Népszava, 1953. március (81. évfolyam, 51-76. sz.)

1953-03-05 / 54. szám

Sisakszervezeti munkánk erőpróbája: a ,,Felszabadulási Hét66 A magyar szakszervezetek néhány nappal ezelőtt megtartott kongresszusa abban az időben tanácskozott, amikor dolgozó népünk, pártunk vezetésével, kemény harcot vív az ötéves terv negye­dik esztendeje tervfeladatainak megva­lósításáért. A XVIII. kongresszus nagy­jelentőségű eseménye volt a magyar szakszervezeti mozgalomnak. Jelentő­ségét mutatta, hogy a tanácskozáson megjelent pártunk, dolgozó népünk szeretett vezetője, Rákosi elvtárs. A szakszervezetek előtt álló feladatok fontosságát és a reájuk háruló felelős­séget hangsúlyozta Gerő elvtárs, aki a párt Központi Vezetősége nevében üdvözölte a kongresszust s utat mu­tatott egész szakszervezeti munkánk számára. Pártunk legfőbb útmutatása vala­mennyi szervezett dolgozó, valameny­­nyi szakszervezeti munkás számára az, hogy dolgozó népünk, munkásosztá­lyunk, pártunk sokkal többet vár a szakszervezetektől, mint amennyit ed­dig tettek. A párt, Rákosi elvtárs azt várja a szakszervezetektől, hogy még nagyobb odaadással, minden tudásuk, egész erejük latbavetésével harcoljanak a párt politikájának megvalósításáért, hogy az eddiginél sokkal nagyobb se­gítséget nyújtsanak pártunknak a ha­talmas országépítő feladatok megvaló­sításában. »,Azt várjuk szakszerveze­teinktől — mondotta Gerő elvtárs —, hogy még következetesebben és ered­ményesebben mozgósítsák a dolgozókat a termelési tervek teljesítésére és túl­­teljesítésére! Hogy az eddiginél job­ban, eredményesebben szervezzék a szocialista munkaversenyt, Sztahanov­­mozgalm­at! Hogy még következeteseb­ben küzdjenek a munkafegyelem meg­szilárdításáért! Hogy valóban a szocia­lizmus, a kommunizmus iskolái legye­nek! Hogy szívós munkával megszer­vezzék a még szervezetten munkásokat és alkalmazottakat! Hogy állandóan segítsenek emelni a dolgozók szakmai tudását és általános kultúráját! Hogy állhatatos küzdelmet­­ folytassanak a dolgozók jogos érdekeiért, a kollektív szerződés megtartásáért! Hogy éberen őrködjenek a munkásosztály sorainak egysége jelett, vegyenek észre, leplez­zenek le, tegyenek, ártalmatlanná min­den ellenséges behatolást a munkás­­osztály soraiba s kérlelhetetlen erély­­lyel és szívóssággal küzdjenek a szo­­ciáldemokratizmus, a klerikalizmu­s, a cionizmus, a kozmopolitizmus és min­den más ellenséges ideológiai és poli­tikai befolyás ellen a szakszervezetek­ben, a munkásosztályban! Hogy szi­lárd, mindenre elszánt harcosai legye­nek a világot átfogó béketábornak, melynek élén a hatalmas Szovjetunió halad, melyet nagy tanítónk, Sztálin elvtárs lángesze vezérel!« ■ Szakszervezeteink a hatalmon levő munkásosztály legnagyobb tömegszer­vezetei, a gazdasági vezetés nagy is­kolái. A párt bölcs útmutatása, a XVIII. kongresszus tanácskozásai még­­világosabbá tették a szakszervezetek munkásai előtt, hogy a termelés eme­léséért, terveink teljesítéséért­­és túl­teljesítéséért folyó küzdelem: éles osz­tályharc. Szakszervezeteink most még világosabban látják, hogy csak­ akkor képviselik következetesen a munkás­­osztály érdekeit, ha ingadozás nélkül harcolnak a munkafegyelem megszilár­dításáért, a népgazdasági tervet telje­­sítéséért, mert ez az egyetlen szilárd alapja a tömegek életszínvonala eme­lésének, hazánk erősítésének, a szocia­lizmus felépítésének. A párt, a haza arra hívja fel a szak­szervezeteket, hogy egész figyelmüket, minden erejüket most az évi terv meg­valósítására összpontosítsák. Hazafias kötelessége ez minden szakszervezeti munkásnak. Becsületbeli ügye, hogy ereje megfeszítésével küzdjön azért, hogy április 4-re, hazánk felszabadí­tásának évfordulójára, népünk és­ or­szágunk legnagyobb ünnepére bepó­toljuk a termelés több területén mu­tatkozó, éveleji elmaradást. A XVIII. kongresszus ezt a harci kérdést állí­totta egész munkája középpontjába. A szakszervezeti vezetők, aktivisták­­ kö­telessége, hogy egy pillanatig sem kés­lekedve, mozgósítsák a dolgozókat e célkitűzések megvalósítására. Minden szakszervezeti munkásnak úgy kell dolgoznia, hogy állandóan szem előtt tartsa és tudatosítsa tervünk nagy összefüggéseit. Gerő elvtársnak azt az útmutatását, hogy ez évi népgazdasági tervünk teljesítése öt alapvető feltétel biztosításán múlik. Be kell hoznunk a lemaradást a széntermelés tervének teljesítésénél és minden körülmények között maradék nélkül meg kell valósítanunk szénbá­nyászatunk ez évi tervét! Be kell hoznunk a lemaradást a vas­kohászat tervének teljesítésénél és min­den körülmények között maradék nél­kül meg kell valósítanunk a vaskohá­szat ez évi tervét! Minden körülmények között és mara­dék nélkül teljesítenünk kell export­­kötelezettségeinket! Biztosítanunk kell minden körülmé­nyek között nagy beruházásaink terv szerinti megvalósítását! És végül, de nem utolsó sorban ma­radéktalanul és időben el kell végez­nünk a tavaszi mezőgazdasági mun­kákat, gondosan megművelni minden talpalatnyi földet! E feladatok megvalósítása becsület és dicsőség ügye minden magyar dol­gozó számára. E célkitűzések eléré­séért harcolni nagy megtiszteltetés va­lamennyi szakszervezeti aktivista szá­mára. Dolgozó népünk lelkesen sorakozik fel a párt harci zászlaja alá. Ez a lelkesedés visszhangzott a XVIII. kon­gresszuson, amikor Sztálinváros épí­tői bejelentették, hogy április 4 tiszte­letére március 20 és április 4 között »Felszabadulási Hetet« tartanak. Se­gítsék szakszervezeteink minden erő­vel ezt a példamutató kezdeménye­zést. Szítsák fel országszerte üze­meinkben a szocialista verseny tüzét, küzdjenek lankadatlanul a »Felsza­badulási Hét« termelési sikereiért, a szocialista fogadalmak megvalósítá­sáért, az elmaradás pótlásáért. A kongresszus a szakszervezeti munka megjavításának fő feladataként az üzemi szakszervezeti munka fel­lendítését, a tömegkapcsolatok további megerősítését tűzte ki. »Ez a köz­ponti feladat — mondotta Kristóf Ist­ván elvtárs a szakszervezetek sport­­csarnoki nagygyűlésén — nem tértől és időtől függetlenül, nem általán­os­­­ágban, hanem csakis konkréten és csakis a szocialista építőmunka leg­sürgősebb feladataihoz­­ kapcsolódva, azok megvalósítás­án fáradozva old­ható meg. Ezért minden szakszerve­zeti funkcionárius, a SZOT és a szak­­szervezetek központi vezetőségétől kezdve, az üzemi és műhelybizottsá­­gokig azonnal lásson hozzá a XVIII. kongresszus által megjelölt főfeladat megvalósításához azzal, hogy új len­dületet ad a munkaversenynek, hogy megszervezi a versenynek a tömegek által való ellenőrzését, hogy az ápri­lis 4-i felajánlásokat minden dolgozó szívügyévé teszi és jól előkészíti a »Felszabadulási Hetet«. Szívós és következetes felvilágosító munkával lelkesítsék szakszervezeteink a nagy termelési feladatok megvalósí­tására a dolgozókat. Több figyelmet, nagyobb gondosságot fordítsanak a versenyszervező munkára, ösztönöz­zék, ápolják az újat, jobban segítsék az elmaradókat! Erősítsék szüntelenül a fizikai és műszaki dolgozók elvtársi viszonyát. Harcoljanak kíméletlenül a fegyelmezetlenség, az opportunizmus minden megnyilvánulása ellen, leplez­zék le az osztályellenség minden mes­terkedését. Törődjenek a dolgozók mindennapi érdekeivel. Ez épúgy hoz­zátartozik a terv teljesítéséért folyó harchoz, mint az élethez a levegő és a napfény. Ezt az útravalót adta a kongresszus a szakszervezetek munká­sainak, hogy eredményesebben segít­hessék nagy tervfeladataink megvaló­sítását, hogy jobban fokozhassák a tö­megek termelési aktivitását. Érezzék szakszervezeteink felelőssé­güket a párt által reájuk bízott nagy feladatok megvalósításáért. Legyenek méltóak a párt, Rákosi elvtárs kitün­tető­ bizalmára. Érezzék felelősségüket a nemzetközi munkásosztály, a baráti országok, a nagy Szovjetunió hős mun­kásosztálya előtt is, amelyek megtisz­telték küldötteikkel a magyar szak­szervezetek XVIII. kongresszusát. A »Felszabadulási Hét« előkészítése szak­­szervezeti munkánk nagy erőpróbája. Versenyezzenek egymással a szakszer­vezeti és üzemi bizottságok azért, hogy övék legyen a dicsőség a »Felszabadu­lási Hét« legjobb, legeredményesebb előkészítésében! Csatlakozzék ehhez a mozgalomhoz valamennyi üzem, csat­lakozzék minden dolgozó! .Minden munkás, minden műszaki értelmiségi, hazánk minden öntudatos dolgozója köszöntse április 4-ét új munkasik­e­­rekkel. Köszöntsük legnagyobb nem­zeti ünnepünket azzal, hogy pótoljuk az elmaradást, azzal, hogy győzelemre visszük tervünket, még erősebbé, még szebbé tesszük hazánkat, még legyőz­­hetetlenebbé a Szovjetunió vezette béketábort. * Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPSZAVA Ünnepi gyűléseit a Nemzetközi Nőnap tiszteletére Visinszkij elvtárs beszéde az ENSZ-közgyűlés politikai bizottságában­­ A HÁGVA­R SZZ­A­KSZE­R­V­E­Z­E­T­E­K K­Ö­Z­PONTI LAPJA 81. ÉVFOLYAM, 54. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1953. MÁRCIUS 5. CSÜTÖRTÖK Kormányközlemény Joszif Visszárionovics Sztálinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének és az SZKP Központi Bizottsága titkárának betegségéről Moszkva, március 4. (TASZSZ) A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak Központi Bizottsága és a Szovjet­unió Minisztertanácsa közli, hogy pár­tunkat és népünket szerencsétlenség érte. J. V. Sztálin elvtárs súlyosan megbetegedett. Sztálin elvtársat március 2-ára vir­radó éjjel, Moszkvában, lakásán agy­vérzés érte, amely az agynak az élet szempontjából fontos területeire terjedt ki. Sztálin elvtárs eszméletét vesztette. Jobb karja és lába megbénult, elvesz­tette beszélőképességét. A szívműkö­désben és légzésben súlyos zavarok állottak be. Sztálin elvtárs gyógykezelését a leg­jobb orvosi erők végzik: P. J. Lukom­­szkij belgyógyász-professzor, N. V. Konovalov ideggyógyász-professzor, a Szovjetunió Orvostudományi Akadé­miájának rendes tagja, A. L. Mjasz­­nyi­kov bel­gyógyász-prof­ess­z­or, a Szov­jetunió Orvos­tudományi Akadémiájá­nak rendes tagja, J. M. Tarejev bel­gyógyász-professzor, a Szovjetunió Orvostudományi Akadémiájának ren­des tagja, I. N. Filimonov ideggyó­gyász-professzor, R. A. Tkacsov ideg­­gyógyász-professzor, I. Sz. Glazunov ideggyógyász-professzor, V. I. Ivanov- Nyeznamov belgyógyász-docens. Sztálin elvtárs gyógykezelése A. F. Tretyakovnak, a Szovjetunió egészség­­ügyi miniszterének és I. I. Ruperinnek, a Kreml egészségügyi igazgatása veze­tőjének irányításával folyik. A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak Központi Bizottsága és a szovjet kormány állandóan figyelemmel­­kíséri Sztálin elvtárs gyógykezelését. Sztálin elvtárs egészségének súlyos állapota miatt az SZKP Központi Bi­zottsága és a Szovjetunió Miniszter­­tanácsa szükségesnek találta a mai naptól kezdve orvosi jelentések közlé­sét Joszif Visszarionovics Sztálin egészségi állapotáról. A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak Központi Bizottsága és a Szovjet­unió Minisztertanácsa, éppúgy, mint egész pártunk, egész szovjet népünk tudatában van azon tény jelentőségé­nek, hogy Sztálin elvtáns súlyos beteg­sége következtében rövidebb vagy hosszabb ideig nem vehet részt a veze­tés munkájában. A Központi Bizottság és a Miniszter­­tanács a párt és az ország vezetésé­ben teljes komolysággal veszi számba mindazokat a körülményeket, amelyek Sztálin elvtársnak a vezető állami és pártmunkából való ideiglenes kiválásá­val kapcsolatosak. A Központi Bizottság és a Miniszter­­tanács kifejezi meggyőződését, hogy pártunk és az egész szovjet nép e nehéz napokban a legnagyobb egysé­get és összeforrottságot, lelkierőt és éberséget tanúsítja, megkettőzi ener­giáját a kommunizmus országunkban folyó építésében, még szorosabban tö­mörül a Kommunista Párt Központi Bizottsága és a Szovjetunió kormánya körül. 1953. március 3. * A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága A Szovjetunió Minisztertanácsa Jelentés J. V. Sztálin egészségi állapotáról 1953. március 4-én 2 órakor Moszkva, március 4. (TASZSZ) 1953. március 2-ára virradó éjszaka J. V. Sztálinnál hirtelen agyvérzés lépett fel, amely kiterjedt az agy lét­fontosságú területeire. Ennek követ­keztében bekövetkezett a jobbláb és a jobbkéz bénulása, az öntudat és a be­­szélőképesség elvesztésével., Március 2-án és 3-án megfelelő gyógykezelési intézkedések történtek, hogy megjavít­sák a légzési és vérkeringési funkció­kat, amelyekben zavar állt be. Ezek eddig nem crydrlányéi*c!­: lényeges fordulatot a betegség folyamatában. Március 4-én hajnali 2 órakor I­­V. Sztálin egészségi állapota továbbra is súlyos. Jelentős légzési zavarok ész­lelhetők: a légzés gyakorisága eléri a percenkénti 36-ot, a légzés ritmusa szabálytalan, huzamosabb periodikus szünetekkel. Az érvelés gyorsulása észlelhető, percenként 120-ig, teljes arythmia: a maximális vérnyomás 220, a minimális vérnyomás 120. Testhő­mérséklet 38,2 fok. A légzési és a vér­keringési zavarral kapcsolatban hypo­xia észlelhető. A nagyagy funkcióiban beállott zavar némileg fokozódott. Ezidőszerint a szervezet­­létfontos­ságú funkcióinak helyreállítására irá­nyuló belgyógyászati intézkedések folynak. A. F. Tretyakov, a Szovjetunió egészségügyi minisztere, I. I. Kuperin, a Kreml egészségügyi igazgatásának vezetője, P. J. Lukomszkij professzor, a Szovjetunió egészségügyi miniszté­riumának vezető­ belgyógyásza, N. V. Konovalov professzor, az Orvostudo­­mányi Akadémia rendes tagja, A. Id­. Mjasznyikov professzor, az Orvos­tudo-­­mányi Akadémia rendes tagja, J. M. Tarejev professzor, az Orvostudományi Akadémia rendes tagja. I. N. Fantkh­nov, I. Sz. Glazunov, Rz A. Tkacsov professzorok, V. I. Ivanov-Nyeznamov docens. Diósgyőr és Ózd kohászainak párosversenye Az ózdi Nagyolvasztómű dolgozói megelőzték a diósgyőrieket (Kiküldött munkatársunk jelenti.) A diósgyőri és ózdi kohászok az év­eleji elmaradás bepótlásáért vívott harcban új lendülettel folytatják im­már hagyományos párosversenyüket. A februári eredmények alapján az acél­gyártásban és a durva henge­­­dében jelentősen előretörtek az ózdiak. Az Ózdi Nagyolvasztómű dolgozói méltán büszkék arra, hogy februári tervtelje­sítésükkel messze maguk mögött hagy­ták a diósgyőrieket. Diósgyőrött a finomhengermű volt az egyetlen a párosversenyben részt vevő üzemrészek között, amely tervét teljesítve, február­ban megelőzte ózdi versenytársát. Márciusban élre törhet a diósgyőri martin, durva- és finomhengertű Március első napjaitól azonban megváltozott­­a helyzet. Diósgyőrött máris mutatkozik a Sztálin Vasmű kohóépítői kezdeményezésének, a »Fel­­szabadulási Hét«-nek lendítő ereje. A diósgyőri kohászok is be akarják bizo­nyítani, méltóak a párt, a dolgozó nép bizalmára: a terv teljesítésével akar­ják ünnepelni április 4-ét. A március 3-ig elért eredményekkel mind a martin, mind a durva- és finomhen­germű megelőzte az ózdi versenytár­sát. A martinacélmű az első három nap együttvéve 101,5 százalékra telje­sítette tervét, míg Ózdon ebben az idő­szakban tovább növelték adósságukat, mert csak 98,7 százalékot értek el. Kü­lönösen fontos, hogy a diósgyőri mar­tinüzem dolgozói a Programm betartá­sára tett vállalásukat túlszárnyalták és 90 százalék feletti progr­amint­art­ás­sal dolgoznak; igaz viszont, hogy nem teljesítették a selejt csökkentésére tett fogadalmat. Ezen márciusban változ­­tatniuk kell. A durvahengermű dolgo­zói, ha egy tized százalékkal is, de megelőzték a hónap első három napjá­ban ózdi versenytársaikat. A finomhen­­germűviek már nagyobb léptekkel tör­tek előre s közel hét százalékkal előz­ték meg az ózdiakat. A Diósgyőri Nagyolvasztómű azon­ban továbbra is szégyenletesen elma­radt a március 3-ig 100,7 százalékot elérő ózdi kohókkal szemben s ezzel visszahúzza jól küzdő társüzemeit is. Ismét Hódi Béla vezet a két K­ossuth­-díjas hengerész versenyében A gyárrészlegek versenyéhez hason­lóan a vetélkedő brigádok között is az ózdiak, vezetnek februári eredmé­nyeik alapján. Az ózdi Pázmány hen­gerész-brigád februárban 158 tonna hengerelt acélt adott terven felül ha­zánknak. Versenytársuk, a diósgyőri Négyest hengerész-brigád februárban elmaradt tervétől és így nem teljesíti azt a fogadalmát sem, hogy terven fe­lül 50 tonna acélt hengerel ki április 4-ig. Az ózdi Farkasinszki marti­nász­­brigád mögött elmaradt Siliman Tódor elvtárs brigádja. A párosversenyben álló brigádok kö­zött egyedül Kugler Lajos elvtárs Kossuth-díjas hengerész brigádja ara­tott sikert februárban az ózdi Kossuth­­díjas Ború-brigád felett. Kuglerék a 107 százalékos januári átlag után feb­ruárban 114 százalékos átlagteljesít­ménnyel dolgoztak s az április 4 tisz­teletére terven felül vállalt 30 tonna helyett mintegy 45 tonna hengerelt árut gyártottak eddig terven felül. Az ózdi Bory-brigád viszont februárban 42 tonnával maradt adósa a népgazda­ságnak. Március elseje óta a brigádok ver­senyében is fordulat következett be. Bódi Béla elvtárs brigádja nem nyu­godott bele a februári elmaradásba és március 3-ig elért 115 százalékos ered­ményükkel túlszárnyalták Kugler elv­­társék 108.9 százalékát. Viszont a diósgyőri Négyesi-brigád 136.9 száza­lékos teljesítéssel túlszárnyalta a feb­ruárban győztes ózdi Pázmány-brigád 109 százalékos teljesítményét. A »Felszabadulási Hét«-re készülő diósgyőri dolgozók az eddiginél is na­gyobb lendülettel harcolnak az elmara­dások megszüntetéséért, vállalásaik teljesítéséért, ózdi versenytársaik le­győzéséért. Március 2-án a martin B. műszakjában Tóth Gusztáv műszakve­zető üzemvezető irán­yításával 130 szá­zalékos eredményt értek el- A napi acéltermelésnek mintegy 45 százalékát adták ebben a műszakban. A IX-es ke­mencénél Mikes Imre olvasztár-bri­gádja Füzes acélgyártómester elvtárs irányítása alatt március 3-án 113 szá­zalékos eredményt ért el. A kimagasló teljesítmény elérésében döntő része volt az előző műszaknak. Meliusz acél gyártómester és a Gy­am­os-bri­­gád kiválóan készítették elő az ada­got. Csak a bűnös hanyagság megszüntetésével kerülhetnek élre az elmaradók Az elmaradók, a hanyagul dolgozók kövessék az élenjárók példáját, hogy általános emelkedést elérve, győzelmet arathassanak a nemes versenyben. Bujdos Emil elvtárs például r­a h­agyja, hogy neve még egyszer szé­gyentáblára kerüljön, mint most, ami­kor egy adag elvesztését és még kü­lön 5000 forint kárt okozott darujá­nak hanyag kezelésével. Detres István és két darukapcsolója is felelős azért, hogy Diósgyőr nem húzott be még töb­bet adósságából, mert figyelmetlensé­gük, hanyag munkájuk miatt kidőlt egy üst s 40 tonna acél elfolyt. Így nem lehet bepótolni az elmaradást, nem lehet legyőzni az ózdiakat! Különösen a Diósgyőri Nagyolvasz­tómű dolgozói nem nyugodhatnak bele abba, hogy egész Diósgyőr szé­gyenkezzen miattuk, mert elsősorban ők okozzák, hogy Ózd mögött járnak, hogy nem teljesítik adott szavukat. Előre diósgyőri kohászok! Előzzétek meg Ózdot! Minden nehézség legyőzé­sével teljesítsétek a tervet, törlesszé­­tek le adósságotokat! JÉ­R. •

Next