Népszava, 1950. november (78. évfolyam, 255-278. sz.)

1950-11-01 / 255. szám

Éljen a magyar békemozgalom szervezője, a Magyar Dolgozók Pártjai Éljen Rákosi Mátyás, a béke első magyar harcosa! _____ Minden erőnkkel megvédjük a békét »Az amerikai repülőgépek úgy köröz..... Korea felett, mint a héják. Kórházakat és falusi piacokat bombáznak. Parasztok szekereit kergetik és a földtől néhány méterre szállnak alá, hogy a kertekben dolgozó leányokat géppuskázhassák. Az ameriaki repülők véres játékot űznek, vadásznak az országutakon gyalogló parasztokra, tejesüvegekkel és zöldségekkel megrakott autókat, postakocsikat gyújtanak fel. Géppuskatűzzel árasztják el a halászaton levő csónakokat és bárkákat« — írja Tatiana Tessz, az Izvesztitában. A »Csoszon im'nbo« című koreai lap ezt írja: »Az Endon közelében levő h'”-ek lejtőin és az alagutakban s 'zával hevernek a holttestek. Az életben maradt csecsemők legyilkolt anyjuk keblén sírnak.« »Az Egyesült Államok vezetése alatt álló imperialista blokk a »hidegháború«-t egyre inkább »melegháború«-ra akarja átváltoztatni« — mint Rákosi Mátyás evtárs. Pártunk Központi Vezetőségének október 27-i ügébén megálapította: Közvetlen szomszédságunkban az amerikai imperialisták csábos kutyája, Tito és bandája ágál és acsarkodik a béke ellen. Az amerikai imperialisták Nyugat-Németországot is a maguk »agresszív európai katonaisztratégiai terveinek eszközévé teszik« (a nyolc külügyminiszter prágai nyilatkozatából). Ebből a célból Nyugat-Németországban haditámaszpontok egész hálózatát építik ki s mindent elkövetnek, hogy a nyugatnémet hadiipar potenciáját visszaállítsák. Újjáépítik a Krupp-féle 2. számú tankgyárat, ahol »párduc«-típusú harckocsikat gyártanak majd, az augsburgi Messerschmidt-vállalatok már ismét repülőgépalkatrészeket állítanak elő, felfegyverzik Nyugat-Németországot. Ezért juttatta kifejezésre a prágai értekezlet, hogy »a Szovjetunió és a vele szövetséges kormányok éberen figyelik a háborús gyújtogatók minden aknamunkáját ... el vannak szánva gátat emelni minden támadó törekvéssel szemben« (Rákosi). S nekünk, akik a béke, az igazság táborában állunk, nemcsak igazunk, hanem erőnk is van. Erőnk a béke minden hívének reménysége, a Szovjetunió, mely a bölcs sztálini vezetéssel a természet gigantikus átalakításán, a kommunizmus építésén fáradozik. Erőnk a felmérhetetlen erőforrásokkal rendelkező, felszabadult kínai nép, a szocializmust építő népi demokráciák. Erőnk a béke híveinek világot átfogó nagy nemzetközi szervezete, mely most készül II. Világkongresszusára. Erőnk a béke híveinek hatalmas tábora az egészvilágon. A mi népünk számos tettel bizonyította be a világ előtt, hogy a béketábor biztosan számíthat a magyar népre. Több mint hétmillió aláírás a stockholmi békefelhívás ívein, a koreai héten elért nagyszerű termelési eredmények, a békekölcsönjegyzés több mint egymilliárd forintos összege s,a tanácsválasztások eredményei egyaránt mutatják népünk áldozatkészségét, amellyel a békeharcban részt vesz. »Az a tudat, hogy a tanácsválasztások egyben szilárd kiállás, tüntetés a béke mellett, különös lendületet, lelkesedést és elszántságot adott ennek a választásnak.. .« »Mert a lelkesedés mellett mindenki megérthette, hogy a magyar dolgozó nép nemcsak kívánja a békét, de el van tökélve arra, hogy minden eszközzel meg is védi« — mondotta Rákosi elvtárs. Békénket megvédeni ma a feladatok sorában azt is jelenti, hogy erősítjük, korszerű felszereléssel ellátjuk néphadseregünket, mely őrt áll határainkon és vigyáz asszonyaink, gyermekeink álmára, őrzi építőmunkánk, ötéves tervünk nagyszerű alkotásait. Békénket megvédeni azt is jelenti, hogy fokozzuk ötéves tervünk építő lendületét. Dolgozóink ezért tettek országszerte munkafelajánlásokat a Nagy Októberi Forradalom megünneplésére. »A mi acélunkból készülnek a traktorok, a nagyszerű szerszámgépek, de a mi acélunkból, ha szükség van rá, fegyvereket is lehet kovácsolni« — írják felajánlásukban a Rákosi Művek martinuszai. A fővárosban és vidéken a dolgozók minden rétege versenyezve veszi ki részét a felajánlásokból. A felajánlásokban vállalják, hogy az évi tervet idő előtt befejezik, hogy takarékoskodni fognak az anyaggal, csökkentik az önköltséget és mindent elkövetnek az élenjáró munkamódszerek elterjesztésére. Egy hét választ el még bennünket november 7-től, de üzemeink dolgozói máris sorra jelentik, hogy vállalásaikat túlteljesítették. A tatabányai Cement- és Mészművek dolgozói például, akik azt vállalták, hogy november 7-re 60 vagon cementtel többet termelnek az előirányzatnál, ezt a vállalásukat október 25-én már két vagonnal túlteljesítették. Nincs olyan nap, hogy a sajtó ne számolhatna be újabb túlteljesítésekről. Ipari munkásaink, bányászaink a békét védik, amikor eddigi eredményeiket túlszárnyalva, országunk gazdasági erejét növelik, ötéves tervünk első évének határidő előtti befejezéséért harcolnak. Jól tudják, hogy minden vagon cement, minden tonna öntvény, minden csille szén, melyet terven felül termelnek, tovább növeli erőnket, fokozza biztonságunkat. Dolgozó parasztságunk tudja, hogy az őszi munkálatok jó elvégzésével, a terménybegyűjtés sikerevel a városi lakosságnak, a számban egyre növekvő munkásosztályunknak jobb ellátását biztosítja. Békénk megvédése érdekében mélyítsük tovább a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét, mely a tanácsválasztások füzében ragyogó próbát állt ki. Erősítsük a minden dolgozó réteg harcos össze-1 fogását. Becsüljük meg értelmi- 8 ségünk munkáját, mert békénk védelmében nem nélkülözhetjük értelmiségünk szervező, kutató, tervező, gyógyító és nevelő tevékenységét. A béke védelmében emelik fel hangjukat a békegyűléseken a magyar anyák, akik nem akarják, hogy békés otthonukat, gyermekeik jövőjét az imperialista szörnyeteg feldúlja és tönkretegye. A béke harcos védelmének jegyében jelentkeznek a fiaink tömegével az első szocialista város, a Dunai Vasmű építésére. Nem kétséges, hogy ugyanezzel a lelkesedéssel váltják valóra Rákosi elvtárs útmutatását: ifjúságunk legjobbjai a bányák felé is fordulnak, hogy munkájukkal támogassák a széncsaták hőseit. A béke harcos védelmével fokozzuk erőfeszítéseinket, egész népünk összefogását. De ha nem akarjuk, hogy erőfeszítésünk hiábavaló legyen, ha valóban keményen akarjuk védeni eredményeinket és ragyogó v evőnket, minden területen fokozni kell az éberséget. A mi erősödésünk természetesen nem tetszik az ellenségnek és mindent igyekszik elkövetni, hogy építésünk ütemét gátolja, eredményeinket megsemmisítse. A rabló ellenség itt van a szomszédságunkban és az imperializmus titóista ügynöksége állandó provokációs veszélyt jelent. Az ellenség aknamunkájával szemben fokozott éberségre van szükség gyárainkban, bányáinkban, a falusi lakosság körében egyaránt. A béke harcos védelme jegyében készül egész népünk a novemberi Békekonresszusra. A területi és üzemi békegyűlések lelkes hangulata, az elhangzott felajánlások egyaránt Rákosi elvtárs szavait igazolják. Dolgozó népünk nemcsak kívánja a békét, de eltökélt arra, hogy minden eszközzel meg is védi. S ezért jelentik üzemeink dolgozói büszkén és örömmel Rákosi elvtársnak, hogy termelési békeőrségek szervezésével, a termelés emelésével erősítik a béke frontját. Védjük a békét, szép hazánkat, mely a Szovjetunió világraszóló győzelmének következtében évszázadok óta először szabad. Védjük gyárainkat, házainkat, földünket, mely történelmünk során először a dolgozó népé. Harcolunk a békéért és bízunk a győzelemben, mert Pártunk, Rákosi elvtárs vezeti harcunkat, mert a békemozgalom élén a világ szabadságszerető népeinek nagy támasza, a Sztálinvegeny Szovjetunió gálád. ■ : " 1 " M " • v St Több gondot fordítunk az új munkások nevelésére Segít Ötéves tervünk eddigi eredményei következtében egy év alatt közel 200.000-rel nőtt a munkások és tisztviselők száma. Az új munkások többsége faluról került ki és idő kell, míg elsajátítják a gyári vagy építkezési rendet és fegyelmet Legtöbbjük kis földdel is rendelkezik. Rákosi elvtárs beszédében foglalkozott ezzel a kérdéssel: »Ezek a munkások az aratás, vetés idején gyakran elmaradnak a gyárból és ezzel zavarják a termelés menetét. Ugyanakkor, éppen a gyári munka miatt, nem dolgozzák meg kellő gonddal földjeiket, ami a terméseredményekben természetesen megmutatkozik. Ez a — hogy úgy mondjuk — kétlaki munkásréteg így egyszerre zavarja az ipar és mezőgazdaság termelését. Az új munkások nevelésévelhetünk megszüntetni ezeket a zavaró okokat. Szakszervezeteink feladata foglalkozni az új dolgozókkal, átsegítve őket az átmeneti nehézségeken. Különösen fontos probléma ez az építő- és textiliparban, ahol sok tízezer faluról feljött fiatal dolgozik. A Kőbányai Textilgyár kikészítőműhelytitkára, Nagy Sándor elvtárs nagy segítséget kapott nevelőmunkájához Rákosi elvtárs útmutatásából. — Néhány hete vagyok csak műhelytitkár. Ezelőtt a keményítőműhely bizalmija voltam. Az elmúlt hónapokban csak ami műhelyünkbe 8—10 újmunkás került be. Mi régen dolgozunk itt a gyárban. Megszoktuk egymást és elvtársiasan segítünk a közösmunkában. Mindig van valami, amit közösen végzünk. Az új munkásokkal sokat beszélgetünk, segítjük őket, hogy belezökkenjenek a műhelyben és az egész gyárban kialakult, számukra ismeretlen rendbe. Nehezen szokták meg a jegyeimet. Otthon mindegyiknek van egy kis munka után lettek a földre dolgozni, így összesen napi 16—18 órát dolgoztak a gyárban és a szőlőben vagy a szántón. Sokat vitatkoztunk ezen. Mindig fáradtak voltak és a sok munka a kis nadrágszíjföldön nem fizetődött ki. Azért beszéltünk mi erről olyanokat, mert nemcsak az új munkások egy részének, de a régieknek is — akik falusiak — van földje. Már régen rájöttek arra, hogy a fáradság ilyen körülmények között nagyobb, mint a haszon, de nem tudtak mit határozni. — A rendelet, amiről Rákosi elvtárs beszélt, hogy előnyös áron bérbeadhatják, vagy eladhatják a földet az államnak, megkönnyíti dolgozótársaink elhatározását. — A mi feladatunk, amelyet Rákosi elvtárs világosan megmutatott, az, hogy sokal többet törődjünk a gyárba, műhelyekbe bekerülő új dolgozók nevelésével. — Nagyon szeretek dolgozótársaimmal foglalkozni. Mindennap újabbak kapcsolódnak be tevékenyen a termelésbe és a mozgalomba. Én néhánynapos műhelytitkár létemre már tudtam megfelelő embert javasolni társadalombiztosítási megbízottnak a műhelybizottságba. Ha többet törődünk a műhelybe bekerülő új munkásokkal, hozzásegítjük őket, hogy szervezeti, öntudatos dolgozókká váljanak, akik szeretettel és szorgalommal veszik ki részüket a termelő munkából. Három levél Rákosi elvtárs beszédéről A békekongresszus jelentőségéről A Lőrinci Szalag- és Csipkegyárban dolgozom, mint függönyvartó. Népnevelő is vagyok, ezért különös gonddal olvastam Rákosi elvtárs vasárnap megjelent beszédét, amely nagy segítséget nyújt a Békekongresszus előkészítésének agitációjában. Békekongresszusra készülünk, hogyismételten bebizonyítsuk: szilárd egységben állunk a Szovjetunió vezette béketáborban. Erőnket növeli az a tudat, hogy van mit megvédenünk. Nem úgy, mint a múlt rendszerben. Akkor egy kis női gallérvarrodában dolgoztam néhány fillérért- Sohasem fogom elfelejteni a háború nehézségeit, azokat a napokat, amikor férjemmé, aki katonaszökevény volt, állandóan attól rettegtünk, mikor viszik el a nyilasok. A felszabadulás után lebombázott házak, pincelakások vártak. Ma rendes lakásom van. Állandó jó munkám az üzemben, amiért megbecsülnek. Bútort tudtunk vásárolni. Sőt, a nyári szabadság alatt üdültünk is. Mindezeket akarnák szétrombolni, elvenni tőlünk az amerikai imperialisták. Rákosi elvtárs világosan rámutatott a Békekongresszus jelentőségére. A kongresszus azonban úgy lesz igazán eredményes, ha békeakaratunk szóbeli kinyilvánítását tettekkel is alátámaszt juk. Ezért tettem én is felajánlást és vállaltam, hogy átlagteljesítményemet a minőség megtartása mellett, 114 százalékról 130 százalékra emelem. Most, hogy vállalásomat teljesítettem, újabb, vállalással alkarom továbbfejleszteni eredményeimet. Ezt is Rákosi elvtárs beszédéből tanultam, mert úgy éreztem, hozzám szólt, amikor azt mondta, hogy a munkaverseny és amunkafelajánlás nem lehet kampány. Váltam tehát, hogy november 7-re, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 33. évfordulójára 1951 március elsejei tervemet teljesítem, hogy mielőbb befejezhessem jövő évi tervemet. Azért vállalom ezt erre a napra, mert így akarom megköszönni a Szovjetuniónak felszabadulásunkat, ami nélkül ma nem készülhetnénk a Békekongresszusra és nem építhetnénk azt az ötéves tervet, amely már eddig is olyan sokat juttatott nekünk, dolgozóknak. DRAVECZ JÁNOSNÉ varrónő A szovjet sztahanovisták segítségéről Szombat este hallgattam Rákosi elvtársnak Pártunk Központi Vezetősége ülésén elhangzott beszédét. Rákosi elvtárs a többi között ezeket mondotta: »A Szovjetúnió legjobb szakembereinek eléggé fel nem becsülhető támogatásával kezdjük elsajátítani a szocialista termelési módokat... és az újítómozgalom jó alkalmazását.« Ez év februárjában üzemünket, a Magyar Pamutipart érte az a megtiszteltetés, hogy Dubjaga szovjet sztahanovista szövőnő eljött hozzánk és bemutatta munkamódszerét: hogyan lehet több gépet kezelni, az időt jobban kihasználni. Március óta az gépen dolgozom. Addig elképzelni sem tudtam ennyi gép kezelését. Az ő útmutatása szerint szerveztem át a munkám. Azelőtt, ha a csövéről lefogyott a vetülik, leállt a gép és meg kellett keresni a szál végét. Ha lekötötte a gép, fordítani kellett rajta, hogy újra szabaddá tegyem a szálat. Ez két percet is igénybe vett. Most pedig minden gépre odakészítek előre egy vetélőt, tele csévével. Egymásután indítom be a gépet. A vetüléket nem hagyom lefogyni, leállítom a gépet, így a szálat nem kell keresni és két másodperc alatt válthatok vetélőt. A vetélőcserénél idáig a bordaasztalt kézzel toltam hátra, hogy könnyen hozzáférjek. Most az indítókart kissé hátra-, majd előrehúzom, ezáltal a bordaasztal hátrafordül s könnyen cserélhetem a vetélőt. Azelőtt, ha a lamelláknál elszakadt a szál, kézzel kerestem a hibát, ami hosszú időt vett igénybe. Most a lamellakart megmozgatom, ezáltal a szakadt szál megakad a lamellafésűben és mindjárt kijavíthatom a hibát. Így értem el azt, hogy tíz géppel is minőségi árut gyártok. Az idő jó kihasználásával van időm ellenőrizni a gépet is. Ennél az eredménynél nem állok meg. Állandóan olvasok szovjet szakkönyveket és az élenjáró technikát igyekszem még tökéletesebben elsajátítani. Biztosan tudom, hogy rövidesen még több gépnek a kezelését is el tudom végezni. A 112 százalékos átlagteljesítményemet november 7-e tiszteletére 120 százalékra fogom teljesíteni, hogy ezzel is hozzájáruljak a béke megszilárdításához. GOTTWALD JÓZSEF Magyar Pamutipar újpesti telepe A jobboldali szociáldemokrata bércsalókról Szombat este a rádióban meghallgattam, vasárnap pedig az újságban elolvastam Rákosi elvtáró beszédét. Bölcs tanítónk szavai nyomán sok mindent tisztábban látok. A beszédnek különösen az a része kötötte le a figyelmemet, ahol Rákosi elvtárs a szociáldemokratizmus elleni harcról szólalt. Sokat jelentenek ezek a szavak a mi üzemünk, a Fővárosi Elektromos Művek mérőhitelesítő állomása dolgozóinak részére is. A legutóbbi időkig nálunk is érvényesült a jobboldali szociáldemokraták befolyása. Mintha csak a mi üzemünkről szólott volna Rákosi elvtárs, amikor rámutatott a szociáldemokraták okozta bércsalásokra, normalazításokra és egyéb aljasságaikra. Még emlékszünk a kártevő ellenségre, az üzemben leleplezett és eltávolított Kvondián János raktárosra és Szabó Ernő műszaki technikusra. Az utóbbira még a múlt év ősszén lettünk figyelmesek, amikor a leleplezett itthoni trockista gonosztevők perével kapcsolatosan népi demokráciánk és dolgozó népünk ellen foglalt állást. Kvotidián János, a raktáros, aljas bérdemagóg volt. Tipikus példája annak, amit Rákosi elvtárs az üzemekben meglapuló szociáldemokratákról mondott. Úgynevezett »újítását« nem mondta meg a normaosztálynak. Az árammérők rakodására normáink kézzelhordásra lettek megállapítva. Kvotidián úgy akart »könnyíteni« a dolgozókon, hogy kiskocsival szállította az árut. Az eredmény: minden alkalommal összetörött néhány darab e kényes műszerekből. Kvotidián sokáig eltitkolta »módszerét«, lazította a normákat, törte az árammérőket. Amióta ezeket az elemeket eltávolítottuk, gyökeresen megváltozott üzemünk élete. Míg Kotidián idejében a mi osztályunk több vonalon lemaradt, addig most a november 7-re vállalt felajánlásunkat már 10 százalékkal túlteljesítettük. Rákosi elvtárs beszéde még jobb munkára serkent bennünket a béke megvédéséért, a termelés emeléséért vívott harcunkban. KÖRTÉLYESI JÁNOS, a Fővárosi Elektromos Művek mérőhitelesítő állomásának dolgozója Rendelet jelent meg a bányaipar szállítószemélyzetének munkabérrendezéséről Rákosi Mátyás legutóbbi beszédében utalt arra, hogy a bányaipar dolgozóinak keresete kezd elmaradni az általános fejlődéstől. Ennek felszámolása felé nagy lépést jelent a bányászati szállítószemélyzet bérezésének rendezéséről most kiadott OM3-határozat. A bányászatban a szállítószemélyzet munkabérének megállapításánál eddig nem vették figyelembe, hogy a dolgozó mennyi munkát végez munkaideje alatt, így aztán előfordulhatott, hogy például egy szállítósikló alatt beosztott csillés ugyanannyi bért kapott nyolc órára akkor is, ha ez alatt az idő alatt 100 csillét szállított el, vagy ha csak harmincat továbbított. Az új bérrendezés ezzel szemben az alapbéren felül a nagyobb munkateljesítmény után külön prémiumot is biztosít és megadja a lehetőséget a végzett munka mennyiségével arányos magasabb keresetre. Ez a bérrendezés arra ösztönzi majd bányászatunk dolgozóit és a műszaki vezetést, hogy igyekezzék a munkaidő jobb kihasználásával és a munka észszerűbb megszervezésével is magasabb teljesítményt elérni, illetve annak feltételét biztosítani. Az olasz kormány megtagadta a beutazási vízumot a demokratikus országok szakszervezeti küldötteitől Milanóban vasárnapkellett volna megkezdődnie a Vegyipari Dolgozók Nemzetközi Szakmai Szövetsége végrehajtó bizottsági ülésének. Az olasz kormány megtagadta a beutazási vízumot az ülésre a Szovjetunióból, a Német Demokratikus Köztársaságból, Bulgáriából és Romániából érkező küldöttségtől. Az ülést ezért november 9-re halasztották és Prágában fogják megtartani. A Vegyipari Dolgozók Nemzetközi Szakmai Szövetségéhez tartozó olasz szakszervezet Scelba belügyminiszternél élesen tiltakozott a beutazási vízumok megtagadása miatt.