülését jelenti. ösondoldta Dinnyés Lajos miniszterelnök a felhatalmazási javaslat vitájában Az appropriációs javaslat vitája során a miniszterelnök bejelentette, hogy a következő hónapok egyik legfontosabb feladata a demokratikus pártok szorosabb Susge'npt'aitt. Magyarország tehát a többi keteurópai országokhoz hasonlóan a munkásság és a parasztság szorosabb egységére kíván támaszkodni a népi demokrácia további megerősítésében. Örömmel üdvözöljük ezt az elhatározást, amely a munkáspártok programjának is része s melyről a Kunfi Akadémia elmúlt heti előadásán Szakasits Árpád elvtárs is szólt. Az elmúlt huszonnégy órában a két munkáspárt Az Országagyes hétfői ülését Sisolon Felepe alelniök nyitotta racse. Ki fi rer d előtt tajelentette, hogy Erőss János és Sxovic&i István kisgazdapárti képviselők lemondtak bizottsági tagságaikról. A pénzüjAmbusttsH Jm kSM sógnefóeór.c-k kezlei?3 tárgyalását folytatták ezután. Gróh 36tnl (Scelachta-párt), Póena Laj us és Rón uszéki Lajos (Barankovics-párt), I.i es József (kisgazda), Kovács László (Barankovicspárt), Herász Aladár (Radikális Párt) után a Függetlenségi Front másik két pártja is állást foglalt emellett a po iithű program mellett. A Szociáldemokrata Pártban lezajlott eseményekkel foglalkozik c. moszkvai rádió kft hírmagyarázója, Mihajlov és Drajasav. Mindketts.. azt a meggyöztésüktist fejezi k , hogy a fővárosi Végrehajtó bizottság sMrozata új szakaszt jelent a 7 Szociáldemokrata Párt életében. Hangsúlyozzák, hogy a jobboldaltól való teljes megtisztulás megerősíti a kommunistákkal való egységfrontot, amely nélkül lehetetlen az ország további előrehaladása a szocializmus felé. és Alvinczi Imre (Balogh-párt) szólt s kól ícírva* C-s": ez. Nyírádi Miklós pénzügyminiszter részletesen válaszolt a felszólalásokra. A miniszter felszólalása után az orfii..?gyűlés az 1017—48. évi állami költségvetés tárgyalását befejezte. Molnár Erik külügyminiszter benyújtotta a Moszkvában aláírt magyar-szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot. Az országgyűlés megszavazta a bizottsági tárgyalásra kitűzött háromnpos határidő mellőzését. Az elnök rövid szünetet rendelt el, majd elkezdték a megajánlási törvényjavaslat tárgyalását. Dinnyés Lajos miniszterelnök beterjesztette ez 1918—49. évi forradalom és szabadságharc emlékének megörökítéséről szóló törvényjavaslatot. Ezután Szentiványi Lajos (kisgazda) előadó ismertette az expropriációs törvényjavaslatot és kérte az országgyűléstől annak elfogadását. Dinnyés Lajos miniszerelnök emelkedett ezután szólásra. Visszapillantást vetett az elmúlt öt nőnapra, megállapítva, hogy eddig a kormányprogramot végre is hajtották. Utalt arra a miniszterelnök, hogy most az elért eredmények bizonyítják: azoknak lett igazuk, akik a magyar dolgozó nép szorgalmában, szakértelmében, áldozat. Az újjáépítés elvála szthama&n a reakció elleni hactól I ••