Népszava, 1948. augusztus (76. évfolyam, 175–199. sz.)

1948-08-19 / 190. szám

­ Döntő szakaszhoz éhezett a moszkvai A berlini rádió jelentése szerint londoni diplomáciai körökben és moszkvai laptudósítók körében az a vélemény alakult ki, hogy csü­törtökön vagy pénteken további megbeszélésre kerül sor Mohitov szov­jet külügyminiszter és a három nyugati hatalom moszkvai képviselői között. Úgy vélik, hogy ez lesz a tanácskozások befejező találkozása és a hét végére döntésre lehet számítani. Londoni diplomáciai körök­ben általános a vélemény, hogy a megbeszélések eddigi eredménye jó. A Duna-értekezlet megszavazta a dunai alkotmányt Szerdán délelőtt a Duna-értekezle­ten részvevő országok felszólalásá­val lezajlott az értekezlet munkájá­nak utolsóelőtti szakasza, délután került sor a szavazásra és a Duna­alkotmány aláírására. Az új Vwa-alkomány igazságot s­zolgáltat a dunai népe­knek­. Két főelve: 1. Biztosítani azt, hogy a Duna minél jobban kihasználható legyen a dunai és nem dunai népek közötti gazdasági és egyéb kapcsolatok kiépítésére. 2. Biztosítani, hogy a dunai szabadhajózás elve ne adjon jogot a dunai népek szuverénításá­nak megsértésére, gazdasági, poli­tikai vagy katonai érdekeik veszé­lyeztetésére. A szerdai ülés elején Visinszkij megállapította: A külügyminiszte­rek tanácsa elismerte a Szovjet-Uniónak azt a jogát, hogy a Duna­bizottságban két szavazattal legyen képviselve, a Szovjet-Unió azonban a dunai országok egyenlőségének elvét tiszteletben tartva, lemond erről a jogáról és így a Duna-bizott­ságban csupán egy taggal vesz részt. Ez az egy kiküldött képviseli majd a Szovjet-Uniót és Szovjet-Ukraj­nát. Ezután az egyes országok kép­viselői nyilatkoztak a szavazás alá kerülő új Duna-alkotmány kérdé­sében. Az értekezlet eddigi lefolyása után nem keltett meglepetést, hogy az Egyesült Államok és Anglia képviselői kijelentették, nem ír­ják alá az új Duna-alkotmányt és érvényben levőnek tekintik az 1921-es Duna-egyezményt. A dunai országok megbízottai egységesen utasították vissza ezt a­z újabb imperialista manővert. Molnár Erik, a magyar küldöttség vezetője rámutatott, hogy az új Duna-alkotmány megfelel a dunai népek érdekeinek és ama népek érdekeinek is, amelyek a Dunán hátsó gondolatok nélkül, szabadon akarnak hajózni. Ana Pauker hangoztatta, hogy a­, angolszász és a francia kiküldöt­tek ott végzik, ahol kezdték: közöm­bösséget mutatnak a dunai szabad hajózás és a nemzetközi együtt­működés iránt. Csak a szerzett Visinszkij mindenekelőtt meg­állapította, nem felel meg a való­ságnak az az amerikai állítás, mintha az értekezlet többsége a nyugati hatalmaknak egyetlen ja­vaslatát se vette volna tekintetbe. Az új alkotmány 7., 17., 19. és 46. pontja majdnem szó szerint az ame­rikai szöveget tartalmazza. Ugyan­így átvettek egy francia módosító indítványt is. Meg kell azonban állapítani, hogy a nyugati hatalmak képviselői ezeknek a pontoknak a meg­szavazásánál sem működtek együtt. Az új alkotmány megfelelő módo­sítással az 1921-es megállapodás számos pontját is tartalmazza. Mi az oka mégis ezeknek az állí­tásoknak?!! Az, hogy a nyugati ha­talmak kiküldöttjei ezekkel próbál­ják igazolni, miért vonják kétségbe az új dunai megállapodás jogossá­gát. Ilyen módon próbálnak szembe­­helyezkedni azokkal a kötele­zettségekkel, amelyeket kormá­nyaik vállaltak magukra. Visinszkij visszautasította azt az állítást, hogy az új alkotmány nem biztosítja a dunai hajózás sza­badságát. A szovjet tervezet első pontja szó szerint idézi a külügy­miniszterek tanácsának és a békeszerződéseknek erre vonat­kozó szakaszát-Ehhez nem tesz hozzá semmit és nem vesz el belőle semmit. Amikor az angolszász hatalmak képviselői elfogadták tárgyalást ala­nul a szovjet tervezetet — folytatta Visinszkij —, reméltük, hogy el­ismerik annak szellemét és a nem­zetközi szolidaritásnak megfelelő magatartást tanúsítanak. Sajnos, nem ez következett be. Visinszkij ezután Sztálint idézte, aki megállapította, hogy amikor a fejlődés új formái jelentkeznek, a hanyatló erők féket raknak a tár­sadalmi fejlődés elé és akadályoz­zák az előrehaladást. A régi elvek­kel szemben vannak haladó elméle­tek, amelyek a társadalmi fejlődés érdekeit szolgálják. Az új dunai alkotmány — mon­dotta Visinszkij — haladó elve­ken épül fel, olyanokon, ame­lyek előreviszik a társadalom jogokkal és a dunai országok ügyeibe való beavatkozással törőd­nek. Clementis megállapította, hogy a nyugati hatalmak javaslatai sértették a parti népek érdekeit és függetlenségét. Kam­enov bolgár külügyminiszter pedig kiemelte: a dunai népek ös­­szefogásának az a közös érdeke, az alapja, hogy együtt harcoljanak az imperialista törekvések ellen. A vitát Visinszkij hatalmas be­széde zárta be, fejlődését. Amikor az új formák jelentkeznek, hangok hallatszanak, amelyek a szerzett jogokr­l és a kiváltságokra hivatkoznak. Az új eszmék ellenzői nem akarják elismerni sem az idők változását, sem azokat az erőket, amelyek előretörtek. Ezek a hanyatló erők azonban nem tudják meggátolni a fejlődést. A Duna már nem az, ami volt 100, 50, vagy 25 évvel ezelőtt. Új viszo­nyok alakultak a Dunán és a dunai államok nem ugyanazok, mint vol­tak. A régi erők nem tudják meg­változtatni a fejlődés irányát. A független állami életre ébredt dunai államok megtalálták azt az utat, amely életbevágó érde­­keiknek megfelel. A Szovjet­ Unió üdvözli az új dunai egyezményt, amely vissza­állítja a dunai államok jogait, biz­tosítja a hajózás szabadságát, amely a dunai népek és a világ minden békés országának javára szolgál. Visinszkij beszéde után az érte­kezlet az ülést délutánra halasz­totta, amikor is sor került az álta­lános bizottság által elfogadott tervezet feletti szavazásra. A sza­vazásban Anglia és Franciaország képviselői nem vettek részt. Az ér­tekezlet az általános bizottság által elfogadott új Duna-alkotmány­tervezetet 7:1 arányban általános­ságban és részleteiben is elfogadta­ A dunai alkotmány aláírása Szerdán este hét órakor Belgrád­ban, a Kollarcsev-egyetemen, ahol az új Duna-értekezletet tartották, ünnepélyes keretek között alá­írták a Duna-alkotmányt. Mates-nek, a konferencia főtitkárá­nak felkérésére elsőnek a Szovjet­ Unió nevében Visinszkij írta alá az okmányt, majd sorban következett Bulgária nevében Kmnenev, Magyarország nevében Molnár Erik, Románia képviseletében Ana Pauker, Szovjet-Ukrajna nevében Baranovszki, Csehszlovákia képvi­seletében Clementis és végül Jugo­szlávia részéről Bóbler, Anglia, az Egyesült Államok és Franciaország képviselői nem je­lentek meg az aláírásnál. Visinszkij nagy beszéde : • "13. évfolyam,, ISO. szám, Budapest, 1948 augusztus 19. csütörtök Ara fillér A S­Z­A­BAD s­­­­­A­K S­Z E R V E Z E T E K KÖZ Szerk. és kiadóhivatal : VIII, Conti ucca 4 Meg|­1­el­e n­i­k hétfő kivételével minden nap "••••'J^SS'^^f• "V .''-F -I •''•-• -- • ft - « • •-.' ".• ••*. . • ' PONTI LAPJA­I . .. i , • Telefon: 137-562, 137-563, 137-564 7­­/ tárgyalás Az István-napi ünnep­ségek teljes műsora • Képes beszámoló olimpikonjaink hazatéréséről • Agyonlőtték Arszo Jovanovics tábornokot TITO és társai politikája ellen, minden terror ellenére is, lassan megmutat­kozik a jugoszláv nép tiltakozása. Hiába igyekeznek elnyomni ezt a til­takozást a jugoszláv vezetők, az mégis mind nyilvánvalóbbá válik. Nap mint nap érkeznek hírek: a moszkvai jugo­szláv diplomaták és diákok, a wash­ingtoni, párizsi, bukaresti és prágai diplomaták elítélik Titóék árulását. De nemcsak a Jugoszláv határokon kívül, hanem magában Jugoszláviá­ban is egyre-másra jelentkezik ez a tiltakozó mozgalom, amelyet hasz­talan kísérelnek meg a jugoszláv vezetők fegyverrel és börtönnel el­fojtani. A montenegrói kormány négy miniszterének eltávolítása után most a jugoszláv népfelszabadító háború egyik legkimagaslóbb alakját, Jova­­novics tábornokot, csak orgyilkos golyóval tudták elhallgattatni. A jelek sűrűsödnek és bizonyítják, hogy » Tájékoztató Iroda és vele együtt a világ valamennyi kommunista pártja helyesen ítélte meg a helyzetet s még idejekorán akart közbelépni, hogy az orvoslás módját megmutassa. Egyben bebizonyosodott az is, hogy a Tájé­koztató Iroda nem tévedett akkor sem, amikor a Jugoszláv Kommunista Párt egészséges erőire hivatkozott. Ezek az egészséges erők hallatják sza­vukat és biztosítékot jelentenek arr­a, hogy az árulás politikáját sokáig folytatni nem lehet. Kimutatásokban, hírlapi közleményekben általában a terjedelmes számadatoknak jut a fő­hely, s nemigen szoktunk büszkél­kedni negatívumokkal. De akad terü­let, ahol éppen a mennyiség csök­kenése jelzi a fejlődést. Erre gondol­­tunk, amikor a szokásos, Szent István­napot megelőző razziáról kiadott h­iva­talos közleményt olvastuk. E közlés szerint 62 férfit és 28 nőt állítottak elő mindössze. Mindössze — írják, mert jól emlékszünk még az ellen, forradalmi esztendők adataira, amikor egy-egy ilyen razzia alkalmával több­száz bűnöző került kézre. De az előző esztendőkhöz képest is, a felszabadulás utáni helyzethez képest, s az úgy­nevezett­ békebelinél is kedvezőbb képet mutat ez a rendőri jelentés. Aki a társadalmi összefüggéseket vizs­gálja, annak nem lehet meglepetés­e­ a kedvező eredmény. Nemcsak a rend­őrség munkája fejlődött tökéletessé, s nemcsak a rendészeti munka függ­vénye a megjavult közbiztonság. Sze­repe van ebben annak az erkölcsi erő­nek­­is, amely a demokrácia szellemé­nek terjedésével, az általános élet­színvonal m­egjavulásával jár eg­yü­t­t. Így egészíti ki egymást az anyagi és a morális emelkedés.

Next