Népszava, 1949. február (77. évfolyam, 26-49. sz.)

1949-02-23 / 45. szám

A NÉPSZAVA SPOR­TJA nmjiMiipMMMWBBifWii­Ml­HHBII­MIN­ TlfT'TM—— Testnevelés és sport a Szovjet Hadseregben Harmincegyesztendős ma a dia­dalmas Szovjet Hadsereg. Az egész világ szabadságszerető népei együtt ünneplik ma a világ békéjének ezt a legyőzhetetlen védelmezőjét. A magyar sportvilág is részt kér ebből az ünneplésből, annál is inkább, mert a Szovjet Hadsereg életében a sport és a testnevelés oly fontos szerepet tölt be, mint egyetlenegy más hadseregben sem. A szovjet sport egyik legalapo­sabb ismerőjéhez fordultunk és ne­m kértünk felvilágosítást a sport sze­repéről a Szovjet Hadseregben. — A sportnak nagy szerepe van a Szovjet Hadseregben. A szovjet sport alapja a GTO jelvényszerző verseny. Ennek a jelvényszerző versenynek a során sajátítják el a szovjet emberek milliói a külön­böző sportágak technikáját, gya­korlatát. Tizenhárom, nőknél 12 különböző próbát kell megállnia a verseny részvevőinek és aki ki­­érdemelte a GTO-jelvényt, az bátran elmondhatja magáról, hogy gyakorlott atléta, gyors­­mozgású és kitartó, erős és ügyes ember, ért a technikai sportokhoz és tud célba lőni.­­ Mindezek a tulajdonságok sokat segítenek a békés életben is, — folytatja nyilatkozatát infor­mátorunk — de egyenesen nélkü­lözhetetlen háború idején. Helyesen ismerték ezt fel a Szovjet Had­sereg vezetői is, akik a katonai kiképzés alapjává a sportolást, a GTO-versenyekre való rendszeres előkészületet tették. A szovjet ifjú katona idejét nem merev fegyel­mező gyakorlatokkal teszik emlé­kezetessé tisztjei, hanem­­ azzal, hogy megismertetik fegyvereivel, a sport örömeivel és hasznával. A szovjet katonai kiképzésnek nem­csak a céllövő sport alkotja részét, hanem a többi között a sísport is. Hogy a síelés ma a Szovjetúnióban nem is milliók, hanem tízmilliók sportja, ez jórészben éppen a GTO-verse­­nyeknek és a katonai s­portkikép­­zésnek köszönhető.­­ Ehhez a nagyarányú ki­képzőprogramhoz kellő számú oktatóra, kiképzőre is szükség van. Ezekről hogyan gondos­kodnak? — A Szovjet Hadseregnek sok száz, sőt talán több ezer sport­tisztje van, akiknek ugyanúgy »szakmájuk« az atlétika, úszás, sí, stb., mint a tüzértiszteknek a tüzér­ség, a lovastiszteknek a lovaglás. Ezenkívül azonban tulajdonképpen minden szovjet hivatásos tiszt kész sportoktató is, hiszen minden hiva­tásos tiszt köteles megszerezni a GTO-jelvényt, tehát elméletileg és gyakorlatilag értenie kell a sport­hoz. Segédkeznek a sportoktatói munkában a hadseregnél tényleges idejüket töltő aktív sportolók is,­ akik tényleges szolgálatuk alatt a hadsereg színeiben versenyeznek is. — Milyen közvetlen eredmé­nyekkel járt a Szovjet Had­sereg részére a sportkiképzés? — Hogy egyebet ne mondjunk, a lángeszű sztálini hadvezetés, a kitűnő szovjetgyártmányú fegyver­zet és a szocialista öntudat, a hon­védő harc igazságának tudata mel­lett a sport­kiképzés is egyik ténye­zője volt annak, hogy egyedül a Szovjet Hadsereg tudta döntően le­győzni a száraztok­ön a verhetet­lennek hitt német hadsereget. A szovjet katona bátrabb és kitartóbb, gyorsabb és ügyesebb, fürgébb és tökéletesebb volt az ellenségnél — ezek mind olya­n tulajdonságok, amelyeknek legnagyobb részét a rendszeres sportolás által szerezte meg.­­ Másrészt az aktív sportolók is alaposan kivették részüket a hábo­rúból. A német támadás utáni első napokban már a leningrádi élsporto­lók két különleges önkéntes roham­­zászlóaljat alakítottak, amely tö­mérdek borsot tört az ellenség orra alá. Ebben a zászlóaljban szolgált Leonid Meskov, a világ leg­jobb pillangózó mellúszója is, aki úgy teljesített egy nagyfontosságú harci feladatot, hogy télvía idején átúszta a leningrádi öblöt. Vissza­felé ellenséges golyó érte és emiatt még a háború után sem tudott egy­­idei­g versenyezni. Nem kisebb részt vállaltak a harcból más városok sportolói sem. Legtöbbjük különle­ges képzettségét — Folyik versenysport is a Szovjet Hadseregben? — Természetesen. Minden ka­tonai egység megrendezi bajnok­ságait valamennyi sportágban — a századtól kezdve, egészen a katonai kerületekig, majd megren­dezik a Szovjet Hadsereg országos bajnokságait is, a legjobbak pedig részt vesznek a »civi« bajnoksá­gokban is. Köztudomású például, hogy a Szovjetúnió legjobb labdarúgó csapata, a CDKA, a Szovjet Hadsereg­­központi tiszti klubjának együttese. Ugyancsak a CDKA nyeri most már har­macöte évben, megszakítás nélkül, a szov­jet jégkorongbajnokságot is. Ebbenn a bajnokságban különbein a második helyen is katonacsapat, a Légierők együttese áll. A vízilabdaba­jnokság már évek óta hol a moszkvai Tor­pedo (a Sztálin autógyár csapatta), hol pedig a leningrádi haditengeré­szeti akadémia együttesének zsák­mánya. Se szeri, se száma más sport­ágakban az élvonalbeli katona­­sportolókrnak, hogy a céllövésről ne is beszéljünk, ahol nem kevesebb, mint 16 világrekordot tartanak szovjet k­atonasportolók. A szovjet testnevelésnek, mint az elmondottakból is megállapíthatjuk, biztos alapja a hadsereg, a katona­ság tagjainak nevelésében viszont döntő szerep jut a sportnak Ez a­ kölcsönhatás a szovjet sport példát­lan széles elterjedésének és minő­ségi magas fokának biztosítéka. It­­. TI PI­E­N­K MTK—Vasas — —------1 2 ETO—Csepel — —------x 2 SalBTC—TSC---------------1 x SZAC—Ú­jpest — — — — 2 x Szeged—Szombathely — — 1 x Ferencváros—Soroksár — 1 1 Kecsk. AC—KMTE------x 1 Csongrád—Szom­. MTE — 1 x Wolfner—Pereces —------x 1 Gázgyár—111. ker.-----------1 x Postás—Bp. Lokomotív — 2 2 Kistext—Csepel (kézi) - 1 2 Pótmérkőzések: M. Acél—Dorog — — — 2 2 Nk. MAORI—Gy. Vasút — 1 1 Szám­. Lokomotív—Bp. Előre 1 1 Pécsi V.—TF (kosár)------N­ Sportfelszerelést kaptak a szakérettségire készülő munkás- és parasztifjak Kedden délelőtt az OSH tanács­termében ünnepélyes külsőségek között adta át Hegyi Gyula sport­­államtitkár a Szakérettségi Kollé­giumok képviselőinek a szakérett­ségire készülő munkás- és paraszt­inak számára azokat a sportfel­szereléseket, melyeket a magyar dolgozók áldozatkészsége juttatott számukra. Hegyi Gyula ez alkalommal be­szédet intézett a megjelentekhez és a többi között ezeket mondotta: — Ezzel a sportfelszerelésjutta­­tással a magyar dolgozók ismétel­ten bizonyítékát nyújtották annak a különös gondosságnak, amely­­lyel népi demokráciánk a szak­érettségi vizsgára készülő munkás- és parasztfiatalság felé fordul. Hegyi Gyula beszéde után Ba­lázs Miklós, a Sallai Imre-kollé­­gium növendéke mondott köszöne­tet az értékes ajándékért. Az öt Kollégium képviselői 453 pár torna­cipőt, ugyanannyi sportnadrágot és tfitót vettek át. Kékessy és Király Norvégiában versenyez A vívók és a Nagy testvérek hazaérkeztek Kedden délután a párizsi express érkez­ését a sportemberek népes csoportja várta, Hegyi Gyula ál­lamtitkárral az élen. A műkorcso­lyázókat és vívókat várták. A pá­rizsi magyar hősök közül a vívók, és a Nagy testvérpár meg is érkez­tek, a világbajnok Kékessy-Király kettős azonban nem, mert norvégiai meghívásnak tesznek eleget. A pá­lyaudvaron Hegyi Gyula üdvözölte a hazaérkezetteket. Howard Fast: A szabadság útja Fordította Keszthelyi Zoltán 64 — Fred McHughnak az volt a bűne, hogy barátságban, egyetértésben élt a feketékkel. Hálásra kínozták... és nem lesz olyan fehér ember, aki ne állna majd a talpára a fere­­lősségrevonás, a számadás napján ... min­t Abner Lan­t, Jake Sutter, Frank Carson, Leslie Carson, Will Boone... Raj­tunk múlik... Most úgy látszik, a kiút a Klánhoz való csat­lakozást jelenti, vagyis nincs kiút... Ez a megoldás nem jelent mást, csak behódolást és a megsemmisülést. Ismeri­tek ezeket a , piszkos, betegeshajlamú, elfajzott gazokat, a vert rabszolgatartókat, rabszolgafelügyelőket, korbácsos embereket, besúgókat, hazárdjátékosokat, a sheriffeket, akik csak akkor bátrak, amikor puska van a kezükben, de nem volt annyi bátorságuk, hogy kimenjenek a frontra meghalni, mint a déliek ezrei, akik életüket áldozták, mert szerették hazájukat. Szükségtelen leírnom őket. Midőn kiráncigálták Sally McHught az ágyából és csuklójánál fogva felakasz­tották, majd halálra korbácsolták, pontos leírást adtak ma­gukról. Ők az ország mocskai, szemetei. Egyre-egyre száz becsületes, jóravaló ember esik itt Délen, de a mocsok szer­vezett, a becsületesek és a jók szervezetlenek. A szerve­sett szemétnek pénze van, felbujtóik kikönyörgik számukra Washingtonból a szükséges pénzt. Gazdag ültetvényesek vezetik és irányítják ezt a rablóbandát. Mi nem dicsekedhe­tünk üyesmivé ... és azt mondom, hála Istennek. — Mit tegyünk tehát? Tudom, hogy mit akart cs­e­­kednii Abner Lait barátom.­­Puskával elrohanni és megölni Jason Húgait. Nem megoldás. Fejvesztetten gyocakít, mint az ellenség ... nem megoldás. — Hát akkor mi a megoldás? — kiáltotta Abner Lait — Miért ne*n mondod n* sok­ént Wastb­etaabne? — Elmondom. Washingtonban áruba bocsátottak ben­nünket. Kiárusított bennünket a republikánus párt, az én pártom, az öreg Lincoln pártja... s ennek ára az elnökség volt. Az ültetvényesek megfizették az ellenértékét. Mikor Hayes elfoglalja hivatalát, visszarendelik a megszálló csa­patokat Columbiából, Charlestonból... mindenünnen. A Klán lesz a törvény, a jog ... — És te mondod ezt! — Én mondom. Megmondtam, hogy feltárom nektek az igazságot. Azonban mi legyen a teendő itt? Veszítsük el a­ fejünket? Gyilkoljunk? Szaggassuk magunkat darabokra? Tegyük meg nekik ezt a szívességet? Így akarjátok? — Gideon elhallgatott és mereven nézett a szemükbe. — Ezt akarjátok? Ha ezt akarjátok, akkor nincs keresni valóm, elmegyek. Hosszú hallgatás után megszólalt Frank Carson: — A te korodban nem a legbölcsebb dolog... — Az én koromban — vágott közbe Gideon moso­lyogva. — Ha mindig ezt csinálnád, akkor nem kifogásolnám. De aki az év nagy részét ülőmunkával­ töníti... Egyik nap Gideon ás Marcus elment vadászni. Gideon őzet akart lőni, Marcus nyúvasi is megelégedett. Füttyen­­tettek kutyáiknak, megtörnék zsebeiket kenyérrel és fel­kerekedtek a hideg, tiszta reggelen. Boldogan és halkan énekeltek: »Papa elment vadászni, ó ég, ó ég...« A ku­tyák futásnak eredtek a mezőn és Ehegve szaladtak körbe­­körbe. Nem beszéltek sokat, nem volt sok közülm valójuk. Jó! megértették egymást. Már csaknem beállt az éjszaka, mikor hazatértek. Gi­deon nyomát sem látta eznek. De Marcus tarisznyája tele volt kövér nyulak­kal. Lenyúzta őket a fészerben, belső ré­szüket jutalomképpen odadobta a kutyáiknak. Gideon be­ment a házba, Jeff várta már apját, arca merev volt, mint a gránit, szeme kemény tekintetű.. Gideon sohasem látta még ilyennek a fiát. Jeff bevezette a társalgóba. Abner Last üldögéld ott, nagy vörös kezét a térdére fektetve. — Mi a baj? — kérdezte megütödve Gideon. Ascesar La®. ftaBEseak, nézett maga J&L — Az isten szerelmére, mi történt? — ismételte Gideon hangosabban. Jeff bevezette a hálószobába. Rachel üres tekintettel fogadta. Az ágyon egy férfi nyöszörgött, egész teste be volt kötözve .— McHugh, — suttogta Gideon. — Eltaláltad — mondta Jeff. Gideon az ágyhoz lépett: — Fred... hello, Fred. — McHugh kicsit nyöszöngött, de meg sem moccant. — Gideon megfogta a kezét. — Gi­deon van itt, Fred — A szoba végén álldogáló Marcus ma­gához hívta az embereket. •— Megkorbácsolták? — kérdezte Gideon. — Így is mondhatjuk. Megkorbácsolták. — És a felesége? — Meghalt, — felelte csendesen Abner Lait. — A bi­tangok meggyilkolták. Azok a mocskos gazemberek ki­­ráncigál­ták az ágyából.­­Megölték. — Kik? Jeff elmondta, amennyit megtudh­atott a megkínzott, félig beszámítható McHughtól. Az éjszaka hat tehérkám­­zsás Klan-ember érkezett a háza elé. Kiráncigálták az ágy­ból feleségével együtt. Hiába kért, könyörgött, hogy fele­sége beteg és a durva bánásmód halálát okozhatja. Bevon­szolták őket a fészerbe, csuklóikat­­ összekötözték és fel­akasztották mindkettő fűket a gerendára. Aztán korbácsolni kezdték őket. — Nem hiszem, hogy sokat szenvedett — jegyezte meg Jeff. — Valószínűleg rögtön elájult. Sebe felszakadt és elvérzett. De Fred sokáig lógott és végig kellett néznie­ felesége megkorbácsoltatását. Három óra tájt bukkan­tutik rá­juk. — Életben marad? — kérdezte Gideon. — Akadémikus kérdés, — mondta Jeff kitéről­eg. — Elvesztette eszméletét és karja megmerevedett. Soha­ többé nem tud már dol­gozni. — Te tudod, mi a szándékom, Gideon — szólt közbe Abner Lait. — De szeretném tudni, mi a te szándékod. — Közötted már a többivel? — kérdezte partizánegységekben kamatoztatta a szocialista haza vé­delmének javára. Partizán volt pél­dául Nikoláj Karaljov, a világhírű nehézsúlyú ökölvívó és partizánként áldozta életét a hazáért Ljubov Kulakova, a Szovjetunió női sífutó bajnoka. ■■■ .T. ■■τ» tacfx Vájor kétségei az egységes jegyről Hát, kérem, én mi egyért a pénz­tárnál gondoltam, hogy baj lesz ezzel az egységes jeggyel. Pedig hittem benne egészen addig, amíg az újpesti pálya előtt egy kétméte­res, szélesvállú férfinak ugyan­olyan egységes jegyet adtak, mint nekem. Ennek a körülménynek aztán súlyos következményei let­tek. A szóbanforgó óriás ugyanis pontosan elém került, úgyhogy ha ágaskodtam is, csak a háta köze­pét láttam. Ami a továbbiakat illeti: a négy hátralevő órán keresztül egyebet sem tettem, mint az egységes jegyrendszer hibáit kutattam. Re­mélem, személyes tapasztalatai­mat meghallgatják az illetékesek. Komoly hiányosság volt az, hogy a ballábamon ketten is álltak, míg a jobb szinte egész idő alatt üres volt. Hát ezt nevezik egységes elosztásnak? Hordtak körül szódavizet, fröccsöt, tökmagot, de azokról nem gondos­kodtak, akik mást szeretnek, én például görögdinnyére vágytam, de csak azokat látták el, akik tök­­magot akartak. Egységes eljárás ez ? No és a mérkőzések! Mert azért abból is láttam valamit — az óriási hóna alatt. A Fradi—MATEOSZ-on még voltak az egységes gondolat­nak bizonyos jelei. A MATEOSZ ugyanannyi gólt kapott, amennyit a Ferencváros rúgott. Ekkor öröm­mel nyugtáztam, hogy az egységes jegy az első tavaszi tárlatra is ér­vény­es: láttam Zsolnay szép ki­állítását. Sőt, még az MTK—Újpest félide­jében is arra hajlottam, hogy mégis csak jó lehet az egységes rendszer. 2:2 volt az eredmény. De mikor az MTK emberhátrányát egy góllal egyenlítette ki, már komoly kétsé­geim támadtak az egységes jegy körül. Már hogyan érne fel egy játékos egy góllal? Főleg, mikor én a totóban x-et tipeltem? És azt hiszik, egységes hangulat uralkodott a pályán, mikor az MTK győztesen, az Újpest pedig vereség­gel jött le?... A további hibákat már csak rö­viden sorolom fel. Nem láttam az egységes jeggyel: a SZAC szombathelyi győzelmét, a teremkézlabdabajnokság döntő mérkőzéseit, Pajor győzelmét 10.000 méteren és végül, de nem utolsósorban: az Urániából is ki­dobtak, mikor este azzal a híres egységes jeggyel akartam meg­­nézni a Tizenötéves kapitányt! Egy szó mint száz: az egységes jegy nálam csődöt mondott. Főszerkesztő: Harustyák József Felelős szerk.: Horváth Zoltán Szerkesztő: Gács László Felelős kiadó: Fenyves Jenő A közlemény részén a (X) tel fizetett hirdetést télén* Athe­naeum Irod­­e& Nyomdai Rt. Budapest VTI. Miksa ucca 4—6 Felelős: GORSZKY TIVADAR tsrazaa^

Next