Népszava, 1949. december (77. évfolyam, 279-304. sz.)
1949-12-25 / 300. szám
1949 DECEMBER 25. VASÁRNAP Az oktatás ellenőrzése A Párt Politikai Bizottságáruik az elméleti színvonal emelésére vonatkozó határozata után a SZOT Oktatási Osztályának irányításával megvizsgáltuk a Vegyipari Szaktervező Ibed folyó oktató, nevelő munkát. Pártjunk iránymutatása és a SZOT Oktatási Osztályáénak ellenőrzése nagy segítséget nyújtott munkánkban. Lehetővé tette, hogy az oktatási munka beindítása után felmérjük a tényleges helyzetet s a tapasztalatokat leszűrve, máris kijavíthassuk a hibákat, pótoljuk a hiányosságokat. Megállapíthatjuk, hogy az üzemekban ma indult szemináriumok megszervezésénél oktatási felelőseink nem vették eléggé figyelembe a szakszervezet által megadott szempontokat. Ennek oka nagyon sokszor abban rejült, hogy az oktatást nem mindig politikailag megfelelően képzett elvtársakra bízzuk- Annak ellenére, hogy két alkalommal tartottunk kéthetes bentlakásos és négyhetes esti szemináriumvezető iskolákat, a most lefolytatott ellenőrzés felfedte, hogy az előadók általában kevés tárgyi tudással rendelkeznek és nem tanulmányozzák eléggé a szeminárium anyagát. Előfordul egyes helyeken, hogy előadás helyett felolvassák a szemináriumi füzet tartalmát Gyakran tisztázatlanul hagynak elvi kérdéseket: például az Első Magyar Kartonlemezgyárban a szemináriumon megállapították, hogy az imperialisták ellen úgy kell harcolnunk, hogy minél több szavazatnok legyem az ENSZ-ben, nehogy azok leszavazzanak bennünket. A Műszaki Vegyiműveknél tartott szemináriumon a szemináriumvezető nem tisztázta a Párt élcsapat jellegét. A Politikai Bizottság határozatának talán legfontosabb része az elmélet és gyakorlat összekapcsolása az oktatásban- Ezen a téren még messze állunk a joggal megkövetelhető színvonlaltól. Mégis mutatkoznak már biztató jelek. _ Például a Gázművek Rákóczi úti telepén, amikor elvileg megvitatták, hogy a munkaverseny döntő eszköz a terrmelékenység emelése érdekében, azonnal rámutattak arra is, hogy az üzem termelékenysége a háborúelőttihez viszonyítva emelkedett s rosszabb gépek és szerszámok ellenére kevesebb munkással több munkát végeztek el Ugyanakkor kiderült az is, hogy a munka megszaporodása az életszínvonal emelkedéseit mutatja, mert többen használnak gázt, mint azelőtt A megfelelő szervező és felvilágosító munka hiánya okozta azt is, hogy a szemináriumokon nagy a lemorzsolódás. Az ellenőrzés felfedte azt, hogy a vegyipari dolgozókban megvan a kívánság a tanulás iránt, de az üzemi bizottságok nem tudták ezt megfelelően kihasználni. Elsősorban a váltó misssiikiban dolgozók és a vidékről bejárók estek ki az oktatásból. Az ellenőrzés során természetesen nemcsak felfedtük a hiányosságokat, hanem már ott a helyszínen azonnal rámutattunk azok kiküszöbölésének módjára«. A legdöntőbb hiba részünkről az volt, hogy az oktatási munka beindításával párhuzamosan nem szerveztük meg annak ellenőrzését. Csak most tanuljuk meg, hogy a vezetés és ellenőrzés elválaszhatatlanok egymástól. Most tanuljuk meg, hogy jó munkát végezni, jól vezetni csak úgy lehet, ha világosan látjuk, hogy mi valósult meg a kiadott irányelvekből, hogyan valósultak meg a kiadott határozatok, milyen eredmények és milyen hibák születnek a határozatok végrehajtása közben. Ahhoz, hogy Pártunk Politikai Bizottságának határozatát maradéktalanul végrehajtsuk, elsősorban munkamódszereinket kívánjuk megjavítani. Központi oktatási bizottsá___gunkat elvi politikai irányítói szervvé tesszük. Az OB tagjainak elméleti és gyakorlati fejlődésére külön gondot fordítunk 0 os A Központi OB mellett jől meglevő legjobb kádereink iHIVWVusárjait, még decemberben ellenőrző aktívát hozunk létre, amely a megadott minőségű szempontok allapján rendszeresen ellenőrzi az üzemi szeminármunokjait és tömegelőadásokat. Megteremtjük a tervszerű, rendszeres munka alapját a Központi OB és az üzemű oktatási Melésök részére egyaránt. Ennek érdekében az egész vonalon ütemtervet dolgozunk ki és menetközben is ellenőrizzük annak végrehajtását T -A Politikai Bizottság októb*•* ber 20-i határozata értelmében áttérünk a minőségi munkára és inkább kevesebb, de jobb szemináriumot szervezünk. Ennek végrehajtása érdekében egy hónapon belül az összes szemináriumvezetőket átszűrjük, megállapítjuk azt, hogy alkalmasak-e minőségi szemináriumok vezetésére és a legelmaradottabb szemináriumokat megszüntetjük és jó előadóval rendezett tömegelőadásokkal pótoljuk. Gondoskodunk arról, hogy a munkások mellett az értelmiség legjobbjait vonjuk be a szemináruniókba. Különös gondot fordítunk a műszaki értelmiség bevonására. |T" Miután elértük azt, hogy I **,* szakszervezetünk vezetősége ma már egyik központi feladatnak tekinti az oktatást, el kell érnünk azt is, hogy ugyanez a fordulat bekövetkezzék az üzemi szerveknél is. Ebben segítségünkre lesznek szakszervezeti központunk többi osztályai is.ktatási osztályunk munkája megjavításának legdöntőbb feltétele a végrehajtás minőségi ellenőrzése. Olyan ellenőrzést, amely a hiányosságok feltárásával egyidőben rámutat azok kiküszöbölésének módjára Az ellenőrzést ilyen értelemben elsősorban a szakszervezet oktatási osztályának munkatársai, a politikailag legfejlettebb káderekből alakított oktatási bizottság, valamint a létesítendő minőségi ellenőrgárda tagjai végzik. Az oktatási bizottság hivatott arra, hogy a felmerült problémákat megvitassa és az oktatási felelősök értekezlete elé vigye. Biztosak vagyunk abban, hogy ha munkánkat a fenti szempontok szerint megjavítjuk, akkor mi is képesek leszünk azokat a feladatokat megoldani, amelyeket a Politikai Bizottság elénk tűzött. Akkor valóban olyan kádereket fogunk a Párt részére nevelni, akik megállják a helyüket az ötéves tervért és a béke megvédésért vívott harcban- Bánhidi Jenőné. « Vegyipari Szakszervezet oktatási titkára .}' Szülők Könyve Makarenko most megjelent könyvéből közöljük az alábbi részleteket ,Egy kis vörös szakállú, szemüveges, pirospozsgás, derűs külsejű férfiú egyszer csak megkavarja kiskanállal kávéját, majd félreteszi a csészét és cigarettára gyújt: — önök, pedagógusok, mindig csak a módszert, a módszert emlegetik. Hiszen tagadhatatlan, fontos a módszer, de, barátom, itt egy főkonfliktus megoldására van szükség. — Mire gondol? — Aha, hogy milyen konfliktusra? Látja, még ezt sem tudja. Pedig hát el kell döntenie. — Jó, jó, de miért olyan izgatott? Nagyot nyújtózkodott, duzzadt ajkából füstkarikákat eregetett és fáradtan elmosolyodott. — Dehogyis tudja eldönteni, ez a probléma az eldönthetetlenek közül való. Hát ha csak azt mondja meg, hogy ezt vagy amazt kell feláldozni, ezzel még nem oldott meg semmit. Ez csak üres beszéd... De ha sem ezt, sem azt nem lehet föláldozni? Azért mégis érdekelne, milyen konfliktusról van szó? A férfiú, akivel beszéltem, most felém fordult A cigarettafüstön keresztül, magával a cigarettával, bánatának minden legkisebb árnyalatát jelezve, így beszélt: — Nézze, egyrészről itt vannak a társadalmi munka, a társadalmi kötelességek, a másik oldalon viszont a kötelesség családunkkal, gyerekünkkel szemben. A társadalom megkívánja tőlem egész munkanapomat, reggeltől estig mindent odaadtam, mindent arra szántam. És a gyerek? A számítás világos: ha időmet a gyerekre szánom, akkor ülhetek otthon, eltávolodom az élettől, egyszóval kispolgár leszek. Holott hát beszélgetni kellene a gyerekkel, sok mindent megmagyarázni neki, nevelni kell, az ördögbe is. Hanyagul a hamutálcába fojtotta végig nem szívott cigarettáját. Óvatosan megkérdeztem: — Önnek fia van? — Igen, a hatodikba jár. Tizenhárom éves. Jó gyerek és tanul is, de szörnyen elkanászosodott. Az anyja neki szolgáló, gorombáskodik vele. Én sohse látom. És képzelje, volt nála egy barátja, ott ülnek a szomszéd szobában, egyszer csak hallom, hogy az én Kosztyám káromkodik. De tudja, nemcsak úgy akárhogy, hanem, mondhatom, ocsmányul. — És maga megijedt? — De, kérem, hát hogy érti azt, hogy megijedtem? Tizenhárom éves és már mindent tud, semmi sem titok előtte. Biztosra veszem, hogy már holmi szennyes anekdotáikat is... — Persze, hogy tud. — Na, látja! És ho! voltam én? Én, az apja? — Azt sajnálja talán, hogy mások tanították meg a fiát káromkodásra, meg piszkos anekdotákra? Sajnálja, hogy magának nem volt ebben része? — Ej, maga tréfál!? — kiáltott dühösen. — Tréfával ezt nem lehet elütni! Idegeskedve fizetett és elszaladt. Pedig hát én nem tréfáltam Egyszerűen kérdeztem valamit s ő csak hebegett válaszul. A klubban issza teáját és cseveg velem. — várjon ez is társadalmi kötelessége? És ha ideje lenne is, mitcsinálna vele? És hova rohant el? A fiát nevelni, vagy pedig egy másik olyan helyre, ahol tovább morfondírozhat a »főkonfliktusról«?* A »főkonfliktus« — vagyis e szabadidő hiánya — az ügyetlen szülők leggyakoribb kifogása. A »főkonfliktussal« hárítva el magukról a felelősséget, képzeletben épületes beszédeket tartanak gyermekeiknek. A kép valóban megható: az atya beszél, a gyermek hallgat Saját gyerekeinknek prédikálni — hihetetlenül naiv feladat. Hogy az ilyen beszédnek hasznos nevelőhatása legyen, ahhoz számos körülmény szerencsés találkozása szükséges. Mindenekelőtt érdekes témát kell választani hozzá, azután rendkívül leleményesen, megfelelő arcjátékkal kell beszélni és mindezeken felül az kell, hogy a gyerek ki ne fogyjon a türelemből Kedves szülők! Kérem, valahogy ne gondolják, hogy egyáltalán nincs értelme annak, hogy a gyermekkel elleszelgessenek. Mi csak óva intjük önöket attól, hogy túlságos nagy reményeket fűzzenek az ilyen beszélgetésekhez. Éppen azok a szülők, akik rosszul nevelik gyermekeiket és általában azok az emberek, akikből hiányzik a legcsekélyebb pedagógiai tapintat is, eltúlozzák a nevelőprédikációk jelentőségét A nevelőmunkát ilyenformán képzeik el: a nevelő egy bizonyos szubjektív állásponton helyezkedik el Tőle három méternyire van az objektív álláspont amelyhez a gyermek van hozzáerősítve. A nevelő hangszálaival működik, a gyermek hallószerveivel fogadja be a megfelelő hanghullámokat. Ezek a hullámok a dobhártyán keresztül behatolnak a gyermek lelkébe s ott egy sajátságos pedagógiai sóréteg formájában rakódnak le. Olykor az alanynak és a tárgynak a homlokegyenest ellentétes pozíciója némileg megváltozik, de a három méter távolság megmarad. A gyermek mintegy pányván kerül a nevelő körül és nyugodtan aláveti magát vagy a fennhangon mondott mesék, vagy másnemű közvetlen ráhatás befolyásának. A gyermek olykor elszakítja a pórázt és rövidesen az élet legszörnyűbb kloákájában találja magát. Ilyenkor a nevelő, az apa vagy az anya, reszkető hangon tiltakozik: — Egészen elrugaszkodott! Reggeltől estig ex utcán csavarog. Utcagyerekekkel. Képzelhetitek, milyen gyerekek vannak a mi udvarunkban. Ki tudja, mit művelnek ott együtt. Biztosan még hajléktalan csavargók is vannak köztük... S az így beszélő hangja is, pillantása te könyörög: csípjétek el a fiamat, ragadjátok ki az utcagyerekek köréből kössétek újra a pedagógia pórázára- Tegyétek lehetővé, hogy tovább nevelhessem. 13 ÉLETEMBŐL Komfiányiélvtárs, a Bal! Újság buzgó szerkesztője rámrivall: époszt írjál, hőskölteményt, az kell, harcos ének, nem szerelmi dalt énekelj, mint a szabad madár s a Fali Újság büszke munkatársa! Munka után üldögélek, nézem sokáig a csillagos eget: várom a nagy lázt, a fájón édes boldogságot, dalos ihletet — közös húron zeng a lélek és e téli este szelíd szívverése! Zeng a dal, az ének ... negyvenéves szemem gyermek-merészen ragyog munkás-paraszt hatalmadra, édes Hazám, látom Vörös Csillagod — Vörös Csillag, jövendőm és múltam, köszöntlek, ha szívemben újultan. Munkásember vagyok, aki versben sem szeretem a nagy szavakat: népemért él, ég, lángol a lelkem, szavaim, hogy forrósítsanak — bölcs és harcos, építő nagy Pártom útján lobog, ő biztatja lángom! Lesznek, akik azt mondják majd: százszor írtak már ilyet s még szebbeket! Nem vitatkozom velük. Majd máskor. Idővel. Most nagyon sietek a üzemünkben, ha az újév felkel, indulunk az új, ötéves tervvel! Kis Ferenc tsépszava A magyar dohánygazdaság ÖTÉVES TERVÉRŐL: „Afokozott minőségemelés minden gyártmánynál, a dolgozó dohányzók, igényének tökéleteskielégítése“