Népszava, 1950. május (78. évfolyam, 101-124. sz.)

1950-05-23 / 118. szám

r 1950 MÁJUS 23. KEDD „Szakvélemények“ gáncsolják egy nagyjelentőségű újítás széleskörű bevezetését A Ganz Vagon-gyár üzemi bizottságának levele: Mit tettünk eddig a SZOT határozatának végrehajtásáért? A Könnyű vas­szerkezetek Gyára XV hun utcai telepén 1949 őszén egy­re szélesebb körben kezdték használni Csányi János elektroo­mos hegesztőnek és Székely Jenő­nek a hegesztőnálca százszázalé­kos felhasználására vonatkozó nagyjelentőségű újítását. Az igen egyszerű újítás bámulatos ered­ményekkel járt. A pálcák tökéle­tes elhasználása, az árammeg­takarítás és a 80 forintos »piszto­lyok« helyett egyszerű, 5 forintért előállítható rudak használata révén 35.200 forint megtakarítás mutatkozott ennél a kis ü­zemnél-Ilyen előzmények után adta be az üzem Csányi és Székely elvtár­­s­ak újítását a Találmányi Hiva­talhoz, javasolva országos elter­jesztését. Erőss elvtárs, a hivatal Elektromos Osztályának vezetője személyesen is megtekintette az újítást és rendkívül hasznosnak találta. Az újítás úgy került be a Találmányi Hivatal munka­­tervébe, mint amelynek országos bevezetéséről 1950 június 1-ig gondoskodni kell. Az értékes újí­tás e célból különböző üzemekhez került kipróbálás és vélemény­adás végett. Itt kezdődnek azok a jelensé­gek, amelyek mögött egyrészt az ellenség kezét kell keresnünk, másrészt amelyek ellen, mint az üzemi sovinizmus megnyilvánu­lásai ellen harcolnunk kell. A szakvélemények százféle elké­pesztő indokkal igyekeznek alá­­ámasztani az újítás jelentékte­lenségét és használhatatlanságát. Az Elekthermax szerint a pál­cáknak­­a hegesztőrúdhoz új mó­­­­don való felhegesztése (a pisz­tolyba való befogás helyett), munkabérben többe kerül, min­t a pálca 20—30 mm-es — a teljes hossz 10 százalékát kitevő — da­rabkája, amely a pisztolyos he­gesztésnél minden alkalommal eldobásra kerül. Furcsa fejtege­tés. A Könnyűvasszerkezetek át­képzése, Hörcsög József vagy Nagy Jánosné, aki mindössze öt hónapja hegeszt, pontosan 1 má­sodperc alatt felhegeszti a pál­cát a rúdhoz. De vegyünk egy szkmunkást és azt a nemlétező esetet, hogy nem egy másodper­cet, hanem hatvanszor annyit, egy teljes percet foglalkozik a pálca »felbeszélésével«. Erre a percre eső munkabére így is csak Amikor ez a kimutatás készült, még csak tizenket­­en vették át az új módszert. Ma már a gyár valamennyi elektromos hegesz­tője— az átképzősök és a tanulók is — az új módszerrel hegeszti mind az egyszerűbb cső­korlátokat, mind a bonyolul­tabb rajzszekrényeket, oldalrako­dókat. Végh Ferenc elvtársinak, a vállalat vezetőjének már nem is volt nehéz dolga, amikor tavaly év végén gyári rendelettel bizto­sította az újítás általános hasz­nálatát. 5 fillért jelentene, míg egyetlen eldobott pálcadarab értéke — nem elméletben, hanem gyakor­latban — 6—10 fillér Ilyen eldo­bott pálcadarabok pedig tízezré­vel hevernek minden hegesztő­­műhelyben. »A pálcát sok esetben bizonyos szögben meg kell hajlítani, ebben az esetben a pálca letörik« — mondja a Kühne indokolása. Ezzel szemben a könnyűvasszer­­kezetben még esetleges hajítás­nál sem tört le a Pálca szinte egyszer sem negyedév óta. De ami ennél sokkal lényegesebb, éppen az új módszerrel nincs is szükség hajlításra- A pálcát tetszés szerinti szögben lehet fel­­hegeszteni a rúdra. Éppen a pisztollyal történő hegesztésnél lép fel egyes esetekben az a kár, amit az indokolás az újítás töké­letlenségeként tüntet fel. Mégis a Kühne indokolása az egyetlen, amelyik legalább annyit elismer, hogy az újítás »egyirányú varra­tok készítésénél bevált és jól használható.« (Itt is megmarad azonban egyszerű megállapítás­nál, de be nem vezették ) A Ganz Villany szakvéleménye a felsorolta­knál is erőltetettebb. Arra az esetre, ha a hegesztő akkor akar pálcát cserélni, ami­kor még nem fogyott le az előző, megállapítja, hogy a művelet az újítás esetében nehéz- mert a pálcap­ont — természetesen — forró, nem lehet megfogni- S ha a letörés sikerül­t — írják — a levett pálcacsonk bevonata meg­sérül. Lám, ez az indokolás mi­lyen nagy becsben tartja a pálca­­csonkot olyan esetben amelyre minden szökőévben sem kerül sor. Ugyanakkor az El­ekther­­max a tízezerszám eldobott pálca­csonkokra nem ilyen kényes­használják. Nem megyőző hát a Bors­odnádasdi Lemezgyár el­utasító indokolása sem, mely szerint az újítás gyakran vál­tozó, különféle munkák eseté­ben nem használható. N­agy­obb körültekintést Úgy gondoljuk, hogy a Talál­mányi Hivatalnak, amely végéiig eltekintett az újítás országos be­vezetésétől, nagyobb körültekin­téssel kellene az ilyen — saját megítélése szerint is — jelentős újításokkal foglalkoznia. Éppen a Találmányi Hivatal­­panaszko­dik a legtöbbet — joggal — az üzemi sovinizmusra­ Márpedig kétségtelen, hogy éppen az üzemi sovinizmusnak, a maradiságnak döntő része volt a Csányi—Szé­kely-féle újítás véleményezésé­nél. Újra konkréten felmerül itt egy központi kísérteti üzem léte­sítésének szükségessége, ahol ese­tenként maga az újítás használa­tában gyakorlattal bíró újító mutathatná be tárgyilagos szak­véleményezők előtt új módszerét, készülékét. Bizonyára nem 17 volna az országban használatba vett újítások száma , mint amennyi jelenleg. És még egy gondolatot, fel kell itt vetni. A Találmányi Hivatal­nál országos bevezetésre benyúj­tott újítások esetében két lehe­tőség van. Vagy elutasítják, vagy — néhány kivételes eset­ben — intézkednek a Tervhiva­talnál országos bevezetéséről. Ez a gyakorlat nem kielégítő. Itt van például mindj­árt ez a Csányi—Székely-féle újítás. Le­hetséges­ hogy vannak területek — mint például a közlekedés égiszen speciális hegesztései —, ahol valóban nem használható- Ez azonban nem indokolja meg teljes elvetését. Már­pedig az­zal, hogy az 1949 december 16-án benyújtott javaslatot április 15-én röviden közölte az Újítók Lapja- az országos elterjesztés érdekében még kevés történt. A kettő — az országos elrendelés és a lapban való puszta leközlés — között találni kell egy olyan megoldást, amely biztosítja az ilyen nagyjelentőségű újítások legszélesebb körű bevezetését — az esetek elenyésző kisebbségét jelentő speciális üzemek kivéte­lével. Súlyos milliókat lehetne ezzel is megtakarítani nép­gazdaságunk számára, ötéves tervünk gyorsabb- sikeresebb végrehajtása érdekében. R. A. A Találmányi Hivatal országos bevezetését javasolja Jelentős idő-, anyag- és árammegtakarítás Hosszan lehetne folytatni. Az érvek között szerepel az a Hang­zatos szempont is, hogy a dol­gozók szemeinek egészségére ár­talmas­ az útj lehhegesztési mód­szer. Ugyanakkor a könnyű­­­vesszerkezeteknél már a tanulók is sikerrel alkalmazzák azt a gyakorlatot, hogy a pálcatartó­doboznak támasztják a pálcát és anélkül »veszik fel az ívet« (ami pillanatnyi sziporkázó fénnyel jár), hogy oda kellene nézniük­ Többen kis kampót i® szereltek e célból a pálcatartódoboz olda­lára, amely f­eszőlesze­en tartja a pálcát a felhegesztés pilla­natnyi idejére, így minden to­vábbi nélkül használhatják a a szemvédőpajzsot is. Tehát könnyűszerrel megoldották ezt a felnagyított problémát. Hogy a kedvezőtlen szak­vél­el­mények ellenére nagyjelentőségű újításról van szó, azt a Talál­mányi Hivatalnak az országos bevezetésre vonatkozó első el­határozásán kívül sok minden egyéb is igazolja. Farkas Lajos elvtárs, a Rákosi Művek elektromérnöke, aki hegesztőpálcák vizsgálata köz­ben vélet­len­ül, a helyszínen figyelte meg az újítást, igen nagy elismeréssel beszél róla. Véleménye szerint a pisztolyos hegesztésnél a pisztoly és a pálca tökéletlen­ érintkezése miatt, országszerte a megengedettnél több áramot fogyasztanak. Ezzel szemben a Csányi—Székely-féle módszerrel az általános 260 amper helyett 230 amperrel hegesztenek. Ugyancsak laza érintkezés okozza a pisztolyos hegesztésnél a pál­cák gyakran jelentkező vörös izzását, amely az újítás haszná­latakor nem jép fel. Farkas elv­­társ véleménye szerint az előfor­duló hegesztéseinknek döntő többségénél sikerrel lehetne al­kalmazn­­i az új, gazdaságos mód­szert. Az elektromos hegesztők — a többi előnyt nem említve — jelentős időt takarítanának meg azzal, hogy a pálcák teljes le­­fogyasztásával ritkábban kellene elektródát cserélniök. E mellett könnyebbséget jelentene az újí­tás széleskörű használata az elektródák gyártásánál is. Szük­ségtelenné válna egy munka­menet, s ezzel együtt egy sebe­it­­okozó tényező: a végek elvékonyí­­tása. Hogy az újítás egyirányú vagy bonyolult hegesztési fel­adatok elvégzésére egyaránt al­kalmas, bizonyítja az is, hogy a könnyűvasszerkezetek hegesztői nemcsak a gyáron belül — ahol ugyancsak különféle munkák futnak —, hanem Felsőgallán, Tapolcán, Tiszason a legváltoza­tosabb külső munkákon is ezt N­INCS torlódás, NEM kés­nek a levelek,­­ ha postáraadásukat NEM halasztja a délutáni órákra 5 »A szakszervezetek nem hajtották végre következetesen Pártunk hatá­rozatait, Rákosi elvtárs útmutatásait« — állapítja meg a SZOT Elnökségé­nek május 7-i határozata. Kommu­nista önkritikával kell megmondanunk, hogy ez a megállapító tökéletesen reánk illik, a Vasasszakszervezet Ganz Vagongyári üzemi szervezetére. Az üzemi bizottság, a műhelybizottsá­­gok és a bizalmiak rossz munkájának egyik következménye, hogy nálunk is elterjedtek és komoly károkat okoztak a norma- és bércsalások. Egyik jellemző eset erre az 522-es műhely, ahol a normateljesítési átlag rövid idő alatt jelentősen felugrott. De nem jobb munkával, hanem úgy, hogy Gács József művezető elnézte, hogy egyes dolgozók el nem végzett mun­kát számoljanak el, »baráti alapon« támogatta a bércsalókat és a már el­számolt, de el nem végzett munkát gyakran átképzésökkel csináltatta meg. A műhelybizottság hamis nép­szerűséget keresve, hallgatólag elő­segítette ezt a folyamatot. A műhely öntudatos dolgozói azon­ban nem tűrték sokáig ezt az állapotot és leleplezték a bércsalási manővere­ket. Ez az egy példa is világosan bizo­nyítja, hogy egyes műhelybizottsá­­gain­k még nem állanak feladataik magaslatán, könnyen engednek a jobb­oldali szociáldemokrata demagógiának, uszálypolitikát folytatnak, nem köve­tik határozottan a Párt iránymutatá­sát. Ebben természetesen megmutat­koznak a mi munkánk gyengeségei is. A SZOT Elnökségének határozata nyomán, a szakszervezeti aktívák mozgósításával sorra leleplezzük a bércsalókat, harcot indítottunk az eddig eléggé elhanyagolt munkafegye­lem megszilárdításáért is. Az üzemi­­bizottsági tagok személyesen részt­­vesznek ebben a munkában. A felfede­zett hibákat rendszerese­n megbeszél­jük a műhelybizottsági titkárokkal. Egyelőre még elég erősen tartja magát egyik-másik mű­helybizottságban az a ferde nézet, hogy »nálunk ilyesmi nincs, a mi műhelyünkben minden rendben van«. Az ilyen elbizakodott nézetek ellen úgy harcolunk, hogy a gyári hangszórókon, az üzemi újság­ban és a faliéjsátrokot­ és elsősorban az agitációs munkán keresztül nemcsak a jó termelési eredményeket, hanem a műhelyekben leleplezett béres alá­so­kat, fegyelmezetlenségeket és fegyelmi­bizottsági határozatokat is nyilvános­ságra hozzuk. A pártszervezet felhívta figyelmünket a most bevezetett darabbérezés körüli visszásságokra is. Az 528-as műhely­­ben például »baráti alapért« végezték a darabbérezési besorolást. Harminchat dolgozót soroltak VI-os csoportba s akik nem tartoztak »baráti« körhöz, azok az V-ös csoportba kerültek. A műhely háromszög maga megállapította, hogy az egész műhelyben nem 36, hanem mindössze két dolgozó kerülhet a VI-os csoportba, akiknek szakmai tudása, munkaminősége ezt indokolja. Az 583-as műhelyben az öntudatlan dol­gozók befolyása alá került műhely­vezetőség olyan besorolást hajtott végre, amely 5,1 százalékkal emelte a műhely átlagórabérét anékül, hogy termelésemelkedés állna mögötte. Ezeknek a hibáknak nagy része annak a következménye, hogy bizalmi hálóza­­tunk elmaradt feladatai mögött, mert az üzemi bizottság, a mű­helybizottsá­­gok nem irányítják jól munkájukat és a bizalmiakat még mindig csak tagdíj­­beszedőknek tekintik. A SZOT határozatának végrehajtása során rájöttünk arra is, hogy a Párt­tal, a vállalatvezetéssel együtt az eddiginél határozottabban meg kell te­remteni végre a művezetők legtelje­sebb egyéni felelősségét. A le nem dol­gozott idők elszámolása a műszaki ellenőrzés felelőtlenségét is mutatja. Egyes munkaadagolók nem a munka tervszerű beosztásával és előkészítésé­vel segítik a termelést, hanem büro­kratikus módszerekkel — akadályozzák azt. Az 522-es műhely egyik m­unka­­adagolójának irodája előtt a dolgozók sorbaállva várják a következő munka­utalványt. Az ilyen jelenségek azután természetesen károsan hatnak vissza a munkafegyelemre is. A SZOT Elnökségének határozata nyomán a gyári pártbizottság irányí­tásával számos hibát tártunk fel és megkezdtük üzemi szakszervezeti munkánk megjavítását. Felvettük a harcot azok ellen, akik az ellenség be­folyása alá kerülve bércsalással, fe­gyelmezetlen munkával megkárosítják dolgozótársaikat, az államot, hátrál­tatják ötéves tervünk végrehajtásáért folyó harcunkat. Az eddigi eredmé­nyeink ezen a téren természetesen korántsem kielégítők. Gyökeresen meg kell javítani műhelybizottságaink munkamódszereit és konkrét irányí­tást adni a szakszervezeti bizalmiak­nak. Munkánk további megjavításához az is szükséges, hogy a Vasasszak­szervezettől tervszerűbb, rendszere­sebb segítséget kapjunk. A szakszer­vezet gyakran 2—3 hétig egyáltalán felénk sem néz, azután 1—2 nap alatt akar mindent lebonyolítani az üzem­ben. Az ilyen irányítás elkerülhetetle­nül kampányszerűvé, felszínessé teszi munkánkat, megnehezíti a feladatok tervszerű végrehajtását. DUNAJSZKY JÁNOS, a Ganz Vagongyár ab titkára. NÉPSZAVA • • Üdülnek a dolgozók Délelőtt: kirándulás kisvasúttal Este: tábortűz műsorral­­ és szalonnasütés A SZOT lillafüredi üdülője kultúr­­felelősének heti programmjából való ez a részlet. Szinte látjuk, amint vidá­man, kipihenten gyülekeznek reggel az üdülők, üzemek, hivatalok, állami gazdaságok dolgozói. Az öreg Bükk hegyei sokszorosan verik vissza év­tizedeken át tiltott dalaik hangját, bol­dog mosolyuk visszatükröződik a Hámori-tó vizében. És szerte az or­szágban , a Mátrában és a Balaton mel­lett, a Mecsekben és a Lövéreken vidáman pezseg az élet: a dolgozók pihenéssel és szórakozással, vidám­sággal és szépséggel teli napjai. »A Balaton partjának legszebb üdü­lőjében pihenünk, Balatonkenesén a Park-szábóban. A­em tudom miről írjak előbb: a bőséges ellátásról, a gondos kiszolgálásról, az igyekezetről, hogy minél kellemesebbé tegyék üdülésün­ket, vagy a szép kirándulásokról, a csodaszép parkról, a Balatonról...« — írja Czukelter Antalné, a MOKÉP dol­gozója. De hasonló hangú a dolgozók minden levele, melyek naponta érkez­nek a SZOT üdülési központjához és melyekből egyöntetűen cseng ki a hála és szeretet hangja: »köszönjük a Szovjetuniónak, köszönjük Pártunk­nak ...« A SZOT előre felkészült a nyári üdültetési szakaszra, hogy minél gaz­dagabbá, szebbé és jobbá tegye a dol­gozók pihenését. Külön iskolán foglal­koztak az üdülök gondnokaival, hogy megfelelő hozzáértéssel láthassák el a dolgozókat. De tanfolyamot rendeztek a kultúrfelelősök számára is, hogyan irányítsák a szórakozást, a sportot, hogy egymásra találjon a nyári örö­mök közepette munkás, paraszt, értel­­miségi, idősebbek és fiatalok. A kultúrfelelősök nagy igyekezettel végzik munkájukat. Kezelik a kis könyvtárakat, melyeket egyre újabb, és újabb könyvekkel gyarapít a SZOT, és sportfelszerelések is érkeztek idén tavasszal a legtöbb üdülőbe. Galya­tetőn, Hévizen, Parádon, de a többi he­­lyen is röplabda-, ping-pongfelszerelés­­sel, sakkal, dominóval egészítették ki az eddigi készleteket, hogy jó és rossz időben egyaránt meglegyen a dolgo­zók szórakozása. Előfordul azonban még, hogy egyes helyeken polgári szokások maradványaként például »szépségversennyel« akarják szórakoz­tatni az üdülőket, mint Lillafüreden történt. Ilyen »játékra« nincs szüksége a mi életvidám, egészséges fiatalsá­gunknak. Szépek ők mind: a jól vég­zett munka öröme mosolyog arcukon, a még boldogabb jövő ígérete csillog a szemükben. S miközben hegyet má­is­í­nak, fürdenek a Balatonban, vagy röp­labdát hajít izmos karján, örömük át­ragad az »öregekre« is és együtt élve­zik mindannyian egyre szaporodó, bő­vülő üdülőink kényelmét, szépségét. Az idén a mátraházi Bán- és a Sport­­szálló is a dolgozóké lett, Mátrafüre­­den pedig hat újjáépített ház várja az üdülők seregét. Mátrafüreden, Hévizein, Siófokon. Lellén szabadtéri színpadok épülnek még a nyáron, melyeken az üzemi kultúrgárdák műsorai váltogatják majd egymást. Ezek mellett, továbbra is járják az üdülőket a SZOT kultúr­­autói, hogy tartalmas műsorukkal te­gyék vidámabbá és hangulatosabbá a dolgozók üdülését. Hévizen és Siófokon a Munkásmozgalmi Intézet anyagából tartanak kiállítást, míg húsz üdülőben az MSZT küld állandó kiállítási anyagot. Külön gondoskodnak azokról, akik egészségtelen munkahelyen dolgoznak és azokról, akiknek reumatikus vagy egyéb bánta­lmaik vannak. A gyógy­üdülőkbe az üzemi orvos javaslata alapján utalják a dolgozókat, szemi­orvosaink között vannak még azonban, akik felületesen kezelik ezt a kérdést és vizsgálat nélkül is gyógyüdülőire javasolnak egyeseket. Ezáltal olyanok­tól vonják meg a gyógyulás lehető­ségét, akik valóban rászorulnak. A gyógyüdülők magaslati fekvése, hév­vizei, a különböző gyógyeszközök — amelyek díjtalanul állanak a betegek részére — mind azt célozzák, hogy a gyengélkedők is frissen és egészsé­gesen térjenek vissza munkahelyükre.­­Kipihenten, még nagyobb lendülettel fogunk a munkához, tovább fokozzuk termelésünket és újult erővel dolgo­zunk a szocializmus építésén» — így ír Hamik József, a mezőhegyesi illam­i gazdaság dolgozói nevében és így érez minden dolgozó, aki kellemes és vidám üdülése végén visszatér munka­helyére. E­ltűnt 1 drb. tula­jdonunkat képező originál ADHN&R 216.101 számú szorzógép Aki tud róla vagy ha megvételre ajánlják, értesítse Patyolat NV, Budapest, VII., Szövetség­ utca 37.

Next