Népszava, 1949. augusztus (77. évfolyam, 177-201. sz.)
1949-08-02 / 177. szám
Fokozottabban mutassunk rá az egyéni fellősségre A minőségjavítás és a selejtcsökkentés üzemi lapjaink tükrében ipari termelésünk egyik legfontosabb időszerű feladata a minőség javítása s ezzel párhuzamosan a selejt csökkentése. Rákosi Mátyás elvtárs május 31. beszédében nyomatékosan hangsúlyozta a selejt csökkentésének fontosságát, a minőség javítására vonatkozóan pedig kijelentette: »Nem szabad megengedni, hogy a szocialista ipar termelvényeinek minősége rosszabb legyen, mint a kapitalistáké volt.« Nézzük át ezzel kapcsolatban a júliusi üzemi sajtó néhány számát, hogyan foglalkozik ezzel a fontos kérdéssel, mennyire segíti a dolgozókat e feladatok végrehajtásában. A KISTEXT HÍRADÓ júliusi számában foglalkozik Rákosi elvtárs megállapításaival. Ismerteti ezzel kapcsolatosan Kovács vállalatvezető beszédét, aki bejelentette, hogy az üzemi háromszög megtárgyalta a hibák okait és önkritikát gyakorolva megállapította a tennivalókat. Egy másik cikkben rámutat a lap, hogy a szövőben a selejt emelkedése a sok új tanuló munkába állítása miatt következett be. A jövőre nézve megígérik, javítják a tanulók szakmai képzését. A MATE IP-HIRADO közli, hogy a minőség javításának céljából magalakult a gyárban az első minőségi brigád. Ebben a brigádban dolgozók célul tűzték ki, hogy a nagy szovjet textiles brigádok mintájára nevükkel felelősséget vállalnak az általuk gyártott áru elsőrendű minőségéért. A GANZ DOLGOZÓK LAPJÁBAN olvassuk, hogyrengeteg bajt és munkakiesést okozások selejt. Megemlíti például, hogy az acélöntőben készült legutóbbi 32 hajtórúdból 26 volt a selejt. Nem látunk azonban sehol sem említést arról, történt-e intézkedés ennek megszüntetésére és hogy átérezték-e annak a döntő fontosságát, hogy a »rengeteg bajt és munkakiesést« meg kell szüntetni és megtárgyalták-e milyen módon lehet és kell ezen változtatni. A másik oldalon »akik a termelésben élen járnak« címmel tudósítást olvastunk a Ganz-gyári »Különleges Munka-brigádról«. Ez a brigád — mint ahogyan neve is mutatja — speciális és nehéz munkát végez. A brigád tagjai megszívlelték Rákosi elvtárs szavait és hetek óta selejt nélkül dolgoznak. A Goldberger-gyár lapja, a »CSCVE« közli a szövőműhely harcát a selejt, illetőleg — ami tulajdonképpen ugyanaz — a hulladék ellen. Beszámol arról, hogy Boros Irén munkásnő kezdeményezésére megindult a mozgalom, hogy a »reszlik«-ről a szövőnők ledolgozzák az egész fonalat. A siákosibeszéd óta azüzemvezetőség is fokozottabban figyel a részükön maradt fonál mennyiségére és intézkedett a hulladék minimumra való csökkentéséről. A MÁVAG Lapjában, a »KALAPÁCS«- ban szinte minden oldalon olvashatunk a selejtről. Megírja, hogy a mozdonyműhelyben két nap alatt két tonna súlyú mozdonyalkatrész vált selejtté. A kár közel 6000 forint. A szivattyúműhelyben 107 darab forgattyútárcsa használhatatlanná lett. Megállapítja, hogy fokozott felelősség terheli a tervezőket és a rajzolókat is, akik sokszorfelületesen járnak el. Felveti a nagy problémát: »Az egész MÁVAG-ot fenyegeti a selejt«. És meg is mondja nyíltan: »A hiba bennünk és rendszertelen munkamódszerünkben van. Nem elég most már csak beszélni a selejtről, hanem sürgős intézkedésre van szükség.* A fölsorolt néhány példa azt mutatja, hogy Rákosi elvtára figyelmeztetését üzemi lapjaink helyesen továbbítják a dolgozók felé és saját területükön konkretizálják a selejtcsökkentés, a minőségjavítás kérdését. Kevéssé foglalkoznak azonban ezek a lapok a hibák kiküszöbölésének eszközeivel, a szocialista munkamódszerek elterjesztésével és megfelelő szervezeti intézkedések felvetésével. Nem leplezik le és nem pellengérezik ki azokat, akiknek hanyag, felületes munkájából a károk származnak. Nem vetik fel elég élesen az egyéni felelősség kérdését. Üzemi lapjainknak fokozottan kell ostorozni a hibákat, többet segíteni a szocialista munkamódszerek elterjesztésében, nem utolsó sorban a munkamód- szerátadásban, akkor sikeresebben győzhetünk a selejt elleni és a minőség javításáért folyó harcunkban. — Négy nappal ezelőtt megint benéztem a kommunába, de most már igen komoly céllal, összepakkolni a két gyermeket és elvinni őket magamhoz, oda Poltavába. Minden be volt már rendezve. Külön gyermekszoba rádióval, futballlabda, Lenin összes művet egy nagy könyvespolcon, »Vörös sarok« Lenin, Sztálin fényképeivel, szóval, ahogy ez két öntudatos bolseviki gyermekihez ülik. Mondom bent a kommunában Jermilovnak, a Végrehajtó Bizottság titkárának: — Elviszem a fiúkat, Jermilov elvtárs! Az rám néz és nem akar hinni a fülének. — Hogyan hogy elviszed? — Hát úgy, hogy elviszem. Magamhoz, Poltavába. Fellapoz Jermilov valami nagy könyvet, ebből kivesz olyan fényképfélét, rázza a fejét. — Elvinni elviheted, mert jogodban áll, de jobban tennéd, ha itt hagynád őket. Jó fiúk. Dolgos, okos fiúk. Eme vettem magam. — Ha rosszak lennének, itt hagynám őket, így magamnak is szükségeim van reájuk. Bevágta a nagy könyvet, mintha haragudnék. — Szinte felnőtt munkásszámba mennek. Aztán mit csinálsz velük ott Poltavában? — Bemennek a termelésbe. Aztán főiskola... Vörös mérnökök tesznek, Jermilov elvtárs. — Főiskolába mink is elküldjük, — mondta Jermilov duzzogva — azért nem kell Poltavába menni. Odamentem Jermilovhoz, a galambősz szibériai parasztpartizánhoz, vállára tettem a kezemet. — Jermilov, tudod, hiszen tudod 1919. év óta távol vannak tőlem, érted? Rámnézett, ráncos öreg szemei megrebbentek, halkan azt mondta, hogy érti, aztán a tábori telefonhoz ment. — Behívni őket? — kérdezte és aggódva nézett rám. — Behívni! Kezébe vette a telefonkagylót és beleszólt: — Tizenegy. — Kisvártatva folytatta... — Kilences traktorosztály, ki van ott. Szovpadailo? Mondd meg a Fortunáti gyermekeknek, hogy megjött az apjuk, jöjjenek be, adass nekik hétaslovat, kész... ülünk ott, beszélgetünk. Jermilov büszkén, de gondoktól roskadozva beszél a kommuna fejlődéséről. Már 7 falu egyesült benne. Aztán felbúgott a telefon. Jermilov felveszi a kagylót és hallgatja, miről van szó. Madoina Emil: Fortunáti István, Péter és Pál — Szovpadailo, te vagy? Hallom. Hogy nem jöhetnek... Miért ne jöhetnének? Kint vannak a Fekete-tónál és a munkát nem lehet abbahagyni? Hát persze, a munkát nem lehet... Talán estére, ha akad pihent ló... Hát persze alovakat sem lehet meghajszolni huszonnégy verszten... No! Szóval ha lehet, este bejönnek. Jól van Szovpadailo, na és mit hallasz a munkáról? A rozs el van végezve? Derék, derék, na eridj a pokolba fiam, Szovpadailo, jó-jó, a cigaretta este ott lesz! Letette a kagylót, felhúzta vén szemöldökét és úgy tett, mintha védekeznék. — Látod. A munkát nem lehet abbahagyni, üzenik Fortunáti Péter és Fortunáti Pável elvtársak. Traktoristák, nem csekélység... — Traktoristák? — Persze, hogy azok. Az idősebbik már brigadérosféle, mit gondolsz? — Tábornok... — Munkatáborok ... Este nem jöttek és másnap délelőtt nem jöttek és délután nem jöttek — folytatta Fortunáti István szomorúan mosolyogva — végre úgy másnap este 11 óra tájt, ahogy ülünk a klubban, nagy robogva befordul a kommuna Udvarba egy autó és — jönnek a fiaim. Porosan, kormosan, olajosam — de olyan tettemet-s komolysággal, akár egy pártértekezletre jönnének előadónak. Hozzám jönnek, kezet adnak, meg is csókoltak (amikor odatoltam hozzájuk vén pofámat), aztán nyargalvást szembe ülnek velem a székre és azt mondja Péter: — Hát megjöttél apám, ép teli munkán jöttél, idenézz! És rámutatott zsíros zubbonynadrágjára. — Meg. Értetek jöttem, fiaim... No erre az történt, ami sohasem jutott volna eszébe ennek a buta vén fejemnek. Azt mondták, hogy — nem jönnek. — Nincs ennek semmi értelme — mondta Péter egyszerűen Mintha gondolkoznék valamin, elhallgatott, aztán megint azt mondta, hogy nincs értelme. — Itt nőttünk fel a kommunában, itt tanultunk szakmát, politikát, népgazdaságot, itt van az úttörő osztályunk, itt a klubunk, itt a válaogterepünk, miért mennénk Poltavába? Nincs ennek semmi értelme Inkább te jólmér hozzánk, ide a »Kominternbe«. A fiatalabb hozzátette, hogy a továbbtanulás ne aggaszszon engem, mert úgyis elküldik őket ősszel, vagy jövőre Chereonba, vagy Gharkovba továbbképzésre... Éjfélután felálltak, jó alaposan kezet fogtak és visszautaztak a Fekete-tóhoz, hogy hajnali három órakor hozzáfogjanak a csépléshez. vyi. A hajó a parthoz közeledett. Ott, ahol a part Gima lejtőben fűtött be a vízbe, lovakat tereltek v itatóra vöröskendős úttörők. A parton egy tizenöt-tizenhat éves lovas, ugyancsak vöröskendős, előredőlve a nyeregben, egy hadvezér komolyságával tartotta szemmel őket. — Hát ez az... — mondta lassú hallgatás után Fortunát István. — Szóval megint elvesztette őket? — kérdeztem. Hosszan nevetett, nyújtózkodott: — A fenét. A családban maradtak... A kis családban és a nagy családban. — És kezével széles kört írt. Egy szeptemberi napon — folytatta — csak megjelentek Poltanában: — Itt vagyunk, apa. — Véglegesen? — Csakis... — Akkor jó. Ott ültek Lenin, és Sztálin fényképed alatt, ráérdegettese ide-oda, aztán Péter nevetni kezdett, utána Páll, végül én is. Átöleltük egymást és nevettünk: — Itthon vagyunk, apa! — rikoltotta valamelyik és azonmód táncra kerekedtünk... Azon a helyen, ahol ezt mondta, kezdődött a chersoni delta. A Dnyeper beláthatatlan széles anyai öleléssel fogta át a szmaragdszínű szigeteket és diadalmasan hömpölygött a tenger, felé. Vége. . Köszönet Rákosi Mátyásnak a jobb és olcsóbb kenyérért Az üzemek dolgozói lelkes hangulatú röpgyűléseket tartottak abból az alkalomból, hogy jobb és olcsóbb lett a kenyér és táviratban köszöntötték Rákosi Mátyást, valamint a Magyar Dolgozók Pártja vezetőségét. A Munkatudományi és Racionalizálási Intézet dolgozói táviratukban hangoztatják, hogy amíg az imperialista országokban az életszínvonal egyre jobban csökken és Törökországban például most vezették be a feketekenyeret, addig a magyar dolgozók a szocializmusért folytatott harcuk folyamán életszínvonalemelkedésük terén újabb lépéssel jutottak előbbre a kenyér jobb és olcsóbbá tétele révén. Az OMB rendelkezései a cséplési járandóságok kifizetéséről . Az Országos Munkaibérmegállapító Bizottság a következőket rendelte el a 8480-1948. Korm. sz. rendelet 24. §-a alapján a 44.100/1949. OMB határozat kiegészítéseképpen. 1j . Azokon a helyeken, ahol Lipkaláka-cséplést engedélyeztek, az etető járandósága minden elcsépelt métermázsa terményből: a) ha a cséplőgépnél két etető van alkalmazva, fejenként 0.35 kilogramm; b) ha a cséplőgépnél egy etető van alkalmazva, fejenként 0.40 kilogramm. Il A_ cséplési ellenőr bére minden elcsépelt métermázsa terményből 0,50 kilogramm Ezenfelül minden métermázsa után tíz fillér, amelyet az Országos Közellátási Hivatal számol el és folyósít. Az etető részjárandóságát és a cséplési ellenőr bérét a gép felelős vezetője köteles a munkavállalók részére kiadni. A cséplőgéptulajdonos (bércséplő) felelős azért, hogy a cséplő munkavállalóknak, úgyszintén poggyászaiknak a munkahét kezdetén a munkahelyre, illetőleg a hét végén a lakóhelyre történő szállításról és a részkereset hazaszállításáról a csépeltetők (gazdák) gondoskodjanak. TI A csépeltető (gazda) köteles a cséplőmunkások részére a környéken fogyasztható és az egészségre nem ártalmas ivóvízről gondoskodni. A mozdonyvezető konferencia határozata: a Szovjetunió példáján megvalósítjuk a „Vigyünk többet” mozgalmat A mozdonyvezetők országos konferenciáján, az Északi Fűtőház sporttelepének dísztermében Bebrits Lajos közlekedés- és postaügyi miniszter beszélt: — Az őszi csúcsforgalomra kidolgozott terveinket csak a vontatási személyzetek jó munkájával valósíthatjuk meg — mondotta. — Bő termésünk, gyáraink egyre növekvő termelése és a hatalmas arányú építkezésekhez szükséges anyagok szállítása miatt szükségessé vált, hogy a három és félnapos kocsifordulón felül felemelt terheléssel fussanak vonatjaink. — A Szovjetunióban ezrével vannak már 3500 tonnás terhelést vontató mozdonyvezetők. Ilyen felemelt terheléssel napi 500 kilométert is képesek futni. A Szovjetunió mozdonyvezetőinek példójából mi is tanulhatunk. Legfőbb feladatunk a kocsis fordulók lerövidítése mellett, hogy az, előirányzati terhelésnél többet szállítsunk ugyanazon idő alatt. Ennek érdekében fejlesszük ki a »Vigyünk többet« mozgalmat. Ezután Tölgyes Jenő, a vontatási szakbizottság kiküldöttje beszélt: — Feladataink elvégzésének előfeltétele, hogy a vontatási dolgozók politikailag jól felkészült szakemberek legyenek. Fontos, hogy az eddig is több terhelést vivő mozdonyvezetőink tapasztalataikat és jó módszereiket átadják munkatársaiknak — mondotta., Az első és második kategóriába tartozó jó karbantartott mozdonyainkkal 2000—2200 tonnás terhelést is vontathatunk• A melegolaj 10 és a hidegolaj használatának 15 százalékos felemelésével védieni fogjuk gépenket a korai elhasználódásitól. Jó minőségű szén szakszerű keverésével is elősegíthetjük a »Vigyünk többet!« mozgalom fejlődését — fejezte be szavait Tölgyes elvtárs. A hozzászólások során Aranyos János mozdonyvezető, a miskolci fűtőház dolgozóinak a mozgalomhoz való csatlakozását jelentette be, majd kérte, hogy a vonatszemélyzetek kellő politikai és szakmai oktatást kapjanak. Bugyi Elemér szegedi mozdonyvezető felhívta az illetékesek figyelmét a AlTes típusú mozdonyok homokozójának rossz beépítésére, amelynél a homok a keréktől távol, a sínre szóródik s így a fékezésnél a keréknek nincs elég tapadása. . Hám Tihamér, az Északi Fűtőház a. k. titkára, kérte, hogy a vonatszemélyzetet minden esetbentájékoztassák a vonat pontos terheléséről. — Nagyon fontos, hogy a nehéz tonnákkal többet vivő mozdony vezetője pontosan tisztában legyen a terhelésével. Több felszólalás után Oláh Imre igazgató a forgalmi dölgőzök nevében ígéretet tett a vontatási személyzettel való szoros együttműködésre. — A nagy terhelések indításáhál ahol ezt a pálya megkívánja, tolatási segítséggel és szabad pálya biztosításával járulunk hozzá a három és félnapos kocsiforduló megvalósításához, — mondotta. A határozati javaslat előterjesztése után a jelenlevők lelkes éljenzése és tapsa közben Rákosi Mátyás és Apró Antal elvtársaknak táviratot küldött a kongresszus. Ebben ígérik, hogy a szovjet vasutat sok példáját követve, végrehajtják a vállalt feladatokat és ezzel erősítik a Szakszervezeti Világszövetséget a békéért vívott harcában. . ÚJ MUNKÁSVONATPÁRT helyeztek üzembe elsejétől a Nyugati pályaudvar és Cegléd között a textilipari dolgozók kérésére. Az új vonat Budapest-Nyugati pályaudvarról 6 óra 9 perckor indul, ellenirányból 21.13-kor érkezik. Elutazott a csehszlovák Szabadságharcos Szövetség partizáncsoportja, amely több hetet töltött Magyarországon. Alig változik a hőmérséklet Várható időjárás: Mérsékelt, időnként élénkebb délnyugati, nyugati szél, felhőátvonulások, több helyen, főleg nyugaton és északon futó eső, esetleg zivatar. A hőmérséklet alig változik.