Népszava, 1952. március (80. évfolyam, 51-76. sz.)

1952-03-16 / 64. szám

N­ÉPSZAVA Rak vezetője, a fémek felületvédelmé­vel kapcsolatos eljárások kidolgozá­sáért és egyéb tudományos és gya­­korlati jelentőségű munkájáért. Prégi József, az »Április 4 Gépgyár« szerelési osztályának vezetője, a­­Muravidéki Erőmű, a Tatabányai, Komlói, Diósgyőri, Ózdi, Almásfüzitői, Ajkai Erőtelep és más erőtelepek sze­relési munkálataiban szerzett érde­meiért, valamint nagyjelentőségű újí­tásaiért. Gazda Géza, a Rákosi Művek acél­­hengermű üzemének üzemvezetőhelyet­tese, a hulladékanyagok nagy megtaka­­rítást jelentő hasznosításával kapcso­latos országos jelentőségű mozgalom­­ elindításáért és a mozgalom kiszélesí­tésében szerzett érdemeiért. Nagy Ferenc, a Budapesti Tűzálló anyaggyár vegyi laboratóriumának vezetője, a kohászati tűzállóanyagok korszerű gyártástechnológiájának ki­dolgozásáért. Deák János MÁVAG művezető, a művezetők között a munkafegyelem megszilárdításával, a normaórák, a 480 perc teljes kihasználásával kapcso­latos mozgalom elindításáért, valamint kimagasló termelési eredményeiért. Bódy Béla, az ózdi Kohászati Üzem előhengerésze. Brigádját sztahano­vista szintre emelte, 1951-es tervét no­vember 3-án befejezte, selejtszázalé­kát 0,19 százalékra csökkentette, élen­jár a munkaverseny, kezdeményezésé­ben. Brigádja többlettermelési értéke 4.200.000 forint. Mistóczky Mátyás, a MÁVAG kohá­szati üzem előolvasztája. Nevéhez fű­ződik országos viszonylatban a legrö­videbb adagtartam elérése; gyors­olvasztási módszere eredményeként kemencéjének feszített tervét is túltel­jesítette, kemencéje állandóan 100 szá­zalék felett teljesített. Jó munkájának eredménye, hogy brigádjával terven fe­lül 303 tonna minőségi nemesacélt ter­melt. Dr. Lukács József, a Villamosipari Központi Kutatólaboratórium mérnöke, Bochner Endre Lajos, a Villamosipari Központi Kutatólaboratórium osztály­­vezetője. Kutatómunkájuk eredmény jelentős vörösrézmegtakarítás a táv­vezetékeknél és egyes villamosberen­dezéseknél, a túlfeszültséget levezető ellenállások hazai gyártása és több más jelentős újítás. Roder Béla, a Rákosi Művek esz­tergályosa, aki 1951-ben mozgalmat indított annak érdekében, hogy a szta­hanovisták segítsék az elmaradókat, adják át sztahanovista munkamódsze­reiket. Teljesítményszázaléka állandóan 2—300 százalék között van. Az általa elindított munkamozgalom az ipar minden területén gyökeret vert és erő­sen terjed. A bánya- és energiaipar terén kifejtett munkásságért Székely Lajos, a Dorogi Szénbá­nyászati Tröszt főmérnöke, a Dorogi Szénbánya Vállalat 1951. évi kima­gasló eredményeinek elérésében szer­zett érdemeiért, valamint az aknák víztelenítése, továbbá a széleshom­­lokú gépi fejtési módok bevezetése tér­én végzett munkásságáért Dr. László Antal vegyészmérnök, a Nehézvegyipari Kutatóintézet kutató­mérnöke, a vegyészeti kutatás terén elért eredményeiért Dr. Földi Zoltán, a Chinoin-gyár feutotórr mérnöke, a penicillin-kutatás és gyártás terén elért eredményeiért, valamint több más jelentős üzemi eljárás kidolgozásában való részvéte­léért. Nagy Gábor, a Borsodi Kooperáció beruházási megbízottja, a barnaszén­­elgázosítás terén hazánkban eddig nem alkalmazott elj­árás kidolgozá­sáért és félüzemi megvalósításáért Loy Árpád, az alberttelepi szénbá­nyák sztahanovista frontmestere, a széntermelési eredmények állandó fo­kozásával kapcsolatos mozgalom el­indításáért, a mozgalom kiszélesíté­sében szerzett érdemeiért, valamint kimagasló termelési eredményeiért. Patsch Ferenc, a Dunántúli Ás­ványolaj­kutató és Mélyfúró Vállalat fúrási üzemvezetője, a mélyfúrás te­rén elért kiváló eredményeiért és nagy idő- és költségmegtakarítást bizto­sító munkásságáért. Kántás Károly egyetemi tanár, az olajbányászat termelékenységét jelen­tősen emelő módszerek kidolgozá­sáért Az építőipar terén kifejtett munkásságért. Makk László építészmérnök, a 31. számú Építőipari Tröszt műszaki osz­tályának vezetője, a November 7 Erőmű, valamint kás ipari művek építkezé­seinél az előregyártott nagyelemek alkalmazása terén szerzett érdemeiért. Pilok Ferenc a 63/5. számú Állami Építőipari Vállalat sztahanovista kő­művese, a Makszimemko-féle gyors­­falazási módszer elterjesztése terén szerzett érdemeiért, valmint kima­gasló termelési eredményeiért Farkasdi Zoltán, a Mezőgazdasági ét Települ­és tervező Iroda­­■ mérnöke, a mezőgazdasági, különösen pedig az állattenyésztési építkezések­nél az anyagtakarék­osság és gazdasá­gosság szempontjainak messzemenő érvényesítéséért, amellyel népgazdasá­gunknak az 1951-ben megvalósított építkezéseknél mintegy 160 millió fo­rint megtakarítást biztosított. A párt­­kongresszus tiszteletére tett felaján­lásával több mint 100.000 kg vas meg­takarítását érte el. A könnyűipar terén kifejtett munkásságért Csepreghy Győző, a Szegedi Textil­kombinát műszaki vezetője, a Sztaha­­nov-komplex mozgalom megteremté­séért és e mozgalom kiszélesítésében szerzett érdemeiért, valamint több je­lentős újításk­ért. Domonkos Endre, a Ruhaipari Gép­javító főmérnök-igazgatóhelyettese, a ruházati ipar részére szükséges spe­ciális gép- és gépalkatrészgyártás mű­szaki megalapozása és megszervezése terén szerzett úttörő érdemeiért A közlekedésügy terén kifejtett munkásságért Bereznai Oszkár gépészmérnök, a közlekedésügyi­­minisztérium vasú­t főosztályának csoportvezetője, a­­ pá­lyafenntartási szolgálat megjavítása terén nagyjelentőségű pályafelépít­­ményt mérőkocsi megkonstruálásáért. Lőcsei János főmozdonyvezető. Or­­mándi István és Horváth III. János fű­tők a díj összegének fél­ negyed-negyed arányban történő megosztásával. Lő­csei János brigádja a legjobbak közé tartozik. Élenjárnak a munkában, jó javaslataikkal és kezdeményezéseikkel előbbre viszik a versenymozgalmat. A brigád az őszi forgalomban kilométer­­tervét 129 százalékkal túlteljesítette. 135 tonna szénmegtakarítást ért el és ezzel tervét 122 százalékra teljesítette A mezőgazdaság terén kifejtett munkásságért Dr Mócsy János, az Agrártudo­mányi Egyetem állatorvosi karának belgyógyász tanára, a külső élőskö­dők elleni védekezés módszereinek kidolgozása terén végzett eredményes tevékenységéért.. Hosnyánszky János földműves, a tengelici »Petőfi« termelőszövetkezeti csoport elnöke, kinek vezetésével a csoport 22 darab hússertésanyánál 15 darabos szaporulatot ért el, 22 kg. választási súllyal. Gőbölyhizlalásnál naponta 1, 3 kg-os hizlalási átlagot, a teheneknél 4080 literes évi tejési eredményt, valamint 100 százalékos ellési átlagot ért el a csoport és tej beadási kötelezettségét 360 százalékra teljesítette. Emellett holdanként 1 350 mázsás cukorrépatermést értek el. Simon Bálint földműves, a­­néző­­túri »Béke« termelőszövetkezet el­nöke, kinek vezetésével a termelő­­szövetkezet 1951-ben Szolnok megye élenjáró termelőszövetkezetévé fejlő­dött. Az irányítása alatt álló termelő­­szövetkezetnek a szikes talajviszonyo­kat figyelembe véve, kiváló termés­eredményei Vanna­k: búzából 16.2 mázsa, árpából 17.2 mázsa, gyapotból 6.45 mázsa, kukoricából 28 mázsa, takarmányrépából 400 mázsa, rizsből pedig 22 mázsa átlagtermést értek el. Az évvégi zárszámadáskor a ta­gjók között 1.454.000 forint értékű természetbeni juttatást, valamint­ 626.700 forint készpénzt osztottak szét. A termelőszövetkezet élenjár a mezőgazdasági munkák elvégzésében. A közegészségügy fejlesztése terén kifejtett munkásságért Dr. Kapus Gyula, a Madarász-utcai csecsemő, és gyermekkórház igazgató főorvosa, a gyermekellátás új rend­szerének megszervezéséért, a Mada­rász-utcai gyermekkórházhoz kapcsolta a XIII. kerület egy részének gyermek­­intézményeit, valamint a körzeti gyer­mekellátást, biztosítva ezzel a gyerme­kek minőségileg jobb egészségügyi el­látását, valamint az egészségügyi ká­derek magasfokú szakmai továbbkép­zését. Dr. Szabó Zoltán, a tatabányai Tüdőbeteggondozó Intézet vezetője, az üzemi szűrések és a betegellenőrzés pél­dás megszervezése terén szerzett ér­demeiért. . Dr. Nagy Dénes orvos, »Röntgen­anatómia« című tankönyvéért. A közoktatás terén kifejtett munkásságért Muttnyánszky Ádám egyetemi tanár, a szemléltető módszert mintaszerűen alkalmazó kiemelkedő oktató és nevelő tevékenységéért. Kovács Dezsőné, a Budapest, II., mártirakúti általános iskola tanító­nője, Gerlóczi Lajosné, a Budapest, 11., városmajor utcai általános iskola tanítója, Deniss Imréné, a kaposvári sétatéri általános iskola tanítónője és Magyar Ilona, a kecskeméti Tanítóképző Intézet gyakorló iskolájának tanítónője — a díj összegének egyenlő arányban történő megosztásával — »Módszer­tani kézikönyv az általános iskola 1. osztályának olvasás-írás tanításához« című, közösen írt kiadványukért, vala­mint kiváló oktató- és nevelőmunkáju­ Icárt (MTI) Rónai Sándor elvtárs .■ A kitüntetettek eredményei az új hazafiságnak értékes gyümölcsei Az ünnepséget Rónai Sándor elv­társ, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke nyitotta meg — Tisztelt Közönség! Kedves Elv­társaki — kezdte beszédét. — Üdvöz­löm önöket és külön, szeretettel üd­vözlöm népünk bölcs tanítóját és forrón szeretett vezérét, Rákosi Má­tyás elvtársat. m — A felszabadulás óta ötödször kerül kiosztásra a Kossuth­-díj, amely­­lyel népköztársaságunk azokat a dol­gozókat tünteti ki, akik a tudomány, a művészet és az irodalom, valamint a szocialista építőmunka terén kima­gasló eredményeket értek el. Nem véletlen, hogy a Kossuth-díjat minden évben március 15-én osztjuk ki. Már­­cius 15-e s a 48—49-es forradalom és szabadságharc nagy hagyományaihoz, Kossuth örökségéhez való hűségünk :itt abban kifejezésre, hogy március idusán tüntetjük ki élenjáró tudósain­kat, íróinkat, művészeinket, munkás­osztályunk és dolgozó parasztságunk kiemelkedő fiait, akik — Kossuth La­jos szavaival élve — »a haladás gyor­saságát a haz szükségeihez mérik«, akik azt tartják, »a legokosabb, leg­fontosabb haladásnak, amely a hazá­nak a legtöbb jót leggyorsabban esz­közölt. — Március 15-éhez elsősorban úgy voltunk hűségesek, hogy végrehajtot­tuk március 15-e követeléseit. A­­ di­csőséges Szovjet Hadsereg felszaba­dító győzelme nyomán szabad né­pünk a baráti Szovjetunió állandó se­gítségével, nagy pártunk vezetésével megvalósította 48 célkitűzéseit, mint soronlevő történelmi feladatot és kö­vetkezetesen továbbhaladva, ma már győzelmesen építi át­ szocialista ha­záját. A történelmi fejlődés ezzel fényesen igazolta március 15-ének igazságát, meghat­ályozta Kossuth öröklégének mozgósító erejét . Méltán választottuk tehát már­cius 15-ét a díjkiosztás napjául és Kossuth nevét a díj elnevezésére. K­fejezésre juttatjuk ezzel azt, hogy a kitüntetettek munkásságát nemcsak úgy tekintjük, mint az országépítés, a kultúrforradalom különböző területein nyújtott kiváló szakmai­ teljesítményt, hanem úgy is, mint kimagasló haza­fias tettet. És joggal tekinthetjük így! A kitüntetettek munkásságukkal valóban kifejezésre juttatják hazánk­hoz való odaadó hűségüket, készségü­­két arra, hogy tehetségük, tudásuk, munkaerejük legjavával szolgálják né­pünket. Eredményeikkel, a dolgozó tömegek anyagi és kulturális javainak növelésével elősegítik, hogy népünk szabadságát és függetlenségét, a béke ügyét még szilárdabban megvédelmez­­hesse, még gyorsabb és nagyobb lép­tekkel haladjon ötéves terve útján, virágzó, boldog jövője felé. Ezért kí­séri a kitüntetettek munkásságát gon­doskodó figyelemmel pártunk és sze­mélyesen maga a tudományos és mű­vészeti életnek, az úttörő kezdeménye­zéseknek nagy pártfogója, a mi for­rón szeretett Rákosi elvtársunk. — úgy tekintjük tehát a kitüntetet­tek eredményeit, mint annak az új hazafiságnak értékes gyümölcseit, amely egyre mélyebben áthatja felsza­badult dolgozó népünket s egyre ki­válóbb eredmények elérésére ösztönzi. — A hazafiság érzése ragadja ma­gával tudósainkat, kutatóinkat, mér­nökeinket, hogy munkásságukkal egyre jobban ötéves tervünk konkrét felada­­tainak megoldása felé forduljanak, hogy az építést, az életet, a jövendőt szolgálják s ezzel mondjanak ítéle­tet az imperialista világuralmi törek­vések dühöngő őrültjei, a háborús gyújtogatás kannibáljai felett. Ítéle­tet mondjanak fölöttük, akik tudósai­kat, kutatóikat, mérnökeiket a rombo­lás, a tömeggyilkosság, a baktérium­­háború céljaira igyekszenek minden eszközzel felhasználni, mint ahogy embertelen, rothadt úgynevezett »kul­­túrájukkal« is vakon engedelmes ágyú­­töltelékeket szeretnének »nevelni«. — Ezzel szemben a mi íróink is művészeink népünk mai és múltbeli életének eleven, sokrétű, színes és hű ábrázolásával az országépítésben való hősiességre, a békeharcban való helyt­állásra lelkesítik népünket. — Az értelmiségnek, az értelmiség munkájának hazánkban soha nem volt olyan megbecsülésben része, mint most s az értelmiség hazafias alkotó­­tevékenységének újabb és újabb nagy­szerű eredményeivel felel erre a meg­becsülésre. — A hazafiság érzése lelkesíti hős munkásosztályunkat, hogy a technikai értelmiséggel együttműködve országos jelentőségű mozgalmakat indítsanak el és az elért termelési eredményeket újra és újra túlszárnyalják az ötéves 2 1952 MÁRCIUS 16. VASÁRNAP •­­Ünnepélyesen kiosztották az 1952. évi Kossuth-díjakat Március 15-én, szombat délelőtt osztották ki ötödször a tudomány, a művészet és a szocialista építés leg­kiválóbb dolgozóinak a Kossuth-díja­kat. A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa fogadótermében, az átadási ün­nepségen megjelent dolgozó népünk szeretett vezére, Rákosi Mátyás elv­társ, akit a jelenlevők Witen­cekig tartó tapssal felállva, mel­­köszöntöttek. Részt vettek az ünnepségen Gerő Ernő, Farkas Mihály elvtársak és a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bi­zottságának több más tagja, Rónai Sándor elvtárs, az Elnöki Tanács el­nöke és az Elnöki Tanács több tagja, Dobi István, a minisztertanács elnöke és a kormány több tagja, valamint politikai, művészeti és kulturális éle­tünk több más kiválósága, békéjére minél eredményesebb meg­valósítása érdekében. — Dolgozó parasztságunkat is ez a hazafias érzés fűti, hogy a mező­gazdaságban a szocializmus építése terén elért eredményeket minél jobban megszilárdítsa, a terméshozamot nö­velje, a termelés tudományos kérdé­seit megismerje.­­ A hazafiság érzése, a népünk és minden nép közös ügyével, a béke ügyével való egybeforrottság érzése egyre jobban és jobban felszabadítja a népünkben rejlő hatalmas alkotó­erőket. Ezek az erők újra és újra meg­termékenyítő hatásokat kapnak a Szovjetunió soha nem látott méretű építőmunkájától és élenjáró kultúrájá­tól s ezen keresztül körünk tudomá­nyának és kultúrájának géniuszától, Sztálin elvtárstól, így születnek újabb és újabb nagyszerű eredmények, ame­lyek napról napra gyorsítják előre­haladásunkat. Szddeczky-Kordoss Elemér kétszeres Kossuth-díjas egyetemi tenér. Büszkén vállaljuk a krízisk­rt napü­nkért, a haladásért, a békéért tudományunk segítségével iányzat nemcsak számontartja, ér­deklődéssel kíséri, jutalmazza, hanem a legszebb elképzeléseit is messze túlszárnyaló módon támogatja.­­ De a tudományos munka érté­kelése abban a kutató számára leg­­felemelőbb jelenségben csúcsosodik, hogy elért eredményeinket nem hagyja elveszni, azokat az egész nép, az ország fejlődése érdekében fel­használja, eszméinket tovább tökéle­tesítve megvalósítja, általuk a dol­gozó népet segítő eszközöket, gépe­ket, eljárásokat teremt, új üzemeket, gyárakat épít, kórházak munkáját fejleszti­. Úgy érezzük, hogy a Kossuth­­díj által maga a magyar nép kötött velünk szerződést, az újfajta szocia­lista munkaszerződés egy különleges ■nemét, úgy érezzük, népünk azzal, hogy a haladó tudománynak első lé­péseiben eredményesnek mutatkozó művelést a márciusi seregszemlén Kossuth díjjal kiemelve, bizalmát he­lyezte belénk és így elkötelezett min­ket, hogy a fejlődésnek most kezdődő roppant útján is élenj­ó harcosai le­gyünk a tudományt művelők sere­gének. — Mi, régi és új Kossuth-díjas ku­tatók, büszkén és boldogan vállaljuk ezt az elkötelezettséget, a legszebb szerződést: népünkért, a haladásért, a békéért való küzdelmet tudomá­nyunk segítségével. Vállaljuk és a gyönyörű feladatért a leghelyesebb úton: a nagy Sztálin és annak leg­jobb magyar tanítványa, Rákosi Má­tyás útmutatása szerint fogunk har­colni, munkáját az egész nép, maga a kor-A kitüntetettek nevében elsőnek Szádeczky-Kardoss Elemér­­kétszeres Kossuth-díjas egyetemi tanár szólalt fel. — Mélyen meghatva és boldogság­gal eltöltve mondok köszönetet tudós­­társaim nevében is kormányzatunk­nak és rajta keresztül az egész ma­gyar népnek a K­ossuth-díjjal való ki­tüntetésért — mondotta. — Lehet-e nagyobb, felemelőbb tudat kutató szá­mára, annál, hogy munkájával kiérde­melte népének legnagyobb elismeré­sét, hogy munkája magasabb értelmet nyert embertársai, hazája, sőt azon keresztül talán az egész haladó világ szolgálatában. — De lehet-e tisztelet és hála nél­kül gondolni új világunkra, arra az új társadalmi rendre, amely a tudo­mánynak ilyen értelmet adott? A tu­dománynak, amelynek művelése ezelőtt alig néhány évvel hazánkban még nem jelenthetett többet, mint belső, kutató kényszerből végzett,­ de legjobb eset­ben is öncélú tudományszomj kielégí­tését. Mert ha eredményeit esetleg fel is használták, az a legjobb szán­dék ellenére végül is, sokszor észre­vétlenül az uralkodó népellenes ki­sebbség elnyomó céljainak szolgálatába került. Ha pedig ezért a tudományért esetleg jutalom járt, az­ az akaratlan árulás megszégyenítő vérdíja volt. ,, A tudomány iránti közömbösség és a tudomány eredményei ilyen rút kihasználásának évtizedei után lehet-e a tudós vágyainak tökéletesebb meg­valósulását elképzelni, mint amikor Tolnay Kl­ári kétszeres Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság érdemes művészet A magyar nép legjobbjaiból vesszük példaképeinket UlUVCSCCll CICI MlUliLCi.CH zóinak köszönetét Tolnay Klári két­szeres Kossuth-díjas, a Magyar Nép­­köztársaság érdemes művésze tolmá­csolta: — Művésztársaima nevében köszöne­tet mondok népköztársaságunk kor­mányának és egész dolgozó népünk­nek "a minket ért kitüntetésért. Kö­szönjük eddigi munkánk elismerését és azt a szerető gondoskodást és meg­becsülést, amely nemcsak bennünket, itt megjelenteket vesz körül, hanem örömmel tölti el és jobb munkára ösztönzi valamennyi művész kartár­sunkat. Tudjuk azonban, hogy­ ez a megtisztelő kitüntetés kötelez is. — Művészetünkkel a magyar kultú­rát akarjuk szolgálni, hogy még na­gyobb megbecsülést vívjunk ki dol­gozó népünk előtt. De nemcsak taní­tani, tanulni is akarunk. A magyar nép legjobbjaiból vesszük példaképein­ket és mi is ezt a példaképet, az új embert akarjuk közönségünk, a ma­gyar nép elé állítani. Loy Árpád Kossuth-díjas sztahanovista bányász ! Dolgozó népünk bizalmát különes. Jó munkával háláljuk meg A szocialista építés kitüntetettjei nevében Loy Árpád elvtárs, Kossuth­­díjas sztahanovista bányász mondott köszöneteit pártunknak, kormányunk­nak, dolgozó népünknek. — Ki sem tudom mondani azt az érzést, amely most engem, egyszerű bányászt eltölt — kezdte beszédét. — Tegnap még a délutáni műszakban küzdöttem azért, hogy a nehéz körül­mények ellenére minél több­­ szenet adjon Alberttel,ep népgazdaságunknak. Ma pedig itt állok ebben a gyönyörű teremben, a parlamentben, amelynek régen a munkásnép közelébe sem jö­hetett. — Tizenhárom éves korom óta dol­gozom, de csak azóta szeretem igazán a munkát, mióta tudom, hogy a sze­net saját magamnak, a név államának fejtem ki a bányából. Olvastam Alexej Sztahanov munkahőstetteiről és ezek lelkesítettek arra engem és bá­nyász elvtársaimat, hogy 1949-ben el­indítsuk Alberttelepen a Sztahanov­­mozgalmat. Ennek az időszaknak a sikerei megmutatták, hogy a magyar bányász is képes elérni kimagasló eredményeket a párt irányításával, a szovjet tapasztalatok felhasználásával, a jó szervezéssel és a műszakiakkal való rendszeres együttműködéssel. A Rákosi elvtárs a tatabányai bá­­nyászértekezleten megvilágította a bá­nyászok feladatait Az ő szavai lelkesítették az alberttelepi bányászo­kat arra, hogy még jobban dolgozza­nak és újabb mozgalmat indítsanak a többtermelésért. — A »Termelj ma többet, mint teg­­nap!«­mozgalom azért terjedt el oly gyorsan egész dolgozó népünk köré­ben, mert pártunk, Rákosi elvtársunk nevelése alapján a magyar nép életé­nek törvényszerűsége lett a terme­lés állandó emelkedése. — Mi munkások, sztahanovisták Rákóczinak, Dózsának, Petőfinek és Kossuthnak, a magyar nép legjobb fiainak követői vagyunk. Mi is az erős, szabad és független Magyar­­országért harcolunk. Tudjuk, hogy csak akkor követjük hűségesen nagy történelmi hagyományainkat, ha egyre több vasat, szenet és textilt adunk országunknak. Csak akkor védhetjük meg drága szabadságunkat, csak akkor állhatunk helyt nagy barátunk, a Szovjetunió­ oldalán a 800 milliós béketáborban, ha teljesítjük ötéves tervünket. — Köszönjük pártunknak, Rákosi elvtársunknak, kormányunknak ezt a megtisztelő kitüntetést, ígérjük, hogy méltóak leszünk rá. Dolgozó népünk bizalmát hűséges jó munkával hálál­juk meg. A beszédek elhangzása után a párt és az állam vezetői hosszan elbeszél­gettek a kitüntetett új Kossuth-díja­sokkal

Next