Népszava, 1952. június (80. évfolyam, 127-151. sz.)

1952-06-01 / 127. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPSZAVA A Don vize egyesült a Volgával Az ország népe egy emberként követeli Dud­ás elvtárs szabadonbocsátását­­ A MAGYAR SZAKSZERVEZE­T­E­K KÖZPONTI L­A­PJ­A 80. ÉVFOLYAM, 127. SZÁM ÁRA 50 fillér 1952 JÚNIUS 1. VASÁRNAP BÉKETALÁLKOZÓ­ ­ Alig öt hete, hogy az Országos Béketanács kibővített ülésén hatá­rozat született a június 1-i orszá­gos béketalálkozó egybehívásáról. Ez az öt hét, amely a határozat­tól a mai napig, a­­ béketalálkozó napjáig eltelt, mintegy sűrítve mu­tatja népünk békeakaratának nagy teremtőerejét. A béketalálkozóra szólító határozat után az üzemek és a területi békebizottságok béke­követeket választottak a dolgozók legjobbjai sorából, olyan embere­ket, akik munkájukkal, hazasze­retetükkel bizalmat, megbecsülést vívtak ki. A békekövet-választó gyűlések felemelő lelkessége, ünne­pélyessége, mélységes komolysága azt mutatta: a béke szent ügy a mi dolgozóink előtt, munkájuk, éle­tük magva, középpontja. Népünk békeakaratának gyökerei a megszé­pült, bensőséges otthonba, az újjá­született városokba és falvakba, az új és újonnan felszerelt gyá­rakba vezetnek. Gazdag, terméke­nyítő talaj ez. A béketalálkozót megelőző napok, hetek csatasorba­­tömörítették a magyar nép millióit. Országunkban a dolgozók, a jövő kovácsai, a jövő tudatos alakítói Rákosi elvtárs szavaival vallják: »Mindenütt ott teszünk, ahol a béke nagy ügyéért küzdeni és ál­dozni kell.« Öt-hat héttel ezelőtt, a Béke­­tanács határozata megszületésének idején zúgott a világ, az ország attól a vihartól, amelyet az impe­rialisták koreai baktériumháborúja és Beloiannisz elvtárs meggyilko­lása idézett fel a becsületes embe­rek százmillióiban. Táviratok, til­takozások ezrei születtek néhány óra alatt s az izzó gyűlölet lendü­letté, erővé, teremtő erővé vált, hogy még keményebbre kovácsol­juk fegyvereinket, a béke fegyve­reit a háborús gonosztevőkkel szemben. Így váltak a béketalál­kozót előkészítő hetek népünk ön­tudatának újabb, fölfelé vezető lép­csőfokaivá. Minél mélyebb, a haza­­szeretet, annál inkább lesz körül­tekintőbb a szem, élesebb a tekin­tet: mi történik a világon, hol van­nak barátaink s honnan leselkedik országunkra, otthonunkra a veszély. A magyar nép is megtanulta, hogy így nézzen szét a világban s hogy a maga mindennapi mun­kája és a nemzetközi események között érzékenyen és éberen ismerje fel a szoros kapcsolatot. A ma­gyar nép azon a vártán áll, amely­nek láncolata áttörhetetlen acél­­falat von az emberiség ádáz ellen­ségeivel, az imperialistákkal­ szem­­ben. A magyar nép példaképe a hatalmas Szovjetunió, amely év­tizedek alkotómunkáját végzi el néhány év alatt, ahol röpke két esztendő alatt felépült a Volga— Don csatorna, amihez fogható tel­jesítmény még nem volt a világon. A béketábor országai a gyors al­kotásra, a gyors építésre állnak ké­szen — az imperialisták ördögi terveket eszelnek ki a gyors rom­bolásra, a gyors pusztításra. öt hét nem nagy idő s mégis milyen teremtő erőket mozgósított a béke e rövid idő alatt is orszá­gunkban! Büszkén olvashatták dol­gozóink, amit Picker Ignác elv­­társ a béketalálkozó kapcsán írt: ez év október 1-re befejezi 1956. évi tervét. Muszka Imre elvtárs, az ország legjobb csúcsesztergá­lyosa a béketalálkozó tiszteletére elhatározta, hogy brigádjával, a Rákosi sztahanovista-brigád tag­jaival ötnapos békeműszakot tart s azon 250 százalékos teljesítménnyel küzdenek a béke megszilárdítá­sáért. Kovács Józsefnek, a sze­relőlakatos szakma legjobbjának brigádja a béketalálkozó napján jelenti be, hogy az idén öt zárszek­rényt gyártottak terven felül. Za­­gai Béla köszörűst, a szakma má­sodik legjobbját a béketalálkozó lelkesítette arra, hogy mindent megtegyen a szakma legjobbja cím elnyeréséért. De nemcsak a legjobbak járnak elől jó példával, hanem meg­mozdult az egész ország, emberek százezreinek magasan lobogó lelke­sedése, áldozatkészsége jut kifeje­zésre munkában, ötletekben, lelemé­­nyes elgondolásokban. A béke meg­védése több szenet követel! A tata­bányai síkvölgyi akna bányászai a béketalálkozó tiszteletére május 25-re 740 tonna szenet adtak ter­ven felül népgazdaságunknak. A béke megvédése több vasat köve­tel! A diósgyőri nagyolvasztó ter­melése az elmúlt napokban már több mint hétszerese volt a május 10-inek, a kohóban 65 adagot ol­vasztottak s egy műszakban há­romszor csapolták. A béke megvé­dése több textilt követel! A Ma­yar Gyapjúfonó és Szövőgyár olgozói a gépek jobb kihasználá­sával 35 öltönynek megfelelő szö­vettel termelnek többet naponta. így válik szénné, vassá, acéllá, hazánk erejének gyarapítójává népünk békeakarata. így válik a béketalál­kozó az erő, az alkotás, a bizton­ság ünnepnapjává. E néhány hét alatt is nagy ered­ményekről számolhat be népünk. A béketalálkozó küldöttei elmondhat­ják, hogy immár két fúrópajzs ássa a földalatti gyorsvasút, ötéves ter­vünk büszkesége párhuzamos alag­útj­ait. A Rákosi Művek dolgozói büszkén számolhatnak be arról, hogy néhány nappal ezelőtt fejez­ték be az RM új Csőgyára három hengercsarnokának építését. A fő­város és a vidék hatalmas meg­mozdulásáról, a valódi népmozga­lom képéről adhatnak lelkes be­számolót a küldöttek. Hajdú-Bihar megyében két hét alatt több mint háromezer békekisgyűlést tartottak. A Győri Vagongyárban a béke­találkozó alkalmából 65 új béke­bizottság alakult, Ózdon csupán az asszonyok 52 kisgyűlést tartottak. A város és a falu dolgozói méltó­képpen készültek a béketalálkozóra. Mindez néhány kiragadott rész­let egy kis ország életének fel­emelő­ fényeiből, eseményeiből. Ugyanakkor a béke hívei világ­szerte és hazánkban láthatják, hogy az imperializmus emberelle­nes, rothadt rendszere újabb és újabb merényletekkel­ akarja láng­ba borítani az egész világot. A kocsedaszigeti haláltábor törté­nete fényt vetett az amerikai im­perialisták és csatlósaik szemfor­gató hazugságaira. De arra is ta­nít, hogy az igazság ereje áttör a drótsövények, a gépfegyvertor­nyok szegélyezte haláltáborokon. A hazaárulók bonni gyülekezete, az Adenauer-banda aláírhatta a nyu­gatnémet keretszerződést, hogy csatatér céljára eladja Németorszá­got az amerikaiaknak — a német nép nem írta alá ezt a gyalázatos okmányt és soha nem írja alá! De Gasperiék hiába akarják azt, hogy Olaszország nevét a térképen az »Amerikai támaszpont« elnevezés foglalja el: az olasz nép — mint a községi választások eredményei megmutatták — mind határozot­tabban szembeszegül az imperia­listák háborús terveivel. Az ame­rikai imperialisták ezekből az ese­ményekből megtanulhatják, hogy nem lehet gazda nélkül számítást csinálni — már pedig a nép a gazda, nem pedig a megvásárolt országok csatlósbandája. De mindennél jobban érezhetik az imperialista banditák a nép fel­háborodásának, izzó gyűlöletének áradását Jacques Duclos elvtárs­nak, a francia nép hősének, a Fran­cia Kommunista Párt titkárának letartóztatása kapcsán. Ám hasz­talan zárják az imperialisták börtö­nébe Duclos elvtársat. — az új amerikai helytartó, a koreai nép hóhéra, Ridgway pestistábornok el­len felsorakoznak a francia nép mil­liói és milliói. Mikor Saint-Etienne­­ben, a bregueti repülőgépgyárban, Versaillesban, Argenteuilben, Nan­­tesban, Vichyben, Lyonban — szerte Franciaországban — követelik Duclos elvtárs szabadonbocsátását, ugyanakkor, ugyanazokkal a sza­vakkal követelik az amerikai gyar­matosítók kitakarodását Franciaor­szágból. A sztrájkoló vasutasok, gépgyáriak, repülőgépgyáriak, dokk­munkások, akik szembeszállnak a rohamrendőrökkel, felborítják autói­kat, szembeszállnak a sortűzzel, tet­teikkel bizonyítják: a szabadság époly becses nekik, mint az élet. Hiába rendez házkutatást a rend­őrség Duclos elvtárs lakásán, a Francia Kommunista Párt székhá­zában, hogy »bizonyítékokat szerez­zen« az amerikai gengszterfasiz­must kiszolgáló igazságszolgálta­tása számára —­ az igazság, a közeljövő igazsága azokban a mon­datokban sűrűsödik, amelyeket Duclás elvtárs így fogalmazott meg: »A nép ellenállása — amely­nek élén a munkásosztály áll — ma, akárcsak annak idején, győzedelmes­kedik és elsöpri az árulás embereit. Franciaország népi tömegei egysé­gükkel és akciójukkal megmutatják majd Ridgwaynek és vérebeinek, hogy hazánk nem kér sem a szolg­ ból, sem a háborúból.« így­ja meg Duclos elvtárs — akit hasztalan hurcolnak egyik börtön­ből, a másikba, a fresnesi fegyház­­ból a Santé-fegyházba —, hogy a nép hivatott vezére a börtönből is vezeti, tanítja a tömegeket, akár­csak annak idején a mi Rákosi elv­társunk. Ez a példa, ez a helyt­állás mozgósítja az egész világ be­csületes dolgozóit, az egyszerű em­bereket, akik az erőt, a háborúelle­nes hatalmas erőt testesítik meg, mert az egyszerű emberek többen vannak, mint a hadianyaggyárosok, a bankárok, a monopoltőkések és tábornokaik. Ilyen történelmi körülmények kö­zepette zajlik le hazánkban a ma­gyar dolgozó nép béketalálkozója. A mai béketalálkozó jelentősége még inkább megnövekedett. E béke­találkozónak kifejezést kell adnia, hogy hazánkban minden becsületes dolgozó cselekedetekkel válaszol az imperialisták minden kihívására. Amikor a magyar dolgozók tudo­mást szereztek Duc­ás elvtárs le­tartóztatásáról, futótűzként terjedt üzemről üzemre, városról várósra, községről községre a felháborodás, a tiltakozás, a béke merénylői leg­újabb gaztettének mélységes elíté­lése. Ugyanazokban az órákban, amikor Párizsban és szerte Fran­ciaországban a francia munkásosz­tály tüntetett Dud­ás elvtárs letar­tóztatása miatt, magyar nyelven, de a testvér hangján megszólalt a magyar dolgozók szolidaritása is. Világosan és tisztán látják a hely­zetet dolgozóink, mint például Ni­­kelsburger István, csőegyengető, a Magyar Ruggyantaárugyárban: »Ha a világ dolgozói egyszerre lé­­lekzenek, vihar támad, ha egyszerre lépnek, megremeg a föld. Szá­munkra sem mindegy, mit művel­nek az imperialisták Franciaország­ban, Kocseda szigetén, vagy Nyu­­gat-Németországban, hiszen ezzel a mi békénket, családi tűzhelyeinket is fenyegetik — s mi nem tűrjük ezt ölhetett kézzel!« Milyen jellemző Pálfalvi János, a MÁVAG _ Ková­­csológyár dolgozója felszólalása: »Amikor tudomást szereztem Dud­ás elvtárs letartóztatásáról — mon­dotta —, mindjárt eszembe jutott a mi Rákosi elvtársunk nagy pere. Az ő elfogatásakor is megmozdult a nemzetközi munkásosztály, a haladó emberiség. Most rajtunk a sor, a Rákosi elvtárs által vezetett szabad ország dolgozóin.« Azt az erőt és harci szenvedé­lyességet, amely a béketalálkozót megelőző hetekből és a Duc­os elv­társ letartóztatása elleni tiltakozó gyűlésekből árad, — ezt az erőt kell a magyar nép további béke­harcának motorjává tenni. Ennek az erőnek kell megnyilatkoznia az ötéves terv feladatainak túlteljesí­tésében, a szocialista munkaver­senyben, a munkafegyelem további megszilárdításában, az anyagtaka­rékosságban, a gépek jobb kihasz­nálásában. Ezzel az erővel , a ha­zaszeretet és a nemzetközi szolida­ritás, a Szovjetunió iránti szeretet, a párt és Rákosi elvtárs tanításai jó megvalósításának erejével járul­junk az emberiség nagy ügye, a béke megvédéséhez. A magyar nép szabad, boldog, független nép, a hatalmas és egyre növekvő béketábor megbecsült tagja. Valamennyiünknek, minden magyar dolgozónak arra kell töre­kednie, hogy méltó legyen a béke­harcos megtisztelő elnevezésére. Úgy, ahogy a MÁVAG-gyári kovács mondotta:. Most rajtunk a sors. Dolgozó népünk munkahőstettekkel köszönti az országos béketalálkozót Ózd: 122,3 százalékos csúcseredmény a nagyolvasztóműnél Az ózdi nagyolvasztó dolgozói békeműszakjaik során eddigi legma­gasabb termelési eredményükkel vá­laszoltak az imperialistáknak Duclos elvtárs és a francia kommunisták, békeharcosok elleni gaztetteire. Napi előirányzatuk 122,3 százalékos telje­sítésével juttatták kifejezésre, hogy együtt harcolnak az amerikai impe­rialisták ellen a francia dolgozókkal. A IV-es kohó dolgozói 127, az »Ápri­lis 4« kohó dolgozói 123,5 százalé­kos tervteljesítéssel dolgoztak ezen a napon. Vámos Gyula brigádja 129,7 százalékos tervteljesítéssel érdemelte ki a május 30-i békeműsza­kon a leg­jobb brigád büszke címét. T­atabánya : Jó műszaki feltételek — naponta több szén A tatabányai VI-os akna dolgozói a műszaki feltételek megjavításának segítségével biztosították a békemű­szakok sikerét. A szovjet kaparósza­lag munkáját például azzal tették zavartalanná, hogy a berendezést állványra helyezték és így megszün­tették a talaj duzzadásának zavaró hatását. A szovjet kaparószalagra dolgozó öt csapat fejenként nyolc csilléről 11 csillére emelte teljesítmé­nyét. Kimagasló eredmények szület­tek a bánya többi részén is. Mészáros József sztahanovista vájár négytagú csapatának tagjai a célul kitűzött terven felüli 16 csille helyett egyik nap 27, másik nap 32, a béketalál­kozó napját megelőző napon pedig 45 csillével teljesítették túl napi elő­irányzatukat. DIMAVAG Gépgyár: Károlyi Jenő sztahanovista lakatos 802 százalékos átlagot ért el a békeműszakokon A DIMAVAG Gépgyár dolgozói a béketalálkozót megelőző héten min­den korábbi teljesítményt megdöntő csúcseredményeket értek el. Az egyéni versenyzők között Károlyi Jenő sztahanovista lakatos tört az élre. Kiváló munkamódszerének és észszerűsítéseinek alkalmazásával az első békeműszakon 469, a második napon 650 százalékra emelte teljesít­ményét. Dud­ás elvtárs letartóztatása elleni tiltakozásának azzal adott súlyt, hogy a következő napon 1520 százalékos teljesítménnyel dolgozott. Károlyi elvtárs átlagteljesítménye a békeműszakok során 802 százalék, erőfeszítéseik eredményeként túl­szárnyalták célkitűzéseiket. A béke­­találkozó napjáig 570 tonna szenet ta­karítottak meg. 2317. Építőanyagellátó Vállalat: Kétszáz százalék feletti átlaggal dolgozik a tigerkis-brigád A 2317. Építőanyagellátó Vállalat kelenföldi úti telepének dolgozói vála­szul és tiltakozásul Dud­ás elvtárs le­tartóztatására túlszárnyalták korábban elért eredményeiket. A Szuhányi-ács­­brigád 199 százalékra fokozta korábbi 151 százalékos teljesítményét. Kozák András segédmunkás brigádja a ko­rábbi 189 százalékkal szemben 210 százalékos eredményt ért el. Györkis Gyula sztahanovista vas-csavaró bri­gádja, amely előbb is állandóan két­száz százalék fölött dolgozott, a béke­­találkozó tiszteletére 273 százalékra fokozta teljesítményét. Leimdörfer Márkus és Klukán József műszaki ve­zetők nagy segítséget nyújtottak a dolgozóknak a jó eredmények elérésé­hez. Soproni Pamutipar : Szabó Jenőné 12 gépén napi 840.000 vetést ért el A Soproni Pamutipar dolgozói ki­váló teljesítményekkel köszöntik az országos béketalálkozót. Gergász La­­josné nyolcgépes szövőnő a célul ki­tűzött 525.000 vetés helyett 540.000 vetést ért el naponta és 94 százalék­ban elsőrendű árut gyártott. Szabó Jenőné az ország második legjobb szö­vőnője 1­2 gépén napi 840.000 vetéssel fejezte ki békeakaratát. Szécsényi Ist­vánná 12 gépes sztahanovista szövőnő a gyár legelsőnek felgyorsított gépén dolgozott. A 160-as fordulatról 220-as fordulatra felgyorsított gép mellett a láncszakadások gyakoriságát a ko­rábbinak kevesebb mint felére csök­kentette. Szécsényi elvtársnő kérte a műszaki vezetést, hogy mind a 12 gé­­pét gyorsítsák fel. Péti nitrogénművek: Nyolcszáz holdhoz elegendő pétisó terven felül A Péti Nitrogénművek dolgozói má­jus 21-től 31-ig békeműszakokat szer­veztek. A békeműszakok során ma­gasra csapott a versenylelkesedés az üzemben. A nemes vetélkedésből az ammónia-gyárrészleg dolgozói kerül­tek az első helyre. 22 tonna ammóniát gyártottak terven felül. A műtrágya­gyár dolgozói 44,5 tonna pétisóval tel­jesítették túl előirányzatukat a béke­­műszak alatt. A terven felül gyár­tott pétisó több mint nyolcszáz hold szükségletét fedezi. Tatabánya II. Erőmű: 570 tonna szénmegtakarítás A tatabányai II. számú Erőmű fűtői azzal kívánták méltóan üdvözölni az országos béketalálkozót, hogy májusi szénmegtakarításukat négyszáz ton­nára fokozzák. Csorba István Kos­­suth-díjas fűtő munkamódszerének al­kalmazásával Dallos János, Magyar Lajos és Szabó Ferenc sztahanovista fűtők naponta több mint 17 mázsa sze­net takarítottak meg. A salakba ke­rülő éghető szénrész arányát a korábbi 16 százalékról 14—15 százalékra szo­rították le. Az Erőmű dolgozói közös Radiátorgyár: Pelsőczi Sándor sztahanovista gyalus befejezte 1955 márciusi tervét A Vegyipari Gép- és Radiátorgyár dolgozóinak a békeműszakok során el­ért eredményei közül kimagaslik Pel­­sőczi Sándor elvtárs, sztahanovista gyalusé, aki a béketalálkozó tisztele­tére május 29-én befejezte 1955 már­ciusi tervét. Pelsőczi elvtárs a kiváló eredmény eléréséhez 17 különféle újí­tást vezetett be. A kiváló sztahano­vista gyalus új célt tűzött maga elé: november 7-ig teljesíti 1955. évi ter­vét. „A­z ország legjobb kazánfűtője“ címért folyó verseny állása A bánya- és energiaügyi miniszté­rium a vasasszakszervezettel együtte­sen, az áprilisi eredmények alapján értékelte­­Az ország legjobb kazán­fűtőjét címért folyó verseny állását. Eszerint a mechanikus tüzelésű kazá­noknál első Hancsevszki János XR( Nagynyomású kazánház), második Magyar József (Ajkai Erőmű), harma­dik Bajkai Sándor (Rákospalotai Vil­lamos Vonalfelügyelőség). A kézi­­tüzelésű kazánoknál első Tóth 12. József (Budapesti Keleti Műszaki Kocsihivatal).

Next