Népszava, 1951. szeptember (79. évfolyam, 203-228. sz.)

1951-09-01 / 203. szám

Világ proletárjai egyesüljetek!­­* NÉPSZAVA Darvas József közoktatásügyi miniszter beszéde a könyvnap megnyitásán Megkezdték munkájukat a tervbrigádok az Egyesült Izzóban | A MAGYAR SZAK­S­Z­ER­VEZETEK K­Ö­Z­PONTI LA­P­J­A 79. ÉVFOLYAM, 203. SZÁMÁra 50 fillér 1951 SZEPTEMBER 1. SZOMBAT AZ ISKOLAÉV KEZDETÉN Ma nyílnak meg az iskolák kapui. Tanárok, tanítók, a nevelők és a ta­nulóifjúság több mint másfél milliós hadserege új lendülettel folytatja munkáját, azt, hogy jobb tanulással, jobb tanulmányi eredmények elérésé­vel alakuljon ki országunk új értel­misége. Azokhoz a tanulókhoz, a­kik most tovább folytatják tanulmányaikat, az idén először 160.000 olyan kis első­osztályos gyerek ül az iskola pad­jaiba, akik 1945-ben, már felszabadult hazánkban születtek. A gyermekek taníttatása — hála szabadságunknak­­—, már nem a kiváltságosok előjoga, hanem minden dolgozó szülő köteles­sége gyermekei és hazánk jövője érdekében. A termelésben részvevő dolgozó nők és a gyermekek taníttatásának ügye szorosan összefügg egymással. A dol­gozó nők egyre nagyobb számban foglalják el helyüket a termelés min­den ágában. Elsőrendű feladat tehát, hogy a dolgozó anyák biztonságban tudhassák gyermekeiket az alatt az idő alatt is, míg munkájukkal az ötéves terv mielőbbi megvalósítását segítik. Kormányzatunk gondolt erre, amikor tízezerrel emeli az óvodai férőhelye­ket és 20.000-rel az idény-napközik férőhelyeinek számát. A cél az, hogy minden tanköteles korú gyermek el­végezze az általános iskolát, hiszen erre az alapműveltségre minden dol­gozónak feltétlenül szüksége van. Itt azonban nem állhatunk meg. Szocia­lista népgazdaságunknak a közép- és felsőfokon jól képzett szakemberekre van szüksége. Az a feladatunk, hogy a most kezdődő új tanévben 94.700 tanuló végezze el az általános iskola nyolcadik osztályát, hogy azután be­népesíthessük velük a középiskolákat, azokat, amelyekben új tanítónők, óvó­nők, az új egyetemi hallgatók tízezrei, az ipari, mezőgazdasági és­­közgazda­sági középkáderek növelődnek ma­jd. Jövőre több mint százhuszonhárom­­ezerre tervezzük a középiskolások lét­számát, azért, hogy az egyetemen a következő évben mintegy 47.000 fiatal, tanulhasson tovább, hogy — a tervek szerint — több mint 700 új óvónőt, 940 új tanítót, 1150 szaktanárt adhas­sunk majd az általános iskoláknak és a termelés fokozódó igényeinek kielé­gítésére, új technikusok, agronómus­sok, tervgazdászok százait és ezreit küldhessünk. Rákosi elvtárs a pártkongresszus előestéjén tartott nagygyűlésen figyel­meztetett arra, hogy ne együk meg a jövőnket. Ezek a bölcs szavak gyer­mekeink taníttatására is vonatkoznak. El kell érni, hogy minden szülő vilá­gosan átlássa: a pillanatnyi többkere­set kedvéért nem szabad feláldozniok a gyermek jövőjét, nem szabad útját álliák annak, hogy gyermekeik to­vább tanulhassanak. A­­ ragyogó jövő nagyszerű lehetőségeiről feled­keznek meg azok a szülők, akik ki akarják venni gyermekeiket a közép­iskola felsőbb osztályaiból, mert — mint mondogatják — olyan jó helye volt nyáron az üzemben, hadd keres­sen tovább, hadd hozza haza kerese­tét. Azok a szülők — szerencsére kevesen vannak —, akik így gondol­koznak, ötéves tervünk sikereit hát­ráltatják, hátráltatják a szocialista békeművek építését, hiszen megak­a­­dályozzák, hogy gyermekeikből az építés jó szakemberei, káderei legye­nek. Hazafias kötelessége minden szülőnek hozzájárulni ahhoz, hogy minden tanuló folytathassa és el­végezhesse az iskolai tanulmányait. Nemcsak sok szakemberre, káderre, »kiművelt emberfőre« van szükségünk, hanem jól képzett, jól minősülő káde­rekre, szakemberekre. A pártkongresz­­szuson Révaii elvtárs élesen világított rá az iskolák minőségi munkájának hibáira. Az elmúlt iskolaévben sokat javult a helyzet, attól kezdve,­hogy az MDP Központi Vezetőségének hatá­rozata leleplezte az iskolák frontján támadó ellenség aknamunkáját. A ha­tározat után a pedagógusok, és­ a tanulóifjúság lelkesen fogott munká­jához. Az új­ tankönyvek­­ is hozzájá­rultak a tanítás és a tanulás jobb eredményeihez. A tanácsválasztás során a dolgozó nép választottjai közvetlenül is belekapcsolódtak a megyékben, városokban és községek­ben­ abba­ a­ munkába, amelynek célja oktatásügyünk előbbrevitele. Az ered­mények általában arró­l beszélnek, hogy a­ munka elég jól haladt. Vannak eredmények, de még mindig vannak hibák is. Iskoláink tanulmányi szín­vonala még általában alacsony. A tanulók tárgyi tudása még nem elég alapos. A most kezdődő tanévben ezért azt a határozott célt tűztük magunk elé, hogy a tanulmányi szín­vonalat magasabbra emeljük. És ez azt jelenti, hogy a tanulóifjúságnak sokkal komolyabban kell hozzálátnia feladataihoz, mint eddig. Jó tanulás­sal kell bebizonyítaniok, hogy méltók a dolgozó szülők millióihoz, akik a munkapadok mellett, a földeken, rajz­asztalok és íróasztalok mellett, a katedrákon állnak helyt a szocialista munkaversenyben és napról napra növelik munkaeredményüket, hogy egyre jobb katonái legyenek a béke­­harcnak és egyre jobb építői a szo­cializmusnak. , Pedagógusok tízezrei lelkesen vál­lalták, hogy a gondos tanítás mellett tudásukat tovább fejlesztik.. Bebizo­nyítják, hogy ők, akik még a Horthy­­rendszerben nevelődtek, szívós és jobb munkát jelentő önképzéssel megszerzik azt az új szellemű és sokkal magasabb tudást, amellyel a szocialista pedagógusoknak rendel­kezniük kell. Ebben az iskolaévben különösen két tantárgyban akarjuk elérni azt, hogy a­ színvonal emelkedjék: a­ magyar nyelv és irodalomban és a matemati­kában. Azt akarjuk elérni, hogy iskoláinkból ne kerüljön ki többé olyan fiatal, aki nem ismeri alaposan édes anyanyelvünket, a magyar nyelvtant és nem sajátította el töké­letesen a helyesírást. El akarjuk érni a most következendő esztendő alatt, hogy ne legyen egyetlenegy olyan gyermek sem, aki azt mondja: »én nem értek a­­ számtanhoz, a matema­tikához,­ mert nincs tehetségem hozzá«". Ez még a­ burzsoá ,kizsákmá­nyoló rendszerből örökölt helytelen­ és káros magatartás. Tudjuk, hogy a ki­zsákmányoló rendszernek mindenütt az a célja — nálunk is az volt—, hogy a dolgozó milliók tudatlanok maradjanak. S a tudás nemcsak elő­joga volt a kiváltságosoknak, de egyszersmind fegyverük a néptöme­gek ellen. Népi demokráciánkban min­den hatalom a dolgozó népé és az a cél, hogy a nép minden fia és leánya megtanuljon helyesen gondolkozni, hogy megtanulja: ne álljon tehetet­lenül egyetlen kérdés előtt sem. Ezt pedig csak úgy tudjuk elérni, ha élesre csiszoljuk gyermekeink eszét, agyát az iskolákban, ha jártassá tesszük őket a problémák megoldásá­ban. Erre való a biztonság a számok birodalmában. Gondoljunk csak arra, hogy számtani alapismeretek nélkül aligha lesz valakiből sztahanovista, újító, de nem lesz szocialista érte­lemben művelt ember sem. Pedagógusaink, DISZ-­­‘és úttörő szervezeteink jelentős feladata, hogy iskoláinkban az eddigi — főleg for­mális — fegyelem helyett öntudatos, szocialista fegyelem alakuljon ki. Az iskolák neve­l­őmunkáj­á­n­ak mélyen szocialista tartalmat kell kapnia. A tanulókkal pedig meg kell értetni, hogy akkor szeretik igazán hazájukat, ha pontosan teljesítik kötelességeiket, ha megértik és átérzik, hogy a fe­gyelem becsület dolga. És az önként vállalt fegyelem betartása nemcsak az 5 egyéni becsülete, hanem az egész osztályé, az egész iskoláé is — együttesen felelősek jó tanulásukkal, a fegyelem betartásával egész dolgozó népünknek, a békeharc, a haza vé­delme nagy ügyének. Ahhoz, hogy nevelőink jó munkát végezzenek, szükséges, hogy céljaink eléréséhez segítséget kapjanak a szü­lőktől. Az iskola és a családi otthon együttesen törekedjék arra, hogy a mi boldog, szabad ifjúságunk sokoldalú és alapos tudással felvértezve, a Szov­jetunió és a párt iránt érzett szere­tettől áthatva, kerüljön ki iskoláink­ból, hogy jó hazafi legyen: teljes ér­tékű harcosa a béke, a szocializmus ügyének! Vadász Ferencné K­ M. főosztályvezető Az ajkacsingeri Hrmin-akna dolgozói eddig közel 1400 tonna szénnel teljesítették túl tervüket a bányásznapi versenyben Néhány számadat arról, hogyan gondoskodik kormányzatunk a bányászokról ötéves tervünk új létesítmények egész sorával segíti a magyar bá­nyászokat, hogy gondtalanul, egészsé­gesen végezhessék munkájukat. Kor­mányzatunk az ötéves terv során a­ bányavidékeken baleseti kórházakat, szülőotthonokat, bölcsődéket, szállo­dákat, kultúrházat, ételgyárakat, a hegyekben szanatóriumokat építtet a bányászok részére. Ezekre az építke­zésekre és a bányászvárosok csa­torna- és vízvezetékhálózatának ki­építésére az­­ötéves tervben egy mil­liárd 186 millió forintot ruház be kor­mányzatunk. A terv öt esztendeje alatt 19 új bányaüzem nyílik meg, 14 új szén­osztályozó épül fel. 120 km hosszú­ságú kötélpályán kezdik meg a szén­szállítást. A terv végrehajtása során bányaszivattyúk összteljesítménye eléri a 20.000 lóerőt, a bánya­kom­presszorok teljesítménye percenként A bányásznapi verseny egyik igen komoly eredménye, hogy az üzemek műszaki fejlesztési célkitűzéseiket határidő előtt teljesítették. Fel­ső­­csingerben például — ahol a bányász­napig 80.000 tonna szén feltárását vállalták — eddig már 95 ezer tonna szenet tártak fel és új pillérfejtést kezdtek a dolgozók. A Jolán-akna dolgozói — vállalásukhoz híven — már három fronton dolgoznak. Az új lejtősaknában elvégezték a feltárásnak azt a részét, amelyet szeptember 2-re kellett volna befejezniök. Ezen­kívül a fejtési gépek kihasználását is 10 százalékkal növelték. Határidő előtt teljesítették azt a vállalásukat is, 2500 köbméterre nő, a bányák villany­­motorjainak teljesítménye pedig 100.000 kilowattra emelkedik. A bányászok iránti gondoskodás, bizonyítják az eddigi eredmények is: a hároméves tervben felépült 904 bányász lakás, és hét bányász legény­­szálló. Az ötéves terv első két esz­tendejében elkészült 3328 bányász­­lakás és 31 legényszálló. Az ötéves tervben összesen 10.000 lakás épül, tehát az eddig átadott lakásokon hogy a bányásznapig az összes ,front­fejtéseken bevezetik a ciklusos munka­­szervezést. Az ajkacsingeri bányaüzemek kö­zötti versenyben továbbra is az Arm­in-akna dolgozói járnak az élen. Augusztus 26-án például 179 száza­lékra teljesítették napi tervüket. Jó munkájukat fényesen bizonyítja, hogy a bántyásznapi versenyben — július 1-től augusztus 28-ig — terven felül 1363,5 tonna szenet adtak nép­gazdaságunknak. Most eredményeik további fokozásával mutatják meg az ajkacsingeri bányászok, hogyan kell hűséggel, odaadással harcolni a békéért, a bányásznap sikeréért. kívül további 6672 lakást kapnak­­ a bányászok. A szénbányák dolgozóinak meg­becsülése megnyilvánul abban is, hogy kormányzatunk a termelésben kiváló és a bányához hű dolgozókat Népköztársaságunk legnagyobb ki­tüntetéseivel jutalmazza. A magyar szénbányákban jelenleg 16 Kossuth­­díjas, 44 munkaérdemrendes, 138 Népköztársasági Érdeméremmel ki­tüntetett dolgozó, valamint 1186 ok­leveles és 214 jelvényes sztahanovista dolgozik. A Kábelgyár dolgozói határidő előtt elkészítik a bányák rendeléseit A Kábelgyár dolgozói elhatározták, hogy bányáink gépesítésének meg­gyorsítása érdekében három szénbá­nya rendelését határidő előtt készí­tik el. Az üzem dolgozói megfogad­ták, hogy a Kisterenyei Szénbányák részére a november 30-i határidővel tervezett 800 méter kábelt,, a Dorogi Szénbányák jövő év közepére elő­irányzott 1100 méter kábel rendelését, valamint a Tokodi Szénbányák rende­lését jóval a határidő előtt, már szep­tember 30-ra leszállítják. Megérkezett Csekmarjov elvtárs, a Szovjetunió bányászküldöttségének negyedik tagja Péntek reggel megérkezett Buda­pestre Jakov Grigorjevics Csekmarjov elvtárs, a Szocialista Munka Hőse, a Szovjetunió kemerovói területe le­ninsz-kuznyecki medencéjének bánya­­mestere, a magyarországi bányász­napon részvevő szovjet küldöttség ne­­gyedik tagja. II Gazda­ mozgalom visszhangja üzemeinkben Egy hulladékfelhasználási javaslat • 320.000 forint évi megtakarítás a Ganz Vagon 526-os műhelyében A Ganz Vagongyárban a dolgozók által eddig nagy számban benyújtott hulladékfelhasználási javaslat közül kiemelkedik Szmozsánszky Istvánnak, az 526-os műhely művezetőjének ja­vaslata. Szmozsánszky elvtárs java­solta, hogy a vas- és fémlemezhulla­dékból — amiből naponta 20—­25 mázsa keletkezik a műhelyben — különböző méretű alátéteket és alátét­lemezeket készítsenek. A keskeny hul­­ladéksávot pedig adják át a Láda­gyárnak, ahol hordóabroncsokat csi­nálhatnak belőle. Szmozsánszky elv­társ javaslatainak megvalósítása évi 320.000 forint értékű megtakarítást tesz lehetővé. Tóth Pál, az 526-os mű­hely köszörűse, Gazda elvtárs kezde­ményezése nyomán vállalta, hogy az elkopott köszörűköveket a szekrény­váz készítésénél, a legapróbb darabig felhasználja. Ezzel évente 7000 forint értéket takarít meg. Grosswitz La­josáé, az 561-es műhely segédmunkása vállalta, hogy a műhelyben található felesleges csa­varokat összegyűjti és visszaadja a raktárnak. Eddig már 3200 darab csavart gyűjtött össze, amivel 3000 forintot takarított meg 181.000 forint megtakarítás az Elzettben idom- és gyimbvashulladékból Az Elzett Vasárugyárban Szabó Tibor technikus a sárgarézből készült idom- és gömbrudak végeinek felhasz­nálására dolgozott ki újítást. Az idom- és gömbrudak végeit — ame­lyeket automatagéppel már nem lehet megmunkálni —, eddig hulladék­­anyagként kezelték. Szabó Tibor tech­nikus ebből a hulladékból kisebb mun­kadarabokat, lakatházakat készít. Ezzel az újítással 181.000 forint évi megtakarítást ér el. Az üzemben dol­gozó Gigler Tamás raktárok Vállalta, hogy a hulladékként tárolt 59 tonna abroncsacélt összegyűjti és felhasz­nálja szállító kosarak és védőrácsok készítésére, amivel mintegy 177.000 forint értékű anyagot takarít meg az üzemnek. Évi 1000 kiló papírt takarít meg a Csomagolóanyaggyárban a­­Gazda­-brigád A Csomagolóanyaggyárban Frank Lajosné sztahanovista kéziragasztónő, Csányi János sztahanovista műszaki vezető és Kiss Géza gépmester .Gazda«-brigádot alakítottak. A brigád kezdeményezésére a zacskógyártó gé­peken visszamaradó papírtekercsvége­ket lefejtik és a kéziüzemben papír­zacskókat készítenek belőle. Ezzel mintegy évi 1000 kiló papírt takaríta­nak meg. A celofánüzemben azelőtt hulladékba kerültek a zacskókészítés­­nél lehulló, apró darabok. Most a bri­gád javaslatára ezt a hulladékot még apróbb szeletekre vágják. A rugalmas celofánforgács kitűnően alkalmazható a papírforgács helyett az exportáruk csomagolásánál. Hulladékanyagból emelfidarut készítettek a MÁV hídépítők A MÁV Hídépítő Üzemi Vállalat dolgozói hulladék és ócskaanyagok felhasználásával készítették el a martonvásári, a baracskai, a mohai, a rétszilasi szekszárdi és a székes­­fehérvári hidak korlátjait, nyolc darab korlátoszlopot és két emelődarut. A hulladékanyagok felhasználásával mintegy 10.000 forintot takarítottak meg. Az előre nem látott munkákhoz szükséges szerszámra az üzemnek nem volt anyagelőirányzata. A válla­lati főművezető felkutatta a felhasz­nálható hulladékanyagokat­, amiből már meg is kezdték közel négy má­zsa szerszám gyártását. Bebrits Lajos elvtárs, közlekedés-és postaügyi miniszter beszélt a hajózási dolgozók csúcsforgalmi értekezletén Csütörtök délután a­ MESZHART kultúrtermében megtartották a II. Or­szágos Hajózási Csúcsforgalmi Érte­kezletet, amelyen Bebrits Lajos elv­társ, közlekedés- és postaügyi minisz­ter ismertette a hajózás előtt álló szállítási feladatokat az őszi csúcs­­forgalom idején. Arról beszélt, hogy sürgősen meg kell szüntetni a még ma is előforduló hibát, hogy az uszályok napokig kirakatlanul veszte­gelnek, vagy berakásra várnak A hajók állásidejét 1951 első félévéhez viszonyítva, öt százalékkal kell csök­kenteni. Ezután rámutatott a vasút és a­ hajózás közötti szoros együttműködés szükségességére az uszály- és kocsi­fordulók teljes összehangolása terén. A zavartalan szállítás biztosítása ér­dekében törvényerejű rendelet gon­doskodik arról, hogy a rakodást ezen túl a hajózásnál szintén éjjel-nannal, vasár- és ünnepnap is végezzék. Beb­rits elvtárs hangsúlyozta, hogy az idei gazdag termés számára szűk a­ rakodási tér, ezen szovjet tapasztala­tok alkalmazásával, az áruszortírozás, kezelés meggyorsításával segíthetünk. Radnai Antal elvtárs, a közlekedés- és postaügyi minisztérium hajózási főosztályának vezetője a jó szállítás­­tervezésre és a női munkaerő foko­zottabb alkalmazására hívta fel­ a figyelmet. Krutyikov Vlagyimir elvtárs, a MESZHART vezérigazgatója beszá­molt a MESZHART terv teljesítéséről és ezzel kapcsolatban a­­ hiányossá-́ gokról, valamint az elért eredmények-­ ről. Kádár László elvtárs, a BHV vezér­­igazgatója a rakodási munkák gépesí­tésének fontosságáról és a »hajóz­zunk műhelybefutás nélkül« moz­galom jelentőségéről beszélt. A felszólalásokat követő vita után az értekezlet határozatot fogadott el, amelyben a hajózás dolgozói vállal­ták, hogy sikeresen végrehajtják a rájuk váró feladatokat

Next