Népszava, 1950. március (78. évfolyam, 51-76. sz.)
1950-03-01 / 51. szám
Világ proletárjai egyesüljetek!o* NÉPSZAVA A sztahanovista tanácskozás első eredményei az üzemekben Véres rendőrterror Franciaországban II. évfolyam, 51. szám Ára 50 fillér 1950 március 1. szerda „Sok sikert kívánunk a magyar dolgozóknak a szocializmus építésében Elutazott Budapestről a szovjet küldöttség A Magyar-Szovjet Barátság hónapjára érkezett szovjet küldöttség tagjai közül Tyihonov elvtárs, a Szovjet Írószövetség főtitkárhelyettese, Pányin elvtárs, szttahanovista mozdonyvezető, Nitalja Dubjaga elvtárs, sztahanovista szövőnő és Zsuravljev elvtárs, sztahanovista acélöntő — kedden reggel repülőgépen elutaztak Budapestről. A repülőtéren igen szívélyes légkörben búcsúzkodtak a szovjet vendégek magyar barátaiktól. A repülőtéren búcsúztatásukra megjelent Hosev elvtárs, a szovjet követség első titkára, Harustyák József elvtárs, a SZOT elnöke, Váczi Miklósné elvtárs, az MSZT főtitkárhelyettese, Kuczka Péter elvtárs, a Magyar Írók Szövetsége titkára és még sokan mások. J. P. Bárdinlvtárs, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának alelnnöke, A. Novikov elvtárs, zeneszerző és A. I. Zamuskin elvtárs, a moszkvai Tretyakov-képtár igazgatója kedden délelőtt vasúton utazott el a magyar fővárosból. Búcsúztatásukra a Nyugati pályaudvaron megjelent Szmirnov elvtárs, a szovjet nagykövetség tanácsosa, Boldizsár Iván külügyi államtitkár, Bernáth György elvtárs, a Magyar-Szovjet Társaság főtitkára, Mihályfi Ernő, a Kulturkapcsoltok Intézetének elnöke, Csillag Miklós elvtárs, a népművelési minisztérium főosztályvezetője, Majláth Jolán, a Kulturkapcsolatok Intézetének főtitkára. A Magyar-Szovjet Társaság és a Kulturkapcsolatok Intézetének nevében hatalmas virágcsokrokat adtak át a szovjet vendégeknek, akik szívélyes szavakkal búcsúztak el. Bernáth György, Csillag Miklós és Majláth Jolán a határig kísérték el szovjet vendégeinket. // Bárdin elvtárs elutazása előtt ezeket mondotta: — Számos üzemben jártam Magyarországon és mindenütt nagyon szorgalmas munkával találkoztam. — Meglátogattam a tervezési intézdeket is, megtekintettem ez átépítési terveket és az a véleményem, hogy — bár az intézetek ügyes és jó terveket dolgoztak oda, sokkal mélyrehatóbban kellene a problémákhoz nyílniuk. Az összefüggések nagyobb áttekintésére, bátrasb kezdeményezésekre van szükség, ha az üzemeket a szocialista társadalmi rend követelményeinek megfelelően akarják átépíteni. Fontosnak tartanám, hogy a Szovjetunió fokozottabb mértékben nyújtson technikai segítséget ehhez és ere meg is van a mód. Ennek a segítségnek eredményes példáját láttam az ejkai almániumi gyárban, ahol aránylag csekély számú szovjet szakértő segítségével sikerült kellő számú magyar szakembert kiképezni és ma az üzemben nagyszerű termelő munka folyik. Különösen nagy szükség vart erre a segítésre az acélöntés terén. Biztosítanikell a szovjet szakirodalom meglevő számban való behozatalát és a dogozók között széles körben való elterjesztését is. Éppen csepeli látogatásom során győződtem meg arról, hogy a szovjet műszaki könyvek, folyóiratok széles körben való elterjesztése és ismertetése elsőrangú követelvény a magyar ipar fejlődése szempontjából. Az üzemekben fokozott súlyt kell helyezni a munka tervszerűsítésére. Az üzemvezetőségek készítsenek grafikonokat és fokozottabban juttassák érvényre a teljesítmény szerinti elszámoltatást. — A legnagyobb elismerés hangjáin kell nyilatkoznom a munkásság és a műszaki értelmiség nagyszerű munkájáról, akik mindent elkövetnek, hogy a meglevő adottságok mellett a legtöbbet és a legjobbat teljesítsék. Ez annak koszorúiéve, hogy a dolgozókban tudatossá vált, immár maját maguknak termelnek. Munkájuk mély eszmei tartalmat kapott. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy rácsk is sokat kell még tanulniok a Szovjetuniótól, fokozottabban kell törekedniük a szovjet munkamódszerek, a szovjet technika elsajátítására — Magyarországi tartózkodásunk során — folytatta ezután — részt vettünk az Első Magyar Sztahanovista Tanácskozáson is. Erről a tanácskozásról, mind én magam, mind a delegáció többi tagjai a lehető legjobb benyomást szereztük. Megkapott bennünket a magyar sztahanovisták rendkívüli lelkesedése. A tanácskozással kapcsolatban különösképpen egy dolgot kívánok aláhúzni: az a benyomásom, hogy a magyar műszaki értelmiség igen nagy megértéssel fogadja a sztahanovista mozgalmat. A műszaki értelmiség, a szovjet tapasztalatok alapján világosan megértette, hogy a sztahanovista mozgalom egyáltalán nem jelenti a műszaki értelmiség kikapcsolását, ellenkezőleg, a sztahanovista mozgalomban a műszaki értelmiség fokozott feladatokhoz jut, hogy a munkásság műszaki ismereteit minél magasabb színvonalra fejlessze. Ezzel párhuzamosan a munkások üzemi tapasztalatai gazdagítani fogják a műszaki értelmiség elméleti színvonalát. A magyar műszaki értelmiség megértette, hogy mélyreható kölcsönhaáskifejlesztéséről van itt szó. Ez a kölcsönhatás nagy mértékben fokozza majd mind a munkásság, mind a műszaki értelmiség munkájának termelékenységét és ezzel életszínvonalát is. Búcsúzóul sok sikert kivártak a magyar dolgozóknak a szocializmus építésében és azt üzenem nekik: több bátorságot, merészebb kezdeményezést! A Bolsevik Párt történelmi jelentőségű munkájának egyik alapvető érdeme éppen abban áll, hogy a dolgozókba bátorságot öntött, merészebbekké tette őket, kifejlesztette a készséget bennük arra, hogy bátran, merész kezdeményezésekkel fejlesszék gazdasági életüket, a technikáit, bátor lendülettel építsék az új életet. Búcsúzásul ezt szeretném a magyar üzemek vezetőinek és munkásainak lelkére kötni a problémák megoldásánál, a nehézségek leküzdésénél cselekedjenek bátran, merészebb lendülettel építsék országukat, az új emberhez méltó életet. Bárdin elvtárs: Több bátorságot/ merészebb kezdeményezést Tyihonov elvtárs: A szeretetteljes fogadtatás tüntetés volt a Szovjetunió, a szovjet nép és a szovjet kultúra mellett Nikolaj Tyihonov, a Szovjet írószövetség főtitkárhelyettese. — A mai magyar élet igen gazdag anyagot nyújt a költők és írók számára — kezdte nyilatkozatát Tyihonov. — Be kell vallani, hogy a magyar irodalomban az újtípusú emberek, — például a sztahanovisták, akik állandóan többet és jobbat kívánnak dolgozni, vagy a kialakuló újtípusú magyar dolgozó parasztság — még nem tükröződnek kellőképpen vissza. — A magyar írók és költők igen jó benyomást keltettek bennem — folytatta Tyihonov — komolyságukkal és azzal ez őszinteséggel és érdeklődéssel, amellyel egymás között is megbeszélték az ország problémáit. Tyihonov ezután a magyar újjáépítés hatalmas sikereiről beszélt, amelynek eredményeivel lépten-nyomon találkozunk. — Meggyőződtem — folytatta —, hogy a magyar nép minden dolgozó rétege, munkásér, dolgozó parasztok és értelmiségiek igen nagy szeretettel fordulnak a Szovjetunió felé. Az a meleg, lelkes és szeretetteljes fogadtatás, amelyben mindenütt részesítettek bennünket, tüntetés volt a Szovjetunió, a szovjet nép és a szovjet kultúra mellett. Tyihonov a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a magyar nép olyan szilárdan lépett rá a szocializmust építő útjára, hogy az ellenség semmiféle kísérlete sem tudja erről letéríteni. Ezután kiemelte a Magyar-Szovjet Társaság jó szervező munkáját, a Magyar-Szovjet Barátság Hónapja megrendezése terén. Főleg ennek köszönhető, hogy a szovjet küldöttségnek rövid idő alatt sikerült nagyon sok mindent megtekinteni a szocialista építés útján haladó Magyarországon . Most először tartózkodtam hoszszasabban Magyarországon — fejezte be a beszélgetést Tyihonov elvtárs —, de szívből remélem, hogy nem utoljára vagyok itt. Zamuskin elvtárs: A művészeknek szoros kapcsolatot kell teremteniük a dolgozókkal Zamuskin elvtárs, a moszkvai Tretyakov Képtár igazgatója a következő nyilatkozatot adta: — Nagyon boldog vagyok, hogy megismerkedhettem a magyar művészettel, mert a szovjet képzőművészek és művészettörténészek mélységes érdeklődést tanúsítanak a Szovjetunió útján haladó népi demokráciák művészete iránt Egy a célunk és egy az utuk: realista művészettel építeni a szocializmust és harcolni a békéért. A szovjet és a magyar képzőművészeknek segíteniük kell egymáson. Különösen abban kell nagy segítséget nyújtani a magyar művészeknek, hogy minél hamarabb megszabaduljanak a burzsoá álművészeti irányzatok hatásától. Ez az egészséges folyamat Magyarországon már megkezdődött. Láttam új, igazi realista művészeti alkotásokat. Lenint Sztálint Rákosit és a dolgozó magyar nép életét ábrázoló festményeket. Láttam, hogy számos magyar művész freskókat csinál a minisztériumok és szakszervezetek számára, egyszóval: igyekszik megtalálni a helyes utat. — Ez azonban nem minden magyar művészre vonatkozik — folytatta Zámuskai. — Nagyon sok magyar festő érthetetlen témáikat dollgoz még fel, ha nem is festenek már absztraktképeket, de gyekren nagyon elvont témákat keresnek, tájképeket, csendéleteket s tartózkodnak a dolgozó nép életének ábrázolásától. Különösen ezekkel a művészekkel kapcsolatban van még szükség komoly nevető munkára, hogy sokkal erőteljesebben épjenek a realizmus útjára. — Másik hiba, amit észrevettem — folytatta Zamuszkin —, hogy nem minden művész viszonyult helyesen a régi realista magyar művészethez, amelynek igen komoly alkotásai vannak. Különös örömmel néztem például Munkácsy és Barabás képeit a Szépművészeti Múzeumban és feltétlenül helyesnek tartom, hogy ez új magyar művészeik sokat tanulmányozzák a régi magyar realista művészeteit és ennek segítségével alakítsák ki az új magyar realizmust, mint ahogy a szovjet festészet is reng©. reget tanul a régi, realista cross mesterektől. Zamuskin ezután arról beszélt, hogy az új magyar szobrászat jobb eredményt ért el a realista művészet kialakítása terén, mint a festészet. Utalt Kisfaludi-Stróba, Mikus, Pátzay Pál új, realista alkotásairant megemlítette, hogy ezenkívül is nagyon sok új realista magyar szobrot látott. Arra a hibára is rámutatott, hogy sok magyar művész még mindig a régi iskolákat képviseli, erre rendkívül büszke és azt nagy művészetnek tartja. A régi művészetből pedig csak azt szabad és kell átvennünk — hangsúlyozta — ami megfelel a szocialista realizmus követelményeinek. Ezután e Képzőművészeti Főiskoáról beszélt. — A rajzoktatásnál már megtették ez első lépéseket az új magyar festészetkivakítása felé — hangoztatta —, de a főiskolán még nagyon sokat BARAKONYI LÁSZLÓ Kossuth-díjas kohászmérnök a sztahanovista tanácskozás után kutató komplex brigádot alakít Barakonyi László Kossuth-díjas kohászmérnököt a Ganz Vagon-gyár dolgozói küldték a Sztahanovisták Országos Tanácskozására. Hétfőn reggel Barakonyi elvtárs máris hozzálátott, hogy valóra váltsa mindazt, amit a tanácskozás adott neki. Ő a kohászati osztály vezetője és egyben a gyár műszaki bizottságának titkára, így nemcsak az acélolvasztás kérdéseivel, hanem a gyár összes technikai problémáival is foglalkozik. Gerő Ernő elvtárs hosszasan bírálta a Győri Vagongyár anyagellátását. Barakonyi elvtárs a beszéd közben arra gondolt — mint mondja —, hogy az anyagellátás tekintetében hasonló hibák találhatók náluk is. Elhatározta, hogy a Ganz Vagongyár három üzemrészében kutató komplex brigádot létesítenek, amelynek feladata, hogy a műhelyekben heverő nyersanyagokat felkutassa és intézkedjék minél hamarabbi felhasználásuk érdekében. Az első ilyen kutató komplex brigád már meg is alakult a vagonosztályon. Barakonyi elvtárs a kohászati osztályon jó példamutatással megvalósította az értelmiségi és fizikai dolgozók együttműködését. A sztahanovista tanácskozás után arra törekszik, hogy az egész gyárban is megvalósítsák a munkások és műszaki vezetők jó kapcsolatát. A mérnökök, művezetők, technikusok segítsék elő a Sztahanov-mozgalmat és tanácsadásaikkal emeljék a munkások szakmai színvonalát. Barakonyi elvtárs tapasztalta már, hogy milyen eredményeket érhetnek el a fizikai munkásokkal jól együttműködő műszaki vezetők. Az acélolvasztó indukciós kemencénél néhány hónappal ezelőtt két óráig kellett várni, amíg lehűlt a belső fal és elkezdhették a javítást. Dudás Gábor csapolómunkás javaslatára Barakonyi elvtárs olyan hűtési eljárást dolgozott ki, hogy a várakozási időt 50 százalékkal leszorították. Sőt olyan javítóanyagot sikerült összeállítaniuk, hogy ma már csak 10—12 öntés után rongálódik meg a kemence, míg azelőtt 4—5 öntés után volt szükség a javításra. Barakonyi elvtárs megszívlelte Rákosi elvtárs útmutatását. Látja az ötéves terv nagyszerű feladatait, távlatait. A vezetése alatt álló kohászati osztály elhatározta, hogy április 4-re Magyarország felszabadulásának 5. évfordulójára munkafelajánlást tesz. Jelenleg havonként 200 tonnával olvasztanak többet, mint egy évvel ezelőtt. Április 4-re ezt az eredményt öt százalékkal akarják túlteljesíteni.