Népszava, 1951. április (79. évfolyam, 76-100. sz.)

1951-04-21 / 92. szám

WB1 ÁPRILIS 21. SZOMBAT O A negyedik sztálini ötéves terv ragyogó eredményei ékesszólóan bizonyítják a Szovjetúnió erejének növekedését és békeszerető politikáját A szovjet tervjelentés világvisszhangja A moszkvai sajtó több munkásleve­let közöl a háború utáni ötéves terv sikeres teljesítésével kapcsolatban. Mihail Gudomszkij, a leningrádi Emelő- és Szállítóberendezések Gyá­rának egyik lakatosa a Trud című lapban közölt levelében rámutat, hogy a leningrádiak nem csekély mérték­ben járultak hozzá az ötéves terv sikeres teljesítéséhez, új, a háború­­előttieknél tökéletesebb gépek érkeznek Leningrádból a szovjet ország mindet­ részébe, a sztálini építkezések és a moszkvai felhőkarcolók építkezéseinek színhelyére. — A lapokban olvasunk a kapitalista országok munkásainak életéről­­ - folytatja Gudomszkij. — Amerikában —, amely pedig nem érezte a háború súlyát — az egyszerű emberek élet­­színvonala állandóan csökken. Ang­liában és Franciaországban még nem állították helyre a bombázások során rombadőlt házakat. Nálunk egész új városok épültek és már a negyedik árleszállítást hajtották végre. Továbbra is erősítjük a Szovjetunió­­b­a­k, a világbéke bástyájának hatal­mát — írja befejezésül a leningrádi lakatos. Mihail Brezsnyev fejtőgépkezelő, a Rosztov­ kerületi Novosahtinszk váro­sából írt levelében kiemeli, hogy a bá­nyákban a legújabb fejtőgépekkel dol­goznak, hatalmas szállítóberendezé­sek és egyéb gépek működnek. Brezs­nyev közli, hogy bányájában a szén­­kitermelést a háború előtti színvonal­hoz képest megháromszorozták. A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság dolgozói nagy lelkesedéssel tárgyalják meg azokat a hatalmas eredményeket, amelyeket a Szovjet­únió ipara és mezőgazdasága elért. He Den Szuk, a köztársaság népmű­velési és propagandaügyi minisztere kijelentette, hogy a koreai nép örömmel és büszke­séggel fogadja a baráti nagy szovjet népnek a háború utáni, sztálini ötéves terv teljesítésében elért ragyogó sikereit. Pak Den Aj, Nemzetközi Sztálint­­békedíjas kijelentette, hogy az ötéves terv eredményei ékesszólóan bizonyít­ják a Szovjetúnió erejének növekedé­sét és békeszerető politikáját. A Szovjetunió sikerei egyben az egész haladó és békeszerető emberiség sikerei, a béke, a demo­krácia és szocializmus táborának győzelme. A lengyel lapok továbbra is foglal­koznak a Szovjetúnió negyedik (há­ború utáni első) ötéves terve teljesíté­sének eredményeivel. A Glos Pracy című lap »A szocialista gazdaság dia­dala« című vezércikkében hangsú­lyozza, hogy a szocializmus építésének útjára tért országok részére a Szovjet­­únió újabb eredményei lelkesítő példát jelentenek. Ezek az eredmények a fejlődés óriási távlatait mutatják. A szófiai Ozecsesztven Front című­ lap »A békés és alkotómunka diadala« című vezércikkében így ír: „ A bol­f­ár dolgozók, akiket örömmel tölt el a­zovjetúnió minden sikere, őszinte lel­kesedéssel, mint saját sikerüket fogad­ták a Szovjetúnió háború utáni ötéves terve túlteljesítéséről szóló hírt. Minél hatalmasabbá, legyőzhetet­­lenebbé válik a Szovjetúnió, an­nál erősebb a békének, a demokrá­ciának és a szocializmusnak a nagy Sztálin által vezetett tá­bora. Románia dolgozói is lelkes örömmel fogadták a Szovjetúnió háború utáni ötéves tervének határidő előtt történt teljesítését. A szovjet emberek törté­nelmi győzelmének — mondta a bu­karesti Vulkán-gyár munkásainak egyike — minden békeszerető nép örül. A román nép, amely hozzálátott első ötéves tervének megvalósításá­hoz, követi a szovjet emberek példá­ját. C. Stoica, a román minisztertanács helyettes elnöke a Scanteia című lap­ban a többi között ezeket írja: ,az a tény, hogy 1950-ben Lengyelország­ban az ipari termelés több mint har­minc százalékkal, Csehszlovákiában tizenöt százalékkal, Magyarországon harmincöt százalékkal, Bulgáriában huszonhárom százalékkal, Romániá­ban pedig harminchét százalékval emelkedett, csak azzal a támogatás­sal vált lehetségessé, amelyben ezeket az országokat a Szovjetúnió részesíti A szovjet népnek a háború utáni sztálini ötéves terv teljesítésében ara­tott történelmi győzelmei hatalmas anyagi alapot jelentenek a szocializ­mus nagy, diadalmas országa részéről a román népnek nyújtott további test­véri támogatás érdekében. Ez a se­gítség biztosítéka annak, hogy országunk dolgozóinak az első ötéves terv megvalósítására irányuló erő­feszítéseit is siker koronázza. A Német Demokratikus Köztársa­ság lapjai közül a Berliner Zeitung rámutat a Szovjetúniónak a békés gazdaság helyreállításában és fejlesz­tésében, valamint a lakosság anyagi helyzetének továbbjavításában elért nagy sikereire. Kiemeli, hogy mindez szembetűnő bizonyítéka a szovjet gazdaságpolitika békés jellegének. A szovjet dolgozók alkotó kezdemé­nyezésében, gazdaságuk hatalmas fel­lendülésében szembetűnően látható a Szovjetunió ereje. A Der Morgen, a Liberális Demo­krata Párt lapja megállapítja: " Az ötéves terv teljesítése mindenekelőtt azt mutatja, hogy a Szovjetúnió politikája a háború megakadályozásának, a béke biz­tosításának politikája. Az Unitá, az Olasz Kommunista Párt központi lapja hangsúlyozza: Az a közlemény, hogy az ötéves tervet kilenc­ hónappal a kitűzött határidő előtt teljesítették, elvitathatatlanul és meggyőzően bizonyítja, hogy a szo­cializmus országában a munka a né­pek békéjének és anyagi jólétének je­gyében folyik. A szocializmus országa, amely nem ■szenved háborús pszichózistól, min­den területen fokozza termelését és gyorsított ütemben változtatja termé­keny földekké a pusztaságokat. Az ember, a legnagyobb érték, a szocialista állam fejlődésének min­den előnyét élvezi. Mindez a legjobb bizonyítéka annak, hogy a Szovjet­únió a békéért küzd. Hollandia haladó közvéleménye nagy érdeklődést tanúsít a Szovjet­únió háború utáni első ötéves tervének teljesítéséről szóló jelentés iránt. A De Waarheid című lap, amely közölte a Szovjetúnió háború utáni­­első öt­éves tervének eredményeiről szóló je­lentést, szokatlan nagy példányszám­ban fogyott. A De Waarheid című lap a jelentéssel foglalkozva kiemelte a szovjet dolgozók jólétének növekedé­sét. Miközben a nyugati országok ve­zetői esztelen fegyverkezési versenyt folytatnak — hangoztatta a lap — és a munkásosztályt nyomorra kárhoz­tatják, a Szovjetunióban a dolgozók jól táplálkozhatnak és ruházkodhat­­nak, nagy összegeket költhetnek kul­turális igényeik kielégítésére. Az El Plata című uruguayi lap hangsúlyozta, hogy a Szovjetúnió az 1940. évihez viszonyítva hetvenhá­­rom százalékkal fokozta termelését és hogy az ipar fontosabb ágazataiban a kitűzött tervet jelentősen túlteljesí­tették. A Szovjetúnió a legnagyobb villamosenergiatermelő ország Európában Moszkva, április 20. (TASZSZ) A háború utáni ötéves terv teljesíté­séről kiadott jelentéssel kapcsolatban Dmitrij Jimerin elvtárs, a Szovjet­únió villamoserőműveinek minisztere a következőket mondotta a TASZSZ munkatársának: — A Szovjetúnió a háború utáni időkben hatalmas lépést tett előre az ország energiagazdálkodásának fej­­lesztése terén. A villamosenergiatermelés szín­vonala tekinttetében a Szovjetúnió­ is Európában az első­ helyre került, , az energetika fejlesztésének üteme­­ tekintetében pedig a világon az első helyen áll. Meggyőzően tanúskodik erről az a tény, hogy a háború utáni ötéves terv utolsó évében, 1950-ben a Szovjetúnió villamosenergiatermelése 87 százalék­kal haladta meg az 1940. évi szín­vonalát, a tervben előirányzott 70 százalékkal szemben. A háború utáni években — mondotta a továbbiakban Jimerin — a szovjet energetikusok hatalmas munkát vé­geztek. Újjáépítették a háborúban le­rombolt erőműveket az OSZSZSZK-ban, Ukrajnában, B­elorussziában, a Karéi- Finn Köztársaságban, stb. A Lenin nevét viselő dnyeperi vízierőtelepet — amely Európa legnagyobb erőműve — hihetetlenül rövid idő alatt helyreállí­tották és most teljesítőképessége meg­haladja a háború előtti színvonalat. Az elmúlt ötéves tervben nagy figyelmet­­ szenteltek az ország Vízi­­er­ergatartalékai további kihasználá­sának. Egész sor vízierőművet léte­sítettek az OSZSZSZK-ban, mint pél­dául a scserbakovi erőművet a Vol­gáig valamint Üzbekisztánban és Grú­ziában. 1950-ben a Szovjetúnió vízierő­mű­vei két és félszer annyi ener­giát termeltek, mint 1940-ben. A körzeti vízierőművek nagy részét automatizálták. Az utolsó években az automatizálás magasabb fokát kezd­ték alkalmazni: a telemechanikát, vagyis a távolból való irányítást, így például az üzbég energiarendszer egész sor vízierőműve távirányítással működik. A külügyminiszterhelyettesek értekezletének április 19-i ülése Párizs, április 20. (TASZSZ) A külügyminiszterhelyettesek érte­kezlete április 19-én tartotta 33. ülé­sét. Mint ismeretes, Gromiko elvtárs, a Szovjetúnió képviselője a tót meg­előző ülésen elhangzott felszólalásai­ban kijelentette, hogy a három hata­lom által április 1- én javasolt napi­rend első pontjának megfogalmazása lényegében nem különbözik attól a formulától, amelyet a nyugati hatal­mak küldöttségei április 2-án nyúj­tottak be. Az új megfogalmazásban épúgy, mint a régiben, a fegyverzet és fegyveres erők csökkentésének kér­dését üres nyilatkozatokkal intézik el. Gromiko elvtárs arra is rámutatott, hogy nem lehet kielégítőnek tartani semmiféle napirendtervezetet, amely nem tartalmazza az Atlanti Egyez­mény és az idegen területeken levő amerikai haditámaszpontok kérdését. Bár Gromiko elvtárs a megelőző üléseken megtette az említett meg­jegyzéseket a három hatalom képvi­selői által április 17-én benyújtott új napirendtervezet lényegére vonatko­zólag, Jessup, Davies és Parodi a csü­törtöki ülésen tartózkodott minden nyilatkozattól. Gromiko megkérdezte, elfogadhat­ják-e a három nyugati hatalom kép­viselői azt a megfogalmazást a trieszti kérdésre vonatkozólag, ame­lyet nemrégiben a szovjet küldöttség javasolt. Ez a formula így hangzik: ,,az Olaszországgal kötött béke­­szerződés teljesítése a szerződésnek Triesztre vonatkozó részét illetően.* Jessup, az Egyesült Államok kép­viselője, kijelentette, hogy ennek a pontnak a Szovjetúnió küldöttsége ál­tal benyújtott megfogalmazása ellen nincs kifogás, ha *a napirend egészé­ben megegyeznek*. Ezután Parodinak, Franciaország képviselőjének javaslatára elhatároz­ták, hogy az ülést bezárják. A követ­kező ülést április 20-án tartották. A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijelentése A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság néphadseregének főparancs­noksága április 19-én közölte: A néphadsereg egységei a front keleti és középső részén a kínai ön­kéntes­ osztagokkal együtt folyatták kemény harcaikat az ellenség ellen a 38. szélességi körtől északra. Az elmúlt hét folyamán a néphad­sereg egységei a következő vesztesége­ket okozták az ellenségnek: meg­­semmisült vagy megsebesült több mint ötezerkétszáz ellenséges katona és tiszt, közöttük körülbelül kétezer­ötszáz amerikai. Megsemmisült az ellenség tizenegy páncélosa és tizen­három gépkocsija. Az ellenség az em­berben és anyagban elszenvedett hatalmas veszteségek ellenére tovább nyomul előre észak felé. Április 18-án a néphadsereg egységei a nyugati partvidék körzetében az ellenség négy repülőgépét lelőtték. népszava Trieszt népének harca a háborús uszítók és titóista zsoldosaik ellen A KÜLÜGYMINISZTERHELYET­­TESEK PÁRIZSI TANÁCSKOZÁSÁN Gromiko elvtárs joggal mutatott rá, hogy az imperialisták Trieszt kérdé­sében is megszegték az Olaszország­­gal kötött békeszerződést. A békeszer­ződés ugyanis Triesztet szabad terü­letté nyilvánította, amelynek élére kormányzót kellett volna választani. A kormányzó megválasztását követő 135 napon belül a megszálló csapa­toknak ki kellett volna vonulniuk Trieszt területéről. A kormányzó ki­nevezése azonban az imperialisták szándékos huzavonája következtében a mai napig sem történt meg, Trieszt m­ég ma is két megszállási övezetre oszlik: az »A*-övezetre, amelyet arigol-amerikai csapatok tartanak megszállva és a »B*-övezetre, ahol a trialsták az urak. A megszállás fenntartásának célja — mint Gromiko elvtárs rámutatott — ugyancsak nyilvánvaló: Triesztet, ezt a sztratégiai szempontból rend­kívül fontos kikötőt, amelynek birtok­lásáért évtizedek óta marakodik az olasz és jugoszláv imperializmus, az angol-amerikai imperialisták és titóista lakásaik háborús támaszponttá építik ki a Szovjetúnió és a népi demokrá­ciák ellen. Az angol-amerikai és titóista megszállóknak ez a politikája azonban jelentős ellenállásra talál Trieszt népe részéről, amelynek hely­zete a megszállás következtében egyre rosszabbodik. A megszállók politikája mindenek­előtt teljesen elvágta, a trieszti kikötőt természetes »hátországainak« egy ré­szétől (Lengyelországtól, Csehszlová­kiától, Magyarországtól), amelyekkel azelőtt kikötői forgalmának jelentős részét bonyolította le. Ez a helyzet is egyik előidézője a tömeges munka­­nélküliségnek és a lakosság életszín­vonala rohamos süllyedésének. Triesztnek 270.000 lakosa közül mint­egy 100.000 a munkás és alkalma­zott, ezek közül 20.000 a munkanél­küli, 25.000 pedig olyan nyugdíjas, akinek járadéka a létminimumnak egytizedét sem éri el. Ez a gyakor­latban annyit jelent, hogy minden dol­gozó családra jut legalább egy munka­­nélküli, vagy nyugdíjas, akit a csa­ládnak kell eltartatnia. Akik dolgoz­nak, az üzemi munkások és hivatalno­kok, legfeljebb 30.000 líra fizetést kap­nak, a létminimum pedig egy két­gyermekes család számára Triesztben ma 58.000 líra. Hogy Triesztben ennek következtében milyenek az életviszo­nyok, erre vonatkozólag elegendő egyetlen adatot közölnünk: a leg­utóbbi nemzetközi kimutatások sze­rint Trieszt az az európai város, ahol viszonylagosart a legtöbb ember szen­ved tüdővészben. AZ ANGOL-AMERIKAI ÉS TI­­TOISTA MEGSZÁLLÓK a trieszti övezet lakosait megfosztották politi­kai szabadságjogaiktól. T­riesztnek nincsen választott törvényhozó szerve, a törvényeket a katonai rendeletek­ formájában hozzák a megszálló ha­tóságok a lakosság tudtára. Minden gyűlésre nyolc nappal előre kell en­gedélyt kérni a megszálló hatóságok­tól. A katonai megszállás következ­ménye az a hihetetlen méretű kor­rupció is, amely ma Triesztben úrrá lett. A prostitúció és a csempészés olyan méreteket öltött, mint a város történelmében eddig még soha. Trieszt népe azonban a megszállás első pillanatától­­kezdve elszántan har­colt és harcol ma is a tűrhetetlen álla­potok megszüntetéséért, a békeszer­ződés betartásáért, a megszálló csapa­tok kivonásáért. Ennek a harcnak az élén az erős és harcedzett Trieszti Kommunista Párt áll, melynek fő­titkára, Vittorio Vidali elvtárs, év­tizedek óta szervezi a munkások har­cát. 1945-ben, a háború befejezése után a Trieszti Kommunista Párt, melynek soraiból kerültek ki a felsza­badító harcok legkiválóbb katonái, a lakosság minden rétegében hatalmas tekintélynek örvendett. Ezt a tekin­télyt egy időre eljátszották, helyeseb­ben mondva, tudatosan aláásták a Pártba befurakodott titóista ügynö­kök. A haladó szakszervezeteket a be­furakodott titóisták valóságos önkény­­uralmi szervekké alakították át, me­lyek a dolgozók tanácsait és követelé­seit figyelembe sem vették. A TÁJÉKOZTATÓ IRODA LELEP­LEZŐ HATÁROZATA világosan meg­mutatta a trieszti kommunisták szá­mára is a követendő utat. Az üzemek munkásai a határozat közzététele után egyszerűen nem tűrték, hogy a titóista vezetők betegyék a lábukat az üzembe és valamennyiüket eltávolították ad­dig betöltött funkció­id­ól. A Stto­banda azonban nem adta fel a har­cot. Provokációs ügynököket helyezett el a gyárakban, pénzelte az opportu­nista elemeket, hogy fejtsenek ki pro­pagandát a szakszervezeti vezetők ellen. Megkísérelték egy szakadás titóista szakszervezet létrehozását is, ez a kísérletük azonban teljesen cső­döt mondott. A titóista árulók megpróbálnak a trieszti lakosság egyes rétegeinek »na­­cionalista« érzelmeire is hatni; az olasz és szlovén anyanyelvű dolgozó­kat megpróbálják egymás ellen uszí­tani. A tények azonban azt bizonyít­ják, hogy ennek a kísérletnek sincsen semmi sikere. A trieszti munkásság egységének és hevei szellemének fényes bizonyíté­kát nyújtotta az elmúlt év februárjá­ban, amikor 35 ezer ipari munkás sztrájkolt 12 napon keresztül a nyo­morúságos életfeltételek és az angol­amerikai közigazgatás antidemokra­tikus intézkedései ellen. Együttérzése kifejezéseképpen a Trieszti Szabad Terület minden dolgozója két napon át általános sztrájkban állott. Bár a titóista propaganda óriási összegeket fordít arra a célra, hogy a trieszti lakosságot megnyerje — két napilapot és három hetilapot jelentet­nek meg a városban és a megszálló övezet funkcionáriusai hatalmas fizeté­seket húznak —, a trieszti munkásság hű marad haladó hagyományaihoz és a Kommunista Párthoz. Ezt bizonyít­ják az 1949 júniusában lezajlott köz­ségi választások is, melyeknek során a Kommunista Párt 13 mandátumot kapott, a titóista jelöltek pedig mind­­össze egyet. Az angol-amerikai meg­szálló hatóságok természetesen min­denben készségesen támogatják a titóistákat. Az utóbbi időben például rendszeresen tiltják be megszállási övezetükben a Kommunista Párt olyari kiadványait, melyek leleplezik a Tito­­banda mesterkedéseit. A TRIESZTI NÉP elszántan harcol az angol-amerikai imperialisták hábo­rús előkészületei ellen. Az Exilona nevű amerikai fegyverszállító hajó, amely 1950 májusában Olaszországba szállított fegyvereket, miután Nápoly­ban a kikötőmunkások megtagadták kirakását, Triesztbe készült. A trieszti kikötőmunkások körében azonban ki­jelentették, hogy a hajót nem rakják ki, s az Exilona ezért jobbnak látta a kikötőt elkerülni. Ez év március 13-án a triesztiek ezrei tömeggyűlé­sen követelték a békeszerződés betar­tását és állást foglaltak az ellen, hogy a város az imperialista agresszió haditámaszpontja legyen a Szovjet­únió és a népi demokráciák ellen. Miután a titóista provokátorok egy­ségbontó mesterkedései kudarcot val­lottak, Triesztben ma teljes az önkény és a terror. A város 270 ezer főnyi lakosságára 10 ezer idegen katona is hétezer rendőr jut. A titó­k megszál­lása alatt álló »B«-övezetben — mint Vidali elvtárs közölte az Olasz Kom­munista Párt VII. Kongresszusán .­ 1949 márciusától 1950 márciusáig 1573 lakost kegyetlenül bántalmaztak, 700-at elbocsátottak munkahelyéről, több mint 1400-at Tito csendőrei el­hurcoltak, több mint 1700-at kényszer­­munkára ítéltek, 27-et orvul megöltek. Az angol-amerikai megszállók saját céljaikra 33 palotát, 121 villát, 23­ lakóházat, 19 szállodát, 2 színházat, megszámlálhatatlan üzlet- és iroda­­helyiséget, valamint raktárt foglaltak le, míg a városban 55 ezer a hajlék­talanok száma. Az angol-amerikai megszállók ma olyan kiváltságokat élveznek Triesztben, mint amilyeneket egykor Sanghajban élveztek az impe­rialisták ügynökei. Ezek után természetes, hogy az an­gol-amerikai imperialisták és titóista lakásaik a trieszti nép akaratával mit sem törődve, minden eszközzel meg­kísérlik a megszállás törvénytelen, fenntartását. Olasz és jugoszláv szol­gáik most egymásután szórják a rá­galmakat a Szovjetúnióra, amely kö­vetkezetesen harcol azért, hogy a béke­­szerződés Triesztre vonatkozó pont­jait tiszteletben tartsák. A Szovjet­unió következetes békepolitikájának tényei és a hatodik éve tartó keserves megszállás tapasztalatai következté­ben Trieszt népe ma egységesebben, elszántabban áll a Kommunista Párt mögött, a nemzetközi béketábor sorai­ban, mint valaha. A stockholmi béke­felhívást 102.000 trieszti írta alá. Nem kétséges, hogy az öt nagyhatalom kö­zötti békeegyezményt követelő berlini felhívás még nagyobb visszhangra ta­­lál majd a trieszti nép körében. Trieszt népe harcol a békéért, a kenyérért és a szabadságért.

Next