Népszava, 1953. március (81. évfolyam, 51-76. sz.)

1953-03-01 / 51. szám

NÉPSZAVA — A mi kollektív szerződéseink ereje abban van — mondotta —, hogy a kri­tika és önkritika, valamint a tömegek alkotó kezdeményezésének sokoldalú fejlesztése alapján bevonjuk a dolgo­zókat a termelés irányításába. A töme­gek bírálatának és kezdeményezésének az a célja, hogy feltárja és felhasz­nálja a belső tartalékokat, tökéletesítse a munkamódszereket, biztosítsa a leg­szigorúbb takarékoskodást és emelje a termelés tm­inőségét. A mi kollektív szerződéseink valóban kifejezik társa­dalmi rendünk demokratikus jellegét, mert érvényesül bennük a dolgozók és a vállalatok céljainak, érdekeinek azo­nossága. Felszólalása további részében arról beszélt, hogyan mutatkozott meg a kollek­tív szerződések szervező és moz­gósító ereje üzemeink termelési, szociális, kulturális és egyéb ered­ményeiben. Jó példának említette meg a Kismotor- és Gépgyárat, ahol az Üzemi bizottság munkája a kollektív szerződésben vál­lalt kötelezettségekre épült s ahol az igazgató, a műszaki vezetők és a dol­gozók törvénynek tekintik a kollektív szerződést. Nem véletlen, hogy a gyár dolgozói hónapról hónapra teljesítet­ték tervüket, továbbá teljesítették, sőt túlteljesítették 1952. évi tervüket. Az eredmények mellett Mekis elv­­társ beszámolt a hiányosságokról is. Számos — és a legjelentősebb — üze­meinkben a Fémáru- és Szerszámgép­­gyárban, a Láng Gépgyárban, a Vörös Csillag Traktorgyárban, a MÁVAG- ban, az EMAG-ban és a Csepel Autó­­­gyárban az igazgatók és az üzemi bi­zottságok nem tekintették törvénynek a kollektív szerződésben vállalt fel­adatok végrehajtását. A mulasztáso­kért­­nemcsak az üzemi szerveket, ha­nem a minisztériumot és a szakszerve­­­­zet elnökséget is felelősség terheli. A szakszervezeteknek és a miniszté­riumoknak­­is biztosí­tan­iok kell a rend­szeres ellenőrzést és segítségnyújtást — mondotta befejezésül. — A SZOT és a szakszervezetek elnökségei, vala­mint a minisztériumok kollégiuma tervszerűen tűzzék napirendre a kol­­lekttív szerződésekről szóló jelentések megvitatását és szigorúan vonják fele­lősségre azokat az állami és szakszer­vezeti funkcionáriusokat, akik vissza­élve a munkásosztály bizalmával, el­mulasztják a vállalt kötelezettségek teljesítését. . Veres Rudolfné, a Magyar Pamut­ Ipar üzemi bizottságának tagja beszá­molt arról, hogy az 1952. évi szak­szervezeti választások óta milyen munkát végeztek a megválasztott szer­vek aktivizálása, a szakszervezeti élet kialakítása terén. Jó munkával elérték, hogy a hónapokon keresztül fennálló 44 százalékos tagdíjfizetést 86 száza­lékra emelték fel. A szövődében 1952 második felében az export-kötelezett­ség teljesítése volt a feléi ad­at. A bi­zalmiak mozgósító munkájának ered­ményeképpen teljesítették az export­tervet és a szövődé 1952 harmadik ne­gyedévében élüzem lett. A munkában rejlő alapvető hiányos­ságokra azonban csak akkor figyeltek fel igazán — mondotta a továbbiak­ban —, amikor a szövődé elvesztette ezt a büszke címet. A nem kielégítő szakszervezeti munka további káros következménye megmutatkozott abban is, hogy az üzem 1953 első két hón­ap­jában nem teljesítette tervét, adósa ma­­­­radt népgazdaságunknak. Pénzes Lajos elvtárs, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete Zala megyei területi bizottságának elnöke az olaj­­bányászatban folyó verseny­szervező és oktató munka eredményeiről és hiá­nyosságairól beszélt. Megállapította, hogy a verseny legtöbb esetben for­mális, hiányzik­ a politikai tartalom és nem a legfőbb feladatra, az olajterme­lésre irányítják a legnagyobb figyel­meit. Nagy segítséget jelentenek az olajtermelésben a szovjet olajterme­lési módszerek, különösen a másodla­gos olajtermelési módszer és a külön­leges gépek küldése. Néhány fontos szovjet javaslatot azonban vontatottan valósítottak meg az üzemekben. A termelésben azóta mutatkozik nagyobb fejlődés — mondotta ez­után —, amióta szovjet javaslatra olajtermelő brigádokat alakítottak. A nagylengyeli üzemben elindult »Gyorsabb fúrással a több olajért” mozgalom hozzásegítette a fúrási vál­lalatot januári tervének teljesítéséhez. Hasznosítsuk a szovjet munka­­módszereket a kohászatban Mislóczky Mátyás, a Diósgyőri Ko­hászati Üzemek Kossut­h-díjas előol­­vasztása beszámolt arról, hogy a diós­győri kohászok február 24-ig 185 tonna acélt törlesztettek abból az 1070 ton­nából, amellyel a múlt évben adósai maradtak a magyar népnek. A jobb eredményeket gátolja az, hogy nem­ is­mertetik és nem hasznosítják széles körben az élenjáró szovjet tapasztala­tokat és a legjobb magyar kezdemé­­nyezéseket munkamódszereket. Az A francia szakszervezeti küldöttség vezetője, Marcel Dedieu elvtárs beszéde elején örömét fejezte ki afelett, hogy a francia küldöttség részt vehet a kon­gresszuson és tanúja lehet a magyar nép szocializmust építő munkájának, majd a Francia Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsa nevében átadta Francia­­ország összes dolgozóinak testvéri üdvözletét a kongresszusnak. — A francia küldöttség nagy figye­lemmel kíséri az önök építőmunkáját, amely egy új gazdasági és társadalmi rend felépítését, a magyar nép boldog­ságát szolgálja — mondotta Marcel Dedieu elvtárs, majd kijelentette, hogy a francia nép szíve mélyén őrzi Tho­­rez elvtársnak immár történelmivé vált mondatát: „Franciaország népe nem fog, sohasem fog harcolni a szov­jet nép ellen!« Elmondotta, hogy en­nek a kijelentésnek nemcsak Francia­­országban, hanem mindazokban az országokban is óriási visszhangja volt, amelyek még az amerikai imperializ­mus igája alatt nyögnek. A francia küldöttség vezetője ezután a francia munkásosztály helyzetéről beszélt s elmondotta, hogy Francia­­ország jelenlegi vezetői uralmuk fenn­tartása érdekében fokozzák bűnös te­vékenységüket, amely Franciaország népét nyomorba taszítja és a nemzet­­gazdaságot csődbe juttatja. Ugyan­akkor, amikor­­a francia kormány a nácikkal együttműködő háborús bűnö­söket, a francia hazafiak gyilkosait — mint például a Boutémy nevű vichy-i főkapitányt — miniszteri állásba he­lyezi, letartóztatja a Szakszervezeti Világ­szövetség alelnökét, a CGT főtit­kárát, Alain Le Léap elvtársat. Ugyan­akkor, a­m­ikor a francia kormány a nép szipolyozóit dicsőíti, megtámadja a francia nép egyedüli igazi választott­jainak, a kommunista képviselőknek mentelmi jogát, megtámadja a szervez­kedési szabadságot, a dolgozók politi­kai és alkotmányos jogait. A francia munkásosztály azonban mind tisztáb­ban és világosabban látja a fenyegető veszélyt és az amerikai dollárokkal szégyentelenül megvesztegetett minden rendű és rangú szakadárokkal szem­ben megszervezi erőit és napról napra minden téren szembeszáll az amerikai imperializmus által táplált új fasizmus szörnyű támadásaival. A francia munkások vállalják a harcot a béke megvédéséért, a pro­­letariátus teljes és végleges fel­szabadításáért, az emberi szabad­ságjogokért, az egész emberiség boldogságáért. A francia küldöttség vezetője beszéde végén hazája dolgozói nevében éltette Rákosi elvtársat és a nemzetközi pro­­letárszolidarítást és sok sikert kívánt a kongresszus munkájához. A francia dolgozók testvéri üdvözletét tolmácsolta a kongresszusnak Marcel Dedieu elvtárs A moszov elvtárstól tanult gyorsolvasz­tást például a diósgyőri marfiniszem­ I. és III. kemencéjének brigádjai al­kalmazzák csak és naponta 30—40 tonna acélt csapolnak terven felül. A többi kemence azonban ritkán, vagy egyáltalában nem alkalmazza ezt a bevált termelési módszert. Nem való­sították meg az oxigénbefuratás mód­szerét sem, melyet Bargyin elvtárs 1951-ben javasolt az üzem dolgozói­nak. A továbbiakban a Sztahanov-m­oz­­galom hiányosságairól beszélt Mis­lóczky elvtárs. Egyes üzemekben ki­dolgozták, de a dolgozókkal nem is­mertették a sztahanovista kitüntetés feltételeit — mondotta. — Sztahano­vista iskolákat is létesítettek, de a nagyolvasztóban és a martinüzemben nem. A hallgatóknak mintegy harmad­része elmarad az előadásokról. Ha­vonta tartanak sztahanovista értekez­leteket, amelyek azonban formálisak, a sztahanovistáknak pedig jó, ha két­harmad része adja át munka­módszerét. Ennek tulajdonítható, hogy alig csök­kent a száz százalékon alul teljesítők száma. A hibák kijavítására javasolta Mislóczky elviére, hogy rendszeresítsék a sztahanovista ta­pasztalatcseréket, nyomtatásban is terjesszék az általánosítható leg­jobb sztahanovista módszereket és vonják felelősségre azokat, akik akadályozzák a szovjet tapasztalatok és a sztahanovista munkamódszerek széleskörű alkalmazását. Holzapfel Károlyné, a Duna Cipő­gyár üzemi bizottságának elnöke fel­szólalásában elmondotta, hogy a gyár sztahanovistái a kongresszus tisztele­tére békeőrséget tartanak. Ezután Marcel Dedieu, a Francia Általános Mu­nkásszövetség végrehajtó bizottságának tagja, a közlekedési szakszervezet titkára szólalt fel. 2 Versenyt indít a MEDOSZ a fejlett növénytermesztési és állattenyésztési módszerek alkalmazásáért Borbás Lajos, a MEDOSZ elnöke fel­szólalásában rámutatott arra, hogy a mezőgazdasági és az erdészeti dolgo­zók az elmúlt év tavaszán nagy lelke­sedéssel fogadták szakszervezetük megalakulását. Beszámolt azokról a kimagasló eredményekről, amelyeket a mezőgazdaság dolgozói a szovjet ta­pasztalatok felhasználásával értek el. A mezőhegyes­ állami gazdaságban például a fejlett szovjet módszerekkel, egyedi takarmányozással, három­négyszeri fejessel, az állattenyésztési munka gondos megszervezésével 1057 darab tehénnél az eg­yenként­i tejho­­zam ezer literre­ emelkedett 1952-ben. Az őszi vetést 100 százalékig kereszt­­sorosan végezték el az egész gazdaság területén. Szabó József, a kiskun­lac­­házi gépállomás sztahanovista kom­bájnvezetője az elmúlt év nyarán több mint négyszeresére teljesítette kom­bájnaratási tervét. Mezőgazdaságunk szocialista üzemeiben a szakszervezet is jelentősen segített elterjeszteni a fej­lett szovjet módszereket, 1952-ben több állami gazdaságban és gépállo­máson szervezték meg a Bredjuk-féle gyorscséplést, ezzel a módszerrel a vértesaljai állami gazdaságban na­ponta 550 méter mázsa gabonát csépel­tek el. A szakszervezet munkáját bí­rálva megálllapította, hogy elnézőek voltak eddig a munkájukat rosszul végző funkcionáriusokkal szemben, szemet hánytak hibáik felett. Nem egyszer arra vártak, hogy a párt majd kijavítja a hibákat és elvégzi helyettük a munkát. A munka megjavítása érdekében — mondotta ezután — az élenjáró dolgo­zók kezdeményezése alapján a szak­szervezet megszervezi a versenyt a traktoristáik és munkagépkezelők között s az egész országra kiterjedő mozgal­mat szervez a fejlett növénytermelési, állattenyésztési és erdészeti módszerek alkalmazásáért. Munkánk csak akkor lehet az eddi­ginél sokkal eredményesebb, ha megjavítjuk vezető szerveink mun­káját központunkban, megyebizott­ságainknál, könyörtelen harcot folytatunk a laza­ságok, nehézségek előtti meghátrálás és szájtátiság ellen, üzemi bizottsá­gainkat fokozottabb éberségre nevel­jük és megtanítjuk munkájaik elvégzé­sére — fejezte be felszólalását Borbás Lajos. Sági László, a Hámán Kató Fűtőház üzemi bizottságának elnöke rámuta­tott: fontos, hogy a szakszervezeti funkcionáriusok szoros kapcsolatot tartsanak fenn a műszaki vezetőkkel. A versenyvál­l­alásokat kellően ellen­őrizni, értékelni kell, biztosítani kell a versen­ynyilvánosságot. Végül a ter­melési értekezletek jelentőségével fog­lalkozott. 1953. MÁRCIUS 1, VASÁRNAP» Adjunk minél több szenet drága hazánknak — erre kérik társaikat a hős szuhakállói bányászok Ezután Kresák Magdolna bányagép­kezelő, a 17 hős szuhakállói bányász egyike lépett a szónoki emelvényre. ■ — Pártunk szerető­ gondoskodását a szuhakállói bányászok is érzik — kezdte felszólalását. — Amikor tizen­heted magammal lent maradtunk a bányában, a párt és személyesen Rákosi elvtárs a legjobb bányászok, honvédek, államvédelmi őrök ezreit mozgósítva, úgyszólván a lehetetlent is elkövették megmentésünk érdekében. Öregek és fiatalok az első perctől kezdve mindvégig kitartottunk, össze­fogtunk és magunk is megfeszítettük erőinket. Büszkén mondhatom, hogy ebből a harcból mi, fiatalok, méltó mó­don vettük ki részünket. Amikor már az utolsó lámpánk is kialudt és egyre jobban gyötört bennünket az éhség, a DISZ-isták példamutatásukkal kitar­tásra buzdították a csüggedőket. Tud­tuk, hogy ez kommunista kötelessége a párt leendő tagjainak. — Erőt öntött belénk, mikor meg­tudtuk, hogy Rákosi elvtárs rendsze­resen érdeklődik sorsunk felől és azt üzente: tartsunk ki, megmentenek ben­nünket! A mi drága Rákosi elvtár­sunk, szeretett édesapánk üzenete ha­talmasan fellelkesített bennünket, most már semmi sem ingathatta meg bizal­munkat. Bíztunk a pártban, Rákosi elvtársban. — Nem is csalatkoztunk! Pártunk, Rákosi elvtárs megmentett bennünket. Még odalent levelet írtunk Rá­kosi elvtársnak és megfogadtuk, hogy ter­melőmunkával fogjuk meghálálni a meg­mentésünket, még fokozottabban helytállunk a terv teljesítéséért, a béke megvédé­séért folyó harcban. Bányászbecsü­­ lettel teljesítettük fogadalmunkat Üzemünk eddig 101 százalékra teljesí-­ tette e havi tervét. A mi frontunk pe­dig e hónapban terven felül közel négyezer mázsa szenet adott nép­gazdaságunknak. Mi, DISZ-tagok, úgy érezzük, több leróni­valónk van, mint a bányász elvtársaknak általában. Hiszen a párt a mi boldog jövőnkért harcol, amikor a békét védi és a szo­­cializmust építi! Mint a front­ szál­lítószalasg gépke­zelője, azzal segítem a fronton dolgo­­zók munkáját, hogy a gépet rendben tartom. Bevárom a váltást a gép mel­lett, gépemet tisztán és rendben adom át az engem leváltó gépkezelőnek, így elkerülhető a géphiba és az üzemzavar. — A magyar szakszervezetek XVIII. kongresszusáról — mondotta befejezé­sül — ismét azzal fordulok a bányász elvtársakhoz, főleg a bányászifjúság­hoz és köztük külön a bányásznőkhöz, mutassuk meg, hogy tudjuk, mivel tar­tozunk nagy pártunknak, szeretett­ ve­zérünknek, Rákosi elvtársnak s a ma­gyar dolgozó népnek! Adjunk minél több szenet drága hazánknak! A fiatal szuhakállói bányászleány felszólalását hosszantartó, lelkes taps követte. Komor Imre elvtárs, a SZOT titkár­ságának tagja a szoci­ál­demokratiz­musról beszélt, majd Sztaniszlaw Kowalczyk elvtárs, a Lengyel Szakszer­vezetek Központi Tanácsának titkára üdvözölte a kongresszust. A mi kapcsolatunk egymás megbecsülésén alapszik — hangsúlyozta Kowalczyk elvtárs, a lengyel küldöttség vezetője — ötmillió­­lengyel szervezett mun­kás szívélyes és baráti üdvözletét és legjobb kívánságait szeretném átadni a kongresszusnak, az egész munkás­­osztálynak és a magyar népnek — kezdte beszédét. — örömmel figyeljük a szocializmusért és békéért velünk együtt harcoló magyar nép politikai, gazdasági, szociális és kulturális eredményeit. Nagyon örülünk, hogy Magyarországon az egy főre eső nyersvas- és acéltermelés nagyobb mint Olaszországban, vagy Japán­ban. A lengyel nép is — a baráti Magyar­­országhoz hasonlóan — nagy sikere­ket ért el a szocializ«T»us építésében. Az elmúlt év során hatalmas eredmé­nyeket értünk el a nowa-hutai új, szo­cialista város és kohászati kombinát, valamint a now,a­tychyi új, szocialista város építésénél. Üzembe helyeztük a dichovici vízierőművet, a bodrogi nagykohót és a czestenhovai hangerdőt, ■amely egyike a legnagyobb és legkor­szerűbb európai hengerműveknek. Ezeket az eredményeket munkásosz­tályunk lelkesedésének és a termelé­kenység emelkedésének köszönhetjük, valamint annak, hogy a lengyel mu­n­kásosztály szüntelenül harcol a tech­­nika fejlesztéséért, a takarékosságért és a termékek minőségének megjavítá­sáért A Szovjetuniótól modern gépeket és gépi berendezéseket kapunk, szovjet mérnökök és szakemberek átadják nekünk tudásukat és gazdag tapasztalataikat. A szovjet és a lengyel nép testvéri barátságának nagyszerű jelképe az a kultúrpalota, amely szovjet mérnökök, technikusok és munkások alkotása. A »rohambrigád« megtisztelő címe, aho­gyan Sztálin elvtárs a népi demokrá­­ciákat nevezte, arra kötelez bennünket, hogy még nagyobb erővel küzdjünk a tervek teljesítéséért. Elvtársak! Mi közös cél érdekében közös harcot vívunk. A mi kapcsolatunk egymás meg­becsülésén alapszik. Ezt fejezik ki árucsere és kulturális egyezmé­nyeink, a kölcsönös segélynyújtás é­s tapasztalatcsere. Szakszervezeteink központi tanácsá­nak nevében kívánom az egész ma­­gyar népnek az ötéves terv sikeres­végrehajtását. Loy­ Árpád elvtárs a bányászdolgozók nevében elfogadta a sztálinvárosiak felhívását Ezután Loy Árpád, az albert­telepi szénbánya Kossuth-díjas frontmes­tere szólalt fel. Bejelentette, hogy az alberttelepi bányászok újabb termelési sikerekkel ünneplik a kongresszust. — A »Termelj ma többet, mint teg­nap!« mozgalmat — folytatta — a bányászszakszervezet eléggé elhanya­golta. Nem tettek meg minden lehetőt kiterjesztése érdeké­ben. Be kell valla­nom, hogy még nálunk, Albert-telepen is kissé ellanyhult ez a mozgalom az utóbbi időben. — Az üzemek műszaki vezetői, bár gyakrabban kezdeményeznek, mint a múltban, a kezdeményezésekben azon­ban még mindig nem támaszkodnak eléggé a dolgozókra. Az üzemi bizott­ságoknál is hasonló a helyzet. Ők sem segítik eléggé a kezdeményezések el­terjesztését.­­ Amikor a dolgozókhoz fordul­tunk, hogy lendítsük fel újra a­ »Ter­melj ma­g többet, mint tegnap!« moz­galmat, megígérték, hogy megadják a szükséges szénmennyiséget: annyi szenet raknak, amennyi üres csillét a műszakiak biztosítanak. A műszakiak megszervezték az üres­­csilleellátást, biztosították a többter­meléshez szükséges feltételeket. Az üzemi bizottság pedig megjavította a versenyellenőrzést és a pártszervezet segítségével megteremtették a csapa­tok harmadai között az összhangot. Az eredmény nem maradt el. Fokoza­tosan emelkedett a termelés. Üze­münk február 1 -től 24-ig átlag 108 százalékos eredményt ért el. Brigá­dom élenjárt a termelésben és ebben a hónapban 158 százalékos átlagtelje­sítmény melett 1680 tonna szenet ad­tunk terven felül népgazdaságunk­nak. Bejelentette, hogy hazánk felszaba­dulása 8. évfordulójának­ tiszteletére eredményeiket tovább akarják fokozni s április 4-ig folyamatosan tovább emelik mostani 158 százalékos telje­sítményüket. Végül a bányászdolgozók nevében el­fogadta a sztálinvám­ási dolgozók­nak a kongresszuson elhangzott felhívását és ígéretet tett, hogy egyenletes termeléssel, a bányá­szat lemaradásának behozásával és tervük teljesítésével akarnak hozzájárulni országunk, a béke­tábor erősítéséhez. Ezután a magyar szakszervezetek sportegyesületeinek küldöttsége üdvö­zölte a kongresszust. A küldöttség — ötmillió szervezett olasz dolgozó szívélyes, testvéri üdvözletét tolmácso­lom, elsősorban és különösképpen Di Vittorio elvtársnak, az Olasz Általános Munkásszövetség főtitkárának, a Szak­szervezeti Világszövetség elnökének elvtársi üdvözletét — kezdte beszédét. — Az Olasz Általános Munkásszö­vetség az olasz dolgozók legnagyobb egységes szervezete és az is marad, annak ellenére, hogy az amerikai im­perializmus szolgálatában álló kleri­kális kormány állandó üldözésének van kitéve. Az amerikai és olasz monopol­kapitalisták milliárdokat költenek arra, hogy­­szakadást szítsanak a dolgozók között, a CGIL mégis egységes, szilárd és legyőzhetetlen. — Harcunk a munkához való jogért, a kapitalisták profitéhsége ellen és a béke megszilárdításáért egyre élesebbé válik. Olaszországban ma 2,5 millió munkanélküli van. — Az Olasz Általános Munkásszö­vetség munkatervében követeli a mun­kabérek felemelését a kapitalista pro­fit rovására; a többi népekkel való ha­ragjai, Csermák József olimpiai bajnok vezetésével színpompás zászlókkal vonultak be a­ terembe, majd Csermák József üdvözölte a kongresszust. Az üdvözlés után Köröndi Margit és Ko­vák Bea olimpiai bajnokok virágcsok­rokat adtak át Pavel Elanov elvtárs­­nak, a szovjet küldöttség vezetőjének és az elnöklő Gáspár Sándor elvtárs­inak. Kara József elvtárs, a MÁVAG szakszervezeti bizottságának elnöke felszólalásában a szakszervezetek agi­­tációs munkájával és a verseny nyil­vánosságával foglalkozott. Ezután ke­rült sor Walter Sacchetti elvtárs, az olasz szakszervezeti küldöttség veze­tőjének üdvözlő beszédére válságot és szabadkereskedelmet, külö­nösképpen Kelet-Európa országaival. Az utóbbi években különösen megnö­vekedet a sztrájkok és tüntetések száma, a klerikális kormány politikája ellen. A gyárak bezárása elleni harc egyre inkább drámai jelleget ölt. A munkások elfoglalják a bezárásra ítélt gyárakat és folytatják a termelést munkabér nélkül, a parasztok és kis­kereskedők szolidaritása segítségével. Ez bizonyítja, hogy mindazon akadá­lyok ellenére, amelyeket a munkásosz­tály ellenségei utunkba állítanak,­­mégis előre haladunk. Az olasz proletariátus sohasem fog a háborús uszítók eszkö­zévé válni. Az olasz dolgozók szilárdan foly­tatják harcukat életszínvonaluk növeléséért és a béke megvédé­séért, annyival is inkább, mert példaképpen állnak előttük a Szovjetunió és a népi demokráciák lelkesen dolgozó né­(Folytatás a 4. oldalon.) Sacchetti elvtárs üdvözlő beszéde

Next