Népszava, 1951. július (79. évfolyam, 151-176. sz.)

1951-07-01 / 151. szám

NÉPSZAVA 2 Harcoljon az üzemi bizottság a szállítási határidők pontos betartásáért az Újpesti Vasöntödék 2-es telepén ’ ’Az Újpesti Vasöntödék ES­T­S telepén öntik az öntvényeket; a Ma­gyar Felvonógyár dolgozói készítik ezekből a felvonókat s a vasút munká­sai juttatják el a készárut a rendel­tetési helyre: a Szovjetunióba és Len­gyelországba. Sok-sok munkáskéz tervszerű együttműködésére van tehát szükség, míg például Kelemen Gyula sztahanovista öntő MF 5368-as számú kötéldob öntvényéből egyéb alkatré­szekkel együtt felvonó lesz. Ha az Újpesti Vasöntödék dol­gozói nem tartják be a szállítási ha­táridőt, ha selejtet gyártanak — a Ma­gyar Felvonógyár sem tudja teljesí­teni a tervét, a vonatok is később indulnak el és valamelyik lengyel építkezésen is késik a felvonók besze­relése. Vájjon érzik-e ezt a nagy felelős­séget az újpesti 2-es telepen a gyár vezetői és dolgozói? Két kiragadott példa választ ad erre a kérdésre. 1. A Magyar Felvonógyár április 5-én 9441 számú megrendelési jeggyel harminc darab MF 5394 számú fékdobot rendelt az Újpesti Vasöntödéknél. Szállítási határidő június 1. A határidőre a harminc helyett mindössze 14 önt­vény érkezett meg, ebből 10 selejt. 2. Április 19-én rendelt a Felvonógyár Újpestről harmincöt darab MF 5145-ös fékdobot. A június 15-i határidőre a harmincöt darab helyett meg­érkezett 18, ebből selejt 50 százalék. Ha az után érdeklődünk, hogy mi az oka a késedelmes szállításoknak, a magas selejtszázaléknak, az Új­pesti Vasöntödék műszaki vezetői a rossz mintákra, a koksz és forma­­szekrényhiányra, a tervszerűtlen megrendelésekre hivatkoznak. És ép­pen a sok kifogás miatt nem látnak túl ezeken az objektív nehézségeken. Az üzemi bizottság titkára arról be­szél, hogy nem kap elegendő segítsé­get a műszakiaktól, de azt nem mondja el, hogy nem figyelt fel ezekre a hibákra, nem kérte a pártszervezet segítségét és nem igyekezett a szak­­szervezeti munka megjavításával se­gíteni a bajon. Vájjon mit is tehet az üzemi bizott­ság két gyár tervszerű összeműködé­­sének, kooperációjának megjavítására. Mozgósítania kell a dolgozókat a ha­táridők pontos betartására, olyan munkafelajánlásokat kell szervezni, amelyekben a munkások vállalják, hogy határidő előtt, selejt nélkül elké­szítik a munkát. Az Újpesti Vasöntö­dék 2-es telepén is most indult meg nagy lendülettel a verseny Alkotmá­nyunk ünnepe tiszteletére. Kelemen Gyula sztahanovista öntő aki a Felvonógyár számára ké­szíti az öntvényeket — például azt vállalta, hogy selejtjét 0.6 szá­zalékról 0.4 százalékra csökkenti. Ugyanakkor azonban több általá­nos, nem kiértékelhető vállalást is tett. Az fb-nek az a feladata, hogy megmagyarázza Kelemen elvtársnak: most azt kell felajánlania, hogy a Fel­vonógyár számára készítendő­ kötél­­dobokat határidő előtt leönti. A bizal­miaknak tehát — akik a versenyt köz­vetlenül szervezik — feltétlenül ismerniük kell műhelyük kooperációs kötelezettségeit, vagyis azt, hogy az egyes öntvénye­ket mikor kell leszállítani. A 2-es telepen ezt a munkát két kö­rülmény akadályozza. Az egyik az, hogy aránylag kevés a bizalmi. Az öntödében például — a gyár szívé­ben — jelenleg egyáltalán nincs is szakszervezeti bizalmi. A munkaver­senyt a népnevelők és az vb-titkár szervezik. Fontos feladat tehát, hogy kiegészítsék a bizalmi hálózatot, a bi­zalmiak pedig rendszeresen tartsák meg a csoportértekezleteket. A gyár egyik dolgozója elmondotta, hogy az ő bizalmija, Szolnoki elvtárs eddig kéthetente tartott csoportértekezletet és ott­­ beszedte a tagsági díjakat. Világos, hogy nem ilyen értekezletre van szükség, hanem olyanra, ahol a bizalmiak a többi között megnézik, ellenőrzik azt is, hogy csoporttagjaik betartják-e a határidőket, hogy gyenge munkájukkal nem akadályoz­zák-e más gyárak munkásainak tevé­kenységét. Az ob és a bizalmiak ennek a fel­adatnak azonban csak úgy tudnak eleget tenni, ha először is ők maguk ismerik pontosan melyik öntvény me­lyik gyárnak készül és mikor kell le­szállítani. Itt tehát a műszakiak se­gítségére van szükség. Az Újpesti Vasöntödéknél az a másik hiba, hogy a műszaki vezetőség nem­ segít az üzemi bizottságnak, de nem is kéri annak a segítségét. így áll elő olyan helyzet, hogy például az öntödében egy szakszervezeti aktíva sem tudja, hogy melyik dolgozó készíti azokat az­­5394-es fékdobokat, amelyek késve és sok selejttel érkeztek és ér­keznek a Magyar Felvonógyárba. Így történik meg az, hogy a bizalmiak versenyszervező munkája rendszerint nem a műszaki szempontból legfonto­sabb feladat megoldására irányul. A megoldás az, hogy a műszaki vezetőség tájékoztassa az üzemi bi­zottságot, hogy a vállalatnál milyen hibák vannak a kooperációs tervek teljesítésében. Ez azt jelenti, hogy ezeket a hibákat először is észre kell venni. A 2-es telep műszaki vezetői túlzottan szeretnek hivatkozni külön­böző objektív, »leküzdhetetlen« nehéz­ségekre, olyasmikre is pl., hogy »selejt nélkül dolgozni nem lehet” — és éppen e miatt a felfogás miatt nagyon is elégedettek az eredményekkel. Az vb kötelessége, hogy felhívja a mű­szaki vezetés figyelmét ezekre a hibákra, hiszen ezek nemcsak a terv­szerű kooperációt akadályozzák, ha­nem magát a versenymozgalmat, a verseny szervezését is. Ahhoz, hogy az vb megerősödjék és képes legyen ilyen feladatok elvégzé­sére, szorosan követnie kell az üzemi pártszervezet vezetését, kérnie kell a segítséget. Ugyanakkor meg kell szüntetni azt a helytelen munkamód­szert, hogy az üb-titkár a »mindenese. Kiss Mihály elvtárs, sztahanovista önző, aki most az üb-titkár, hallatlan szorgalommal igyekszik jól elvégezni feladatát. Segítséget viszont sehonnan sem kap, reszortbizottságai, megfelelően működő bizalmijai nincsenek, még a könyveket is ő adja ki az üzemi könyvtárból. Ilyen sokféle elfoglaltság mellett talán érthető is, hogy Kiss elvtárs egészen mostanáig nem is tudott arról, hogy az üb-nek a többi között a kooperációs tervek végrehajtásával és ellenőrzésével is kell foglalkoznia. Kiss elvtárs erő­sítse meg az üb-t új káderekkel, vonja be azokat a munkába, vezesse őket és akkor lesz ideje és lehető­sége, hogy tervszerű munkával min­den téren jobb eredményt érjen el, így járulhat hozzá ahhoz is, hogy a Magyar Felvonógyár időben meg­kapja az öntvényeket, hogy csökken­jen a selejt, .h£0- éig nagyobb len­dülettel folytatódjék­ a verseny, a mó­­dosított vállalások teljesítéséért. (Buzási) DOLGOZÓINK LEVONJÁK A PER TANULSÁGAIT ! Fokozott éberséggel, még jobb munkával harcolnak az ötéves terv teljesítéséért, a békéért .Mi, a Budafoki úti Épületelemgyár dolgozói Alkotmányunk ünnepének tiszteletére versenyre hívjuk az or­szág összes cementipari vállalatát. Versenykihívásunkkal akarunk vá­laszolni az orgyilkosoknak, akik aljas terveket kovácsoltak a dolgozók állama­, szabadsága, boldogsága ellen, akik az imperialisták dolláron vásá­rolt csatlósai. Versenykihívásunkkal, termelésünk fokozásával akarunk köszönetet mondani Pártunknak és Rákosi elvtársnak, hogy megaka­dályozták Grósz és társainak gyalá­zatos terveit és lehetővé tették, hogy mi, dolgozók, békében tovább épít­hessük a szocializmust.M így kezdik levelüket az Épületelem­gyár dolgozói sok-sok dolgozótársaik­kal együtt, akik levelek és távira­tok százaiban ítélik el Mindszenty Utódának, az imperialisták bérencei­nek aljas működését. Az ellenséggel szemben érzett izzó gyűlölet sugárzik Römer Miklósné telefon,gyári dolgozó leveléből is, aki intő példának állítja asszonytársai elé az összeesküvők aknamunkáját. »Egy pillanatig sem szabad elfelej­tenünk, hogy Vezér Ferenc is orvul, hátulról lövöldözött azokra a szovjet katonákra, akik nekünk a szabadsá­got hozták, akik a vérüket adták azért, hogy megszabaduljunk a fasizmus átkaitól. Le kell vonnunk a tanulságot. Még jobban ki kell nyitni a szemünket, hogy biztosítani tudjuk magunk és gyermekeink szá­mára azt a megváltozott, boldog éle­tet, amelyet élhetünk. E­zért harco­lok még fokozottabb mértékben fel­ajánlásom teljesítéséért, az ötéves terv végrehajtásáért és végzek még odaadóbb felvilágosító munkát asz­­szonytársaim között.« Az éberség fokozására hívják fel a figyelmet a Várpalotai Községi Tanács dolgozói is, amikor ezeket írják: *.Különösen vigyáznunk kell most, amikor dolgozó népünk évi kenyeré­ről, az aratás, cséplés, begyűjtés si­keres végrehajtásáról van szó. E­zért vállaljuk, hogy önkéntes, brigádok szervezésével sietünk dolgozó pa­rasztságunk segítségére és így még fokozottabban kiszélesítsük és meg­erősítsük a munkás-paraszt szövet­séget.« A tanács dolgozóival együtt harcol­nak­ a Várpalotai Magasépítési Válla­lat munkásai. »Mi, új gyárakat és kényelmes otthonokat akarunk építeni dolgozó népünknek. Nem engedjük, hogy Grősz-féle hazaáruló banda újra aláaknázza, szétrombolja ragyogó jelenünket és boldog jövőnket.« Levonták a tanulságot a Grősz-féle bűnperből a Hungária Vegyiművek dolgozói is, amiről Imre Gergely, a dolgozók nevében, a többi között ezeket írja: »Újabb és újabb vállalásokkal, ez­­évi tervünk határidő előtt befejezé­sével teszünk tanúbizonyságot, hogy szilárdan állunk a Szovjetunió ve­zette béketábor oldalán és minden támogatást megadunk, hogy Pártunk időben le tudjon sújtani minden olyan megmozdulásra, amely sza­badságunkra tör. Az összeesküvő Grósz és bandája intő példa lesz számunkra, hogy százszorta ébe­rebben őrködjünk, egy pillanatig se bízzuk el magunkat.« Az éberség fokozása vezette Tósok­berénd község dolgozó parasztságát is, amikor a gyors és szemveszteség nél­küli betakarítás érdekében Ajka község dolgozó parasztjait versenyre hívták. Vállalják, hogy a 260 katasztrális hold búzát nyolc nap alatt, a 382 katasztrá­­lis hold rozsot pedig 12 nap alatt le­aratják. Ők is, mint a Pétfürdői II. Kongresszus Termelő Csoport tagjai, levonták a Grősz-féle gyalázatos ösz­szeesküvés tanulságait és mint leve­leikben írják:­­»Tetteinkkel, munkánk­kal és fokozott éberségünkkel vi­gyázunk, hogy az ilyenek, mint Grósz és banditái, minél előbb elnyer­jék méltó büntetésüket.« A fokozott éberségre hívják fel a figyelmet a pápai MÁV osztálymérnökség III. számú pályamesteri szakaszának dol­gozói is, akik így fejezik be levelüket: »Grósz és valutázó gyilkos bandá­­jának bűnpere ismételten figyelmez­tet, hogy az ellenség nem alszik. Még mindig vannak olyanok, akik el akarják adni hazánkat, szabadságun­kat, függetlenségünket. A Grősz-per megtanított bennünket, hogy még nagyobb hűséggel, még odaad­óbb munkával kell követnünk Pártunkat és szeretett vezérünk, Rákosi elv­társ útmutatásán, hogy a dolgozók ökle időben és oda sújtson le, ahol a háborús uszító fenevadaknak a legérzékenyebb.« „Népi demokráciánk ellen irányuló mindennemű összeesküvést elítélünk“ A Bács-Kiskun megyei papok­ békebizottságának távirata az Országos Béketanácshoz A Bács-Kiskun megyei katolikus papok békebizottsága az Országos Béketanácshoz intézett táviratában a többi között ezeket írja: »Mi, a Bács- Kiskun megyei katolikus papok béke­bizottságának tagjai kijelentjük, hogy a népi demokráciánk ellen irányuló mindennemű összeesküvést elítélünk, bárki legyen is annak vezetője. Mint­hogy az összeesküvés főfészke a mi megyénkben volt, amely szomszédos az imperialisták előretolt, bástyájával, Tito Jugoszláviájával, erre az össze­esküvésre úgy válaszolunk,­­hogy min­den tehetségünkkel törekszünk ez állam és az egyház között létrejött megállapodás utolsó betűig való be­tartására. Ígérjük, hogy ezentúl még fokozottabb áldozatkészséggel vesszük ki részünket Népköztársaságunk bé­kéért folytatott harcából, ötéves ter­vünk teljesítése és ezzel együtt dol­­gozó népünk felemelkedése érdekében. Az egyetemek és főiskolák felvételi vizsgái Az ország összes egyetemein és fő­iskoláin ,július 2-—15. között tartják a felvételi vizsgákat. 1951 JÚLIUS 1, VASÁRNAP TERMELÉSI ÉRTEKEZLETEK AZ ÜZEMEKBEN JÚLIUS 11 ÉS JÚLIUS 18 KÖZÖTT A SZOT Titkárságának határozata értelmében július 11-től július 18-ig (szerdától szerdáig) terjedő héten az ipari, közlekedési és kereskedel­mi vál­lalatoknál, bányákban, hivataloknál intézményeknél (ép­­őiparban csak a telepített üzemekben) termelési érte­kezletet kell tartani. A termelési érte­kezleten a dolgozók a vállalatok igaz­gatóinak, műhelyfőnökeinek beszámolói alapján megvitatják az 1951 második évnegyed tervteljesítésének eredményeit és a harmadik negyedévi terv felada­tait. A termelési értekezleteket műhelyen­ként, üzemrészenként, aknánként, osz­tályonként, stb., minden műszak dolgo­zói részére kell megtartani. A három műszakban dolgozó üzemeknél a dél­utáni műszakok részére az értekezlete­ket a heti m­­űszakváltás után a reg­geli, vagy a délutáni órákban tartsák meg. Tehát a július 11-től 14-ig ter­jedő időszakban délután dolgozók szá­mára az értekezletet július 16 és 18 között kell megtartani amikor éjjel, vagy délelőtt dolgoznak. Az üzemi szakszervezeti bizottságok a bér- és termelési és kultúrnevelési bizottságok bevonásával, a termelési értekezleteket a szakszervezetek el­nökségei által megküldött Irányelvek alapján, gondosan készítsék elő. A mű­szaki értelmiségi dolgozók, a vállala­tok vezetői, a műszaki-gazdasági bi­zottságok tagjai a műhelyek, üzemré­szek terveinek részletes kidolgozásá­val, a beszámoló jó elkészítésével biz­tosítsák a termelési értekezletek sike­rét Segítsék elő, hogy minden dolgozó megismerje tervét és bekapcsolódva az Alkotmányunk ünnepére kezdeménye­zett versenybe, konkrét vállalást tehes­sen harmadik negyedévi tervünk tel­jesítésére és túlteljesítésére. A szovjet tudomány és technika diadala A kommunizmus nagy építkezései a szocialista gazdaság mérhetetlen fölé­nyét bizonyítják a kapitalista gazda­ság felett, a szocialista tudomány és technika fölényét, a szocialista munka és szervezés fölényét. A Szuezi- és a Panama-csatornák kétségkívül d. ka. pUatsmius legkiemelkedőbb teljesít­ményei közé tartoznak, de eltörpülnek az épülő kommunizmus hatalmas al­kotásai mellett. A szocialista építés pá­ratlan ereje és lendülete bontakozik ki előttünk az új nagy szovjet csatornák megvalósításának üteméből is. Hason­lítsuk csak össze az építkezések üte­mét: a Szuezi csatorna 16.6 kilométeré­vel és a Panama-csatorna 1.3 kilométe­rével szemben a Dnyeprből kiinduló ukrán főcsatorna 91.6 kilométere ké­szül el egy év alatt, a türkmén csa­torna dolgozói pedig­ 183.3 kilométert építenek meg évente! A kapitalizmus­ban elképzelhetetlen gigászt teljesít­mény­ez, az élenjáró szovjet technika diadala- Szuezt és Panamát a tőke agyonhajszolt rabszolgái építették ve­rítéket munkával, miközben az elcsi­gázott munkások ezrével pusztultak el. Az ukrán és a türkmén csatornát a győzelmes szovjet technika gépóriásai építik. Eddig nem ismert méretű kotrógépek és Majgyaluk, automata cementgyárak, elektromos földszivaty­­tyúk, amelyek óránként 1000 köbméter földet mozdítanak ki a helyéből, »lép­kedő« ekszkardtorok, amelyek, egy perc alatt 14 köbméter földéi■ emelnek ki akár 45 méter mélységből is é­s 60 méternyire szállítják. Szuez és Pa­nama elsősorban az angol és az ameri­kai imperialisták érdekeit szolgálják, a kizsákmányolást és a profithajszát — az ukrán és a türkmén csatorna a mezőgazdaság példátlan virágzását alapozza meg, új iparvárosokat teremt a sivatagban, fokozza a nép erőforrás­­sáli és jólétét. A panama-csatorna neve az imperialista finánctőke csaláá­sainak­ megjelölésére szolgál a rothadó kapitalizmus történetében ■-­ az uk­rán és türkmén csatornák a felszaba­dult ember minden nehézséget legyőző alkotóerejét,­­a szocialista munka di­csőségét örökítik meg. 166 KM Exudil-csatorna (1859—1869) Panama-csatorna ukrán* (1887-1895) UV18B'l-19W) Türkmén Főcsatorna (1951—1987) Boldog vagyok, hogy részese lehetek a dolgozók hatalmának Egy átképzés görög szabadságharcos levele Cyprus szigetén születtem és ott végeztem el az elemi iskolát. A tanító azt tanácsolta apámnak, hogy írasson be a gimnáziumba. Sajnos erre nem került sor, mert az apám keresete még a kenyérre sem volt elegendő, nemhogy a beh­atási költségre. Már akkor láttam a nagy igazságtalan­ságot, de nem tudtam, mi az oka. 1941-ben tagja lettem a Pártnak. Egy év múlva pedig a Párt irányítása alatt, mint katona, fegyvert fogtam a fasizmus ellen. Évekig harcoltam a fasiszták ellen, közben arra gondol­tam, hogy a háború után a szabadság, a béke és a demokrácia vár a világ dolgozóira. A mi hazánkban nem így történt. Ezért fogtam másodszor is fegyvert és indultam harcba, nemcsak a görög monarchofasiszták, hanem az amerikai és angol imperialisták ellen is. Ott­hagytam forrón szeretett hazámat és most a szocializmust, építő Magyar­­országon élek és dolgozom. Boldog vagyok, hogy mint a Vegyipari Gép­es Radiátorgyár öntő átképzése részese lehetek a dolgozók hatalmának. Teg­nap fegyverrel harcoltam, ma munká­val harcolok a békéért. Ezért aján­lottam fel örömmel, hogy szabadság­időm alatt a Dunai Vasműhöz megyek dolgozni, mert úgy érzem, ez minden kommunista becsületbeli ügye. Kiriakosz Gábriel, átképző. Hétfőn kezdődik a Vidéki Színházi Hét A budapesti Magyar Színházban hétfő este lesz ünnepélyes megnyitó előadása a Vidéki Színházi Hétnek, amelynek során hat estén át hat vidéki színházunk mutatja be legjobb elő­adását. A hétfő esti ünnepélyes meg­nyitón Erdei Sándor népművelési mi­niszterhelyettes mond beszédet. Az első előadáson a Dunántúli Népszín­ház mutatja be Sólyom László »Har­minchárom év után« című színművét, amelyet a budapesti közönség most fog először látni. A Dunántúli Népszínház társulati vasárnap, a többi vidéki színház együttese hétfőn érkezik meg a fő­városba.

Next