Népszava, 1950. május (78. évfolyam, 101-124. sz.)
1950-05-23 / 118. szám
r 1950 MÁJUS 23. KEDD „Szakvélemények“ gáncsolják egy nagyjelentőségű újítás széleskörű bevezetését A Ganz Vagon-gyár üzemi bizottságának levele: Mit tettünk eddig a SZOT határozatának végrehajtásáért? A Könnyű vasszerkezetek Gyára XV hun utcai telepén 1949 őszén egyre szélesebb körben kezdték használni Csányi János elektroomos hegesztőnek és Székely Jenőnek a hegesztőnálca százszázalékos felhasználására vonatkozó nagyjelentőségű újítását. Az igen egyszerű újítás bámulatos eredményekkel járt. A pálcák tökéletes elhasználása, az árammegtakarítás és a 80 forintos »pisztolyok« helyett egyszerű, 5 forintért előállítható rudak használata révén 35.200 forint megtakarítás mutatkozott ennél a kis üzemnél-Ilyen előzmények után adta be az üzem Csányi és Székely elvtársak újítását a Találmányi Hivatalhoz, javasolva országos elterjesztését. Erőss elvtárs, a hivatal Elektromos Osztályának vezetője személyesen is megtekintette az újítást és rendkívül hasznosnak találta. Az újítás úgy került be a Találmányi Hivatal munkatervébe, mint amelynek országos bevezetéséről 1950 június 1-ig gondoskodni kell. Az értékes újítás e célból különböző üzemekhez került kipróbálás és véleményadás végett. Itt kezdődnek azok a jelenségek, amelyek mögött egyrészt az ellenség kezét kell keresnünk, másrészt amelyek ellen, mint az üzemi sovinizmus megnyilvánulásai ellen harcolnunk kell. A szakvélemények százféle elképesztő indokkal igyekeznek aláámasztani az újítás jelentéktelenségét és használhatatlanságát. Az Elekthermax szerint a pálcáknaka hegesztőrúdhoz új módon való felhegesztése (a pisztolyba való befogás helyett), munkabérben többe kerül, mint a pálca 20—30 mm-es — a teljes hossz 10 százalékát kitevő — darabkája, amely a pisztolyos hegesztésnél minden alkalommal eldobásra kerül. Furcsa fejtegetés. A Könnyűvasszerkezetek átképzése, Hörcsög József vagy Nagy Jánosné, aki mindössze öt hónapja hegeszt, pontosan 1 másodperc alatt felhegeszti a pálcát a rúdhoz. De vegyünk egy szkmunkást és azt a nemlétező esetet, hogy nem egy másodpercet, hanem hatvanszor annyit, egy teljes percet foglalkozik a pálca »felbeszélésével«. Erre a percre eső munkabére így is csak Amikor ez a kimutatás készült, még csak tizenketen vették át az új módszert. Ma már a gyár valamennyi elektromos hegesztője— az átképzősök és a tanulók is — az új módszerrel hegeszti mind az egyszerűbb csőkorlátokat, mind a bonyolultabb rajzszekrényeket, oldalrakodókat. Végh Ferenc elvtársinak, a vállalat vezetőjének már nem is volt nehéz dolga, amikor tavaly év végén gyári rendelettel biztosította az újítás általános használatát. 5 fillért jelentene, míg egyetlen eldobott pálcadarab értéke — nem elméletben, hanem gyakorlatban — 6—10 fillér Ilyen eldobott pálcadarabok pedig tízezrével hevernek minden hegesztőműhelyben. »A pálcát sok esetben bizonyos szögben meg kell hajlítani, ebben az esetben a pálca letörik« — mondja a Kühne indokolása. Ezzel szemben a könnyűvasszerkezetben még esetleges hajításnál sem tört le a Pálca szinte egyszer sem negyedév óta. De ami ennél sokkal lényegesebb, éppen az új módszerrel nincs is szükség hajlításra- A pálcát tetszés szerinti szögben lehet felhegeszteni a rúdra. Éppen a pisztollyal történő hegesztésnél lép fel egyes esetekben az a kár, amit az indokolás az újítás tökéletlenségeként tüntet fel. Mégis a Kühne indokolása az egyetlen, amelyik legalább annyit elismer, hogy az újítás »egyirányú varratok készítésénél bevált és jól használható.« (Itt is megmarad azonban egyszerű megállapításnál, de be nem vezették ) A Ganz Villany szakvéleménye a felsoroltaknál is erőltetettebb. Arra az esetre, ha a hegesztő akkor akar pálcát cserélni, amikor még nem fogyott le az előző, megállapítja, hogy a művelet az újítás esetében nehéz- mert a pálcapont — természetesen — forró, nem lehet megfogni- S ha a letörés sikerült — írják — a levett pálcacsonk bevonata megsérül. Lám, ez az indokolás milyen nagy becsben tartja a pálcacsonkot olyan esetben amelyre minden szökőévben sem kerül sor. Ugyanakkor az Elekthermax a tízezerszám eldobott pálcacsonkokra nem ilyen kényeshasználják. Nem megyőző hát a Borsodnádasdi Lemezgyár elutasító indokolása sem, mely szerint az újítás gyakran változó, különféle munkák esetében nem használható. Nagyobb körültekintést Úgy gondoljuk, hogy a Találmányi Hivatalnak, amely végéiig eltekintett az újítás országos bevezetésétől, nagyobb körültekintéssel kellene az ilyen — saját megítélése szerint is — jelentős újításokkal foglalkoznia. Éppen a Találmányi Hivatalpanaszkodik a legtöbbet — joggal — az üzemi sovinizmusra Márpedig kétségtelen, hogy éppen az üzemi sovinizmusnak, a maradiságnak döntő része volt a Csányi—Székely-féle újítás véleményezésénél. Újra konkréten felmerül itt egy központi kísérteti üzem létesítésének szükségessége, ahol esetenként maga az újítás használatában gyakorlattal bíró újító mutathatná be tárgyilagos szakvéleményezők előtt új módszerét, készülékét. Bizonyára nem 17 volna az országban használatba vett újítások száma , mint amennyi jelenleg. És még egy gondolatot, fel kell itt vetni. A Találmányi Hivatalnál országos bevezetésre benyújtott újítások esetében két lehetőség van. Vagy elutasítják, vagy — néhány kivételes esetben — intézkednek a Tervhivatalnál országos bevezetéséről. Ez a gyakorlat nem kielégítő. Itt van például mindjárt ez a Csányi—Székely-féle újítás. Lehetséges hogy vannak területek — mint például a közlekedés égiszen speciális hegesztései —, ahol valóban nem használható- Ez azonban nem indokolja meg teljes elvetését. Márpedig azzal, hogy az 1949 december 16-án benyújtott javaslatot április 15-én röviden közölte az Újítók Lapja- az országos elterjesztés érdekében még kevés történt. A kettő — az országos elrendelés és a lapban való puszta leközlés — között találni kell egy olyan megoldást, amely biztosítja az ilyen nagyjelentőségű újítások legszélesebb körű bevezetését — az esetek elenyésző kisebbségét jelentő speciális üzemek kivételével. Súlyos milliókat lehetne ezzel is megtakarítani népgazdaságunk számára, ötéves tervünk gyorsabb- sikeresebb végrehajtása érdekében. R. A. A Találmányi Hivatal országos bevezetését javasolja Jelentős idő-, anyag- és árammegtakarítás Hosszan lehetne folytatni. Az érvek között szerepel az a Hangzatos szempont is, hogy a dolgozók szemeinek egészségére ártalmas az útj lehhegesztési módszer. Ugyanakkor a könnyűvesszerkezeteknél már a tanulók is sikerrel alkalmazzák azt a gyakorlatot, hogy a pálcatartódoboznak támasztják a pálcát és anélkül »veszik fel az ívet« (ami pillanatnyi sziporkázó fénnyel jár), hogy oda kellene nézniük Többen kis kampót i® szereltek e célból a pálcatartódoboz oldalára, amely feszőleszeen tartja a pálcát a felhegesztés pillanatnyi idejére, így minden további nélkül használhatják a a szemvédőpajzsot is. Tehát könnyűszerrel megoldották ezt a felnagyított problémát. Hogy a kedvezőtlen szakvélelmények ellenére nagyjelentőségű újításról van szó, azt a Találmányi Hivatalnak az országos bevezetésre vonatkozó első elhatározásán kívül sok minden egyéb is igazolja. Farkas Lajos elvtárs, a Rákosi Művek elektromérnöke, aki hegesztőpálcák vizsgálata közben véletlenül, a helyszínen figyelte meg az újítást, igen nagy elismeréssel beszél róla. Véleménye szerint a pisztolyos hegesztésnél a pisztoly és a pálca tökéletlen érintkezése miatt, országszerte a megengedettnél több áramot fogyasztanak. Ezzel szemben a Csányi—Székely-féle módszerrel az általános 260 amper helyett 230 amperrel hegesztenek. Ugyancsak laza érintkezés okozza a pisztolyos hegesztésnél a pálcák gyakran jelentkező vörös izzását, amely az újítás használatakor nem jép fel. Farkas elvtárs véleménye szerint az előforduló hegesztéseinknek döntő többségénél sikerrel lehetne alkalmazni az új, gazdaságos módszert. Az elektromos hegesztők — a többi előnyt nem említve — jelentős időt takarítanának meg azzal, hogy a pálcák teljes lefogyasztásával ritkábban kellene elektródát cserélniök. E mellett könnyebbséget jelentene az újítás széleskörű használata az elektródák gyártásánál is. Szükségtelenné válna egy munkamenet, s ezzel együtt egy sebeitokozó tényező: a végek elvékonyítása. Hogy az újítás egyirányú vagy bonyolult hegesztési feladatok elvégzésére egyaránt alkalmas, bizonyítja az is, hogy a könnyűvasszerkezetek hegesztői nemcsak a gyáron belül — ahol ugyancsak különféle munkák futnak —, hanem Felsőgallán, Tapolcán, Tiszason a legváltozatosabb külső munkákon is ezt NINCS torlódás, NEM késnek a levelek, ha postáraadásukat NEM halasztja a délutáni órákra 5 »A szakszervezetek nem hajtották végre következetesen Pártunk határozatait, Rákosi elvtárs útmutatásait« — állapítja meg a SZOT Elnökségének május 7-i határozata. Kommunista önkritikával kell megmondanunk, hogy ez a megállapító tökéletesen reánk illik, a Vasasszakszervezet Ganz Vagongyári üzemi szervezetére. Az üzemi bizottság, a műhelybizottságok és a bizalmiak rossz munkájának egyik következménye, hogy nálunk is elterjedtek és komoly károkat okoztak a norma- és bércsalások. Egyik jellemző eset erre az 522-es műhely, ahol a normateljesítési átlag rövid idő alatt jelentősen felugrott. De nem jobb munkával, hanem úgy, hogy Gács József művezető elnézte, hogy egyes dolgozók el nem végzett munkát számoljanak el, »baráti alapon« támogatta a bércsalókat és a már elszámolt, de el nem végzett munkát gyakran átképzésökkel csináltatta meg. A műhelybizottság hamis népszerűséget keresve, hallgatólag elősegítette ezt a folyamatot. A műhely öntudatos dolgozói azonban nem tűrték sokáig ezt az állapotot és leleplezték a bércsalási manővereket. Ez az egy példa is világosan bizonyítja, hogy egyes műhelybizottságaink még nem állanak feladataik magaslatán, könnyen engednek a jobboldali szociáldemokrata demagógiának, uszálypolitikát folytatnak, nem követik határozottan a Párt iránymutatását. Ebben természetesen megmutatkoznak a mi munkánk gyengeségei is. A SZOT Elnökségének határozata nyomán, a szakszervezeti aktívák mozgósításával sorra leleplezzük a bércsalókat, harcot indítottunk az eddig eléggé elhanyagolt munkafegyelem megszilárdításáért is. Az üzemibizottsági tagok személyesen résztvesznek ebben a munkában. A felfedezett hibákat rendszeresen megbeszéljük a műhelybizottsági titkárokkal. Egyelőre még elég erősen tartja magát egyik-másik műhelybizottságban az a ferde nézet, hogy »nálunk ilyesmi nincs, a mi műhelyünkben minden rendben van«. Az ilyen elbizakodott nézetek ellen úgy harcolunk, hogy a gyári hangszórókon, az üzemi újságban és a faliéjsátrokot és elsősorban az agitációs munkán keresztül nemcsak a jó termelési eredményeket, hanem a műhelyekben leleplezett béres alásokat, fegyelmezetlenségeket és fegyelmibizottsági határozatokat is nyilvánosságra hozzuk. A pártszervezet felhívta figyelmünket a most bevezetett darabbérezés körüli visszásságokra is. Az 528-as műhelyben például »baráti alapért« végezték a darabbérezési besorolást. Harminchat dolgozót soroltak VI-os csoportba s akik nem tartoztak »baráti« körhöz, azok az V-ös csoportba kerültek. A műhely háromszög maga megállapította, hogy az egész műhelyben nem 36, hanem mindössze két dolgozó kerülhet a VI-os csoportba, akiknek szakmai tudása, munkaminősége ezt indokolja. Az 583-as műhelyben az öntudatlan dolgozók befolyása alá került műhelyvezetőség olyan besorolást hajtott végre, amely 5,1 százalékkal emelte a műhely átlagórabérét anékül, hogy termelésemelkedés állna mögötte. Ezeknek a hibáknak nagy része annak a következménye, hogy bizalmi hálózatunk elmaradt feladatai mögött, mert az üzemi bizottság, a műhelybizottságok nem irányítják jól munkájukat és a bizalmiakat még mindig csak tagdíjbeszedőknek tekintik. A SZOT határozatának végrehajtása során rájöttünk arra is, hogy a Párttal, a vállalatvezetéssel együtt az eddiginél határozottabban meg kell teremteni végre a művezetők legteljesebb egyéni felelősségét. A le nem dolgozott idők elszámolása a műszaki ellenőrzés felelőtlenségét is mutatja. Egyes munkaadagolók nem a munka tervszerű beosztásával és előkészítésével segítik a termelést, hanem bürokratikus módszerekkel — akadályozzák azt. Az 522-es műhely egyik munkaadagolójának irodája előtt a dolgozók sorbaállva várják a következő munkautalványt. Az ilyen jelenségek azután természetesen károsan hatnak vissza a munkafegyelemre is. A SZOT Elnökségének határozata nyomán a gyári pártbizottság irányításával számos hibát tártunk fel és megkezdtük üzemi szakszervezeti munkánk megjavítását. Felvettük a harcot azok ellen, akik az ellenség befolyása alá kerülve bércsalással, fegyelmezetlen munkával megkárosítják dolgozótársaikat, az államot, hátráltatják ötéves tervünk végrehajtásáért folyó harcunkat. Az eddigi eredményeink ezen a téren természetesen korántsem kielégítők. Gyökeresen meg kell javítani műhelybizottságaink munkamódszereit és konkrét irányítást adni a szakszervezeti bizalmiaknak. Munkánk további megjavításához az is szükséges, hogy a Vasasszakszervezettől tervszerűbb, rendszeresebb segítséget kapjunk. A szakszervezet gyakran 2—3 hétig egyáltalán felénk sem néz, azután 1—2 nap alatt akar mindent lebonyolítani az üzemben. Az ilyen irányítás elkerülhetetlenül kampányszerűvé, felszínessé teszi munkánkat, megnehezíti a feladatok tervszerű végrehajtását. DUNAJSZKY JÁNOS, a Ganz Vagongyár ab titkára. NÉPSZAVA • • Üdülnek a dolgozók Délelőtt: kirándulás kisvasúttal Este: tábortűz műsorral és szalonnasütés A SZOT lillafüredi üdülője kultúrfelelősének heti programmjából való ez a részlet. Szinte látjuk, amint vidáman, kipihenten gyülekeznek reggel az üdülők, üzemek, hivatalok, állami gazdaságok dolgozói. Az öreg Bükk hegyei sokszorosan verik vissza évtizedeken át tiltott dalaik hangját, boldog mosolyuk visszatükröződik a Hámori-tó vizében. És szerte az országban , a Mátrában és a Balaton mellett, a Mecsekben és a Lövéreken vidáman pezseg az élet: a dolgozók pihenéssel és szórakozással, vidámsággal és szépséggel teli napjai. »A Balaton partjának legszebb üdülőjében pihenünk, Balatonkenesén a Park-szábóban. Aem tudom miről írjak előbb: a bőséges ellátásról, a gondos kiszolgálásról, az igyekezetről, hogy minél kellemesebbé tegyék üdülésünket, vagy a szép kirándulásokról, a csodaszép parkról, a Balatonról...« — írja Czukelter Antalné, a MOKÉP dolgozója. De hasonló hangú a dolgozók minden levele, melyek naponta érkeznek a SZOT üdülési központjához és melyekből egyöntetűen cseng ki a hála és szeretet hangja: »köszönjük a Szovjetuniónak, köszönjük Pártunknak ...« A SZOT előre felkészült a nyári üdültetési szakaszra, hogy minél gazdagabbá, szebbé és jobbá tegye a dolgozók pihenését. Külön iskolán foglalkoztak az üdülök gondnokaival, hogy megfelelő hozzáértéssel láthassák el a dolgozókat. De tanfolyamot rendeztek a kultúrfelelősök számára is, hogyan irányítsák a szórakozást, a sportot, hogy egymásra találjon a nyári örömök közepette munkás, paraszt, értelmiségi, idősebbek és fiatalok. A kultúrfelelősök nagy igyekezettel végzik munkájukat. Kezelik a kis könyvtárakat, melyeket egyre újabb, és újabb könyvekkel gyarapít a SZOT, és sportfelszerelések is érkeztek idén tavasszal a legtöbb üdülőbe. Galyatetőn, Hévizen, Parádon, de a többi helyen is röplabda-, ping-pongfelszereléssel, sakkal, dominóval egészítették ki az eddigi készleteket, hogy jó és rossz időben egyaránt meglegyen a dolgozók szórakozása. Előfordul azonban még, hogy egyes helyeken polgári szokások maradványaként például »szépségversennyel« akarják szórakoztatni az üdülőket, mint Lillafüreden történt. Ilyen »játékra« nincs szüksége a mi életvidám, egészséges fiatalságunknak. Szépek ők mind: a jól végzett munka öröme mosolyog arcukon, a még boldogabb jövő ígérete csillog a szemükben. S miközben hegyet máisínak, fürdenek a Balatonban, vagy röplabdát hajít izmos karján, örömük átragad az »öregekre« is és együtt élvezik mindannyian egyre szaporodó, bővülő üdülőink kényelmét, szépségét. Az idén a mátraházi Bán- és a Sportszálló is a dolgozóké lett, Mátrafüreden pedig hat újjáépített ház várja az üdülők seregét. Mátrafüreden, Hévizein, Siófokon. Lellén szabadtéri színpadok épülnek még a nyáron, melyeken az üzemi kultúrgárdák műsorai váltogatják majd egymást. Ezek mellett, továbbra is járják az üdülőket a SZOT kultúrautói, hogy tartalmas műsorukkal tegyék vidámabbá és hangulatosabbá a dolgozók üdülését. Hévizen és Siófokon a Munkásmozgalmi Intézet anyagából tartanak kiállítást, míg húsz üdülőben az MSZT küld állandó kiállítási anyagot. Külön gondoskodnak azokról, akik egészségtelen munkahelyen dolgoznak és azokról, akiknek reumatikus vagy egyéb bántalmaik vannak. A gyógyüdülőkbe az üzemi orvos javaslata alapján utalják a dolgozókat, szemiorvosaink között vannak még azonban, akik felületesen kezelik ezt a kérdést és vizsgálat nélkül is gyógyüdülőire javasolnak egyeseket. Ezáltal olyanoktól vonják meg a gyógyulás lehetőségét, akik valóban rászorulnak. A gyógyüdülők magaslati fekvése, hévvizei, a különböző gyógyeszközök — amelyek díjtalanul állanak a betegek részére — mind azt célozzák, hogy a gyengélkedők is frissen és egészségesen térjenek vissza munkahelyükre.Kipihenten, még nagyobb lendülettel fogunk a munkához, tovább fokozzuk termelésünket és újult erővel dolgozunk a szocializmus építésén» — így ír Hamik József, a mezőhegyesi illami gazdaság dolgozói nevében és így érez minden dolgozó, aki kellemes és vidám üdülése végén visszatér munkahelyére. Eltűnt 1 drb. tulajdonunkat képező originál ADHN&R 216.101 számú szorzógép Aki tud róla vagy ha megvételre ajánlják, értesítse Patyolat NV, Budapest, VII., Szövetség utca 37.