Népszava, 1951. április (79. évfolyam, 76-100. sz.)
1951-04-13 / 85. szám
NÉPSZAVA mm özv. Iganyár Ignácné nyújtós átlagteljesítménye két gépen 240 százalék. Vállalta, hogy a napi 10.5 bank előirányzatát 16-ra növeli. A legutóbbi bérhéten 25.1 bankot teljesített. A hulladékot 3.2 kilogrammról 2.8 kilogrammra csökkentette. Nagy István sztahanovista jiger gépkezelő négy gép kezelésére tért át. Május 1-re vállalta, hogy évi tervét június 22-re befejezi, 99 százalékos minőségi munkát végez. Tervteljesítésében július 17-nél tart. Munkamódszerét Jurák Károlynak adta át, aki azóta sztahanovista lett. Englóner Józsefné sztahanovista szövő 16 gépen dolgozik, hulladéka a megengedettnek csupán 30 százaléka. Május 1-re vállalta, hogy napi 1,150.000 vetését 1,250.000 vetésre emeli. Csak I. és II. rendű árut termel, a hulladékot 5 százalékkal csökkenti. A legutóbb 1,262.000 vetést teljesített. Tervében június 27-nél tart. öiv. Iganyár Ignácné Nagy István Englóner Józsefné A Kistext három békeharcosa Felvilágosítással a továbbtanulásért! A közoktatásügyi minisztérium néhány héttel ezelőtt ismertette a dolgozó szülőkkel és a tanuló ifjúsággal az 1951—52. évi iskoláztatási tervet. Azóta pedagógusaink és tömegszervezeteink népnevelőinek felvilágosító munkája eredményeként sok tízezer szülőhöz és tanulóhoz jutott el a továbbtanulásra szólító felhívás. Érvekkel és adatokkal alátámasztva közöltük, hatalmasan fejlődő népgazdaságunknak milyen égető szüksége van arra, hogy magasabb képzettségű dolgozók álljanak országépítésük rendelkezésére. Ennek nyomán sok ezer és ezer mindkét nembeli tanuló töltötte ki már az adatgyűjtő íveket azokra a kérdésekre, hogy milyen iskolákban kívánják folytatni tanulmányaikat. Az általános iskolák VIII. osztályának tanulói azt közölték, hogy általáruig gimnáziumban, közgazdasági középiskolában, ipari, mezőgazdasági technikumokban, óvónő- és tanítóképzőkben szeretnének tovább tanulni. A középiskolák IV. osztályos tanulóinál most kezdődött a jelentkezés főidőszaka. Megállapítható, hogy itt is komoly továbbtanulási kedv mutatkozik. Vannak iskolák — természetesen elsősorban az általános gimnáziumok —, ahol a most végző hallgatók 89 százaléka akar tovább tanulni. A tanítóképző IV. osztályának növendékei közül is egyre többen értik meg, hogy az általános iskola fejlesztése, a felső tagozat további szakosítása megkívánja, hogy minél számosabban tanuljanak tovább a pedagógiai főiskolákon. Vannak tehát komoly eredmények, de akad hiba és nehézség is. A legfőbb nehézség abból adódik, hogy sem a szülők, sem a tanulók nem ismerik eléggé a középiskola-típusokat és a középiskolák rendeltetését, így például nem ismerik eléggé a közgazdasági középiskolát, amely pedig igen fontos iskolatípusunk. Itt nem a régi kereskedelmi iskola szűklátókörű írnokait, hanem az üzemek és vállalatok számára annyira fontos könyvelőket, tervezőket, statisztikusokat, szóval a középkádereket képezik ki. Nagy az érdeklődés a technikumok iránt. Miután azonban az egyes ipari technikumokat tovább specializáljuk, ma már a tavalyi Is ipari technikum helyett il-féle technikum van. Miután pedig nem ismerik az egyes ipari technikumokat, sok helyen nincs irántuk kellő érdeklődés. Az ez elsősorban a mély- és magasépítési, a bánya-, kohó és a mezőgazdasági technikumokra. Sokan nem tudják, hogy a technikumok elsősorban középkádereket nevelnek. Az ötéves terv végére 17.000 ipari technikumot végzett fiatal kerül ki az iskolákból, 1954-re pedig már 50.000 lesz az ipari technikumok hallgatóinak száma. Népgazdaságunknak növekvő mértékben van szüksége középkáderekre. Meg kell jegyezni, hogy az ipari technikumokból is lehet egyetemre vagy főiskolára menni, de nem ez a fő cél. Nagy feladataink vannak az egyetemi iskoláztatás területén is. A tanácsok, pedagógusok, társadalmi szervek felvilágosító munkáját országosan meg kell ezért javítani. Meg kell értetni a dolgozó szülőkkel és a tanuló ifjúsággal, hogy Népköztársaságunk minden pályát egyformán megbecsülva a főiskoláról vagy egyetemekről kikerülő új népi értelmiségünk, az építő, a nevelő és az oktatómunka legfontosabb őrhelyeire kerülnek. Fontos feladatunk, hogy kellő felvilágosítással még jobban megértessük, a Pártkongresszus által kijelölt feladatuknak tesznek eleget azok a negyedikes tanítóképzősök vagy általános gimnazisták, akik továbbtanulnak a Pedagógiai Főiskolán és élethivatásul az általános iskolai szaktanári pályát választják. Az Orosz Intézetben tanulni kitüntetést jelent, mert kitüntetés az, ha valaki elsajátíthatja és megismerheti a nagy orosz nép nyelvét, a szovjet kultúrát, a szovjet nép nagy alkotásait. Ezt a lehetőséget fiataljaink számára a népi demokrácia adja meg. Az Orosz Intézetben a továbbtanulásnak nem feltétele az előzetes orosz nyelvismeret. Az intézetben az orosz nyelvet négy év alatt teljesen elsajátítják a hallgatók. Meg kell értetni a fiatalsággal, hogy kitüntetés az, ha valaki népi demokráciánkban középiskolai tanár lehet és a jövendő ifjúságot a Népköztársaság művelt, hazaszerető polgárává neveli. Ez a szép pálya és ez a szép munka várja azokat a fiatalokat, akik tanulmányaikat a természettudományi vagy a bölcsészeti karon akarják folytatni. Ma még sokan idegenkednek a jogi pályától, mert a jogász névhez a múlt rossz emlékei tapadnak. Meg kell azonban érteni, hogy népi demokráciánknak az államigazgatásban és 0£ igazságszolgáltatásban szüksége van magas szakismerettel rendelkező jogászokra, akik komoly hivatástudattal, a nép iránti szeretettel képviselik a nép érdekeit. Nagy az érdeklődés az agrártudományi egyetemek iránt, de ezen belül fiatalságunk még nem ismeri eléggé az egyes karokat, mint amilyen például a mezőgazdaságtudományi, a kert- és szőlőgazdaságtudományi kar és még jónéhány kar. A Műegyetemnél az a helyzet, hogy az általános mérnöki kar iránt kisebb érdeklődés mutatkozik azért, mert nem tudják, hogy milyen szakokon képzik ki az úgynevezett kultúrmérnököket, akik a víz-, vagy az út-, vagy a hídépítés szakismereteit szerzik meg. Fel kell hívni a figyelmet a közgazdaságtudományi egyetemre, amely a tervgazdálkodás legmagasabb közgazdasági képzettségű szakembereit adja az iparnak, a mezőgazdaságnak, a közlekedésnek és a kereskedelemnek. Iskoláztatási munkánkban tehát a legfontosabb a felvilágosító munka. Arra kell törekedni, hogy népgazdaságunk igényeinek megfelelően minden pálya ismertté, népszerűvé és megbecsültté váljék. A szülők és a tanulóifjúság köreiben tovább kell hangsúlyozni a tanulás megbecsülésének ügyét. Felvilágosító munkánkkal el kell jutnia a fiatal lányok legszélesebb rétegeihez is, hogy ők is minél nagyobb számban tanuljanak tovább az egyetemeken és főiskolákon Révai elvtárs mondotta Pártunk II. Kongresszusán: »Dunapentelét építeni és új kultúrát építeni ugyanannak a dollognak két oldala«. Ezt tartsuk szem előtt akkor, amikor fokozzuk erőfeszítésünket az iskoláztatás eddigi eredményeinek megszilárdításáért és fokozásáért. Járó Dóra 4 1951 ÁPRILIS 13. PÉNTEK A BECSÜLET ÉS DICSŐSÉG HARCOSAI A FILMRŐL Munkásankét a József Attila filmszínházban A kultúra dolgozói csak akkor tudnak tanítani, ha a néptől tanulnak« — mondotta művészeinknek Pudovkin elvtárs, a múlt év őszén nálunk járt Sztálin-díjas szovjet filmrendező. Tanácsai nyomán a mi filmgyártásunkban is gyakorlattá vált, hogy különösen üzemi témájú filmeknél még forgatás közben kikérik a dolgozók véleményét. Így történt a most bemutatásra került »Becsület és dicsőség« című új magyar filmmel is: a munkások menetközben segítettek észrevételeikkel a film készítőinek. Mielőtt a film a nyilvánosság elé került , alkotói, az író és a főszereplő ismét a dolgozókhoz fordultak véleményért, bírálatért. A József Attila filmszínházban ankétot rendeztek a MÁVAG, a Ganz lb.jó és a Standard, valamint a Fémáru- és Szerszámgépgyár meghívott dolgozói részvételével. Ezekben az üzemekben készült a filmfelvételek nagy része. Amikor a film első képei az ismerős műhelyeket mutatták be, mozgolódás és halk morajlás suhant végig a nézőtéren. Az egymás mellett ülő különböző gyárbeli dolgozók gyakori suttogással hívták fel szomszédaik figyelmét saját üzemük valamelyik részletére. Amikor a film a MÁVAG hatalmas mozdonyműhelyébe vitte a nézőket és nagyszerű felvételek mutatták be a teremtő munka pátoszát — egy fiatalasszony, mellette ülő férjéhez hajolva, halkan megjegyezte: »Sosem mondtad, hogy ilyen nagy dolgokat csináltok...« A férj büszkén válaszolta: »Hátha még benn a műhelyben látnád.. .« Miről szól ez a film, hogy már az első képei is ilyen hatást váltanak ki? A becsületté és dicsőséggé vált munkáról. Az emlékezetes sztálini munkafelajánlás lendületéről és annak embert formáló erejéről. A munka és a magánélet problémáinak összefonódásáról, életünk új tartalmáról és új küzdelmeiről. A nézőtéren ezért suhant végig a csendes morajlás, amikor a filmen lelepleződik az ellenség. Ezért örülnek, amikor Bikov elvtárs, a szovjet sztahanovista gyorsvágó átadja munkamódszerét a film főhősét alakító Lugosi esztergályosnak (hiszen jónéhányuk személyesen is tanult Bikovtól). És sok néző hatódik meg, amikor Lugosi kibékül feleségével s meggyógyul a filmbeli »mami«, akiben sok dolgozó ismer majd édesanyjára.* Jóleső érzés számunkra — kezdte az ankét első felszólalója, Dömötör József Standard-gyári dolgozó —, hogy ma már a magyar filmnek is tudunk örülni, mert a mi életünkről szólnak. Balogh Lajos Ganz-hajógyári dolgozó már a tanulságot vonja le a filmből: — Nem elég, ha valakiben csak ösztönösen él az osztályhűség — mondja. — Tanulással tudatossá kell azt tenni, mert ennek elmulasztása odavezet, ahová a film kezdetén Lugosi esztergályos is eljut Nemcsak pártmunkáját hanyagolja el, hanem összevesz a nála politikailag jobban fejlődő feleségével is. És ha az alapszervi párttitkár idejében nem nyitja ki a szemét, könnyen behálózza az ellenség. Lugosiné alakjában viszont azt a dolgozó asszonyt látom, aki jó példát nyújt a munkásasszonyoknak és különösen a termelésben újonnan bekapcsolódó nőknek: hogyan kell élni az egyenjogúság adta lehetőségekkel a munkában és tanulásban egyaránt. Kara József MÁVAG dolgozó arról beszél, hogy a film hatása a mozdonygyáriak termelésében is megmutatkozik majd. Hegyesi Károly, a Fémáru- és Szerszámgépgyár dolgozója szintén ezt a hatást várja a filmtől és éppen ezért bírál is: jogosan hiányolja, hogy amikor a mozdonyműhely egyik véses dolgozójának javaslatára az egész műhely vállalja sztálini felajánlásként a húsz mozdony tervenfelüli elkészítését, akkor nem látni a filmen, hogy ezt a globális vállalást az esztergályosok, lakatosok, szerelők egyéni vállalásai alapoznák meg. Ez a körülmény csökkenti hitelét a nagy vállalásnak. Az ankét részvevőinek igazi vitakészségét Sternberg Erzsébetnek (a Kőbányai Textilipar dolgozója) hozzászólása szította fel. Az utána következő felszólalók mindnyájan erre a felszólalásra válaszoltak, ami azt bizonyítja: a dolgozók nemcsak a filmet nézik kritikusan, hanem egymás hozzászólásait is és összehasonlítják saját üzemük valóságát a filmbeli cselekménnyel. Ilyen összehasonlítás alapján állapította meg Sternberg elvtársnő is, hogy nem volt hiteles az a jelenet, amikor a dolgozók a sztáliniműszakra történt felajánlásokkal tömegesen megrohanták a termelési irodát, mert — mint mondotta — a felajánlások nem így szoktak történni. Hiszen ilyesmit szervező és felvilágosító munka előz meg. A mi üzemünkben — válaszolt erre Bozsik Sándor elvtárs, a Fémáru- és Szerszámgépgyárból — igenis ilyen lelkesedés volt a sztálini műszak idején. És bizony a dolgozók megrohanták a termelési irodát felajánlásaikkal. A film nem is tudta kellően visszatükrözni a szeretetnek azt a mélységét, amely az egész magyar munkásosztály többségében megnyilvánult Sztálin elvtárs iránt 70. születésnapja alkalmából. Mintha az egész nézőtér, az összes jelenlevő dolgozó szívéből beszélt volna Bozsik elvtárs, úgy tört fel erre a megállapításra a taps, a helyeslés. A másik vitás álláspont az volt, hogy a Párt szerepe nem domborodott ki az ellenség leleplezésében, amely általában nem úgy szokott történni. Reich József elvtárs, a Standardból ezzel szemben úgy érvelt, hogy az ő üzemük esetére hivatkozva bizonyította: nincs szabály arra, hogyan lepleződik le az ellenség, annál kevésbbé, mert az igen sokféle álarcban jelenik meg. Scholcz Ferencné elvtárs, a Siemensből pedig úgy látta, hogy a film jól ábrázolta a Párt szerepét az ellenség leleplezésében. Hiszen az A Szovjetunió Tudományos Akadémiája keretében bizottság alakult a kommunizmus nagy alkotásai építkezésének támogatására. Ez a bizottság segítséget nyújt a tervezőmunkálatok és az építkezések megszervezésében, az építkezések helyén folyó különböző kutatások lefolytatásában, a tervek összeállításában és a nagy sztálini építmények szempontjából rendkívül fontos tudományos munkálatok elvégzésében. A legkiválóbb szovjet tudósoknak az építkezőkkel így megszilárdult szoros kapcsolata a tudományos munkások hallatlan alkotókezdeményezését váltotta ki és már eddig is sok új és fontos kérdés gyakorlati megoldását tette lehetővé. A bizottság létrejötte arról tanúskodik, hogy a szocialista tudományt elszakíthatatlan kapcsolat fűzi az eleven élethez. Több mint négy hónap múlt el a bizottság megalakulása óta. E négy hónap alatt a Szovjet Tudományos Akadémia intézeteiben és más tudományos kutatóintézményekben öszszegyűjtött hatalmas anyagot vetettek tudományos kutatómunka alá. A Turkmén Főcsatorna építői számára például Turkménia két nagyméretű, sokszínű térképét készítették el_ A térkép feltünteti Türkménia természeti kincseinek, természet és gazdasági berendezésének körzeteit. Megjelent az »Amu-Darja—Krasznovodszk Csatorna« című könyv, nyomásra készen áll már az Amu-Darja— Uzboj ősi medrének fizikai és földrajzi leírása, most készült el a Kara-Kum sivatag természeti feltételeiről szóló mű. Ezeknek a munkáknak rendkívül nagy a gyakorlati jelentőségük. Tudjuk jól például, hogy egyelőre a csatorna útvonalának csak azt a középső szakaszát határozták meg, amely az Uzboj medrét követi. Most jelölik ki a csatorna útvonalának elejét és végét. Kalizsnyuk elvtárs, a »Szredazhidrosztroj« (Középázsiai Vízierőműépítkezés) főnöke nemrég kutatóexpedíciót vezetett a Kara-Kum sivatagban Az expedíció megállapította, hogy néhány helyen mintegy 10 kilométeres eltérésre is szükség van a csatorna eredetileg kijelölt útvonalától. A jövendő erőművek tervezett elhelyezésén is változtatásokat eszközöltek. Most az a legfontosabb, hogy az építők pontosan megismerjék Turkménia talajának és növényzetének jellegzetességét, tisztában legyenek Turkménia geológiai és hidrogeológiai adottságaival, víztartalékaival. Ez jelentős mértékben eldönti majd, merre kell vezetni az öntözőcsatornákat, hogy azok legcélszerűbbek legyenek. Mindezideig igen keveset tudtunk az Amu-Darja őskori medréről, amelynek vonalán a csatorna halad. Az építkezők azt a feladatot tűzték a tudósok elé, hogy kutassák fel, állapítsák meg, milyen az Uzboj medrének talaja. Egy tudóscsoport most azzal foglalkozik, hogy meghatározza, mily vastag sóréteg borítja az Uzboj ősi medret, milyen módszerekkel lehet kivonni a sótartalmat abból a talajból, amelyet majd öntözni kell. Az építkezés színhelyére a legrövidebb időn belül elindul a talajkutaegyes kommunisták éberségében is a Párt harca fejeződik ki. A Párt csak így tudja leleplezni az ellenséget. Ezt bizonyítja a filmen szereplő, eleinte tévelygő, de végül a Párt segítségével helyes útra térő Lugosi példája, aki döntően hozzájárult a kártevők ártalmatlanná tevéséhez. Érdekes és figyelemreméltó volt a filmbeli párttitkár körüli vita, mert ez szinte visszatérő jelenség valamennyi olyan színdarabnál vagy filmnél, amelyben párttitkárok szerepelnek. Nem véletlen a párttitkár alakításokkal kapcsolatos vita. Ez is azt bizonyítja, hogy a dolgozók mennyire szeretik a Pártot és mennyire kívánják, hogy képviselője, a párttitkár mindezt vonatkozásban olyan rokonszenves alakítást nyújtson, hogy az szívükhöz közel álljon. Az ellentétes véleményekben is ez a vágy fejeződött ki. Bontakozó szocialista művészetünk iránti szeretetből fakadtak ezek a viták, amelyek szintén azt mutatják, hogy a dolgozók igénye egyre növekszik és helyesen ismerik fel a műalkotások eszmei mondanivalóit, művészi finomságait. És mivel a saját életük is egyre sokoldalúbbá, sokrétűbbé válik, ennek kifejezését kívánják a művészettől is. Ezért szálltak szembe az ankéton az olyan hozzászólásokkal, amelyek szűkkörű tapasztalatokra hivatkozva sémákba szorítanák a művészetet. (szenes) tök, botanikusok, geológusok stb. expedíciója. Ez az expedíció majd részletesen tanulmányozza azokat a kérdéseket, amelyek a Türkmén Főcsatorna tervező- és építőmunkálatait érintik. Az expedícióval földrengéskutatók is mennek. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy Türkménia olyan terület, ahol gyakoriak a földrengések. A földrengéskutatók feladata: e földrengések központjainak, időszakosságának és erejének megállapítása. A földrengéskutatók munkája során elért eredmények alapján dolgozzák ki azokat a típusterveket, amelyek szerint majd a szükségnek megfelelően felépítik a szilárd épületeket a csatorna mentén. A nagy építkezéseket támogató bizottság alapos munkát végez abban az irányban is, hogy az építkezések színhelyén felfedezze és feltárja a helyi építőanyagforrásokat. Ez rendkívül fontos kérdés. Kujbisev környékén például nincs kő, a beton alkotórészét képező kőtörmelék előállítására rendkívül sokba kerülne, ha távolból kellene szállítani. A geológusok és kémikusok megfeszített erejű legutóbbi munkái komoly alapot nyújtanak annak feltételezésére, hogy a követ mészkővel lehet majd helyettesíteni, amely bőségesen található Kujbisev környékén. Az eddigi kutatások arra mutatnak, hogy az egyes mészkőzetek kiválóan ellenállnak a volgai víz romboló tevékenységének. A bizottságban 12 szakosztály, 166 tudós dolgozik. Valamennyien a hidrotechnika, az energetika, a közgazdaságtan és a tudomány, valamint a technika többi ágának kiváló szakemberei. Mindaz, amit idáig végeztünk csak kezdete egy hatalmas, rendkívül érdekes és vonzó munkának. Mindazok a tudósok, akik most részt vesznek a kommunizmus hatalmas alkotásainak létrehozásában, rendkívül büszkék megbízatásukra. Azt hiszem a bizottság valamennyi tudós munkatársának gondolatát fejezem ki, amikor azt állítom, hogy minden" erőnket, minden tudásunkat abban a, irányban összpontosítjuk, hogy elősegítsük a gigászi alkotások építésének a kijelölt határidőre való befejezését. V. J. Dvorjásin professzor: TUDÓSOK fl KOMMUNIZMUS HMALMAS fMlMfNYElERT A csehszlovák sajtó a csehszlovákiai magyar filmhétről Prágából jelentik: A prágai lapok nagy figyelmet szentelnek a most folyó csehszlovákiai magyar filmhétnek. A Lidové Noviny, a Csehszlovák írószövetség lapja, a többi közt a következőket írja a filmhétről: — örömmel üdvözöljük a magyar filmhetet. E filmek is annak bizonyítékai, hogy a csehszlovák és a magyar nép útja azonos. Ezek a filmek azt is megmutatják, milyen óriási jelentőségük van a kommunista pártoknak, az emberi társadalom fejlődése szervezőinek. A Práce, a csehszlovák szakszervezetek központi lapja így ír: " A magyar filmhét iránt az egész Köztársaságban megnyilvánuló érdeklődés arról tanúskodik, hogy ez az akció a dolgozó nép legszélesebb rétegeit érinti.