Népszava, 1949. december (77. évfolyam, 279-304. sz.)

1949-12-25 / 300. szám

1949 DECEMBER 25. VASÁRNAP Az oktatás ellenőrzése A Párt Politikai Bizottság­áruik­ az elméleti színvonal emelé­sére vonatkozó határozata után a SZOT Oktatási Osztályának irá­­nyításával megvizsgáltuk a Vegyipari Szaktervező Ibed­ fo­lyó oktató, nevelő munkát. Pár­tjunk iránymutatása és a SZOT Oktatási Osztályáénak ellenőrzése nagy segítséget nyújtott mun­­kánkban. Lehetővé tette, hogy az oktatási munka beindítása után felmérjük a tényleges hely­zetet s a tapasztalatokat leszűrve, máris kijavíthassuk a hibákat, pótoljuk a hiányosságokat. Megállapíthatjuk, hogy az üze­mek­ban ma indult szemináriu­mok megszervezésénél oktatási f­e­lel­ő­se­in­k nem vették eléggé figyelembe a szakszervezet által megadott szempontokat. Ennek oka nagyon sokszor abban rej­ült, hogy az oktatást nem min­dig politikailag megfelelően képzett elvtársakra bízzuk- Annak ellenére, hogy két alka­lommal tartottunk kéthetes bent­lakásos és négyhetes esti szemi­náriumvezető iskolákat, a most lefolytatott ellenőrzés felfedte, hogy az előadók általában kevés tárgyi tudással rendelkeznek és nem tanulmányozzák eléggé a szeminárium anyagát. Előfordul egyes helyeken, hogy előadás helyett felolvassák a szeminá­riumi füzet tartalmát Gyakran tisztázatlanul hagynak elvi kér­déseket: például az Első Magyar Kartonlemezgyárban a szeminá­riumon megállapították, hogy az imperialisták ellen úgy kell har­colnunk, hogy minél több szava­zatnok legyem az ENSZ-ben, ne­hogy azok leszavazzanak ben­nünket. A Műszaki Vegyiművek­nél tartott szemináriumon a sze­mináriumvezető nem tisztázta a Párt élcsapat jellegét. A Politikai Bizottság határo­zatának talán legfontosabb része az elmélet és gyakorlat össze­kapcsolása az oktatásban- Ezen a téren még messze állunk a jog­gal megkövetelhető színvonlaltól. Mégis mutatkoznak már biztató jel­ek. _ Például a Gázművek Rákóczi­ úti telepén, amikor elvi­leg megvitatták, hogy a munka­verseny döntő eszköz a terrmelé­­kenység emelése érdekében, azon­nal rámutattak arra is, hogy az üzem termelékenysége a háború­előttihez viszonyítva emelkedett s rosszabb gépek és szerszámok ellenére kevesebb munkással több munkát végeztek el Ugyanakkor kiderült az is, hogy a munka megszaporodása az életszínvonal emelkedéseit mu­tatja, mert többen használnak gázt, mint azelőtt­ A megfelelő szervező és fel­­világosító munka hiánya okozta azt is, hogy a szemináriumokon nagy a lemorzsol­ód­ás. Az ellen­őrzés felfedte azt, hogy a vegy­ipari dolgozókban megvan a kívánság a tanulás iránt, de az üzemi bizottságok nem tudták ezt megfelelően kihasználni. Elsősorban a vált­ó m­i­sssiikib­a­n dolgozók és a vidékről bejárók estek ki az oktatásból. Az ellen­őrzés során természetesen nem­csak felfedtük a hiányosságokat, hanem már ott a helyszínen azon­­nal rámutattunk azok kiküszöbö­­lésének módjára«. A legdöntőbb hiba részünkről az­­ volt, hogy az oktatási munka beindításával párhuzamosan nem szerveztük meg annak ellenőrzé­sét. Csak most tanuljuk meg, hogy a vezetés és ellenőrzés el­­válaszhatatlanok egymástól. Most tanuljuk­­ meg, hogy jó munkát végezni, jól vezetni csak úgy le­­het, ha világosan látjuk, hogy mi valósult meg a kiadott irány­elvekből, hogyan valósultak meg a kiadott határozatok, milyen eredmények és milyen hibák születnek a határozatok végre­hajtása közben. Ahhoz, hogy Pártunk Politikai Bizottságának határozatát ma­radéktalanul végrehajtsuk, első­sorban munkamódszereinket kí­vánjuk megjavítani. Központi oktatási bizottsá­___gunkat elvi politikai irá­­nyítói szervvé tesszük. Az OB tagjainak elméleti és gyakorlati fejlődésére külön gondot fordí­tunk­ 0 o­s A Központi OB mellett jől meglevő legjobb kádereink iHIVWVusárjait, még decemberben ellenőrző aktívát hozunk létre, amely a megadott minőségű szem­pontok allapján rendszeresen ellenőrzi az üzemi szeminárm­­unokjait és tömegelőadásokat.­­ Megterem­tjük a tervszerű, rendszeres munka alapját a Központi OB és az üzemű okta­tási Melésök részére egyaránt. Ennek érdek­ében az egész vona­lon ütemtervet dolgozunk ki és menetközben is ellenőrizzük annak végrehajtását T­­ -A­ Poli­tikai Bizottság októ­­b*•* ber 20-i határozata értelmé­ben áttérünk a minőségi mun­kára és inkább kevesebb, de jobb szemináriumot szervezünk. En­nek végrehajtása érdekében egy hónapon belül az összes­ szemi­náriumvezetőket átszűrjük, meg­állapítjuk azt, hogy al­kalmasak-e minőségi szemináriumok vezeté­sére és a legelmaradottabb sze­minárium­okat megszüntetjük és jó előadóval rendezett tömeg­­előadásokkal pótoljuk. Gondos­kodunk arról, hogy a munkások mellett az értelmiség legjobbjait vonjuk be a szeminár­uniókba. Különös gondot fordítunk a műszaki értelmiség bevonására. |T"­ Miután elértük azt, hogy I **,*­ szakszervezetünk vezetősége ma már egy­ik központi feladat­nak tekinti az oktatást, el kell érnünk azt is, hogy ugyanez a fordulat bekövetkezzék az üzemi szerveknél is. Ebben segítsé­günkre lesznek szakszervezeti központunk többi osztályai is.­ktatási osztályunk munkája megjavításának legdöntőbb feltétele a végrehajtás minőségi ellenőrzése. Olyan ellenőrzést, amely a hiányosságok feltárásá­val egyidőben rámutat azok ki­küszöbölésének módjára­ Az ellenőrzést ilyen értelemben első­sorban a szakszervezet oktatási osztályának munkatársai, a poli­tikailag legfejlettebb káderekből alakított oktatási bizottság, vala­mint a létesítendő minőségi ellenőrgárda tagjai végzik. Az oktatási bizottság hivatott arra, hogy a felmerült problémákat megvitassa és az oktatási felelő­sök értekezlete elé vigye. Biztosak vagyunk abban, hogy ha munkánkat a fenti szempon­tok szerint megjavítjuk, akkor mi is képesek leszünk azokat a feladatokat megoldani, amelye­ket a Politikai Bizottság elénk tűzött. Akkor valóban olyan ká­dereket fogunk a Párt részére nevelni, akik megállják a helyü­ket az ötéves tervért és a béke megvédésért vívott harcban- Bánhidi Jenő­né. « Vegyipari Szakszervezet oktatási titkára .}' Szülők Könyve Makarenko most megjelent könyvéből közöljük az alábbi részleteket ,E­gy kis vörös szakállú, szemüveges, pirospozsgás, derűs külsejű férfiú egyszer csak megkavarja kis­­kanállal kávéját, majd félreteszi a csészét és cigarettára gyújt: — önök, pedagógusok, mindig csak a módszert, a módszert emlegetik. Hiszen tagadhatatlan, fontos a mód­szer, de, barátom, itt egy főkonfliktus megoldására van szükség. — Mire gondol? — Aha, hogy milyen konfliktusra? Látja, még ezt sem­ tudja. Pedig hát el kell döntenie. — Jó, jó, de miért olyan izgatott? Nagyot nyújtózkodott, duzzadt ajkából füstkarikákat eregetett és fáradtan elmosolyodott. — Dehogyis tudja eldönteni, ez a probléma az eldönthetetlenek közül való. Hát ha csak azt mondja meg, hogy ezt vagy amazt kell feláldozni, ezzel még nem oldott meg semmit. Ez csak üres beszéd... De ha sem ezt, sem azt nem lehet föláldozni? Azért mégis érdekelne, milyen konfliktusról van szó? A férfiú, akivel beszéltem, most felém fordult A cigarettafüstön keresztül, magával a cigarettával, bánatá­nak minden legkisebb árnyalatát jelezve, így beszélt: — Nézze, egyrészről itt vannak a társadalmi munka, a társadalmi kötelességek, a másik oldalon viszont a kötelesség családunkkal, gyerekünkkel szemben. A tár­sadalom megkívánja tőlem egész munkanapomat, reggel­től estig­­ mindent odaadtam, mindent arra szántam. És a gyerek? A számítás világos: ha időmet a gyerekre szánom, akkor ülhetek otthon, eltávolodom az élettől, egyszóval kispolgár leszek. Holott hát beszélgetni kel­lene a gyerekkel, sok mindent megmagyarázni neki, nevelni kell, az ördögbe is. Hanyagul a hamutálcába fojtotta végig nem szívott cigarettáját. Óvatosan megkérdeztem: — Önnek fia van? — Igen, a hatodikba jár. Tizenhárom éves. Jó gye­rek és tanul is, de szörnyen elkanászo­sodott. Az anyja neki szolgáló, gorombáskodik vele. Én sohse látom. És képzelje, volt nála egy barátja, ott ülnek a szomszéd szobában, egyszer csak hallom, hogy az én Kosztyám káromkodik. De tudja, nemcsak úgy akárhogy, hanem, mondhatom, ocsmányul. — És maga megijedt? — De, kérem, hát hogy érti azt, hogy megijedtem? Tizenhárom éves és már mindent tud, semmi sem titok előtte. Biztosra veszem, hogy már holmi szennyes anek­dotáikat is... — Persze, hogy tud. — Na, látja! És ho! voltam én? Én, az apja? —­ Azt sajnálja talán, hogy mások tanították meg a fiát káromkodásra, meg piszkos anekdotákra? Sajnálja, hogy magának nem volt ebben része? — Ej, maga tréfál!? — kiáltott dühösen. — Tréfá­val ezt nem lehet elütni! Idegeskedve fizetett és elszaladt. Pedig hát én nem tréfáltam Egyszerűen kérdeztem valamit s ő csak hebegett válaszul. A klubban issza teáját és cseveg velem. — várjon ez is társadalmi kötelessége? És ha ideje lenne is, mit­­csinálna vele? És hova rohant el? A fiát nevelni, vagy pedig egy másik olyan helyre, ahol tovább morfondíroz­hat a »főkonfliktusról«?* A »főkonfliktus« — vagyis e szabadidő hiánya — az ügyetlen szülők leggyakoribb kifogása. A »főkonfliktus­sal« hárítva el magukról a felelősséget, képzeletben épületes beszédeket tartanak­­ gyermekeiknek. A kép valóban megható: az atya beszél, a gyermek hallgat Saját gyerekeinknek prédikálni — hihetetlenül naiv feladat. Hogy az ilyen beszédnek hasznos nevelőhatása legyen, ahhoz számos körülmény szerencsés találkozása szükséges. Mindenekelőtt érdekes témát kell választani hozzá, azután rendkívül leleményesen, megfelelő arc­játékkal kell beszélni és mindezeken felül az kell, hogy a gyerek ki ne fogyjon a türelemből Kedves szülők! Kérem, valahogy ne gondolják, hogy egyáltalán nincs értelme annak, hogy a gyermekkel elleszelgessenek. Mi csak óva intjük önöket attól, hogy túlságos nagy reményeket fűzzenek az ilyen beszélgeté­sekhez. Éppen azok a szülők, akik rosszul nevelik gyerme­keiket és általában azok az emberek, akikből hiányzik a legcsekélyebb pedagógiai tapintat is,­­ eltúlozzák a nevelőprédikációk jelentőségét A nevelőmunkát ilyenformán képzeik el: a nevelő egy bizonyos szubjektív állásponton helyezkedik el Tőle három méternyire van az objektív álláspont amelyhez a gyermek van hozzáerősítve. A nevelő hangszálaival működik, a gyermek hallószerveivel fogadja be a meg­felelő hanghullámokat. Ezek a hullámok a dobhártyán keresztül behatolnak a gyermek lelkébe s ott egy saját­ságos pedagógiai sóréteg formájában rakódnak le. Olykor az alanynak és a tárgynak a homlokegyenest ellentétes pozíciója némileg megváltozik, de a három méter távolság megmarad. A gyermek mintegy pányván kerül a nevelő körül és nyugodtan aláveti magát vagy a fennhangon mondott mesék, vagy másnemű közvetlen ráhatás befolyásának. A gyermek olykor elszakítja a pórázt és rövidesen az élet legszörnyűbb kloákájában találja magát. Ilyenkor a nevelő, az apa vagy az anya, reszkető hangon tiltakozik: — Egészen elrugaszkodott! Reggeltől estig ex utcán csavarog. Utcagyerekekkel. Képzelhetitek, milyen gyere­kek vannak a mi udvarunkban. Ki tudja, mit művelnek ott együtt. Biztosan még hajléktalan csavargók is van­nak köztük... S az így beszélő hangja is, pillantása te könyörög: csípjétek el a fiamat, ragadjátok ki az utcagyerekek köréből kössétek újra a pedagógia pórázára- Tegyétek lehetővé, hogy tovább nevelhessem. 13 ÉLETEMBŐL Komfiányi­­élvtárs, a Bal! Újság buzgó szerkesztője rámrivall: époszt írjál, hőskölteményt, az kell, harcos ének, nem szerelmi dal­t­ énekelj, mint a szabad madár s a Fali Újság büszke munkatársa! Munka után üldögélek, nézem sokáig a csillagos eget: várom a nagy lázt, a fájón édes boldogságot, dalos ihletet — közös húron zeng a lélek és e téli este szelíd szívverése! Zeng a dal, az ének ... negyvenéves szemem gyermek-merészen ragyog munkás-paraszt hatalmadra, édes Hazám, látom Vörös Csillagod —­ Vörös Csillag, jövendőm és múltam, köszöntlek, ha szívemben újultan. Munkásember vagyok, aki versben sem szeretem a nagy szavakat: népemért él, ég, lángol a lelkem, szavaim, hogy forrósítsanak — bölcs és harcos, építő nagy Pártom útján lobog, ő biztatja lángom! Lesznek, akik azt mondják majd: százszor írtak már ilyet s még szebbeket! Nem vitatkozom velük. Majd máskor. Idővel. Most nagyon sietek a üzemünkben, ha az újév felkel, indulunk az új, ötéves tervvel! Kis Ferenc tsépszava A magyar dohánygazdaság ÖTÉVES TERVÉRŐL: „Afokozott minőségemelés minden gyártmánynál, a dolgozó dohányzók, igényének tökéletes­­kielégítése“

Next