Népszava, 1952. augusztus (80. évfolyam, 179-204. sz.)

1952-08-01 / 179. szám

NÉPSZAVA Kerekes Béláné Magos Lászlóné Fenyvesi Dömötörné Példamutató textilipari dolgozók Kerekes Béláné sztahanovista szövőnő (Kelenföldi Textilkombinát) terve teljesítésében szeptember közepénél tart. Augusztus 20. tiszteletére felajánlotta, hogy tizenkét gépén a normaszerinti 887.000 vetés helyett 930.000 vetést teljesít. Vállalását már 38.000 vetéssel túlteljesítette. Magos Lászlóné szövőnő (Lóden Posztógyár) terve teljesítésében november ötödikénél tart. Augusztus 20. tiszteletére felajánlotta, hogy négy gépén elért 130 százalékos teljesítményét 134 százalékra emeli. Jelenleg már 138 százalékot teljesít. Fenyvesi Dömötörné gyíkosfonó (Pamuttextilművek) átlagteljesítménye 175,3 százalék. Augusztus 20. tiszteletére felajánlotta, hogy har­madik negyedévi tervét öt nappal előbb befejezi. A karlovyvaryi filmfesztiválon bemutatták az „Erkel“ című magyar filmet A karlovyvaryi filmfesztiválon hétfő este »Szán Zan koncentrációs tábor« című kínai játékfilmet mutatták be. A film megrázó képekben mutatja be a kínai hazafiak életét a táborban. Borzalmas kínokat szenvednek el, de a Csarag Káj Lek-banditáknak a leg­szörnyűbb kínzásokkal sem sikerül elérniök, hogy a kommunista hazafiak megtagadják pártjukat, megtagadják népüket. A filmfesztiválon nagy tetszéssel fogadták a »Monsieur Fabre« című francia­ filmet, amely egy kiváló, Ha­ladó francia tudós életét mutatja b­e. A tudós élesen támadja a világi és egyházi fejedelmeket s az álszent polgárokat, akik az igazság és a szabadság útjában állnak. Kedd délelőtt a »Harcoló Vietnam« című kínai dokumentumfilmet, a kínai és vietnami filmművészeti dolgozók közös alkotását mutatták be. Nagy érdeklődés előzte meg az új magyar filmgyártás második életrajz­­filmjét, az »Erkel«-t. A bemutató előtt Keleti Márton Kossuth-díjas is­­mertette Erkel Ferenc életét és mun­kásságát. Hangsúlyozta, hogy Erkel olyan korban élt, amikor Magyar­­ország a Habsburgok elnyomása alatt szenvedett, amikor a »zenei szak­értőik« azt hirdették, nincs szükség nemzeti operára. Erkel azonban ko­rának közönye és a Habsburg-elnyo­­más ellenére is vállalkozott a nem­zeti opera megteremtésének felada­tára. Amikor a filmet levetítették, hosz­szantartó, lelkes taps hangzott fel. Ez a taps bizonyította azt, hogy a magyar filmgyártás az­­Erkek-lel nemcsak a magyar nép kultúráját gazdagította, hanem új, értékes kultu­rális alkotást ajándékozott a népek­nek. Ezt fejezték ki a külföldi film­­küldöttségek tagjai és a csehszlovák filmművészeti dolgozók a filmet üd­vözlő szavaikban. Jan Kapr Sztálin­­díjas csehszlovák zeneszerző a ma­gyar filmművészet ragyogó operafém­­alkotásának nevezte az »Erke!«-t. Ugyancsak kedden mutatták be az »Vigyázat, banditák» című olasz fil­met. A film az olasz partizánok fa­­sisztaellenes harcát mutatja be. Szerda délelőtt került műsorra a budapesti Kim Ir Szén iskoláról ké­szült »Hős ifjúság« című magyar, szí­nes dokumentumfilm A bemutató előtt Szántó Miklós, a magyar film­küldöttség vezetője közölte az észak­koreai küldöttség vezetőjével, hogy ezt a filmet a magyar dolgozók a ko­reai népnek ajánlják. Augusztus 1-től lehet operabérletet előjegyezni az üzemekben Az Operaház és a Városi Színház igazgatósága­ az 1952—53-as évadban nagy mértékben felemeli a bérletek számát. Az Operaházban az eddigi tervek szerint 180 bérletelőadást tar­tanak, a Városi Színházban 120-at, így a dolgozók 558.000 jegyet kapnak az elmúlt évi 370.400 bérletjeggyel szemben. Az előző évek tapasztalatai alap­ján megjavítják a bérletjegyzés mód­ját is. Az üzemekben, hivatalokban és egyéb munkahelyeken már augusztus 1-én megkezdődik a bérlet­­előjegyzés. Augusztus 1-től 10-ig ad­ják ki a közönségszervezők a kitöl­tendő kötelezvényeket és a dolgozók már augusztus 20 és 30 között meg­kapják a bérleteket Az új bérlete­­zési rendszer biztosítja, hogy a bérle­tet már a szeptember 10-én kezdődő évad előtt megkapják a dolgozók és a bérlők idejében értesüljenek, hogy mikor tartják az első előadásokat. SZÍNHÁZAK műsora Főváros; Nagycirkusz: Helyet a nők­nek (4, 8) Népvarieté: Szeressünk — nevessünk (0-tel folytatólag, Városliget). Puskin-kert: Közalkalmazottak Szakszer­vezetének Zenekara 1. sorozat, 3. est (8). MOZIK MŰSORA IFJÚ SASOK: URÁNIA 4. 1­7, 19. TÁNCSICS (Csepel) 46. 118. vas. ti. — ESŐ UTÁN NAPSÜTÉS: DUNA i­5. 1t7. 9. SZABADSÁG 4. n7. 10. MUNKÁS n6, f8. vas. 3. — MI LESZÜNK AZ ELSŐK: PUSKIN f6, ti7 9. TATitA (Pesterzsé­bet) n6, n9. vas f4. — ÚRI MURI: VÖRÖS CSILLAG T5, 1­7, 0. — TENGERI KARVALY: SZIKRA n5, ti, 9. — MARITA: CORVIN tli 6 1*9. — R­ICI 9 LET­TO: MÁJUS­­ 1 n7 f9 — MESEORSZÁG: FELSZABADULÁS 4. n7 fn. ALKOT­MÁNY (Újpest) * n7. Tfl. ATTILA (Budafok ) 6. n9, vas. h4. — TENGE­RÉSZ LÁNYA: HUNYADI (Kispest) 6. n9, vas. 4 — TOLDI, PLASZTIKUS KÖZI: 1. 1952 MÁJUS 1. 2. ARTISTA­VIZSGA. 3. ÁLLATKERTI SÉTA. prol . 14. 5. f7 8, no. — RETTEGETT IVÁN: GORKIJ (orosz nyelvű mozi) 06. 8. vas. 14. — 1. FELSZABADULÁSUNK ÜNNEPE 2. SZTÁLIN NÉPÉNEK KÜL­DÖTTEI, 3. NEKIK BÉKE KELL: ZUGLÓI­­14, 6. 19. — SZOVJET BÁLNA­VADÁSZOK: KELEN (Kelen völgy) 31­ év. 1 6. 118 — VADÁSZORSZÁG: Kísérfifilm: A kis kakas gyémánt félkrajcárja. PAR­TIZÁN 4. nr. 19. HAZÁM 4 nr. 1­9. — KÉPZETT BETEG ÉS MAGYAR DOKU­MENTUMMŰSOR (Olvasztárok. Nőmun­­kát. Hegyek mozdulnak. 2. sz. Magyar tudomány és technika): SZIGETHY (Al­bertfalva) 31-én: 1I6. 8. — HALLÓ, ITT HELSINKI (Olimpiai sportműsor. 1. sz. magyar híradó. így készültünk az olim­piára. 1—2—3. sz. olimpiai sport­­híradó. úszás­: FÁKLYA 15-töl !!-ift folyt. — HÍRADÓ: 1 Magyar híradó. 2. Szovjet híradó. 3. ÍGY KÉSZÜLTÜNK AZ OLIMPIÁRA 4. 1—2—3. sz. OLIM­PIAI sporthíradó. Reggel n - től este l1-ig folytatólag. — 1. SZ. OLIM­PIAI SPORTHÍRADÓ: TINÓDI, TA­NÁCS, ZUGLÓI, CSOKONAI, UGOCSA, BÁNYÁSZ, ÚJLAKI. BEM ATTILA (Buda­fok), TERV (Pestújhely) ÉLMUNKÁS (Kispest), KÖLCSEY. (Kispest), KOS­SUTH (Rákoszentmihály) VILÁG (Rá­kosszentmihály), CSILLAG (Csillag­hegy), MIKSZÁTH (Sashalom), ÚJ­VILÁG (Rákosszentmihály) —• 2—3. SZ. OLIMPIAI Sz­eRTHIRADÓ: VÖ­RÖS CSILLAG URÁNIA DUNA. CORVIN PUSKIN DÓZSA, MÁJUS­­, SZABADSÁG. FELSZABADULÁS, MUNKÁS TÁNCSICS (Csepel), TÁTRA (Pesterzsébet), AL­KOTMÁNY (Újpest), HUNYADI (Kis­pest), GORKIJ ADY BÁSTYA, KOS­SUTH, VÖRÖSMARTY, MARX, BRI­GÁD (Pestlőrinc), RÁKOSI MÁTYÁS KULTÚRHÁZ. PENTELE RÁKÓCZI, HONVÉD, RÁKÓCZI (Csepel). SZABAD­SÁG (újpest). — Bátor emberek: KOS­SUTH 15, 67, 9. — Döntő fordulat: BÁSTYA II. t. 3­5, 7 . — Augusz­tusi vasárnap: ADY 14 , 6, 8. — Farkasvér: VÖRÖSMARTY 4­­7, 19. — Tizenötéves kapitány: CSOKONAI u­. 1­6, 19. — Mágnás Miska: TINÓDI f4. h6. 8 ALKOTÁS 4. n7. T9. — Vidám vásár: TANÁCS n5. f7. 9. — Janika: MARX 14, 1­6. 8. — Szerelmem: SPORT 4. n7. T9. — Ütközet békében: UGOCSA f4. h6. 8 — A párna cipője: BRIGÁD (Pestlőrinc) f6, h8 vas. 04. — Nincs béka az olajfák alatt: RÁKOSI MÁTYÁS KULTÚRHÁZ 116, 8. vas n4 — Hősök tavasza: BÁNYÁSZ 4. n7 fu OTTHON 14, Ilii 8. — Utazás a mesék birodal­mában: BEM fn­, rí f3 f5. f7, 19. VILÁG (Rákosszentmihály) hó 8, vas. rí. — Kínai cirkusz: RÁKÓCZI II, I, 3, 5, 1, 9. — Szevasztobol hősei: HONVÉD fn rí. (3 ró I7, 19. — Fények a faluban: Kisérőfilm: Moszkva a békeegyezményre szavaz: PENTELE 10, 12, 2, 4, 6, 8. 4 1952 AUGUSZTUS 1, PÉNTEK KÜLFÖLDI VENDÉGEK A forgácsolóműhely ajtaján ide­genek lépnek be. Hosszú sorban nők, férfiak vegyesen. Francia, német, svéd, norvég szavak röpködnek. A külföldi munkásküldöttség tagjai — akik a SZOT meghívására érkeztek hazánkba — már órák óta a Duclos Bányagépgyárban tartózkodnak és most értek ebbe a műhelybe. Nagy érdeklődéssel figyelnek. Belépésük után fél perc sem telik el s már a műhely minden részében, minden gép mellett láthatunk egy-kettőt a 21 fran­cia, öt svéd és öt norvég vendég kö­zül. A tolmácsok alig-alig győzik a munkát. Az ajtótól balra, a sarok felé áll Lasskó János vasesztergályos gépe. Az alacsony, őszülő munkás szapora, de roppant biztos, nyugodt mozdula­tokkal dolgozik. — Kérem, kérdezze meg, hogy ál­talában mennyi a teljesítménye — szól az egyik francia fiatalember a tolmácshoz. Lasskó János felnéz és mielőtt a tolmács teljesíthetné a kérést, meg­szólal — franciául: — Az új normát eddig még min­dig túlteljesítettem, 120—130 száza­lék az átlagom. Na, erre azután szorosra záródik a gyűrű a magyar vasesztergályos körül. Nem a 120—130 százalékért. Hiszen ezt már hallották nem egy dolgozótól, hanem a francia szó miatt. Tolmács nélkül folyik tovább a beszélgetés. »Honnan tud fran­ciául?« — persze ez az első kérdés. Azután egymás szájából kapkodják a szót, annyit kérdeznek. — Ezerkilencszázhuszonötben men­tem­ ki Franciaországba, mert nálunk nagy munkanélküliség volt — vála­szol Lasskó János. — A billancourti Renault-ban dolgoztam, ott akkor volt valami munka. De nagyon nehezen ment a dolog, mert bár jó szakmun­kásnak tartottak, sohasem tudtam — különösen az első időben — a munka­darabra adott időből kijönni. Később is csak nagy fizikai erőfeszítés árán értem el valamicske javulást. Ilyen volt akkor a munkás sorsa. — És most? — kérdik szinte egy­szerre hárman is. Lasskó kérdésekkel felel. — Voltak az utca másik oldalán, az új gyárban? Látták az épülő új szereldét, a kovácsműhelyt, az új forgácsolóműhel­yt? Jártak az öltözők, a közös mosdók, zuhanyozók épületé­ben? Megkóstolták a dolgozók ebéd­jét, látták a modern berendezésű korty­­tát? Észrevették a táblát, amelyen munkásokat keresnek, mert kevés a dolgozó? Benéztek a gyár napközi otthonába, óvodájába?.... — »Oui«, igen, láttuk... Jártunk ott... Mutatták ... Igen ... Azt is ... Észrevettük... Láttuk — zuhognak a válaszok. — Hát akkor? Mit mondjak erre a kérdésre, hogy »és most?« Most: jó és szép az életünk. Szemüveges francia nő áll legkö­zelebb Lasskóhoz. Andrée Fragne, aki textilmunkásnő volt, most pedig a szakszervezetben dolgozik. — Látja — mondja Lasskónak —, az az, ami engem legjobban meg­ragad Magyarországon. Az, hogy az ember egy gyárban — akár anélkül is, hogy bárkivel beszélgetne — fel­mérheti a fejlődést. Az imént voltunk ott hátul, a múltból itt maradt régi kovácsműhelyben, ahogy maguk mondják, a »kapitalista műhelyben«. Ott minden por és korom, s az ap­rócska szabadtűz­helyek parazsában hevítik a vasat. Ugyanakkor a gyár másik végében, amerre most terjesz­kednek, akkora műhelycsarnokok épül­tek, vagy épülnek, hogy elfárad az ember, amíg a bejárattól a kijáratig jut. Mindenfelé új, modern gépek, épületek, szinte mindenünnen árad a» »új« szaga. — Hát akkor — neveii Lasskó — nézzenek csak jó­ körül a mi orszá­gunkban, élvezhetik ezt az ir­­atot, mert itt azután majdnem minden nap épül valami új. ... Délután a Duclos-gyári dolgo­zók ünnepséget rendeztek a külföldi vendégek tiszteletére, a hatalmas ebédlőben. Az ünnepségen felidézték azokat a forróhangulatú napokat, amikor Franciaországban is, Magyar­­országon is a dolgozók milliói hall­gatták ökölbe szorított kézzel a hírt Duclos elvtárs letartóztatásáról. Fran­cia szemtanúk számoltak be arról a hatalmas, a börtönrácsokat szét­törő harcról, amelyet a francia nép vívott szeretett vezetője kisza­badításáért. A mieink, a Duclos- gyá­riak pedig azt mondták el, hogyan fogják meg keményebben a munka végét, hogyan válaszoltak fokozot­tabb teljesítményekkel az imperialis­táknak — Duclos elvtársért. Szinte megszámlálhatatlan, hány­szór robbant ki az ujjongó ünneplés: »Duclos—Rákosit Duclos—Rákosit* A francia nép huszonegy képviselőjének és a budapesti Duclos Bányagépgyár dolgozóinak forró barátkozásában a magyar és a francia nép szorított ke­zet, ölelte meg egymást. A svédek­, norvégek között van vasipari munkás, kőműves, cipész — majdnem minden szakmának egy-egy képviselője. Azt hinné az ember, hogy a cipészt elsősorban a cipőgyár, a kőművest az építkezés, a vasmunkást az esztergályosműhely érdekli A tol­mácsok azonban — megfordultak már velük gyárban, klinikán, építkezé­sen, óvodában — azt beszélik, hogy nincs az az apróság, amiről ne akar­nának tudni, amit egyszer-kétszer meg ne magyaráztatnának maguk­nak. Hogy miért? Az olofströmi svéd kőműves, Frittor Svensson, az egyik Duclos-gyári munkás kérdésére, hogy »van-e különbség a között, amit lát és amit hallott Magyarországról?« — a következőket mondta: — Abból a városból, ahonnan én jöttem, még egy munkást meghívtak Magyarországra. Nem mert eljönni Bedőlt a svéd jobboldali szociáldemo­krata vezetők propaganda szól a ma­inad, hogy »itt olyan nyomor és terror van« s talán attól is félt, hogy itt éhenhal ... Erre a tolmácsok lefordítják Ladiszlaídesz sztahanovista esetét a franciákkal. A mindig nevető arcú, fiatalos Ladiszlaidesz Gyula munka­­érdemrendes, okleveles és jelvényes sztahanovistának egyik-másik kül­földi vendég alig akarta elhinni, hogy 41 éves létére sztahanovista és azt, hogy sztahanovista létére »nem rok­kant bele a munkába«. Mindezt iratok­kal »kellett« bizonyítania. Ladiszlai­desz elvtáns nevetve mutatott saját magára, mint aki eleven cáfolata az imperialisták hazugságainak. Aztán el­vezette a tamáskodókat még jó né­hány fiatal, kicsattanó egészségű szta­hanovistához, élenjáró dolgozótársá­hoz. Amikor mindezt lefordítják a nor­végoknak és a svédeknek, Fröshang, norvég mozdonyvezető így szól: — Nálunk, sajnos, minden for­­dítva van, mint itt. Ha emelkedik a termelés, süllyed a munkások élet­­színvonala. Ha eddig hallottunk róla, most saját szemünkkel is láttuk, mennyivel előbbre vannak a magyar dolgozók. A külföldi vendégek mindegyike sokszor elmondta, hogy hazatérte után hol, kik előtt számol majd be arról, amit nálunk látott. A legszeb­ben Andrée Fragne, ez a párizsi munkásleány fogalmazta meg a gon­dolatot: — Mindent szeretnénk látni. Úgy akarjuk magunkba szívni a ti népe­tek örömét, boldogságát, szép, békés, alkotó életét, hogy azután millióknak és millióknak mondjuk el a ta­nulságot: a magyarokat is a párt vezette idáig — mi is csak Thorez és Duclos pártjával győzhetünk... Az agronómusok fontos feladatai az önköltség csökkentésében A harkovi tröszt gazdaságaiban nagy munka folyik a magas termés­­eredmények eléréséért. Gazdaságaink dolgozói a Timosevszkij szovhoz kol­lektívájának példájára arra töreksze­nek, hogy csökkentsék a termelési költségeket, fokozzák a belső tartalé­kok feltárását, kiszélesítsék a fejlett módszerek alkalmazását, olcsóbbá te­gyék a termelést, növeljék a gazdasá­gok rentabilitását. A szovhozmezők dolgozóiban él az erős elhatározás, hogy becsülettel teljesítsék verseny­vállalásaikat. Ezt szemmel láthatóan bizonyítják a tömött búzavetések, a gyönyörű takarmányrépa-, napra­forgó- és tengeritáblák. A szovhozokban az önköltségcsök­kentésért vívott harcban vezető sze­rep jut az agronómusoknak. Az agronómusok kezében futnak össze azok a szálak, amelyekkel biztosítják a növények tervszerű termelését és a termelési költsé­gek csökkentését. A harkovi tröszt szerhezat­ban jó néhány olyan agronómus dolgozik, aki példamutató munkát végez. Jól harcol az önköltség csökkentéséért, a magas terméshozamok eléréséért A legjobbak közül való M. F. Dancsul, a Kommu­­nyiszt szovhoz főagronómusa. Magas agrotechnikai színvonalon, mintasze­rűen irányítja a szántás, vetés, nö­vényápolás és betakarítás munkáját. A tudományos eredmények és az élen­járó dolgozók tapasztalatainak szé­leskörű alkalmazásával évről évre ki­tűnő terméseredményeket ér el a szov­házban. Dancsul elvtárs nem zárkó­zik szűken vett feladatkörébe, hanem élénken érdeklődik a többi ágazat, elsősorban a gazdaságban vezető sze­repet játszó állattenyésztés helyzete iránt. Úgy tervezi a takarmányok ter­mesztését, hogy megfelelően tudja segíteni az állattenyésztőket a ma­gas állattenyésztési eredmények elérésében. Dancsul főagronómus érdeklődését azonban nemcsak az köti le, hogy milyen magas eredményeket ér el a szávhoz a növénytermesztésben, ha­nem arra is törekszik, hogy ugyan­akkor csökkentse az önköltséget is. Dancsul elvtárs véleménye szerint az önköltséget elsősorban azzal lehet csökkenteni, ha egy-egy hektár terüle­ten több búza, kukorica, répa stb. te­rem. Az idén a gabona össztermése a szovházban három-négy mázsáv­al múlja felül a tervelőirányzatot. Ez azt is jelenti, hogy a terv szerinti kiadások mellett a gabona mázsája 15—20 százalék­kal kevesebbe kerül. Ezenkívül az önköltségcsökkentésnek ezer és e­zer módja van, így a gazda­ságban dolgozó traktorok, motorok, munkagépek, igavonóállatok legtelje­sebb kihasználása, a munkaigényes folyamatok fokozott gépesítése. A Kommunyiszt szovházban ha­vonta munkatervet állítanak össze minden brigádnak, részlegnek és az egész gazdaságnak. A tervekben meg­határozzák a munkák mivoltát; a szükséges eszközök mennyiségét és milyenségét; a munka elvégzésének határidejét, minőségét, normáját, az értékelés módját, a felhasználható üzemanyagot. Minden munkára meg­állapítják a munkabérkeretet is és az üzemanyagfogyasztás végső határát. A hónap végén az igazgatóság és a brigád vezetők beszámolnak a tervek teljesítéséről a termelési ér­tekezleten. A szovházban nagy gondot fordíta­nak a traktorállomány megfelelő ki­használására. Dancsul elvtárs szoros kapcsolatot tart Szidoretzko főgépész­­szel. Segíti őt a traktorok munkájá­­­nak megszervezésében. Személyesen veszi át az elvégzett munkát a rész­leg- és brigádvezetőktől. Ellenőrzi a minőséget, felülvizsgálja a munkabér kiszámítására szolgáló elszámolási íveket. A Kommunyiszt szovházban ta­valy a gabonafélék, répafélék ol­­lózására szánt takarmánynövé­nyek és más termények önkölt­sége 10—15 százalékkal kisebb volt, mint amennyit a terv eredeti­leg előirányzott. Ebben a kiváló eredményben nem cse­kély része volt Dancsul elvtársinak, a főagronómusnak. Hasonlóan jó munkát végez számos többi szovhoz agronómusa a harkovi tröszt gazdaságaiban, így I. D. Zse­­rebevo, a Komintern szovhoz, G. P. Kriklivij, a barvenkovói szovhoz, I. A. Poplavszkij, a krasznopavtovszki szovhoz, D . Vovk, a XVII. Párt­kongresszus szovhoz és N. V. Silov, a Krasznij Oklyabr szovhoz agronó­­musa. Zserebcov elvtárs például sokat fog­­lalkozik a munkaigényes munkák gé­pesítésének kérdéseivel. Széleskörűen alkalmazza a kapásnövények géppé­ végzett sorközi megmunkálását. Nála a szovházban a szénabegyűj­­tés valamennyi mozzanatát — a kaszálást, gereblyézést, boglyázást és asztagbarakást — géppel vég­zik. A silózás silókombájnnal történik. Ügyesen gépesítették a gabona tisztí­tását és számos más kézi munkát is helyettesítenek már gépi erővel, így azután a szénabegyűjtés, a sik­ózás, a gabonatisztítás önköltsége az elmúlt esztendőben 15—20 százalékkal volt alacsonyabb a tervben előirányzott­nál.. Meg kell jegyezni azt is, hogy a gazdaság főkönyvelője, Kirillov elv­társ operatívan segíti a termelésben dolgozókat az önköltségcsökkentésért vívott harcban. A hónap vége előtt részletesen tájékoztatja a főagronó­­must az elvégzett munkák önköltségé­ről. Az agronómus így könnyűszerrel megállapítja, hogy hol és ki okozott felesleges kiadást, intézkedik, hogy azokat a jövőben elkerüljék. Az agronómusoknak tehát a szov­­hot valamennyi dolgozójával karöltve kell harcolniuk a magas terméshoza­mok eléréséért, az önköltség csökken­téséért. Vigyázniuk kell arra, hogy min­den munkát az előírásnak meg­felelően, időben, a lehető legjobb minőségben végezzenek el. A harkovi tröszt gazdaságaiban az agronómusok sikeresen harcolnak azért, hogy élenjárjanak az önköltség csökkentésében és még nagyobb ter­melési sikerekkel örvendeztessék meg a szovjet népet. (P. Cservenko, a harkovi tröszt iiiagronómusának a Szovhoznaja Gazsiéban megjelent cikke nyomán.)

Next