Népszava, 1950. január (78. évfolyam, 1-26. sz.)
1950-01-01 / 1. szám
TKVB 7.AVK MUNKÁSÁRULÓK KUDARC-SOROZATA r Ai «rgotorjMs ImperteEsték a Sxak- Ipxx V~az*A i VlUgsiövetstagb,« vtUguralmi és háború» terveik egyik legfőbb akadályát látják. Jól tudják, hogy a dolgozók egységes nemzetközi szervezete a demokrácia, béke és haladás tárborának fonos tényezője Minden erejükkel arra törtéssenek tehát, hogy szétzúzzák a multikus'osztály egysége« szövetségét A Szakszervezeti Világszövetség elleni támadás a monopoltöltések sztratégiájának szerve« rész*, amelynek célja a béketábor gyöngítén* és egységének megbontás«. A Tájékoztató Iroda határozata világosan megállapítja: »Az amerikai és angol imptriciszták egyenes utasítását* * jobboldali szocialista vezérek is franciát szakszervezeti vezetői felniről szakítják * munkásmozgalmat, arra törekszenek, hogy a munkásosztálynak háború után megteremtett egységet ezervezetett szétrombolják.« Céljik elérése érdekében felclariftják kipróbált bérenceiket, az amerikai szakszervezetek korrupt, rmunkásáruló vezetőit, ta európai szakszervezetek leak de», jobboldali nsociáldemokrata vezetőit és mindazokat az árulókat, akik hajlandóak részt venni a Világszövetség elké irányuló összeesküvésben. Egészen IMI januárjáig két fronton támadták a Világszövetséget. Az amerikai AFL, amely nem csatlakozott a Szövetséghez, a spanyol, portugál és egyéb fasiszta szervezeitekkel együtt kívülről Intésta támadásait, míg a CIO amerikai monopóltőkés zsoldosa, ádóvezetői, a brit szakszervezeti főtanács jobboldali asociáldemokratái és társaik belülről folytatták romboló tevékenységöket • Szorosa tervettett Világszövetség ellen. Miután a Víágszövetség szétzúzására irányuló kísérletük kudarcba fulladt — az Imperialisták ügynökei dicstelenül kivonultak a Szövetségbő( 194?) februártól! a Végrehajtóbisottsági ülésen a Szakszervezeti világszövetség demokratikus vezetői, élükön a Szovjetúnió szakszervezeteinek képviselőivel, leleplezték a Védgszövetség elleni összeesküvést. A világ dolgozóinak hatalmas többsége, még az Egyesült Államok és Nagy-Britannia szakszervezeteinek jelentős része is erélyesen visszautasította a szakadárok bomlasztó terveit és a Szakszervezeti Világszövetség győztesen állta ki a tűzpróbát. A Milánóban megtartott II. Szakszervezeti Világkongresszus élesen elítélte a szakadárok tevékenységét és határozatában megállapította: A brit szakszervezeti szövetség és az amerikai CIO vezetőinek kísérlete, mely a Világszövetség felszámolására irányult, teljes kudarccal végződött. A Világszövetség továbbra is a világ dolgozóinak hatalmas és harcos szakszervezeti szövetsége maradt, amely a világ szervezett dolgozóinak többségét egyesíti faji, nemzeti vagy vallási különbség nélkül.« Az imperialisták nem nyugodtak bele a vereségbe, kiadták a parancsot ügynökeiknek, hogy új, jobboldali »Szakszervezeti Internacionálét« hozzanak létre, amely fenntartás nélkül képviseli a tőkések érdekeit és fő feladatának tartja a demokratikus szakszervezetek és a Szakszervezeti Világszövetség elleni harcot. Az imperializmus ügynökei hosszú előkészítés után 1919 novemberében Londonban hívtak össze konferenciát. A konferencia előkészítői Reuther, Green, Tewson, Jouhaux és társaik nyíltan bevallották, hogy céljuk a nemzetközi szakszervezeti mozgalom egységének megbontása, hogy ezáltal megkönnyítsék a kapitalizmus számára a munkásmozgalom elnyomását , és támogassák az imperialisták háborús előkészületeit. Az angol nagytőkések lapja a Times november 28-i vezércikkében nyíltan bevallja hogy»az új szakadár_ központ szervezeteit csak a kommunizmus elleni harc köti össze, egyesülésüknek nincsen más, tényleges alapja.« A szakadárok azzal kérkednek, hogy távol állnak a politikától és csak a munkásosztály gazdasági érdekeivel foglalkoznak. Nézzük meg, hogyan áll a valóságban a szakarátok »politizaaőnemzessége« ? Elsősorban meg kell állapítani, hogy a kapitalista országok reakciós szakszervezeti vezetői olyan emberek, akik testestőllel késől eladták magukat a kapitallzmusnak. Orron, ez Ai elnöke pl. évi 20 000 dollárt kap. Murray, a CIO elnöke Stouckxtart, nem számítva a különféle e egyéb jövedelmeket, melyeket állásaik révén élveznek. Mathew Wall, az AFl eevik alelnöke egyben az úgynevezett Munkásbiztosító Társaság elnöke, személyes vagyona már régen meghaladta az 5 millió dollárt. A szakadárok »poiklkanwntes részér** jelemző, hogy w amerikai AFL és CIO legutóbbi kongresszusa, melyen a többi között rés®tv v dlt Roheeon külügyminiszter, Toban munkaügyi miniszter és Bradley tábornok is — határozatot hozott, amelyben állást foglalnak a Marshall-bér* támogatás« és ex Atlanti Szerződés mellett és a »politikamentes« AFL követek«, hogy jelentősebb támogatásban részesítsék Cseng-Kaj-Sok bantnormánytá. A határozat kimondja továbbá, hogy az »USA kormányának meg kel tagadnia diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok fenntartását a kommunistákkal, akik legutóbb Kínában magukhoz ragadták a hatalmat. Az imperialisták ügynökei minden útkénzel szembehelyezkednek a békéért folyó tömegmonagatozmnsl. Az AFL és a CIO vezetői élesen tiltakoztak a bénce híveinek Cicagóban megtartott konzertreiája ellen. A rendőrséggel kiertva igyekeztek a konferencia összehívását megakadályozni. Indiáiban a szakadárok által pénzelt rendőrszakszervezet — amelynek képviselői részt vettek a londoni konferencián — támogatta a tartományi hatóságokat a béke híveinek bebörtönzésében és lep tolásában. A brit TUC munkása vezetői minden eszközzel igyekeztek megtakadályozni a Béke Hívei kongresszusának megtartását Londonban. Íme Így fest a szakadárok »politikamerttessége«: harcolni a béke hívei ellen és támogatni a háborús gyújtogatókat Ezek a »munkásvezetők« konferenciáikon említést soma tesznek arról, hogy az egész tőkés világban több mint 40 millió munkanélküli van, ami a családtagokat laszámításba véve, legalább százmillió áhsző, nyomorgó embert jelent. Nem beszélnek arról, hogyan csökkent a dolgozók életszínvonala a kapitalista és gyarmati országokban. A reálbér rohamos csökkenése mellett a brit szakszervezeti tanács munkásárulói a tőkések profitját növelő bérrögzítés mellett foglaltak állást. Azokat, akik szót emelnek az életfeltételek megjavításáért , egyszerűen kommunistáknak nyilvánítják és vad hajstát indítanak ellenük. Hátbatámadnáik a hét hónapig hősiesen harcoló kanadai tengerészeket. A CIO reakciós vezetői kizárták az 50.000 tagot számláló Egyesült Elektromos Rádió és Gépipari Munkások Szövetségét, mert síkraszállt a dolgozók jogos követelései mellett. A szakadárok tehát nemcsak reakciós politikát folytatnak, hanem gazdasági téren is tőkés megbízóik szolgálatában szabotálják a munkásosztály gazdasági harcát és gyakran a sztrájktörő szirénét játsszák. Az imperialistáik és bérenceik minden mesterkedése ellenére a demokratikus erők növekednek. A munkanélküliség, nyomor, kegyetlen megtorlások, melyeket a demokrácia és haladás erőivel szemben alkalmaznak, a háborús gyújtogatók garázdálkodása — mindez erősíti a dolgozók egységfrontját. A világ szervezett dolgozói változatlan bizalommal és reménységgel tekintenek a Szakszervezeti Világszövetség felé. Az elmúlt év eseményei bebizonyították, hogy a Világszövetség következetesen harcol a dolgozók jogos követeléseiért és támogatja minden erejével az elnyomott és kizsákmányolt dolgozók harcát. A Világszövetség kezdeményezésére megtartott nemzetközi békevédelmi nap átütő sikere, a Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségeinek fejlődése, az ázsiai és csendesóceáni szakszervezetek pekingi konferenciája, mind megerősítették a dolsjozék nemzetközi egységfrontját. Ma már megállapíthatjuk, hogy az amerikai imperialisták és lakásaik véres terria, a dorármiliókkal rendelkező munkásáruló szakszervezeti gengszterek minden kísérlete ellenére 1949-ben a demokratikus és haladó szakszervezetek vilgszerte erősödtek. A Szakszervezeti Világszövetség pedig ma erősebb, mint valaha. A szakadár szakszervezeti központ minden gyengesége ellenére számolnunk kell azzal, hogy az imperialisták újabb kémközpontot szerveztek a munkásmozgalomban és a demokratikus erők között végzendő aknamunka számára. Ezért külön fontossága van annak, hogy a Tájékoztató Iroda határozata értelmében engesztelhetetlen és következetes harcot folytassunk a nemzetközi osztályharcos szakszervezeti mozgalom egységéért, segítsük és alátámasszuk a harcot a jobboldali szakadár munkásárulók minden változata ellen, leleplezzük elméletüket és gyakorlatukat. Forgács Pál, a SZOT külügyi osztályának vezetője é ItSfl JANIJA* 1, TASAKNAP Igiy diadalmas esztendő a béke frontján Történethv/l kwnawkok ne m január eljén kezdődnek és nem 1* fejeződnek be Ssálveszterrel. Mégis, ha az elmúlt esztendők eseményein végiglapozunk, úgy érezzük, hogy a tizenkét hónap, ha nem is jelent lezárt történelmi kort, olyan arányú változásokat hozott a világpolitikában, amelyhez foghatóra azelőtt kocsazú évek voltak *sükségesek. Hogy « mennyír« így van, annak bizonyítására elég visszaemlékeznünk 1949 januárjára. A hidegháború orvospontjának heteivel indult «* az esztendő « az egymást érő nyugati jegyzékek beavatkozási kísérletei szerves részét képezték ennek a hideg-klegháborúnak, a háborúra spekuláló honi reakció rémhírterjesztésének és az új háborút előkészítő kalandor terveinek egyaránt. Depenna a tények teljesen halnia knállítása lenne, ha aa taréjéje mesterségesen láza® háborús pánikhangulatát puszta »hangulatnak« minősítenénk Ezek a »hangulatok« reális háborús előkészületeket takartak, tényleges háborús terveket és a Szovjetunió vezette békefront kemény harcait és nagy győzelmeit csak akkor értékelhetjük helyesen, ha emlékenünkbe idézünk legalább néhányat ezek közül az év elejei problémák közül, amelyek — éppen ennek a békeharcnak eredményeképpen — ma már a történelem lapjaira tartoznak, de néhány hónappal ezelőtt valóságos komoly veszélyeket rejtettek, magukban hordozták az új háború csiráját. Nézzünk hát néhányat közülük! Még egy teljes esBtendej® sincs, hogy Mao-Ce-Tung elvtárs felszabadító serege a Jangcén való átkelésért harcolt és éppen a Sárga folyón keresték az angolszászok a közvetlen fegyveres beavatkozás lehetségét- Angol és amerikai hadihajók nemcsak dollármilliókat és mérhetetlen hadianyagot szállítottak Csang-Kaj-Sek hordáinak, de ágyúikból tüzet is nyitottak a Néphadsereg egységeire, míg átlőtt páncélzattal menekülni nem kényszerültek. Az amerikai monopoltőke »szaladt a pénze után«, biztosítani akarta a kínai piacot és a nyersanyagforrásokat. És nem kétséges, hogy ha a Szovjet Hadsereg tapasztalatain, a sztálini haditudományon nevelkedett kínai Néphadsereg a történelemben páratlan gyorsaságú győzelmével nem semmíti meg a beavatkozásnak még a lehetőségét is, úgy a Kuomingtangba fektetett hatmilliárd dollár éa a további üzletek lehetősége megérte volna Trumanékak a közvelen fegyveres akkciók kockázatát, kiváló alkalom lett volna az új háború kirobbantására. De mindez a múlté- Ki beszél ma már Kínáról, mint új háborús gyújtópontról? Miao-Ce-Tung elvtárs diadalmas serege lényegében már befejezte a felszabadítás nagy művét, a kínai nép megalakította szilárd, megdönthetetlen Népköztársaságát és megkezdte nagyszabású építőmunkáját. Kínából, az új háború lehetséges starthelyéből ,a békefront új, hatalmas bástyája lett és az imperialisták számára nem maradt más hátra, mint napokkal, legfeljebb hetekkel halasztgatni a befejezett Fények, saját kudarcuk kodifikálását, az új Kína diplomáciai elismerését Vagy vessünk egy pillantást a háborús gyújtogatók mask nagy reménysége, az akut háborús provokációk másik színhelye: Berlin felé Az elmúlt esztendő elején az úgynevezett berlini kérdés olyan puskaporos hordó volt, amely felett az imperialisták állandóan égő gyufával hadonásztak- A berlini kérdés világra omlani készülő mennyezetét azonban hiába kísérelték lángba borítani az imperialisták, a robbanó kanócot a Szovjetunió fölényes békepoliikája kiverte kezükből Májusban a párizsi külügyminiszteri értekezleten az imperialisták még csak meghátrálni voltak kénytelenek a sztálini békeakarat előtt. A Német Demokratikus Köztársaság megalakulásával pedig a »korind kérdés« egyszersmind cukorra megszűnt gyújtó anyag lenni. A Német Demokratikus Köztársaságba nő a háborús kalandok veszedelme. •Erróp a béka egyik andriid biztosítéka jött, amely »a Szovjetúniós fennállása mellett kizárja új európai háborúk lehetőségét, véget vet a vérontásnak Európában és lehetetlenné teszi hogy a világ imperialitái bilincsbe verjék az európai országokat«. De sorra vehetnénk mind azx éveleje akut háborús veszélyt jelentő problémáit, csak újabb és újabb diadalmas hadi jelentéseit elevenítenénk fel «mefc * *rve- Be’zni aprozitnak, amely a Sztálinvez»«te békehadjártut útját jelzi- Beszélhetnénk az atomzsarolásról, amely egy évvel ezelőtt még a háborús uszító politika egyik leghatásosabb fegyvere volt És van-e ember ma, akit ne tudná, hogy a szovjet atomtudomány messze maga mögött hagyta az amerikait, békés célokra ás eredményesen hasonlja fel artt » új erőforrást, amelyet Amerika háborúi« monovoleikkinek vélt tartalék ölni a maga számára. Beszélhetnénk a Marshall-kölcsönök összegének többszöri kényszerű leszállításáról és arról, hogy az Északatlanti Szerződés államai között éppen úgy mond nyíltabbak és elkeseredettebbek az ellentétek, mint a fontainebleaui vezérkar katonai elképzelései között És haa háborús készülődések kudarrcairól, a háborús provokációk sorozatos visszaveréséről beszélünk, nem lehet eléggé kihargsúlyzni annak jelentőségét, hogy egyetlen év alatt három országban számolta fel a függetlenségéhez ragaszkodó dolgozó nép az imperialisták ötödik hadoszlopát- Kocsi Dzodze, Rajk és Rosztov bandáinak felszámolása elválaszthatatlan a, békefront győzelmeitől és jelentőségében nemcsak azért felmérhetetlen, mert az új háború beépített ügynökeit semmisítette meg, de azért is, mert messzemenően leleplezte a háborús nyujtogetők legaljasabb lakását. Türk és az imperialisták új akciómódszereit is. A békefront egyeestendős győzelmi sorozata azonban nem merül ki az imperialiista tervek és provokációk keresztülhúzásában és visszaverésében.. A békemegmozdulások világszerte a legnagyobb harcos tömegdemonstrációkká váltak- , míg a párizsi Békevilági Kongresszmeon és a prágai konferenciáin még »csak« 709 millió ember nevében üzentek hadat a háborús gyújtogatóknak, azóta ez a szám újabb százmilliókkal növekedett. Hiszen ma már a Szovjetúnió és a köré tömörült népi demokráciák lélekszalma önmagában eléri a 800 milliót, további tízmillió fonit jelentenek Vietnam, Burma, Indonézia és más gyarmatok fegyveres szabadságharcosai. Mögöttük tömött sorokban és kemény harci elszántsággal sorakoznak fel azok a francia és holland katonák, hadianyaggyári munkások, matrózok, rakodómunkások, akik mind határozottabban tagadják meg a gyarmati háború emberrel és anyaggal való táplálását Milliókat és milliókat jelentenek a francia és országmegsztrájkokban és földfoglalásokban a kommunisták köré tömörült munkások és parasztok, tízmilliókat azok a békevágyó tömegek, amelyek szerte a világon a kommunista pártok vezetésével csatlakoztak a békefront harcaihoz. S ha még rámutatunk arra a méreteiben és lelkességében páratlan tömegmegmozdulásra, amely a világ népeit Sztáli elvtárs 70. születésnapja alkalmával egyesítette és a felszabadult országokban fokozottabb termelésre, a még rabságban élő népeket uraik elleni még élesebb harcra mozgósította úgy világossá válik, milyen döntő győzelmeket aratott ebben az évben a békeharc, milyen hatalmas acélfalat vont a háborús gyújtogatók szándékai elé. És ez a világtörténelemben páratlan arányú, százmilliókat magával ragadó békehadjárat megdönthetetlenül szilárd bázison növekedett ilyen diadalmasan naggyá, ilyen elsöprő erejűvé. Ez a szilárd alap a Szovjetúnió megingatlatatlan, következetes békepolitikája vol. A Szovjetúnió békediplomáciája, amely nyíltan és becsületesen feltárta a népmiliók előtt a nemzetközi problémákat, tetéprost* ■* impa*rialista mesterkedéseket. Vucinszkij és Malik elvtársak a fegyverkezés korlátozására, az atomfegyver betiltására és ellenőrzésére vonatkozó javaltal épúgy, mint a népi demokratikus országok — köztük Magyarország — ENSZ-tagságáért az imperialisták gyarmati politikája és beavatkozási kísérletei ellen vívott harcai az egész világ előtt bizonyságát szolgáltatták annak, hogy a Szovjetunió a béke következetes és tűnt őrizhatatlan őre. Ennek a politikának tudható be hogy a világ népei döntő módon felsorakoztak abba a békefrontba, amelynek vezetője az összes népek közös ellenségével, a háborús gyújtógázokkal folytat megalkovás nélküli harcot. Mi itthon, a békefront magyar szakaszán a Magyar Dolgozók Pártja és Rákos, elvtárs vezetésével szintén győzelmes csatákat vívtunk azért, hogy valóban erős bástya legyünk a béke védelmében. A Mindrzeny- és Rajk-féle imperialista ügynökök ártalmatlanná tétele. _ az angolszász beavatkozási kísérletek kemény visszautasítása, a Népfront elsöprő májusi vajasztási győzelme mind egy--egy jelentős állomása volt népi demokráciánk megerősödésének és éppen ezért békéért vívott harcunknak is. De a budapeti Nemzetköz Nykongresszus Békekongresszusunk és a világ demokratikus ifjúságának páratlan arányú békedemonstrációja, a Világifjúsági Találkozó egyaránt meg kellett, hogy értessék baráttal 63 ellenséggel egyaránt, hogy ez a nép nemcsak akarja a békét, de hajlandó keményen küzdeni is érte. A béke ügyéhez járultunk hozzá azzal, hogy baráti szomszédainkkal kimélyítettük kapcsolatunkat és éppen ebben az évben talált végleg és vissszavonhatatlanul egymásra a múltban mesterségesen legélesebben egymással szembeállított két szomszédnép: a magyar és a csehszlovák nép is. Sztálin elvtárs a háború utolsó hónapjaiban figyelmeztette a világ népeit: »A feladat nemcs az, hogy megnyerjük a háborút, hanem az is, hogy lehetetlenné tegyünk minden új támadást és minden új háborút, ha nem is örökbe, de legalább te rosszil időre.« S nem hiába mutatott rá a Tájékoztató Iroda legutóbbi közleménye a történelmi tapasztalatok alapján arra, hogy minél reménytelenebb az imperialista reakció ügye, annál dühödtebb ez a reakció, annál jobban A világ békeszerető népei harcbaszállnak a Sztálin megszabta feladat megvalósításáért, éberen ügyelnek a háborús kalandorok minden veszedelmes próbálkozására és a provokációkra fokozódó éberséggel válaszolnak. Az élesedő nemzetközi helyzet nem január elsejével kezdődött és a háborús veszély nem szűnt meg Szilveszterrel. Az elmúlt esztendő a béke , mint jelentős győzelmeinek éve volt- S ezeknek a győzelmeknek az új esztendőben folytatódniok kell. A győzelmek arra valók, hogy a győztes sereg erejében megnövekedve, győzelmi tudatában megszilárdulva a győzelem tapasztalatait a további küzdelmekben felhasználva, sorait még szorosabbra vonja, fegyvereit még élesebbre fenje, harckészségét még elszántabban, még céltudatosabban vesse ütközetbe, határtalan bizalommal eddigi győzelmei vezetője, Sztálin elvtárs és győzelmei szervezője, a Kommunisták Pártja iránt szerte az egész világon. Mert ha tudják is a világ népei, hogy az erőviszonyok döntő eltolódása következtében az imperialisták vláguralm terveién a még inkább kalandorjellegűek, mint egy esztendővel ezelőtt, ez nem jelenti azt, hogy a békéért folytatott harcot abbahagyhatjuk. Ellenkezőleg- ezt a harcot fokoznunk kell mindaddig, amíg magunkénak nem mondhatjuk a végső győzelmet- Az elmúlt év győzelemsorozatát csak akkor válthatjuk végső diadallá, békés építőmurkánk biztosítékává- ha az új évvel agy újabb, diadalokban még gazdagabb haxod ««ütendőt kezdünk. Hévéig Qt. litván i