Népszava, 1953. július (81. évfolyam, 152-178. sz.)

1953-07-01 / 152. szám

NÉPSZAVA Jelentősen csökkentették egyes ruházati cikkek árát A belkereskedelmi minisztérium közli, hogy egyes ruházati cikkek árát jelentősen csökkentették. Elsősorban a keresettebb készru­hák, méteráruk, cipők, fehérnemű­félék árát csökkentették, így pl. a 196 forintos női kartonruha ára 165 forintra, a 208.50 forintos női flanellruha ára 165 forintra, a 369.20 forintos női szövetruha ára 300 forintra csökkent. A 994 forintos férfi kamgarn öltöny 910 forintért, a 239.40 forintos férfi szövetnadrág 200 forintért kapható. Az egyes gyermekruhák, női fehérneműk, méteráruk és cipők ára is csök­kent, így pl. a 220 forintos fiú­ruhát 170 forintért, a 192 forintos bakfisruhát 135 forintért, az 57.30 forintos gyermekszandált 35 fo­rintért árusítják. A 193 forintos férfi bőrtalpú sertésbőrből készült félcipő új ára 155 forint, a 187.50 forintos női velour bőrtalpú cipő ára pedig 145 forintra csökkent. Az árcsökkentés július 1-én lép hatályba. (MTI) Kitűnő javaslatokkal segítették az esztergályosok a vezetést a Láng Gépgyár tervismertető értekezletén Pintér László művezető elvtárs tartotta a Láng Gépgyár kiseszterga­­műhelyének dolgozói részére a terv­ismertető értekezletet. A harmadik negyedévi tervet nagy vonalakban, de a júliusi tervfeladatokat részle­tesen ismertette a dolgozók előtt. A gondos beszámolót eredményesen egészítették ki az esztergályosok, gépbeállítók és adagolók észrevéte­lei, javaslatai. A művezető ugyanis kissé fukarkodott a szóval, amikor az új, lelkesítő tervfeladatok — mint például a különféle exportra készülő lokomobil, darugőzgép, Diesel-motor alkatrészek — tervszerű legyártá­sának műszaki előfeltételeiről kel­lett volna beszélni. A műhely dol­gozói azonban sorra elmondták, hol kell javítani a műszakiak munká­ján, hogy a vállalások teljesülhesse­nek, a terv valósággá váljék. Ud­­vardi János bizalmi, a műhely egyik legjobb esztergályosa kereken ki­mondta: június első két dekádjában 1800 óra gépállás volt a tervszerűt­len és szakszerűtlen javítások miatt. Emellett a szerszámkiadóban tűrhe­tetlen hanyagsággal dolgoznak s ez is sok időveszteséget okoz. Udvardi elvtárs megfogadta, 60 órával túl­teljesíti július havi óratervét s szün­telenül harcolni fog a munkáját aka­dályozó műszaki hibák ellen. Finta László gépbeállító azt java­solta, hogy a revolvergépeket osz­­szák fel a műhely beállító lakatosai között. Ezt a módszert a Csepel Autógyárban tanulta meg, ahol jól bevált a gyakorlatban. Szecsvai Béla elvtárs megmagya­rázta, hogy a szerszámellátást a bü­rokrácia akadályozza. Kérte: a szer­számkiadók ne nyugodjanak bele, hogy a szerszámok nagy többsége hónapokig nem kerül vissza a rak­tárba. Használják fel a nyilvántar­tást, hogy pontosan számonkérjék a szerszámok visszaszolgáltatását. Pajter Károly elvtárs, a műszaki szervezetlenségről beszélt, majd rá­mutatott a jól képzett idősebb és fiatalabb szakmunkások felelőssé­gére a munkamódszerátadási moz­galom ellanyhulásában. Elmondta, hogy ehhez a hibához a Rőder-moz­­galom nyilvánosságának megszű­nése is hozzájárult. Az első negyed­évben, amikor a műszakiak és szak­­szervezeti aktivisták rendszeresen népszerűsítették az elvtársi segítség­­nyújtás eredményeit, dekádról de­kádra csökkent a száz százalékon aluliak száma. Ma azonban például a VIII-as revolverműhelyben a dol­gozók 40—50 százaléka normán alul termel. A színvonalas termelési értekez­let a kisesztergaműhely dolgozóinak nagy aktivitásáról tanúskodott s a felszólalók minden szava azt pél­dázta, hogy szívügyük a terv telje­sítése. A műhely vezetőinek két kézzel kell megragadniok az alkal­mat, hogy a dolgozók kezdeményező­készségét továbbfejlesszék, állandó­sítsák. Ezt csakis úgy érhetik el, ha a hasznos javaslatokat megvalósít­ják és napról napra harcolnak a tervszerű munkát gátló akadályok ellen. Példamutató beszámoló a Kaliber-gyár köszörűsműhelyének értekezletén A Kaliber-gyár köszörűsműhelyé­­nek tervismertető értekezletén Piry István művezető beszámolójában a többi között elmondotta, hogy a mű­hely második negyedévi tervét 123,5 százalékra teljesítette. Ezután ismer­tette a harmadik negyedévi és a jú­lius havi terv legfontosabb előírá­sait. A műhely tervének teljesítése azért is fontos, mert az üzem kollek­tívája fogadalmat tett, hogy a har­madik negyedévben, augusztus 20 tiszteletére 1.200.000 forint értékű túlteljesítést érnek el. Ennek negy­ven százalékát a köszörűsműhelynek kell valóra váltania. A beszámoló igen jó volt. Az ered­mények és további feladatok ismer­tetése mellett részletesen foglalko­zott a terv teljesítését gátló hiá­nyosságokkal is. A legnagyobb hiba a munkafe­gyelem lazasága, a sok késés és az igazolatlan hiányzás. A második negyedévben például Szabó István köszörűs hat napot hiányzott iga­zolatlanul. Ezzel nemcsak önmagá­nak, hanem az üzem egész kollek­tívájának is súlyos kárt okozott. Még egyes jó dolgozóknál is előfor­dulnak ilyen lazaságok. Bauherz Sándorné például — teljesítménye állandóan 140 százalék felett van — legutóbb fegyelmezetlenül 43 perc késéssel érkezett munkahe­lyére. A beszámoló után a műhely dol­gozói hozzászólásaikban megfogad­ták, hogy a munkafegyelmet be­tartják és a tervet túlteljesítik. Sok javaslat hangzott el a hibák kijaví­tására, számos egészséges kezdemé­nyezés indult el. A tervismertető értekezlet hatha­tós segítséget nyújtott a köszörűs­műhely dolgozóinak. A műszaki és fizikai dolgozók harcoljanak az értekezleten megállapított hibák ki­javításával a harmadik negyedévi terv túlteljesítéséért. Megérkezett az első idei gabonaszállítmány a Gizella-malomba Kedd este a Gizella-malom fel­díszített bejáratánál lelkes csoport várta Soroksárról az Agrártudo­mányi Egyetem tangazdaságából az első, idei gabonával megrakott te­herautókat.­­Az Agrártudományi Egyetem tangazdasága idei béke­aratásának első, több mint száz má­zsa kenyérgabona-küldeménye Bu­dapest dolgozóinak« — hirdették a felvirágzott kocsikon levő feliratok. A dolgozók nagy örömmel szed­ték le a kocsikról a zsákokat, bol­dogan vizsgálták az első idei ro­zsot. A gabona kiváló minőségét és tisztaságát azonnal megállapították. Minden zsákban fejlett, telt szemek voltak. A tangazdaság dolgozói valóra váltották ígéretüket, határ­időre szállították a malomba az első kenyérgabonát. Osztrák munkásküldöttség érkezett hazánkba A Szakszervezetek Országos Ta­nácsa meghívására 10 tagú osztrák munkásküldöttség érkezett ha­zánkba háromhetes tanulmányútra. A küldöttség üzemeinket, szociális és kulturális intézményeinket, nagy építkezéseinket látogatja meg, meg­beszélést folytat magyar szakszer­vezeti funkcionáriusokkal, majd egy hetet tölt a Balatonnál. A küldöttséget Budapestre érke­zésekor Cseterki Lajos, a SZOT tit­kára és a magyar szakszervezeti mozgalom számos más képviselője fogadta. ötezer vasúti kocsi a gabonaszállításra Bőséges termésünk aratásának időszakára jól felkészült a MÁV is. A nagyobb vasútállomásokon és ra­kodó­helyeken a forgalmi, vonta­tási és kereskedelmi szakszolgálat dolgozói már megszervezték a komplex brigádokat a gabonaszállí­tás zavartalan lebonyolítására. Jú­lius első tíz napjában az ország kü­lönböző részein négy-ötezer vasúti kocsit bocsát a gabonaszállítás ren­delkezésére a MÁV. A gabonaszállító szerelvények ér­kezése előtt néhány órával a vasút értesíti a tárházak dolgozóit, hogy időben felkészülhessenek a vagonok kirakására. 2 Akiken nem fog a bírálat A gondoskodás a dolgozókról nemcsak a vállalatok igazgatóinak feladata, hanem a minisztériumoké is. Nem mutat ebben példát az építésügyi minisztérium VI/B fő­osztálya. Április 2-án foglalkoztunk lapunkban az Építőgépjavító Válla­lat dolgozóinak panaszával. Megír­tuk, hogy a vállalat még 1952-ben tervbe vette: száz méter hosszú cső­barakkot épít fel. Az ÉM VI/B. fő­osztálya meg is adta az engedélyt az építésre. Az új épületet irodának és műhelynek szánták. Az építkezés határideje 1952. december 31. volt. Hosszú huzavona után november­ben a 41/1 Építőipari Vállalat végre hozzáfogott a munkához és az irodarészleget fel is építette. A tél végére már csak a padlózat, a víz- és a villanyszerelés, valamint a fes­tés hiányzott. Ekkor azonban az építkezést egyik napról a másikra abba kellett hagyni — az informá­ciók szerint azért, mert nem volt rá elegendő keret. Különben is — mint a minisztérium közölte —­ a tetőanyag egy részét más vállalat­nak utalták át. A VI/B főosztály még válaszra sem méltatta bírálatunkat, nem­hogy intézkedett volna a tete­mes költséggel félig felhúzott épü­let befejezéséről. Ottmaradt tehát a félig kész épület az idő viszontagsá­gainak kitéve , és ottmaradtak a dolgozók is régi nedves, egészség­telen munkahelyükön. Hogy ez a munkahely milyen, arra talán egy példa is elég: elő­fordult, hogy a nagy esőzések ide­jén bokán felül ért a víz a helyisé­gekben és a tűzoltóknak kellett ki­szivattyúzni. A falak vizesek, a szo­bákban kivirágzott a penész. Tönk­rementek az írógépek, a rajzok, dohos szagot kap a dolgozók ru­hája, ennivalója. De am­i még ennél is súlyosabb, veszélyben van az itt dolgozók egészsége. És télen a hideg­ben még rosszabb a helyzetük, az át­­fűthetetlen helyiségekben pokrócba burkolózva kénytelenek dolgozni. Semmivel sem különb a helyzet a szállítószalag-részlegnél, amelyet 1953. JÚLIUS 1. SZERDA Bürokráciába fulladt az vb versenyellenőrző munkája az RM Motorkerékpárgyárban Nyolc hónappal ezelőtt a Népszava megbírálta az RM Motorkerékpár­gyár szakszervezeti aktivistáinak versenyszervező tevékenységét. Meg­állapította, hogy az vb látszatered­ményekre törekvő, bürokratikus munkája gátat szab a dolgozók ver­senykedvének, akadályozza a szocia­lista verseny lendületének kibonta­kozását. A bírálat óta eltelt nyolc hónap nem hozott javulást a Motorkerék­párgyár szakszervezeti munkájában. Az ob elnöke, Bárány Mihály elv­társ, a fogyatékosságok elismerése és kijavítása helyett önámítással, di­csekvéssel igyekszik a hibákat lep­lezni. Különböző eredményekről tá­jékoztat, mindent papírokkal bizo­nyít, iratokkal »támaszt alá«. Nagyszerű kimutatás­­ a szekrény mélyében Beszámol például arról, hogy jú­niusban eleven, lendületes verseny indult a Motorkerékpárgyár I-es és II-es műhelye között. Versenyeznek a csoportok, de egyéni verseny is folyik. Kimutatás alapján pontosan megmondja, hogy naponta melyik műhely előzte meg a másikat, me­lyik csoport érte el a legjobb ered­ményt a napi ütemes termelés meg­valósításában, a dekádterv és a havi terv teljesítésében. Egy másik ki­mutatásból azt is megtudhatjuk, hogy naponta ki volt a legjobb férfi, nő, vagy DISZ-es dolgozó az egyes csoportokban. Végül mindezeket összegezve,­­ naponként megállapít­hatjuk annak a férfinak, nőnek, vagy DISZ-esnek a személyét, aki az egész üzemben a legjobb mun­kát végezte. Mindez nagyszerű! — gondolhat­nék. — Itt valóban jó a verseny­nyilvánosság! ... De nem így van. Bárány elvtárs mindezt a sok jó és helyes kimuta­tást féltékenyen őrzi a szekrényé­ben, nehogy valami is nyilvános­ságra kerüljön belőle. Nem is tud­nak a dolgozók a verseny helyzeté­ről semmit. Pedig taggyűlésen, ter­melési értekezleten követelik, hogy hozza nyilvánosságra az ob a két műhely közötti verseny eredmé­nyeit. Ruszek elvtárs, az I-es mű­hely egyik legjobb dolgozója például még arról sem tud, hogy verseny indult az egyes csoportok között, hiszen nem látta a versenyfelhívást és egyetlenegyszer sem olvasta a csoportok teljesítményeit. Elrejtett sztahanovisták Még más értékes dolgot is rejte­get Bárány elvtárs szekrénye. Egy másik kimutatás minden egyes dol­gozó havi teljesítményszázalékát feltünteti. Ez a nyilvántartás sokat segíthetne az üzemi bizottság mun­kájának megjavításában. Kiderül ebből, hogy Matula, Kissné, Czo­­borné és Récseiné elvtársak például hónapok óta sztahanovista színvona­lon dolgoznak, s hogy Majercsin elvtárs okleveles sztahanovista rendszeres 260 százalékos teljesít­ményével kiérdemelte már a sztaha­novista jelvényt. Itt az ideje tehát, hogy oklevélre, illetve jelvényre terjesszék fel őket. De elárulja a kimutatás azt is, hogy mindkét műhelyben sok dol­gozó nem teljesíti a normát, sőt május hónapban emelkedett a száz százalékon alul dolgozók száma és ma már meghaladja a hetvenet. Az üzemi bizottságnak az volna tehát a feladata, hogy hasznosítva a ki­mutatás adatait, a száz százalékon alul dolgozók megsegítésére fejlesz­­sze a Rőder-mozgalmat, megszer­vezze az elvtársi segítségnyújtást. Bárány elvtárs és az üb többi tagja azonban nem látja a nevek és a számok mögött az eleven embert, így a kimutatás nem válik élő üggyé, hanem pusztán papiros ma­rad, amely elfekszik a többi között a szekrényben. Szívleljék meg a dolgozók bírálatát De ahogyan nem veszi észre az üzemi bizottság a dolgozók igyeke­zetét, kezdeményezését, vagy nehéz­ségeit, ugyanúgy süket bírálatukkal szemben is. A dolgozók között egyre inkább elterjed az a véle­mény, amelynek legutóbb Szilasi elvtárs adott, hangot a termelési értekezleten: »Érthető, hogy ilyen kevesen jöttek el a dolgozók közük hiszen hiába mondják el sérelmei­ket, bírálatukat, orvoslást úgy sem kapnak. Én magam is többször meg­fogadtam már, hogy nem fogok fel­szólalni, hiszen hiába javasolok valamit, nem történik utána semmi. Mindnyájan elfásulunk, elveszítjük kedvünket, ha továbbra sem törőd­nek velünk.« A Motorkerékpárgyár üzemi bi­zottsága rossz úton jár, elszakadt a tömegektől. Hallja meg végre a dol­gozók figyelmeztetését, szívlelje meg a munkások bírálatát. Számolja fel munkájában a bürokratikus mód­szereket, a hivalkodást a papiro­sokkal, a látszateredményekkel. Szervezze, irányítsa a dolgozók ver­senykedvét, kezdeményezését a leg­fontosabb feladat végrehajtására, a harmadik, negyedévi terv teljesíté­sére. (i. e.) FOKOZOTTABB GONDOSKODÁST A DOLGOZÓKRÓL! Hallgassák meg a dolgozók kívánságait a Ruggyantaárugyár vezetői Üzemünkben — a Ruggyantaáru­­gyárban — keményen harcolunk az élüzem cím megtartásáért, a mi­nisztertanács és a SZOT vándor­zászlajáért, műszaki vezetőink azon­ban semmit sem hajlandók észre­venni mindabból, ami munkánkat gátolja. Lassanként szinte hozzájuk sem lehet férni. Nem kíváncsiak a dolgozók véleményeire, panaszaira, pedig ha meghallgatnák ezeket, sok értékes tapasztalatot szerezhetné­nek. Azt például, hogy a beragadt hengerek, futók kiszedésével sok értékes nyersanyagot adhatnánk népgazdaságunknak. A műszakiak megfeledkeznek erről. A termelés­től importanyagokat vonnak el, aka­dályozzák a forgóeszközök gyorsu­lását. Nem törődnek emellett a munka­­védelemmel sem. A pinceraktárt két hete elöntötte a kút vize. Azóta víz­ben állok és járok, s mégsem történt semmi intézkedés. Elhanyagolják az utak javítását is. A dolgozók a nyersgumival megrakott kocsikat gödrös utakon kénytelenek tolni. Hiába kértük többször is, nem haj­landók az utakat rendesen kikövez­­tetni. Legutóbb például Varga elvtárs szakszervezeti bizalmi a termelési értekezleten is szóvá tette ezt: — mi is írtunk erről üzemi lapunkban, az »Emergé«-ben — de még a mai napig sem méltattak válaszra. Székely János mecs, hulladékraktár ★ Székely elvtárs panasza jogos. A raktári dolgozók munkáját nem könnyítik meg az üzem vezetői. A raktárban tényleg magasan áll a víz. A dolgozók deszkákon közle­kednek. A felhasználásra váró hul­ladék egy része is vízben hever. A felhalmozódott talajvíz a dolgozók egészségére káros, de a raktárban tárolt gumira is ártalmas. Az utakat csatornázás miatt felszedték, aztán a munka befejeztével »ideiglenesen megcsinálták«. Az utak gödrösek, sőt három helyen 8—10 négyzet­­méternyi területen teljesen kövezet­lenek. Az ilyen úton a szállítás na­gyobb erőfeszítést, több erőt köve­tel. A műszakiak — Horváth elvtárs főmérnök is — arra hivatkoznak, hogy »a gyár kapitalista marad­vány«. Építkezés folyik és ezeket a »kisebb« hibákat most nem tudják orvosolni. A gyár rekonstrukciója 1955-re kész lesz s akkor megoldód­nak az utak problémái, gyönyörű szép betonozott, sima út lesz min­denütt. A pincében felgyülemlett víz eltávolítására sem tudnak most semmit tenni, mert a csatorna el­dugult. Mindössze annyit tehetnek, hogy legfeljebb esetenként kiszivat­­­tyúzzák a vizet — mondják a ve­zetők. Nincs igazuk! A dolgozók jogos panaszainak orvoslásával nem vár­hatnak addig, a rekonstrukció befe­jezéséig; intézzék el a legsürgősebben a panaszokat! Ezt követeli tőlük pártunk, kormányunk, ezt követeli tőlük a dolgozókról való gondosko­dás! szintén az új épületben akartak el­helyezni. Ebben az üzemrészben a mennyezet nagyon rozoga. Mivel tartani lehet attól, hogy leszakad, itt-ott aládúcolták. A falak korom­feketék, a műhely részben kő, rész­ben földes padlója csupa gödör. Az építésügyi minisztérium VI/B főosztálya súlyos hibát követett el tétovázásával, az építkezés határ­idejének ide-oda tologatásával. Könnyelműen tűrte, hogy a félig­­kész épület tönkremenjen és így tetemes összeggel károsította meg népgazdaságunkat. Még ennél is sú­lyosabb hiba azonban, hogy sem­mibe veszik a dolgozók igényeit, nem törődnek azzal, hogy vagy száz ember nyirkos, egészségtelen, sőt életveszélyes helyen végzi munká­ját. Jó volna, ha a VI/B főosztály most már komolyan venné a figyel­meztetést és még a nyár folyamán végre befejezné az Építőgépjavító Vállalat építkezését. Tartsák be a szabadságolási tervet! A Budapesti Autóvillamossági Vál­lalatnál a műszaki vezetők sok dol­gozót ütnek el attól, hogy jó mun­kájuk jutalmául a Balaton habjai­ban fürödjenek, a Mátra, a Mecsek, a Bükk árnyas erdeiben sétáljanak. Pedig az év elején a vállalatvezetés elkészítette a szabadságolási tervet. Ezt a tervet minden műszaki vezető kézhez kapta. Hiába kapták meg azonban a műszaki vezetők, ha nem hajtják végre. Azzal »érvelnek«, hogy a műhelyekben hóvégi roham­munka folyik és így most nincs szabadság. Varga József, a szerelde II. művezetője például a júniusi szabadságolási tervet mindössze 33 százalékra teljesítette. Májusban és júniusban pedig teljes egy hónap­pal maradt el a szabadságolási ütem­terv végrehajtásában. Mindezt tudják a munkaügyi osz­tályon is. Mégis mindössze annyit tettek, hogy a szabadságolási ütem­tervet felbontó műszaki vezetőket húsz-harminc forintra megbüntet­ték. Az ilyen enyhe büntetés azon­ban egymagában nem eredményez­het javulást a szabadságolási tervek betartásában. A helyzet nem ismeretlen Tóth Mihályné elvtárs at-elnök előtt sem, ő is szó nélkül tűri ezt az állapo­tot. Megfeledkezik egyik fontos fel­adatáról, hogy megkövetelje a vál­lalatvezetéstől a szabadságolási ter­vek betartását. Ideje, hogy a vállalatvezetés végre hathatós intézkedést tegyen és meg­követelje Varga művezetőtől és a többi műszakitól a párt és a kormány határozatainak végrehajtását, a sza­badságolási tervek pontos teljesítését is. Az igazgató vonja felelősségre és büntesse meg szigorúan a dolgozók érdekeit semmibevevő vezetőket.

Next