Népszava, 1951. november (79. évfolyam, 255-279. sz.)

1951-11-09 / 261. szám

NÉPSZAVA társa, mert Sztálin harca és tanítása összeforrott a tartós békéért folyó harccal, azzal a nagy küzdelemmel, amelynek célja a tartós béke biztosítása az emberiség számára. Ezért tekinti népünk is Sztálint joggal a világot átfogó nagy békeharc zseniális vezérének. S mert Sztálin a béke, ezért zárta szívébe népünk is a haladó emberiség nagy vezérét, Sztálint. Ezután Farkas elvtárs azokról az alapvető változásokról beszélt, amelyek a felszabadulás óta eltelt hét év alatt munkásosztályunkban, dolgozó parasztságunkban és értelmiségünkben végbementek. Hogy a magyar nép mire képes szabadságának birtokában, fényesen igazolja az új szocialista városnak, Sztálinvárosnak és hazánk szocialista ipara legnagyobb erődjének, a Sztálin Vasműnek építése. M így új várost és hatalmas, új vasművel, új gyárakat építeni csak olyan ország tud, ahol győzött Lenin, Sztálin tanítása. A továbbiakban Farkas elvtárs arról beszélt, hogy a város és vasmű építésének megvannak már a maga hősei, akiknek neveit ma már az egész ország ismeri. — Itt van Marénak Péter kőműves brigádja az 5-ös építkezésen, amely 170—180 százalékra teljesíti a tervet. Vagy Tomanovszki elvtárs kőműves brigádja, szintén az 5-ös építkezésen, amely 210 százalékra teljesíti a tervet. Itt van Maróti Róza elvtársnő kőműves brigádja a női építkezésen, amely 160—170 százalékra teljesíti a tervet. Szabó László elvtárs, kőműves brigádja 250 százalékra és Horváth László elvtárs betonozó brigádja 300 százalékra teljesíti a tervet. Együtt a fizikai dolgozókkal, a mérnökök és technikusok is nagy szeretettel és lelkesedéssel veszik ki részüket a város és vasmű építéséből. Jó munkájával kitűnt Prjevara Ferenc elvtárs, főépítésvezető technikus, aki a ma avatásra kerülő épületek építkezésének vezetője volt. Dicséretet érdemel Wolff Johanna főmérnök munkálkodása az előregyártott elemek készítésénél végzett jó munkájáért, valamint Sajgó Alfréd, a Gyárépítési Vállalat főmérnöke és Schézi Gábor elvtárs jó munkája is. — Sorolhatnám tovább a szocialista munka új hőseinek neveit s ezt csak azért nem teszem, mert százak neveit kellene felsorolnom, ez pedig sok időt venne igénybe. A szocialista munka, az a tudat, hogy az építéssel hazánkat erőssé és szebbé tesszük, szabad hazánkban boldog, szabad emberként élhetünk. A Szovjetunió népeinek, Sztálin elvtársnak harca és támogatása nélkül nem építhetnénk fel új, szocialista városunkat és szocialista iparunk legnagyobb vasművét. Valóban, elvtársak — úgy, ahogy a dal mondja — Sztálin nevével épül az új magyar világ is. Induljanak tehát Sztálin dicső nevével újabb harcokba Sztálinváros és a Sztálin Vasmű sikeres felépítéséért. Sztálinváros és a Sztálin Vasmű dolgozói becsülettel teljesítették Rákosi elvtársnak tett ígéretüket Farkas Mihály elvtárs beszédét sokszor szakította meg viharos, lelkes éljenzés és taps és a beszéd végén perceken keresztül zúgott az éljen, zengett a hurrá. »Éljen Sztálin!« »Éljen a Szovjetunió!«, »Éljen Rákosi!«, »Sztálin! Rákosi!« — kiáltották fergeteges lelkesedéssel az ünnepségben részt vevő dolgozók. Ezután Szíjártó Lajos elvtárs, építésügyi miniszter emelkedett szólásra, büszke örömmel jelentve be pártunknak és Rákosi elvtársnak, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére tett ígéretet a dolgozók becsülettel teljesítették. A szocializmus nagy építkezésének, a Sztálin Vasműnek első három épületét befejezték és az öntödét a mai napon az ipari termelés részére átadják. — A ma átadandó épületek — mondotta a többi között — csak irén kis részét képezik az előttünk álló feladatoknak. Éppen ezért minden hazáját és népét szerető műszaki és fizikai dolgozónak fokozottabb erővel, észszerűséggel és forradalmi lendülettel kell a további munkában részt vennie. Köszönetet mondott mindazoknak a dolgozóknak, akik a párt útmutatását követve, öntudatos, jó munkával, példaadásukkal elősegítették a munka határidőre való befejezését, majd az elkészült három épületet átadta Zsofinyecz Mihály elvtárs, kohó- és gépipari miniszternek. Zsofinyecz elvtárs beszédében hangsúlyozta, hogy a Sztálin Vasmű teljes felépítése után hatalmas mértékben megemeli nehéziparunk termelését és döntő módon hozzájárul ötéves tervünk nagy célkitűzésének megvalósításához. Rámutatott a Szovjetunió állandó, hatalmas baráti segítésére, amelyet a Sztálin Vasmű építői nap mint nap közvetlenül láttak és éreztek.. Nyolc élenjáró dolgozónak adta át ezután a Sztálin Vasmű emlékérmet. Földes lászló elvtárs, a pártbizottság titkárának javaslatára az ünnepi Drága Sztálin elvtársi Ma, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34. évfordulóján a dolgozók százmilliói ünnepük szerte a világon az emberiség történetének legdicsőségesebb napját. Ünnepük a szovjet népek bolsevik pártját és ünnepük Ont, Sztálin elvtársat, a béke és a szabadság első harcosát. A Sztálin Vasmű és Sztálinváros építőinek gondolatai Ön felé szállnak ezen a nagy napon. Ezt a várost tegnap még Dunapentelének hívták, ma már teljesült bő kívánságunk, a mi drága Rákosi elvtársunk közbenjárására Sztálinváros lett a neve. Ennek a városnak a földjét is sok szovjet katona vére öntötte, amikor a dicsőséges Szovjet Hadsereg felszabadította hazánkat. De nem hiába ontották vérüket az Ön fiai, drága Sztálin elvtárs. A régi, elmaradt község helyén már új, szocialista város, hatalmas vasmű épületei emelkednek. Jelképe ez annak, hogy minden, ami korunkban új, nagyratörő, szebb jövőnk felé mutató, az az Ön nevéhez fűződik. Drága Sztálin elvtársi Tudjuk, hogy még a nagy munkában a kezdet kezdetén vagyunk, tudjuk, hogy még sok akadályt és nehézséget kell leküzdenünk, de büszkék vagyunk arra, hogy a Sztálin Vasművet és Sztálinvárost építhettük. Az Ön neve erőt ad nekünk, hogy határidő előtt építsük fel népünk nagy békeművét. Éljen sokáig a mi drága Sztálin elvtársunk, a magyar nép nagy barátja, az emberiség reménye. Sztálin Vasmű és Sztálinváros építői« Népünk szeretett vezéréhez, Rákosi elvtárshoz intézett távirat így szólt: »Drága Rákosi elvtársi Az Ön támogatása nyomán teljesült a Dunai Vasmű építőinek s Dunapentele lakóinak leghőbb vágya: épülő eckemírvünk: Sztálin Vasmű — épülő új szocialista Városunk Sztálin elvtárs nevét viseli. Építkezésünk, városunk történetében ezen a felejthetetlen napon, a diadalmas Októberi Szocialista Forradalom 34. évfordulóján szívből jövő hálánkat és örömünket fejezzük ki Önnek, drága Rákosi elvtárs. Egész országunk, hazánk minden dolgozóját lelkesítő, új nagy erőfeszítésre ösztönzi az a tudat, hogy az ötéves tervünk legkiemelkedőbb alkotása, egész népünk szemefénye, a Duna mellett épülő nagy békemű és új, szocialista város Sztálin drága nevét viseli. Szilárd elhatározásunk, hogy méltók leszünk erre a nagy kitüntetésre, pártunk Központi Vezetősége, Népköztársaságunk kormánya, Rákosi elvtárs bizalmára. Sztálin neve a békét, a béke megszilárdításáért folytatott kemény harcot, a béke érdekében végzett öntudatos, fegyelmezett, felszabadult munkát jelképezi. Megfogadjuk Önnek, Rákosi elvtárs, hogy úgy fogunk építeni, dolgozni, úgy fogunk küzdeni a békéért, ahogy arra Sztálin elvtárs tanít bennünket. Minden akadályt legyűrve, mindig pontosan teljesítjük kötelezettségünket, teljesítjük és túlteljesítjük tervünket a Sztálin Vasmű és Sztálinváros építésében. Éljen Sztálin elvtárs, a békéért harcoló emberiség lángeszű vezére, felszabadítónk, népünk nagy barátja! Éljen Sztálin elvtárs legjobb magyar tanítványa, bölcs vezérünk, szeretett Rákosi elvtársunk! Sztálin Vasmű és Sztálinváros dolgozói, ség részvevői táviratot intéztek Sztálin generalisszimuszhoz és Rákosi elvtárshoz. Sztálin elvtárshoz intézett táviratuk így hangzik: Távirat Sztálin és Rákosi elvtársakhoz Mindezt nappal erőteljesebben bontakozik ki a szocialista hazafiság ereje . Nyugaton azzal kürtölik tele a világot, hogy háborúra készülődünk. Mi ezen itthon csak mosolygunk. Az az ország, amely új városokat, új, hatalmas vasművet, gyárakat, egyetemeket, bölcsődéket, színházakat és kultúrházakat épít, az az ország a békét építi. Mi itt, Sztálinvárosban is a békét építjük! Ilyen szép és hatalmas alkotás megépítéséhez béke és nem háború szükséges! Háborúra ott, nyugaton készülődnek, ahol csak úgy szórják a milliárdokat fegyverek gyártására, haditámaszpontok kiépítésére. Természetesen mi honvédelmünket sem hanyagolhatjuk el, miután látjuk, hogy az imperialisták eszeveszett háborús készülődéseket foganatosítanak. A mi egészépünk a békét erősíti és a békét építi az ötéves terv megvalósításával. Persze, ha békeakaratunk ellenére mégis megtámadnák viruló, szeretett hazánkat, úgy semmi kétség, hogy egész népünk, mint egy ember, keményen helyt fog állni hazánk megvédésének frontján is és megvédi új, szocialista hazánkat, új építkezéseinket az ellenséggel szemben. Farkas Mihály elvtárs beszéde további részében arról szólott, hogy az új szocialista város dolgozóinak nagy részét átfogó szocialista munkaverseny eredményeként büszke érzéssel jelenthetik: teljesítették Rákosi elvtársnak adott szavukat és a mai napon üzembe helyezik a Sztálin Vasmű három üzemét, a fémforgácsolót, a vasszerkezeti szerelőüzemet, valamint az öntödét. Ezután arról beszélt Farkas elvtárs, hogy az építkezési munkálatok nehéz körülmények között indultak meg, de pártunk és kormányunk és elsősorban Rákosi elvtárs gyorsan segítséget nyújtott és megadta a szükséges támogatást. Ennek a segítségnek már kézenfekvő eredményei vannak. Megállapítható az is, hogy a dolgozók a munka jobb megszervezésével, a munkafegyelem megszilárdításával sikeresen küzdik le a nagy építkezéssel szükségszerűen velejáró nehézségeket. Ilyen hatalmas alkotást nehézségek nélkül nem lehet megépíteni Ezt nem látni és erre nem felkészülni, helytelen lenne. Az eddigi tapasztalatok azonban arra is tanítanak, hogy a felmerülő nehézségek leküzdhetők. A munka jobb megszervezésével, a szükséges anyagok időbeni biztosításával, jó, körültekintő tervezéssel, határozott vezetéssel, a folyamatos ellenőrzés biztosításával. Leküzdhetők ezek a nehézségek nem utolsó sorban telkes politikai felvilágosító munkával. Nagyon fontos, hogy a jövőben a Sztálin Vasmű és Sztálinváros építői között harcos, politikai nevelőmunka folyjék, hogy minden dolgozó tudatában legyen annak, hogy ötéves tervünk megvalósításának milyen fontos frontszakaszán dolgozik. Hangsúlyozta Farkas elvtárs, hogy az építkezéssel járó új, nagy feladatokat sikeresen meg tudják majd oldani azért is, mert minden nappal erőteljesebben bontakozik ki a szocialista hazafiság motorikus ereje. Ez a szocialista hazafiság az az erőtöbblet, amely lehetővé teszi, hogy gyorsabban, jobban és szebben építsenek. Rákózi elvtárs üzenete legyen harci és munkaprogram. Beszéde befejező részében Farkas elvtárs emlékeztette a sztálinvárosiakat Rákosi elvtárs üzenetére, amelyet a nála járt küldöttségnek mondott Sztálin elvtárs neve kötelez. Einek ez még nagyobb, még fegyelmezettebb munkára. — Rákosi elvtárs üzenete — mondotta Farkas elvtárs — legyen az önök harci és munkaprogrammja. Tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy maradéktalanul teljesítsék mindazt, amit Rákosi elvtárs üzenetében, mint feladatot állított önök elé. Ahhoz, hogy önök Sztálinváros és a Sztálin Vasmű méltó építőivé váljanak, tanulniok, sokat kell tanulniok Sztálingrád hős munkásaitól, mérnökeitől, technikusaitól, azoktól, akik újjáépítik, szebbé, hatalmasabbá teszik a Szovjetunió Sztálinvárosát, a hős és dicső Sztálingrádot. A nagy Volga partján újjászülető Sztálingrád lelkesítse önöket további munkájukban. Dolgozzanak úgy, elvtársak, hogy a mi magyar Sztálinvárosunk, a Duna partján épülő magyar Sztálingrád méltó ifjú testvére legyen a Volga partján újjáépülő nagy Sztálingrádnak. — A mai napon, amikor Dunapentele és a Dunai Vasmű felveszi Sztálin elvtárs dicső nevét; a hála érzésével fordulunk a nagy Szovjetunió népei és a mi hőn szeretett Sztálin elvtársunk felé, mert tudjuk, hogy a Szovjetunió népeinek és Sztálin elvtárs harcának köszönhetjük, hogy 1951 NOVEMBER 9. PÉNTEK November 7 szellemében dolgozunk tovább a Központi Vezetőség több tagját, Dobi Istvánt, a minisztertanács elnökét, a Szovjetunió budapesti nagykövetsége és a többi baráti állam képviselőit. Az ünnepségen Pongrácz Kálmánelvtárs, a Budapesti Városi Tanács végrehajtó bizottságának elnöke mondott beszédet — A Nagy Október dicsőségét hirdeti, a szovjet segítséget juttatja eszünkbe szeretett Budapestünk minden új alkotása, ötéves tervünk, szocialista jövőnk minden új sikere — mondotta. — Az Októberi Forradalom emléke kötelezettséget is jelent számunkra. Azt jelenti, hogy az ünnep után is november 7 szellemében dolgozzunk, kötelességünkké teszi, hogy a béke megvédéséért folyó harcból még egységesebben, még hívebben vegyük ki részünket. Ezután került sor az emlékmű megkoszorúzására. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének koszorúját Gerő Ernő elvtárs, államminiszter, az Elnöki Tanácsét Szabó Piroska elvtársnő, az Elnöki Tanács titkára, a minisztertanácsét pedig Dobi István, a minisztertanács elnöke helyezte el. A budapesti szovjet nagykövet nevében a N. Bobrisev nagykövetségi tanácsos", a kínai nagykövetség nevében Li Szu Cen, a nagykövetség első titkára, majd a többi baráti állam követségeinek képviselői helyezték el koszorúikat. Utánuk Dénes István elvtárs, a DISZ főtitkára a DISZ képviseletében, Úszta Gyula elvtárs, vezérőrnagy a néphadsereg nevében helyezte el az emlékezés koszorúját. Ezután a tömegszervezetek, a kerület üzemei és hivatalai koszorúzták meg a szovjet hősi emlékművet. Kegyeletes ünnepség volt a gellérthegyi szovjet emlékműnél is. Itt a magyar és a szovjethimnusz után elsőnek az MDP Központi Vezetősége nevében Rónai Sándor elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke koszorúzta meg az emlékművet. Koszorút helyeztek el az Elnöki Tanács, a minisztertanács, a honvédség, az Államvédelmi Hatóság, a rendőrség, a Budapesti Városi Tanács képviselői is. Megkoszorúzta az emlékművet a Budapesten tartózkodó bolgár tisztiküldöttség is. Vörös lobogók erdeje alatt vonultak fel a Molotov-térre a környékbeli üzemek, intézmények, testületek dolgozói. Az emlékműre a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége nevében Hidasi István elvtárs, a Budapesti Pártbizottság titkára tette le az emlékezés koszorúját. Utána sorra az emlékműhöz járultak kormányzatunk, állami szerveink és tömegszerveink képviselői, hogy leróják kegyeletüket azoknak a szovjet hősöknek emléke előtt, akik életüket áldozták szabadságunkért. A fővárosi dolgozók ezreinek részvételével zajlott le a Kossuth Akadémia előtti szovjet emlékmű és a vecsési szovjet hősi emlékmű koszorúzási ünnepsége is. A világ dolgozóinak legnagyobb ünnepnapján, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján a magyar dolgozók hazánk fővárosában, Budapesten és országszerte mindenütt nagy tömegekben keresték fel a szovjet hősi emlékműveket. Budapesten az ünnepi díszbe öltözött Szabadság téren a szovjet hősi emlékműnél több ezer dolgozó gyűlt egybe. Az emlékművel szemben a honvédség, az Államvédelmi Hatóság és a rendőrség díszalakulatai sorakoztak fel Lelkes tapssal és éljenzéssel köszöntötték az ünnepség részvevői Gerő Ernő és Révai József elvtársakat, az MDP Politikai Bizottságának tagjait. ÜNNEP SZTÁLINVÁROSBAN A győzelmes Forradalom októberi 34. évfordulóján nagy megtiszteltetés érte a dunapentelei építőket: városukból Sztálinváros lett. Az ország minden részéből érkeztek dolgozók és áramló folyóként öntötték el az országutat, hogy részesei legyenek annak az erőt adó, harcbahívó pillanatnak, amikor a Sztálin nevével épülő Világ egyik szülötte, a Sztálin Vasmű segédüzemének szívverése megindul.A virágba borult, vörösbe öltözött város mintha a Nagy Októberi Forradalom győzelmétől izzana. .A pártbizottság épületén messzire világít Sztálin elvtárs hatalmas képe, fénybevonva az ünneplő tömeget, mely ujjongva hullámzik a fiatal utcákon. Ezer és ezer szempár tapad a bölcsmosolyú, drága arcra, ezer és ezer tekintet sugározza feléje a hűség és a hála forró üdvözletét. S akik nincsenek itt, azok is itt járnak gondolatban a vörösben úszó Május 1-utcán s lélekzetfojtva csodálják szocializmust építő hazánk legnagyobb művét, a magasbatörő, büszke Sztálinvárost. Hiszen az egész ország népe építette ezt a művet. Nemcsak azok, akik itt dolgoznak, akik itt harcolnak leleményes gépekkel, kimagasló teljesítményekkel, körzővel, vakolókanállal a kezükben. Az egész ország gazdának érzi itt magát, amikor a pusztaságból varázsolt öntödét, fémforgácsolót, szerelőműhelyt átadja rendeltetésének s az első sistergő vas mint egy üstökös, adja meg a jelet új harcokra, új nekilendülésekre. Mert ez még csak a kezdet. Hatalmas Martinkemencék épülnek it rövidesen, amelyek annyi vasat és ércet ontanak, amennyit hazánk eddigi összes kohóművei együttvéve adtak. Ezeket az óriásüzemeket eteti alkatrészekkel, ezeknek a mammutkohóknak a bonyolult gépezetét javítja a november 7-re elkészült három műhely, amelyekhez végeláthatatlan sorokban vonulnak Sztálinváros dolgozói. Az országúton is hullámzik a tömeg. Mindenki ott akar lenni ezen a szívbéliünnepségen, mindenki saját szemével akarja látni azt a nagyszerű pillanatot, amikor a kupoló vastestében felizzik az acél. Hogyan jutottak el idáig? •** — kérdezgetik egymástól, miközben ujjongva fedezik fel, hogy az országút útjelzőtáblái már Sztálinváros felé mutatnak. A régi Dunapentele eltűnt, mint ahogyan a tücsök, a feneketlen sár is eltűnt. Az ötéves terv újra rajzolta e hely térképét. Indulók, dalok zengenek, beszédes, boldog arcok sugározzák, hogy e kemény harcokban Sztálin elvtárs neve volt a fegyverük, s a párt ereje segítette győzelemre őket. A mechanikai műhelyben kis időre elcsitul a gépek hangja. »Toldi«, a vasizmú daru ma pihen. S pihen a gépcsalád többi tagja is: a szovjet egy externes marógép, mely a szovjet ember kiváló alkotószellemét tükrözi, a demokratikus Németországból érkezett vésőgép; pihennek a cseh és lengyel esztergák. A dübörgő zajt, a munka robaját az öröm zúgása váltja fel. A szerelőműhely emelvényén Farkas Mihály elvtárssal élükön megjelennek a párt és a kormány képviselői, Kiszeljov szovjet nagykövet, a népi demokráciák diplomáciai testületének tagjai, kulturális életünk kimagasló alakjai, akik a munka hőseivel sorakoznak fel: Kossuth-díjas vasöntökkel, mérnökökkel, a Sztálinvárossá lett Dunapentele hős munkásaival, mérnökeivel, akik épülő hazánk történelmébe írták nevüket. Boldog moraj fut végig a hatalmas csarnokon, amikor az öntöde nyolc legjobb dolgozójának kiosztják a kitüntetéseket. Aztán elérkezik a pillanat, amelyre szívdobogva várt mindenki Az öntöde kápolókamrái már megteltek koksszal, vassal. Zenekar hangjai mellett özönlenek be a dolgozók s a köztársasági induló ütemére a sokezer köbméteres fúvógép buzdító zúgásai felel. A kémlelőnyíláson keresztül már látszik az első folyékony fémcsepp... S az olvasztótérbe a koksz közé vörös záporként zuhog a megolvadt acél. Mindenki visszafojtott lélekzettel figyeli, hogyan telik meg az előgyűjtő. Megillesedött arcok szegezödnek■ az óriásdarura, amely az üsttel a csatorna alá áll. Borovszki Ambrus elvtárs, a Nehézipari Beruházások vezérigazgatóhelyettese, azelőtt vasöntő, megnyitja a csapokat. Olyan csend van, hogy a szívdobogást is meghallani. Mire gondolnak várjon? Talán arra, amikor majd a Sztálinmű gyártotta fém kombájnokká, traktorokká, ipari gépekké változik. Talán nevető, kedves gyermekarcokat képzeltek oda, virágzó kerteket, napfényes pihenőket, a jövőt. A csatornán végigszalad az izzó, sistergő acél s abban a percben dörögve, ujjongva, felszabadultan tör fel a kiáltás: Sztálin. Mintha az ömlő vörös vasfolyó szólalna meg: Sztálin. Mintha a népek szivében élő békevágy sűrűsödne e névben: Sztálin. Mintha a munka serény zajából is ez a név csapna ki: Sztálin. Minden * ezt visszhangozza... Könnyek futják be a szemeket. Ismeretlen munkások ölelgetik egymást. Somogyi Béla, Sztálinváros öntője szabadon levő kezével átfogja a Vörös Csepel küldöttét. Voloncsák Istvánt, a Kossuth-díjas Jánosik János vasöntő önfeledten a nap egyik kitüntetett kubikosába, Csabajda Györgybe karol s ajkukon feszengenek a drága nevek: Sztálin, Rákosi... S később, amikor a fehér asztalnál ünnepük a győzelmes Októberi Forradalom gyermekét, Sztálinvárost, s a Sztálín-mű első szívdobbanását, Farkas Mihály elvtárs magasra tartja poharát: Sztálin atyánk olyan soká éljen, mint ahogyan a hegyek élnek... — mondja s egész Sztálinváros visszhangozza a köszöntőt. (Pb.)