Népszava, 1950. augusztus (78. évfolyam, 176-202. sz.)

1950-08-01 / 176. szám

NÉPSZAVA 2 A béke legyőzi a háború, mert a békemozgalom élén a nagy­ Sztálin vezette Szovjetunió halad A szovjet főváros asszonyainak békegyűlése Világszerte újabb és újabb tömeg­megmozdulások zajlanak le a béke megvédése érdekében. Június 30-án Moszkvában az izmai­­lovói kulturális és üdülőparkban béke­­gyűlést tartottak a szovjet fő­város asszonyai. A gyűlésen felszólalt Tat­jana Jezsova elvtársnő, a Szovjet Békevédelmi Bizottság helyettes el­nöke, Nina Parfjonova elvtársnő, a Szovjet Nők Antifasiszta Bizottságá­nak helyettes elnöke, Ljubov Kozmo­­gyemjanszkaja elvtársnő, a Béke Hívei Világkongresszusa Állandó Bizottsá­gának tagja, Olga Zubkova elvtársnő, a moszkvai egyetem jelöltnője, a Szov­jetunió Hőse. A felszólalók ismertet­ték a béke és a háború erőinek hatal­mas küzdelmét. — A béke legyőzi a háborút — mondotta Nina Parfjonova elvtársnő —, mert a történelem folyamán most először jött létre a béke híveinek olyan hatalmas mozgalma, amely meg tudja fékezni az új háborús gyújtoga­­tókat. A bé­ke legyőzi a háborút azért is, mert a békemozgalom élén a nagy Sztálin vezette szocialista hazánk halad. A gyűlés részvevői üdvözlő táviratot intéztek Sztálin elvtárshoz. A moszkvai rádióban Anatolij Szofronov Sztálin -díjas színműíró, felolvasta a szovjet írók felhívását külföldi író­­társaikhoz a béke védelmében. — Mi, annak a népnek az írói, amely 33 év óta fáradhatatlanul békére, barátságra és testvériségre szólítja fel az emberiséget, annak a népnek, amely bátran adott kifejezést békeakaratának az imperialisták által ráerőszakolt háború szörnyű megpróbáltatásai előtt és a második világháborúban véghez­vitt hőstetteivel megmentette az emberiséget a fasizmus barna pestisé­től, — mi, ennek a népnek írói fel­hívjuk a világ összes becsületes íróját: lépjen a béke védelmezőinek világ­seregébe — mondja a felhívás. Alexej Szurkov elvtárs, a Szovjet Írók Szövetségének helyettes főtitkára a moszkvai rádióban rámutatott arra, hogy a becsületes írók számára szé­gyen távolmaradni a békeküzdelemtől, szégyen bezárkózni az elefántcsont­toronyba. Az író semlegessége — mon­dotta Szurkov elvtárs — nem más, mint az emberiség elárulása. Újabb amerikai visszavonulások sorozata Koreában A néphadsereg szűk területre szorítja össze az USA-csapatokat a félsziget délkeleti sarkában . . A félig rangl­ó rádió közli a Korea-E Szépi Demokratikus Köztársaság nép­hadserege főparancsnokságának június 20-án, reggel­ közzétett hadijelent­és, mely, ezt­ mondja: A néphadsereg alakulatai valamennyi Fronton folytatják heves harcukat az a­merikai csapatokkal. A néphadsereg­­nek azok az alakulatai, amelyek Ani Ferigi) város körzetében Dél-Kenszan tartományban támadnak, miután meg­törték az amerikai csapatok ellenállá­­s­át, július 28-án felszabadították Ani-t. A néphadsereg alakulatai Ani felszaba­dításáért folytatott harcokban foglyokat és sok zsákmányt ejtettek. Az ellen­ség nagy veszteségeket szenvedett. A föngjangi rádió közli a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nép­hadserege főparancsnokságának július 10-i esti hadijelentését, amely ezt mondja: A néphadsereg alakulatai valamennyi fronton folytatták neves harcaikat az amerikai csapatokkal. Július 29-én a néphadsereg alakulatai elkeseredett harcok után megtörték az ellenség erős ellenállását és teljesen felszabadí­tották Kocsang (Kioszio) várost. Ko­zsan­g (Kioszio) felszabadításáért foly­tatott harcokban a néphadsereg ala­kulatai több mint száz foglyot és sok zsákmányt ejtettek, a többi között 45 gépkocsit, 8 géppuskát, sok puskát és más fegyvert. A többi fronton lénye­ges változás nem történt. A Koreai Népi Demokratikus Köz­­t­ár­saság K­népi hadseregének főparancs­noksága júlus 31-én­ reggel közölte: A népi hadsereg londont (Eido) ko­rokban elfoglaló egységei július 29-én -s­zabadították Hvangarrt (Kokan). A Kvangan felszabadításáért vívott csa­jban az ellenség létszámában veszte­­■ igéket szenvedett. A népi hadsereg í 2 di zsákmányra tett szert. A Koreai Népi Demokratikus Köz­­-'.-'saság népi hadseregéne­k főparancs-­­­oksága július 31-én este közölte: A népi hadsereg egységei valamennyi r­re vonalon f­olytatták az elkeseredett harcot az amerikai katonaság ellen. A népi hadsereg Hvangant (Kokan) felszabadító egységei Hvangantól dél­keletre megtörték a nagy vesztesége­ket szenvedett amerikai katonaság elkeseredett ellenállását. A népi had­­s­ereg a következő hadizsákmányra tett szert: három darab 105 milliméte­res ágyú, öt darab 81 milliméteres aknavető, mintegy 100 darab 60 milli­­mm­éteres aknavető, staz darab 57 milli­méteres ágyú, 21 gépkocsi, sok nehéz jó könnyű golyószóró, puska, karabin­­pus­ka, rádiókészülék és egyéb fel­szerelés.­­Daindzsu felszabadult Lionel Hudson, a Reuter-iroda harc­téri tudósítója jelenti, hogy az ameri­kai csapatok Cainé város körzetében visszavonultak. A Csib­éből Kum­­­­­onba vezető útvonal mentén az északkoreaiak átkaroló mozdu­lata az amerikaiakat a mögötte« vonalak elvágásával fenyegeti. Cáriét, amelyet az északikoreai erők megszálltak — mint a tudósító jelenti —, az amerikaiak nehéz hadfelszerelési anyaguk visszahagyásával ürítették ki és az amerikai géppuskákat az észak­­koreaiak volt tulajdonosaik ellen fordították. A Reuter-irodának ezen a front­­­-­akaszon­ működő tudósítója megá Ha­, Ujj, -­vne, az északkoreaiak két rést ütöttek az amerikaiak Csindzsu körül hú­zódó vonalában. Az AP jelenti: Erős északkoreai nyomás arra kény­­szerítet­te az USA csapatait hogy 3 napos küzdelem után hétfőn ki­vonuljanak a déli partvidéken lévő Csindzsuból. A harcokban résztvevő 24. gyalogsági hadosztály a várostól keletre alig 80 kilométerre Puszantól, az amerikai csapatok főu­t­ánpótási kikötőjétől foglalt új állást. Egy magas rangú tiszt, aki a csindzsou­ harcot irányította, a vissza­vonulás előtti utolsó­­órákban a dühtől fuldokolva jelentette ennek a fontos közlekedési és vasúti csomópontnak és a közelé­ben fekvő értékes légitámaszpon­toknak elvesztését. Az ütközetet irányító magasrangú tiszt pokolinak jellemezte a Csiridzsuért folytatott küzdelmet és elmondotta, hogy ez a kilencedik vereség, ami csa­patai egymásután elszenvedtek. A kivonulást fedező hátvédcsapatok gyors ütemben vonultak ki a városból, hogy kikerüljél­ az északkoreai csapa­­tok átkaroló mozdulatát és megmene­küljenek a bekerítéstől. Az AP jelenti: Új amerikai csapatok és hadianyag érkezett egy délkoreai kikötőbe. Ezek az első csapatok, amelyek köz­vetlenül az Egyes­ül Államokból érkez­tek Koreába. Az amerikaiak egyre zsugorodó terület tartásáért csatáznak A Reuter tudósítója jelenti: Az amerikai védők egyre zsugorodó vé­delmi terület tartásiért csatáznak. Az 1. amerikai lovassági hadosztályt a Kumcson irányában támadó partizánok és északkoreai katonaság oldalazó és bekerítési mozdulatai fenyegetik. Ugyancsak a Reuter jelenti, hogy Kumcsont a meglepetésszerű had­­mozdulatok minden irányból veszé­lyeztetik és az északkoreai erők már csak öt kilométerre vannak a város­tól, amely 50 kilométer távolságban van Taegutól. Walker altábornagy, a Koreában harcoló szárazföldi intervenciós csa­patok főparancsnoka vasárnap reggel — mint az APP és a Reuter hírügy­nökségek jelentik — kijelentette: a.a háború válságos időszakába jutott, ez elvitathat­at lám. Az AFP koreai haditudósítója jelenti, hogy Walker altábornagy azon kijelen­tése után, hogy az amerikaiaknak halálukig kell harcolniuk, a meg­beszélésen résztvett ezredesek és pa­rancsnokok szó nélkül komoran távoz­tak a megbeszélésről, »mert az ame­rikaiak tudják, most már nincs arról szó, hogy vissza lehessen vonulni olyan csökkentett arcvonalra, melyet az amatőrstratégák könnyebben védhető­­nek gondolnak«. Az amerikai katonák a tűzvonalban teljesen elvesi­­k a létüket — írja a New York Herald Tribune A New York Herald Tribune jelenti Tokióból: MacAramr tájékoztató tisztje, Echols ezredes kérte a tudó­sítókat, legyenek tapintatosabbak je­lentéseikben, ne sértsék az amerikai katonák »szellemét« és az Egyesült Államok »tekintélyét«. Azok a hírek, hogy az amerikai katonák Koreában sírva, sőt bőgve rohannak vissza az utakon, borzalmas benyomást kelte­nek külföldön. — A háború nem piknik — ismeri el imélabús hangú cikkében Homer Bigart, a New York Herald Tribune Koreába küldött tudósítója. A tudósító először körülményes szövegmagyará­zatba bocsátkozik Walker amerikai tábornok hírhedt »Tartsatok ki, vagy haljatok meg".* rendeletével kapcsolat­ban. Szerinte ez a parancs nem azt jelenti, hogy az amerikaiaknak feltét­lenül egy helyben kell maradniok, ha­nem azt, hogy »az amerikai katonák­nak többé nem szabad, mint meg­rémült nyulaknak, fejvesztetten mene­­külniök”. Walker tábornok ugyanis kijelentette tisztjeinek, hogy az ame­rikai katonaság viselkedése az ellen­ség tüzében »sok kívánnivalót hagy maga után­. A tűzvonalban teljesen elvesztették fejüket. Az amerikaiak — folytatja a­ tudósító — rengeteg tak­tikai­ tévedést követtek el. Japánból érkező jelentések arról szá­molnak be, hogy a Koreába induló amerikai csapatok között igen rossz a hangulat, a harci lelkesedésről egy­általán nem lehet beszélni. Az Oszaká­ban állomásozó amerikai katonaság körében negyven szökés történt, ami­dőn a katonák megtudták, hogy Koreába kell indulniuk. Gyilkolnak,gyújtogatnak Koreában a visszavonuló­ amerikai csapatok A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság néphadseregének csapásai következtében visszavonuló amerikai csapatok a legnagyobb kegyetlenség­gel gyújtják fel a falvakat és gyilkol­ják a békés lakosokat. Chonzsan (Tenzaan) és Csecshivon (Csocsin) kö­zötti Szodzseno faluból menekülve, a falut teljesen porrá égették. Henbhek­­ben (Peitaku) hatszáz embert, Taezson­­ban (Tajden) körülbelül ezer embert gyilkoltak meg. A Manchester Guardian tudósítója jelenti Koreából: Az amerikaiak el­rendelték, hogy a polgári lakosság távozzék az egész haditerületről, mi­után parasztoknak öltözött északkoreai katonák beszűrődtek az amerikai állá­sokba. Kegyetlen intézkedés ez azok­kal szemben, akiket otthonukból ki­űznek — állapítja meg a tudósító. A kiűzöttek tömege olyan szívetfacsaró látványt nyújt, mint azok a tömegek, amilyeket a nácik kergettek ki ottho­­nai­kból. Vannnak közöttük boton bi­cegő öregek, betegek, várandós anyák és csecsemők. 1950 AUGUSZTUS A KEDD A szovjet vasutasok levele Sztálin elvtárshoz A vasutasok Napjának ünnepe a Szovjetunióban A Szovjetúnió dolgozói vasárnap ünnepelt­ék a Vasutasok Napját. A szovjet népnek ez a hagyományos ünnepe egybeesik Sztálin elvtárs 1935 július 30-án a vasúti szállítás munká­sainak fogadásán Moszkvában elmon­dott beszédének 15. évfordulójával. A szovjet lapok vezércikkben foglal­koznak a szovjet vasutak és a szovjet szállítás hatalmas fellendülésével. — A szovjet vasúti tehervagonok átlagos fordulója — írja a Pravda — már 1940-ben több mint kétszerese volt az amerikai tehervagonok for­dulójának. Vasúti személyforgalmunk még a háború előtt háromszorosa lett az USA vasúti személyforgalmának. Vasúti teherszállításunk is első helyen áll a világon. A Bolsevik Párt központi lapja rá­méltat arra, hogy a szovjet szállítás hatalmas fellendülésében — amely előtt még újabb és még hatalmasabb perspektívák állanak — megnyilvánul­nak a szovjet szocialista rend előnyei, felsőbbrendűsége a kapitalista rend fölött. Valamennyi lap közli a Szovjetunió vasutasainak Sztálin elvtárshoz inté­zett levelét. —A vasutasok ismerik az ön tanítá­sait — mondja a többi között a levél — arról, hogy nem szabad megelé­gedni az eddig elért eredményekkel, mert az, aki nem veszi észre a munká­jában elkövetett hibáit, nem képes előrehaladni. Ígérjük Önnek, Sztálin elvtárs, hogy még jobban terjesztjük a szocialista versengést, fokozzuk a munkánk hiányosságaival kapcsolatos kritika és önkritika színvonalát és ilyen alapon kivívjuk a vasúti szállítás egész munkájának további fellendülé­sét és minőségi javítását. — Az ön tapasztalt vezetésével, kedves Sztálin elvtárs, dicső Bolsevik Pártunk és a szovjet kormány vezeté­sével a vasutasok becsülettel teljesítik kitűzött feladataikat. Minden erőnket latba vetjük annak érdekében, hogy még erősebbé tegyük szocialista ha­zánkat, amelyre szeretettel és rékfény­­séggel tekint az egész haladó emberi­ség — fejeződik be a levél. Július 30-á­n Moszkvában a Go­l. kulturális- és pihenőpark szabadtéri színházában ünnepi estet tartottak a Vasutasok Napja alkalmából, emelve­; Beszcsev elvtárs közlekedésügyi miniszter mondott ünnepi beszédet. — Minden szovjet ember — m­on­dotta — jogos büszkeség érzetével szemléli a szovjet gazdaság, tudomány és kultúra hatalmas emelkedését és azt, milyen óriási erővel rendelkezik a szocialista állam. Sztálin tángeszének, bölcseségének, előrelátásának és tör­hetetlen akaraterejének köszönhet­jü­k, hogy a Szovjetunió hatalmas állam­a"­­az egész világ békéjének biztos támasza lett. A miniszter ezután foglalkozott a Szovjetunió békeharcával és megállapí­totta, hogy a szovjet vasutasok egy­­emberként írták alá a stockholmi fel­hívást. Ezután szembeállította a Szov­­jetúnió­ vasutasainak sikerét a burzsoá országokban tapasztalható közlekedni válsággal. A jobboldali szocialisták elárulták a belga nép Lipót-ellenes mozgalmát A nép feje felett kompromisszumot kötöttek a monarchista reakcióval • A dolgozók változatlan elszántsággal készülnek a keddi tömegtüntetésre A belga monarchista csendőrpribá­­kok vasárnap a Liege melletti Grace- Berneur községben meggyilkoltak három Lipót-ellenes tüntetőt. A fasiszta Lipót távozását követelő tömeg hatalmas felvonulást rendezett a községben, amikor teherautón szállí­tott csendőrök körülvették a tüntető­ket és tüzet nyitottak. Az egyik áldoza­tot — amint az AFP jelenti — a csendőri provokáció színhelyétől 150 méterre egy géppuskagolyó ölte meg. Brüsszelben az egész éjszaka folyamán hatalmas tömegek tün­tettek és követelték Lipót lemon­dását. »Lipót gyilkos!« — kiáltá­sokkal sokszáz tüntető vonult fel a tőzsde elé, ahol a tüntetőket lovas és gyalogos rendőrök támadták meg. Három tüntetőt puskatussal súlyosan meg­sebesítettek. Brüsszel gyakorlatilag ostrom­­állapotban él. Valamennyi főútvonalon és különösen a déli és délkeleti peremvárosokban a hadsereg spanyol lovasokat és beton­­akadályokat állított fel, hogy meg­gátolja a keddi tömegfelvonulás rész­vevőit a belváros megközelítésében. Hétfőn délután Duvieus art miniszter­elnök sajtótudósítók előtt kijelentette, »Lipót király hajlandónak nyilatkozott, hogy az uralkodói jogokat »ideiglene­sen« átruházza fiára, a 19 éves Batudouin hercegre­. Lipót párthívei nyilvánvalóan érzik, hogy a hatalom kicsúszik kezükből és a dolgozók hatalmas arányú tömegmegmozdulása előtt meg­hátrálásra kényszerülnek. Duvieus art ajánlata értelmében azon­ban Lipót közvetve továbbra is ellen­őrzést gyakorolna Belgium ügyei felett és vissza szeretne térni trón­jára, mihelyt ezt a körülményeik lehe­tővé tennék. Jellemző, hogy a reakció Lipót ideiglenes visszavonulása ellené­ben a keddi tömegfelvonulás lefújását követeli, valamint azt, hogy a dolgo­zók bérköveteléseit ezentúl kizárólag a »parlamenten belül tárgyalják , és ne ez utcán«. A jobboldali szocialisták szemmel­­láthatóan meg akarják menteni a percről-percre jobban fenyegetett királyságot. Hétfőin este a keresztényszocialista, a liberális és­ a szocialista pártvezetőik tanácskozásra ültek össze, hogy egy »kompromissz­um« feltételeit megvitas­sák. Lipót »átruházási akciója« mögött világosan meg lehet látni­­’ az USA-külügyminisztérium és a Vatikán kezét. Lipót bejelentése pontosan olyan »kompromisszum”, amelyről Washing­ton beszélt, és amelyről Spaak jobboldali szocialistái a maguk­­»győzelmének« nevezhetnek. Nem kétséges, hogy a hét végén lezajlott­­kulissza mögötti sakkhúzások ...... a jobboldali szocialista és a kato­likus vezetők közötti »személyes kapcsolat" létesítését eredmé­nyezték, amelynek célja a politikai alkuba bocsátkozás. "Miután Spaak napokig nagyhangon hirdette, hogy a jobboldali szocialista párt vezetői »nem tárgyalnak« Lipót­­tal, hétfőn Buset, a jobboldali szocialis­ták­­egyik vezetője mégis egyórás megbeszélést folytatott Lipóttal .Teljesen világos, hogy Spaak és társai számára a király­válság nem volt egyéb, mint lehe­­tőség súlyos kárt szenvedett poli­tikai hírnevük megjavítására és lehetőség arra, hogy a reakció eszközeként járjanak el. A keddi hatalmas tömegfelvonulás előkészületei változatlanul­­ely tar­tódnak, azniak ellenére, hogy Buset, a Be­gga Szocialista Párt elnöke bejelentette: azonnal érintkezésbe fog lépni a f­e­lősökkel a tüntetés lefújását célzó in­tézkedések megtétele érdekében. Brüsszelben a sztrájk teljes. Három pályaudvar, a kávéházak és a vendég­lők­­be vannak zárva. Az utcákon alig felfegyverzett rendőrök és őrjáratok cirkálnak, de a kormánynak már a''kar­hatalomban is egyre kevesebb a bizalma. A De Soir brüsszeli tudósítójára!s jelentése szerint a behívott tartalékosok csapat­­­ törzsükhöz sokszor az Inter­­nacionálét énekelve vonulnak be. Hétfőn egész nap egymást érték az országban a tiltakozó népgyűlések. Charleroiban 30.000 dolgozó izzó han­gulatban követelte Lipót lemondását. Gánd városban 10.000, dolgozó tünte­tett felháborodottan a hiege­­munkás­­gyilkosságok tettesei ellen. A tünteté­seken, a tömeggyűléseken, a sztrájk­­bizottságokban mindenütt a Belga Kommunista Párt kép­viselői erélyesen követelik Lipót azonnali és feltétel nélküli lemon­dását és a leghatározottabban ellenszegülnek minden kompro­misszumnak, amelynek célja vagy a király trónjá­nak, vagy magának a királyság intéz­ményének megmentése.. . . .

Next