Népszava, 1948. július (76. évfolyam, 148–174. sz.)

1948-07-25 / 169. szám

EGY PASARÉTI ÚTI VILLÁBAN 12 óra munkaidőt, 120 forint házbért és gázhozzájárulást követel egy belistázott műszaki tanácsos a takarítónőjétől A Háztartási Alkalmazottak Sza­bad Szakszervezete Semmelweis utcai központjában sírásba csukló hangon panaszkodik egy alacsony, barna asszony. Hathónapos gyereket tart a karján. Hellyel kínálják meg és megkérik, adja elő panaszát. — Tessék elhinni — mondja —, az égvilágon mindent megteszünk, én is, férjem is. Takarítunk, sikálunk, sza­ladgálunk... most mégis ki akarnak rúgni. Hová mehetek ezzel a kis gyerekkel... — Mondja csak el, ki bántotta — bátorítja a titkár. — Azt mondták, jöjjek ide, itt majd segítenek rajtam. — Kis szü­netet tart, azután hosszabb elő­adásba kezd és szavai nyomán meg­döbbentő történet bontakozik ki. Reggel 7-től, éjjel 12-ig — Másfél hónappal ezelőtt az egyik újságban hirdetést láttunk, ,Fiatal házaspárnak takarításért lakást adok". Kapóra jött a dolog, férjem állás nélkül volt, lakásunk se volt. Elvállaltam a munkát. _ akkor még nem tudtam, mi vár ránk — mondja Brandt Róbertné. — Mun­káltatóm. Budai Miklós B-listázott, de visszavett Beszkárt műszaki ta­nácsos és felesége reggel 7-től éj­szaka 12-ig dolgoztatott. Hajszolt mindkettőinket, holott csak én szer­ződtem el, de mit tehettünk, a kis­gyerek miatt máshová nem mehet­tem dolgozni. Vallomását azonnal jegyzőkönybe veszik. A rendelet szerint na­ponta csak három órá­t szabad dol­­gozttátni azt az alkalmazottat, aki lakásért vállal takarítást. Csak levél útján Brandtné borzasztó portrét fest munkáltatójáról, Budajnéról. — Olyan nagy nagysaga volt, hogy hozzánk, a prolikhoz nem ereszke­dett le, levél útján érintkezett velünk. Mindig írásban közölte, mit kell el­végeznünk. — Ám a bizonyíték — és papírla­pot tesz elénk, amelyen a követke­­zők olvashatók: „Június 22. 1. Reggel hétkor rendben készen lenni. 2. Balkon, fürdőszoba. ?.. Reggelire teríteni. 4. Tejcsarnok. 5. Nyolckor Stefánia. 6. Visszafelé aprósá­gokat bevásárolni. 7. Féltízkor a gyere­keknek enni adni. 8. Kitakarítani — kan­csók poharak. 9. Főzéshez zöldséget tisz­títani, ha megfőzni. 10. A konyhát állandóan remí­n tartani. 11. Ha a gye­­rekek hazajönnek, kezet mosni, ebédhez ültetni. 12. Háromkor Stefánia. 13. Va­csorához teríteni, székeket kikészíteni, gurulót kivinni, behozni, ágyazni, láb­fürdőt készíteni. 14. Cipőket Robinak ki­vinni, ha készek, előszobaszekrénybe be­rakni. 15. Fürdőszobát este megnézni." Újabb listát tesz elénk, ezen a heti beosztás olvasható: „Hétfő: mosás, kedd: délután vasalás, szerda: porolás és takarítás, csütörtök: sütemény, varrás, vasalás, péntek: konyha, küszöb, kilincs, W. C., saját szoba, mosás, ezüsttisztítás, szombat: se­gíteni a bevásárlásnál, főzés korai ebéd, vasárnap: gyors takarítás, főzésnél segí­teni, konyhát rendbehozni." Külön sorban aláhúzva, mintegy a fontosságát kiemelve: „vasárnap délután semmit sem­ kérek tenni — de egyéb napokon ajtót nyitni, csen­getésre bejönni és mindenkor segí­teni ha hívom" kiuzsorázta, mert­ sem a kollektív szerint megállapított 140 forint havi fizetést, sem a kosztot nem adta meg Brandtnénak, ráadásul a taka­rítónő férjét is befogta egésznapi munkára. Mindezt tetézte azzal, hogy azért a kis lyukért, amelyben meghúzták magukat, havi hatvan forintot va­salt be a szerencsétlen házaspártól. Csak úgy mellékesen említjük meg, hogy a háromszoba hallos, összkom­fortos lakásért Budaiék 160 forintot fizettek. „Marika, örüljön" Legutóbb Brandtné panaszkodott a 60 forint és a sok munka miatt. Mire Budainé az alábbi levelet írta neki vigaszképpen: ,,Marika örül­jön, hogy eljött takarításért és jó­szívű emberekhez kerültek. Nem hi­szem, hogy hatvan forintért lakást, gázt, villanyt kapott, volna ebben a hónapban és annyi apró figyelmet, amennyiben én részesítettem magu­kat". Budainé valóban „figyelmes" volt. Ezentúl heti 15 forintot követelt a gázfogyasztásért, akkor, amikor ne­kik a teljes havi gázfogyasztás 74 forintba került. A villanyt pedig teljes egészében velük fizettette meg, büntetésképpen, mert a szerencsét­len asszony csak késő éjszaka ért rá a kisgyerekére mosni, vagy férjére vasalni. .Hiába dolgoztak azonban éjjel ,nappal, a tanácsos úréknak nem volt megfelelő. Július 31-ére ki akar­ják tenni őket. Erről is van levél: „Kérem írásbeli tudomásulvételét an­nak, h­ogy nagymértékben elégedetlen vagyok s ennélfogva nyolc nap előtt már közöltem magukkal, hogy legkésőbb július 31-én kiköltöznek. Szóval lakás­keresésre van m­ég elég idő. (Ezt írta július 15-én.) Nyolc nap óta a zöldkan­nára és a W. C. forrasztására nem ke­rült sor, tehát semmi kötelességérzet nem gyötri magukat velünk szemben. Kérem a gázról nem megfeledkezni. Két kis foltot Marika reggeltől estig nem volt ideje megcsinálni, holott egész dél­után ráért. Ez nagyon meglep. B.-né." Hiába gondolják Budán, a pasa­réti úti villában, hogy a földkerek­ség másik részén élnek, tudják Pes­ten, mi történik ott, s a szakszerve­zet intézkedik majd a rabszolgatar­tási ügyben. Jó lesz vigyázni Bu­dainé „nagyságos as°zony!" Senhardt Éva Amerikai tempó A hosszú lajstrom után buzdítás­ként pontokba foglalva hozzáteszi még: „Jókedvűnek lenni! _ Fiatalos mozgás és amerikai tempó." Budainé takarítónőnek vette fel Brandtnét, de háztartási alkalma­zottként dolgoztatta, három óra he­lyett napi 12 órán át. Példátlanul Sáros Károly mérnök, miniszteri osztálytanácsos a Margithíd pesti hídfőjénél levő MÁVAG-irodában fogad bennünket. Ő vezette a Margit­híd vasszerkezetének építőmunkálatait. Negyvenéves, energikus férfi, aki 18 esztendőt töltött már el eddig építő­munkában. M­un­kásszármazású, nős és egy ötéves kisleánya van. Három esz­tendő óta nem volt szab­adságon. Ön­ként mondott le, mert nem akarta, hogy a munkálatoknál szakszerű vezetése hiányozzék. Nem tagja a Magyar Dol­gozók Pártjának, de meggyőződéses híve az új magyar demokráciának és — mint mondotta — minden­­erejét, szak­tudását odaadóan az újjáépítés szolgá­latába állítja. Kozma Antal MÁVAG főszerelő a másik kitüntetett. Negyvenhétéves, aki már lakatostanonc korában hídépí- Kossuth-rend Beszámoltunk arról, hogy a pénteki minisztertanács Gerő Ernő elvtárs,a közlekedésügyi miniszter előterjesztésére hozzájárult a Mar­githíd építésénél kimagasló munkát végzett Sáros Károly közlekedés­ügyi minisztériumi osztálytanácsos-építésvezetőnek, Kozma Antal fő­szerelőnek és Kolozsvári Lajos szegecselő szakmunkásnak a Kossuth­érdemrend harmadik fokozatával történő kitüntetéséhez. Meglátogat­tuk a népi demokratikus Magyar­ország legnagyobb kitüntetésének új tulajdonosait, akik összerombolt hídjaink helyreállítása terén olyan hatalmas munkát végeztek, hogy az még a hídépítés többi ezer és ezer hősének munkája közül is me­ssze kimagaslik. a mérnöknek, szerelőnek, l­akatosnak Sáros Károly I ANGOL PARK SZABADTÉRI SZÍNPAD Szombaton július 24-én, vasárnap július 25-én este 8 órakor BÁRSONY RÓZSI és DÉNES OSZKÁR cavalcade 1910 és prolongálva az óriási sikerts „X evetőorkán" SALAMON BÉLA és társulata, valamint Darvas Marika, Bíró Agi, Sztáray Márton, Bónis­ trió, Gombos és Lettner felléptével. Sthummel szimfonikus jazz-zenekara Rendező: Lóránth Vilmos Olcsó helyárak: 3—10 forintig tésnél dolgozott. Az első világháború után, 1920-ban már részt vett az akkor felrobbantott hidak újjáépítésében. Ké­sőbb Törökországba került a MAVAG hídépí­tőosztályával, ahol egész sereg új hídépítését vezette. A felszabadulás után a Szabadság-h­ídnál irányította a munkálatokat, mint főszerelő. Kozma elvtárs a mérnökökkel együtt dolgozza ki a terveket, amelyekkel az építés idejét megrövidíti. Nemrégiben a­ Szakszervezeti Tanács „kiváló munkáért" kitüntetését kapta. Sebesen siklik velünk a motorcsónak a Margith­íd budapesti második íve alatt levő ,,dereglye" felé. Ott dolgozik a harmadik Kossuth-érdemrend­es munkás, Kozma Antal Kolozsvári Lajos lakatos. A motorcsónak vezetője már messziről mutatja. Nyurga alakja messze kima­gaslik munkatársai közöl. Harminchat­éves. Kispesten lakik albérletben és fizetéséből Szerencsen tartózkodó édes­anyját segíti. Lakatos és szerszám­­műszerész. A háború alatt fogságba esett és mint a Vörös Hadsereg kato­nája tért vissza az országba. A szovjet csapatok műszaki alakulataival bomba­záporban és gránátesőben vett részt z északmagyarországi folyók hídjainak helyreállításában és építésében. Mint a Vörös Hadsereg őrmestere szerelt le. De dolgozott a budapesti hidaknál is. Most tavasszal élmunkás lett. A tavaly Kossuth-díjat nyert szegecselő napi 280-as átlagát 383-ra emelte. A hídmunkások Kossuth Érdem­rendje azt bizonyítja, hogy a népi demokráciában, a dolgozók új vilá­gában kitüntetést és érdemrendet kap az, aki a közösség érdekében végez kiváló munkát. A Népszava további sikeres munkát kíván a há­rom kitüntetett dolgozónak. Kolozsvári Lajos ­ Három és fél évi börtön tiltott mű­tét miatt. .A pestvidéki törvényszék szom­baton vonta felelősségre Ispán Illésni rákosszentmihályi szülésznőt. Egyrend­beli gondatlan emberölés és 12 rend­beli magzatelhajlás bűntette miatt há­rom és fél évi börtönre ítélte a bíróság. Az ítélet még nem jogerős.

Next