Népszava, 1949. január (77. évfolyam, 1-25. sz.)
1949-01-23 / 19. szám
77. évf. 19. sz. Budapest, 1949 január 23. vasárnap Ara 60 fillér NÉPSZAVA Letette a fegyvert az északkmai Kuomintang-haderő Párizsi teletop a Szakszereteti Világszövetségi üléséről A SZABAD SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA Sxmrktsztöség VII. Miksa ucca 8-M » g i * I« n i h héttő képétalépt! minden nap Telefon 224-817, 224-818 224-819 ! A Mindszenty-ügy még egyre nagyobb hullámokat ver a nemzetközi imperializmus sajtójában és rádiópropagandájában Róma és Washington, London és Párizs, sőt — (nem mi tettük őket egymás mellé, hanem maguk kerültek egy frontba) — még a számunkra oly különösen jellemző Madrid rádiói is mindent félretéve, jobb ügyhöz méltó buzgalommal handabandáznak rágódnak s elégedetten csámcsognak a Mind-szenty-problémán. A Sárga könyv- amelyben a magyar kormány összefoglalta a Mindszenty-bűnügy okmányait, tárgyi bizonyítékok légióját sorakoztatja föl, s e bizonyítékok között szerepel a vádlott sajátkezű írásos vallomása s szerepes még egész sor okmány, eredeti aláírásokkal, sok hivatalos levélpapíron írt beadvány és válasz — mind megannyibegdönthetetlen és csak egyféleképpen értelmezhető bizonyíték. Persze az imperiansták a vitában annyiban előnyben vannak, hogy állításaikat a bizonyított és kétségbevonhatatlan tényektől függetlenül kiabálják világgá- Ez nem lep meg bennünketmert akik esztendők óta sorra letagadják egyik nap azt, amit előző nap vállaltak akik a szószegés és szerződésszegés egész rendszerét tették politikájuk alapjává, vájjon miért akadnának meg olyan csekélységen, mint a tárgyi bizonyíték a tárgyi igazság? S végül miért tekintenék ők bűnnek azt, hogy valaki eladja áruba bocsá és saját népe saját hazája ügyét mikor ők maguk a vevők, ők a kufárok, akik rabszolgákat akartak és akarnak szerezni a magyar dolgozókban, s most elvesztették legjobb ügynöküket? Nincs értelme ennek a vitának, s nem érdemlik meg, hogy komolyan, pontról pontra, felsorakoztassuk ellenük a bizonyítékokat. Mit vitázzunk azokkal, akik azt merészelik hirdetni a világba, hogy a magyar kormány btiltotta az iskolákban a vallásoktatást? Mit válaszolunk annak a vatikáni rádiónak, amelynek állításait maga a magyar püspöki kar nyíltan hazugságnak bélyegezte? A Mindszenty-bűnügy magának az érseknek őrizetbevételvel, üzelmeinek leletezésével lezáródik. A reakció egyik alappillére dőlt ki, de ezzel mig nem semmisült meg a reakció. A harc tovább folyik a teljes győzelemig. Éppen ezért kissé mélyebbre kell nyúlnunk, ahhoz, hogy annak az vége a maffiának, amelynek a Mindszenty egyik döntő tényezője volt, egyszer s mindenkorra elvegyük kedvét és reményét a hasonló kísérletezésektől. Persze azzal kell kezdenünk, hogy hazdaság és tudatos férdítés minden olyan állítás, amely azt a hitet akarja terjeszteni, hogy a magyar állam és az egyház közötti ellentét egyben az állam és a vallás összeütközését jelenti. Nem első eset, hogy a magyar államnak súlyos ellentétei vannak a Vatikánnal, vagy egyes egyházi vezetőkkel. Még a múlt század második felében is ismételten sor került ilyen viszályokra Igen éles ellentétbe került a Vatikánnák maga a bigott I. Ferenc József, amikor vétójával megakadályozta Rampolla bíboros megválasztását XIII. Leó I utódjának s nem kisebb volt a király és egyház ellentéte a pápai csalatkozhatatlanság kimondása körüli 1870-ben folyt vitában sem. Nem tagadta a Habsburg király, hogy nem vallási, hanem politikai okokból szólt bele a bibornokok pápaválasztói jogába s nem volt titok az sem, hogy a pápai csalatkozhatatlanság dogmája élesen ellenkezik például a magyar államnak a 15. század óta eleven jogával, a »jus piacett regui, a tetszésjog biztosítékával. Ezt a jogot a magyar állam azért vívta ki magának — súlyos harcok árán —, mert nem tűrhette, hogy külső hatalom, a Vatikán kényekedve szerint rendelkezhessék itt az országban olyan kérdésekben, amelyek közvetlenül érintik a magyar nemzet érdekeit. A fejlődés során azután uralkodó és egyház megtaláták egymást, mert egyazon célt, a múlt megőrzését, a középkor meghosszabbítását tűzték maguk elé. Ebben a tisztán politikai és hatalmi akaratban találkoztak s kisebb súrlódástól eltekintve kéz a kézben dolgoztak egymással. A magyar nemzeti függetlenség e fontos biztosítékánál, a tetszésjog gyakorlásáról mindvégig nem mondott le a magyar állam, még az abszolutizmus korában is érvényben volt. Csik Horthy ellenforradalma tűrte meg, hogy a Vatikán szabadon rendelkezzék a magyar főpapi állásokkal, mert ennek fejében megkapta a főpapság nagy részének teljes támogatását. Horthy és véreskezű banditái soha nem tartottak attól, hogy szembekerülnek a katolikus klérus vezetőivel, mert egyazon cél, a nagybirtok megőrzése és védelme, a nép elnyomása volt mindkettőjük politikájának központjában, így nem vest nehézelérni, hogy a szegedi bűnözőkkel útjára indult, frankhamisító és uszító Zadravetz páter, megkapja a Vatikántól püspöki rangra emelését. így volt elképzelhető, hogy olyan botrányos életet élő főpapok, mint gróf Mikes János szombathelyi nünepök, vagy Vasa József kalocsai nagyprépost nagy szerepet kaphattak az állami és az egyházi életben egyaránt. Szövetségben állott egymással a Horthy-ellenforradalom és a klerikális reakció, nem kellett egyiknek félni a másiktól, még akkor sem, amikor a protestáns Horthy vagy Bethlen állott a magyar állam, a magyar kormány élén. A felszabadulás után azonban merőben megváltozott a helyzet. A magyar demokrácia számára a nemzeti függetlenség nem üres jelszó volt, amelyet jó árért piacra dobott,hanem alapvető politikai program. A régi királyi tetszésjogból, melyet Horthy prédául dobott oda, a magyar nép és a nép államának tetszésjoga lett. A jus piaceti repít átalakul jus piaceti populivá és ez nem tetszik sem a Vatikánnak, sem a Mindszenty-uszályba tartozó klerikális reakciónak. Nem tetszik, mert más akar a nép és mást akar a klerikális reakció Mindszenty — fasiszta múltjának megfelelően — úgy tekinti magát, mint a jogfolytonosság képviselője, egyedüli hordozója, aki ebben a minőségében független a magyar néptől s a magyar nép államától is. Élénken visszaemlékszik azokra az időkre, amikor a nyugati nagytőke katonái Magyarországon már egyszer szembehelyezkedtek a nép akaratával s durva intervencióval megbuktatták a magyar nép uralmát. Azt hitte, hogy ami jalóban sikerül, az sikerülni fog 1915 vagy 1948-ban is. Azt hitte, hogy a magyar nép ugyanúgy nem tanult semmit az elmúlt három évtized keserveiből, mint ahogy ő és a hozzá hasonlók nem tanultak semmit. Azt hitte, hogy azok a zsellé-milliók, akiknek nyalkáról a Szovjetúnió felszabadító műve nyomán a magyar munkásosztály levette az igát, bármely pillanatban ismét hajlandók lesznek főpapi szózatának babonás fenyegetéseitől megriadva ismét magukra venni a sármot. Azt is hitte, hogy szemforgató és képmutató szavakkal el lehet homályosítani a nép előtt a szabadság csodálatos élményét. Azt hitte, hogy népünk fél a maga lábára állni, mert babonásan retteg nemcsak az esztergomi pásztorlevelekből kiáradó átkozódástól, hanem az imperialista nagytőke háborús fenyegetésétől is. Azt a gyakorlatot folytatta Mindszenty, amit elődei oly sokszor és eredményesen folytattak: politikai és vagyoni célok védelmére a vallás fegyvereit igyekezett igénybe venni, s ezt a védelmet — miután nem talált művelődő és tanuló, fejlődő népünknél elég hitelre — atombombával támasztotta rá. Ő maga persze kevsebb gondot fordított túlvilági lelkicvére, mint földi problémáinak megoldására, s szélesre nyitotta pénzeszsákj a száját a külföldről dúsan özönlő dollárok számára. A pénzt, amivel őt vesztegették és vásárolták meg, a pénzt, amiért a magyar nép szabadságát kellett volna szállítania, ő maga is vesztegésre használta fel. Itthon és külföldön vásárolt ügynököket a maga szolgálatára. A Vatikán rádiójának igazgatója tőle kapott ajándékba egy luxusautót, s ellenszolgáltatásul bőven és gátlást nem ismerve rágalmazta a magyar népi demokráciát. Azt is hitte Mindszenty , aki csak visszanézett elődeire, de nem tanult semmit szövetségese, a fasizmus bukásából —, hogy az amerikai, angol imperialista nagytőke hatalma ma is töretlen, s hogy csak akarniok kell a népuralom megtörését, már el is érik céljukat- Főpapi hivatását megtagadva, minden számítását egy közeli, harmadik világháborúra alapozta, amelytől a maga gazdáinak, az amerikai bankárok és nagyiparosok politikájának gyors és teljes győzelmét remélte. Erre a reményre építve, boldogan áldozta volna fel a magyar nép százezreit és millióit, boldogan nézte volna, hogyan dől romba az, amit munkásaink, dolgozó parasztjaink néhány év alatt csodával határos lelkesedéssel és áldozatvállalással felépítettek-Ott, a nagytőke uralmának világában Washingtontól a Vatikánig vak dühvel szemlélik, hogy ez a buzgó ügynökük elbukott. Elbukott nemcsak azért, mert a magyar állam éber volt, hanem elbukó», azért is, mert túlbuzgó volt, rosszul szolgálta, kompromittálta szövetségeseit és megbízóit. Nevükben ígérteamit ígért — s mivel semmi ne vált be abból, amit ígért, most nemcsak önmaga, hanem az egész mögötte álló nemzetközi klikk is meghazudtolva, leleplezve áll a magyar nép elől. Fogvicsorítva, tehetetlen dühükben szidalmazzák és rágalmazzák országunkat, amint rágadazzák és szidják azokat az erőket is, amelyek Kínában vagy Görögországban s a föld más országaiban is keresztülhúzzák számításaikat, ők jól tudják s mi sem felejtjük el, hogy egyazon kéz irányítja Mindszentyt és Csang- Kaj-Sek bukott politikáját. Mi azonban azt is tudjuk, amire ők most megrettenve ébrednek, hogy egyazon erő, a nép szabadságvágya■ a dolgozók öntudatra ébredése az az erő, amely a viáa minden táján, a végtelen kinti birodalomban, a Grammosz hegységben .. Szemfényvesztők IRTA HORVÁTH ZOLTÁN Letette a fegyvert az északkínai Kuomintang-haderő Teljes felbomlásban Csang-Kaj-Sek rendszere Csang-Kaj-Sek szökése után a Kuomintangrendszer maradványai gyorsuló ütemben hullanak szét. Lemondott Szun-Fo, a nankingi kormány miniszterelnöke, Észak-Kínában pedig Fu-Cso-Ji tábornok, az északkínai Kuomintang-erők parancsnoka Az északkínai Kuomintang-csapatok letették a fegyvert és a néphadsereg egész Észak-Kína felett átvette a hatalmat Amerikai hadianyaggal ellátott északkínai Kuomintang-haderők fegyverletételével hatalmas mennyiségű, modern hadfelszerelés került a néphadsereg kezébe. Pekingben a bevonult néphadsereg kiáltványt bocsátott ki, amelyben elrendeli, hogy minden Kuomintang-tisztviselő egyelőre maradjon a helyén. Örömujjongással fogadta Nanking népe Csang-Kaj-Sek lemondását Nankingban a Kuomintang-vezeték köreiben hihetetlen zűrzavar uralkodik. A vízvezeték már nem működik. A nankingi lakosság örömujjongással fogadta Csang-Kaj- Sek lemondásának a hírét. A Csang-Kaj-Sek szökése után hivatalba lépett Li Csung-jen, aki jelenleg Kuomintang-Kína elnöki tisztét tölti be, szombaton háromtagú küldöttséget jelölt ki, amelynek az a feladata, hogy fegyverszüneti megállapodást létesítsen a diadalmasan előrenyomuló néphadsereggel. A néphadsereg vezetői előzetesen közölték, hogy csupán a Mao-Ce-Tung által korábban ismertetett békefeltételek alapján hajlandók tárgyalni s a Kuomintang felbomlásával együtt gyorsított ütemű előnyomulásra adtak parancsot hadseregeiknek. A Jangce vidékén a néphadsereg 11 oszlopban készül a folyó átlépésére, hogy behatoljon Dél-Kínába. A Kuomintang-hadosztályok csak szórványos ellenállást tanúsítanak és csaknem mindenütt rendezetlen sorokban vonulnak vissza. A »Daily Tele"« nankingi tudósítója valószínűtlennek tartja, hogy a Nanking védelmére összpontosított 60.000 főnyi Knantang-haderő megkísérelné a főváros védelmét Az imperialisták sajtója már teljesen » írta« a Kuomintangrezsimet. A »Times« vezércikke például megállapítja, hogy a nankingi miniszterek egyáltalán nincsenek abban a helyzetben, hogy alkudozhassanak. A »Daily Telegraph« arról ír, hogy a néphadsereg óriási győzelmének elkerülhetetlenül hatása esz Malawa, Indonézia és India népeinek állásfoglalására. A kínai események kihatása Burmában máris megmutatkozott. A szabadságharcosokkal szembenáló burmai kormány lemondott. A francia lapok rámutatnak arra, hogy a nankingi miniszterek akarvanem akarva kénytelenek lesznek elfogadni a népi Kína vezetőinek követeléseit, míg a l’ Humanité azt emeli ki, hogy Csang-Kaj-Sek a kulisszák mögött még mindig azon mesterkedik, hogy az amerikaiak segítségével később ismét porondra léphessen. Mesterkedéseinek azonban egy■zers mindenkorra véget vet a kínai nép szabadságharcának döntő győzelme.