Népszava, 1948. július (76. évfolyam, 148–174. sz.)

1948-07-01 / 148. szám

Közlemény a kommunista pártok Tájékoztató Irodájának értekezletéről .Túnius második felében Romániában a Tájékoztató Iroda értekez­letet tartott, amelyen a követke­­ő pártok képviselői vettek részt: bol­­gár munkás (kommunista) párt: Kosztov T. és Cservenkov V. elvtár­sak, román munkáspárt: Dej G., Luca V. és Pauker A. elvtársak, Magyar Dolgozók Pártja: Rákosi M., Farkas M. és Gerő E. elvtársak, lengyel munkáspárt: germán J. és Zavadszky A. elvtársak, Szovjet­ Unió kommunista (bolsevik) pártja: Zsdanov A., Malenkov G., Szuszlov M. elvtársak, francia kommunista párt: Duelos J. és Fajon E. elvtár­sak, Csehszlovákia kommunista pártja: Slánsky R., Siroky V., Gemin­der B. és Bares G. elvtársak és az olasz kommunista párt: Togliatti P. és Secchia P. elvtársak. A Tájékoztató Iroda megtárgyalta Jugoszlávia Kommunista Párt­jának helyzetét és egyhangú határozatot hozott. A Tájékoztató Iroda határozata Jugoszlávia Kommunista Pártjának helyzetéről A Tájékoztató Iroda a Bolgár Munkás (kommunista) Párt, a Román Munkáspárt, a Magyar Dolgozók Pártja, a Lengyel Mun­káspárt, a Szovjetunió Kommu­nista (bolsevik) Pártja, a Francia Kommunista Párt, Csehszlovákia Kommunista Pártja, az Olasz Kommunista Párt képviselőinek részvételével, megtágyalva Jugo­szlávia Kommunista Pártjának hely­­zetét és megállapítva, hogy Jugo­szlávia Kommunista Pártjának képviselői megtagadták a Tájékoz­tató Iroda i­lésén való megjelené­süket, egyhangúlag az alábbi követ­keztetésekre jutott:­­ A Tájékoztató Iroda megálla­pítja, hogy a Jugoszláv Kommu­nista Párt vezetőségének az utóbbi időben a kü­l- és a belpolitika alapvető kérdéseiben helytelen az irányvonala, eltér a marxizmus­leninizmustól. Ezzel kapcsolatban a t­ájékoztató Iroda jóváhagyja a Sovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja Központi Bizottságának cselekedeteit, melyekkel vállalta a kezdeményezést Jugoszlávia Kom­munista Pártja Központi Vezető­sége helytelen politikájának és első­sorban Tito, Kardelj, Djilas és Ran­kovics elvtársak helytelen politiká­jának leleplezésére.­­ A Tájékoztató Iroda megálla­pítja, hogy a Jugoszláv Kom­munista Párt vezetősége barátság­talan politikát folytat a Szovjet­unióval és a SzUK(K)P-val szem­ben. Jugoszláviában a szovjet kato­nai szakemberek befeketítésének és a szovjet hadsereg diszkreditál­ásá­­nak méltatlan politikáját követték. A szovjet polgári szakembereket Jugoszláviában különleges rendsza­bályoknak vetették alá, a jugoszláv államvédelmi szervek felügyelete alá helyezték és megfigyelték őket. Ugyanilyen felügyeletnek és meg­­figyelésnek vetették alá a jugo­szláv álamvédelmi szervek a SzUK(b)P-nak képviselőjét a Tájékoztató Irodában, Judin elv­társat és a Szovjetunió számos hivatalos képviselőjét Jugoszláviá­ban. Ezek és ezekhez hasonló egyéb té­nyek arról tanúskodnak hogy Jugo­­­szlávia Kommunista Pártjának ve­zetői kommunistákhoz nem méltó álláspontot foglaltak el, amikor azo­nosítani kezdték a Szovjetunió kül­politikáját az imperialista hatalmak külpolitikájával és a Szovjetunió­val szemben ugyanolyan magatar­­tást tanúsítanak, mint a burzsoá államokkal szemben. A Jugoszláv Kommunista Párt Központi Bizott­ságának ebből a szovjetellenes magatartásából következett az ellen­forradalmi trockizmus fegyvertárá­ból kölcsönzött rágalmas­ propa­ganda elterjedése a SzUK(b)P „el­fajulásáról", a Szovjetunió „elfaju­lásáról" stb. A Tájékoztató Iroda elítéli Jugo­slávia Kommunista Pártja vezetői­nek ezt a szovjetellenes magatartá­sát, amely összeegyeztethetetlen a marxizmus-leninizmussal és amely csak nacionalistáknál található. A Jugoszlávia Kommunista Párt­­­­jának vezetői az ország bel­politikájában letértek a munkás,­osztály álláspontjáról és szakítanak az osztályharc marxista elméleté­vel. Tagadják, hogy az országban nőnek a tőkés elemek és hogy ezzel kapcsolatban kiélesedik az osztály­­harc a jugoszláv faluban. Ez a ta­gadás abból az oportunista nézetből fakad, amely szerint a kapitaliz­musból a szocializmusba vezető át­meneti korszakban nem élesedik az osztályharc, mint ahogy ezt a mar­xizmus,leninizmus tanítja, hanem ellanyhul, ahogy a Bucharin-féle opportunisták állítják, akik azt az elméletet hirdetik, hogy a kapitaliz­mus békésen belenő a szocializ­musba. A jugoszláv vezetők helytelen politikát folytatnak a faluban, szemet húnynak a falun végbemenő osztály­tagozódás előtt és úgy tekin­tik az egyéni gazdálkodást folytató parasztságot, mint egységes egészet, ellentétben az osztályokról és az osztályharcról szóló marxi-lenini tanítással, ellentétben Lenin ismert tételével, amely szerint az egyéni kisgazdaság állandóan, napról napra, óráról órára, magától és tömegesen termeli ki a kapitaliz­must és a burzsoáziát Pedig a poli­tikai helyzet a jugoszláv faluban nem nyújt semmiféle alapot meg­nyugvásra és gondtalanságra. Ami­kor Jugoszláviában túlsúlyban van az egyéni parasztgazdaság, a föld nincs nacionalizálva, van földmagán­tulajdon, a földet adják-veszik, a gazdag parasztok kezén jelentékeny földterületek vannak, van bérmunka és így tovább, akkor nem szabad a pártot az osztályharc leplezésének és az osztályellentétek összebékíté­sének szellemében nevelni, anélkü­l, hogy ne fegyvereznék le a pártot szemtől szembe a szocializmus épí­tésének nehézségeivel. A Jugoszláv Kommunista Párt vezetői a munkásosztály vezető sze­repének­­ kérdésében a marxista­leninista útról a narodnik kulákpárt útjára térnek, amikor azt állítják, hogy a parasztok „a jugoszláv állam legszilárdabb alapja". Lenin arra tanít, hogy „a proletariátus, mint a modern társadalom egyetlen követ­kezetesen forradalmi osztálya.... kell, hogy az egész nép harcának irányítója, vezetője legyen a teljes demokratikus átalakulásért, minden dolgozó és kizsákmányolt küzdelmé­ben az elnyomók és kizsákmányo­­lók ellen". A jugoszláv vezetők megsértik a marxizmus-leninizmus e tétedét. Ami a parasztságot illeti, több­sége — a szegény- és középparaszt­­ság — szövetségben lehet, vagy már szövetségben van a munkásosztály­­lyal, úgyhogy a vezető szerep a szö­vetségben a munkásosztályé. A jugoszláv vezetők fenti nézetei megsértik a marxizmus-leninizmus e tételeit Következésképpen e nézetek kis­polgári nacionalisták nézetei, de nem marxista-leninistáké.­­ A Tájékoztató Iroda , szerint­­ * Jugoszlávia Kommunista Párt­­jának vezetősége revíziónak veti alá pártról szóló marxista-leninista tanítást. A marxizmus-leninizmnus elmélete szerint a párt a döntő ve­rső és irányító erő az országban, melynek külön programja van és amely nem oldódik fel a párton, kívüli tömegben. A párt a munkás­osztály legfelsőbb szervezeti for­mája és legfontosabb fegyvere. Ez­zel szemben Jugoszláviában nem a kommunista pártot tekintik az or­szág döntő vezetőjének, hanem a Népfrontot. A jugoszláv vezetők lecsökkentik a Kommunista Párt szerepét, valójában feloldják a pár­tot a pártonkívüli Népfrontban, amely osztályszempontból fölöttébb különböző elemeket foglal magában (munkásokat, egyéni gazdaságot folytató dolgozó parasztságot, kulá­kokat, kereskedőket, kisebb gyároso­két, polgári értelmiséget stb.), vala­mint sokféle politikai csoportot, még bizonyos burzsoá­ pártokat is. A jugoszláv vezetők csökönyösen kitartanak amellett a hibás nézetük mellett, hogy Jugoszlávia Kommu­nista­ Pártjának nem lehet és állí­tólag nem is kell, hogy legyen kü­lön programja, hanem be kell érnie a Népfront programjával Az a tény, hogy Jugoszláviában a politikai színpadon csak a Nép­front szerepel, a párt és szervezetei pedig nem lépnek fel nyíltan, saj nevükben a nép előtt, nemcsak f­ábökkenti a párt szerepét az ország politikai életében, hanem aláássa a pártot, mint önálló politikai erőt, amely arra hivatott, hogy nyilt politikai tevékenységével, nézetei­nek és programjának nyílt hirdeté­sével mindinkább megnyerje a nép bizalmát és a dolgozók mind széle­sebb tömegeire terjessze ki befolyá­­sát. A Jugoszláv Kommunista Párt vezetői megismétlik az orosz mense­vikek hibáit, feloldják a marxista pártot egy pártonkívüli tömeg­­szervezetben. Mindez arról tanús­kodik, hogy Jugoszláviában irány­­zatok vannak a Kommunista Párt felszámolására.­­ A Tájékoztató Iroda szerint a Jugoszláv Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának ez a politikája magát a kommunista párt létét fe­nyegeti és végső soron a Jugoszláv Népköztársaság elfajulásának veszé­lyét rejti magában.­­ A Tájékoztató Iroda szerint a **a jugoszláv vezetők által a párton belü­l megvalósított bürokratikus rendszer végzetes a Jugoszláv Kom­munista Párt életére és fejlődésére. A pártban nincs belső demokrácia, nincs választás, nincs bírálat és ön­bírálat A Jugoszláv Kommunista Párt Központi Bizottsága Tito és Kardelj elvtársak üres bizonyko­dása ellenére, többségében nem vá­lasztott, hanem behívott tagokból áll. A kommunista párt valójában féllegális helyzetben van. Nem tar­tanak pártgyűléseket, vagy ha tar­tanak, akkor titkosan, aminek alá kell ásnia a párt befolyását a töm­eg­ekre. A Jugoszláv Kommunista Pártnak ezt a szervezeti típusát csak szektaszerű bürokratikus típus­ként leh­et jellemezni. Ez a pártnak, mint cselekvő, öntevékeny organiz­musnak felszámolására vezet, a pártban a vezetés katonai­ mód­szereit fejleszti ki, olyan módszere­­ket amelyeket annak idején Trockij honosított meg. Tűrhetetlen, hogy a Jugoszláv Kommunista Pártban a párttagok legelemibb jogait lábbal tiporják, hogy a párton belül uralkodó hely­­telen viszonyok legcsekélyebb bírá­lata kíméletlen megtorlást von maga után. A Tájékoztató Iroda gyalázatnak tartja, hogy Zsurovics és Hebrang elvtársakat, a Jugoszláv Kommu­nista Párt Központi Bizottságának tagjait kizárták a pártból és letar­tóztatták azért, mert bírálni meré­szelték a jugoszláv Kommunista Párt vezetőinek szovjetellenes magatartását és Jugoszláviának a Szovjet­ Unióval való barátsága mel­lett szálltak síkra. A Tájékoztató Iroda véleménye szerint nem lehet megtűrni kommu­nista pártban ilyen gyalázatos, tisztára törökbasa, terrorista rend­szert. A Jugoszláv Kommunista Párt létérdeke és fejlődése meg­követeli, hogy az ilyen rendszernek véget vessenek.­­ A Tájékoztató Iroda szerint a Č SZuK(b)P Központi Bizottságá­nak és a többi kommunista párt köz­ponti bizottságának bírálata a Jugo­szláv Kommunista Párt Központi Bizottságának hibái felett a Jugo­szláv Kommunista Pártnak test­véri segítség, mely a JuKP vezető­sége számára megteremti az összes feltételeket az elkövetett hibák gyors kijavítására. Azonban a JuKP vezetői,, ahelyett, hogy becsü­letesen elfogadták volna ezt a bírálatot, saját hibáik kerek le­­követett hibák kijavításának út­,­jára léptek volna, eltelve mérhetet­len becsvággyal, fennhéjázással és gőggel ,szuronyt szegeztek a bírá­lók felé, ellenségesen fogadták a bírálatot, saját hibáik kerek meg­tagadásának pártellenes útjára lép­tek, megszegték a marxizmus-leni­nizmus tanítását politikai pártok viszonyáról saját hibáikhoz és ezzel méginkább elmélyítették párt­ellenes hibáikat. Minthogy nem tudtak helytállni a SzUK(b)P és a többi testvér­pártok Központi Bizottságainak bírálatával szemben, a jugoszláv vezetők pártjuk és népük egyenes becsapásának útjára léptek, eltit­kolva a Jugoszláv Kommunista Párt előtt a JuKP Központi Bi­zottsága helytelen politikájának bírálatát, eltitkolva a párt és a nép előtt a Zsurovics és Hebrang elvtársakkal való erőszakos leszá­molás valóságos okait is. Az utóbbi időben, már azután, hogy a SzN­K(b)P és a testvérpár­tok Központi Bizottságai bírálatot gyakoroltak a jugoszláv vezetők hibái fölött, a jugoszláv vezetők egész sor új túlzóbaloldali rend­szabály, törvény dekretálásával próbálkoztak. A jugoszláv vezetők elsietve új rendeleteket­­ hoztak a kisipar és kiskereskedelem naciona­lizálásáról, melynek megvalósítása egyáltalán nincs előkészítve és amely e kapkodás révén csak meg­nehezítheti a jugoszláv lakosság élelmezését Ugyanilyen sietve adtak ki új törvényt a parasztság gabonaadó­járól, amely szintén nincs előké­szítve és amely ennek következté­ben csak szétzüllesztheti a városi lakosság kenyérellátását. Végül a jugoszláv vezetők nemrég teljesen váratlanul lármás nyilatkozatok­ban fejezték ki szeretetüket és oda­adásukat a Szovjetúnió iránt, bár kétségtelen, hogy mind a mai napig a gyakorlatban barátságtalan poli­tikát folytatnak a Szovjetunióval szemben. De ez még nem minden. A JuKP vezetői az utóbbi időben nagyhan­gon meghirdették a tőkés elemek felszámolásának politikáját Jugo­szláviában. A SzUK(K)P Központi Vezetőségéhez április 13-án intézett levelükben Tito és Kardelj elvtár­sak azt írják, hogy­­a Központi Bi­zottság teljes ü­lése jóváhagyta azokat a rendszabályokat amelye­ket a Politikai Bizottság javasolt a kapitalizmus maradványainak felszámolására országunkban". Ennek az álláspontnak megfele­lően Kardelj a Jugoszláv Szövetsé­ges Népköztársaság népparlament­jében április 25-i beszédében kijelent

Next