Népszava, 1951. február (79. évfolyam, 26-49. sz.)

1951-02-01 / 26. szám

NÉPSZAVA Kedden nyílt meg a Német Demokratikus Köztársaság Népi Kamarájának rendkívüli ülése Berlinben. A napirend egyetlen pontjaként Grotewohl elvtárs miniszterelnök ismertette a Német Demokratikus Köztársaság kormányának nyilatkozatát egy össznémet alkotmányozó tanács létesítéséről. Az üléstermet a Népi Kamara történelmi jelentőségű ülésére a Német Demokratikus Köztársaság feketevörös-arany zászlóival díszítették. A Szovjet Ellenőrző Bizottság képviselője, valamint a Német Demokratikus Köztársaság kormányánál akkreditált diplomáciai missziók vezetői is megjntak az ülésen. Megnyitó beszédében Dieckmann elnök utalt a Népi Kamara rendkívüli ülésének jelentőségére, majd átadta a szót Otto Grotewohl miniszterelnöknek. Grotewohl elvtárs a többi között a következőket mondotta: — Felkértem a Népi Kamara elnökségét, hívja össze a mai ülést, hogy Bafkanam legyen állást foglani Adenauer szövetségi kancellár január 15-i nyilatkozatával kapcsolatban. — 1950 november 15-én, a Népi Kamara előtt ismertetett kormánynyilatkozatomban poltikánk elsőrendű feladataként a békéért folyó harcot jelöltem meg. A prágai külügyminiszteri értekezletnek a béke megvédésére és a német egység helyreállítására vonatkozó konstruktív terveivel kapcsolatosnyilatkozatomban hangsúlyoztam, hogy ez a békés út sikerrel követhető, amelynyiben minden oldalról megértő készség nyilvánul meg a békés és demokratikus célok követésére. Az össznémet alkotmányozó tanács létrehozása nem csupán Németország egységének helyreállítása felé jelentene döntő lépést, hanem jelentősen hozzájárulna az Európa békéjéért, az újrafelfegyverzés ellen folyó harchoz. A Német Demokratikus Köztársaság kormányának ezért szándékában áll — mondottam akkor — megtenni a szükséges lépéseket, hogy megindulhassanak a tárgyalások Kelet- és Nyugat- Németország képviselői között. — Még Blücher bermi kancellár is kénytelen vöt-Stuttgartban «Bennem!: ■ A világnak tisztában kell lesnie azzal, hogy a német nép kilencvenkilenc százaléka ellenzi az újrafelfegyverzést.« — Ez tényleg így van. Ezt megerősítik a Németország minden részéből, a lakosság minden rétegéből nap-nap után hozzám és tudomásom szerint Adenauer úrhoz is érkező üzenetek. — Adenauer úrhoz intézett évelem visszhangja egyértelműen bizonyítja, kezdeményezésünk megfelel népünk akaratának és hogy ez szükséges volt ahhoz, hogy kiutat találjunk népünk kényszerhelyzetéből. Adenauer úr hét hétig hallgatásba burkolózott, hogy 1951 január 15-ért végül nyilatkozatot tegyen egy sajtóértekezleten. hozzámntézett levelemet nem válaszolta meg. Adenauer úr nyilatkozatában egyszer,v.n nemet mond: nemet a Német Demokratikus Köztársaság kormányának és a német népnek. Adenauer úr nyilatkozatából teljesen nyilvánvalóvá válik: — Adenauer úr nem csupán a Német Demokratikus Köztársasággal akarja a megbeszélést elkerülni, hanem egyáltalában nem akarja, hogy össznémet megbeszélés jöjjön létre. Ebbéli buzgalmában nem veszi észre, hogy az össznémet eszmecsere máris folyamatban van és ezen Adenauer úr nyilatkozata nem változtatnak Adenauer úr hét héten keresztül hallgatott, de a tények beszéltek. Nyugat - Németország egyenes irányban halad a kovinizmus, a revizionizmus, a militarizmus politikája felé. Ervnek az útnak a végén a polgárháború és egy újabb világháború áll. Mi történt Adenauer hallgatásának hét hete alatt? — A bonni belügyminiszter bejelenti a gépesített »határvédelem« létesítését. — A bonni kormány egy légvédelmi törvény kibocsátását jelenti be. Errenek is valamennyi volt kaszárnya és repülőtér lefoglalását és visszaállítását az 1945 előtti állapotba Nyugat- Németországban. Schaeffer bonni pénzügyminiszter kijelentette, Bonn huszonkét motorizált hadosztályt, közöttük tíz páncélos hadosztályt fog felállítani. Adenauer egy amerikai hírügynökség tudósítója előtt kijelentette, hogy a német haderő a »tettes egyenjogúsítás alapján« kéz bekapcsolódni az atlanti hadseregbe, amerikai főparancsnokság alatt.■=‡ Az atlanti tanács, Bons hozzájárulásával, derítést hozott Brüsszelben nyugatnémet hadsereg felállításáról, a nyugatnémet ipar átállításáról háborús termelésre és főparancsnokká nevezte ki Eisenhower amerikai tábornokot. A bonni parlament törvény útján felhatalmazta a kormányt az ipari termelés átszervezésére a fegyverkezés érdekében. A nyugatnémet nehézipar képviselői Hamburgban »fegyverkezési hivatalt« állítottak fel, amely szoros kapcsolatban áll az Atlanti államok hadiiparával. Adenauer at közli, hogy Speidel és Heusinger fasiszta tábornokokat bevonják a nyugatnémet zsoldos hadsereg létesítésére irányuló tárgyalásokba. — Aschaffenburgban, Würzburgban, Kitzingenben, Bambergben, Bayreuthban, Nürnbergijein, Fürthben és sok más nyugatnémet városban amerikai parancsra egész városrészeket ürítenek ki a megszálló csapatok részére. — Benn kormánykörökben a bonni alaptörvény 4. cikkelye harmadik szakaszának eltörléséről tárgyalnak. — Ez a harmadik szakasz a következőket mondja: »Senkit sem szabad lelkiismerete ellen fegyveres katonai szolgálatra kényszeríteni.« — Hogyan egyeztethető össze ezekkel a tényekkel Adenauer úr kijelentése, emely szerint a bonni kormány tartózkodott minden katonai intézkedéstől? — 1951 január 22-én dr. Adenauer szövetségi kancellár Bad Hamburgba íreszt, hogy ott Eisenhower amerikai tábornokkal, az abanji hadsereg főparancsnokával egy asztalhoz üljön és — »lesikadhatatlan« feltételek nélkül — haditamácskozást folytasson. 1951 január 16-án ugyanez a K. Auerway szövetségi karcellár visszautasította, hogy egy asztalhoz üljön Grotewohl német miniszterelnökkel béketárgyalást folytatni. — Adenauer úr téved, ha azt teszi, hogy a német nép megelégszik nyilatkozatával és az abban foglalt feltételekkel és vádaskodásokkal, az öasznémet tárgyalások helyett. Az ellenállás Nyugat-Németország újrafelfegyverzése ellen a német nép központi kérdése tett. Ma a németek milliói készek arra, hogy megakadályozzanak egy újabb háborút német földön, egy némettestvérháborút. A németekben szörnyülködést és utálatot, keltenek az amerikaiak cselekedetei Koreában. Nemi csoda tehát, hogy Nyugat- Németországban egyre növekszik az ellenállás az újrafelfegyverzéssel szemben. — Németország kettéosztása kedvez az újrafelfegyvezésnek. Németország kettéosztása ezért a háborúhoz vezeti. Németország egysége békét és építést jelent. Ezután Grotewohl elvtárs Adenauernak azt a hazug állítását cálfolta meg, mely szerint a bonni bábkormány 1950-ben kísérletet tett volna a német egység helyreállítására és megállapította: a német egység és a béke problémája nem az elmúlt évben merült fel,, mert Németország kettéosztottsága az iriiperialisták és német csatlósaik politikájának következménye. Grotewohl elvtára ezután vázola az imperialisták németországi politikájának különböző állomásait, a Nyugat - Németország háborús hídfővé történő kiépítésére irányuló erőfeszítéseiket. A továbbiaikban Grotewohl elvtárs pontról pontra megcáfolta azokat az »érveket«, amelyeket Adenauer sajtónyilatkozatában mint ez esetleges, tárgyalások , elengedhetetlen« feltételed sorolt fel. Hangoztatta, hogy jóllehet Adenauer a német választásokat a megszálló hatalmak ügyének tekinti, a szabad, titkos össznémet választások előkészítése a német nép ügye. Ismételten javasolta, hogy üljenek össze és tanácskozzanak a szabad, általános, egyenlő, titkos és közvetlen választások előkészítéséről és végrehajtásáról. Adermuernak a Német Demokratikus Köztársaság békevédelmi törvénye elleni kirohanására válaszolva Grotewolff elvtárs hangsúlyozta, hogy ez a törvény súlyos büntetést szab a háborús propagandára és a militarista tevékenységre. A német népnek védekeznie kell a háborús uszítók ellen és éppen ezért helyes lenne egész Németország számára érvényes béketörvényt hozni. Az Odera-Neusse halál kérdésével kapcsolatban Grotewoid, leszögezte: Az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és a Szovjetunió kormánya — amelyekhez később Franciaország csatlakozott — a potsdami határoztokban 1945 augusztus 2 án az Odera- Nelaso vonattól keletre fekvő »volt néhái területeket« « lengyel állam közigazgatása alá helyezték. Ezzel egyidejűleg megegyeztek abban, hogy visszatelepítik Németországba a »Lengyelországban maradt német Lakosságot«. Egyetlen nyugati hatalom, egyetlen nemzetközi értekezleten sem vetette fel e határ revíziójának a kérdését — mondotta. Grotewohl elvtárs ezután azokkal a manővereikkel foglalkozott, amelyeket az imperbeilleta hatalmak Lengyelország tryugati halácainakvégleges megállapításával kapcsolatban folytattak s amelyek az érdekeit népek uszítására s egy újabb világháború lerobbantására irányultak és leszögezte: legfőbb ideje volt, hogy az érdekelt szomszéd népek végre maguk küszöböljék ki kapcsolataiknak ezt a tűzfészkét . Az amerikaiak által kezdeményezett revíziós politika — mondotta ezután — egyedül a németek felhajtására szolgál, hogy őket a határkérdésben is függővé tegyék a nyugati hatalmaiktól. — Mi eltapostuk a háborúnak a tűzfészkét, mert békehatárra van szükségünk. Soha többé nem szabad a német és a lengyel népet egymás ellen uszítani. Minden németnek tisztában kell lenni, hogy minden kísérlet ennek a terrorkérdéssek revíziójára, új háború felidézését jelenti. Nem kérdéses, hogy ez a háború Németország földjén játszódnék le és hogy általa Németország elpusztulna. A népi rendőrséggel kapcsolatban Grotewohl elvtárs hangsúlyozta: " A népi rendőrség kizárólag a Német Demokratikus Köztársaság rendjét és belső biztonságát szolgája. Nyugat- Németországban ezzel szemben a rendőrséget katonasággá változtatják, amely hadgyakorlatokon vesz részt az amerikaiakkal együtt. Tudják meg azonban Németország nyugati részében, hogy mi készek vagyunk tárgyalni — még Németország egységének helyreállítása előtt is — a kéeti és természetesen a nyugati rendőrség erejéről, jellegéről és fegyverzetéről. . — Ha mi is Adenauer példájára járnánk el — mondotta végül Grotewohl elvtárs —, akkor könnyű lett volna egész sor feltételt szabnunk. Levelében szándékosan mellőztem minden ilyen igényt. Semilyen feltételt nem szabtam. Levelem éppen ezért keltett olyan hatalmas visszhangot Németország minden részében. Mindenki megérezte, hogy őszintén óhajtjuk a békét. A laikusság koréban támadt visszhang arra kötelez bennünket, hogy ne hátráljunk meg a megértésre irányuló fáradozásainkban . A Német Demokratikus Köztársaság kormánya változatlanul azon az állásponton van, hogy a béke megőrzése, a békeszerződés megkötése, Németország egységének helyreállítása és a megszálló csapatok kivonása mindenekelőtt a német nép belső megegyezésén múlik. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya el van szabva, hogy Adenauer úr kijelentései ellenére is lankadatlanul folytatja fáradozásait a megegyezés érdekében. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya változatlanul vallja, hogy a német nép életfontosságú érdekeinek megvalósulásához vezető út az össznémet alkotmányozó testület megalakítása, Kelet- és Nyugat- Németország képviselőinek paritása alapján Mivel számunkra a nép akarata a legfelsőbb törvény, azért hívtuk össze a Népi Kamara jelen ülését. — Kérem a Népi Kamarát, komolyan vizsgálja meg, tárgyalja meg és döntsön, milyen lehetőségek vannak arra, hogy megvalósítsuk minden német legtöbb óhaját: hazánk egységének helyreállítását és a béke megőrzésének biztosítását.■ Ebben a komoly órában semmi sem lehet fontosabb, mint az, hogy a Német Demokratikus Köztársaság Népi Kamarája az egész német nép szószólójává legyen, hogy ezáltal ne maradjon kihasználatlanul a legcsekélyebb lehetőség sem a történelem parancsának megvalósítására: Németek, üljetek le egy asztalhoz! A képviselők szűnni nem akaró lelkesedéssel fogadták Grotewohl elvtárs szavait, akinek beszédét több esetben szakították félbe helyeslő felkiáltások Dieckmann elnök ezután egy órája félhessék ttolta az ülést, hogy lehetőséget adjon a pártcsoportoknak állásfoglalásra a kormánynyilaltkozathoz. Szünet után Dieckmann elnök bejelentette, hogy a parlamenti pártcsoportok a szünet alatt megegyeztek egy közös nyilatkozat szövegében, amelyet végleges döntés céljából a Ház elé terjesztenek. Dr. Straux professzor, képviselő, a Német Tudományos Akadémia elnöke felolvasta a közös nyilatkozatot, amely bevezetőben ismerteti Grotewohl elvtárs 1950 november 30-án az össznémet alkotmányozó testület megalakítása érdekében Adenauerhez intézett levelét, majd a következőket mondja: Dr. Adenauer 1951 január 15-i sajtóértekezletén tett nyilatkozatában visszautasította a Német Demokratikus Köztársaság kormányának javaslatát. Ezzel bebizonyította, hogy a revans és a militarizmus politikáját folytatja, amely elkerülhetetlenül katasztrófába vezeti a német népet. Ezzel a revanspolitikával és Nyugat-Németország militarizitásával azt bizonyítja, hogy nem tudja megvédeni a német nép nemzeti érdekeit, mert szorosan kapcsolatban áll a külföldi imperialista háborús gyújtogatókkal. A német férfiak és nők tudatában vannak annak a nagy veszélynek, amely a remilitarizálás és a háborús készülődések révén fenyegeti őket. A német nép a béke megtartását és Németország egységének helyreállítását kívánja. Ezért követeli népünk minden erő megfeszítését, hogy létérdekeinek figyelembevételével megvalósuljon a németek egyesítése. A Német Demokratikus Köztársaság Népi Kamarája tehát a német nép akaratának megfelelően azzal a javaslattal fordul a Német Szövetségi Köztársaság parlamentjéhez, hívjanak egybe közösen egy össznémet alkotmányozó testületet, hogy megegyezzenek minden olyan kérdésben, amelyet meg kell oldani a béke biztosítása és Németország egységének helyreállítása érdekében. A Német Demokratikus Köztársaság Népi Kamarája késznek nyilatkozik a becsületes egyetértés szellemében folytatni a tárgyalásokat azokról a kérdésekről, amelyek összefüggésben állnak az össznémet alkotmányozó testület megteremtésével és feladataival. Késznek nyilatkozik olyan kérdések megvitatására is, amelyekre Adenauer január 15-i nyilatkozatában utalt, mégpedig: 1. A Német Demokratikus Köztársaság képviselői az össznémet alkotmányozó testületben jogosultak arra, hogy konkrétan tárgyaljanak a Németország egyesítésének feltététeire vonatkozó javaslatokról, különösen azokról, amelyeket Adenauer úr nyilatkozatában megemlített és amelyek az államjogi rend megteremtésére, az egész Németországra vonatkozó szabad kormányforma megteremtésének kérdésére, valamint az emberi jogok védelmére és a béke megtartására vonatkoznak; 2. a Német Demokratikus Köztársaság képviselői az össznémet alkotmányozó testületben jogosultak arra, hogy Nyugat-Németország képviselőivel abékevédelmi törvénye megváltoztatásáról tárgyaljanak abból a célból, hogy az új törvény érvényességét egész Németországra kiterjesszék; 3. a Német Demokratikus Köztársaság képviselői jogosultak arra, hogy az össznémet alkotmányozó testület első ülései során tárgyaljanak egész Németország rendőrségének — így a Német Demokratikus Köztársaság néprendőrségének is — számszerű erejéről, felfegyverzéséről és állomáshelyenkénti elosztásáról. A Német Demokratikus Köztársaság kész még a német egység helyreállítása előtt csökkenteni rendőrségének létszámát, közösen megállapított, N'M.nai-Németországra is kötelező mértékben; 4. hivatkozva Adenauer úr nyilatkozatára, amely szerint a szövetségi kormány eddig tartózkodott minden katonai intézkedéstől és hogy a béke biztosítására törekszik Németországban — a Német Demokratikus Köztársaság képviselői az össznémet alkotmányozó testületben jogosultak arra, hogy a Szövetségi Köztársaság képviselőivel együtt az egész német nép nevében közös nyilatkozatot tegyenek, amely Németország remilitarizálásának és a bármilyen formában álcázott német katonai alakulatoknak a betiltását célozza. Egyidejűleg a német hatóságok és a német nép egységes akaratából meg kell hozni a szükséges ellenőrző intézkedéseket, hogy biztosítsák a betiltás végrehajtását; 5. a Német Demokratikus Köztársaság képviselői jogosultak a Német Szövetségi Köztársaság képviselőivel együtt az egész Németországra vonatkozó egységes, szabad, általános és titkos választások feltételeit megállapítani; a tárgyalások során mind a bonni kormány, mind a Német Demokratikus Köztársaság képviselői tehetnek javaslatokat, amelyeket figyelembe kell venni; 6. a Német Demokratikus Köztársaság képviselői jogosulak az össznémet alkotmányozó testület ülésein konkrétan megtárgyalni azokat az intézkedéseket, amelyeket Németországnak foganatosítania kell ahhoz, hogy a megszálló hatalmakkal a lehető leggyorsabban létrejöjjön a békekötés és lehetővé váljék a megszáló csapatokkivonása egész Németország területéről; 7. a Német Demokratikus Köztársaság képviselői jogosulak az össznémet alkotmányozó testület ülésein közös intézkedéseket tenni a német belkereskedelem kiterjesztésére és arra, hogy szabaddá tegyék az utat a német ipar termékei számára a világpiacra. Emellett a Német Demokratikus Köztársaság képviselői mindent elkövetnek, hogy a nyugatnémetországi ipar számára elérhetővé tegyék a keleti és délkeleteurópai országok piacait is, hogy ezzel az egész német ipart fellendítsék. A Német Demokratikus Köztársaság képviselői mindenben odahatnak, hogy a német kereskedelemnek ez a fejlődése elsősorban a békeszerető országokkal egyetértésben történjék; 8. a Német Demokratikus Köztársaság képviselői jogosultak arra, hogy az össznémet alkotmánnyozó tanács ülésein más javaslatokról is tanácskozzanak, amelyek Németország egyesítését mozdítják elő békés és demokratikus alapon. A Német Demokratikus Köztársaság Népi Kamarájának képviselői elvárják a Szövetségi Köztársaság parlamentjének képviselőitől, hogy az össznémet alkotmányozó testület egybehívására vonatkozó javasat megvitatása során a német nép félreérthetetlenül kifejezésre juttatott akarata fogja őket vezetni, amely nép követeli a Keleten és Nyugaton élő németek egyetértését a nemzet létkérdéseivel kapcsolatban. A Német Demokratikus Köztársaság Népi Kamarája azt javasolja a Német Szövetségi Köztársaság parlamentjének, hogy mindkét parlament nevezzen ki egyenlő számban képviselőket az össznémet alkotmányozó testület egybehívása gyakorlati kérdésének megvitatására, akik a lehető leghamarabb megkezdhetik tárgyalásaikat Berlinben. E képviselők összejövetelének időpontjában a két parlament elnöke egyezzen meg. A vita befejezése után Johannes Dieckmann, a Népi Kanmra elnöke szavazásra bocsátotta az összes pártcsoportok közös nyilatkozatát. Valamennyi képviselő fölemelkedett helyéről, míg Dieckmann elnök a képviselők éljenzése mellett bejelentette: »A Népi Kamara képviselői egyhangúig elfogadták a Német Demokratikus Köztársaság Népi Kamarájának felhívását a Német Szövetségi Köztársaság parlamentjéhez.« dnMRBmnRi" i« A Német Demokratikus Köztársaság Kormányának javaslata össznémet alkotmányozó tanács létesítése érdekében Grotewohl elvtárs miniszterelnök nagy beszéde a Népi Kamara rendkívüli ülésén A Német Demokratikus Köztársaság Népi Kamarájának felhívása a bonni parlamenthez •. 1031 FEBRUÁR, CSÜTÖRTÖK A demokratikus nemzetközi nőmozgalom vezetői Berlinben Kedden megérkezett a Berlin- Schönefeld repülőtérre Nina Popova örjársnő vezetésével a Demokratikus Nők Nemzetközi Szövetig*... 1. küszöbön álló ülésszakán részvevő héttagú szovjet nőküldöttség. Ugyancsak Berlinbe érkezett Vass Istvánná vezetésével a magyar küldöttség, valamint a Lengyel Köztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Román Népköztársaság nőszervezeteinek küldöttsége, továbbá a francia, belga, holland, olasz, osztrák, luxemburgi, algériai, iráni, tunéziai és az izraeli főküldöttség. A Béke Hívei Svájci Bizottsága tiltakozik a Béke Világtanács ülésszaka genfi megtartásának betiltása ellen A Béke Hívei Svájci Bizottságának titkársága közleményt adott ki, amelyben tiltakozik a svájci szövetségi tanács határozat ellen, amely megtiltja, hogy a Béke Világtanács ülésszakát Génfben tartsák meg.