Népszava, 1952. október (80. évfolyam, 230-256. sz.)

1952-10-28 / 253. szám

NÉPSZAVA két, mindnyájunk továbbfejlődésének és boldogulásának legfőbb zálogát. A sok életbevágó, közös érdek, mely összefűzi a Német Demokratikus Köz­társaság szocializmust építő népét és a Magyar Népköztársaság dolgozóit, biztos alapja a két nép őszinte barátsá­gának. Rajta leszünk, hogy megbízatá­sunkat, mely arról szól, hogy igyekez­zünk még jobban elmélyíteni és meg­szilárdítani a német és a magyar dol­gozó nép meleg barátságát és testvéri összefogását, jól teljesítsük. Ezt meg­könnyíti számunkra az a körülmény, hogy önben, elnök elvtárs és közvet­len munkatársaiban régi barátainkat és harcostársainkat tisztelhetjük. Engedje meg, elnök elvtárs, hogy nehéz, de hálás küzdelméhez, melyben már annyi sikerre tekinthet vissza, jó ■egészséget és sok-sok sikeres munká­ban eltöltendő esztendőt kívánjak. Éljen és erősödjék a magyar és né­met dolgozó nép örök barátsága! Éljen a szocialista jövőjét építő Né­met Demokratikus Köztársaság! Éljen felszabadítónk, a hatalmas Szovjetunió és nagy vezére, a béke legfőbb őre, a szeretett Sztálin! Rákosi elvtárs megtekintette a Sztálin-fasoron folyó építkezéseket Rákosi Mátyás, a Magyar Népköz­­társaság Minisztertanácsának elnöke hétfő délután Walter Ulbricht minisz­­terelnökhelyettes, a Német Szocialista Egységpárt főtitkára kíséretében meg­tekintette a berlini Sztálin-fasoron folyó építkezéseket. Rákosi Mátyást az építkezések színhelyén dr. Lothar Bolz miniszterel­nökhelyettes és újjáépítés­ügyi miniszter üdvözölte. Miután Piesternick főosztályvezető ismertette Berlin első szocialista utcájának épít­kezési terveit, Rákosi Mátyás meg­tekintette az építkezéseket, majd a dolgozók klubjában élénk eszmecserét folytatott a Sztálin-fasor építkezései­nek élmunkásaival. Wilhelm Pieck köztársasági elnök és a Német Demokratikus Köztársaság kormánya hétfő este 8 órakor ünnepi fogadást adott a magyar kormánykül­döttség tiszteletére. A murchini Rákosi-gépállomás dolgozóinak üdvözlő távirata Rákosi elvtárshoz Berlin, október 27. (MTI) A mecklenburgi Murchin község Rákosi Mátyás nevét viselő gépállo­mása a magyar kormányküldöttség látogatása alkalmából üdvözlő távira­tot intézett a Berlinben tartózkodó Rákosi Mátyáshoz. A gépállomás dolgozói táviratukban közüik, hogy jó munkájukkal igyekez­­nek méltók lenni Rákosi Mátyás ne­véhez és azt a meggyőződésüket feje­zik ki, hogy a magyar kormánykül­döttség látogatása hozzájárul a szo­cializmust építő német és magyar nép őszinte barátságának megszilárdításá­hoz. A Német Demokratikus Köztársaság sok más üzemének és intézményének dolgozói ugyancsak lelkes hangú táv­iratokka­ köszöntik Rákosi Mátyást és a magyar kormányküldöttség tagjait. A magyar kormányküldöttség látogatásának első listahangja a német sajtóban Berlin, október 27. (MTI) A Berlin demokratikus övezetében megjelenő délutáni lapok első oldalon nagy címek alatt adnak hírt a ma­gyar kormányküldöttség látogatásáról. A lapok ez alkalomból közük Rákosi Mátyásnak, a magyar nép szeretett vezérének, a kormányküldöttség veze­tőjének arcképét. A Nachtexpress pirosbetűs címmel írja: »Rákosi" Mátyás Berlinbe érke­zett«. A nyugatnémet esti lapok is fel­tűnő helyen közlik a magyar kor­mányküldöttség megérkezéséről szóló hírt. Több felelősséget a kollektív szerződésekért ?Meg akarom mondani az vb-nek: nem törődik eléggé a versennyel, el­hanyagolja felajánlásaink ellenőrzését. A versenyszerződések most is a fiók­ban porosodnak, még csak rájuk sem pillant senki. Pedig az vb kötelezte magát, hogy a verseny jó megszerve­zésével és ellenőrzésével segíti mun­kánkat a terv teljesítéséért« — mon­dotta Godina Józsefia elvtárs, a Kő­bányai Zománcárugyár sajtolómű­he­lyének dolgozója az üzemi kollektív szerződésről beszámoló negyedévi gyű­lésen. A dolgozók sok helyütt adtak hangot annak, hogy a kollektív szer­ződést valóban üzemük alkotmányá­nak tekintik és a november 7 tisztele­tére folyó versenyben negyedik ne­gyedévi tervük sikeres teljesítése érde­kében minden pontját figyelemmel kísérik. A tapasztalatok azonban éles fényt vetnek arra is, hogy számos vállalati és szakszervezeti vezető nem értékeli kellően a kollektív szerződés gazda­sági, valamint politikai jelentőségét és formálisan, bürokrata módjára kezeli ezt az okmányt. Mindenekelőtt súlyos mulasztás terheli az üb-ket e fontos gyűlések felületes előkészítéséért és szervezéséért. Nem egyedülálló példa a Mechanikai Mérőműszerek Gyára, ahol a portáról küldték vissza a dol­gozókat a gyűlésre. Az fb nem moz­gósította megfelelően a bizalmiakat, hogy széleskörű felvilágosító munká­val keltsék fel az érdeklődést a beszá­moló gyűlések iránt. Más hasonló pél­dák bizonyítják, hogy az üzemi bi­zottságok nem értették meg: a kollek­tív szerződés tömegellenőrzése, a tár­sadalmi vélemény, óriási hatóerő, ame­lyet feltétlenül teljes mértékben ki kell használni a kötelezettségek vég­rehajtása érdekében. Az eddigi beszámológyűlések során az is megmutatkozott, hogy a gazda­sági és szakszervezeti vezetők egy ré­sze nemcsak elhanyagolja fontos kö­telességét — a vállalások hiányta­lan végrehajtását —, hanem megfe­ledkezik arról is, hogy felelősséggel tartozik a dolgozóknak. A MÁV Al­bán például Welter Antal elvtárs, igaz­gató »albérletbe« adta ki a beszámo­lás feladatát helyettesének, aki az­tán meg sem várva a felszólalásokat, otthagyta a gyűlést és a munkaügyi osztály vezetőjét bízta meg a válasz­adással. Mindketten »­halaszthatatlan" elfoglaltságukra hivatkoztak. Holott lényegében arról van szó, hogy le­becsülik beszámolási kötelezettségüket. Ez az oka, hogy »elfelejtették« a mi­nisztériumok és a SZOT útmutatását, amely szerint a kollektív szerződések negyedévi beszámológyűléseit az igaz­gatók és az vb-elnökök személyesen tartsák meg. Jelentős hiba az is, hogy a gazda­sági és szakszervezeti vezetők zöm­e nem igényesen készült fel beszámoló­jára. A Kőbányai Zománcárugyárban Csatári Miklós igazgató és Balogh Jó­­zsef ab-elnök elvtársak gépiesen, pontról pontra végigmentek valameny­­nyi kötelezettségen, így szürke fel­sorolássá vált az egész beszámoló, ahelyett, hogy tájékoztatták volna a dolgozókat a legfontosabb eredmények­ről, fényt vetettek volna a leglénye­gesebb hibákra és azok okaival együtt a munka megjavításának, a feladatok jó végrehajtásának módjaira is. Az ilyen problémátlan beszámolók soránt gyakran közönybe fullad az érdekl­ő­­dés, mert a dolgozók úgy érzik, hogy nem is számítanak észrevételeikre, nem is kérik véleményüket a hibák ki­javításához, a munka továbbfejleszté­séhez. A párt a szakszervezetekre bízta a kollektív szerződések teljesítésének el­lenőrzését. A felső ellenőrzés és az útmutatás gyengesége is hozzájárult, hogy a beszámológyűlések­­nem vál­tak a tömegellenőrzés nyilvános fó­rumaivá. A tapasztalatok kétségbe­­vonhatatlanul bizonyítják, hogy szak­­szervezeteink, üzemi bizottságaink nem élnek jól felelősségteljes joguk­kal. Nem használják fegyverként a kollektív szerződéseket a döntő terv­év feladatainak hiánytalan teljesíté­séért folyó harcban. Hogy e szerző­désekben lerögzített kétoldalú kötele­zettség ne maradjon írott malaszt, mindenekelőtt állandó, operatív ellen­őrzésre van szükség. Tanuljanak szak­­szervezeteink a hibából: több felelős­ségérzetet a kollektív szerződések min­den pontjának megvalósításáért, a vál­lalások ellenőrzéséért! Aszód dolgozói lelkesen fogadták a békevonatot Budapestről néhány napja indult útjára a békevonat, hogy a városokba, falvakba elvigye a Magyar Béke­kongresszus és a népek bécsi nagy találkozójának hírét. Szombat délelőtt Aszód község békeharcosai az ünnepi díszbe öltözött pályaudvaron vidám zeneszóval, vi­rágcsokrokkal­ köszöntötték az állo­másra érkezett békevon­atot. Az üdvöz­lések elhangzása után­ megindult a község népének áradata, hogy meg­tekintsék­ a békevonat két kocsijában elhelyezett kiállítás gazdag anyagát. A békevonat hétfőn Hatvanba ér­kezett. 2 1952 OKTÓBER­ 28. RET­D A szakmák legjobbjai a bánya- és energiaiparban A bánya- és energiaügyi minisz­térium az illetékes szakszervezetekkel egyetértésben értékelte a »szakma legjobb dolgozója« címért folyó ver­seny állását és kijelölte a sz­aturnák­­legjobb dolgozóit. Az értékelés a szénbányászatban az utolsó kéthavi, egyéb iparágakban az utolsó svathavi átlagteljesítmények alapján történt. Szénbányászat ELŐVAJASZ VÁJÁR: 1. Ifj. Czakó Pál (Borsodi Szénbányászati Tröszt, Sajószentpét­eri Szénbánya Vállalat), 2. Kelemen Béla (Bányászati Akna­­mélyítő Tröszt), 3. Szőke László (Nógrádi Szén­bányászati Tröszt, Ménkesi Szénbánya Vállalat), 4. Drobinoha János (Dorogi Szénbá­nyászati Tröszt, A­nn­avögyi Szén­bánya Vállalat). FEJTESI VÁJÁR: 1. Lovas János (Nógrádi Szénbányá­szati Tröszt, Kisterenyei Szénbánya Vállalat), 2. ifj. Varga Károly (Bor­sodi Szénbányászati Tröszt, Sajó­­k­azi­nci Szénbánya Vállalat), 3. Tá­bori Sándor (Dorogi Szénbányászati Tröszt, Ann­a­völgyi Szénbánya Vál­­lalat), 4. Kollár Mihály (Dorogi Szénbányászati Tröszt, Anna­völgyi Szénbánya Vállalat), 5. Balacsek Béla (Borsodi Szénbányászati Tröszt, Sajókazinci Szénbánya Vállalat). FENNTARTÁSI VÁJÁR: 1. Bényei Lajos (Borsodi Szén­bányászati Tröszt, Sajókazinci Szénbánya Vállalat). 2. Rózsa Bertalan (Borsodi Szénbá­nyászati Tröszt, Sajókazri­nci Szén­bánya Vállalat). GÁT­ ÉS ISZA­­POLO VÁJÁR: 1. Lakhegyi Gyula (Dorogi Szénbányászati Tröszt, An­­navölgyi Szénbánya Vállalat), 2. Far­­kas Károly (Dorogi Szénbányászati Tröszt, Annavölgyi Szénbánya Vál­lalat), 3. Fürtös Imre (Dorogi Szén­bányászati Tröszt, Ann­avölgy­i Szén­bánya Vállalat). FEJTÉSI CSILLÉS: 1. Somosi Béla (Borsodi Szénbányá­szati Tröszt, Sajószentpéteri Szén­bánya Vállalat), 2. Flórián László (Dorogi Szénbányászati Tröszt, An­­navölgyi Szénbánya Vállalat), 3. Me­chel­er József (Dorogi Szénbányá­szati Tröszt, An­navölgyi Szénbánya Vállalat), 4. Béres Árpád (Borsodi Szénbányászati Tröszt, Sajószentpé­­teri Szénbánya Vál­latest), 5. Szabó II. János (Borsodi Szénbányászati Tröszt, Mucsonyi Szénbánya Válla­lat). SZÁLLÍTÓ CSILLÉS: 1. Frank József (Borsodi Szénbányászati Tröszt, Sajószentpéteri Szénbánya Vállalat),­­2. Kiss Mon­a (Dorogi Szénbányászati Tröszt. Erzsébet Szén­bánya Vállalat), 3. Nyimrád Györgyné (Dorogi Szénbánya Vállalat. Erzsébet Szénbánya), 4. Pánczél Antal (Do­rogi Szénbányászati Tröszt. Erzsébet Szénbánya Vállalat), 5. Seffel Ferenc (Bányászati Akna­mélyítő Tröszt). LÓMESTER:AKNASZ:­L Ifj. Tállai Ist­ván (Dorogi Szénbányászati Tröszt, Erzsébet Szénbánya Vállalat), 2. Horváth István (Dorogi Szénbányá­szati Tröszt, Erzsébet Szénbánya Vállalat), 3.­­Márton Lajos (Borsodi Szénbányászati­ Tröszt, Sajókazsnci Szénbánya Vállalat). GÉPKEZELŐ: 1. Berentés István (Borsodi Szénbá­nyászati Tröszt, Sajószentpéteri Szén­bánya Vállalat), 2. Györgydeák Imre (Borsodi Szénbányászati Tröszt, Sa­­jószentpéteri Szénbánya Vállalat), 3. Antal Istvánná (Borsodi Szénbá­nyászati Tröszt, Sajókaz­inci Szén­bánya Vállalat), 4. Pápai Mária (Bor­sodi Szénbányászati Tröszt, Sajó­­kazinci Szénbánya Vállalat), 5. Vass József (Dorogi Szénbányászati Tröszt, A­nn­a­völgyi Szénbánya Vállalat). KARBANTARTÓK: 1. Id. Vincze Zol­­tán (Borsodi Szénbányászati Tröszt, Sajószentpéteri Szénbánya Vállalat), 2. Biankó József (Borsodi Szénbá­nyászati Tröszt, Sajószentpéteri Szén­bánya Válla­­at), 3. Gecse Gyula (Borsodi Szénbányászati Tröszt, Sa­­jószentpéteri Szénbánya Vállalat), 4. R. Gyenes György (Borsodi Szénbá­nyászati Tröszt, Sajókazinci Szén­bánya Vállalat). Ércbányászat VÁJÁR: 1. Nemes István (Ruda­­bányai Vasércbánya Vállalat), 2. Ta­kács János (Rudabányai Vasércbánya Vállalat), 3. Pogány Mihály (Ruda­­bányai Vasércbánya Vállalat), 4. Me­zei József (Recski Ércbánya Vállalat). CSILLÉS: 1. Török II. Imre (Recski Ércbánya Vállalat), 2. Nagy III. Jó­zsef (Recski Ércbánya Vállalat), 3. Kivés József (Recski Ércbánya Válla­lat). Szinesfémipar HENGERÉSZ: 1. Áldott János (Szé­kesfehérvári Alumíniumhengermű), 2. Boda Ferenc­ (Székesfehérvári Alu­­míniumhengermű). LEMEZKEFEGÉ­­PES: 1. Kiss Julianna (Kőbányai Alu­­m­íniumhengerm­ű). SCHULLER-OL­­LÓS: 1. Eckmann Pál (Kőbányai Alu­­­míniumh­engermű). KORILLAÖNTŐ:­­ Máthé Béla (Clorvárugyár). OL­VASZTÁR: 1. Mák Sándor (Fém­­ötvöző Vállalat), 2. Sinkó Vince­­(Me­tallochemia). PRÉSKEZELŐ: 1. Váci Pál (Metallochemia). Ásványolaj bányászat FŐFÚRÓMESTER: 1. Csörgits Pál (Ásványolajkutató és Mélyfúró Válla­lat), 2. Gyuricza Imre (Ásványolaj­­kutató és Mélyfúró Vállalat). FÚRÓ­­MESTER: 1. Gombos Vince (Asván­y­­ol­ajkutató és Mélyfúró Vállal­­at), 2. Tóth László, (Ásványolajkutató­ és Mélyfúró Vállalat).­­ KULCSOS: 1. Végh Ferenc (Asványolajkutató és Mélyfúró Vállalat), 2. Molnár József (Asványolajkutató és Mélyfúró Vál­lalat), 3. Tóth István (Asvány­­olajkutató és Mélyfúró Válla­lat). MOTORKEZELŐ: 1. Cserti János (Asvá­nyolajikartató és Mélyfúró Vállal­at). KARBANTARTÓ: 1. Fried­rich Lambert (Dunántúli Ásvány­olaj Gépgyár), 2. ifj. Fodor Er­nő (Du­nántúli Ásványolaj Gépgyár), 3. Kalmár Károly (Dunántúli Ásvány­olaj Gépgyár), 4. In­gol­a Mihály (Du­nántúli Ásványolaj Gépgyár), 5. Koch György (Dunántúli Ásványolaj Gép­gyár). Bányagépgyártás FORGÁCSOLÓ SZAKMUNKÁS: 1. Bánfi Béla (Dud­os Bányagép­gyár), 2. Pécsi Ferenc (Mélyfúró Berende­­zések Gyára), 3. Horváth Gyula (Mélyfúró Berendezések Gyára), 4. Zarnóczai Zoltán (Mélyfúró Beren­­dezések Gyára), 5. Gsurka István (Mélyfúró Berendezések Gyára). ME­LEGIPARI SZAKMUNKÁS: 1. Pap József (Zagyvapálfalvi Bányagép­­gyártó és Javító Vállalat), 2. Tarjáni Dezső (Zagyvapálfalvi Bányagép­gyártó és Javító Vállalat), 3. Kálnai Géza (Tatabányai Bányagépgyártó és Javító Vállalat), 4. Básti Ferenc (Zagyvapálfalvi Bányagépgyártó és Javító Vállalat), 5. Kozmann József (Tatabányai Bányagépgyártó és Ja­vító Vállalat). LAKATOS, SZERELŐ: 1. Dózsa János (Duolos Bányagép­gyár), 2. Adácsi Gábor (Duolos Bá­nyagépgyár), 3. Perádi Gyula (Zagy­vapálfalvi Bányagépgyártó és Javító Vállalat), 4. Molnár I. András (Do­rogi Bányagép­gyártó és Javító Vál­lalat), 5. Gerendás Ferenc (Dorogi Bányagépgyártó és Javító Vállalat). TECHNIKUS, MŰVEZETŐ: 1. Schmel Ferenc (Zagyvapálfalvi Bányagép­gyártó és Javító Vállalat), 2. Gallai István (Zagyvapálfalvi Bányagép­gyártó és Javító Vállalat). Villamosenergiaipar KAZÁNGÉPÉSZ: 1. Miskolci József (Tatabányai Erő­mű), 2. Magyar Jó­zsef (Ajkai Erőmű), 3. Szabó Ferenc (Tatabányai Erőmű), 4. Juhász Jó­zsef (Dorogi Erőmű). TURBINAGÉ­­PÉSZ: 1. Merényi Ferenc (Dorogi Erőmű), 2. Radnai III. József (Tata­bányai Erőmű). KARBANTARTÓ: 1. Papcsák István (Budapesti Erő­mű), 2. Sas István (Ajkai Erőmű). HÁLÓZATI SZERELŐ: 1. Szabó László (Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalat), 2. Orehovszki Béla (Észak­magyarországi Áramszolgáltató Vál­laltat), 3. Zsámbéki Ernő (Budapest Főváros Elektromos Művei). Ásványolajfeldolgozóipar MÉRNÖK: 1. Bihari Miklós (Lardo­­line Vegyigyár), 2. Steingl Gyula (MASZOLAJ, Szőny). ÜZEMVEZETŐ: 1. Szentes László (Csepeli Ásvány­olajipari Vállalat). MŰVEZETŐ: 1. Fábián Béla (Almásfüzitői Ásvány­­olajipari Vállalat), 2. Szabadka La­jos (Almásfüzitői Ásványolajipari Vállalat), 3. Kovács József (Csepeli Ásványolajipari Vállalat), 4. Anti János (Lardoline Vegyigyár). TECH­NIKUS: 1. Demó János (MASZOLAJ, Szőny). DESZTILATOR: 1. Reményi László (MASZOLAJ, Szőny),. 2. Csa­­jági András (MASZOLAJ, Szőny), 3. Lziodesz János (Almásfüzitői Ásvány­olajipari Vállalat). KARBANTARTÓ: 1. Kurucz László (MASZOLAJ, Szőny), 2. Gazdagh József (Csepeli Ásvány­­olajipari Vállalat parafingyára), 3. Berta László (Péti Ásványolajipari Vállalat), 4. Zoller Lajos (Péti Ásvány­­olajipari Vállalat). 5. Fenyvesi József (Péti Ásványolajipari Vállalat). ÁS­­VÁNYOLAJIPARI SZAKMUNKÁS: 1. Sági János (Lardoline Vegyigyár). 2. Varga Ferenc (Lardoline Vegyigyár). 3. Huilka Mihály (Péti Ásványolaj­­ipari Vállalat). 4. Bácsi László (Cse­peli Ásványolajipari Vállalat). 5. Bors Ferenc (MASZOLAJ, Szőny). MEO LABORÁNS: 1. Sáfrány József (Péti Ásványolajipari Vállalat). Szervetlen vegyipar MŰVEZETŐ: 1. Somogyi György (Müszéntermelő Vállalat). 2. Juhász László (Müszéntermelő Vállalat). KAR­BANTARTÓ: 1. Vámosi Gyula (Fő­városi Gázszolgáltató Vállalat). 2. Majsztrovics József (Müszéntermelő Vállalat). 3. Czédli József (Rug­­gyantaárugyár).­­ 4. Nagy VI. József (Fővárosi Gázszolgáltató Vállalat). 5. Szabó Károly (Müszéntermelő Válla­lat). VEGYIPARI SZAKMUNKÁS: 1. Troll Lajos (Ruggyantaárugyár). 2. Fehér János (Müszéntermelő Vállalat). 3. Opáleny Jánosné (Nagytétényi Gumigyár). 4. Zalavári Ferenc (Mű­­­széntermelő Vállalat). 5. Mikon István (Fővárosi Gázszolgáltató Vállalat). Szerves vegyipar MÉRNÖK: 1. dr. Hevér Dezső (Chi­­noin Gyógyszergyár), 2. Vadkerti Ti­bor (Chinoin Gyógyszergyár). TECH­NIKUS: 1. Simonyi István (Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár), 2. Kiss Emil (Magyar Vegyiművek), 3. Kom­­játi Jenő (Chinoin Gyógyszergyár)­ ALAPANYAGGYÁRTÓ: 1. Oszlai Ist­ván (Magyar Vegyiművek), 2. Vörös József (Magyar Vegyiművek), 3. Hal­­mosi János (Chinoin Gyógyszergyár), 4. Virág Ferencné (Chinoin Gyógy-* szergyár), 5. Mézes Ferenc (Chinoin Gyógyszergyár). KISZERELŐ: 1. Takács Istvánná (Egyesült Gyógy­­szer- és Tápszergyár), 2. Sebők Ist­­vánné (Chinoin Gyógyszergyár), 3. Gulyás Anna (Egyesült Gyógyszer-­ és tápszergyár), 4. Gyaraki Antalné (Chinoin Gyógyszergyár). KARBAN- TARTÓ: 1. Spilják Sándor (Egyesült­ Gyógyszer- és Tápszergyár), 2. Süle Tamás (Chinoin Gyógyszergyár), 3. Pilisi József (Magyar Vegyiművek), Kutatás és mélyfúrás MÉRNÖK: 1. Szeleczky László (Mélyfúró Ipari Tröszt), 2. dr. Stefko­­vics Gyula (Mélyfúró Ipari Tröszt). TECHNIKUS: 1. Hornung József (Mélyfúrási Anyagbeszerzés és El­osztó Vállalat), 2. Jolsvai Artúr (Várpalotai Mélyfúró Vállalat), 3. Bese Gábor (Ceglédi Mélyfúró Válla­lat) ÜZEMVEZETŐ: 1. Pál Lajos (Zagyvapálfalvi Mélyfúró Vállalat), 2. Suba Ferenc (Tokodi Mélyfúró Válla­lat). FŐMŰVEZETŐ: 1. Csifári Nándor (Tokodi M mélyfúró Vállalat), 2. Pon­gács Ferenc (Mélyfúró Központi Ja­­vító Vállalat), 3. Foltin Gyula (Mély­fúró Központi Javító Vállal­alt). FŐ­­FÚRÓMESTER: 1. Kepecz­ Mihály (Komlói A mélyfúró Vállalat). FÚRÁSI BRIGÁD: 1. CM 56-os Tóth Vilmos fúrómester brigádja (Tokodi Mély­fúró Vállalat), 2. TG 3-as Csizmár József főfúrómester brigádja (Tokodi Mélyfúró Vállalat). Minisztertanácsi határozat „Diósgyőri Vasmű,,-emlékérem és „Komló építéséért”/-emlékérem alapításáról A Magyar Népköztársaság Minisz­tertanácsa a Diósgyőri Kohászati Üze­mek fejlesztésével és bővítésével kap­csolatos munkákban részt vevő, jó és fegyelmezett munkát végző dolgozók kitüntetésére »Diósgyőri Vasmű«­emlékérem alapítását határozta el. A »Diósgyőri Vasmű­«­emlékéremn­ek két fokozata van. Az 1. fokozat azok­nak a dolgozóknak adományozható, akik a Diósgyőri Kohászati Üzemek fejlesztésével és bővítésével kapcsola­tos munkákban egyfolytában két évig, a II. fokozat pedig azoknak, akik a fenti munkákban egyfolytában egy évig részt vettek és az emlékérmet jó munkájukkal kiérdemelték. Az emlékérem adományozásának részletes feltételeit, az adományozáshoz megkívánt teljesítmény mértékét a kohó- és gépipari miniszter a közleke­désügyi és az építésügyi miniszterrel egyetértésben állapítja meg. A »Diósgyőri Vasmű«-emlékérmet — az érdekelt miniszterek és a szak­­szervezet meghallgatásával— a kohró- és gépipari miniszter adományozza. A minisztertanács a komlói szén­bányászat fejlesztésével és a Ko­mán folyó építkezésekkel kapcsolatban a jó és fegyelmezett munkát végző dolgo­zók kitüntetésére .Komló építéséért*­­emlékérem alapítását határozta el. Az emlékéremnek két fokozata van. Az I. fokozat azoknak a dolgozóknak adományozható, akik a komlói bánya építkezési munkáiban egyfolytában két évig, a II. fokozat pedig azoknak, akik az építkezési és az építkezésekkel kap­csolatos munkákban folyamatosan leg­alább egy évig részt vettek és jó m­un­­kájukkal az emlékérem viselésére érde­messé váltak. Az emlékérem adományozásának részletes feltételeit, az adományozás­hoz megkívánt teljesítmény mértékét a bánya- és energiaügyi miniszter álla­pítja meg. A »Komló építéséért«­­em­lékérmet — az érdekelt miniszterek és a szakszervezet meghallgatásával — a bánya- és energiaügyi miniszter adományozza. A »Diósgyőri Vasmű« és a »Komló építéséért«­emlékérmek adományozása évenként két alkalommal, április 4-én és augusztus 20-án történik. Az emlék­­éremmel kitüntetettek részére az em­lékérem mellett oklevelet is adnak. Ha a kitüntetett dolgozó az emlékérem viselésére érdemtelenné válik, az ador­mányozó miniszter visszavonhatja­­ az érem viselésének jogát.

Next