Népszava, 1951. január (79. évfolyam, 1-25. sz.)

1951-01-03 / 1. szám

NÉPSZAVA Az Azerbajdzsáni, Üzbég és Moldvai Szocialista Szovjet Köztársaságok szovjet­ választásainak eredményei 1950 december 24-én tartották meg az Azerbajdzsán Szociali­sta Szovjet Köztársaság helyi szovjet­jeinek választásait. Negena-Karabah autonóm területi szovjetjének vá­lasztásában a választójogosultak 99.96 százaléka, a kerületi szovjetek választásánál 99.99 százaléka, a Vá­rosi szovjetek választásánál 99.99 százalék vett részt. A kommunisták és pártonkívüliek tömbjének jelölt­jeire a területi szovjet választáso­kon a szavazók 99.96 százaléka, a kerületi választásokon a szava­zók 99.95 százaléka, a városi vá­lasztásokon a szavazók 99.79 szá­zaléka szavazott. Az Üzbég Szocialista Szovjet Köztársaság helyi tanácsválasztásai során a szavazásban a területi szovjetek választásánál a választó­­jogosultak 99.99 százaléka, a kerü­leti szovjetek választásánál­ 99.99 százaléka, a városi szovjetek vá­lasztásánál 99.97 százaléka, a Vá­rosi kerületi szovjeteknél 99.98 szá­zaléka, a falusi és telepi szovjetek választásánál 99.99 százaléka vett részt. A kommunisták és párton­kívüliek jelöltjeire szavazott a terü­leti szovjetek választásánál a sza­vazók 99.85 százaléka, a kerületi szovjetek választásánál 99.93 szá­zaléka, a Várnál szovjetekénél 99.58 százaléka, a városi kerületi szovje­­tek választásánál­ 99.69, a telepi szovjetek választásánál 99.93 szá­zaléka. A Moldvai Szocialista Szovjet Köztársaság helyi szovjet választá­sok során a szavazásban résztvevők számaránya a kerületi szovjet vá­lasztásánál 99.97 százalék, a vá­rosi szovjeteknél 99.92 százalék. A kommunisták és pártonkívüliek tömbjének jelöltjeire a kerületi szovjetek választásánál a szavaza­tok 99.84 százaléka esett. A városi szovjetek választásánál a szavazók 99.57 százaléka, a városi kerületi Szovjetek Választásainál 99.61 szá­zaléka, a falusi és telepi szovjetek megválasztásánál 99.72 százaléka szavazott a kommunisták és párton­­kívüliek tömbjének jelöltjeire. A varsói Békekongresszus kínai küldöttsége országos beszámoló körútra indul a Kínai Népköztársaságban A varsói BékeVilágkongresszus kínai küldöttsége az új év kezdetén orszá­gos körútra indul a Kínai Népköztár­saság területén és beszámol a lakos­ságnak a kongresszus lefolyásáról és határozatairól. Vu Sin Csüan Pekingbe érkezett » T­ ü Siu Csinn — aki a Kínai Nép­­köztársaság küldött« volt az ENSZ Biztonsági­­Tanácsában a Tajvan elleni fegyveres agresszió vádjának vitáján szombat délután Csiao Kuan­­tan tanácsadó társaságában Pekingbe ér­kezett. A küldöttség fogadására megjelent Ktío Mo Zso miniszterelnökhelyettes, ♦óbb magasrangú személyiség és n­épi szervezetek több mint kétszáz képviselője. Kuo Mo Zso üdvözlő­ bé­kéjében kijelentené, hogy a Kínai Népköztársaság küldötte vállvetve harcolt a szovjetküldöttekkel és meg­semmisítő csapást mért az USA és csatlós állam­aiink diplomáciai front­jába. »Bár a Biztonsági Tanács — az amerikai imperialisták nyomására — elvetette igazságos indítványunkat, a világ népei tisztán láthatták, hogy az Egyesült Államok agressziós: hata­lom, amelyet m­eg kell büntetni és el is nyeri büntetését« — mondotta. Kuo Mo 2*o üdvözlő szavab­­an Sim Csuan a megjelentek lelkes ünneplése közepette köszönte meg. »Mi a kínai nép követelését terjesitettük elő a Biztonsági Tanács előtt — mondotta. — Bár az amerikaiak mesterkedései köv kéztében a­ kínai nép észszerű ki .. iságait • teszt.. MUk,­*v&p&nk tgd*­­ságos ügye megnyerte a Szovjetunió és a népi demokratikus országok támo­gatását az ENSZ-ben, valamint a vi­lág valamennyi népének és Amerika békeszerető népének támogatását és helyeslését is. A koreai népi hadsereg főparancsnokságának hadijelentése A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság népi hadseregének főparancs­noksága közli december 29 én. A népi hadsereg egységei valamennyi frontszakaszon folytatták harci tevé­kenységüket az amerikai és délkoreai csapatok ellen. A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság népi hadseregének főparancs­­­­oksága jelenti december 30-én. A népi hadsereg egységei a kínai önkéntesek egységeivel együtt vala­mennyi arcvonalon folytatják támadá­sukat és kiűzték az ellenséges csapa­tokat a 38. szélességi foktól északra fekvő területről. Az ennek a terület­nek felszabadításáért vívott harcok folyamán a népi hadsereg egységei nagyszabású katonai sikereket értek els súlyos veszteségeket okoztak az ellenségnek emberben és hadianyagban is jelentékeny zsákmányt ejtettek. A néphadsereg Kanyon tartomány­ban küzdő egységei a december 6 től december 27-ig terjedő időszakban je­lentős sikereket értek el. A harcok fo­lyamán meghalt, vagy megsebesült az ellenség több mint 3500 katonája és tisztje, fogságba esett 1262. A zsákmány a következő: 59 külön­böző kaliberű és tpusú ágyú, 3 roham­­löveg, 29 tank, 10 páncélkocsi, 147 gép­kocsi, 110 könnyű és nehézgépfegyver, 740 különböző rendszerű géppisztoly és puska, 5 rádiókészülék, 104 külön­böző kaliberű légelhárító fegyver,­ 120.074 töltény és egyéb zsákmány. Az ellenség 3 repülőgépét lelőtték. December 29-én a népi hadsereg lég­­elhárító egységei Phenjan körzetében ugyancsak lelőttek egy ellenséges re­pülőgépet. A koreai népi hadsereg főparancsnoksága jelenti: Ongcsin, Színműk, Nancson és Keszon felszabadult A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság népi hadseregéne­k főparancs­noksága közölte december 31-én. A népi hadseregnek a nyugati part­vidéken működő egységei felszabadí­tották a sztratégiailag fontos Ongcsin (Onszin) városát és az egész ongcsini félszigetet. Az újonnan felszabadított körzetek­ben megkezdték munkájukat a népi bi­­zottságok és a társadalmi szervezetek. A felszabadított körzetek lakossága lel­kesen köszöntötte a népi hadsereget és tevékenyen részt vesz az újjáépítési munkákban. A népi hadsereg légvédelmi tüzérsége december 6-tól 27-ig tizenhárom ellen­séges repülőgépet lőtt le A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság népi hadseregének főparancs­noksága közli január 1-én. A szépi hadsereg egységei a kínai ön­kéntesek egységeivel együtt valameny­­nyi frontszakaszon folytatják előre­nyomulásukat. A népi hadseregnek a 38. szélességi fok térségében tevé­kenykedő egységei hatalmas nyomást gyakorolnak az ellenség makacs ellen­állást kifejtő csapatainak állásaira és egyes frontszakaszokon, áttörve az el­lenség védelmi vonalait, előrenyomul­nak. A népi hadseregnek ezek az egy­ségei, amelyek felszabadították az olyan fontos sztratégiai csomópontokat, mint Szinmak (Szinmaku), Nancson (Nan­­szenten) és több más térséget, foly­tatva az előrenyomulásukat Keszon (Kaidze) irányába, áttörték az ellenség védelmi vonalait, visszavetették és megsemmisítették azokat az amerikai csapatokat, amelyek ebben a térségben makacs ellenállást fejtettek ki. Ennek a támadásnak következtében a népi hadsereg egységei teljesen fel­szabadították Keszon (Kaidze) várost és környékét. A népi hadsereg egységei a harcok folyamán ebben a térségitm vesztesé­geket okoztak az ellenségnek, ember­ben és technikai felszerelésben. Sok zsákmányt ejtettek. A népi hadsereg­nek azok az egységei, amelyek fel­szabadították Keszon (Kaidze) várost, folytatják támadásaikat. 2 1951 JANUÁR 9, SZERDA Hősi halottainkkal szembeni széks­ köte­­sségünk, hogy még nagyobb lendülettel, elszántsággal dolgozzunk és harcoljunk tovább Eltemették a tatabányai szerencsétlenség áldozatait Tatabányára mélységes gyász bo­rult. Egy szörnyűérejű sujtólégrob­­banás nyolcvanegy bányászt, a szo­cialista építés, a békeharc nyolcvan­egy kalandját döntötte ki a sorból. Azok a vörös zászlók, amelyeket szocialista építőmunkánk ünnep­napjain vidáman lengetett a szél, ma fekete szegéllyel gyászolják a hősi halottakat. Drága bányász elvtársainkat az egész ország, minden dolgozó szíve legmélyéből gyászolja. Rákosi elv­­társ s a Párt Központi Vezetősége hatalmas vörös koszorújával az egész Párt mond búcsút forró sze­retettel hűséges bányászharcosai­nak. A kormány, a szakszervezetek, a Néphadsereg koszorút az egész szocializmust építő dolgozó magyar nép együttérzését hozták el Tata­bányára. A VII. akna gyászba öltözött tornya mellett nyugosznak a kosi hatoltak. Mindennél nagyobb áldozatuk ha­talmas kötelezettséget jelent vala­mennyiünk számára. A kommunis­ták számára, akiknek a Párt éleséti harcosai helyett is helyt kell álla­mok. Dolgozó népünk kormánya számára, amely messzemenően gon­doskodik a családtagok, a gyerme­kek jelenéről, jövőjéről, boldogulá­sáról. Bányászaink számára, akik­nek nevében Varga Barnabás elv­­társ ígéretet tett: »Minden erőnk­kel és tudásunkkal tovább visszük a harcot.­ Ezt a kötelezettséget hagyták ránk drága tatabányai bányász­hőseink. Nyugodt pihenésüket, gyer­mekeik ragyogó jövőjét csak úgy biztosíthatjuk, ha még keményeb­ben, fegyelmezettebben, odaadób­­ban helytállunk a szocialista építés frontján. Csak ez törölheti és törli is le a gyászolók szeméről a köny­­nyet és csillogtatja meg az ő szá­mukra is, éppúgy, mint valameny­­nyiünk számára a boldog, ragyogó, szocialista jövőt, építenünk és védelmeznünk, az elsiúny­­iakkal szembeni szent kötelességünk. A legnagyobb tiszteletet emléküknek akkor adjuk meg, ha a sorból kiesette­ket pótolva, erőinket, tudásunkat­ meg­feszítve, még nagyobb lendülettel, el­szántsággal dolgozunk és harcol­un­k tovább. A Párt Központi Vezetősége nevében fogadom itt, a meghalt bányá­szok sírjánál, hogy rájuk gondolva, még magasabbra emeljük a munkás­­osztály szent zászlaját, amely alatt ők is éltek, dolgoztak és harcoltak, győ­zelemre visszük a nagy ügyet, amelyért dolgoztak és életüket áldozták . Munkástársaim, elvtársik, elv­társnők! Legyetek erősek, állhatato­sak és szilárdak. Mutassátok meg ba­rátnak és ellenségnek egyaránt, hogy a bányászok hősi népe és a dicsőséges munkásosztály, e szerencsétlenség nyo­mán, bár szívükben gyász van, még kem­ényebben, még eredményesebben dolgozó és harcol, mégy előre új har­cok, új győzelmek fele Szerencsétlen­ség és, bab­ét­­té törjön ideg minket, tegyen még acélosabbá bennünket, erősítsen meg minket hitünkben és el­szántságunkban, abban az eltökéltsé­günkben, hogy szabad életünket, bé­kénket tűzön-vízen át, minden nehéz­ség leküzdésével győzelemre visszük. — Ezek az én búcsúszavaim, ezek­kel, harcos bányásztestvérei­nk szelle­mében, búcsúzom Pártom nevében el­hunyt testvéreinktől. Meghajtjuk em­lékük előtt a Párt zászlaját — fejezte be beszédét Kádár János. A bánya- és energiaügyi minisztérium mély fájdalommal jelenti, hogy Tatabányán, a XII. számú aknán 1950 december 30-án éjjel, eddig még részleteiben ki nem derített okból, súlyos sujtólégrobbanás történt, melynek S1 hős bányász esett áldozatul. A mentési munkálatok a szerert­­csét­ersség után haladéktalanul megindultak s a mentésben részvevők a munkálatokat a legnagyobb önfeláldozással végezték. Ennek köszönhető, hogy 14 bányász életét sikerült megmenteni. A bányaszerencsétlenséget követően a Magyar Dolgozók Pártjá­nak és a Magyar Népköztársaság film­sz­ertanácsának képviseletében a helyszínre utazott Gerő Ernő elvtárs főtitkárhelyettes, államminiszter, Vas Zoltán elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, az Országos Tervhivatal elnöke és Czottner Sándor elvtárs, a Központi Vezetőség tagja, bánya- és energiaügyi miniszter. A vizsgálat a szerencsétlenség pontos okának felderítésére tovább folyik. A minisztertanács a bányaszerencsétlenség áldozatait a Magyar Népköztársaság hősi halottainak nyilvánítja és temetésükről állami költségen gondoskodik. A kötelességük teljesítése közben hősi halált halt bányászok hozzátartozóinak a minisztertanács családonként 2000 forint gyorssegélyt utalt ki és elhatározta, hogy az özvegyeknek járó nyug­díjon felül, az összes árvák neveltetését 18. életévük betöltéséig állami költségen biztosítja. A munka hősi halottainak temetése Kedd délben a tatabányai újtelepi temetőben helyezték örök nyugalomra a tatabányai bányaszerencsétlenség hősi halottéit. A temetésen megjelen­tek: Gerő Ernő, Révai József, Kádár János elvtársak, a Magyar Dolgozók Pártja főtitkárhelyettesei, Rónai Sán­dor elvtárs, az El­nöki Tanács elnöke, Dobi István, a minisztertanács elnöke, Iozsvár N sándor egytárs,­­bánya- és energiaügyi miniszter, Apró Antal elv­társ, a SZOT főtitkára, Péter Gáttor elvtárs, altábornagy, az Államvédelmi Hatóság vezetője, Havrám István elv­társ, a bányászszakszervezet főtitkára, Osztrovszky György elvtárs­, a Terv­hivatal énekhelyettese, Párdi Imre elv­társ, a komárom megyei pártbizottság titkára, az MDP tatabányai szervezeté­nek, a helyi hatóságoknak, szakszerve­zeteknek és tömegszervezeteknek kép­viselői, a tatabányai szénmedence dol­gozói. A hírek előtt a néphadsereg, az Al­atrsvédellmi Hatóság és a rendőrség díszszakaszai sorakoztak fel. Csajkov­szkij gyászikolonján­ak hangjai után Kádár János elvtárs az MDP Köz­ponti Vezetősége szevében búcsúztatta a munka hősi ha­tot­tait. A szerencsétlenség híre gyásszal tölti el égési dolgozó népünket . A megrendítő súlyos Szerencsét­lenség, amelynek áldozattal esett 81 tatabányai bányász dolgozó, gyászbá­­borított számos családot. A munka hősi halottai között fiatalok, m­eglettkorúa­k és idősek is vannak. Ki testvérét, ki szülőjét, ki élettársát gyászolja az el­hunytakban. De a szerencsétlenség híve a közvetlen rokonokon túl, mély gyás­­­szal tölti el egész munkásosztályunkat, egész dolgozó népünket. Bányász­­testvéreink halála mély gyásszal és együttérzéssel tölti el munksosztá­­lyátok kieső pártját, harcos vezetőnket, a kommunisták százezres tömegeit ha­zánkban, a Magyar Dolgozók Pártját. —­ Elhunyt hány­ásztest­véreink a munka hősi halottai. De bennük nem­csak a termelés frontjáról kiesett dol­gozókat gyászolja Pártunk, hanem drága elvtársainkat, a munkásosztály forradalmár harcosait is. A magyar kontinunistáknak, Pártunknak harca — mint Rákosi elvtárs mondotta —, az illegalitás viszonyai között éppen úgy, mint a felszabadulás óta. Pártunk egész története során összeforrott, egy volt a bányászság legjobjainak harcával Az elnyomás évei alatt a bányászok legjobbjai, nehéz harcot vívó Kommu­nista Pártunkkal együtt, hirdették a re­ményt, a megtörhetetlen hitet, a mun­kásosztály szívében élő nagy remény­séget, a munkásosztály szocialista ha­zája, a nagy, dicsőséges Szovjetunió és Sztálin elvtárs iránt. Boldog szív­vel köszöntötték a hajnal hasadásét, hazánk, munkásosztályunk felszabadu­lását, Sztálin fiainak, harcosainak el­jövetelét.­­ És azóta, 1945 április 4-e óta, Pár­tunk minden harcában, a szárnyakat kapott rmunkásosztály küzdő seregében, az első sorokban ott meneteltek bá­ny­ász testvéreink, közöttük, ebben a nagy szerencsétlenségben most elhunyt dölgöskezű, harcos bányásztestvé­­reink is. — Emléküket gyászoljuk és kegye­lettel megőrizzük. De do­gozunk és har­colunk tovább. Küzdenünk kell, ment elhunyt bányásztestvéreink özvegyei, árvái,a hátrahagyottai boldogabb jövőjét Hősi Imi Alt halt testvéreink emléke az előttünk álló nagy felad­atok megoldására kötelez A Magyar Népköztársaság minisz­­tertanácsa ■ nevében Czöllner Sándor elviéire bánya- és energiaügyi hiisz­­ter beszélt. " A Magyar Népköztársaság kor­mánya nevében veszek búcsút a mu­­ka frontján elhunyt bányász hősi halottak­tól — mondotta. — A Magyar Népköztársaság kormánya legmélyebb részvétét fejezem ki asoknak a bá­nyászcsaládoknak, akiket ez a szeren­csétlenség érint. A hős bányász-halot­tak a nemzet halottai. Az özvegyeket és árvákat biztosítom arról, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya messzemenően gondoskodni fog­ítleg élhetésükről, a gyermekek felnevelé­séről.­­ Ma még nem tudjuk határozot­tan megállapítani, hogy ezt a szeren­csiellenséget mi okozta, de folyamat­ban van a legszigorúbb vizsgálat, amelynek ki kell derítenie a szeren­csétlenség okát. Mindent el fogunk követni, hogy a bányák üzembizton­ságát a legmagasabb fokra emeltük, hogy a lehető legkisebbre csökkent­­sü­k a bányászok életét fenyegető ve­szély­eket.­­ Nagy fájdalom minden magyar dolgozónak, de elsősorban a magyar bányászoknak, társaik ha-lá-’a. Hősi ha­lált halt testvéreink emléke kötelez bérmunkát arra­, hogy ne kisebb, hanem még nagyobb részt vállaljunk az előt­tünk álló nagy feladatok megoldásá­ból. — Itt ezeknél a koporsóknál, halott testvéreink szent emléke előtt, az ő szellemükben fogadjuk meg, hogy a dolgozók életét — minden nehézséget leküzdve — szebbé fogjuk tenni. — Búcsúzom főjetek, drága bányász­­tert­véreim, a szócfak­ómiást építő murfea hősi halottai. A Magyar Nép­­köztársaság kormánya, ez egész ma­gyar dolgozó nép szivébe zárt bérle­teket és örökre meg fogja őrizni hősi emléketek. Ezután Varga Barnabás elvtárs, Kossuth-díjas sztahanovista vájár, Tatabánya és az egész ország bányá­szai nevében vett búcsút a hősi Halot­taktól . Mi, bányászok, még sohasem vol­tunk olya­n megbecsült emberek, olyan megbecsült tagjai a társadalomnak, mint a felszabadulás óta egyre fejődő nép­ demokratikus országunkban — mondotta, majd így folytatta: — Most, itt sírotoknál fogadalmat teszü­­k arra, hogy minden erőnkkel és tudásunkkal tovább esszük a harcot. Helyetekbe állunk drága barátaink. Vá­lvetve, szi­aszilárd helytállással és kemény akarattal visszük előre a Szo­cializmus építését, hazánk, népünk boldogabb jövőjét. Fogadjuk, hogy mindennapi munkánkban, termelésünk fokozásával erősíteni fogjuk a népek szabadságáért harcoló em­bermiliók szilárd béketáborá­t, amelyet a Ha­tal­mas Szovjetún­ió vezet. Fogadjuk, hogy azokat a feladatokat, amelyeket győzelmeink szervezője és vezetője, a Magyar Dolgozók Pártja és annak bölcs vezére, Rákosi Mátyás elvtárs elénk tűz, maradéktalan­, teljesítenni fogjuk. Ezután dr. Kriegter Gyöngy esperes­plébános gyászszertartást végzett el és gyászbesz­édet mondott a síroknál. A gyászszertartás végeztével az In­­ternacionálé és a Chopin-gyészinduló hangjai mellett leeresztették a kopor­sókat a sírok.na, amelyeket csakhamar belepett a koszorúk tömege. Rákosi Mátyás elvtárs, az MDP fő­titkára -hatalmas vörös koszorút kül­dött, amelyet Gerő Ernő elvtárs, fő­titkárhelyettes helyezett el. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőcége nevében Kádár János és Révai József elvtársak, főtitkárhelyettesek, az El­nöki Tanács és a kormány nevében Rónai Sándor elvtárs, Dobi István és Czottner Sándor elv­társ, a SZOT ne­vében Apró Antal elvtárs, a Bánya­ipari Szakszervezet nevében Havrán István elvtárs, a néphadsereg nevé­ben Supka Kálmán elvtárs, őrnagy koszorúzták meg a sírokat.

Next