Népszava, 1953. március (81. évfolyam, 51-76. sz.)

1953-03-17 / 64. szám

ZÉPSZAVA mint Astroy alakításáért Csehov: »Ványa bácsi« című darabjában; Bihari József színművész, Józsa ala­kításáért Mi­vés Gyula: »Fáklyalén­g« című darabjában és Gilice Péter alakí­tásáért a »Vihar« című filmben; Ungvári László színművész, Görgey alakításáért Illyés Gyula »Fáklyai láng« című darabjában; Feleki Kamill színművész, Glauziusz alakításáért az »Állami áruház« című operettben és filmben, valamint Sir Bazil alakításáért a »Luxemburg gróffá« című operettben; Honthy Hanna színművésznő, az operettművészet terén kifejtett munkás­ságáért; Gellért Endre főrendező, Illyés Gyula: »Fáklyaláng« című darabjának rendezéséért; Fodor János operaénekes, Petur bán alakításáért az »Erkel« című filmben, Mephisto szerepéért Gounod: »Faust« című operájában; Kisfaludi Stróbl Zsigmor­d szobrász­­művész, a Kossuth-szobor főalakjának megalkotásáért; Kocsis András szobrászművész és Ungvári Lajos szobrászművész, a Kossuth­-szobor mellékalakjainak meg­alkotásáért. TÍZEZERFORINTOS KOSSUTH-DÍAT KAPOTT: Devecseri Gábor író, az »Ilias« for­dításáért; Somogyi Erzsi színművésznő. Sós Juliska alakításáért Sándor Kálmán »harag napja« című darabjában; Barsi Béla színművész, Petru Arioca alakításáért Davidoglu: »Vas és acél« című darabjában; Horvai István főrendező, Lope de Vega: »Hős falu« című darabjának rendezéséért; Várkonyi Zoltán főrendező, Sándor Kálmán: »■Harag napja« című darab­jának rendezéséért; Pécsi Sándor színművész, Erkel ala­kításáért a hasonló című filmben; Fábri Zoltán, a Filmgyár művészeti vezetője, a »Vihar« című film rende­zőjéért és az »Erkel« című film dísz­leteiért;­­ Keleti Márton filmrendező, az »Er­kel« című film rendezéséért; Mátyás Mária opera énekesnő t­örzse alakításáért Kodály: »Háry János« című daljátékában, valamint Gara Mária alakításáért Erkel: »Hunyadi László« című operájában; Simándy József operaénekes, Verdi és Wagner operáiban nyújtott kiváló alakí­tásadért, Rab István balettművész és Kováts Nóra balettművésznő, Aszaf­­jev: »Bahcsiszeráji szökőkút« című ba­lettjében, valamint más balettekben nyújtott művészi teljesítményükért­, _ Kenessey Jenő, az Állami Operaház karnagya, az »Erkel« című film zené­jének összeállításáért és az Operában kifejtett balettkarmnagyi működéséért; Domanovszky Endre festőművész, a III. képzőművészeti kiállításon be­mutatott pamnóiért; Imre István festőművész és Szentgyörgyi Kornél festőművész, »Almaszüret« című közös festményü­kért. 4. Szocialista építőmunka HARMINCEZERFORINTOS KOSSUTH-DÍJAT KAPOTT. Winter Ernő, az Akadémia levelező­­tagja, a Távközlési Kutatóintézet osz­tályvezető mérnöke, a vákuumtechnika nagyjelentőségű ágainak igen eredmé­nyes műveléséért, különöse­n az elek­troncsövek katódfej­lesztése terén vég­zett kiváló munkásságáért. HÚSZEZERFORINTOS KOSSUTH-DÍJAT KAPOTT: Jantsky Béla, a Földtani Intézet fő­geológusa, ásványkincseink feltárásá­nál végzett kiváló munkájáért; Zámbó János, a Középdunántúli Szénbányászati Tröszt főmérnöke, a művelési módszerek korszerűsítésében, a vízveszélyes terület művelésének megoldásában végzett kiváló munká­jáért, amely a tröszt termelésének je­lentős emelkedéséhez vezetett; Tarján Gusztáv, a Rákosi Mátyás Műszaki Egyetem tanára, a hidrocik­­lon alkalmazása terén Halász András bányamérnökkel és Demeter László vegyészmérnökkel együtt kiváló mun­kájáért; Keilnert Vilmos, a Láng Gépgyár vegyiszerkezeti osztály mérnöke, a Debreceni Penicillin-gyár tervezésénél végzett irányító tevékenységéért, vala­mint több jelentős újításáért; Makovits István darutervező, az I. Kohászati és Különleges Darutervező osztályvezető géptechnikusa, nagyteher­bírású úszódaruk tervezése terén ki­fejtett eredményes munkásságáért; Csicsatka Antal, a Mechanikai Labo­ratórium főosztályvezetője, a híradás­­technika fejlesztése terén kifejtett nagy­jelentőségű munkájáért; Kollonitsch János, a Gyógyszeripari Kutatóintézet osztályvezető vegyésze, a gyógyszer­kutatás, valamint a gyógyszeripar racionalizálása terén elért legújabb eredményeiért; Proszt János, a Műszaki Egyetem Szervetlen Kémiai Intézetének tanára, a szerves szilícium-vegyületek előállí­tása terén kifejtett eredményes és út­­törő kuta­tómuszkáj­áért; Gnädig Miklós, az Ipari Épületter­vező Vállalat osz­tályvezető mérnöke, jelentős megtakarítást eredményező vasbetonszerkezetek kidolgozásáért és bevezetéséért; Kulin László gyermekgyógyász, a sorvadásos csecsemők gyógyításában elért jelentős eredményeiért; Bárczi Gusztáv, a Budapesti Gyógy­pedagógiai Tanárképző Főiskola igaz­gatója, a magyar gyógypedagógiai oktatás és nevelés természettudomá­nyos alapokra helyezése, a pavlovi fiziológiának a gyógypedagógiában való alkalmazása terén elért eredmé­nyeiért; Facsinay László geofizikus, az olaj­kutatás terén végzett eredményes mun­kájáért; Kertai György geológus, az olajkuta­tás terén végzett eredményes munká­jáért. TÍZEZERFORINTOS KOSSUTH-DÍJAT KAPOTT: Halász András bányamérnök és Demeter László vegyészmérnök, a Bányászati Kutatóintézet osztályve­zető mérnöke, illetőleg kutatója, a hidro­­ciklon alkalmazása terén Tarján Gusz­táv egyetemi tanárral együtt végzett eredményes munkájukért; Elekes Ferenc, a Dorogi VIII-as Aknavállalat sztahanovista vájára, a munka megszervezése terén elért ki­váló eredményeiért. Az elmaradók kö­zül több olyan csoportvezetőt nevelt, akiknek teljesítménye ma már 100 szá­zalékon felül van. Átlagteljesítménye 1952-ben 152 százalék volt, jelenleg ötéves terve befejezésén dolgozik. Kiss Nagy József, a Pécsi Szénbá­nyák főmérnöke, akinek műszaki veze­tése mellett a pécsi bányászat terme­lése állandóan emelkedik. Szovjet ta­pasztalatok alapján először valósította meg a­ ciklusos munkaszervezést, en­nek nyomán íry a Pécsi Szénbányák összes fejtéseinek 40 százaléka így dolgozik. Tajkov András, a Tatabányai XIV-es Aknavállalat sztahanovista vájára, aki 1948 óta állandóan 100 százalékon fe­lül teljesít, 1952-ben átlagteljesítménye 203 százalék volt. Ötéves tervét 1952 augusztus 19-én befejezte. A sztahano­vista munkamódszerek átadásában élenjár; Balla Imre, a Villamos Forgógép-ter­­vező Iroda igazgatója, az alumbrum­­tekercsez­éses motorsorozatok tervezé­sében elért kiváló eredményeiért; Szodorai István, a Rákosi Mátyás Művek sztahanovista esztergályosa, a gyorsforgácsolásban elért kiváló ered­ményéért. 1952-ben havi átlagteljesít­ménye 349 százalék volt és jelenleg 1954. évi tervének második negyedévét kezdte el. Török Tibor, az RM színképelemző laboratóriumának vegyésze, az új gyors magnéz­i­­a - megha­t­á­rozás­i mód­szer kidolgozásáért, amely az anyag­­minőség szempontjából gyakorlatilag selejtmentessé tette az alumínium­­öntvények gyártását. Jelentős része van a szikra- és fémgerjesztő beren­dezések hazai anyagoktól történő gyár­tásának megoldásában is. Fogarasi János, az RM főmérnöke, az RM hengerdéjének viszonylag kis beruházásokkal végrehajtott ötletes át­rendezéséért, aminek kapcsán lehetővé vált a három műszakos üzemmenet be­vezetése és 50 százalékkal emelkedett az üzem teljesítőképessége. Jenei Lajos, a Diósgyőri Kohászati Üzemek mart­in acélmű olvasztára, a gyorsolvasztási módszerek alkalmazá­sában elért eredményeiért. Kemencéit a legnagyobb gonddal ápolja, állan­dóan szem előtt tartja az acél minő­ségét. Budincsevits Andor, a Távközlési Kutatóintézet osztályvezető mérnöke, az elektroncsövek hazai gyártásának igen jelentős selejtcsökkentést ered­ményező megoldásáért; Kompolthy Tivadar, a Nitrokémiai Ipartelepek főmérnöke, főnk a vegyiter­mékek hazai gyártásának bevezetése és a gyártás fejlesztése terén elért kima­gasló eredményeiért; Papp Gábor, a Diósgyőri Nehézszer­­számgyár főtechnológusa, különböző új gépek hazai gyártásának gyors és eredményes megszervezéséért; Pintér János Ede, a Távközlési Ku­tatóintézet csoportvezető vegyésze, a hazai rádiócsőgyártásunk fejlesztésé­ben elért eredményeiért; Upovecz Iván és Nagy József, a Műszaki Egyetem Szervetlen Kémiai Intézetének adjunk­tusa, illetve tanársegéde, a szerves szilíciumvegyületek előállítása terén Proszt János tanár irányítása alatt végzett eredményes kutatómunkáju­kért; Rabó Gyula vegyészmérnök, a Nagy­­nyomású Kísérleti Intézet helyettes igazgatója, a kátrányolaj-hidrogénezés terén Varga József egyetemi tanárral közösen végzett eredményes kutató te­vékenységéért, valamint a kísérleti üzem zökkenőmentes irányításáért; Bonta József, a Sztálinvárosi Mély­építő Vállalat főmérnöke, nagyméretű vasbetonszekrények süllyesztése­ ala­pozásának megoldásáért, ami jelentős import-megtakarítást is eredményezett; Bunda János, a 28/2. az­ Építőipari Vállalat sztahanovista ácsa, a zsaluzó­­anyag többszöri felhasználása terén, a táblás alá lezárt tenrisssz bevezetésé­vel elért jelentős eredményeiért. Bri­gádja két év óta sztahanovista szinten dolgozik, jelenlegi teljesítménye 200— 250 százalék körül van. Lux László építészmérnök, az Ipari Épülettervező Vá­rladat igazgatója, a szovjet építőipar tapasztalatainak ha­zánkban való elterjesztése, valamint nagy­ építkezéseink (Sztálin Vasmű, Inota, Kazincbarcika stb.) tervezésének irányítása terén végzett eredményes munkájáért; Borbély Mihály, a Győri Textilmű­­vek főmérnöke, a textilipar egész terü­letén felhasználható új szövőszék­­beállítási elmélet megalkotásáért és gyakorlati kivitelezésének megoldá­sáért; Fodróczi Lajos, a mihályi Táncsics tsz elnöke, akinek példamutató vezeté­sével, a fejlett agrotechnikai módsze­rek alkalmazásával a termelőszövetke­zet a kedvezőtlen időjárás ellenére jó terméseredményeket ért el A gazda­ság a saját erőből­ végzett jelentős be­ruházások mellett állattenyésztési ter­vét is túlteljesítette, emellett jelentősen növelte a tehenészet tejhozamát is. Ribiánszky Miklós, az AGEM Törzs­­állattenyésztési Igazgatóságának fő­igazgatója, akinek vezetése alatt az igazgatósághoz tartozó gazdaságok az 1952. évben az előirányzathoz képest, mintegy tízmillió forint megtakarítást értek el; Érti Róbert és Lőrinczi Endre mérnök, a Vasútter­vező Üzemi Vállal­at igazgatója, illetve tervosztályvezetője, a pályaudvarok re­konstrukciós terveinek kidolgozásában végzett kiváló munkájukért, különösen a Ferencvárosi rendezőpályaudvar re­konstrukciós terveinek gazdaságos és észszerű megoldásáért; Papp Tibor, a közlekedésügyi minisz­térium osztályvezető mérnöke, a háború alatt lerombolt vasúti hídjaink helyre­­állításánál végzett eredményes mű­szaki irányító tevékenységéért, vala­mint több jelentős megtakarítást ered­ményező újításáért; Mayer Károly, a Tatabányai Gem­ent- és Mészmű sztahanovista égetője, a múlt évben kezdeményezett 700, majd 710 órás kemenceforgási mozgalom megindításáért, amely mozgalom orszá­gos jellegűvé vált. Gegesi Kiss Pál, a Budapesti I. sz. Gyermekklinika igazgatója, az Orvos­tudományi Egyetem dékánja, az 1. sz. Gyermekiklinika elméleti és gyakorlati oktatási színvonalának magas szintire való emeléséért; Szabó Etelka, törökszentmiklósi egészségügyi védőnő, a csecsemő­­halandóság csökkentése, az anya- és gyermekvédelem fejlesztése terén elért, országos viszonylatban is kiváló ered­ményeiért; Regőczi Emil, az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal igazgató-mér­nöke, az országos felsőrendű három­szögelési hálózatra vonatkozó újítá­sáért, a geodéziai tudományok műve­lése terén kifejtett munkásságáért; Koch Sándor, a Szegedi Tudomány­­egyetem Ásvány- és Kőzettani Intézeté­nek vezető tanára, az intézet példás vezetéséért és kiváló oktatóm­unkájáért. Az intézet álta­la szervezett ásványtani gyűjteménye, valamint oktató módsze­rei nagy mértékben elősegítik a hall­gatók tanulását. Sályi István, a Miskolci Rákosi Má­tyás Műszaki Egyetem rektora, a Mis­kolci Nehézipari Egyetem szervezésé­vel kapcsolatos kiváló munkájáért, va­lamint a politikai nevelőmuveka színvo­nalának emelése, a tanulmányi fegye­lem megszilárdítása terén végzett igen eredményes nevelő tevékenységéért; Vlaszaty Ádámné, a XIV. kerületi Egressy­ úti általános iskola tanára, az irodalomtanítás és a szocialista haza­­fiságra való nevelés terén kifejtett példamutató munkásságáért, a szovjet pedagógia tapasztalatainak az oktató­­nevelő munkában való eredményes al­kalmazásáért; Zalay Ernő, a Jászberényi Járási Ta­nács vb oktatási osztályának tanul­mányi felügyelője, a tanyai és falusi iskolák oktató-nevelő munkájának ma­­gas színvonalú irányításáért, amelyet főként a Melnyikov-módszer tanulmá­nyozása alapján valósított meg; Huszka Ernőné, az V. kerületi Varga Katalin gimnázium matematika-fizika szakos tanára, kiváló szaktanári és el­méleti munkájáért, valamint a gya­korló tanárjelöltek oktatása és nevelése terén végzett eredményes munkájáért; Oszlaczky Szilárd geofizikus, az olaj­kutatás terén végzett eredményes munkájáért; Strauss László geológus, az olajku­tatás terén végzett eredményes munká­jáért; Tömör János geológus, az olajkuta­tás terén végzett eredményes munká­jáért; Szűcs László fúrómester, az olajkuta­tás terén végzett eredményes munká­jáért; Buti Gyula sztahanovista instruktor, a sztálinvárosi építkezéseken dolgozó sztahanovista brigádok nevelése terén végzett eredményes munkájáért, vala­mint több jelentős újításért; Süveges Dániel, a surján­ állami gazdaság sztahanovista traktorosa, aki 1952-ben összesen 2118 normál holdat kitevő talajmunkát végzett el traktorá­val s így évi tervét 220 százalékra tel­jesítette, ugyanakkor jelentős üzem­-1­asiyagmegaleativást ért­ el. 4 953. MÁRCIUS 17. KEDD Dolgozóink országszerte nagy lelkesedéssel ünnepelték meg március 15-ét Vasárnap délelőtt Budapest fiatal­jai tízezres tömegekben vonultak fel a Nemzeti Múzeum elé, hogy meg­ünnepeljék a dicsőséges 1848-as már­ciusi forradalom 105. évfordulóját. Az ünnepi nagygyűlésen megjelent Szabó István elvtárs altábornagy, a Ma­gyar Dolgozók Pártja Politikai Bi­zottságának tagja, Altomáre Iván elvtárs élelmiszeripari miniszter, Dénes István elvtárs, a DISZ főtit­kára, Földvári Rudolf elvtárs, az MDP Budapesti Pártbizottságának titkára, Cseterki Lajos elvtárs, a Szak­­szervezetek Országos Tanácsának titkára és a DISZ Központi Ve­zetőségének számos tagja. Az ün­nepségen részt vett Csen Ta-vej, a DIVSZ titkárságának tagja és a kül­földi ifjúsági szervezetek több kép­viselője. A Himnusz elhangzása után a­ bu­dapesti DISZ-bizottság nevében Fábri Tibor nyitotta meg az ünnepi nagygyűlést, Kállai Ferenc, a Nem­zeti Színház művésze elszavalta Pe­tőfi a Nemzeti dalt című költeményét, majd Gosztonyi János, a DISZ Köz­ponti Vezetőségének titkára mondott ünnepi beszédet. Hangoztatta, hogy a magyar ifjúság a márciusi napokra és a hős márciusi if­jakra úgy emléke­zik, mint akik 105 év távlatából is példát mutatnak a magyar fiatalok­nak, hogyan kell tettekkel szeretniök a hazát és hogyan kell helytállniok, amikor a haza hívja fiait. — Sztálinnak, a felszabadító Szov­jetuniónak köszönhetjük — folytatta —, hogy valóra vált Március célja: a független Magyarország. Sztálinnak köszönhetjük, hogy beteljesült az »Ifjú Magyarország« híveinek álma, hogy új hazát építhettünk. — Idei márciusi ünnepünkön a nagy Sztálin már nincs velünk. A fájdalom és a gyász összeszorítja a torkunkat, hiszen ő távozott el tőlünk, aki népünknek a legdrágább volt, akit mindenkinél jobban szerettünk. De bennünk, magyar fiatalokban, akik életünk új tartalmát, szocialista jö­vőnket és életünk célját köszönhet­jük Sztálinnak, a fájdalom legyűr­­hetetlen erővé kell hogy változzék a sztálini örökség valóraváltásaiért ví­vott harcban. Ezután felhívta a bányászfiatalokat, ha követni akarják a 48-as hősök pél­dáját, ha Sztálin útján akarnak járni, adjanak több szenet. A kohászoktól, martinászoktól, esztergályosoktól, la­katosoktól több vasat, több acélt, több gépet vár a haza. Az ifjú építő­munkások építsenek gyorsabban és jobban. Az iskolák és az egyetemek diákjaitól pedig jobb tanulást, na­gyobb fegyelmet vár a dolgozó nép. A Márciusi ifjak példáján lel­kesülve, Marx, Engels, Lenin, Sztálin legyőzhetetlen zászlaja alatt előre a bétáért, a szocializmusért vivott harcra! Tömörüljünk valamennyien még egységesebben Sztálin elvtárs legjobb magyar tanítványa, pártunk és népünk bölcs vezetője, Rákosi elv­társ körét — fejezte be beszédét Gosztonyi János. A lelkes ünnepi nagygyűlés a DIVSZ-induló hangjaival ért véget. Március 15-én ünnepélyes keretei­ között megkoszorúzták Petőfi Sándor­nak, a szabadságharc nagy költőjének budapesti szobrát. A koszorúzási ün­nepségen megjelentek a párt, a kor­mány, a DISZ Központi Vezetősége és a DÍVSZ képviselői. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége nevében Földvári Rudolf elvtárs, az MDP Budapesti Pártbizottságának titkára, a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsai nevében Darvas Jó­zsef közoktatásügyi miniszter, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa nevében Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, a Dolgozó If­júság Szövetsége nevében Dénes Ist­­ván elvtárs, a DISZ főtitkára, a De­mokratikus Ifjúsági Világszövetség nevében Jacques Denis, a DIVSZ fő­titkára helyezett koszorút a szobor talapzatára. Megkoszorúzták a szobrot a Magyar Néphadsereg, az Állam­védelmi Hatóság, a Magyar Állam­­rendőrség, a Budapesti Városi Tanács, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Magyar Írók Szövetsége, a Magyar Szabadságharcos Szövetség képviselői is. A koszorúzási ünnepség a Rákóczi­­induló hangjaival ért véget. Vasárnap este Katona József »Bánk­id­i«-jának előadásával ünnepelte március 15-ét a Nemzeti Színház. A budapesti ünnepségek mellett a magyar ifjúság, a dolgozók az egész országban nagy lelkesedéssel emlékez­tek meg 1848. március 15-ről. Mis­kolcon az ifjúság felvonult és meg­koszorúzta Petőfi és Kossuth szobrát, majd a Déryné Színházban ifjúsági nagygyűlés volt. Diósgyőr-Vasgyárban a­ Diósgyőri Kohászati üzentek, a DIMAVAG Gépgyár ifjúmunkásai, va­lamint a diósgyőri ipari tanulók he­lyeztek koszorút a Petőfi-szobor talap­zatára. Kiskörösön szintén lelkes ün­nepség keretében koszorúzták meg a nagy magyar költő szobrát. Petőfi Sándor ünnepi díszbe öltözött szülő­házát is sok dolgozó kereste fel. Zalaegerszegen, Kaposvárott, Mező­túron és másutt is ifjúsági nagygyű­lések és koszorúzási ünnepségek vol­tak a márciusi forradalom 105. évfor­dulóján. Ünnepi est Nikola Jonkov Vapcarov, bolgár forradalmi költő és Petőfi Sándor, a magyar szabadságharc költőjének emlékére Az Akadémiai és Egyetemi Nyomda »George Dimitrov« Kultúrotthona és­ a Bolgár Művelődési Intézet vasárnap ünnepi estet rendezett Nikola Jonkov Vapcarov, a­ bolgár nép forradalmi költőjének és Petőfi Sándor, a magyar szabadságharc költőjének emlékére. Megjelent az ünnepségen Marko Jotov Temnjulov, a Bolgár Népköz­társaság magyarországi követe, meg­hatalmazott miniszter és a követség több tagja. Vincze János, a Dimitrov Kultúr­otthon igazgatójának megnyitó sza­vai után Sinfai Vera helyettes igaz­gató mondott emlékbeszédet. Ismer­tette Vapcarov életét és forradalmi munkásságát, majd Petőfi Sándorról, a magyar szabadságharc költőjéről emlékezett meg. Az emlékest ünnepi kultúrműsorral zárult, amelynek keretében előadták Nikola Jankov Vapcarov és Petőfi több költeményét. A Szovjetunióban járt művészküldöttség sajtófogadása A Szovjetunióban járt magyar mű­­vészküldöttség tagjai hétfő délelőtt a Kultúrkapcsolatok Intézetében sajtó­­fogadáson számoltak be a szovjetunió­­beli tapasztalataikról, élményeikről. A sajtófogadáson megjelent N. G. Rez­­nyicseino, a Szovjetunió magyar­­országi n­agyköve­ts­égének első titkára és V. Z. Kuzmenko, a VOKSZ magyar­­országi megbízottja. Elsőnek Vitányi Iván, a küldöttség vezetője számolt be útjuikról. Elmon­dotta, hogy míg a korábbi magyar kulturális küldöttségek az Orosz, az Ukrán és a Belorusz Szövetségi Szov­jet Szocialista Köztársaságok nagy­városaiban jártak, addig a mostani küldöttség a Szovjetunió távolabbi köztársaságaiba, Grúziába és Örmény­­országba is eljutott. Ezután részlete­sen beszámolt a küldöttség moszkvai, tbiliszi és jereváni szerepléséről, arról a forró szeretetről, amellyel a magyar művészeket fogadták mindenütt a Szovjetunióban, végül arról a mélysé­ges megrendülésről és gyászról be­szélt, amely a szovjet népet a nagy Sztálin elhunyténak hírére eltöltötte. Beszámolóját Somogyi László Kos­­suth-díjas karnagy, a Magyar Népköz­­társaság érdemes művésze. Takács Paula operaénekesnő és Hajdú István zongoraművész egészítették ki élmé­nyeikkel. Sorsolási tanácsadó bizottságok működnek az üzemekben a tervkölcsön sorsolásának idején A tervkölcsön csütörtökön kezdődő hatodik sorsolására nagy­­lelkesedés­sel készülnek országszerte a gyáraik, üze­mek, hivatalok és intézmények dolgo­zói. A Landler Jenő Járóműjavító sor­solási bizottsága minden előkészületet megtett, hogy a sorsolás napjain nyomban értesítse a nyerteseket. A győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár üzemi bizottsága is jóelőre gondoskodott arról, hogy a sorsolás napjaiban a sorsolási tanácsadó ■bi­zottságok auksérib­a n kötesen végezhes­sék munkájukat. A­­különböző üzem­részekben összesen 17 tanácsadó bi­zottság működik majd. A nyerteseket azonnal értesítik és nevüket a­z üzem­részekben kifüggesztik. A Diósgyőri Kohászati Üzemekben is gondosan folynak az előkészületek a sorsolásra. A különböző gyáregysé­gekben már megalakultak a rigmus*, brigádok, amelyek a sorsolás napjai­ban felköszöntik a boldog mértéke­­ket.

Next