Népszava, 1952. április (80. évfolyam, 77-100. sz.)
1952-04-01 / 77. szám
HrePSZAVA 2 Országos aktívaértekezlet a munkafegyelem kérdéseiről !r A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének meghívására márceius 29-én országos aktívaértekezlet ült össze. Az értekezletet Gerő Ernő elvtárs, az MDP Politikai Bizottságának és Titkárságának tagja, a Népgazdasági Tanács elnöke nyitotta meg. Az értekezleten Vas Zoltán elvtárs, az Országos Tervhivatal elnöke, az MDP Politikai Bizottságának tagja tartott beszámolót.A munkafegyelem megszilárdításának kérdéseiről. A beszámolót élénk vita követte, amelynek során felszólaltak ipari miniszterek, üzemeink igazgatói, pártbizottsági titkárok, szakszervezeti funkcionáriusok. Az értekezleten megjelent Rákosi Mátyás elvtárs. Vas Zoltán elvtárs beszámolója ötéves tervünk döntő évében — 1952-ben a népgazdasági terv teljesítése és túlteljesítése komoly, megfeszített feladatot állít a gazdasági vezetők elé. Az ipari termelést több mint 25 százalékkal, a termelékenységet 15 százalékkal kell emelnünk, az önköltséget viszont 5,2 százalékkal kell csökkentenünk. Ezért pártunk vezetése, Rákosi elvtárs szükségesnek tartották felkutatni azokat a jelentős, eddig még eléggé fel nem tárt és még kevésbévé felhasznált tartalékokat, amelyek elősegítik 1952. évi népgazdasági tervünk sikeres teljesítését, s ezzel népgazdaságunk és népi demokratikus államunk további jelentős megszilárdítását. Egyik ilyen rendkívül fontos tartalékunk a munkafegyelem további megerősítése. A Központi Statisztikai Hivatal kimutatása szerint 1951 folyamán az egész kihasználható munkaidőből leszámítva az ünnepnapokat és a fizetett szabadságidőt, kilenc százalék, vagyis dolgozónként teljes 28 munkanap veszett el. Kern kétséges, hogy ennek az időnek egy része, mintegy a fele, indokoltan esett ki a termelésből tényleges betegség, szülési szabadság és egyéb elfogadható okok címén. De a kiesés egy része indokolatlan. S ha az indokolatlanul kiesett munkaidőt vagy legalább nagyobb részét sikerül kihasznált munkaidővé tennünk, hatalmas termelési értéket nyerhetünk. Nem túlzok, ha ezt az értéket kétmilliárd forintra becsülöm. Népgazdaságunknak olyan tartaléka ez, amit már 1952-ben feltétlenül fel kell használnunk. Tudjuk, hogy a szocialista munkafegyelem megalapozása nem megy egyszerre. Hiszen tegnap HorthyMagyarországában még dicsőség volt a lógás, a tőkések és hajcsáraik kijátszása, a munkások érezték, tudták, hogy nem maguknak dolgoznak, hogy munkájuk eredménye a tőkésé és arra törekedtek, hogy a tektések profitját csökkentsék. Hála a felszabadító Szovjetuniónak, ma már ez a korszak nálunk is , végérvényesen a múlté. A munkásosztály, a dolgozó nép többsége pártunk tanítása nyomán felismerte hazánk szocialista építésének jelentőségét. A munkásosztály egy részében azonban még élnek a hosszú tőkés elnyomás alatt gyökeret vert szokások és nézetek, amelyek bizonyos mértékig akadályozzák a szocialista munkafegyelem teljes megszilárdulását. A dolgozóknak az a rétege ez, amelyet Rákosi elvtárs úgy jellemzett, hogy ők azok,akiket ma már nem fegyelmez a kapitalista kényszer és még nem fegyelmez a szocialista öntudat. Amilyen mértékben növekszik dolgozóink szocialista öntudata, olyan mértékben élesedik a harc az üzemekben a munkafegyelem megsértői ellen. A dolgozók egyre világosabban a szocializmus építésének hátráltatóit ismerik fel azokban, akik fegyelmezetlenek, akik önkényesen változtatják munkahelyüket, akik különböző ürügyekkel kivonják magukat a munka alól, akik késnek, igazolatlanul mulasztanak, lógnak az üzemben, csalnak a táppénzzel, akik bűnösen lazítják a normát, akik hanyagságukkal, nemtörődömségükkel, selejtre vagy rosszminőségű árura fecsérelik a drága időt, dolgozó népünk pénzét és anyagát. Felvetik a munkafegyelem kérdését dolgozóink azért is, mert véleményük szerint a szocializmus építését nemcsak a fegyelmezetlenek gátolják. Hanem azok is, akik bármilyen magas vagy alacsony vezető beosztásban eltűrik, sőt bűnös hanyagságukkal elő is segítik a fegyelmezetlenséget. Egyre mélyebben és sokrétűbben vetik fel a munkafegyelem további megszilárdításának kérdését dolgozóink azért is, mert hála pártunk nevelő és felvilágosító munkájának, ma már a munkásosztály és dolgozó népünk többsége vallja, hogy a szocializmus építéséért többet, és jobban dolgozni — úgy, mint a Szovjetunióban — nálunk is becsület és dicsőség, bátorság és hősiesség dolga. A dolgozók tömegmozgalmának segítségével 1951-ben a munka fegyét érti erősítésében , népgazdaságunk csaknem minden területén komoly eredményeket értünk el. Bizonyítja ezt elsősorban az, hogy a minisztériumi iparban a termelésből kiesett órák aránya a fizetett szabadságot nem számítva, az 1951. év folyamán mintegy tíz százalékkal csökkent. Csökkent a minisztériumi iparban az igazolatlan távollét és késések miatt mulasztott munkaórák száma is és van javulás az önkényes kilépések, a késések, a munkaidő betartása és a munkakönyvvel való gazdálkodás területén is. De ha vannak is eredmények, tény az, hogy a kihasználható munkaidő jelentős részét még mindig nem használjuk fel. Még mindig rendkívül nagy azoknak a dolgozóknak a száma, akik akár tudatosan, akár az ellenség befolyása alatt késnek, igazolatlanul hiányoznak, önkényesen távoznak, nem tartják be a munkakönyv-előírásokat. Jelentkezik azonban a munkafegyelem lazítása terén néhány újabb káros jelenség is. Első helyen kell ezek között megemlíteni az igazolt mulasztások számának jelentős növekedését. Az a tény, hogy az elmúlt hónapokban az igazolatlan mulasztások csökkentésével párhuzamosan emelkedett az igazolt mulasztók száma, azt jelenti, hogy a notórius lógások, a munkából kimaradók egy része ma már a vállalatok, üzemek vezetőinek jóvoltából lazítja a munkafegyelmet. Hasonló a helyzet az állásidőknél is. A kohászatban 1951 elejéről 1951 végére 14 százalékkal nőtt a gépállások száma, a gépgyártásban meg éppen több mint 70 százalékkal emelkedett. Az állásidőket a vállalatok felesleges túlóráztatással igyekeznek behozni, így például a könnyűiparban minden száz állásórára 1951-ben 37 túlóra esett. Az állásidők megszüntetése az óráztatást a könnyűiparban nyilván feleslegessé tette volna! 1951-ben a betegség címén történt mulasztás egyedül a minisztériumi iparban több milliárd forint kiesést jelentett a termelési értékben. Tekintettel a dolgozók egyre javuló szociális és egészségügyi ellátására, a több rendelőre, a több orvosra, a több gyógyszerre, az üdülésre, a megelőző gyógyellátás lényeges fejlődésére, a táppénzesek létszámának az utóbbi időben észlelt emelkedése nem indokolt és nyilvánvaló összefüggésben van a lógósok munka fegyelemsértésével, táppénzcsalásával és a társadalombiztosításban alkalmazott orvosok egy részének hanyag, felelőtlen magatartásával. A tények és számok mögött megbúvó táppénzcsalást mindennél ékesebben bizonyítja, hogy az SZTK által táppénzes állományba vett egynapos »betegek" száma mindig szombaton, a kétnapos »betegeké* mindig pénteken, a háromnapos »betegek« száma mindig csütörtökön mutat erős kiugrást, azaz a biztosítottak egy része munka helyett weekendezik és hétvégi szórakozását még meg is fizetteti becsületesen dolgozó munkatársaival. Más bizonyíték is van rá, hogy nem mind" beteg," akit betegként tartanak nyilván. Az egészségügyi minisztérium március közepén folytatott ellenőrző vizsgálata során kiderült, hogy a táppénzesek mintegy 21 százaléka egészséges volt. A vizsgálat a „fekvőbetegek” közül csak 20—30 százalékot talált valóban fekvőbetegnek. A táppénzes létszám emelkedéséhez azonban az is hozzájárul, hogy az üzemi orvosok egy része még mindig nem folytat megelőző munkát, nem helyez súlyt a foglalkozási ártalmak felkutatására és a munkahelyek egészségügyi kérdéseire. Gondosan fel kell figyelnünk a munkavédelmi előírások betartása terén fennálló súlyos lazaságokra. Szocialista társadalmunkban, ahol a dolgozókért van minden és ahol minden gazdasági vezető felelős a hozzá beosztott dolgozó testi épségéért, el nem viselhető helyzet az, hogy az üzemi balesetek száma változatlanul igen magas, emellett egyes iparágakban emelkedik. A nehézipar és a bányászat egyes üzemeiben a táppénzes betegek között a baleset miatt keresőképtelenek arányszáma igen magas. Az összes üzemi balesetek mintegy 45 százaléka annak következtében állt elő, hogy a dolgozók és a vezetők az állami és munkafegyelem mellőzésével nem tartják és nem is tartatják be a biztonsági és munkavédelmi előírásokat. Üzemeinkben gyakori jelenség, hogy a dolgozók nem hordják a hegesztésnél a szemüveget, gázanyagok kezelésénél az álarcot, elláróanyagok kezelésénél a gumikesztyűt, a magasban dolgozó munkások a biztonsági mentőövet. Egy másik jelentős oka a baleseteknek az egyes üzemekben, vagy azok egy részében uralkodó rendetlenség. Annyira elhanyagolt a munkavédelem területe, hogy az üzemek vezetői nem egyszer még tervezni is elmulasztják az ehhez szükséges anyagi fedezetet. A kohó- és gépipari minisztérium 1951-re előirányzott munkavédelmi beruházási keretének nagyobb részét nem használta fel. A Népgazdasági Tanács határozata ellenére sok minisztériumi főosztályon nincsen munkavédelmi megbízott. Ha van is, működése akkor sem kielégítő, például az építésügyi minisztérium munkavédelmi megbízottja 1951. év folyamán összesen öt esetben, a bánya- és energiaügyi minisztérium szervében vegyipari főosztályának megbízottja pedig három esetben végzett helyszíni ellenőrzést. A dolgozók testi épségét meg kell védeni. Gazdasági vezetőink szenteljenek komoly figyelmet a balesetvédelem kérdéseinek. Biztosítsák az ehhez szükséges anyagi fedezetet! Helyes ez azért is, mert kevesebbe kerül a jó és szigorú balesetvédelem, mint az a kár, amit okoznak a balesetek a dolgozóknak egészségében és anyagiakban egyaránt. Ugyanakkor népgazdaságunknak is kára van ebből. Az igazolt és igazolatlan mulasztások, állásidők, helytelen túlóragazdálkodás vagy a táppénzekkel elkövetett visszaélések statisztikai elemzése még távolról sem nyújt teljes képet a ténylegesen le nem dolgozott órák számáról. Nincs az a statisztikus, aki fel tudná mérni a munka szervezetlensége, az ácsorgás, a munkaidő alatti sétálás, a munkaidő későbbi megkezdése és korábbi befejezése okozta kiesést. Az üzemi vezetők elnézéséből elsősorban az idő és havibéresek között sokan vannak még mindig az üzemekben olyanok, akik bérüket »jelenléti díj«nak tekintik és úgy gondolák, hogy népükkel szemben már azzal is teljesítették kötelességüket, ha az előírt munkaidőben munkahelyükön késés nélkül megjelentek. Ezek közül kerülnek ki elsősorban azok, akik csatangolnak az üzemben, felelőtlenül dolgoznak, növelik a selejtet és mert ténfergésük közben nem tartják be a balesetvédelmi előírásokat, gyakran a legsúlyosabb balesetek okozóivá is válnak. A munkafegyelem további megerősítése terén egyik legkomolyabb feladatunk az indokolatlan munkaerővándorlás megszüntetése. Az elmúlt évben egyedül a minisztériumi iparban 62.500 dolgozó önkényesen és jóval több igazgatói hozzájárulással hagyta el munkahelyét. A munkahelyek önkényes elhagyása az építőipar mellett főleg a bányászat, kohászat, építőanyagipar, textilipar és gépgyártás ágazataiban okozott igen komoly zavarokat. Az igazgatói engedéllyel történő munkahelyváltoztatások jelentékeny része is indokolatlan, s szintén komoly zavarokat okoz a termelésben. A munkaerőhullámzás egyik legdöntőbb oka az, hogy gazdasági vezetőink egy része nem ismeri fel a politikai és gazdasági összefüggést a munkaerő megtartása és a tervek teljesítése között. Gazdasági vezetőink még mindig nem érzik át a munkaerőkérdésnek teljes népgazdasági jelentőségét és nem foglalkoznak kielégítő módon a dolgozók megtartásának kérdésével. A vállalatok nagy részénél egyáltalán nem foglalkoznak, vagy ha igen, bürokratikusan, lélektelenül, a dolgozók személyes kérdéseivel. A dolgozók áthelyezésénél — különösen a nem telepített iparban — nem tartják be az előzetes írásbeli értesítést. A vállalatok hosszú soránál az új munkásokat — a toborzottakat — nem fogadják megfelelően, nem gondoskodnak megfelelő munkakörülményekről, szociális és kulturális ellátásukról. .Sztálin elvtárs a szocializmus építésében rendkívüli jelentőséget tulajdonít az állandó munkaerő biztosításának:»Ahhoz, hogy üzemeink számára a munkaerőt biztosítsuk — mondja Sztálin elvtárs — el kell érnünk, hogy a munkásokat az iparágakhoz kössük és az egyes iparvállalatok munkásszemélyzetét többékevésbbé állandósítsuk.Aligha szorul bizonyításra, hogy olyan állandó munkásszemélyzet nélkül, amely a termelés technikáját többé-kevésbbé már elsajátította és az új gépekhez hozzászokott, lehetetlen előrehaladni, lehetetlen a termelési terveket megvalósítanunk.* — Sztálin elvtárs tanításának megfelelően a munkaerők megtartásának kérdésében nálunk is fordulatot kell elérni. A mai helyzetből komoly kára van népgazdaságunknak, mert a munkaerővándorlás következtében romlik a termelékenység, a munka minősége, a vándorló munkás nem tanul szakmát, alacsony a teljesítménye, emiatt roszszul keres és nem tud gyökeret ereszteni. Mind a munkafegyelem, mind a munkavédelem tárgyalásánál láttuk, hogy gazdasági vezetőink, a minisztériumokban épúgy, mint üzemeinkben, az igazgatók, a mérnökök,a művezetők, a mesterek népgazdaságunknak ezeket a fontos kérdéseit rendkívül lazán kezelik. Döntően rajtuk múlik, hogy annyira elharapództak az igazolt mulasztások, a hozzájárulással történő kilépések, az indokolatlan fizetés nélküli szabadságok. Döntően rajtuk múlnak a gépállások, az üzemi lógások s még mindig meglevő bérfegyelem sértések, normacsalások, lazítások. Az igazgatóknak, a főmérnöknek, az üzemvezetőknek és művezetőknek, a mesternek, de az egészségügyi szervezet vezetőinek is világosan kell látniuk, hogy engedékeny magatartásukkal szembekerülnek nemcsak a fegyelmet követelő dolgozó tömegekkel, de akadályozzák a szocializmus építését, az ötéves terv teljesítését. Nemcsak az vétkezik a munkafegyelem ellen, aki maga fegyelmezetlen, aki csal a táppénzzel, hanem az is, aki ezt elnézi és eltűri. Gazdasági vezetőinknek következetes magatartásukkal hozzá kell járulniuk annak a szellemnek a kialakításához, amelyről Rákosi elvtárs beszélt, ahhoz, hogy az üzemekben szégyen és gyalázat legyen a lógás, a gépek ki nem használása, a normacsalás és lazítás. A szocialista munkafegyelem a termelés rendszeres megszervezésének mellőzhetetlen feltétele. Ebben a munkában különösen műszaki értelmiségünkre vár nagy és megtisztelő feladat. " A munkafegyelem további megszilárdítása azonban nem egyoldalúan a gazdasági vezetés, szervezés és fegyelmezés kérdése, hanem ugyanakkor széleskörű politikai felvilágosító munka kérdése, a dolgozó százezrek kiállásának kérdése, az új, öntudatos, szocialista munkafegyelem mellett. A gazdasági vezetői ezért meszszemenően támaszkodjanak a pártszervezetekre, a DISZ-re, a szakszervezetekre, a termelésben élenjáró kommunistákra, a sztahanovistákra, a becsületesen dolgozó tömegekre. Pártszervezeteink számára a munkásegyetem további megerősítése a szocialista munkához való megváltozott új viszony kérdése, a nyílt politikai harcban megvert és a munka frontján kísérletező ellenség elleni küzdelem kérdése. Pártszervezeteink politikai munkájának ezért lényege a dolgozók, különösen az újonnan belépő dolgozók szocialista öntudatának emelése, a szocialista munkához való új viszony megalapozása és megerősítése. Ez az a terület, ahol elsősorban a párttagoknak kell élenjárniuk személyes példamutatással a munkafegyelem megszilárdítása, a munkaidő, a nyersanyagok, a gépek maradéktalan kihasználása terén. A pártszervezetek és pártcsoportok ne hagyjanak megvitatás nélkül egyetlen munkafegyelmet sértő esetet sem, különösen, ha párttagról van szó A szocialista építés kérdését hanyagolják el pártszervezeteink, ha nem figyelnek fel a munkafegyelem lazaságaira, nem harcolnak ellenük, vagy ha a lazaságot megtűrő, avagy egyenest előfuzdító gazdasági vezetőket, de az egyszerű munkást is, nem bírálják. »Ez nehéz feladat, de hálás feladat ős* — írta .Lenin elvtárs a munkafegyelem megszilárdításáról. De éppen, mert nehéz a feladat, ha valahol, ezen a területen feltétlenül érvényesíteni kell Rákosi elvtárs iránymutatását a türelmes aprómunkáról, a példamutató népnevelő munkáról. Érvek sokasága áll a népnevelőmunka rendelkezésére, mindenekelőtt az az alapvető érv, hogy szocialista társadalmunkban a dolgozó népért van minden, a szocialista munkafegyelem is. A Dolgozó Ifjúság Szövetsége, mint mindenben, itt is álljon szilárdan a párt mellé. Külön is fel kell figyelnie azonban arra, hogy az igazolatlan mulasztások aránylag nagyobb mértékben jelentkeztek az ipari tanulóknál. Az erősáramú berendezések gyártásának iparágában január hónapban az összes igazolatlan mulasztások 0,2 százalékot tettek ki, ezzel szemben az ipari tanulóknál az igazolatlan mulasztások elérik a 0,9 százalékot. A DTSZ-nek ezért fokozott felelősséggel kell törekedni a jó munkaszellem és szilárd munkagyőlem kialakítására. Fontos szerep hárul ebben a nagy munkában a szakszervezetekre is. A szakszervezetek a munka verseny' helyes szervezésén keresztül elősegítik a munkafegyelem megszilárdítását. ’ ’ Egyik legmegtisztelőbb feladatuk a dolgozók megfelelő munkafeltételeinek, az egészségi és munkavédelmi előírások betartásának szigorú ellenőrzése. Arról az üzemekben nem tartják be az üzemi munkarendet, az előírásokat, a szakszervezetek álljanak a sarkukra.. Ugyanakkor nyújtsanak messzemenő segítséget az üzemek vezetőinek a munkafegyelem további megszilárdításában. Küzdjenek a munkanap teljes kihasználásáért. Tudatosítsák, hogy a hanyag, vagy lógós dolgozó becsületesen dolgozó társainak árt, csökkenti a termelékenységet és ezzel a kerese,tét. A szakszervezetnek és helyi szerveinek feladata ellenőriz mni, hogy csakis a tényleg jogosultak maradhassanak el a termelő munkából, kapjanak táppénzt. Tudatosítanuok kell, hogy az indokolatlan táppénz, az indokolatlanul kieső termelési érték a dolgozókat rövidíti meg. Ne tűrjék el a szakszervezetek a munkafegyelem legkisebb megsértését sem. Hozzák az ilyen eseteket nyilvánosságra, peltengérezzék ki és a dolgozók közössége legyen az, amely megbélyegzi és elítéli a közös feladat hátráltatóját! A politikai felvilágosító munka mellett, ha szükség van rá, az üzemek vezetői tegyék a nevelés eszközévé a megfelelően alkalmazott bírságot. Ha ez sem használ, a munkafegyelem súlyos, vagy folyamatos megsértése esetén a törvény teljes szigora sújtsa szocialista építésünk akadályozóit. A feljelentés jogát megkapták a vállalati igazgatók, de sajnos nem igen élnek ezzel a joggal. Igazgatóink jórésze ebben a fontos kérdésben opportunista magatartást tanúsít, minden áron »jó ember« akar lenni, nem hajtja végre pártunk irányvonalát és kormányunk utasításait s elmarad saját üzemének, vállalatának öntudatos dolgozói mögött. Egészségügyi szervezetünknek a szakszervezetekkel együtt feladata a táppénzzel való gazdálkodás fokozott ellenőrzése és a népgazdaság érdekeit szem előtt tartó orvosok számára a kellő támogatás és megbecsülés biztosítása. De szögezzük le világosan és érthetően, hogy gazdasági vezetőinknek tudniuk kell jutalmazni is. A kötelességüket példamutatóan teljesítő dolgozókat, a munkafegyelem terén élenjárókat nyilvános elismerésben, jutalmazásban, kitüntetésben kell részesíteni. A premizálásoknál is egyik döntő szempont a munkafegyelem terén tanúsított kiemelkedő magatartás legyen. A népi demokrácia állama ma már egész sor kedvezményt, juttatást, jogot, új lakást, üdülést biztosít a dolgozók számára. Mindezeket csakis azok élvezhetik, akik a maguk részéről a munka területén maradéktalanul megfeleltek, akik a munkanap 8 óráját fegyelmezetten és lelkiismereteseit ledolgozzák. A szocialista munkafegyelem további megerősítésével népgazdasá-gunk minden területén hatalmas belső tartalékok állnak rendelkezésre. S nem kétséges, ha gazdasági vezetőink minden területen helyesen érvényesítik a szocialista munkafegyelem további megerősítésének szempontjait, ekkor a dolgozó tömegek lesznek legfőbb segítőik ebben a munkában és elérhető lesz a célkitűzés, hogy mintegy kétmilliárd új termelési értéket megtakaríthassunk népgazdaságunk számára. Nem könnyű feladat, de végrehajtható és ami döntő, elvégzéséhez nem szükségesek új beruházások, gépek, épületek, nem szükséges hozzá új munkaerő, arrólvan mindössze szó, hogy üzemeinkben miként tudjuk a mainál jobban biztosítani a munkafegyelmet. Ez a munka akkor lesz azonban a legsikeresebb, ha a munkafegyelem további megerősítésének kérdését nem önmagában nézzük, hanem egybevetjük a gazdasági vezetők értekezletén Rákosi elvtárs által adott útmutatással és azzal, amit Gerő elvtárs kifejtett a termelőeszközök jobb kihasználása, a termelés egyenletesebbé tétele, a fegyelem megszilárdítása, a munkaerőszükséglet tervszerű biztosítása, az önköltség csökkentése, a minőség megjavítása, a vezetés színvonalának emelése tekintetében. Ha így együtt nézzük feladatainkat, s kiki a maga posztján keményen harcol azért, hogy a fegyelem megszilárdításával növeljék a termelést, ezzel lényegesen hozzájárulunk ahhoz, hogy ötéves tervünk döntő éve — az 1952. esztendő — szocializmust építő pártunknak, munkásosztályunknak és egész magyar népünknek újabb győzelmelegyen. 1952 ÁPRILIS, KEDD