Népszava, 1950. július (78. évfolyam, 150-175. sz.)

1950-07-01 / 150. szám

NÉPSZAVA Levélváltás Otto Grotewohl elvtárs és Dobi István között A magyar-német tárgyalások befejezése után levélváltás történt Otto Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság ideiglenes kormányának elnöke és Dobi István, a Magyar Népiköztársaság minisztertanácsának elnöke között. Otto Grotewohl miniszterelnök levelében közli, hogy a Német Demokratákus Köztársaság ideiglenes kormánya június 26-án megtartott ülésén tárgyalta és jóváhagyta a két kormány közös nyilatkozatát, valamint a tárgyalások alatt megkötött négy egyezményt. Grotewohl miniszterelnök egyúttal őszinte köszönetét fejezi ki, hogy a magyar kormány elfogadta azt a javaslatát, hogy a Német Demokratikus Köztársaság egy delegációja tárgyalásokat folytathasson a magyar kormánnyal az együttműködésről. Ezután így folytatódik Grotewohl miniszterelnök levele: »Miután a magyar és a német nép, levonva a múlt szomorú tapasztalatainak tanulságát, beilleszkedett a nagy Szovjetunió által vezetett béketáborba, kormányaiknak kötelességévé vált országaiknak belső demokratikus felépítésének megerősítése és jólétének emelése, hogy ezáltal az imperialisták újabb háborús tervei elleni harcban kifejtendő erőfeszítéseiket növeljék. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya nagy örömmel üdvözli azt a tényt, hogy a magyar kormánnyal folytatott megbeszélések ahhoz vezettek, hogy a magyar és a német nép közötti kapcsolatokat — közös feladataik megoldása érdekében — a kölcsönös támogatás és a baráti együttműködés új alapjaira sikerült fektetni. A német kormány meg van győződve arról, hogyez az együttműködés lényegesen hozzá fog járulni ahhoz, hogy a világ békéjét megtarthassuk és megszilárdíthassuk.« A levél befejező részében Grotewohl miniszterelnök a maga és a Német Demokratikus Köztársaság kormánya nevében köszönését mond a magyar kormánynak és a magyar népnek az igazi barátság szellemét mutató eredményér. Dobi István, a minisztertanács elnöke válaszlevelében közölte, hogy a magyar minisztertanács június 30-i ülésén jóváhagyta a két kormány közös nyilatkozatát és a június 24-én megkötött megállapodásokat. "A magyar kormánynak és az egész dolgozó magyar népnek szilárd meggyőződése az, — hangzik a levél — hogy az a baráti együttműködés, amely a nagy Szovjetúnió által felszabadított magyar és német nép között már eddig is létrejött, a most megkötött megállapodások segítségével az eddiginél még szorosabbá és szilárdabbá fog válni. A két nép új alapokra fektetett barátsága és együttműködése hatékonyan elő fogják segíteni mindkét ország gazdasági és kulturális fejlődését, demokratikus építőmunkáját és jelentékenyen hozzá fognak járulni a Szovjetunió vezette béketábor erősítéséhez az imperialista agresszorok újabb háborús terveivel szemben.« A tévét befejező részében Dobi István köszönetet mond Grotewohl miniszterelnöknek a Német Demokratikus Köztársaság kormányának és az egész német népnek az őszinte barátság azon megnyilvánulásaiért, amelyek a tárgyalások során kifejezésre jutottak és amelyek a két nép közötti együttműködés biztos zálogát alkotják. Mao-Ce-Tung elvtárs nyilatkozata Truman beiratkozási parancsáról: Széleskörű és határozott ellenállást kelt az ázsiai népekben az USA ázsiai agressziója A központi népi kormány ülésén június 28-án mondott beszédében Mao-Ce-Tung elvtárs a következő nyilatkozatot tette: — A kínai nép már bebizonyította, hogy a világ különböző népeinek maguknak kell eldönteniök azokat a kérdéseket, amelyek országaikat érintik és Ázsia ügyeivel maguknak .Ázsia népeinek kell foglalkozniok, nem pedig az Egyesült Államoknak Az Egyesült Államok ázsiai agressziója csupán széleskörű és határozott ellenállást kelt Ázsia népeiben. Ez év január 5-én Trúman kijelentette, hogy az amerikaiak tartózkodnak a beavatkozástól Formóza ügyeibe. Most maga Truman bizonyítja be, hogy kijelentése Hazug volt: Truman papíronggyat szaggatott minden nemzetközi egyezményt, amely arról szól, hogy ,az Egyesül Államok nem avatkozik be Kína belügyeibe. Az, hogy az Egyesült Alamok nyíltan leleplezte valódi imperialista arculatát, hasznos a kínai nép és Ázsia népei számára. Semmi sem indokolja az amerikai beavatkozást Korea, a Fülöp-szigetek, Vietnam és más országok belügyeibe. Egész Kína népének rokonszenve ugyanúgy, mint az egész világ széles néptömegeinek rokonszenve az agreszszió áldozatai mellett van, nem pedig az amerikai imperializmus mellett. Az amerikai imperializmusnak nem sikerül sem megvásárolnia, sem félrevezetnie a világ néptömegeit. Az imperializmus kifelé erős, de belül gyenge, mert nem élvezi a nép támogatását — Kína népe és a világ népei! Fogjatok össze és legyetek készek, hogy meghiúsítsák az amerikai imperializmus mindennemű provokációját! Csu-la-Laj elvtárs. Formóza Kína része és örökké az is marad Csu-lu-Laj elvtárs, a Kínai Népköztársaságkülügyminisztere június 28-án nyilatkozatot tett, amelyben a többi között a következőket mondja: — Truman, az Egyesült Államok elnöke Li-Szin-Mun délkoreai bábkormányát polgárháború kirobbantó- Bára ösztönözve Koreában — június 27-énkijelentette: Az Egyesült Államok kománya elhatározta, hogy fegyveres erővel akadályozza meg Taiwan (Formuza) felszabadítását. — A Kínai Népköztársaság központi népikormányának nevében kijelentem, hogy Truman június 17-i beszéde is az amerikai hadiflotta tevékenysége fegyveres agressziót jelent Kína területe ellen és nyíltan megsérti az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányát. Az Egyesült Államok kormányának ezek az erőszakos rabló cselekedetei nem keltenek csodálkozást a kínai népben, hanem csupán fokozzák felháborodását. — Truman nyilatkozata leleplezi, hogy tervét előre jól átgondolta és hogy most hozzáfogott a terv megvalósításához. Li-Szun-Man bábkormányának a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen intézett támadása, amelyet az Egyedüli Államok utasítására hajtott végre, valójában az Egyesült Államok előre megfontolt lépése, amelynek célja, hogy ürügyet teremtsen az Egyesült Államok betörésére Tajvanba, Koreába, Vietnamba és a Fülöp-szigetekre. Ez nem egyéb, mint újabb lépés az amerikai imperializmus beavatkozása terén az ázsiai ügyekbe. A Kínai Népköztársaság központi kormányának nevében kijelentem, hogy bármiféle akadályt támasztanak is az amerikai imperialisták, Taiwan Kína része és örökre az marad. Országunk egész népe egyemberként fog küzdeni Taiwan felszabadításáért az amerikai agresszorok ellen. A kínai nép, amely szétverte a Japán imperializmust és a Csang-Kai-Sek-bandát, az amerikai imperialistáknak ezeket a bérenceit — feltétlenül győzelmet fog aratni az amerikai agresszorok elleni küzdelemben Taiwan és az öszszeg többi, Kínához tartozó területek ■visszaszerzéséért. A Kínai Népköztársaság központi kormánya felhívja a béke, az igazságosság és szabadságminden hívét az egész világon és különösen Kelet minden elnyomott országát és népét hogy egyemberként keljenek fel az amerikai imperializmus újabb keleti agressziójának megállítása érdekében. Ezeket az agresszív cselekményeket teljes mértékben meg lehet hiúsítani, ha nem ijedünk meg a fenyegetésektől és határozottan mozgósítjuk a széles nép tömegeket a háborús uszítók elleni küzdelemre. A kínai nép együttérzését és megbecsülését fejezi ki Korea, Vietnam, a Fülöp-szigetek és Japán, népei iránt, amelyek szintén az amerikai agresszió áldozatai és szintén küzdenek ez ellen. A kimi nép szilárdan hiszi, hogy Kelet minden elnyomott országa és népe a nemzeti függetlenségéért folytatott küzdelem során kétségtelenül egyszersmindenkorra végezhet a gonosz és gyűlt amerikai imperialista háborús a szitákkal. 2 USA-bombavetők banditatámadása Fengjang ellen Csütörtökön 17 óra 30 perakor 27 »B—29«-es amerikai bombavető banditámadást intézett Fengjang ellen. A gépek a város különféle részeire 300 különböző űrméretű bombát dobtak. A bombázás eredményeképpen sok lakóépület elpusztult. A város polgári lakossága között jelentékeny számú az áldozat. A szovjet sajtó idézi a »United Press« tudósítójának — aki a dél ■koreai Szuvon közelében működő amerikai légügyi vezérkar mellett dolgozik — jelentését arról, hogy június 29-én hajnalban amerikai katonai repülőgépek széleskörű támadást kezdtek, elkeseredett kísérletükben, hogy megmentsék Szuvon repülőtámaszpontot és megakadályozzák a dél-koreai hadsereg szétbomlását. Az »Associated Pro*« tokiói tudósítása szerint MacArthur Dél-Koreából visszaérkezett Tokióba. A tudósító rámutat, hogy ez valószínűleg arról tanúskodik, hogy a koreai frontona helyzet rosszabbodott. Eredetileg ugyanis MacArthur néhány napig Dél-Koreában akart maradni. Idézik a szovjet lapok a párizsi rádió jelentését is: MacArthur parancsot adott az amerikai bombázóknak, hogy pusztítsanak el három hidat a Han folyó körzetében, amelyeknek sztratégiai jelentőségük van. A parancs célja, hogy megakadályozzák az északkoreai tankhadoszlopokat, hogy folytassák előrenyomulásukat Szöultól délre. MacArthur a rendelkezésére bocsátott ausztráliai légierőknek is parancsot adott, hogy haladéktalanul lépjenek működésbe. A Reuter newyorki tudósítója jelenti Szuvonból, hogy Dél-Koreából nyert értesülése szerint a Han folyt ,egyik hídját olyan hirtelen robbantották fel a délkoreai hadügyminisztérium parancsára, hogy éppen többszáz délkoreai katona tartózkodott rajta a robbantás pillanatában. Ezek jelentős része elpusztult. Lengyelország és Csehszlovákia is törvénytelennek bélyegzi a Biztonsági Tanács hat tagjának a koreai kérdésben hozott „határozatát” A lengyel kormány nyilatkozatot adott ki arról a »határozatról«, amelyet a Biztonsági Tanács hat tagja hozott a Korea területén történt eseményekkel kapcsolatban és amelyről az ENSZ főtitkára értesítette a lengyel kormányt. A lengyel kormány nyilatkozata rámutat arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának ezt a közleményét nem lehet másképpen értelmezni, mint újabb lépést a hírhedt Truman-elv végrehajtásában, amelyet ez alkalommal is a nemzeti felszabadító mozgalmak elfojtására és az agresszió támogatására használtak fel. Az Egyesült Államok — abban az igyekezetében, hogy uralkodó szerepet töltsön be a Távol-Keleten — újra beleavatkozott más országok belügyeibe és le akar igázni más népeket. A továbbiakban a lengyel kormány nyilatkozata rámutat: az amerikai kormány arról az elhatározásáról, hogy fegyveresen beavatkozik Korea belügyeibe, értesítette az Atlanti Paktumban részvevő kormányokat és Francót. Ez az Egyesült Nemzetek alapokmányával ellentétben álló önkényes lépés. Az USA nem értesítette az ENSZ minden tagját, ellenben értesítette Franco Spanyolországát, amellyel pedig — az ENSZ közgyűlésének határozata értelmében — nem tarthat fenn kapcsolatot. A lengyel kormány leszögezi, hogy az említett »határozat« a Biztonsági Tanács két állandó tagjának, a Szovjetuniónak és Kínának távollétében jött létre és ezért nem lehet a Biztonsági Tanács határozatának tekinteni, hanem az csupán az Egyesült Nemzetek Szervezete hat tagja véleményének, amely senkit semmire nem kötelez. A lengyel kormány tiltakozik a támadás ellen, amelyet az Egyesült Államok kormánya Korea és Kína területe ellen indított, tiltakozik továbbá a bejelentett fülöpszigeti és vietnami beavatkozás ellen. A Biztonsági Tanács Koreát érintő »határozatéval« kapcsolatban Siroky elvtárs, csehszlovák helyettes miniszterelnök és külügyminiszter táviratot intézett Trygve Ideihez, az ENSZ főtitkárához. A távirat leszögezi, hogya Biztonsági Tanács két állandó tagjának, a Szovjetuniónak és Kínának távollétében, ezzel szemben a Kínát képviselni nem jogosult Kuomintangcsoport küldötteinek jelenlétében elfogadott határozatok, amelyeket ennélfogva is Biztonsági Tímár,s valamennyi állandó tagjának előírt egyhangú állásfoglalása nélkül fogadtak el — reménytelenekie ^^^95^0UIJ^^S20MBAT^ A KOREAI PROVOKÁCIÓ (K. P.) Koreában június 25-én hajnal óta dörögnek az ágyúk. Az amerikai imperializmus zsolnájában álló délkoreai bábkormány véres belháború tűzcsóváját lobbantotta lángra Washington parancsára. A támadást hoszszas előkészületek előzték meg. Az imperialista sajtó hasábjain számos nyilatitkozat látott napvilágot a délkoreai amerikaikatonai »misszió« vezetőjétől, Roberts tábornoktól és az amerikai bankárok drótján rángatott délkoreai bábkormány elnökétől, az amerikai állampolgár Li-Szin-Mantól arra vonatkozólag, hogy a dél koreai hatóságok amerikai segédlettel Észak- Korea elözönlését tervezik. Az amerikai imperialisták jól tudták, hogy a koreai nép az ország békés egyesítését követeli, jól tudták, hogy Li-Szan-Man fasiszta rémuralma ellen mind erőteljesebben szállnak harcba az elnyomott délkoreai dolgozók, jól tudták, hogy az egész korrupt, délkoreai terrorrendszert elsöpréssel fenyegeti a tömegek növekvő elégedetlensége. A hétpróbásan reakciós amerikai Time című hetilap például búskomáram állapította meg június 19-i számában: »Hat hónappal ezelőtt a partizánharcoktól és a rohanó inflációtól gyötört Dél-Korea úgy festett, mint méltó jelöltje ugyanannak a hullaháznak, amelyben már a Csang Kaj-Sekkormány nyugszik. A lap ugyanakkor azzal vigasztalja olvasóit, hogy az amerikai hatóságok mindent megtettek a fenyegető veszély kiküszöbölésére é® e célból »elsőrangú hadsereget képeztek ki és szereltek fel. Az elismerés ezért a koreai amerikai katonai tanácsadókat illeti. • Az új délkoreai hadsereg legjobb tisztjei japán őrnagyok és hadnagyok.« Íme, így építették ki az amerikai A imperialisták a japán militaristák felhasználásával a délkoreai bábkormány népellenes hadseregét abból a célból, hogy vérbefojtsák a délkoreai lakosság miiden megmozdulását és ugyanakkor megszervezzék az orvtámadást az északi területek, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen, amelynek dolgozóit felszabadította a Szovjetuniónak a második világháborúban aratott világtörténelmi győzelme és ahol a nép a kommunisták vezetésével a dolgozók szabad országát építi. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság természetesen szálka volt az amerikai imperialisták szemében, nemcsak azért, mert a délkoreai lakosság előtt állandó példaként lebegett az északi területek dolgozóinak szabad élete, hanem azért is, mert a hidegháború vezérkarának sztratégiai terveiben Észak-Korea a Szovjetúnió és a Kínai Népköztársaság ellen irányuló ugródeszka szerepét töltötte be Az amerikai háborús uszítók, akik számára egyre nagyobb fejfájást okozott a délkeletázsiai elnyomott népek szabadságmozgalmának állandóan növekvő ereje, Koreát szemelték ki fegyveres intervenciójuk színhelyéül, olyan fegyveres kaland színhelyéül, amely a délkelet ázsiai népek szabadságmozgalmának erőszakos letörésére irányul. Így történt, hogy június 25-én hajnalban eldördültek az ágyúk a 38. szélességi fokon, Észak- és Dél-Korea övezethatárán, miután egy héttel előbb Acheson »totális diplomáciájának« egyik főmozgatója, John Foster Dulles, a hírhedt háborús uszító, szemlét tartott a délkoreai csapatok felett, elvégezte az utolsó simításokat a támadási terveken és megadta a jelet a fegyveres agresszió kirobbantására. A koreai fegyveres provokációt tudatosan, főre megfontolt szándékkal, hideg számítással robbantották ki az amerikai imperialisták. Ezt bizonyítja az a tény is hogy alig 48 órával később Truman máris elrendelteaz amerikai légi- és tengerierő beavatkozását a harcokba s az amerikai fegyveres intervenciót MacArthur tábornok, a japán amerikai megszálló erőfi főparancsnoka jóelőre kidolgozott tetelek szerint hajtotta végre. A háborús uszítók, persze, igyekeznek álcázni magukat. Truman é a marshallizált csatlósai »északkoreai támadásról« szóló gyermekmeséket kürtöttek világgá, hogy félrevezessék a békeszerető emberiséget. A dollárpropaganda dajkameséinek ködfüggönyét azonban ronggyá tépik a tények, amelyek világosan bizonyítják, hogy a koreai intervenció kirobbantását az amerikai kormánykörök előre gondosan kitervelték, hogy annak ürügyén fegyverrel avatkozhassanak be a délkeletázsiai szabadságmozgalmak ellen. A tények azt bizonyítják, hogy a délkoreai bábkormány hadügyminisztere, Szun Szen-Mo már múlt év november 1-én kijelentette a Newyork Herald Tribune hasábjain: »hadserege kész támadást intézni Észak-Korea ellen, és csupán Washington parancsát várja. A tények azt bizonyítják, hogy, a koreai helyzet ürügyén Truman pa- rancsot adott a 7. amerikai flottának Formuza felszabadításának megakadállyozására. A tények azt bizonyítják, hogy Truman Koreára való hivatkozással katonai küldöttséget és fegyvereket küldött Vietnamba. A tények azt bizonyítják,hogy az imperialista gyarmatosítók nyílt katonai beavatkozással, fegyveres erőszakkal próbálják ingadozó uralmuk ideig-óráig történő meghosszabbítását kicsikarni. A békebontók persze álcázni ügyekeznek magukat. Truman békéről beszél, miközben fegyverrel támad a koreai nép szabadsága ellen. Truman a »demokrácia védelméről« szaval, miközben az olyan hétpróbásan reakciós lap, mint a francia nagytőkés Les Monde is beismeri: Dél-Korea minden egyéb volt, mint a demokrácia és a szabadság érdemes bajnoka.* (Le Monde, június 27.) Az álszenteskedő Trumannál sokkal szókimondóbb az angol félhivatalos Times, amikor június 28-i vezércikkében megállapítja: »az Egyesült Államok... nem tesz egyebet Koreában, mint amit Anglia és Franciaország már megtett Malájában és Indokínában. Ez már sokkal őszintébb beszéd, mint Truman fellengés szólamai, amelyekkel hasztalan igyekszik álcázni a fegyveres támadás visszataszító tényét. Hiába próbálják az amerikai imperialisták a Biztonsági Tanácsnak egyetlen füttyszavukra készségesen engedelmeskedő öt tagjával jóváhagyatni fegyveres provokációjukat, a tények tények maradnak, a Biztonsági Tanácsnak a Szovjetúnió és Kína képviselői részvétele nélkül hozott »döntése« pedig törvénytelen. A koreai nép méltó választ adott az Egyesült Államok és dél koreai bábjaik fegyveres támadására. A koreai néphadsereg kemény csapásai vaskézzel verik az imperialisták fejébe azt a történelmi igazságot, melyet Kim Ir-Szen elvtárs a koreai néphez intézett rádiófelhívásában így fogalmazott meg: »A történelem azt mutatja, hogy a szabadságáért és függetlenségéért eltökélten harcbaszállott nép legyőzhetetlen. Népünk ügye igazságos ügy. A diadal népünké lesz. Az egész békeszerető emberiség, a világ szabadságszerető népei meleg rokonszenvvel kísérik a koreainép szabadságharcát az amerikai imperializmus fegyveres támadása ellen. Az egész békeszerető emberiség, a világ szabadságszerető népei jól tudják, hogy a Koreában június 25-én, hajnalban eldördült ágyúk kanócát a háborús uszítók véres keze gyújtotta meg. Az egész békeszerető emberiség, a világ szabadságszerető népei testvéri szolidaritással kísérik a koreai nép harcát az idegen elnyomók ellen abban a biztos meggyőződésben: a Szovjetunió körül tömörülő békeszerető százmilliók elég erősek ahhoz, hogy kiüssék a kanócot a háborús gyújtogatók kezéből. Eddig 20.000 négyzetkilométer területet szabadított fel a koreai néphadsereg A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadserege vezérkarának közlése szerint a néphadsereg egységei, amelyek június 28-án felszabadították Szöult, üldözik a szétvert ellenséget és Incson, valamint Taiden irányában folytatják előnyomulásukat. Az előnyomulás során az egyik egység június 28-án elfoglalta Kimpo repülőteret. A néphadsereg egységei, melyek Gauncson és Pocson körzetében törnek előre, június 28-án délután felszabadították Nanhen városát és folytatják előnyomulásukat. Június 27-én haditengerészeti egységek partra sz állottak a Sárga-tengerben fekvő Piakedó-szigeten és heves harcok eredményeképpen felszabadították a szigetet. A négynapos harc után a néphadisereg az egész arcvonalon 70—100 kilométert vonult előre, felszabadította Szöult, a Köztársaság fővárosát, valamint Kaeszong, Idenpu, Csuncson, Nannin, Ongjin, Honcsen, Enan, Phikcsen, Domincsen városát,több más várost, valamint több, mint ötezer kisebb lakott helyet.. Összesen 20.000 négyzetkilométernyi terület szabadult fel. Dolgozó parasztasszony lett Kisújszállás új polgármestere. Az új polgármestert, Rimóczy Imrénét bensődékes ünnepég keretében iktatták be ravatalába.