Népszava, 1949. október (77. évfolyam, 228-253. sz.)
1949-10-01 / 228. szám
eket és ami még fontosabb, a jugoszláv árulók fegyveres haderejét. —■ Az ilyen fegyveres orvtámadás kiegészítő része lett volna valami nemzetközi konfliktus, amelynek le kellett volna kötnie a Szovjetunió erejét és ugyancsak kiegészítő részei lettek volna különböző zavargások, köztük a katolikus reakció mozgósítása, amely a többi népi demokráciák számára megnehezítette volna, hogy az így megtámadott Magyarország segítségére siessenek. Ennek a tervnek a fényénél értjük meg többek között, hogy miért tartott és tart Jugoszlávia gazdasági erejéhez mérten óriási hadsereget. Ez a hadsereg tudvalevőleg időnként 700.000 főt számol. A Rajk-banda leleplezése fényt derített az imperialisták aljas terveire — Még világosabban beszéld ez- is polgári demokráciát ígérték — ' ■ •» ne[. a nyugati imperialisták és a böllér-bicska uralma, Orgovány, Siófok, Horthy és Szálasi valósultak meg belőle. Sohasem felejtem el, hogy amikor 1919 nyarán a magyar Vörös Hadsereg egy századának politikai megbízottja magyarázta katonáinak: »Ez előtt fajárom volt a dolgozó nép nyakán. Ha most kicsavarják a fegyvert a kezünkből, akkor vasjármot kapuak.« És én hozzátehetem:ről Korondy, a fasiszta csendőrszázados. »Én — mondotta Korondy — az összeesküvés céljairól azt tudtam, hogy a terv célja fegyveres puccs segítségével a kormányt eltávolítani, Rákosi, Gerő, Farikas minisztereket őrizetbe venni, ellenállásuk esetén fizikailag megsemmisíteni őket és a hatalmat átvenni. A hatalom birtokában a régi burzsoá kapitalista rendszert visszaállítani, a földeket a régi földbirtokosoknak visszaadni, a gyárakat a gyárosoknak, a bankokat a bankároknak, visszahelyezni régi beosztásukba a volt csendőrség, rendőrség, a Horthy-hadsereg tisztjeit, tiszthelyetteseit, a minden bizonnyal ez ellen elégedetlenkedő munkásokat pedig, különösen a nagyobb munkáslakta vidékeken, Diósgyőrött, Salgótarjánban, Ózdon, terrorcselekményekkel megfélemlíteni.« — íme, ez lett volna az összeesküvés eredménye. Burzsoá demokratikus köztársaságot emlegettek és véres fasizmusra gondoltak. A magyar dolgozó nép 1919 augusztusában már áldozata lett egyszer hasonló kísérletnek. Akkor — Ma már világos, hogy Tito itt is amerikai gazdáinak utasítását követte, akik a jugoszláv katonák vérével hajtották volna végre tervüket, híven ahhoz a politikájukhoz, amely szerint más kezével kell kikapartatni a gesztenyét a tűzből. Ez volt az »Operation X«, az amerikai imperialisták titkos terve, amelynek minden részlete bizonyítja, hogy mohó imperialista rablók és Gestapo-iskolát járt provokátorok Tito, Rankovics, Gyilasz közös szerzeménye. A Rajk-banda leleplezése fényt vetett ezekre az aljas tervekre és mellékesen fényt vetett arra is, hogy a jugoszláv árulók nem az idén augusztusban határozták el, hogy a görög szabadságharc megfojtásához segédkezet nyújtanak, hanem már, amint Rankovics azt Rajkkal közölte, tavaly kész volt a terv Tito és a görög monarchofasiszták együttműködésére. Fény derült arra is, hogy Mindszenty és társainak demokráciaellenes működése nem volt valami elszigetelt jelenség, hanem szerves része volt az amerikai imperialisták és jugoszláv bérenceik közös ézelmeinek. Rankovics Jugoszláv bel- miniszter, — mint Rajk közli — én ,aláhúzta azt, hogy figyeljek fel arra, hogy már abban az időben, — tehát 1948 októberében, amikor én vele beszélgettem, Mindszenty minden eddiginél sokkal élesebb, leplezetlenebb politikai támadást vezet a kormány ellen. Rankovics megmondotta, hogy ez nem Mindszentynek a saját feje és meggyőződése alapján történik. A népi demokratikus országokban a további demokratikus szocialista fejlődés megakadályozására a Vatikán minden erejét is harcba kell vinni. Azt is mondotta Rankovics, hogy az iskolák államosítása körül Mindszenty ki tudott váltani Pócspetrin egy kis parasztzendülést a kormány intézkedéseivel szemben. Mindszenty most a különböző nagyhatalmi körök sugallatára és a Vatikán sugallatára olyan mindenre elszánt politikát fog folytatni, hogy január végére, februárra, 1949-ben odáig érjenek az események, hogy ne egy Pócspetri legyen, hanem minden vármegyében, városban, járásban, a falvakban hasonló zendülések robbanjanak ki a demokratikus központi kormányzattal szemben.« Ezzel kapcsolatban Rajk rámutat arra, hogy a reakciós katolikus klérus megmozdulásait Csehszlovákiában és Lengyelországban ő azonnal úgy értékelte, mint az amerikaiak által megrendezett, Mindszentyvel párhuzamos akciókat. Végül fény derült arra is, mi lett volna a következménye, ha az amerikai imperialisták, ha Titóék és Rajkék terve sikerül. A kép, amely így kialakul, valóban megdöbbentő. Ha a terv sikerül, Magyarország aféle amerikai garmattá vált volna, amelyet ito és a belgrádi csatorna egyéb szemete albérletbe kapott volna meg és amelyet Tito spiclijei, a Rajk Lászlók, Rob Antonok, Bán Antalok, Pálffyk, mint helytartók kormányoztak volna. A Rajk imperialista megbízói szívósan terjesztették, hogy Rajk valami nemzeti vonalat képvisel, hogy a Kommunista Párt proletár szárnyával szemben valami értelmiségi irányzatot jelent. Íme, most világos, hogy ki az a Rajk, akiből a nemzeti ügy bajnokát akarta faragni a reakció. Íme, itt van a nemzeti, az értelmiségi irány: Magyarország mint az amerikai imperialisták jugoszláv ügynökeinek a gyarmata, ha Rajkék, Titóék és amerikai gazdáik terve sikerült volna, akkor a magyar dolgozó nép nyakára nem egyszerű vasjárom került volna visza, hanem vasjárom, éles szögekkel kiverve. Ezt ma már felismeri nemcsak Párt, de felismeri a magyar dolgozó nép is és Rajk bandájának leleplezéséből nem az a legkisebb haszon, hogy minden magyar hazafi megérti: hova vezet az az út, amelyre a nyugati imperialisták szerették volna országunkat átdobni. Mi is megjegyezzük magunknak az áruló Pálffy szavait »Nincs langyos középút. Vagyvagy.« kormánya ezzel bebizonyított, hogy valóban a teljes szabadság alapján áll. És mi lett az eredmény? A katolikus püspöki kar ahelyett, hogy két kézzel kapott volna ezen és maga is hasonlóképpen viselkedett volna, nem tudott okosabbat tenni, minthogy kiadott egy harcias körlevelet, megspékelve Mindszenty-idézetekkel, átlátszó célzásokkal a pócspetri esetre és egyben mozgósította minden erejét A híveket lerohanták a papok és apácák. Elkezdődött a nyomás és fenyegetés minden formája. Újra az történt, hogy erőnket és megegyezési készségünket gyengeségnek tekintették. Ez odáig ment, hogy egyes iskolákban ma, a demokrácia ötödik évében üldözik azokat a gyermekeket, akik nem járnak hittanra és eddig 14 pedagógust kellett rövid úton kivágni az iskolából, mert ilyen üldözésben részt vettek. — Világos, hogy ezen a téren hibát követünk el, amikor figyelmen kívül hagytuk, hogy a reakció visszaél a lehetőségekkel. Ezt a hibát most gyorsan jóvá kell tenni azzal, hogy változtatunk eddigi módszereinken. Most Rajk vallomásai és Rankovics közlései alapján látjuk, hogy az eddigi módszerek nem vezetek eredményre. A magyar dolgozóik s benne a magyar katolikus demokraták is megértik, hogy maguk alatt vágják a fát, egyik kezükkel lerombolják azt, amit a másikkal építenek, ha tűrik, hogy gyermekeiket az iskolában a demokrácia külföldről mozgatót ellenségei neveljék. Megértik, hogy ezen a helyzeten változtatni kell és megérti a Párt is, amelynek, mint mindenütt, ezen a téren is az élen kell járnia. Mi természetesen változatlanul a vallásszabadság alapján állunk, de éppen ezért nem tűrjük azt a lelkiismereti terrort, amelyet újra tapasztalnunk kell. Megnézzük, hogyan viszonyulnak Pártunk funkcionáriusai ehhez a kérdéshez, hogyan foglaltak állást vele kapcsolatban. Megmagyarázzuk nekik a Rajk-per tapasztalatai alapján is, hogy a reakció a vallásoktatáson át is harcol ellenünk, hogy itt nem lehet helye közömbösségnek. Gondoskodni fogunk róla, hogy Pártunk és rajta keresztül az egész magyar dolgozó nép ebben a kérdésben helyesen foglaljon állást. Ezt a rést is, amely eddigi szellemi frontunkon tátongott, most fokozatosan be fogjuk tömni. A vérágfúztós, népellenes fasiszta rendszert akarták visszaállítani, amelyet a felszabadító Szovjet Hadsereg elsöpört Népii demokráciánk, szocialista építésünk gerince a Magyar Dolgozók Pártja . Rajk vallomása elején még csak arról beszélt, hogy Tito utasítása burzsoá demokratikus kormányra szólt, amelyben benne lennének a Nyugatra szökött jobboldali szociáldemokraták és Nagy Ferencék is. De amikor a vád kezdte jobban megvilágítani ezt a burzsoá demokrata tervet, akkor egyszeriben kiderült, hogy lényegében azt a vérgőzös népellenes fasiszta rendszert akarták visszaállítani, amelyet 1944/45 telén a felszabadító Szovjet Hadsereg elsöpört. Amikor Rajkot sarokba szorították és az elnök megkérdezte tőle, hogy tervének sikere esetén mit műveltek volna hazánkban az ő jugoszláv és nyilas segédcsapatai, szemrebbenés nélkül azt válaszolta: »Mindenesetre a legmeszszebbmenő kegyetlenség, mészárlás, azokkal a demokratikus erőkkel szemben, akik őket az országból kiszorították, a kapitalizmust fokozatosan likvidálták, a földeket, felosztották, az üzemeket, bankokat államosították és így tovább. Erre nyilvánvalóan gondoltam, hiszen politikus ember vagyok, az ábc-jét ismerem a politikának.« — Szőnyi ugyanerre a kérdésre azt válaszolta: »Végülis nem egy burzsoá demokratikus köztársaság, hanem a fasiszta uralomnak, véres uralomnak valami új formája következett volna be ugyanolyan gyakorlati következményekkel, vagy hasonló gyakorlati következményekkel, mint a múltban a véres fasiszta diktatúrában. Bekövetkezett volna, hogy a gyárosok visszakapják a gyárakat, a földesurak nagyrészt földjeiket, a bankárok a bankokat, vagyis a magyar dolgozó nép minden olyan vívmányától, amelyet a népi demokráciában elért, újra megfosztatott volna, a tőkés uralomnak véres formája alakult volna ki Magyarországon.« Szőnyi még külön Hozzátette: »A nők egyenjogúsága is megszűnt volna.« És mit mondott Pálffy? »Teljesen tisztában voltam azzal, — mondotta — hogy egy ilyen megindított folyamat nem áll meg félúton. Tudtam, hogy nincsenek langyos középutai Vagy-vagy. És egy ilyen burzsoá demokratikus változás a magyar politikában, akár akarjuk, akár nem, visszamegy egészen a Horthyfasizmusig. És azzal is tisztában voltam, hogy egy ilyen Horthy-fasizmushoz viszszatérés nemeseik gazdasági és politikai változásokat jelent az adott helyzethez képest, elsősorban a munkásosztállyal szemben, hanem a fasizmust jellemző brutális rendészeti elnyomás is a munkásokkal nemben. Tisztában voltam ezzel.« — De le kell vonnunk egyéb tanulságokat is. Elsősorban a munkásosztály, a dolgozó nép pártjának jelentőségéről. A Rajk-banda leleplezése azt bizonyítja, hogy nemcsak mi ismertük a Kommunista Párt döntő jelentőségét, de ismerték a jugoszláv árulók is. Mi tavaly júniusban, amikor még azt hittük, hogy eltévelyedett kommunistákkal és nem rendőrspiclikkel és Gestapo-kémekkel állunk szemben,igyekeztünk megmagyarázni a jugoszláv vezetőknek, hogy tévednek, ha azt hiszik, hogy egy laza, az egész felnőtt lakosságot magában foglaló népfront helyettesítheti a Kommunista Pártot, az ipari munkásság, a dolgozó nép élcsapatát. Most Rajk vallomásából megtudjuk, hogy a jugoszláv árulók nem azért, vizezték fel a Pártot, nem azért olvasztották bele a népfrontba és tolták a pártot fél illegalitásba, a háttérbe, mert nem voltak tisztába a szerepével, hanem ellenkezőleg, mert igenis tisztában voltak vele. Rankovics világosan és félreérthetetlenül megmagyarázta Rajknak, hogy ők azért nyomják el a Kommunista Pártot, mert egy ilyen párt feltétlenül kikristályosodási pontja, gyűjtőmedencéje a forradalmi szocialista erőknek és ilyesmire természetesen a jugoszláv árulóknak és Gestapo-kémeknek nem volt szükségük. Ő magyarázta meg Rajknak, hogy nálunk a rendőrségen, a katonaságnál igyekezzen a pártszervezeteket feloszlatni. Nekünk most az ellenség tettein keresztül kell újra megtanulnunk, hogy népi demokráciánk, szocialista építésünk gerince Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja, hogy minél erősebb ez a Párt, annál erősebb, egészségesebb a népi demokrácia. Újra megtanultuk azt is, hogy őriznünk kell Pártunk egységét, mint a szemünk világát. Ebből a szempontból rendkívül tanulságos, hogy Brankovék és Rankovicsék tudatosan terjesztették az imperialista sajtóban és rádióban azt a hírt, hogy a Magyar Kommunista Párt nem egységes, hogy abban van egy Rajk-frakció. Titóék nagyon jól tudták, hogy a Kommunista Párton belül a repedés árnyéka vagy híre is a legkomolyabb károkat okozza. Ők is tisztában voltak a Párt egységének jelentőségével és ezért igyekeztek ezt az egységet minden módon megbontani. — Meg kell tanulnunk ennek a pernek fényénél, hogy szorosabbra kell venni Pártunkban a fegyelmet, a tudást, az elméleti színvonalat emelni kell és hogy amit ezen a téren eddig tettünk, az nem elegendő. Nem szabad tűrnünk a jövőben sem a pártmunka, sem a termelés terén, semmiféle pongyolaságot, lazaságot, lebirealizmust és nem szabad megengedni, hogy a világnézeti fronton a legkisebb rés, vagy repedés is legyen. A reakció lelkiismereti terrorral hercol az iskolákban . Ezekre a lazaságokra vonatkozólag éppen az utóbbi hetekben kaptunk újra szemléltető példát a szabad vallásoktatással kapcsolatban. Mi tartottuk magunkat ahhoz az elvünkhöz, hogy ezt a kérdést maguk a szülők minden befolyástól menten, szabadon oldják meg. Ezért nem jelent meg a magyar sajtóban egyetlen cikk vagy utalás sem, amely a szülőket befolyásolni akarta volna. Még kevésbé történt hivatalos vagy félhivatalos intézkedés, amely a szülők szabad választását befolyásolni igyekezett volna. Pártunk és a népi demokrácia NÉPSZAVA 1349 októberi Fokozni kell az éberséget az ellenséggel szemben politikai és gazdaság* — Legfontosabb tanulság azonban számunkra, hogy fokozni kell az éberséget az ellenséggel szemben. Meg kell vallanunk őszintén, hogy ezen a téren Rajk áruló bandájával szemben mi magunk, a Párt vezetői is hibáztunk. — Mi jól ismertük Lenin megállapítását arról, hogy a megvert ellenség megtízszerezett energiával, százszorosra fokozott gyűlölettel veti magát a harcba. Ismertük nagy tanítónk, Sztálin elvtársnak tanítását arról, hogy az osztályharc a proletárdiktatúra viszonyai között még elkeseredettebbé válik, mint előtte volt. Olvastuk példaképünk, a nagy Bolsevik Párt 1936—38-as tapasztalatait és mégsem gondoltunk arra, hogy ez nálunk is megismétlődhetik. Általánosságban beszéltünk éberségről, de ugyanakkor magabiztosak voltunk, megnyugtattak ! Nem volt gyakorlatunk az ilyen ügyek felgöngyölítésében és tudtuk, hogy nem lehet könnyelműétt hozzáfogni. Nem is volt könnyű a felgöngyölítés kidolgozása és megvallom, hogy sok álmatlan éjszakámba került, amíg a végrehajtás terve alakot öltött, bennünket sikereink. — Emellett nem egyszer elnézőek voltunk Rajk és társai pártszerűttlenségével és hibáival szemben. Ezekben nem az ellenség kezét gyanítottuk, hanem az életek tapasztalatlanságát, járatlanságát, műveletlenségét Túlságosan türelmesek voltunk velük szemben, mert nem gyanítva, hogy árulókkal van dolgunk, meg akartuk nevelni őket, módot akartunk adni nekik arra, hogy hibáikat kijavítsák. Amellett a Rajk-ügy leleplezéséig ilyen esetünk még nem volt és elképzelhetik az elvtársak, hogy magunk is meg voltunk döbbenve az aljasság és árulás e feneketlen mértékétől. Gyorsan, kemény kézzel és vaskövetkezetességgel . De amint felismertük Rajkók bandájának árulását, az ügy kör- ménét, jelentőségét, nemzetközi lefüggését, akkor megszűnt a urtííjecség, a tépelődés s ekkor azzal a gyorsasággal, kemény kézzel és vaskövetkezetességgel nyúltunk hozzá, amely Pártunk döntő akcióit jellemzi és amit joggal tanúit meg fél, az utolsó öt esztendő folyamán ellenség.