Népszava, 1951. augusztus (79. évfolyam, 177-202. sz.)

1951-08-01 / 177. szám

Világ proletárjai egyesüljetek!­o* NÉPSZAVA­­ bánya- és energiaügyi minisztérium jelentése a második negyedév éliszenteiről A Szovjetunióban tartózkodó parasztküldöttség második csoportjának távirata Rákosi Mátyás elvtárshoz AGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 79. ÉVFOLYAM, 177. SZÁM ÁRA 50 fillér 1951 AUGUSZTUS 1. SZERDA Tár­juk fel bátran és javítsuk ki verseny­mozgalmunk fogyatékosságait! Harcba indulunk az 1951-es terv határidő előtti teljesítéséért. — Ezzel a szilárd elhatározással fejezte be­ ta­­nácskozásait a Szakszervezetek Országos Tanácsa V. teljes ülése. Ez az elhatározás hatotta át a másfél­­napos tanácskozást, amely kijelölte a szakszervezetek feladatait a tervért, a Pártunk által kitűzött célok meg­valósításáért folyó harcban. Ez az elhatározás a széles tömegek akara­tát fejezi ki, azokét, akik az építő jo­gos büszkeségével tekintenek fejlődé­sünkre és képesek leküzdeni minden akadályt, minden nehézséget, képesek kiküszöbölni fogyatékosságainkat. Kugler elvtárs sztahanovista henge­rész mondotta el a tanácskozáson: »Egy időben magas selejttel dolgoz­tam. Nem a szakszervezet, nem az üb kérte ezt számon tőlem, a felesé­gem volt az, aki egy nap rámpirí­tott ... Megígértem, hogy ezután job­ban vigyázok.« Kugler elvtárs esete nem egyedül­álló. A terv teljesítése nálunk ma már százezrek gondja, százezrekben él elevenen a szocialista verseny len­dülete. Fényesen bizonyítják ezt az augusztus 20-i verseny széles mérete, az olyan nagyszerű kezdeményezé­sek, mint Csorba István Kossuth­­díjas kazánfűtőé, Gazda Géza BM Acélhengermű helyettes gyártásveze­tőé, s az a tény, hogy a tömegek ver­senyakarata áttör minden akadályt, leküzdi a sokszor bürokratikus ver­senyszervezés gátjait. Százezrek ver­senyeznek és újabb százezrek akarnak őszinte lelkesedéssel , részt venni a szocialista versenyben. A szakszervezetek nem maradhat­nak le a tömegek lendülete, lelkese­dése mögött. Éppen ezért az a felada­tuk, hogy szervezzék s a műszaki ve­zetőkkel együttműködve a legdöntőbb feladatok­ megoldására irányítsák a versenyt. Ezt kívánja a szakszerveze­tektől a Párt, ezt várják a tömegek. S hogy a feladatot betöltsék, a szak­­szervezeteknek az eddiginél sokkal in­kább kell támaszkodniuk a tömegekre, a munkások bírálatára, javaslataira, alkotó kezdeményezéseire. Pártunk Politikai Bizottságának 1950 júliusi határozata óta­ a szak­szervezetek értek el eredményeket: a termelés, a munkaverseny kérdései felé fordultak. Ezt a változást mutatta a SZOT V. teljes ülése is, amely a terv teljesítésében a szakszervezetek előtt álló legfontosabb feladatokat tár­gyalta. De a termelés, a verseny kér­déseit szakszervezeteink ma még sok­szor irodai ügyként, bürokratikusan kezelik. Sztálin elvtárs pedig azt ta­nítja: *„A szocialista verseny nem iro­dai ügy. A szocialista versenyben a tömegek tevékeny, forradalmi önkriti­kája jut kifejezésre, amely a dolgozók millióinak alkotó kezdeményezésére támaszkodik.« Mint a tanácsülés világosan mu­tatta, ez a sztálini igazság nem vált még szakszervezeteink húsává, vérévé. Nem egy felszólalásból kiderült, hogy nálunk még sokan vannak, akik a versenyt irodai ügynek tekintik, akik — akarva-akaratlan — a versenyt, a tömegek alkotó lendületét papiros­tengerbe fojtanák. Sok szakszervezeti vezető, üzemi aktíva megelégszik az­zal, hogy kitölteti a dolgotokkal a verseny­szerződéseket s azt hiszi, hogy elégséges, ha mennél több papírkimu­tatás, jelentés gyűl össze az íróasztal­fiókban. A politikai felvilágosító mun­kával, a verseny teljesítésének ellen­őrzésével, a nyilvánossággal, a ver­seny akadályainak elhárításával ilyen helyen nem sokat törődnek. Olyan, bár nem általános, de kirívó és figyelmez­tető eset is megtörténik, mint a Ba­lassagyarmati Magasépítőnél, melynek salgótarjáni építkezéséről, miután a dolgozók megtették felajánlásaikat, a versenylapokat bevitték az 50 kilo­méterrel messzebb fekvő Balassa­gyarmatra, s­ ott szépen, rendesen, ahogy jó hivatalnokokhoz illik, fió­kokba rakták. Kétséges-e, hogy ilyen esetben sem a verseny ellenőrzéséről, sem­ továbbfejlesztéséről szó nem le­het. Vájjon te­rhetik-e a szakszerve­zetek, hogy az ilyen hivatalnoki mód­szerek a tömegek versenykedvét asz­talfiókba zárják, a bürokrácia posvá­nyába süllyesszék? Csak a tömegekkel való kapcsolat megszilárdításával küzdhetnek a szakszervezetek eredményesen az ilyen és hasonló jelenségek ellen. Csak a tömegekhez fordulva, a töme­gekre, a munkások kezdeményezéseire támaszkodva képesek sikerrel harcolni a munkafegyelem megszilárdításáért, a fokozott takarékosságért, a munka­verseny és a Sztahanov-mozgalom ki­­szélesítéséért , a terv teljesítéséért. Közelebb a tömegekhez! Kevesebb pa­pírt, több valóságos munkát, vigyünk több életet, friss vérkeringést a ver­senybe, így foglalhatjuk össze a ta­nácskozás legfőbb tanulságait. Ennek a fejlődésnek elsősorban a SZOT-ból kell kiindulnia, melynek egyes osztályai és különösen a bér- és termelési osztálya többnyire a dolgo­zóktól, az üzemi tapasztalatoktól el­szakadva »szervezi« a versenyt. És javítani kell a munkán a szakszerve­zeti központokban, ahol gyakran még ma is papirosvezetés érvényesül, s ahonnét az üzemek igen kevés segítsé­get kapnak. Az elnökségi ülések gyakran öncélúak, el vannak szakadva az üzemeinkben születő, kibontakozó kezdeményezésektől, attól, ami üze­meinkben történik. Csak így történ­hetett meg, hogy a vegyiparban kez­detben nem a legfontosabb feladatokra irányították a versenyt, csak később, a fizikai és műszaki dolgozók javas­latai alapján változtattak ezen a hely­zeten. Ne elégedjünk meg jelentések­kel, hanem gondosan tanulmányozzuk az üzemi szervezetek munkáját, szívó­san küzdjünk a hiányosságok ellen, s terjesszük el a legjobb tapasztalato­kat. Az üzemi szervezetektől való el­­szakadottság vezet az olyan kirívó esetekhez, mint például az, hogy csak a legutóbb derült ki, hogy a Rug­­gyantaárugyárban az éjjeli műszak­ban egyetlen bizalmi sincsen. Foko­zottan vonjuk be a munkaverseny szervezésébe a verseny kérdéseinek, feladatainak megvitatásába az üze­mek élenjáró dolgozóit, a sztahano­vistákat,­­a legjobb műszakiakat, azo­kat, akik legtöbb segítséget adhatnak a verseny akadályainak leküzdéséhez, a szocialista munkaverseny további kiszélesítéséhez. Következetesen és szívósan erősítsék szakszervezeteink üzemi szervezetei­ket. Tanítsák meg őket arra, hogy ne irodából, hanem a tömegekre tá­maszkodva szervezzék a versenyt. A Fémáru- és Szerszámgépgyárban azért érhettek el kimagasló eredmé­nyeket, mert a bizalmiak amellett, hogy maguk is példamutatóan vállal­­tak, a művezetőkkel és mesterekkel együtt minden dolgozóval külön-kü­lön megbeszélték munkáját, felajánlá­sát. Az ilyen és hasonló tapasztala­tok elterjesztésével, szüntelen segítés­sel és neveléssel tanítsák meg ■szak­szervezeteink üzemi szervezeteiket arra, hogy politikai felvilágosító mun­kával, a tömegek mozgósításával har­coljanak a munkafegyelem lazaságai és a pazarlás megnyilvánulásai ellen. Sok értékes kezdeményezés, javaslat megy veszendőbe a szakszervezetek, az üzemi bizottságok nemtörődömsége miatt, amiatt, hogy üzemi szerve­zeteink még nem tanulták meg: fel­becsülhetetlen kincs a dolgozók alkotó kezdeményezése. E kezdeményezés kifejlesztésében jelentős szerep juthat a termelési értekezleteknek. Az egy­­egy döntő feladatra irányított terme­lési értekezletek nagy segítséget ad­hatnak a felmerülő nehézségek leküz­désében, de csak akkor, ha nem kezel­jük őket formálisan, ha minden javas­latot gondosan mérlegelünk, ha gon­doskodunk a jó javaslatok megvalósí­tásáról és beszámolunk sorsukról. A tömegek lendületéből fakadt kezdemé­nyezések, mozgalmak sokszor ellany­­hulnak, mert a szakszervezetek »divat­ként«, kampányszerűen kezelik azokat. Ez a veszély áll fenn ma több texti­les üzemünkben a Nazarova-mozga­­lommal kapcsolatban, ha a Textiles­­szakszervezet nem fordít rá az eddi­ginél­­ több gondot. A feladat az, hogy a szakszervezetek adjanak meg min­den­ segítséget a gépek és szerszámok megőrzéséért, a »minden út jövedel­mezőségéért­, a székmegtakarí­tésért, a takarékosság különböző formáiért kibontakozó tömegmozgalomnak Előre a minisztertanács augusztus 20-i zászlajáért! A vasút dolgozói vállalásaik teljesítésével készülnek a Vasutas Napra A vasutas dolgozók nagy lelkese­déssel készülnek a Vasutas Napra. Az Alkotmány ünnepének tiszteletére tett vállalásaikat nagyrészt már augusztus 12-re, a Vasutas Napra teljesíteni akarják. A verseny során nagyszerű eredmények születnek. Kupa László mozdonyvezető és Csányi László sűtő az Alkotmány ünnepére a­ »Minden út jövedelmezőségéért« mozgalom keretében 144 túlsúlyos vo­nat továbbítását vállalták és már eddig 157 kétezer tonnás vonatot to­vábbítottak. KISKUNFÉLEGYHÁZÁN Tóth Pé­ter tolatásvezető és brigádja nyolc irányvonat megszervezését vállalta. A Szegedi Fűtőházban megalakult »Panyin-brigád« vállalta, hogy a mozdony két mosás közötti futását 15.000 kilométerre növeli. Orosházi István, debreceni mozdonyvezető és Gebei Sándor fűtő ötven tonna szén megtakarítását vállalták és már ed­dig negyvenegytonnás megtakarítást értek el. A VASUTAS IFJÚSÁG is nagy lel­kesedéssel készül a Vasutas Nap és a VIT megünneplésére. A Dunakeszi Járműjavító fiataljai elkészítették azt a szerelvényt, amely a­ VIT-re viszi a magyar ifjúság küldöttségét. A VIT- vonat mozdonyának szerkocsiját 3 Landler Jenő Járműjavító fiataljai készítették el. Az Északi Járműjavító ifjúmunkásai egy 301 sorozatú moz­dony kiszabáson felüli fővizsgáját vé­gezték el a VIT tiszteletére. A mo­torosztály fiataljai egy motorkocsi fő­javítását vállalták. A KECSKEMÉTI MOZDONYVEZE­TŐK napi ötszázalékos szénmegtaka­rítást vállaltak és máris 20 százalékos megtakarítást értek el. Bakó Mihály mozdonyvezetők, és Szigetvári­­Mihály fűtő­vállalásuk teljesítése során két kazán mosása között már eddig is több mint 58.000 kilométer utat tettek meg mozdonyukkal. Teljesítményüket a Vasutas Napig újabb 10.000 kilo­méterrel akarják növelni. .A kaposvári vasutas dolgozók közül már harmin­can teljesítették az Alkotmány ünne­pére tett vállalásaikat és most a Vas­utas Napra újabb felajánlásokat t­et­tek. A vasút öntudatos dolgozói válla­lásaik teljesítésével készítik elő az őszi csúcsforgalom sikerét. A Szellőző Művek dolgozói jelentik A pécsi MESZHART-toányák dolgo­zói legutóbb két szellőzőberendezést rendeltek a Szellőzőművektől. Az üzem két lakatos- és egy szerelőbrigádja összevont brigádértekezleteken­­elhatá­rozta, hogy 26 nappal a kitűzött határ­idő előtt elkészítik a szellőzőberende­­zést. ,4 Emelár-brigád és a »Béke II.« brigád nagyszerű munkájának ered­ményeként öt nappal a megrövidített Szerelőműhely épül a Ganz Vagongyárban. Az építkezés rövidesen befe­jeződik és az új üzemrészben is megindul a termelés. A Farnadi-brigád tagjai Alkotmányunk ünnepére azt vállalták, hogy teljesítményüket 170 szá­zalékról ISO százalékra emelik, s hogy a szerelőműhely vakolását 27 nap helyett 13 nap alatt végzik el. Erős akarattal és szívós munkával ezt a határidőt még egy nappal megrövidítették. A brigád most újabb vállalást tett: augusztus 20-ra a szerelőműhely oldalfalainak vakolási és pamacsolási munkáit 1320 óra helyett 640 óra alatt készítik el és az anyag egy száza­lékát megtakarítják. A Farnadi-brigád eredményes munkájának titka, hogy jól szervezik meg a munkájukat, fegyelmezetten dolgoznak. Farnadi László sztahanovista brigádvezető reggel már fél hétkor a munkahelyén van. A brigád tagjai munka előtt összegyűlnek és megbeszélik a brigádvezetővel a napi feladato­kat. A segédmunkásokkal is szorosan együtt dolgoznak, mert mint Farnadi elvtárs mondja, csakis így biztosíthatják a munka folyamatosságát. A munkafegyelem terén példát mutat a brigád. A kezdés előtt 15 perccel kiviszik a szerszámaikat a raktárból és mikor hetet mutat az óra, már vígan megy a munka. A nyolc órát lelkiismeretesen kidolgozzák. Késés ' vagy ' iga­zolatlan mulasztás ismeretlen' daluk.'Előfordtul, hogy­ a munkaidőt lecsengett*, és­ a malterosláda még félig­­tele van anyaggal. Ilyenkor addig nem­­ hagyják abba a­ munkát, amíg a láda ki nem ürül. — Ezzel­ megakadályozzuk,­ hogy az anyag kárbavesszen — mondja Farnadi’elvtárs. A megtakarított,, anyag mennyiségét úgy is növeli a brigád, hogy az elhullott maltert átszitálják és mégegyszer felhasználják. Gondos és jó munkájuk eredménye nem marad el. Az augusztus 20-i versenyben július első tíz napjában 224 százalék volt az átlagteljesítményük, a második tíz napban 210 százalék. Ha jól halad a munka, az a borítékon is meglátszik. Havi keresetük 1100—1500 forint, s ha így haladnak, még feljebb is emelkedik. A Farnadi-brigád tagjai, másfél hónappal ezelőtt még egyénileg dolgoz­tak. Mikor brigádba tömörültek, először­ kissé nehezen és bizonytalanul indult a munka. Farnadi László, a Munkaérdemérem bronz fokozatával kitüntetett sztahanovista azonban­, mint ahogyan a munkában, ugyanúgy a brigád megszervezésében­­is élenjárt. Megmagyarázta társainak a brigádipühka fontosságát, azt, hogy így a csoportban sokkal nagyobb teljesítményt­­tudnak elérni és eredményesebben vehetik­­ki részüket az ötéves terv hatalmas épít­kezési munkálataiból, határidő előtt legyártották a két szel­lőzőbe­rendezést. A felajánlás sikeres teljesítése után a brigádok újabb szo­cialista kötelességvá­lalást tettek. . .A »Béke II.« brigád békeharcosai vállal­ták, hogy a Dunai Vasmű­ szellőző­­berendezésének ventilátorait egy hó­nappal előbb készítik el A Farnadi kőműves-brigád becsülettel teljesíti augusztus 20-i vállalását 40 órás előnyt szereztek a kohókőművesek a III. számú ózdi kohó átépítésénél Az ózdi III. sz. kohó átépítésénél dolgozó kőművesek a Lestál kohó­­kőműves-brigád kezdeményezésére be­vezették a melegszerszám-váltást. A mű­szakváltó kohó­kőműves-brigádok tagjai a műszak megkezdése előtt tíz perccel már munkahelyükön vannak, a munkát átadók tíz perccel később mennek el. A váltóműszak brigádjai az előző műszak brigádjaival húsz percig együtt dolgoznak. Ez alatt az idő alatt átveszik­ a munkahelyet és az előző műszak alatt szerzett tapasz­talatokat. Az ,­új munkamódszer is hozzájárult ahhoz, hogy a kohó­­kőművesek az átépítési terv előirány­ ?TÜK A tömegekre támaszkodva küzdjenek a szakszervezetek a Sztahanov-moz­­galom kiszélesítéséért is. Ez évben nagyot fejlődött hazánkban a Sztaha­nov-mozgalom, így volt ez különösen a kongresszusi verseny idején, mikor közel megkétszereződött a sztahanovis­ták száma. Az augusztusi 20-i verseny új fellendülést, új előrehaladást kell, hogy hozzon. De ehhez a" szakezerv?.-e­zetek jelentős segítsége, jó munkája szükséges. Az szükséges, hogy a szak-­ szervezetek az újításokat és kezde­ményezéseket felkarolva, a tömegekkel együtt küzdjenek a bürokratikus meg­nyilvánulások­­eben a Sztahanov-moz­­galom akadályainak elhárításáért.­ És az­ szükséges, hogy többet törődjenek a sztahanovistákkal, ismerjék meg­ pro­­blém­áikat, életüket, nehézségeiket, for­dítsanak gondot a sztahanovisták szakmai képzésére. Legyen rá gond­juk, hogy sztahanovistáink megismer­jék a szovjet tapasztalatokat. Munka­módszerátadással s minden eszközzel legyenek ra­jta, hogy­­ a sztahanovista tapasztalatok üzemeinkben széles kör­­ben elterjedjenek. A SZOT V. teljes ülése mint döntő feladatot i­s tűzte a szakszervezetek el­ép hogy következetesen , és lankadatla­nul ■ harcoljanak az ellenség ellen az üzemekben, az építkezéseken, vállala­toknál, életünk, minden területén. A Politikai■ Bizottság határozata köte­lezte a szakszervezeteket, hogy szün­telenül növeljék a forradalmi ébersé­get. S bár a szakszervezetek értek el e téren kisebb-nagyobb­ eredménye­ket (elkezdték­ a szakszervezeti, appa­rátus megtisztítását az ellenségtől), ezzel távolról sem lehetünk megelé­gedve. Az éberséget, az ellenség elleni harci készséget a tömegek sa­játjává kell tenni. Olyan légkört kell teremteni, amely megkönnyíti az el­lenség leleplezését, amely megaka-­­dályozza a kártevő tevékenységét. " Nagy és felelősségteljes feladatok állnak szakszervezeteink előtt a terv­­teljesítéséért, a békéért , folyó harc­ban. A­ SZOT V. teljes ülése Pártok II. Kongresszusának határozatai alapján felfedte a hibákat és fogya­tékosságokat, rámutatott a jó tapasz­talatokra. Most az a feladat, hogy szakszervezeteink Pártunk vezetésé­vel,­­minden erejük latbavetésével, harcos odaadással küzdjenek az 1951-es terv határidő előtti teljesíté­séért .:! ' • .. '■} . '■ . .'.j ■’ zatot, jelentősen, túlszárnyalva, 21 órá­ról 40 órára növelték előnyüket. Évenként egymillió téglával termelnek többet a Duvanov módszer alkalmazásával Az Csepregi Téglagyárban Komun* Ferenc■ a Kőbányai Téglagyár éget­te ■átadta sztahanovista munkamódszé­­■rét. Ennek­ eredményeként, a Duvanov gyorségetési módszerré­,', a kemenc,’ teljesítőképességét hetenként . 18 OOP téglával fokozták, így a­­ Csepreg­ Téglagyár dolgozói — a szovjet mód­szer alkalmazásával — egy év ala­t­t 12 kétszobás,­lakás felépítéséhez szük­séges téglával többet adnak nép­gazdaságunknak és ugyanakkor 3,0 mázsa szenet takarítanak meg heten­ként.

Next