Népszava, 1949. december (77. évfolyam, 279-304. sz.)
1949-12-01 / 279. szám
helyzetüket,tekintettel a rájuk bízandó jövőbeni feladatokra. Iván Tutev vádlott, aki 1937-ben lépett az angolok kémszolgálatába, f elismerte, hogy 1943-ban Sultana Racso Petrova, Ferdinánd király ismert kegyelének közvetítésével utasítást kapott az angol kémszolgálattól, lépjen kapcsolatba haladó, a Szovjetunióval rokonszenvező személyekkel, főként olyanokkal, akikről feltételezhető, hogy a Kommunsta Párt tagjai és derítse fel, mire készülnek a kommunisták. Ivan Sztefanov vádlott, aki kapcsolatban állt Stanley Brown angol képviselővel, elismerte, hogy Brown 1935-ben folytatott megbeszélésük alkalmával utasítást adott neki, folytassa tevékenységét a Bolgár Kommunista Pártban Bulgária területén, mint trodiosta, tekintet nélkül a kommunistákkal szemben ellenséges nézeteire és esetleges kellemetlenségeire a ferifenírsértge. Conu Consey, aki kémkapcsolatban állott James Clarkkal az amerikai misszió alkalmazottjával, beismerte vallomássában, hogy Clark kösséílte vele: »az amerikaiiak fontosnak tartják, hogy kapcsolatokat teremtsenek s megnyerjenek maguknak kommunista párttagokat, akik adott esetben különösen nélkülözhetetlenek lehetnek számukra«. Trajcso Kosztov vádlott, aki az angol kémszolgálattal működött együtt, nevezetesen annak balkáni vezetőjével, Bailey ezredessel, elismerte, hogy 1944 novemberében találkozott Baileyval, Hexley angol tábornok szófiai lakásán és ott Bailey arról tájékoztatta, hogy Gusev rendőrfőnök, aki beszervezte Rosztovot, mint provokátort a Bolgár Kommunista Pártba, az angol kémszervezet szolgálatában CSZ és ennek utasítására szervezte be őt. Bailey ezután közölte Tnajcso Kosztovval, hogy az angolok, előre látván Németország bukását és a Bolgár Kommunista Párt kilépését az illegalitásból, valamint vezetőszerepét Bulgária jövőjében, gondoskodtak róla, hogy Kosztov személyében egy tekintélyes bizalmi embert szerezzenek meg a maguk számára. Kosztov vallomását Gusev együttműködéséről a bulgáriai angol kémszervezettel számos tanú vallomása megerősítette, így Kriszto Pop Dimitrov volt sztár a zagorai rendőrfőnök. Manu Nacsev, a bulgáriai fasiszta állambiztonsági szerv volt főnöke és mások. Ugmódom már a Hazafias Arcvonásnak a Kommunista Párttal az élén 1944 szeptember 9-én történt hatalomrajutása pillanatában a Párt bizonyos vezető pontjain ez angol és amerikai kémszolgálat beszervezett ügynökségének tagjai állottak. Ez a bulgáriai kémközpont hamarosan megtalálta a közös nyelvet a jugoszláviai, amerikai és angol kémközponttal, amely ebben az országban a Pártban és a kormányban vezető állásban levő emberekkel rendelkezik Tito, Kardelj, Gyilasz és Rankovics személyében. 1944 novemberének végén Rosztov — a Bolgár Kommunista Párt központi bizottságában levő hivatalában — megbeszélést folytatott Kardeljjel, aki Belgrádból Szkopljébe utaztában Szófián át vette útját, hogy találkozhassék Kosztovval Ezen az összejövetelen Kardelj közölte Kosztovval, hogy Titó olyan értesülésekkel rendelkezik, amelyek feljogosítják, hogy vele — Kosztovval — teljesen őszinte és bizalmas kapcsolatokat létesítsen. Kardelljel folytatott megbeszéléséről beszámolva, Kosztov a következőket mondta vallomásásában: — Tito és az amerikaiak, valamint az angolok között már a háború folyamán határozott megegyezés létesült. Ennek a megegyezésnek a végrehajtása során — folytatta Kardelj — a jugoszláv kormány úgy véli, hogy nem szabad Jugoszláviát véglegesen hozzákötni a Szovjetunióhoz, hanem kapcsolatokat kell fenntartani a nyugati hatalmakkal. Kosztov ezután kifejtette vallomásában Tito tervét, amint azt Kardelj előtte ismertette. A jugoszláv kormánynak az a szándéka, — mondta Kardelj — hogy felkéri a Szovjetuniót, vonja ki Jugoszláviából hadseregét, nyomban Jugoszlávia felszabadulása után. Kosztovnak, — folytatta Kardelj — a maga részéről számon meg kell tennie a szükséges lépéseket, hogy a szovjet csapattok kivonuljanak Bulgáriából, hogy a Szovjetúnió ne jusson befolyáshoz a Dunától délre és hogy Bulgária haladéktalanul egyesüljön Jugoszláviával. Az utóbbi célból Kosztov, — mondta Kardelj — használja fel a délszlávok szövetségének gondolatát. Tito tervéhez képest ennek az egyesülésnek a Szovjetúnió kudta nélkül kellett volna megtörténnie, a Szovjetuniót befejezett tény elé állították volna abban az időpontban, amikor Georgi Dimitrov még nem tért vissza Bulgáriába. A jugoszlávok ugyanis tudták, hogy Dimitrov nem menne bele ilyen dologba. Kardelj ezután közölte Kosztovval, hogy Titónak ezzel a terveivel teljesen egyetértenek az angolok és az amerikaiak, akik a látszat kedvéért nagy lármát fognak rendeztetni sajtójukban és ezt az alkalmat megragadják arra, hogy a Szovjetúnió elen a szövetség-létesítés vádját emeljék, ugyanakkor pedig felmondják bizonyos kötelezettségeiket a Szovjetúnió irányában. Tito terve értelmében — emlől Kardelj Kosztov előtt kifejtette — ebben a »szövetségben« az irányító szerep Jugoszláviát illetné meg, személy szerint Titót, míg Bulgária csupán egy hetedik köztársaság lenne Jugoszláviában. Kosztov elfogadta Titónak Kardelj közvetítésével előterjesztett javaslatát és vállalkozott ennek végrehajtására. Megkísérelte, hogy ebből a célból előkészítse a tételt a Bolgár Kommunista Párt vezetői körében. 1946 nyarán Kosztov a Bolgár Kommunista Párt vezetőinek hivatalos megbízásából Bolgrádba utazott. Látogatást tett Rankovicsnál — Rankovics magán-dolgozószobájában — és négyszemközt bizalmas megbeszélést folytatott vele. A beszélgetés tartalmáról Kosztov a következőket vallotta: — Önnek arra kell törekednie — mondta Rankovics —, hogy a belügyminisztérium szerveinek vezető állásaiba olyan személyeket helyezzen, akik az ön odaadó hívei. Ezeknek az embereknek a jugoszláv kémszolgálat képviselőivel a legszorosabb érintkezésben kell eljárniuk. Rankovics hangsúlyozta: kérjük, segítse elő képviselőinknek behatolását minden intézménybe, beleértve a belügyminisztérium szerveit is. Kérjük továbbá, adják meg nekik a lehetőséget, hogy megszerezhessék a szükséges tájékozódásokat. Ideje, hogy Bulgáriában nagymértékben kifejlesszük tevékenységünket Rankovics minden feszélyezettség nélkül kijelentette, hogy nem pusztán jugoszláv vagy bolgár ügyről van szó, hanem egy olyan ügyről, amelynek sokkal nagyobb a nemzetközi fontossága. Rankovics biztosította Kosztovot, hogy Tito terve leplezve van. Kosztov a bolgár kormány által a »Hotel Bulgarie« szállóban rendezett újévi fogadáson, Baileyvel való rendszeres találkozásainak egyikén, tájékoztatta Baileyt a Kardelljel folytatott megbeszélésekről, hogy megbizonyosodjék, Tito valóban összehangolta-e tervét az angolokéval Erről a találkozóról Kosztov így vall: Bailey kijelentette, tudomása van ilyen jugoszláv javaslatról, erről az ügyről az angolok és az amerikaiak is tudnak. Bailey megállapította, hogy a feladatok, amelyekre ő célzott, egyáltalán nincsenek ellentmondásban azokkal a tanácsokkal, amelyeket Kardelj adott a federáció megvalósítására, tekintve, hogy mindkettő egyetlen célt szolgál: Bulgária és Jugoszlávia elszakítását a SzovjetúniótóL. Bailey tájékoztatta Kosztovot a titkos megegyezésről, mely már az első világháború alatt létrejött Tito és az amerikai-angol imperialisták között. Kosztov ezeket mondja: »Tito elvállalta, hogy Jugoszláviát eltávolítja a Szovjetuniótól, valamint kelet európai és délkeleteurópai barátaitól és olyan politikát fog folytatni, amely megfelel az angol-amerikai tömb különleges balkáni stratégiai és politika érdekeinek. Bailey azt tanácsolta Rosztovnak, Bulgária kövesse a jugoszláv népet, hogy létrehozzanak egy egységes államot, amely »elég hatalmas ahhoz, hogy ellenálljon a Szovjetúnió nyomásának«. 1945 márciusában Kosztov találkozott Milován Gyilasszal, aki a szláv kongresszusra érkezett Szófiába. Erről a találkozásról Kosztov azt vallja, Gyilasz azért érkezett Szófiába, hogy vele találkozzék- Gyilasz először is Tito és Kardelj sajnálkozásátközvetítette a fölött, hogy nem sikerült haladéktalanul megvalósítani tervüket, a bolgár-jugoszláv uniót. Kosztov elmagyarázta neki, hogy ezt Dimitrov közbelépése hiúsította meg. A továbbiakról Kosztov így számol be választásában: — »Gyilasz kijelentette, a Politikai Bizottságnak azt kell mondani, Dimitrov beleegyezett, hogy sürgős döntést hozzanak és kikiáltsák a föderációt. A cél szentesíti az eszközt, mondta nekem Gyilasz, majd a továbbiakban hangoztatta, hogy az első sikertelen kísérlet ellenére közös célunk nem kerül le a napirendről. Tovább kell dogoznunk célunk eléréséért és ez sikerülni fog a legközelebbi kedvező alkalommal...« Koszitov vallomása szerint Titoterve a Kosztovval összehangolt tevékenységre az újkörülmények között a következő volt: »... Bulgária és Jugoszlávia fokozatos eltávolítása a Szovjetúniótól arra számítva, mint azelőtt, hogy egy föderáció eszméje népszerű ezekközött a népek között, de a külpolitikának a Nyugat felé való beállításával... Gyitasz javasolta, hogy Tito »népszerűségét« állítsák szembe Dimitrovval. Gyilasz azt ajánlotta Kosztovnak, hogy egyesítsék a bolgár és a jugoszláv hadsereg felépítését, kiképzését és ideológiáját. ».. .Éppen ezért, — mondotta Gyilasz — kérjük önt, hogy részesítse teljes támogatásban a szófiai jugoszláv katonai attasétós létesítsen szoros kapcsolatot és együttműködést a két ország belügyminisztériumai között. Gyilasz felhívta a figyellmemet a párton belül kifejtendő komoly tevékenység szükségére. Kiemelte, hogy meg kell teremteni és ki kell szélesíteni híveimnek körét. Ezeket az embereket, — mondotta Gyilasz — vezető helyekre kell emelni az államban és a Párt apparátusában — hogy továbbra is kifejthessék befolyásukat. Gyilasznak az volt a véleménye, hogy elsősorban azt a feladatot kell kitűznünk, hogy a Pirin vidékét haladéktalanul a Macedón Köztársasághoz csatoljuk, a macedón nemzeti kérdés úgynevezett »teljes megoldása« nevében. Megtudtam tőle, hogy a szófiai Jugoszláv követségre tisztviselőként kinevezték Mangovszkit és Zafirovszkit azzal a feladattal, hogy ebben akérdésben különleges tevékenységet fejtsenekki. Gyilasz felkért engem arra, hogy biztosítsam ezekkel a megfelelő együttműködést«. Kosztov már 1943—44-ben a pleveni börtönben érintkezésbe lépett Mikola Pavlovval. 1944 szeptember 9-e után Pavlov lett az első munkatársa ellenséges tevékenységében. Kosztov a Központi Bizottság Politikai Bizottsága adminisztratív titkárává nevezteki és tájékoztatta a Kardeljjel folytatott titkos megbeszélésekről. Pavlov megerősíti ezt és kijelenti: »... Mint Kosztov megmondta, Kardelj Titónaik azt a tanácsát adta át neki, hogy Bulgáriában a szovjet befolyás csökkentésére kell törekedni és a régóta óhajtott hatalmas Balkánfederáció megteremtésének politikájára kell venni az irányt. Ezt a Balkán-föderációt szembe lehetne állítani a Szovjetúnióval. Az angolok és amerikaiak támogatnák ezt a két országot, ha föderációba lépnének egymással. Trióval az estikön ...« Kosztovtájékoztatta Kardeljjel és Gyilasszal folytatott tárgyalásairól második munkatársát is ellenséges tevékenységében — Ivan Sztelanov angol ügynököt, aki ezeket mondja: »«Mint Kossztov nekem kijelentette, ő megegyezett a jugoszláv vezetőkkel, hogy támogatni fogja javaslatukat a federáció azonnali létesíése érdekében, tekélettel arra, hogy egy ilyen föderációban, Tito vezetésével könnyebb lesz megvalósítani a két ország leválasztását a Szovjetúnióról és meg lehet erősíteni a két ország politikai és gazdasági kapcsolatait a nyugati államokkal. ..« Sztefanov ismerte Rosztovék álláspontját, amely a délkelet- és keleteurópai országok független politikájának jelszava alatt valójában arra irányult, hogy ezeket az országokat Jugoszlávia köré tömörítsék és kifejlesszék kapcsolataikat a nyugati országokkal. A Tito és Kosztov között folyt megbeszélésről Kosztov a következőket vallja. »Amikor Jugoszlávia politikai orientációjáról érdeklődtem Titónál, ő megvetéssel szólott az angolokról, akik szerinte már nem számítanak, eljátszották játékaikat és most át kell engedniük helyüket az amerikai kapitalizmusnak. Tito megértette velem, hogy Jugoszláviakülpolitikai orientációja egyre inkább Amerikabarát irányzatot vesz, ellentétben az előző angol-barát irányzattal. Nekünk bolgároknak is azt ajánlotta, hogy létesítsünk kapcsolatokat az amerikaiakkal, ami nagyon hasznos lesz számunkra. Kértem Titót, hogy legyen segítségünkre ebben, amit ő meg is ígért.« Amikor Rosztov azt kérdezte Titótól, hogy miért nem váltja le bulgáriai képviselőjét, a beteges és semmivel sem törődő Kovacsevicsot, Tito így vátesze át: »A jugoszláv kormány elhatározta, hogy az első adandó alkalommal Bulgáriába küldi Cirmit, a jugoszláv külügyminisztérium egyik legjobb emberét, aki jelenleg Magyarországon dolgozik és ott szép sikereket ér el, de akit már onnan vissza kell hívni.« Tito — vallja a továbbiakban Kosztov — olyan emberként ajánlotta nekem Grimit, mint akivel »egy nyelvien tudok majd beszélni.« Kosztov ezután így folytatta vallomását: »A továbbiakban közöltem Utóval, hogy bulgáriai látogatására, amelynek során aláírták a barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződést, olyan fogadtatást készítünk elő szántára, amilyenben még sohasem volt része. Ismerve, hogy Tito mennyire szereti az ünnepi ceremóniákat és a zajos érzelemnyivánításokat, hízelgésből azt is közöltem vele, hogy a bulgáriai fogadtatás meg fogja őt győzni, milyen nagy népszerűségnek örvend a bolgár nép körében. Hangoztattam, hogy a bulgáriai fogadtatás a mi munkánk eredménye lesz.« Tito bulgáriai utazásávalkapcsolatban, amelyre 1947 november második felében került sor, Rosztov a következőket vallotta: Az utazás egész tartama alatt, Szófiától Várnáig és vissza, valamint Észak, és Dél-Bulgárián át, önelégült mosoly ült Tito ajkán. Tito úgy érezte, hogy az útvonal mentén felsorakozott bolgár tömegek meleg ünneplése nem Jugoszlávia népeinek, hanem az ő személyének szól és a helyzet urának képzelte magát Bulgáriában. A második Titon Kosztov megbeszélésre ez auxinogirádi palotában került sor. Ennek az eszmecserének i még nyíltabb idlege volt. Rosztov vallomásából kitűnik, hogy Tito kértelsés nélkül kijelentette, hogy mér a legközelebbi jövőben megváltoztatja politikáját a Szovjetúnió irányában és »tisztázza« Jugoszlávia kapcsolatait a népi demokráciáikkal. Tito heves szavakban kelt ki a Szovjetúniórak a Marshall -tervvel szemben folytatott politikája ellen. .Hangoztatta, hogygazdaságiag oly elmaradott államok, mint Jugoszlávia és Bulgária, nem nélkülözhetik az amerikai segítséget, de ez amerikaiak, akik ezt a segítséget nyújtani tudják — jelentette ki Tito — feltételként szabják elszakadásunkat a Szovjetúnióval. Tito ezután kifejtette az amerikaiak tervét, amely szerinte eljár. Hangoztatta, hogy az amerikaiak a szovjetellenes erők növelését tervezik nemcsak Jugoszláviában és Bulgáriában, hanem az összes többi népi demokratikus országban. Az a szándékuk, hogy gazdaságilag, politikieilag és katonailag sokoldalú nyomást gyakoroljanak ezekre az országosa, hogy elszakítsák azokat a Szovjetuniótól és a nyugati tömbhöz csatolják őket. Tito kijelentette, hogy ő a népi demokratikus országokban elegendő személyes tekintéllyel rendelkezik és kizárólag erre a személyes tekintélyre, valamint az új Jugoszlávia tekintélyére támaszkodva képes lesz megvalósítani Kelet- és Délkelet-Európa országaiban a Szovjetúniótól való elszakadás és az Egyesült Államokhoz,, valamint Angliához való közeledés politikáját Tito hangoztatta, maguk az amerikaiak is elismerik, hogy csupán az ő közvetítésével állíthatják oldalukra a népi demokratikus államokat Tito döntő jelentőségű tetteket kért Rosztovtól: ön és emberei már most fel kell, hogy készüljenek az elszakadásra — mondotta. Önnek meg kel szerveznie ez esőket a Párton belül és az országban ennek a politikának végrehajtására. Önöknek igyekezniük kell elfoglatosok a parancsnoki helyeket az álamban és a Pártban, hogy képeseik legyenek az első csapást megtenni, megalakítani az új kormányt és azonnal kikiáltani Bulgária egyesülését Jugoszláviával, ami után számíthatnak tevékeny segítségünkre. Mi hajlandók vagyunk — mondotta Tito — ebben az esetben fegyveres erővel is segíteni önöket. Koszszov figyelmeztette Titót, hogy Dimitrov szembehelyezkednék a Szovjetúniótól való elszakadást célzó politikával. Dimitrov nevét hallván, Tito valósággal szoporzékolt a gyűlölettől. Rosztov így folytatta: »Meddig lesz még ez az aggastyán utamban!« — kiáltotta Tito tajtékozva. Világos volt, hogy Dimitrov szálka Tito szemében, olyan mint a torkán akadt csont. Megjegyeztem Titónak, a mi tervünk az, hogy megvárjuk az események természetes fejlődését, tekintettel Dimitrov rossz egészségi állapotára s a közeljövőben valószínű halálára. Kosztov vallomása szerint Tito így válaszolt: »Ez a terv jó, ha Dimitrov hamarosan meghal. De miután erre nem lehet számítani, döntő módon kell cselekedni, le kell tartóztatni s ha szükséges, meg kell semmisíteni. Ebben számíthatnak segítségükre. Amikor eljön a pirarat — mondotta Tito, amikor önök lépnek Dimitrov helyébe, gyorsan kézbe kell venniök a Pártot és a kormányt s ki kell kiáltaniok Bulgária egyesülését Jugoszláviával. Ezután minden könnyű tesz — biztosított engem Tito — s minden további lépés jugoszláv segítséggel fog történőt Tito különösen hangsúlyozta, hogy a döntő lépések végrehajtásának terve nemcsak az övé, hanem az amerikaiak jóváhagyták és ugyanakkor segítséget is ígértek.« A vádirat folytatását PÉNTEKI SZÁMUNKBAN KÖZÖLJÜK. NÉPSZAVA 1949 december 1 Színes film: HÁROM TALÁLKOZÓ Rendezték: Főszereplők: ADY PTUSKO MAKAROVA DJERZSAVIN CAPiTOl PUDOVKIN CSIRKOV BORISZOVA KOSSUTH JUTKEVICS KRJUCSKOV LUCSKO BÁSTYA 600.000 amerikai vasipari munkás a munkásárulók ellen Az amerikai villamos- és rádióipari szakszervezet jobboldali vezetői november 28-án Philadelphiába »kongresszust« hívtak össze azzal a szándékkal, hogy szakadást idézzenek elő e fontos ipar munkásainak szervezetében. A szakszervezet tagjainak túlnyomó többsége azonban a haladó szakszervezeti vezetőket támogatja Fitzgerald szakszervezeti elnök sajtónyilatkozatában kijelentette: »A 600.000 villamos- és rádióipari munkás elsöprő többsége támogatja szakszervezetünket 14 éves működése alatt, elért sikerei alapján. A szakszervezet tagjai nem hajlandók olyan szakszervezeteket támogatni, amelyek eszközök a vállalatok kezében és amelyeket a CIO vezetői azért létesítenek, hogy a munkások háta mögött összeszűrjét a levet a gyárosokkal.«