Népszava, 1952. augusztus (80. évfolyam, 179-204. sz.)
1952-08-01 / 179. szám
NÉPSZAVA Kerekes Béláné Magos Lászlóné Fenyvesi Dömötörné Példamutató textilipari dolgozók Kerekes Béláné sztahanovista szövőnő (Kelenföldi Textilkombinát) terve teljesítésében szeptember közepénél tart. Augusztus 20. tiszteletére felajánlotta, hogy tizenkét gépén a normaszerinti 887.000 vetés helyett 930.000 vetést teljesít. Vállalását már 38.000 vetéssel túlteljesítette. Magos Lászlóné szövőnő (Lóden Posztógyár) terve teljesítésében november ötödikénél tart. Augusztus 20. tiszteletére felajánlotta, hogy négy gépén elért 130 százalékos teljesítményét 134 százalékra emeli. Jelenleg már 138 százalékot teljesít. Fenyvesi Dömötörné gyíkosfonó (Pamuttextilművek) átlagteljesítménye 175,3 százalék. Augusztus 20. tiszteletére felajánlotta, hogy harmadik negyedévi tervét öt nappal előbb befejezi. A karlovyvaryi filmfesztiválon bemutatták az „Erkel“ című magyar filmet A karlovyvaryi filmfesztiválon hétfő este »Szán Zan koncentrációs tábor« című kínai játékfilmet mutatták be. A film megrázó képekben mutatja be a kínai hazafiak életét a táborban. Borzalmas kínokat szenvednek el, de a Csarag Káj Lek-banditáknak a legszörnyűbb kínzásokkal sem sikerül elérniök, hogy a kommunista hazafiak megtagadják pártjukat, megtagadják népüket. A filmfesztiválon nagy tetszéssel fogadták a »Monsieur Fabre« című francia filmet, amely egy kiváló, Haladó francia tudós életét mutatja be. A tudós élesen támadja a világi és egyházi fejedelmeket s az álszent polgárokat, akik az igazság és a szabadság útjában állnak. Kedd délelőtt a »Harcoló Vietnam« című kínai dokumentumfilmet, a kínai és vietnami filmművészeti dolgozók közös alkotását mutatták be. Nagy érdeklődés előzte meg az új magyar filmgyártás második életrajzfilmjét, az »Erkel«-t. A bemutató előtt Keleti Márton Kossuth-díjas ismertette Erkel Ferenc életét és munkásságát. Hangsúlyozta, hogy Erkel olyan korban élt, amikor Magyarország a Habsburgok elnyomása alatt szenvedett, amikor a »zenei szakértőik« azt hirdették, nincs szükség nemzeti operára. Erkel azonban korának közönye és a Habsburg-elnyomás ellenére is vállalkozott a nemzeti opera megteremtésének feladatára. Amikor a filmet levetítették, hoszszantartó, lelkes taps hangzott fel. Ez a taps bizonyította azt, hogy a magyar filmgyártás azErkek-lel nemcsak a magyar nép kultúráját gazdagította, hanem új, értékes kulturális alkotást ajándékozott a népeknek. Ezt fejezték ki a külföldi filmküldöttségek tagjai és a csehszlovák filmművészeti dolgozók a filmet üdvözlő szavaikban. Jan Kapr Sztálindíjas csehszlovák zeneszerző a magyar filmművészet ragyogó operafémalkotásának nevezte az »Erke!«-t. Ugyancsak kedden mutatták be az »Vigyázat, banditák» című olasz filmet. A film az olasz partizánok fasisztaellenes harcát mutatja be. Szerda délelőtt került műsorra a budapesti Kim Ir Szén iskoláról készült »Hős ifjúság« című magyar, színes dokumentumfilm A bemutató előtt Szántó Miklós, a magyar filmküldöttség vezetője közölte az északkoreai küldöttség vezetőjével, hogy ezt a filmet a magyar dolgozók a koreai népnek ajánlják. Augusztus 1-től lehet operabérletet előjegyezni az üzemekben Az Operaház és a Városi Színház igazgatósága az 1952—53-as évadban nagy mértékben felemeli a bérletek számát. Az Operaházban az eddigi tervek szerint 180 bérletelőadást tartanak, a Városi Színházban 120-at, így a dolgozók 558.000 jegyet kapnak az elmúlt évi 370.400 bérletjeggyel szemben. Az előző évek tapasztalatai alapján megjavítják a bérletjegyzés módját is. Az üzemekben, hivatalokban és egyéb munkahelyeken már augusztus 1-én megkezdődik a bérletelőjegyzés. Augusztus 1-től 10-ig adják ki a közönségszervezők a kitöltendő kötelezvényeket és a dolgozók már augusztus 20 és 30 között megkapják a bérleteket Az új bérletezési rendszer biztosítja, hogy a bérletet már a szeptember 10-én kezdődő évad előtt megkapják a dolgozók és a bérlők idejében értesüljenek, hogy mikor tartják az első előadásokat. SZÍNHÁZAK műsora Főváros; Nagycirkusz: Helyet a nőknek (4, 8) Népvarieté: Szeressünk — nevessünk (0-tel folytatólag, Városliget). Puskin-kert: Közalkalmazottak Szakszervezetének Zenekara 1. sorozat, 3. est (8). MOZIK MŰSORA IFJÚ SASOK: URÁNIA 4. 17, 19. TÁNCSICS (Csepel) 46. 118. vas. ti. — ESŐ UTÁN NAPSÜTÉS: DUNA i5. 1t7. 9. SZABADSÁG 4. n7. 10. MUNKÁS n6, f8. vas. 3. — MI LESZÜNK AZ ELSŐK: PUSKIN f6, ti7 9. TATitA (Pesterzsébet) n6, n9. vas f4. — ÚRI MURI: VÖRÖS CSILLAG T5, 17, 0. — TENGERI KARVALY: SZIKRA n5, ti, 9. — MARITA: CORVIN tli 6 1*9. — RICI 9 LETTO: MÁJUS 1 n7 f9 — MESEORSZÁG: FELSZABADULÁS 4. n7 fn. ALKOTMÁNY (Újpest) * n7. Tfl. ATTILA (Budafok ) 6. n9, vas. h4. — TENGERÉSZ LÁNYA: HUNYADI (Kispest) 6. n9, vas. 4 — TOLDI, PLASZTIKUS KÖZI: 1. 1952 MÁJUS 1. 2. ARTISTAVIZSGA. 3. ÁLLATKERTI SÉTA. prol . 14. 5. f7 8, no. — RETTEGETT IVÁN: GORKIJ (orosz nyelvű mozi) 06. 8. vas. 14. — 1. FELSZABADULÁSUNK ÜNNEPE 2. SZTÁLIN NÉPÉNEK KÜLDÖTTEI, 3. NEKIK BÉKE KELL: ZUGLÓI14, 6. 19. — SZOVJET BÁLNAVADÁSZOK: KELEN (Kelen völgy) 31 év. 1 6. 118 — VADÁSZORSZÁG: Kísérfifilm: A kis kakas gyémánt félkrajcárja. PARTIZÁN 4. nr. 19. HAZÁM 4 nr. 19. — KÉPZETT BETEG ÉS MAGYAR DOKUMENTUMMŰSOR (Olvasztárok. Nőmunkát. Hegyek mozdulnak. 2. sz. Magyar tudomány és technika): SZIGETHY (Albertfalva) 31-én: 1I6. 8. — HALLÓ, ITT HELSINKI (Olimpiai sportműsor. 1. sz. magyar híradó. így készültünk az olimpiára. 1—2—3. sz. olimpiai sporthíradó. úszás: FÁKLYA 15-töl !!-ift folyt. — HÍRADÓ: 1 Magyar híradó. 2. Szovjet híradó. 3. ÍGY KÉSZÜLTÜNK AZ OLIMPIÁRA 4. 1—2—3. sz. OLIMPIAI sporthíradó. Reggel n - től este l1-ig folytatólag. — 1. SZ. OLIMPIAI SPORTHÍRADÓ: TINÓDI, TANÁCS, ZUGLÓI, CSOKONAI, UGOCSA, BÁNYÁSZ, ÚJLAKI. BEM ATTILA (Budafok), TERV (Pestújhely) ÉLMUNKÁS (Kispest), KÖLCSEY. (Kispest), KOSSUTH (Rákoszentmihály) VILÁG (Rákosszentmihály), CSILLAG (Csillaghegy), MIKSZÁTH (Sashalom), ÚJVILÁG (Rákosszentmihály) —• 2—3. SZ. OLIMPIAI SzeRTHIRADÓ: VÖRÖS CSILLAG URÁNIA DUNA. CORVIN PUSKIN DÓZSA, MÁJUS, SZABADSÁG. FELSZABADULÁS, MUNKÁS TÁNCSICS (Csepel), TÁTRA (Pesterzsébet), ALKOTMÁNY (Újpest), HUNYADI (Kispest), GORKIJ ADY BÁSTYA, KOSSUTH, VÖRÖSMARTY, MARX, BRIGÁD (Pestlőrinc), RÁKOSI MÁTYÁS KULTÚRHÁZ. PENTELE RÁKÓCZI, HONVÉD, RÁKÓCZI (Csepel). SZABADSÁG (újpest). — Bátor emberek: KOSSUTH 15, 67, 9. — Döntő fordulat: BÁSTYA II. t. 35, 7 . — Augusztusi vasárnap: ADY 14 , 6, 8. — Farkasvér: VÖRÖSMARTY 47, 19. — Tizenötéves kapitány: CSOKONAI u. 16, 19. — Mágnás Miska: TINÓDI f4. h6. 8 ALKOTÁS 4. n7. T9. — Vidám vásár: TANÁCS n5. f7. 9. — Janika: MARX 14, 16. 8. — Szerelmem: SPORT 4. n7. T9. — Ütközet békében: UGOCSA f4. h6. 8 — A párna cipője: BRIGÁD (Pestlőrinc) f6, h8 vas. 04. — Nincs béka az olajfák alatt: RÁKOSI MÁTYÁS KULTÚRHÁZ 116, 8. vas n4 — Hősök tavasza: BÁNYÁSZ 4. n7 fu OTTHON 14, Ilii 8. — Utazás a mesék birodalmában: BEM fn, rí f3 f5. f7, 19. VILÁG (Rákosszentmihály) hó 8, vas. rí. — Kínai cirkusz: RÁKÓCZI II, I, 3, 5, 1, 9. — Szevasztobol hősei: HONVÉD fn rí. (3 ró I7, 19. — Fények a faluban: Kisérőfilm: Moszkva a békeegyezményre szavaz: PENTELE 10, 12, 2, 4, 6, 8. 4 1952 AUGUSZTUS 1, PÉNTEK KÜLFÖLDI VENDÉGEK A forgácsolóműhely ajtaján idegenek lépnek be. Hosszú sorban nők, férfiak vegyesen. Francia, német, svéd, norvég szavak röpködnek. A külföldi munkásküldöttség tagjai — akik a SZOT meghívására érkeztek hazánkba — már órák óta a Duclos Bányagépgyárban tartózkodnak és most értek ebbe a műhelybe. Nagy érdeklődéssel figyelnek. Belépésük után fél perc sem telik el s már a műhely minden részében, minden gép mellett láthatunk egy-kettőt a 21 francia, öt svéd és öt norvég vendég közül. A tolmácsok alig-alig győzik a munkát. Az ajtótól balra, a sarok felé áll Lasskó János vasesztergályos gépe. Az alacsony, őszülő munkás szapora, de roppant biztos, nyugodt mozdulatokkal dolgozik. — Kérem, kérdezze meg, hogy általában mennyi a teljesítménye — szól az egyik francia fiatalember a tolmácshoz. Lasskó János felnéz és mielőtt a tolmács teljesíthetné a kérést, megszólal — franciául: — Az új normát eddig még mindig túlteljesítettem, 120—130 százalék az átlagom. Na, erre azután szorosra záródik a gyűrű a magyar vasesztergályos körül. Nem a 120—130 százalékért. Hiszen ezt már hallották nem egy dolgozótól, hanem a francia szó miatt. Tolmács nélkül folyik tovább a beszélgetés. »Honnan tud franciául?« — persze ez az első kérdés. Azután egymás szájából kapkodják a szót, annyit kérdeznek. — Ezerkilencszázhuszonötben mentem ki Franciaországba, mert nálunk nagy munkanélküliség volt — válaszol Lasskó János. — A billancourti Renault-ban dolgoztam, ott akkor volt valami munka. De nagyon nehezen ment a dolog, mert bár jó szakmunkásnak tartottak, sohasem tudtam — különösen az első időben — a munkadarabra adott időből kijönni. Később is csak nagy fizikai erőfeszítés árán értem el valamicske javulást. Ilyen volt akkor a munkás sorsa. — És most? — kérdik szinte egyszerre hárman is. Lasskó kérdésekkel felel. — Voltak az utca másik oldalán, az új gyárban? Látták az épülő új szereldét, a kovácsműhelyt, az új forgácsolóműhelyt? Jártak az öltözők, a közös mosdók, zuhanyozók épületében? Megkóstolták a dolgozók ebédjét, látták a modern berendezésű kortytát? Észrevették a táblát, amelyen munkásokat keresnek, mert kevés a dolgozó? Benéztek a gyár napközi otthonába, óvodájába?.... — »Oui«, igen, láttuk... Jártunk ott... Mutatták ... Igen ... Azt is ... Észrevettük... Láttuk — zuhognak a válaszok. — Hát akkor? Mit mondjak erre a kérdésre, hogy »és most?« Most: jó és szép az életünk. Szemüveges francia nő áll legközelebb Lasskóhoz. Andrée Fragne, aki textilmunkásnő volt, most pedig a szakszervezetben dolgozik. — Látja — mondja Lasskónak —, az az, ami engem legjobban megragad Magyarországon. Az, hogy az ember egy gyárban — akár anélkül is, hogy bárkivel beszélgetne — felmérheti a fejlődést. Az imént voltunk ott hátul, a múltból itt maradt régi kovácsműhelyben, ahogy maguk mondják, a »kapitalista műhelyben«. Ott minden por és korom, s az aprócska szabadtűzhelyek parazsában hevítik a vasat. Ugyanakkor a gyár másik végében, amerre most terjeszkednek, akkora műhelycsarnokok épültek, vagy épülnek, hogy elfárad az ember, amíg a bejárattól a kijáratig jut. Mindenfelé új, modern gépek, épületek, szinte mindenünnen árad a» »új« szaga. — Hát akkor — neveii Lasskó — nézzenek csak jó körül a mi országunkban, élvezhetik ezt az iratot, mert itt azután majdnem minden nap épül valami új. ... Délután a Duclos-gyári dolgozók ünnepséget rendeztek a külföldi vendégek tiszteletére, a hatalmas ebédlőben. Az ünnepségen felidézték azokat a forróhangulatú napokat, amikor Franciaországban is, Magyarországon is a dolgozók milliói hallgatták ökölbe szorított kézzel a hírt Duclos elvtárs letartóztatásáról. Francia szemtanúk számoltak be arról a hatalmas, a börtönrácsokat széttörő harcról, amelyet a francia nép vívott szeretett vezetője kiszabadításáért. A mieink, a Duclos- gyáriak pedig azt mondták el, hogyan fogják meg keményebben a munka végét, hogyan válaszoltak fokozottabb teljesítményekkel az imperialistáknak — Duclos elvtársért. Szinte megszámlálhatatlan, hányszór robbant ki az ujjongó ünneplés: »Duclos—Rákosit Duclos—Rákosit* A francia nép huszonegy képviselőjének és a budapesti Duclos Bányagépgyár dolgozóinak forró barátkozásában a magyar és a francia nép szorított kezet, ölelte meg egymást. A svédek, norvégek között van vasipari munkás, kőműves, cipész — majdnem minden szakmának egy-egy képviselője. Azt hinné az ember, hogy a cipészt elsősorban a cipőgyár, a kőművest az építkezés, a vasmunkást az esztergályosműhely érdekli A tolmácsok azonban — megfordultak már velük gyárban, klinikán, építkezésen, óvodában — azt beszélik, hogy nincs az az apróság, amiről ne akarnának tudni, amit egyszer-kétszer meg ne magyaráztatnának maguknak. Hogy miért? Az olofströmi svéd kőműves, Frittor Svensson, az egyik Duclos-gyári munkás kérdésére, hogy »van-e különbség a között, amit lát és amit hallott Magyarországról?« — a következőket mondta: — Abból a városból, ahonnan én jöttem, még egy munkást meghívtak Magyarországra. Nem mert eljönni Bedőlt a svéd jobboldali szociáldemokrata vezetők propaganda szól a mainad, hogy »itt olyan nyomor és terror van« s talán attól is félt, hogy itt éhenhal ... Erre a tolmácsok lefordítják Ladiszlaídesz sztahanovista esetét a franciákkal. A mindig nevető arcú, fiatalos Ladiszlaidesz Gyula munkaérdemrendes, okleveles és jelvényes sztahanovistának egyik-másik külföldi vendég alig akarta elhinni, hogy 41 éves létére sztahanovista és azt, hogy sztahanovista létére »nem rokkant bele a munkába«. Mindezt iratokkal »kellett« bizonyítania. Ladiszlaidesz elvtáns nevetve mutatott saját magára, mint aki eleven cáfolata az imperialisták hazugságainak. Aztán elvezette a tamáskodókat még jó néhány fiatal, kicsattanó egészségű sztahanovistához, élenjáró dolgozótársához. Amikor mindezt lefordítják a norvégoknak és a svédeknek, Fröshang, norvég mozdonyvezető így szól: — Nálunk, sajnos, minden fordítva van, mint itt. Ha emelkedik a termelés, süllyed a munkások életszínvonala. Ha eddig hallottunk róla, most saját szemünkkel is láttuk, mennyivel előbbre vannak a magyar dolgozók. A külföldi vendégek mindegyike sokszor elmondta, hogy hazatérte után hol, kik előtt számol majd be arról, amit nálunk látott. A legszebben Andrée Fragne, ez a párizsi munkásleány fogalmazta meg a gondolatot: — Mindent szeretnénk látni. Úgy akarjuk magunkba szívni a ti népetek örömét, boldogságát, szép, békés, alkotó életét, hogy azután millióknak és millióknak mondjuk el a tanulságot: a magyarokat is a párt vezette idáig — mi is csak Thorez és Duclos pártjával győzhetünk... Az agronómusok fontos feladatai az önköltség csökkentésében A harkovi tröszt gazdaságaiban nagy munka folyik a magas terméseredmények eléréséért. Gazdaságaink dolgozói a Timosevszkij szovhoz kollektívájának példájára arra törekszenek, hogy csökkentsék a termelési költségeket, fokozzák a belső tartalékok feltárását, kiszélesítsék a fejlett módszerek alkalmazását, olcsóbbá tegyék a termelést, növeljék a gazdaságok rentabilitását. A szovhozmezők dolgozóiban él az erős elhatározás, hogy becsülettel teljesítsék versenyvállalásaikat. Ezt szemmel láthatóan bizonyítják a tömött búzavetések, a gyönyörű takarmányrépa-, napraforgó- és tengeritáblák. A szovhozokban az önköltségcsökkentésért vívott harcban vezető szerep jut az agronómusoknak. Az agronómusok kezében futnak össze azok a szálak, amelyekkel biztosítják a növények tervszerű termelését és a termelési költségek csökkentését. A harkovi tröszt szerhezatban jó néhány olyan agronómus dolgozik, aki példamutató munkát végez. Jól harcol az önköltség csökkentéséért, a magas terméshozamok eléréséért A legjobbak közül való M. F. Dancsul, a Kommunyiszt szovhoz főagronómusa. Magas agrotechnikai színvonalon, mintaszerűen irányítja a szántás, vetés, növényápolás és betakarítás munkáját. A tudományos eredmények és az élenjáró dolgozók tapasztalatainak széleskörű alkalmazásával évről évre kitűnő terméseredményeket ér el a szovházban. Dancsul elvtárs nem zárkózik szűken vett feladatkörébe, hanem élénken érdeklődik a többi ágazat, elsősorban a gazdaságban vezető szerepet játszó állattenyésztés helyzete iránt. Úgy tervezi a takarmányok termesztését, hogy megfelelően tudja segíteni az állattenyésztőket a magas állattenyésztési eredmények elérésében. Dancsul főagronómus érdeklődését azonban nemcsak az köti le, hogy milyen magas eredményeket ér el a szávhoz a növénytermesztésben, hanem arra is törekszik, hogy ugyanakkor csökkentse az önköltséget is. Dancsul elvtárs véleménye szerint az önköltséget elsősorban azzal lehet csökkenteni, ha egy-egy hektár területen több búza, kukorica, répa stb. terem. Az idén a gabona össztermése a szovházban három-négy mázsával múlja felül a tervelőirányzatot. Ez azt is jelenti, hogy a terv szerinti kiadások mellett a gabona mázsája 15—20 százalékkal kevesebbe kerül. Ezenkívül az önköltségcsökkentésnek ezer és ezer módja van, így a gazdaságban dolgozó traktorok, motorok, munkagépek, igavonóállatok legteljesebb kihasználása, a munkaigényes folyamatok fokozott gépesítése. A Kommunyiszt szovházban havonta munkatervet állítanak össze minden brigádnak, részlegnek és az egész gazdaságnak. A tervekben meghatározzák a munkák mivoltát; a szükséges eszközök mennyiségét és milyenségét; a munka elvégzésének határidejét, minőségét, normáját, az értékelés módját, a felhasználható üzemanyagot. Minden munkára megállapítják a munkabérkeretet is és az üzemanyagfogyasztás végső határát. A hónap végén az igazgatóság és a brigád vezetők beszámolnak a tervek teljesítéséről a termelési értekezleten. A szovházban nagy gondot fordítanak a traktorállomány megfelelő kihasználására. Dancsul elvtárs szoros kapcsolatot tart Szidoretzko főgépészszel. Segíti őt a traktorok munkájának megszervezésében. Személyesen veszi át az elvégzett munkát a részleg- és brigádvezetőktől. Ellenőrzi a minőséget, felülvizsgálja a munkabér kiszámítására szolgáló elszámolási íveket. A Kommunyiszt szovházban tavaly a gabonafélék, répafélék ollózására szánt takarmánynövények és más termények önköltsége 10—15 százalékkal kisebb volt, mint amennyit a terv eredetileg előirányzott. Ebben a kiváló eredményben nem csekély része volt Dancsul elvtársinak, a főagronómusnak. Hasonlóan jó munkát végez számos többi szovhoz agronómusa a harkovi tröszt gazdaságaiban, így I. D. Zserebevo, a Komintern szovhoz, G. P. Kriklivij, a barvenkovói szovhoz, I. A. Poplavszkij, a krasznopavtovszki szovhoz, D . Vovk, a XVII. Pártkongresszus szovhoz és N. V. Silov, a Krasznij Oklyabr szovhoz agronómusa. Zserebcov elvtárs például sokat foglalkozik a munkaigényes munkák gépesítésének kérdéseivel. Széleskörűen alkalmazza a kapásnövények géppé végzett sorközi megmunkálását. Nála a szovházban a szénabegyűjtés valamennyi mozzanatát — a kaszálást, gereblyézést, boglyázást és asztagbarakást — géppel végzik. A silózás silókombájnnal történik. Ügyesen gépesítették a gabona tisztítását és számos más kézi munkát is helyettesítenek már gépi erővel, így azután a szénabegyűjtés, a sikózás, a gabonatisztítás önköltsége az elmúlt esztendőben 15—20 százalékkal volt alacsonyabb a tervben előirányzottnál.. Meg kell jegyezni azt is, hogy a gazdaság főkönyvelője, Kirillov elvtárs operatívan segíti a termelésben dolgozókat az önköltségcsökkentésért vívott harcban. A hónap vége előtt részletesen tájékoztatja a főagronómust az elvégzett munkák önköltségéről. Az agronómus így könnyűszerrel megállapítja, hogy hol és ki okozott felesleges kiadást, intézkedik, hogy azokat a jövőben elkerüljék. Az agronómusoknak tehát a szovhot valamennyi dolgozójával karöltve kell harcolniuk a magas terméshozamok eléréséért, az önköltség csökkentéséért. Vigyázniuk kell arra, hogy minden munkát az előírásnak megfelelően, időben, a lehető legjobb minőségben végezzenek el. A harkovi tröszt gazdaságaiban az agronómusok sikeresen harcolnak azért, hogy élenjárjanak az önköltség csökkentésében és még nagyobb termelési sikerekkel örvendeztessék meg a szovjet népet. (P. Cservenko, a harkovi tröszt iiiagronómusának a Szovhoznaja Gazsiéban megjelent cikke nyomán.)