Népszava, 1951. április (79. évfolyam, 76-100. sz.)

1951-04-13 / 85. szám

NÉPSZAVA m­m özv. Iganyár Ignácné nyújtós átlagteljesítménye két gépen 240 százalék. Vállalta, hogy a napi 10.5 bank előirányzatát 16-ra növeli. A legutóbbi bérhéten 25.1 bankot teljesített. A hulladékot 3.2 kilogrammról 2.8 kilogrammra csökkentette. Nagy István sztahanovista jiger gépkezelő­ négy gép kezelésére tért át. Május 1-re vállalta, hogy évi tervét június 22-re be­fejezi, 99 százalékos minőségi munkát végez. Tervteljesítésé­ben július 17-nél tart. Munkamódszerét Jurák Károlynak adta át, aki azóta sztahanovista lett. Englóner Józsefné sztahanovista szövő 16 gépen dolgozik, hulla­déka a megengedettnek csupán 30 százaléka. Május 1-re vál­lalta, hogy napi 1,150.000 vetését 1,250.000 vetésre emeli. Csak I. és II. rendű árut termel, a hulladékot 5 százalékkal csökkenti. A legutóbb 1,262.000 vetést teljesített. Tervében június 27-nél tart. öiv. Iganyár Ignácné Nagy István Englóner Józsefné A Kistext három békeharcosa Felvilágosítással a továbbtanulásért! A közoktatásügyi minisztérium né­hány héttel ezelőtt ismertette a dolgozó szülőkkel és a tanuló ifjúság­gal az 1951—52. évi iskoláztatási tervet. Azóta pedagógusaink és tömeg­szervezeteink népnevelőinek felvilágo­sító munkája eredményeként sok tízezer szülőhöz és tanulóhoz jutott el a továbbtanulásra szólító felhívás. Érvekkel és adatokkal alátámasztva közöltük, hatalmasan fejlődő nép­­gazdaságunknak milyen égető szük­sége van arra, hogy magasabb kép­­zettségű dolgozók álljanak ország­­építésük rendelkezésére. Ennek nyo­mán sok ezer és ezer mindkét nem­­beli tanuló töltötte ki már az adat­­gyűjtő íveket azokra a kérdésekre, hogy milyen iskolákban kívánják folytatni tanulmányaikat. Az­ általá­nos iskolák VIII. osztályának tanulói azt közölték, hogy általáruig gimná­ziumban, közgazdasági középiskolá­ban, ipari, mezőgazdasági techniku­mokban, óvónő- és tanítóképzőkben szeretnének tovább tanulni. A közép­iskolák IV. osztályos tanulóinál most kezdődött a jelentkezés főidőszaka. Megállapítható, hogy itt is komoly továbbtanulási kedv mutatkozik. Van­nak iskolák — természetesen első­sorban az általános gimnáziumok —, ahol a most végző hallgatók 89 szá­zaléka akar tovább tanulni. A tanító­képző IV. osztályának növendékei kö­zül is egyre többen értik meg, hogy az általános iskola fejlesztése, a felső tagozat további szakosítása meg­kívánja, hogy minél számosabban tanuljanak tovább a pedagógiai fő­iskolákon. Vannak tehát komoly eredmények, de akad hiba és nehézség is. A legfőbb nehézség abból adódik, hogy sem a szülők, sem a tanulók nem is­merik eléggé a középiskola-típusokat és a középiskolák rendeltetését, így például nem ismerik eléggé a köz­­gazdasági középiskolát, amely pedig igen fontos iskolatípusunk. Itt nem a régi kereskedelmi iskola szűklátókörű írnokait, hanem az üzemek és válla­latok számára annyira fontos könyve­lőket, tervezőket, statisztikusokat, szó­val a középkádereket képezik ki. Nagy az érdeklődés a technikumok iránt. Miután azonban az egyes ipari tech­nikumokat tovább specializáljuk, ma már a tavalyi Is ipari technikum helyett il-féle technikum van. Miután pedig nem ismerik az egyes ipari tech­nikumokat, sok helyen nincs irántuk kellő érdeklődés. Az ez elsősorban a mély- és magasépítési, a bánya-, kohó és a mezőgazdasági techni­kumokra. Sokan nem tudják, hogy a technikumok­ elsősorban középkádere­ket nevelnek. Az ötéves terv végére 17.000 ipari technikumot végzett fiatal kerül ki az iskolákból, 1954-re pedig már 50.000 lesz az ipari technikumok hallgatóinak száma. Népgazdaságunk­nak növekvő mértékben van szüksége középkáderekre. Meg kell jegyezni, hogy az ipari technikumokból is lehet egyetemre vagy főiskolára menni, de nem ez a fő cél. Nagy feladataink vannak az egye­temi iskoláztatás területén is. A tanácsok, pedagógusok, társadalmi szervek felvilágosító munkáját orszá­gosan meg kell ezért javítani. Meg kell értetni a dolgozó szülőkkel és a tanuló ifjúsággal, hogy Népköztársa­ságunk minden pályát egyformán meg­becsül­va a főiskoláról vagy egyetemek­ről kikerülő új népi értelmiségünk, az építő, a nevelő és az oktatómunka legfontosabb őrhelyeire kerülnek. Fon­tos feladatunk, hogy kellő felvilágosí­tással még jobban megértessük, a Pártkongresszus által kijelölt felada­tuknak tesznek eleget azok a negye­dikes tanítóképzősök vagy általános gimnazisták, akik továbbtanulnak a Pedagógiai Főiskolán és élethivatásul az általános iskolai szaktanári pályát választják. Az Orosz Intézetben tanulni kitünte­tést jelent, mert kitüntetés az, ha valaki elsajátíthatja és megismerheti a nagy orosz nép nyelvét, a szovjet kultúrát, a szovjet nép nagy alkotá­sait. Ezt a lehetőséget fiataljaink szá­mára a népi demokrácia adja meg. Az Orosz Intézetben a továbbtanulásnak nem feltétele az előzetes orosz nyelv­­ismeret. Az intézetben az orosz nyel­vet négy év alatt teljesen elsajátítják a hallgatók. Meg kell értetni a fiatal­sággal, hogy kitüntetés az, ha valaki népi demokráciánkban középiskolai tanár lehet és a jövendő ifjúságot a Népköztársaság művelt, hazaszerető polgárává neveli. Ez a szép pálya és ez a szép munka várja azokat a fiata­lokat, akik tanulmányaikat a termé­szettudományi vagy a bölcsészeti ka­ron akarják folytatni. Ma még sokan idegenkednek a jogi pályától, mert a jogász névhez a múlt rossz emlékei tapadnak. Meg kell azonban érteni, hogy népi demo­kráciánknak az államigazgatásban és 0£ igazságszolgáltatásban szüksége van magas szakismerettel rendelkező jogászokra, akik komoly hivatástudat­tal, a nép iránti szeretettel képviselik a nép érdekeit. Nagy az érdeklődés az agrártudományi egyetemek iránt, de ezen belül fiatalságunk még nem ismeri eléggé az egyes karokat, mint amilyen például a mezőgazdaságtudo­mányi, a kert- és szőlőgazdaságtudo­mányi kar és még jónéhány kar. A Műegyetemnél az a helyzet, hogy az általános mérnöki kar iránt kisebb érdeklődés mutatkozik azért, mert nem tudják, hogy milyen szakokon képzik ki az úgynevezett kultúrmérnö­köket, akik a víz-, vagy az út-, vagy a hídépítés szakismereteit szerzik meg. Fel kell hívni a figyelmet a köz­gazdaságtudományi egyetemre, amely a tervgazdálkodás legmagasabb köz­­gazdasági képzettségű szakembereit adja az iparnak, a mezőgazdaságnak, a közlekedésnek és a kereskedelem­nek. Iskoláztatási munkánkban tehát a legfontosabb a felvilágosító munka. Arra kell törekedni, hogy népgazda­ságunk igényeinek megfelelően minden pálya ismertté, népszerűvé és megbecsültté váljék. A szülők és a tanulóifjúság köreiben tovább kell hangsúlyozni a tanulás megbecsülésé­nek ügyét. Felvilágosító munkánkkal el kell jutnia a fiatal lányok legszé­lesebb rétegeihez is, hogy ők is minél nagyobb számban tanuljanak tovább az egyetemeken és főiskolákon Révai elvtárs mondotta Pártunk II. Kon­gresszusán: »Dunapentelét építeni és új kultúrát építeni ugyanannak a dol­­lognak két oldala«. Ezt tartsuk szem előtt akkor, amikor fokozzuk erőfeszí­tésünket az iskoláztatás eddigi ered­ményeinek megszilárdításáért és foko­zásáért. Járó Dóra 4 1951 ÁPRILIS 13. PÉNTEK A BECSÜLET ÉS DICSŐSÉG HARCOSAI A FILMRŐL Munkásankét a József Attila filmszínházban A kultúra dolgozói csak akkor tudnak tanítani, ha a néptől tanulnak« — mondotta művészeinknek Pudovkin elvtárs, a múlt év őszén nálunk járt Sztálin-díjas szovjet filmrendező. Ta­nácsai nyomán a mi filmgyártásunk­ban is gyakorlattá vált, hogy különö­sen üzemi témájú filmeknél még for­gatás közben kikérik a dolgozók vé­leményét. Így történt a most bemu­tatásra került »Becsület és dicsőség« című új magyar filmmel is: a mun­kások menetközben segítettek észre­vételeikkel a film készítőinek. Mielőtt a film a nyilvánosság elé került , alkotói, az író és a főszereplő ismét a dolgozókhoz fordultak véleményért, bírálatért. A József Attila filmszínházban an­­kétot rendeztek a MÁVAG, a Ganz lb­.jó és a Standard, valamint a Fémáru- és Szerszámgépgyár meg­hívott dolgozói részvételével. Ezekben az üzemekben készült a filmfelvételek nagy része. Amikor a film első képei az ismerős műhelyeket mutatták be, mozgolódás és halk morajlás suhant végig a nézőtéren. Az egymás mellett ülő kü­lönböző gyárbeli dolgozók gyakori suttogással hívták fel szomszédaik figyelmét saját üzemük valamelyik részletére. Amikor a film a MÁVAG hatalmas mozdonyműhelyébe vitte a nézőket és nagyszerű felvételek mu­tatták be a teremtő munka pátoszát — egy fiatalasszony, mellette ülő fér­jéhez hajolva, halkan megjegyezte: »Sosem mondtad, hogy ilyen nagy dolgokat csináltok...« A férj büszkén válaszolta: »Hátha még benn a mű­helyben látnád.. .« Miről szól ez a film, hogy már az első képei is ilyen hatást váltanak ki? A becsületté és dicsőséggé vált mun­káról. Az emlékezetes sztálini munka­felajánlás lendületéről és annak em­­bert formáló erejéről. A munka és a magánélet problémáinak összefonódá­sáról, életünk új tartalmáról és új küzdelmeiről. A nézőtéren ezért suhant végig a csendes morajlás, ami­kor a filmen lelepleződik az ellenség. Ezért örülnek, amikor Bikov elvtárs, a szovjet sztahanovista gyorsvágó át­adja munkamódszerét a film főhősét alakító Lugosi esztergályosnak (hi­szen jónéhányuk személyesen is ta­nult Bikovtól). És sok néző hatódik meg, amikor Lugosi kibékül feleségé­vel s meggyógyul a filmbeli »mami«, akiben sok dolgozó ismer majd édes­anyjára.* Jóleső érzés számunkra — kezdte az ankét első felszólalója, Dömö­tör József Standard-gyári dol­gozó —, hogy m­a már a magyar film­nek is tudunk örülni, mert a mi éle­tünkről szólnak. Balogh Lajos Ganz-hajógyári dol­gozó már a tanulságot vonja le a filmből: — Nem elég, ha valakiben csak ösz­tönösen él az osztályhűség — mondja. — Tanulással tudatossá kell azt tenni, mert ennek elmulasztása odavezet, ahová a film kezdetén Lugosi esz­tergályos is eljut Nemcsak párt­munkáját hanyagolja el, hanem össze­vesz a nála politikailag jobban fejlődő feleségével is. És ha az alapszervi párttitkár idejében nem nyitja ki a szemét, könnyen behálózza az ellen­ség. Lugosiné alakjában viszont azt a dolgozó asszonyt látom, aki jó pél­dát nyújt a munkásasszonyoknak és különösen a termelésben újonnan be­kapcsolódó nőknek: hogyan kell élni az egyenjogúság adta lehetőségekkel a munkában és tanulásban egyaránt. Kara József MÁVAG dolgozó arról beszél, hogy a film hatása a mozdony­gyáriak termelésében is megmutat­kozik majd. Hegyesi Károly, a Fém­áru- és Szerszámgépgyár dolgozója szintén ezt a hatást várja a filmtől és éppen ezért bírál is: jogosan hiá­nyolja, hogy amikor a mozdonyműhely egyik véses dolgozójának javaslatára az egész műhely vállalja sztálini fel­ajánlásként a húsz mozdony terven­­felüli elkészítését, akkor nem látni a filmen, hogy ezt a globális vállalást az esztergályosok, lakatosok, szerelők egyéni vállalásai alapoznák meg. Ez a körülmény csökkenti hitelét a nagy vállalásnak. Az ankét részvevőinek igazi vita­készségét Sternberg Erzsébetnek (a Kőbányai Textilipar dolgozója) hozzá­szólása szította fel. Az utána követ­kező felszólalók mindnyájan erre a felszólalásra válaszoltak, ami azt bi­zonyítja: a dolgozók nemcsak a filmet nézik kritikusan, hanem egymás hozzászólásait is és összehasonlítják saját üzemük valóságát a filmbeli cse­lekménnyel. Ilyen összehasonlítás alapján álla­pította meg Sternberg elvtársnő is, hogy nem volt hiteles az a jelenet, amikor a dolgozók a sztálini­­műszakra történt felajánlásokkal tömegesen megrohanták a termelési irodát, mert — mint mondotta — a felajánlások nem így szoktak történni. Hiszen ilyes­mit szervező és felvilágosító munka előz meg. A mi üzemünkben — válaszolt erre Bozsik Sándor elvtárs, a Fémáru- és Szerszámgépgyárból — igenis ilyen lelkesedés volt a sztálini műszak ide­jén. És bizony a dolgozók megrohan­ták a termelési irodát felajánlásaik­kal. A film nem is tudta kellően visszatükrözni a szeretetnek azt a mélységét, amely az egész magyar munkásosztály többségében megnyil­vánult Sztálin elvtárs iránt 70. szü­letésnapja alkalmából. Mintha az egész nézőtér, az összes jelenlevő dolgozó szívéből beszélt volna Bozsik elvtárs, úgy tört fel erre a megállapításra a taps, a helyeslés. A másik vitás álláspont az volt, hogy a Párt szerepe nem domborodott ki az ellenség leleplezésében, amely általában nem úgy szokott történni. Reich József elvtárs, a Standardból ezzel szemben úgy érvelt, hogy az ő üzemük esetére hivatkozva bizonyí­totta: nincs szabály arra, hogyan lep­­leződik le az ellenség,­­ annál ke­­vésbbé, mert az igen sokféle álarcban jelenik meg. Scholcz Ferencné elvtárs, a Siemensből pedig úgy látta, hogy a film jól ábrázolta a Párt szerepét az ellenség leleplezésében. Hiszen az A Szovjetunió Tudományos Akadé­miája keretében bizottság alakult a kommunizmus nagy alkotásai építke­zésének támogatására. Ez a bizottság segítséget nyújt a tervezőmunkálatok és az építkezések megszervezésében, az építkezések helyén folyó különböző kutatások lefolytatásában, a tervek összeállításában és a nagy sztálini építmények szempontjából rendkívül fontos tudományos munkálatok elvég­zésében. A legkiválóbb szovjet tudósoknak az építkezőkkel így megszilárdult szo­ros kapcsolata a tudományos munká­sok hallatlan alkotókezdeményezését váltotta ki és már eddig is sok új és fontos kérdés gyakorlati megoldását tette lehetővé. A bizottság létrejötte arról tanúsko­dik, hogy a szocialista tudományt elszakíthatatlan kapcsolat fűzi az ele­ven élethez. Több mint négy hónap múlt el a bizottság megalakulása óta. E négy hónap alatt a Szovjet Tudo­mányos Akadémia intézeteiben és más tudományos kutatóintézményekben ösz­­szegyűjtött hatalmas anyagot vetettek tudományos kutatómunka alá. A Turkmén Főcsatorna építői szá­mára például Turkménia két nagy­méretű, sokszínű térképét készítették el­_ A térkép feltünteti Türkménia ter­mészeti kincseinek, természet és gazdasági berendezésének körzeteit. Megjelent az »Amu-Darja—Kraszno­­vodszk Csatorna« című könyv, nyo­másra készen áll már az Amu-Darja— Uzboj ősi medrének fizikai és földrajzi leírása, most készült el a Kara-Kum sivatag természeti feltételeiről szóló mű. Ezeknek a munkáknak rendkívül nagy a gyakorlati jelentőségük. Tud­juk jól például, hogy egyelőre a csa­torna útvonalának csak azt a középső szakaszát határozták meg, amely az Uzboj medrét követi. Most jelölik ki a csatorna útvonalának elejét és vé­gét. Kalizsnyuk elvtárs, a »Szredaz­­hidrosztroj« (Középázsiai Vízierőmű­­építkezés) főnöke nemrég kutatóexpe­­díciót vezetett a Kara-Kum sivatag­ban Az expedíció megállapította, hogy néhány helyen mintegy 10 kilométeres eltérésre is szükség van a csatorna eredetileg kijelölt útvonalától. A jö­vendő erőművek tervezett elhelyezésén is változtatásokat eszközöltek. Most az a legfontosabb, hogy az építők pontosan megismerjék Turkménia ta­lajának és növényzetének jellegzetes­ségét, tisztában legyenek Turkménia geológiai és hidrogeológiai adottságai­val, víztartalékaival. Ez jelentős mér­tékben eldönti majd, merre kell ve­zetni az öntözőcsatornákat, hogy azok legcélszerűbbek legyenek. Mindezideig igen keveset tudtunk az Amu-Darja őskori medréről, amelynek vonalán a csatorna halad. Az építke­zők azt a feladatot tűzték a tudósok elé, hogy kutassák fel, állapítsák meg, milyen az Uzboj medrének talaja. Egy tudóscsoport most azzal foglalkozik, hogy meghatározza, mily vastag só­réteg borítja az Uzboj ősi medret, mi­lyen módszerekkel lehet kivonni a só­tartalmat abból a talajból, amelyet majd öntözni kell. Az építkezés színhelyére a legrövi­debb időn belül elindul a talajkuta­egyes kommunisták éberségében is a Párt harca fejeződik ki. A Párt csak így tudja leleplezni az ellenséget. Ezt bizonyítja a filmen szereplő, eleinte tévelygő, de végül a Párt segítségé­vel helyes útra térő Lugosi példája, aki döntően hozzájárult a kártevők ártalmatlanná tevéséhez. Érdekes és figyelemreméltó volt a filmbeli párttitkár körüli vita, mert ez szinte visszatérő jelenség valamennyi olyan színdarabnál vagy filmnél, amelyben párttitkárok szerepelnek. Nem véletlen a párttitkár alakítások­kal kapcsolatos vita. Ez is azt bizo­nyítja, hogy a dolgozók mennyire sze­retik a Pártot és mennyire kívánják, hogy képviselője, a párttitkár mindezt vonatkozásban olyan rokonszenves alakítást nyújtson, hogy az szívükhöz közel álljon. Az ellentétes vélemé­nyekben is ez a vágy fejeződött ki. Bontakozó szocialista művészetünk iránti szeretetből fakadtak ezek a vi­ták, amelyek szintén azt mutatják, hogy a dolgozók igénye egyre növek­szik és helyesen ismerik fel a műalko­tások eszmei mondanivalóit, művészi finomságait. És mivel a saját életük is egyre sokoldalúbbá, sokrétűbbé vá­lik, ennek kifejezését kívánják a mű­vészettől is. Ezért szálltak szembe az ankéton az olyan hozzászólásokkal, amelyek szűkkörű tapasztalatokra hi­vatkozva sémákba szorítanák a művé­szetet. (szenes)­ tök, botanikusok, geológusok stb. expe­díciója. Ez az expedíció majd részle­tesen tanulmányozza azokat a kérdé­seket, amelyek a Türkmén Főcsatorna tervező- és építőmunkálatait érintik. Az expedícióval földrengéskutatók is mennek. Nem szabad megfeled­kezni arról, hogy Türkménia olyan te­rület, ahol gyakoriak a földrengések. A földrengéskutatók feladata: e föld­rengések központjainak, időszakossá­gának és erejének megállapítása. A­ földrengéskutatók munkája során el­ért eredmények alapján dolgozzák ki azokat a típusterveket, amelyek sze­rint majd a szükségnek megfelelően felépítik a szilárd épületeket a csa­torna mentén. A nagy építkezéseket támogató bi­zottság alapos munkát végez abban az irányban is, hogy az építkezések színhelyén felfedezze és feltárja a helyi építőanyagforrásokat. Ez rend­kívül fontos kérdés. Kujbisev környé­kén például nincs kő, a beton alkotó­részét képező kőtörmelék előállítására rendkívül sokba kerülne, ha távolból kellene szállítani. A geológusok és kémikusok megfeszített erejű leg­utóbbi munkái komoly alapot nyújta­nak annak feltételezésére, hogy a kö­vet mészkővel lehet majd helyettesí­teni, amely bőségesen található Kuj­­bisev környékén. Az eddigi kutatások arra mutatnak, hogy az egyes mész­­kőzetek kiválóan ellenállnak a volgai víz romboló tevékenységének. A bizottságban 12 szakosztály, 166 tudós dolgozik. Valamennyien a hidro­technika, az energetika, a közgazda­ságtan és a tudomány, valamint a technika többi ágának kiváló szak­emberei. Mindaz, amit idáig végeztünk csak kezdete egy hatalmas, rendkívül ér­dekes és vonzó munkának. Mindazok a tudósok, akik most rész­t vesznek a kommunizmus hatalmas alkotásainak létrehozásában, rendkívül büszkék megbízatásukra. Azt hiszem a­­ bi­zottság valamennyi tudós munkatár­­­sának gondolatát fejezem ki, amikor azt állítom, hogy minden" erőnket, minden tudásunkat abban a­, irány­ban összpontosítjuk, hogy elősegítsük a gigászi alkotások építésének a ki­jelölt határidőre való befejezését. V. J. Dvorjásin professzor: TUDÓSOK fl KOMMUNIZMUS HMALMAS fMlMfNYElERT A csehszlovák sajtó a csehszlovákiai magyar filmhétről Prágából jelentik: A prágai lapok nagy figyelmet szen­telnek a most folyó csehszlovákiai ma­gyar filmhétnek. A Lidové Noviny, a Csehszlovák író­szövetség lapja, a többi közt a követ­kezőket írja a filmhétről: — örömmel üdvözöljük a magyar filmhetet. E filmek is annak bizonyí­tékai, hogy a csehszlovák és a magyar nép útja azonos. Ezek a filmek azt is megmutatják, milyen óriási jelentősé­gük van a kommunista pártoknak, az emberi társadalom fejlődése szervezői­nek. A Práce, a csehszlovák szakszerveze­tek központi lapja így ír: " A magyar filmhét iránt az egész Köztársaságban megnyilvánuló érdek­lődés arról tanúskodik, hogy ez az akció a dolgozó nép legszélesebb réte­geit érinti.

Next