Népszava, 1948. július (76. évfolyam, 148–174. sz.)
1948-07-25 / 169. szám
EGY PASARÉTI ÚTI VILLÁBAN 12 óra munkaidőt, 120 forint házbért és gázhozzájárulást követel egy belistázott műszaki tanácsos a takarítónőjétől A Háztartási Alkalmazottak Szabad Szakszervezete Semmelweis utcai központjában sírásba csukló hangon panaszkodik egy alacsony, barna asszony. Hathónapos gyereket tart a karján. Hellyel kínálják meg és megkérik, adja elő panaszát. — Tessék elhinni — mondja —, az égvilágon mindent megteszünk, én is, férjem is. Takarítunk, sikálunk, szaladgálunk... most mégis ki akarnak rúgni. Hová mehetek ezzel a kis gyerekkel... — Mondja csak el, ki bántotta — bátorítja a titkár. — Azt mondták, jöjjek ide, itt majd segítenek rajtam. — Kis szünetet tart, azután hosszabb előadásba kezd és szavai nyomán megdöbbentő történet bontakozik ki. Reggel 7-től, éjjel 12-ig — Másfél hónappal ezelőtt az egyik újságban hirdetést láttunk, ,Fiatal házaspárnak takarításért lakást adok". Kapóra jött a dolog, férjem állás nélkül volt, lakásunk se volt. Elvállaltam a munkát. _ akkor még nem tudtam, mi vár ránk — mondja Brandt Róbertné. — Munkáltatóm. Budai Miklós B-listázott, de visszavett Beszkárt műszaki tanácsos és felesége reggel 7-től éjszaka 12-ig dolgoztatott. Hajszolt mindkettőinket, holott csak én szerződtem el, de mit tehettünk, a kisgyerek miatt máshová nem mehettem dolgozni. Vallomását azonnal jegyzőkönybe veszik. A rendelet szerint naponta csak három órát szabad dolgozttátni azt az alkalmazottat, aki lakásért vállal takarítást. Csak levél útján Brandtné borzasztó portrét fest munkáltatójáról, Budajnéról. — Olyan nagy nagysaga volt, hogy hozzánk, a prolikhoz nem ereszkedett le, levél útján érintkezett velünk. Mindig írásban közölte, mit kell elvégeznünk. — Ám a bizonyíték — és papírlapot tesz elénk, amelyen a következők olvashatók: „Június 22. 1. Reggel hétkor rendben készen lenni. 2. Balkon, fürdőszoba. ?.. Reggelire teríteni. 4. Tejcsarnok. 5. Nyolckor Stefánia. 6. Visszafelé apróságokat bevásárolni. 7. Féltízkor a gyerekeknek enni adni. 8. Kitakarítani — kancsók poharak. 9. Főzéshez zöldséget tisztítani, ha megfőzni. 10. A konyhát állandóan remín tartani. 11. Ha a gyerekek hazajönnek, kezet mosni, ebédhez ültetni. 12. Háromkor Stefánia. 13. Vacsorához teríteni, székeket kikészíteni, gurulót kivinni, behozni, ágyazni, lábfürdőt készíteni. 14. Cipőket Robinak kivinni, ha készek, előszobaszekrénybe berakni. 15. Fürdőszobát este megnézni." Újabb listát tesz elénk, ezen a heti beosztás olvasható: „Hétfő: mosás, kedd: délután vasalás, szerda: porolás és takarítás, csütörtök: sütemény, varrás, vasalás, péntek: konyha, küszöb, kilincs, W. C., saját szoba, mosás, ezüsttisztítás, szombat: segíteni a bevásárlásnál, főzés korai ebéd, vasárnap: gyors takarítás, főzésnél segíteni, konyhát rendbehozni." Külön sorban aláhúzva, mintegy a fontosságát kiemelve: „vasárnap délután semmit sem kérek tenni — de egyéb napokon ajtót nyitni, csengetésre bejönni és mindenkor segíteni ha hívom" kiuzsorázta, mert sem a kollektív szerint megállapított 140 forint havi fizetést, sem a kosztot nem adta meg Brandtnénak, ráadásul a takarítónő férjét is befogta egésznapi munkára. Mindezt tetézte azzal, hogy azért a kis lyukért, amelyben meghúzták magukat, havi hatvan forintot vasalt be a szerencsétlen házaspártól. Csak úgy mellékesen említjük meg, hogy a háromszoba hallos, összkomfortos lakásért Budaiék 160 forintot fizettek. „Marika, örüljön" Legutóbb Brandtné panaszkodott a 60 forint és a sok munka miatt. Mire Budainé az alábbi levelet írta neki vigaszképpen: ,,Marika örüljön, hogy eljött takarításért és jószívű emberekhez kerültek. Nem hiszem, hogy hatvan forintért lakást, gázt, villanyt kapott, volna ebben a hónapban és annyi apró figyelmet, amennyiben én részesítettem magukat". Budainé valóban „figyelmes" volt. Ezentúl heti 15 forintot követelt a gázfogyasztásért, akkor, amikor nekik a teljes havi gázfogyasztás 74 forintba került. A villanyt pedig teljes egészében velük fizettette meg, büntetésképpen, mert a szerencsétlen asszony csak késő éjszaka ért rá a kisgyerekére mosni, vagy férjére vasalni. .Hiába dolgoztak azonban éjjel ,nappal, a tanácsos úréknak nem volt megfelelő. Július 31-ére ki akarják tenni őket. Erről is van levél: „Kérem írásbeli tudomásulvételét annak, hogy nagymértékben elégedetlen vagyok s ennélfogva nyolc nap előtt már közöltem magukkal, hogy legkésőbb július 31-én kiköltöznek. Szóval lakáskeresésre van még elég idő. (Ezt írta július 15-én.) Nyolc nap óta a zöldkannára és a W. C. forrasztására nem került sor, tehát semmi kötelességérzet nem gyötri magukat velünk szemben. Kérem a gázról nem megfeledkezni. Két kis foltot Marika reggeltől estig nem volt ideje megcsinálni, holott egész délután ráért. Ez nagyon meglep. B.-né." Hiába gondolják Budán, a pasaréti úti villában, hogy a földkerekség másik részén élnek, tudják Pesten, mi történik ott, s a szakszervezet intézkedik majd a rabszolgatartási ügyben. Jó lesz vigyázni Budainé „nagyságos as°zony!" Senhardt Éva Amerikai tempó A hosszú lajstrom után buzdításként pontokba foglalva hozzáteszi még: „Jókedvűnek lenni! _ Fiatalos mozgás és amerikai tempó." Budainé takarítónőnek vette fel Brandtnét, de háztartási alkalmazottként dolgoztatta, három óra helyett napi 12 órán át. Példátlanul Sáros Károly mérnök, miniszteri osztálytanácsos a Margithíd pesti hídfőjénél levő MÁVAG-irodában fogad bennünket. Ő vezette a Margithíd vasszerkezetének építőmunkálatait. Negyvenéves, energikus férfi, aki 18 esztendőt töltött már el eddig építőmunkában. Munkásszármazású, nős és egy ötéves kisleánya van. Három esztendő óta nem volt szabadságon. Önként mondott le, mert nem akarta, hogy a munkálatoknál szakszerű vezetése hiányozzék. Nem tagja a Magyar Dolgozók Pártjának, de meggyőződéses híve az új magyar demokráciának és — mint mondotta — mindenerejét, szaktudását odaadóan az újjáépítés szolgálatába állítja. Kozma Antal MÁVAG főszerelő a másik kitüntetett. Negyvenhétéves, aki már lakatostanonc korában hídépí- Kossuth-rend Beszámoltunk arról, hogy a pénteki minisztertanács Gerő Ernő elvtárs,a közlekedésügyi miniszter előterjesztésére hozzájárult a Margithíd építésénél kimagasló munkát végzett Sáros Károly közlekedésügyi minisztériumi osztálytanácsos-építésvezetőnek, Kozma Antal főszerelőnek és Kolozsvári Lajos szegecselő szakmunkásnak a Kossuthérdemrend harmadik fokozatával történő kitüntetéséhez. Meglátogattuk a népi demokratikus Magyarország legnagyobb kitüntetésének új tulajdonosait, akik összerombolt hídjaink helyreállítása terén olyan hatalmas munkát végeztek, hogy az még a hídépítés többi ezer és ezer hősének munkája közül is messze kimagaslik. a mérnöknek, szerelőnek, lakatosnak Sáros Károly I ANGOL PARK SZABADTÉRI SZÍNPAD Szombaton július 24-én, vasárnap július 25-én este 8 órakor BÁRSONY RÓZSI és DÉNES OSZKÁR cavalcade 1910 és prolongálva az óriási sikerts „X evetőorkán" SALAMON BÉLA és társulata, valamint Darvas Marika, Bíró Agi, Sztáray Márton, Bónis trió, Gombos és Lettner felléptével. Sthummel szimfonikus jazz-zenekara Rendező: Lóránth Vilmos Olcsó helyárak: 3—10 forintig tésnél dolgozott. Az első világháború után, 1920-ban már részt vett az akkor felrobbantott hidak újjáépítésében. Később Törökországba került a MAVAG hídépítőosztályával, ahol egész sereg új hídépítését vezette. A felszabadulás után a Szabadság-hídnál irányította a munkálatokat, mint főszerelő. Kozma elvtárs a mérnökökkel együtt dolgozza ki a terveket, amelyekkel az építés idejét megrövidíti. Nemrégiben a Szakszervezeti Tanács „kiváló munkáért" kitüntetését kapta. Sebesen siklik velünk a motorcsónak a Margithíd budapesti második íve alatt levő ,,dereglye" felé. Ott dolgozik a harmadik Kossuth-érdemrendes munkás, Kozma Antal Kolozsvári Lajos lakatos. A motorcsónak vezetője már messziről mutatja. Nyurga alakja messze kimagaslik munkatársai közöl. Harminchatéves. Kispesten lakik albérletben és fizetéséből Szerencsen tartózkodó édesanyját segíti. Lakatos és szerszámműszerész. A háború alatt fogságba esett és mint a Vörös Hadsereg katonája tért vissza az országba. A szovjet csapatok műszaki alakulataival bombazáporban és gránátesőben vett részt z északmagyarországi folyók hídjainak helyreállításában és építésében. Mint a Vörös Hadsereg őrmestere szerelt le. De dolgozott a budapesti hidaknál is. Most tavasszal élmunkás lett. A tavaly Kossuth-díjat nyert szegecselő napi 280-as átlagát 383-ra emelte. A hídmunkások Kossuth Érdemrendje azt bizonyítja, hogy a népi demokráciában, a dolgozók új világában kitüntetést és érdemrendet kap az, aki a közösség érdekében végez kiváló munkát. A Népszava további sikeres munkát kíván a három kitüntetett dolgozónak. Kolozsvári Lajos Három és fél évi börtön tiltott műtét miatt. .A pestvidéki törvényszék szombaton vonta felelősségre Ispán Illésni rákosszentmihályi szülésznőt. Egyrendbeli gondatlan emberölés és 12 rendbeli magzatelhajlás bűntette miatt három és fél évi börtönre ítélte a bíróság. Az ítélet még nem jogerős.