Népszava, 1949. február (77. évfolyam, 26-49. sz.)
1949-02-01 / 26. szám
SZTÁLIN A BÉKÉÉRT Sztálin miniszterelnök válaszal Kingsbury Smithnek, az International News Service európai vezérigazgatójának január 27-én hozzáintézett kérdéseire a Szovjetunió békepolitikájának óriási jelentőségű ténye. Erejének tudatában a Szovjetunió ebben a nyilatkozatban az egész világ közvéleményének megmutatja, hogy a háborús uszítók által létrehozott és tervszerűen fokozott háborús feszültségből van békéskiút, a napirenden lévő kérdések békés megoldásának útja. Az a hatalmas visszhang, amely úgyszólván a válaszok nyilvánosságra hozatala utáni pillanatokban ez egész világon, mint a békeszerető nőnek echóje hangzott el a Sztáln-nyilatkozat nyomán, mutatja, milyen hatalmas tényező a népek békevágya. A második világháború óta eltelt évek, mint a béke megőrzéséért folytatott harc nagy iskolájában, nap mint nap döntő bizonyítékait szolgáltatták a Szovjetúnió következetes békepolitikájának. Ugyanakkor e ez a négy év halmazát szolgáltatta az imperialista háborús uszítás provokációinak is. Az elmúlt négy évnek története egyfelől az angolszász imperialista blokk tervszerű, új imperialista háborút előkészítő politikáját, másfelől az ezt a politikát következetesen leleplező, a béke megőrzését szorgalmazó szovjet békepolitikát tükrözi viszsza. A háború folyamán Teherránban és Yaltában, majd a háború befejezése után Potsdamban Sztálin képviselte azt a programot, amely hivatva volt a második világháború borzalmaiké kivezetni az emberiséget és megteremteni a tartós békét. A háború folyamán a Szovjetúnióvi szövetséges Amerika és Nagy-Britannia kormányai azonosították magukat ezzel a programmal, mint ezt a teheráni és jaltai egyezmények nyilvánosságra hozott szövege bizonyítja. Kénytelenek voltak ezek a kormányok Németország kapitulációja után a potsdami egyezményben újfent legalább is látszatra azonosítani magukat a tartós béke megteremtésének programjával. De már akkor megindult az imperialista kormányok aknamunkája a kép erén. Még meg- Sem valósulhatott a fent idézett egyezmények alapj én létrehozott szervezet, az UNO, amikor Churchill emlékeztet faltoni beszédében, 1946-ban fellobogtatta a háborús uszítás véres fáklyáját. Még sor sem kerülhetet a háború által tönkretett és szétrombolt európai országok legvéresebb serbeinek begyógyítására, amikor már lépésről-lépésre követték egymást az új imperialista háború előkészítésének galád sakkhúzásai. Az amerikai monopoltőkét képviselő kormány létrehozta és működésbe helyezte a Marshall-terv európai szervezetét. Ez a terv, mint ezt az elmúlt évek gyakor lata bizonyítja, a német hadiipar helyreálltasáinak terve, a Szovjetúnió elleni háború céljainak megfelelően. A megbékélés helyett az Amerikai Egyesült Államok és Anglia egymással vetélkedtek hadi támpontok, létesítésében a Szovjetúnióval határos országokban. Az an* goszosz blokk létrehozta a Benelux-szövetséget, mely ellentmond az UNO alapszabályainak és kifejezetten imperialista háborút előkészítő jellegű. Egymást követték az imperialista beavatkozások a görög és kínai nép belügyeibe. A Közel-Keleten az angolszász blokk az állandó háború idcpontját teremtette meg Palesztriában. Tudatosan és tervszerűsen háborús atmoszférát teremtett az angolszász blokk az egész világon. Szervezték és szították a »hidegháborút«. A jaltai és potsdami egyezményekkel szöges ellentétben, melyek egy egységes, demokratikus Németország létrehozását, mint az európai béke előfeltételét szögezték le, az angolszász blokk robbantotta a Németországgal való béketárgyalások előkészítését és Németország kettészakítására vette az irányt. Az UNO-ban egymást követték az e szervezet robbantására irányuló provokációk: a vétó kérdésének kiélezése, a Szovjetúnió leszerelési javaslatainak elvetése, majd a berlini kérdés napirendre tűzésének megkísérlése. És betetőzte ezt az egész palád,háborús tevékenységet az Atlanti Szövetség megszervezése. Mint a Szovjetúnió külgyrminisztériumának közleménye az Északatlanti Szerződésről világosan kimutatja, ez a szerződés az új háború előkészítésének tervszerű aknamunkáján nyugszik és célja beidőzetlenül az új imperialista háború. Ezzel szemben a népek békéjének megőrzését, a tartós béke biztosítását célozza a Szovjetúnió békepolitikáin. Ez a békepolitika tömörítette és tömöríti nagy, táborba a világ békeszerető népeit, ez a békepolitika határokon és kordonokon keresztül mélyen belenyúlt az imperialista tábor országaiba és milliókat állított zászlaja alá ezekben az országokban is Ez a békepolitika a népek reményévé és életszükségletévé vált. Ennek a békepolitikának ad kifejezést az a nyilatkozat, amelyet Sztálin miniszterelnök tett az amerikai hírügynökségnek. Ebben a nyilatkozatban Sztálin generalisszimusz konkréten megmutatja, hogy a szovjet kormány a mai mesterségesen előidézett háborús feszültség feloldása céljából minden konkrét intézkedésre és azonnal hajlandó. A Szovjetúnió kormánya hajlandó az USA kormányával együtt kinyilatkoztatni, hogy nincsen szándékában háborúhoz folyamodni. A Szovjetúnió kormánya hajlandó az Egyesült Államok kormányával közösen olyan intézkedések végrehajtására, amelyek békepaktum megvalósítására és a fokozatos leszerelésre vezetnek. A Szovjetúnió kormánya hajlandó az Egyesült Államok, Nagy Britannia és Franciaország kormányaival együtt megoldani Németország és Berlin kérdését. Sztálin generalisszimusz mindezeknek a kérdéseknek rendezése érdekében hajlandónak mutatkozott Trumannal való találkozásra. Sztálin nyilatkozatából annar szociaista állam szilárd bizalma árad, hogy a Szovjetúnió a kapitalista világháborús készülődése ellenére is képes lesz az új háborút elkerülni és a békét fenntartani. Az emberiség százmilliók a népi demokráciák országai, a gyors ütemben véglegesen felszabadul Kína és az emberek milliói Amerikában, Angliában, Francia- és,Németországban, a kapitalista országokban és a gyarmatokon mindenütt. Sztálin nyilatkozatában a tartós békéért van harc újabb nagy cselekedetét látják. Ez a nyilatkozat ezen* vallásra kényszeríti a háborús uszítókat. A kínai leéke, a görögországi csőd, a Marshall- terv zsákutcája, az imperialista politikának a népek békeakarata folytán bekövetkezett kudarcainak sorozata. Ezek a Szovjetunió következetes békepolitikájának igazolását jelentik. Sztálin, nyilatkozata lerántja az imperialista békebontókról a Jenit és mozgósítja az imperialistaellenes nagy béketábort, a tartós békéért folytatott harc győzelmes megvívására. # NÉPSZAVA 1949 február 1 Dozsi István beszéde a Köztársaság ún nevén A nép megvédi a maga országát, a köztársaságot A Magyar Köztársaság ünnepének előestéjén, hétfőn este díszelőadást rendezett a kormány az Operaházban. Az Oper°ház nézőterét és színpadát elborították a nemzetiszínű és vörös drapériák. Az ünnepségen résztvett Szakosíts Árpád köztársasági elnök, Rákosi Mátyás az MDP főtitkára, jelen voltak a kormány tagjai, a Budapesten akkreditált diplomaták, köztük G. M. Puskin, a Szovjetúnió budapesti nagykövete és a baráti országok követei. Résztvettek az ünnepségen a demokratikus pártok, a honvédség, a rendőrség, valamint a társadalmi egyesületek, tömegszervezetek, a Szakszervezeti Tanács és az egyes szakszervezetek küldöttségei. A díszelőadáson Dobi István miniszterelnök mondott ünnepi beszédet í tásában, nemzetgazdaságunk veze tésében. Munkások és parasztok nagyrészt maguk a miniszterek is. Én magam is a dolgozó parasztságot képviselem a kormányelnöki székben. Száz meg száz, ezer -neg ezer munkást és dolgozó parasztot vontunk be már eddig is a közigazgatás közvetlen intézésébe, termelésünk és kultúránk ügyének vitelébe és az a szándékunk, hogy ezen az úton még gyorsabban menjünk előre. Köztársaságunkban beteljesültek a múlt legszebb hagyományai . Három esztendővel ezelőtt kiáltották ki a Magyar Köztársaságot. Ez az évforduló esztendőrőlesztendőre mind mélyebb és meghittebb érzelmeket vált ki népünkből. A dolgozó nép mindinkább azonosnak érzi magát államával s tapasztalatai tanítják meg arra, hogy ebben az országban minden őérre, az 5 javára történik. Milliók vallják büszkén magukénak népi demokratikus államformánkat, milliók zárják szívükbe a Magyar Köztársaságot. — Köztársaságunk gyökerei mélyen nyúlnak le népünk történelmébe. Ami ma történik, egyenes folytatása nemzetünk legjobb hagyományainak. Ezekben az időkben beteljesül mindaz, amiért nemzeti múltúnk legnagyobb alakjai síkra szálltak, amiért Dózsa, Bocskai, Bethlen, Rákóczi, Kossuth harcoltak, amiért dolgozó népünk fiai vérüket hullatták. Ami nagy és felemelő népünk múltjában, az mind beteljesül népi demokratikus köztársaságunkban. — A királyság elavult, gyűlölt intézménye tűnit el 1946 február 1-én a történelem süllyesztőjében! A Habsburg-királyság a nemzet szabadságtörekvéseinek lábbal tiprását, legszebb hagyományainak meggyalázását, Rákóczi, Kossuth száműzetését jelentette számunkra. A Habsburg-királyság Kollonics bíborost adta, aki koldussá és szolgává akarta alázni a magyarságot. A Habsburg-királyság a rémuralmait teremtő Karaffa tábornokot hozta és a hírhedt Haynaut, aki akasztófára és börtönbe küldte a legjobb hazafiakat. A királyság a nagybirtokosok, nagytőkések és a klerikális reakció korlátlan uralmát jelentette. Azt, hogy másfélmillió földtelen magyarnak kellett kezébe venni a vándorbotot és jelentette azt is, hogy olyan háborúkba kergették bele népünket, amelyekhez semmiféle érdek sem fűzte. Ennyi erőszak, ennyi jogfosztás, ennyi nyomor húzódott meg a királyi udvar talmi csillogása mögött. Nem volt véletlen, hogy Horthy ellenforradalmi, népelnyomó rendszere formailag mindvégig fenntartotta a királyságot és Magyarország az ellenforradalom sötét korszakában király nélküli királyság volt. A fordulat évében megváltozott az élet országunkban 1946 február 1-én mindezt formailag is megszüntette a nemzet, de valójában ennél sokkal több történt. Nemcsak a királyság tűnt el, hanem az a világ is, amelynek államformája volt. A köztársaság kikiáltása az államforma tekintetében is meghozta azt a változást, amely közéletünk, gazdaságunk, művelődésünk szerkezetében már korábban megindult s ettől kezdve még erőteljesebb ütemben folytatódott tovább. A köztársaság megadta a keretet egész népi demokratikus átalakulásunkhoz s ezért összenőtt nemzeti felszabadulásunkkal, népünk anyagi és szellemi felemelkedésével, a haladással és a jövő legszebb reménységeivel. Különösen nagy volt a jelentősége ezen a téren annak az évnek, melyben döntő módon megváltozott hazánkban az élet s amelyet joggal nevezhetünk a fordulat évének. A miniszterelnök ezután beszélt azokról a döntő változásokról, melyek a dolgozó nép s az állam közötti viszony területén bekövetkeztek: a dolgozóknak munkához való új viszonyáról, a termelőmunka lendületéről, a munkaversenyekről és a tervgazdálkodás sikeréről. Majd így folytatta: — Igen, ez a köztársaság a miénk. Megmutatkozik ez abban is, hogy a munkások és parasztok mind nagyobb számmal vesznek részt a maguk személyében is közös dolgaink irányításában, igazga ■ . FEBRUÁR 1-15IG az Á&MhUÁruháiak&ui, a Mep&tfNV. €4 a KŐZÉRT fiókjaién miindenki GYÁRI ÁRON wsárvÉ/'afiekli&Uut, cipót, Kvui&Mt, ét jdMkarút, ifuwáVaizhP KúzihvtémfeéfáC. Áttörni ipámig AV*. A Szovjetunió tette szabaddá előttünk a boldogulás útját Sikereinknek nemcsak az a biztosítéka, hogy köztársaságunk a magyar népre támaszkodik, hanem az is, hogy a világ haladó és békeszerető erőire is támaszkodik. A mi felszabadulásunkat és felemelkedésünket az tette lehetővé, hogy a nagy Szovjetúnió felszabadító hadserege levette kezünkről a fasiszták bilincseit. A szocializmus országa szabaddá tette előttünk az utat a boldogulás felé. Forró szeretettel fordulunk köztársasági ünnepünkön a felszabadító Szovjetúnió és a magyar nép nagy barátja, Sztálin generalisszimusz felé. " A hatalmas Szovjetúnió áll a világbékét védelmező tábor élén az angol-amerikai háborús uszítókkal és kalandorokkal szemben. A magyar köztársaság ma megbecsült tagja a béke és a demokrácia nagy nemzetközi arcvonalának és minden törekvésünk arra irányul, hogy vívmányaink továbbfejlesztésére a reakció elleni még keményebb harcunkkal még hűségesebben vehessünk részt a béke oltalmazására irányuló közös erőfeszítésekben. A béketábornak hatalmas és győzhetetlen az ereje s ez az erő egyre nő. Most formálódik ki diadalmas harcok füzében a kínai népköztársaság, amely egy négyszázmilliós nép számára hozza meg a felszabadulást. Most alakult meg a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, amely még szorosabbra fűzi a Szovjetúnió és a népi demokráciák gazdasági erőinek szövetségét. Ennek a béketábornak az ereje hatalmasabb, mint az amerikai imperialisták Marshall-terve, hatalmasabb, mint a háborús lozítók, rabszolgatartók és csatlósaik minden készül