Népszava, 1952. március (80. évfolyam, 51-76. sz.)
1952-03-16 / 64. szám
NÉPSZAVA Rak vezetője, a fémek felületvédelmével kapcsolatos eljárások kidolgozásáért és egyéb tudományos és gyakorlati jelentőségű munkájáért. Prégi József, az »Április 4 Gépgyár« szerelési osztályának vezetője, aMuravidéki Erőmű, a Tatabányai, Komlói, Diósgyőri, Ózdi, Almásfüzitői, Ajkai Erőtelep és más erőtelepek szerelési munkálataiban szerzett érdemeiért, valamint nagyjelentőségű újításaiért. Gazda Géza, a Rákosi Művek acélhengermű üzemének üzemvezetőhelyettese, a hulladékanyagok nagy megtakarítást jelentő hasznosításával kapcsolatos országos jelentőségű mozgalom elindításáért és a mozgalom kiszélesítésében szerzett érdemeiért. Nagy Ferenc, a Budapesti Tűzálló anyaggyár vegyi laboratóriumának vezetője, a kohászati tűzállóanyagok korszerű gyártástechnológiájának kidolgozásáért. Deák János MÁVAG művezető, a művezetők között a munkafegyelem megszilárdításával, a normaórák, a 480 perc teljes kihasználásával kapcsolatos mozgalom elindításáért, valamint kimagasló termelési eredményeiért. Bódy Béla, az ózdi Kohászati Üzem előhengerésze. Brigádját sztahanovista szintre emelte, 1951-es tervét november 3-án befejezte, selejtszázalékát 0,19 százalékra csökkentette, élenjár a munkaverseny, kezdeményezésében. Brigádja többlettermelési értéke 4.200.000 forint. Mistóczky Mátyás, a MÁVAG kohászati üzem előolvasztája. Nevéhez fűződik országos viszonylatban a legrövidebb adagtartam elérése; gyorsolvasztási módszere eredményeként kemencéjének feszített tervét is túlteljesítette, kemencéje állandóan 100 százalék felett teljesített. Jó munkájának eredménye, hogy brigádjával terven felül 303 tonna minőségi nemesacélt termelt. Dr. Lukács József, a Villamosipari Központi Kutatólaboratórium mérnöke, Bochner Endre Lajos, a Villamosipari Központi Kutatólaboratórium osztályvezetője. Kutatómunkájuk eredmény jelentős vörösrézmegtakarítás a távvezetékeknél és egyes villamosberendezéseknél, a túlfeszültséget levezető ellenállások hazai gyártása és több más jelentős újítás. Roder Béla, a Rákosi Művek esztergályosa, aki 1951-ben mozgalmat indított annak érdekében, hogy a sztahanovisták segítsék az elmaradókat, adják át sztahanovista munkamódszereiket. Teljesítményszázaléka állandóan 2—300 százalék között van. Az általa elindított munkamozgalom az ipar minden területén gyökeret vert és erősen terjed. A bánya- és energiaipar terén kifejtett munkásságért Székely Lajos, a Dorogi Szénbányászati Tröszt főmérnöke, a Dorogi Szénbánya Vállalat 1951. évi kimagasló eredményeinek elérésében szerzett érdemeiért, valamint az aknák víztelenítése, továbbá a széleshomlokú gépi fejtési módok bevezetése térén végzett munkásságáért Dr. László Antal vegyészmérnök, a Nehézvegyipari Kutatóintézet kutatómérnöke, a vegyészeti kutatás terén elért eredményeiért Dr. Földi Zoltán, a Chinoin-gyár feutotórr mérnöke, a penicillin-kutatás és gyártás terén elért eredményeiért, valamint több más jelentős üzemi eljárás kidolgozásában való részvételéért. Nagy Gábor, a Borsodi Kooperáció beruházási megbízottja, a barnaszénelgázosítás terén hazánkban eddig nem alkalmazott eljárás kidolgozásáért és félüzemi megvalósításáért Loy Árpád, az alberttelepi szénbányák sztahanovista frontmestere, a széntermelési eredmények állandó fokozásával kapcsolatos mozgalom elindításáért, a mozgalom kiszélesítésében szerzett érdemeiért, valamint kimagasló termelési eredményeiért. Patsch Ferenc, a Dunántúli Ásványolajkutató és Mélyfúró Vállalat fúrási üzemvezetője, a mélyfúrás terén elért kiváló eredményeiért és nagy idő- és költségmegtakarítást biztosító munkásságáért. Kántás Károly egyetemi tanár, az olajbányászat termelékenységét jelentősen emelő módszerek kidolgozásáért Az építőipar terén kifejtett munkásságért. Makk László építészmérnök, a 31. számú Építőipari Tröszt műszaki osztályának vezetője, a November 7 Erőmű, valamint kás ipari művek építkezéseinél az előregyártott nagyelemek alkalmazása terén szerzett érdemeiért. Pilok Ferenc a 63/5. számú Állami Építőipari Vállalat sztahanovista kőművese, a Makszimemko-féle gyorsfalazási módszer elterjesztése terén szerzett érdemeiért, valmint kimagasló termelési eredményeiért Farkasdi Zoltán, a Mezőgazdasági ét Település tervező Iroda■ mérnöke, a mezőgazdasági, különösen pedig az állattenyésztési építkezéseknél az anyagtakarékosság és gazdaságosság szempontjainak messzemenő érvényesítéséért, amellyel népgazdaságunknak az 1951-ben megvalósított építkezéseknél mintegy 160 millió forint megtakarítást biztosított. A pártkongresszus tiszteletére tett felajánlásával több mint 100.000 kg vas megtakarítását érte el. A könnyűipar terén kifejtett munkásságért Csepreghy Győző, a Szegedi Textilkombinát műszaki vezetője, a Sztahanov-komplex mozgalom megteremtéséért és e mozgalom kiszélesítésében szerzett érdemeiért, valamint több jelentős újításkért. Domonkos Endre, a Ruhaipari Gépjavító főmérnök-igazgatóhelyettese, a ruházati ipar részére szükséges speciális gép- és gépalkatrészgyártás műszaki megalapozása és megszervezése terén szerzett úttörő érdemeiért A közlekedésügy terén kifejtett munkásságért Bereznai Oszkár gépészmérnök, a közlekedésügyiminisztérium vasút főosztályának csoportvezetője, a pályafenntartási szolgálat megjavítása terén nagyjelentőségű pályafelépítményt mérőkocsi megkonstruálásáért. Lőcsei János főmozdonyvezető. Ormándi István és Horváth III. János fűtők a díj összegének fél negyed-negyed arányban történő megosztásával. Lőcsei János brigádja a legjobbak közé tartozik. Élenjárnak a munkában, jó javaslataikkal és kezdeményezéseikkel előbbre viszik a versenymozgalmat. A brigád az őszi forgalomban kilométertervét 129 százalékkal túlteljesítette. 135 tonna szénmegtakarítást ért el és ezzel tervét 122 százalékra teljesítette A mezőgazdaság terén kifejtett munkásságért Dr Mócsy János, az Agrártudományi Egyetem állatorvosi karának belgyógyász tanára, a külső élősködők elleni védekezés módszereinek kidolgozása terén végzett eredményes tevékenységéért.. Hosnyánszky János földműves, a tengelici »Petőfi« termelőszövetkezeti csoport elnöke, kinek vezetésével a csoport 22 darab hússertésanyánál 15 darabos szaporulatot ért el, 22 kg. választási súllyal. Gőbölyhizlalásnál naponta 1, 3 kg-os hizlalási átlagot, a teheneknél 4080 literes évi tejési eredményt, valamint 100 százalékos ellési átlagot ért el a csoport és tej beadási kötelezettségét 360 százalékra teljesítette. Emellett holdanként 1 350 mázsás cukorrépatermést értek el. Simon Bálint földműves, anézőtúri »Béke« termelőszövetkezet elnöke, kinek vezetésével a termelőszövetkezet 1951-ben Szolnok megye élenjáró termelőszövetkezetévé fejlődött. Az irányítása alatt álló termelőszövetkezetnek a szikes talajviszonyokat figyelembe véve, kiváló terméseredményei Vannak: búzából 16.2 mázsa, árpából 17.2 mázsa, gyapotból 6.45 mázsa, kukoricából 28 mázsa, takarmányrépából 400 mázsa, rizsből pedig 22 mázsa átlagtermést értek el. Az évvégi zárszámadáskor a tagjók között 1.454.000 forint értékű természetbeni juttatást, valamint 626.700 forint készpénzt osztottak szét. A termelőszövetkezet élenjár a mezőgazdasági munkák elvégzésében. A közegészségügy fejlesztése terén kifejtett munkásságért Dr. Kapus Gyula, a Madarász-utcai csecsemő, és gyermekkórház igazgató főorvosa, a gyermekellátás új rendszerének megszervezéséért, a Madarász-utcai gyermekkórházhoz kapcsolta a XIII. kerület egy részének gyermekintézményeit, valamint a körzeti gyermekellátást, biztosítva ezzel a gyermekek minőségileg jobb egészségügyi ellátását, valamint az egészségügyi káderek magasfokú szakmai továbbképzését. Dr. Szabó Zoltán, a tatabányai Tüdőbeteggondozó Intézet vezetője, az üzemi szűrések és a betegellenőrzés példás megszervezése terén szerzett érdemeiért. . Dr. Nagy Dénes orvos, »Röntgenanatómia« című tankönyvéért. A közoktatás terén kifejtett munkásságért Muttnyánszky Ádám egyetemi tanár, a szemléltető módszert mintaszerűen alkalmazó kiemelkedő oktató és nevelő tevékenységéért. Kovács Dezsőné, a Budapest, II., mártirakúti általános iskola tanítónője, Gerlóczi Lajosné, a Budapest, 11., városmajor utcai általános iskola tanítója, Deniss Imréné, a kaposvári sétatéri általános iskola tanítónője és Magyar Ilona, a kecskeméti Tanítóképző Intézet gyakorló iskolájának tanítónője — a díj összegének egyenlő arányban történő megosztásával — »Módszertani kézikönyv az általános iskola 1. osztályának olvasás-írás tanításához« című, közösen írt kiadványukért, valamint kiváló oktató- és nevelőmunkáju Icárt (MTI) Rónai Sándor elvtárs .■ A kitüntetettek eredményei az új hazafiságnak értékes gyümölcsei Az ünnepséget Rónai Sándor elvtárs, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke nyitotta meg — Tisztelt Közönség! Kedves Elvtársaki — kezdte beszédét. — Üdvözlöm önöket és külön, szeretettel üdvözlöm népünk bölcs tanítóját és forrón szeretett vezérét, Rákosi Mátyás elvtársat. m — A felszabadulás óta ötödször kerül kiosztásra a Kossuth-díj, amelylyel népköztársaságunk azokat a dolgozókat tünteti ki, akik a tudomány, a művészet és az irodalom, valamint a szocialista építőmunka terén kimagasló eredményeket értek el. Nem véletlen, hogy a Kossuth-díjat minden évben március 15-én osztjuk ki. Március 15-e s a 48—49-es forradalom és szabadságharc nagy hagyományaihoz, Kossuth örökségéhez való hűségünk :itt abban kifejezésre, hogy március idusán tüntetjük ki élenjáró tudósainkat, íróinkat, művészeinket, munkásosztályunk és dolgozó parasztságunk kiemelkedő fiait, akik — Kossuth Lajos szavaival élve — »a haladás gyorsaságát a haz szükségeihez mérik«, akik azt tartják, »a legokosabb, legfontosabb haladásnak, amely a hazának a legtöbb jót leggyorsabban eszközölt. — Március 15-éhez elsősorban úgy voltunk hűségesek, hogy végrehajtottuk március 15-e követeléseit. A dicsőséges Szovjet Hadsereg felszabadító győzelme nyomán szabad népünk a baráti Szovjetunió állandó segítségével, nagy pártunk vezetésével megvalósította 48 célkitűzéseit, mint soronlevő történelmi feladatot és következetesen továbbhaladva, ma már győzelmesen építi át szocialista hazáját. A történelmi fejlődés ezzel fényesen igazolta március 15-ének igazságát, meghatályozta Kossuth öröklégének mozgósító erejét . Méltán választottuk tehát március 15-ét a díjkiosztás napjául és Kossuth nevét a díj elnevezésére. Kfejezésre juttatjuk ezzel azt, hogy a kitüntetettek munkásságát nemcsak úgy tekintjük, mint az országépítés, a kultúrforradalom különböző területein nyújtott kiváló szakmai teljesítményt, hanem úgy is, mint kimagasló hazafias tettet. És joggal tekinthetjük így! A kitüntetettek munkásságukkal valóban kifejezésre juttatják hazánkhoz való odaadó hűségüket, készségükét arra, hogy tehetségük, tudásuk, munkaerejük legjavával szolgálják népünket. Eredményeikkel, a dolgozó tömegek anyagi és kulturális javainak növelésével elősegítik, hogy népünk szabadságát és függetlenségét, a béke ügyét még szilárdabban megvédelmezhesse, még gyorsabb és nagyobb léptekkel haladjon ötéves terve útján, virágzó, boldog jövője felé. Ezért kíséri a kitüntetettek munkásságát gondoskodó figyelemmel pártunk és személyesen maga a tudományos és művészeti életnek, az úttörő kezdeményezéseknek nagy pártfogója, a mi forrón szeretett Rákosi elvtársunk. — úgy tekintjük tehát a kitüntetettek eredményeit, mint annak az új hazafiságnak értékes gyümölcseit, amely egyre mélyebben áthatja felszabadult dolgozó népünket s egyre kiválóbb eredmények elérésére ösztönzi. — A hazafiság érzése ragadja magával tudósainkat, kutatóinkat, mérnökeinket, hogy munkásságukkal egyre jobban ötéves tervünk konkrét feladatainak megoldása felé forduljanak, hogy az építést, az életet, a jövendőt szolgálják s ezzel mondjanak ítéletet az imperialista világuralmi törekvések dühöngő őrültjei, a háborús gyújtogatás kannibáljai felett. Ítéletet mondjanak fölöttük, akik tudósaikat, kutatóikat, mérnökeiket a rombolás, a tömeggyilkosság, a baktériumháború céljaira igyekszenek minden eszközzel felhasználni, mint ahogy embertelen, rothadt úgynevezett »kultúrájukkal« is vakon engedelmes ágyútöltelékeket szeretnének »nevelni«. — Ezzel szemben a mi íróink is művészeink népünk mai és múltbeli életének eleven, sokrétű, színes és hű ábrázolásával az országépítésben való hősiességre, a békeharcban való helytállásra lelkesítik népünket. — Az értelmiségnek, az értelmiség munkájának hazánkban soha nem volt olyan megbecsülésben része, mint most s az értelmiség hazafias alkotótevékenységének újabb és újabb nagyszerű eredményeivel felel erre a megbecsülésre. — A hazafiság érzése lelkesíti hős munkásosztályunkat, hogy a technikai értelmiséggel együttműködve országos jelentőségű mozgalmakat indítsanak el és az elért termelési eredményeket újra és újra túlszárnyalják az ötéves 2 1952 MÁRCIUS 16. VASÁRNAP •Ünnepélyesen kiosztották az 1952. évi Kossuth-díjakat Március 15-én, szombat délelőtt osztották ki ötödször a tudomány, a művészet és a szocialista építés legkiválóbb dolgozóinak a Kossuth-díjakat. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa fogadótermében, az átadási ünnepségen megjelent dolgozó népünk szeretett vezére, Rákosi Mátyás elvtárs, akit a jelenlevők Witencekig tartó tapssal felállva, melköszöntöttek. Részt vettek az ünnepségen Gerő Ernő, Farkas Mihály elvtársak és a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának több más tagja, Rónai Sándor elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke és az Elnöki Tanács több tagja, Dobi István, a minisztertanács elnöke és a kormány több tagja, valamint politikai, művészeti és kulturális életünk több más kiválósága, békéjére minél eredményesebb megvalósítása érdekében. — Dolgozó parasztságunkat is ez a hazafias érzés fűti, hogy a mezőgazdaságban a szocializmus építése terén elért eredményeket minél jobban megszilárdítsa, a terméshozamot növelje, a termelés tudományos kérdéseit megismerje. A hazafiság érzése, a népünk és minden nép közös ügyével, a béke ügyével való egybeforrottság érzése egyre jobban és jobban felszabadítja a népünkben rejlő hatalmas alkotóerőket. Ezek az erők újra és újra megtermékenyítő hatásokat kapnak a Szovjetunió soha nem látott méretű építőmunkájától és élenjáró kultúrájától s ezen keresztül körünk tudományának és kultúrájának géniuszától, Sztálin elvtárstól, így születnek újabb és újabb nagyszerű eredmények, amelyek napról napra gyorsítják előrehaladásunkat. Szddeczky-Kordoss Elemér kétszeres Kossuth-díjas egyetemi tenér. Büszkén vállaljuk a kríziskrt napünkért, a haladásért, a békéért tudományunk segítségével iányzat nemcsak számontartja, érdeklődéssel kíséri, jutalmazza, hanem a legszebb elképzeléseit is messze túlszárnyaló módon támogatja. De a tudományos munka értékelése abban a kutató számára legfelemelőbb jelenségben csúcsosodik, hogy elért eredményeinket nem hagyja elveszni, azokat az egész nép, az ország fejlődése érdekében felhasználja, eszméinket tovább tökéletesítve megvalósítja, általuk a dolgozó népet segítő eszközöket, gépeket, eljárásokat teremt, új üzemeket, gyárakat épít, kórházak munkáját fejleszti. Úgy érezzük, hogy a Kossuthdíj által maga a magyar nép kötött velünk szerződést, az újfajta szocialista munkaszerződés egy különleges ■nemét, úgy érezzük, népünk azzal, hogy a haladó tudománynak első lépéseiben eredményesnek mutatkozó művelést a márciusi seregszemlén Kossuth díjjal kiemelve, bizalmát helyezte belénk és így elkötelezett minket, hogy a fejlődésnek most kezdődő roppant útján is élenjó harcosai legyünk a tudományt művelők seregének. — Mi, régi és új Kossuth-díjas kutatók, büszkén és boldogan vállaljuk ezt az elkötelezettséget, a legszebb szerződést: népünkért, a haladásért, a békéért való küzdelmet tudományunk segítségével. Vállaljuk és a gyönyörű feladatért a leghelyesebb úton: a nagy Sztálin és annak legjobb magyar tanítványa, Rákosi Mátyás útmutatása szerint fogunk harcolni, munkáját az egész nép, maga a kor-A kitüntetettek nevében elsőnek Szádeczky-Kardoss Elemérkétszeres Kossuth-díjas egyetemi tanár szólalt fel. — Mélyen meghatva és boldogsággal eltöltve mondok köszönetet tudóstársaim nevében is kormányzatunknak és rajta keresztül az egész magyar népnek a Kossuth-díjjal való kitüntetésért — mondotta. — Lehet-e nagyobb, felemelőbb tudat kutató számára, annál, hogy munkájával kiérdemelte népének legnagyobb elismerését, hogy munkája magasabb értelmet nyert embertársai, hazája, sőt azon keresztül talán az egész haladó világ szolgálatában. — De lehet-e tisztelet és hála nélkül gondolni új világunkra, arra az új társadalmi rendre, amely a tudománynak ilyen értelmet adott? A tudománynak, amelynek művelése ezelőtt alig néhány évvel hazánkban még nem jelenthetett többet, mint belső, kutató kényszerből végzett, de legjobb esetben is öncélú tudományszomj kielégítését. Mert ha eredményeit esetleg fel is használták, az a legjobb szándék ellenére végül is, sokszor észrevétlenül az uralkodó népellenes kisebbség elnyomó céljainak szolgálatába került. Ha pedig ezért a tudományért esetleg jutalom járt, az az akaratlan árulás megszégyenítő vérdíja volt. ,, A tudomány iránti közömbösség és a tudomány eredményei ilyen rút kihasználásának évtizedei után lehet-e a tudós vágyainak tökéletesebb megvalósulását elképzelni, mint amikor Tolnay Klári kétszeres Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság érdemes művészet A magyar nép legjobbjaiból vesszük példaképeinket UlUVCSCCll CICI MlUliLCi.CH zóinak köszönetét Tolnay Klári kétszeres Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze tolmácsolta: — Művésztársaima nevében köszönetet mondok népköztársaságunk kormányának és egész dolgozó népünknek "a minket ért kitüntetésért. Köszönjük eddigi munkánk elismerését és azt a szerető gondoskodást és megbecsülést, amely nemcsak bennünket, itt megjelenteket vesz körül, hanem örömmel tölti el és jobb munkára ösztönzi valamennyi művész kartársunkat. Tudjuk azonban, hogy ez a megtisztelő kitüntetés kötelez is. — Művészetünkkel a magyar kultúrát akarjuk szolgálni, hogy még nagyobb megbecsülést vívjunk ki dolgozó népünk előtt. De nemcsak tanítani, tanulni is akarunk. A magyar nép legjobbjaiból vesszük példaképeinket és mi is ezt a példaképet, az új embert akarjuk közönségünk, a magyar nép elé állítani. Loy Árpád Kossuth-díjas sztahanovista bányász ! Dolgozó népünk bizalmát különes. Jó munkával háláljuk meg A szocialista építés kitüntetettjei nevében Loy Árpád elvtárs, Kossuthdíjas sztahanovista bányász mondott köszöneteit pártunknak, kormányunknak, dolgozó népünknek. — Ki sem tudom mondani azt az érzést, amely most engem, egyszerű bányászt eltölt — kezdte beszédét. — Tegnap még a délutáni műszakban küzdöttem azért, hogy a nehéz körülmények ellenére minél több szenet adjon Alberttel,ep népgazdaságunknak. Ma pedig itt állok ebben a gyönyörű teremben, a parlamentben, amelynek régen a munkásnép közelébe sem jöhetett. — Tizenhárom éves korom óta dolgozom, de csak azóta szeretem igazán a munkát, mióta tudom, hogy a szenet saját magamnak, a név államának fejtem ki a bányából. Olvastam Alexej Sztahanov munkahőstetteiről és ezek lelkesítettek arra engem és bányász elvtársaimat, hogy 1949-ben elindítsuk Alberttelepen a Sztahanovmozgalmat. Ennek az időszaknak a sikerei megmutatták, hogy a magyar bányász is képes elérni kimagasló eredményeket a párt irányításával, a szovjet tapasztalatok felhasználásával, a jó szervezéssel és a műszakiakkal való rendszeres együttműködéssel. A Rákosi elvtárs a tatabányai bányászértekezleten megvilágította a bányászok feladatait Az ő szavai lelkesítették az alberttelepi bányászokat arra, hogy még jobban dolgozzanak és újabb mozgalmat indítsanak a többtermelésért. — A »Termelj ma többet, mint tegnap!«mozgalom azért terjedt el oly gyorsan egész dolgozó népünk körében, mert pártunk, Rákosi elvtársunk nevelése alapján a magyar nép életének törvényszerűsége lett a termelés állandó emelkedése. — Mi munkások, sztahanovisták Rákóczinak, Dózsának, Petőfinek és Kossuthnak, a magyar nép legjobb fiainak követői vagyunk. Mi is az erős, szabad és független Magyarországért harcolunk. Tudjuk, hogy csak akkor követjük hűségesen nagy történelmi hagyományainkat, ha egyre több vasat, szenet és textilt adunk országunknak. Csak akkor védhetjük meg drága szabadságunkat, csak akkor állhatunk helyt nagy barátunk, a Szovjetunió oldalán a 800 milliós béketáborban, ha teljesítjük ötéves tervünket. — Köszönjük pártunknak, Rákosi elvtársunknak, kormányunknak ezt a megtisztelő kitüntetést, ígérjük, hogy méltóak leszünk rá. Dolgozó népünk bizalmát hűséges jó munkával háláljuk meg. A beszédek elhangzása után a párt és az állam vezetői hosszan elbeszélgettek a kitüntetett új Kossuth-díjasokkal