Népszava, 1953. augusztus (81. évfolyam, 179-203. sz.)
1953-08-01 / 179. szám
NÉPSZAVA VMS A Keleti Fűtőház villamosmozdonyszín legjobb dolgozói Fehér István sztahanovista főmozdonyvezető és Lovas János sztahanovista gépkezelő átlagosan 170 százalékra teljesítik tervüket. Új típusú, úgynevezett »Boco« villanymozdonyon dolgoznak. Munkájuk közben eddig 23 különböző javaslatot és újítást juttattak el a MÁVAG és Klement Gottwald Villamossági Gyár dolgozóihoz a mozdonyok tökéletesítésével kapcsolatban. Fazekas Imre sztahanovista villanymozdony-lakatos átlagosan 160—170 százalékra teljesíti tervét. A dinamók javítását olyan tökéletesen végzi, hogy valamennyi üzemrész hozzá küldi a hibás mozdonydinamókat. A vasutasnap tiszteletére felajánlotta, hogy terven felül elvégzi két turbódinamó javítását. Fehér István Lovat János Fazekas Imre Cikkünk nyomában Fokozzák a szakmai képzést a Villamosgép- és Kábelgyárban A Népszava július 15-i számában megírtuk, hogy a Villamosgép- és Kábelgyárban sok a normán alul teljesítő dolgozó. Ismertettük, hogy az üzemi bizottság és a vállalatvezetés elhanyagolta a gyengébb képzettségű munkásokat és nem nyújtott segítséget azok szakmai előrehaladásához. Cikkünk nyomán a következő levelet kaptuk az Erősáramú Berendezési Igazgatóságtól: ■»A Villamosgép- és Kábelgyárról megjelent cikk kapcsán vizsgálatot tartottunk, amelynek során az alábbiakat állapítottuk meg: .4 cikkben megjelentek fedik a valóságot. A száz százalékon alul termelők száma még a mai napig is elég magas az üzemben. Ennek felszámolására a vállalat vezetősége nem tette meg a kellő intézkedéseket, az üzemi bizottság pedig nem nyújtott megfelelő segítséget. A vállalat igazgatójával és az üzemi bizottság elnökével megbeszéltük azokat a feladatokat, amelyek a jövőben biztosítják az elvtársi segítségnyújtást, a száz százalékon alul teljesítő dolgozók előrehaladását. Megállapodtunk abban is, hogy a műszaki dolgozók bevonásával csúcsbrigádot szerveznek, amely rendszeresen kivizsgálja a normanemteljesítés okát, s ugyancsak intézkedik a hibák kijavításáról. A fentiek végrehajtását a jövő hét folyamán újból ellenőrizzük és mindent elkövetünk annak érdekében, hogy a száz százalékon alul dolgozók száma a legminimálisabbra csökkenjen. Erősáramú Berendezési igazgatóság Vasadi László iparigazgatói: NYIKOLAJ BOGDANOV: A HÍRES JAPÁN SELYEM Amikor Japánban jártam, elhatároztam, megnézem, hogyan készül a híres japán selyem. Azt tanácsolták, látogassam meg a Kanebo- gyárat, mert ott készítik a világ legszebb selymét. A Kanebo-selyem könnyű, finom és tündököl, mint a legszebb pillangó szárnya. Valóban, amikor a gyár egyik igazgatója megmutatta a selyemnintákat, nem tudtam a ragyogó színekkel betelni. — Hogyan készülnek ezek a gyönyörű anyagok? — kérdeztem. — Ó, ez a mi titkunk! — mosolygott a japán, majd udvariasan hozzáfűzte: — De elmondhatom azt, amiről úgyis sokan tudnak ... Gyárunk iparművészei a Japánban élő legszebb pillangók szárnyairól másolják ezeknek a selymeknek a mintáit. A környék lakói, már idestova száz éve segítik munkánkat. Ha valamelyik kislány különösen szép lepkét fog, elhozza nekünk és jutalmat kap érte a gyártulajdonostól. A pillangókról folyt beszélgetés után megmutatták nekem a műhelyeket. Itt azután megláttam, hogy kik készítik a selymet. Alacsony, hosszúkás terembe vezettek, ahol fülledt és poros volt a levegő. A gépek fölé gyermeklányok hajoltak. Olyan kicsik voltak, hogy zsámolyra kellett állniok, különben nem érték volna el a selyemszálat. Néhány idősebb felügyelőnő sétált a műhelyben. Bambuszpálcával a kezükben figyelték a munkát. — Hogyan kerültél ide és hány éves vagy? — kérdeztem az egyik kislánytól. Fel sem emelte szemét a gyorsan suhanó selyemszálakról, de tisztelete jeléül egy másodpercre szívéhez szorította kezét és gyorsan így válaszolt: — Tizenkétéves vagyok. Ojeszi a nevem. Két évvel ezelőtt szüleim hoztak ide Mitó faluból. — Pénzt kaptak érted? — kérdeztem tőle. — Igen ... Nehéz esztendő volt akkor, aszályos volt a nyár... Sokan vagyunk itt ilyenek... — Mit vásároltak szüleid a pénzen? — Megfizették a császárnak az adót, meg vettek egy zsák rizst. Ez elég volt testvéreimnek az új termésig ... Csak a nagymama halt meg.. Ojeszi tompa, szenvtelen hangon beszélt. Közben figyelmesen követte tekintetével a selyemszálak futását. Fürge ujjaival néha összesodorta egy-egy elszakadt szál végeit. A kopottas régi műhelyben sohasem szellőztetnek. Fülledt, nedves levegőre van szükség, nehogy a vékony selyemszálak sűrűn szakadjanak. Ilyen munkafeltételek között még a felnőttek sem élnek sokáig. — Hány órát dolgoztok a gép mellett ebben a fülledt levegőben? — kérdeztem a kislányt. — Amennyit csak bírunk. — Amennyit akartok? — Dehogyis — mondotta Ojeszi szomorú mosollyal. — Amennyit kezünk, lábunk kibír. A felügyelőnő látva, hogy az egyik kislánnyal beszélgetek, odajött hozzánk. Meghajolt előttem és a gép mellé állt. Ezzel megbecsülését fejezte ki gazdájának a vendége iránt és egyben ellenőrizhette beszélgetésünket is. A jólnevelt japán nő nem panaszkodik sorsa miatt. Japán fogalmak szerint senkit sem szabad saját, személyi gondjainkkal terhelni. Úgy látszik Ojeszi valóban jó nevelést kapott a gyárban. Egyetlen zokszót sem hallottam tőle, pedig szegénykének nagyon nehéz lehetett az élete. — Szoktál néha a friss levegőn sétálni? — kérdeztem. — Mi nem mehetünk ki a gyár kapuján. Csak az udvaron sétálunk, de szabad időnkben énekelünk. A kislány tapintatos válaszára a felügyelőnő arca elégedett mosolyra derült. — És milyen dalokat énekeltek? Erre a kérdésre Ojeszi szeme úgy ragyogott fel, mint hamu alól a parázs. Vékony, kislányos hangján énekelni kezdett. A gyermekmunkások dalának körülbelül ez volt a tartalma: Kedves ,jó apám, ki a nyárba hoztál Ha a holtak napján rokonokra gondolsz Engem se felejts ki, ki még élek. ha pohár Izalod keserűnek érzed, örülj — mert az rólam hoz hírt. A szellő vitte hozzád keserű könnyem egy cseppjét! Nehéz szívvel hagytam ott a börtönhöz hasonlító gyárat. A vasajtó hangos csattanással zárult be mögöttem és az őr sötét tekintete kísérte lépteimet. Igazán nagyon szép selymeket készítenek a Kanebo-gyárban. Amióta azonban ott jártam, nem tudok gyönyörködni a híres, szép japán selyemben. (A Szovjetazkaja Zsensoslztyából) 4 Magyar művészek a bukaresti VIT művészeti versenyeinek bírálóbizottságaiban A IV. Világifjúsági Találkozó művészeti versenyein a magyar művészek nemcsak mint részvevők, hanem mint bírálóbizottsági tagok is szerepelnek. Zsűritagként utazik Bukarestbe Kenessey Jenő Kossuthdíjas érdemes művész, Rosier Endre, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze, Gábriel Ferenc és Hernádi Lajos, a Zeneművészeti Főiskola tanárai, továbbá Pór Anna, a Népművészeti Intézet táncosztályának vezetője és Sárközi István zeneszerző. Újabb bérletsorozat a Károlyi-kerti hangversenyekre Az Országos Filharmónia eddig hat bérletsorozatot hirdetett a Károlyi-kerti hangversenyekre. Tekintettel a nagy érdeklődésre és a dolgozók kérésére, újabb sorozatot bocsátanak ki, amelynek első hangversenyét augusztus 22-én tartják, amikor Svéd Sándor Kossuth-díjas kiváló művész, Szőnyi Olga, Takács Paula, Udvardy Tibor és a Magyar Rádió énekkara közreműködésével operaestet rendeznek. A műsoron Bizet, Rossini, Verdi és Weber operáinak részletei szerepelnek. Az augusztus 29-i est műsorát Schubert, Mozart, Brahms és Strauss műveiből állították össze. Közreműködik Házy Erzsébet; a zenekart Somogyi László Kossuth-díjas érdemes művész vezényli. A bérlet utolsó hangversenyén — szeptember 5-én — Verdi »Requiem«-jét adják elő, Székely Mihály Kossuth-díjas kiváló művész, Simándy József Kossuth-díjas, Báthy Anna kiváló művész, Tiszay Magda és a Budapesti Kórus szereplésével. Vezényel Somogyi László Kossuth-díjas érdemes művész. — A HÉT FILMJEI. A »Makszimka« magyarul beszélő színes szovjet filmet Budapesten második hete vetíti a Szikra, Corvin, a csepeli Táncsics és a pejeterzsébeti Tátra filmszínház. A férst* az Uránia, Május 1 és a Gorkij m07?' . műsorra tűzi. A Fény mozi bemutató a z Osztrovszkij meséje nyomán készü az »Hópelyhecskét című színes szovjet ajzfilmet, s vele együtt az »Üzbég- tánc mesterei« című zenés, táncos kls filmet. A Fővárosi Mozgóképszínházak Egyesülése újabb két szabadtéri mozit rendezett be. Augusztus 3-án megnyílik a XIV. kerületben a Rózsavölgyi kertmozi, amely az »Angyallal nyaraltam« című cshszlovák filmet vetíti. Augusztus 4-én leit a városmajori parkmozi, amely a »Cirkusz porondján« című szovjet filmet játssza. A Sziget mozi a »Szerelmi bájital« című olasz operafilmet prolongálja augusztus 2-ig. 1955. AUGUSZTUS 1. SZOMBAT Aki a könyv szeretetére neveli a dolgozókat Ebédszünet idején a Kőbányai Sör- és Malátagyár könytárosa, Oláh László elvtárs gyakran keresi fel az egyes üzemrészeket. Különösen sokszor látogat el a 2-es számú telepre. Meg-megáll, elbeszélget egy-egy dolgozóval, főként azokkal, akikről tudja, hogy nem olvasnak. Amikor egy ilyen körútjára elindul, mindig hóna alá kap néhány könyvet. Sok beszélgetés kezdődött el ilyenformán az ebédszüneti sétákon. — Mit cipel magával? — kérdezi tőle valamelyik dolgozó. — Csak egy-két könyvet — mondja a könyvtáros ravaszkásan mosolyogva. — De úgy tudom, ez magát nem nagyon érdekli, mert sohasem szokott olvasni. — Na, mutassa csak ... miről szól az a könyv? Ilyenkor rendszerint ottmarad a könyv olvasásra. A dolgozó azután maga viszi vissza a könyvet a könyvtárba, amikor kiolvasta és rendszerint újat kér. Egy ilyen beszélgetés nyomán kedvelte meg az üzemi könyvtárat például Hettlinger Géza, az asztalosműhely dolgozója is. Oláh László könyvtárosnak nem kis része van abban, hogy a sörgyáriak mind melegebb és szorosabb barátságot kötnek a könyvvel. Húsz éve dolgozik a sörgyárban, jól ismeri a dolgozótársait. Néhány lelkes könyvtárosaktíva, mint Czopkó István asztalos, Bajnóczky István tetőfedő és Skalla Elza tisztviselő szívesen segít neki az olvasók toborzásának lassú, szívós, nagy türelmet igénylő munkájában. De Oláh elvtárs saját magát is neveli. Szorgalmasan tanul, sokat olvas, hogy tájékozódjék a könyvek között, az irodalomban. Most végezte el a Pedagógiai Főiskola könyvtáros szakának levelező tagozatán az első évet. A tanultakat jól hasznosítja. Egyszerű, jól áttekinthető kartotékrendszert vezetett be a könyvtárban, ahol példás rend uralkodik, a polcokon témakörök szerint sorakoznak a könyvek. Egyre többen olvasnak az üzemben s emellett finomul az olvasók ízlése, igényessége is. Jól megmutatja ezt Pataki Borbála fiatal segédmunkáslány példája. Néhány hónapja — első esetben — ezzel nyitott a könyvtárba. — Kérek valamilyen könyvet, valami jó izgalmasat. Oláh elvtárs hosszasan elbeszélgetett vele. Megtudta, hogy azelőtt csak ritkán olvasott. Oláh elvtárs két kitűnő szovjet ifjúsági regényt adott a fiatal lánynak, Likszjanov »A zöld kő« és Matvejev -A kém« című regényét. Pataki Borbála a két regényt nagy érdeklődéssel olvasta el. A kalandos, fordulatos és amellett nagyon tanulságos történetek tetszettek neki. Újabbakat kért. Egyre szívesebben olvassa a könyvtár könyveit és lassanként már a klasszikusok iránt is érdeklődik. Az olvasók nevelésében fontos, hogy mindenkor helyes tanácsot adjon a könyvtáros. Egyszer egy kezdő olvasó kopogtatott be a könyvtárba. Tolsztoj »Karenina Anna« című klasszikus regényét kérte. Valahol hallott róla. Oláh elvárt hibát követett el, mert minden további nélkül odaadta a könyvet. Később bebizonyosodott, hogy nem volt helyes az olvasást egyszerre a Karenina Annával kezdeni, amely kezdő számára túl nehéznek bizonyult. Az illető ugyanis a könyv elolvasása után hosszú hetekig a könyvtár felé sem nézett. Oláh elvtárs szomorúan állapította meg, hogy »selejtet csinált«. És ez éppen a nevelőmunkában a legkárosabb. Észrevette Oláh elvtárs azt is, hogy a gyár párt- és szakszervezeti funkcionáriusai elvétve, rendszertelenül olvasnak. Minduntalan arra hivatkoztak, hogy nincs idejük az olvasásra. Ezért elhatározta, hogy a könyvtár állandó olvasóivá neveli őket. Az egyik taggyűlésen például megbírálta Jámbor József főkönyvelőt, a pártvezetőség egyik tagját, mondván, hogy aki nem olvas rendszeresen szépirodalmat, az munkáját sem végezheti tökéletesen. Jámbor elvtárs megszívlelte a bírálatot és azóta már szakít időt az olvasásra is. Az olvasók közül egyre többen már saját maguk választják ki olvasmányaikat, miként Holcsek Antal üveges is. Holcsek bácsi régebben is olvasgatott, azt, ami éppen a keze ügyébe akadt. Most azonban már kialakult érdeklődési iránya van, elsősorban a mai életről szóló szocialista regényeket kedveli, ezeket olvassa a legszívesebben. Oláh elvtárs egy pillanatra sem hagyja lanyhulni az érdeklődést a könyvek iránt. Az üzemi lap, a »Söripari dolgozó« csaknem minden számába ír könyvismertetéseket. A megafonban is sokszor ismertet egyegy könyvet. Emellett nagyon hatásos könyvkiállításokat rendez. A sörgyár öt telepből áll. A könyvtártól messzebb eső telepekről már kisebb számban keresik fel az érdeklődők a 2-es telepen levő üzemi könyvtárat. Ezekre a telepekre és fiókkönyvtáraikra Oláh elvtárs is kevesebb gondot fordít. Pedig csak akkor tudja még több dolgozóval megszerettetni a könyvtárat, a könyvet, az olvasást, ha lelkes nevelőmunkája valamennyi üzemrész dolgozóira kiterjed. (kutszegi) TÁNCMESTER Szovjet színdarabfilm A »Táncmester« című film a Szovjet Hadsereg Központi Színházának kitűnő előadását eleveníti meg. Egyike azoknak a szovjet színdarabfilmeknek, amelyek a legjobb színházi előadásokat viszik a nézők elé. Ezek a színdarabfilmek elsősorban a televíziós adások számára készülnek, de lehetővé teszik azt is, hogy a Szovjetunió legtávolabbi vidékeinek lakói gyönyörködjenek egy-egy nagy színház előadásában. Lope de Vega, a nagy spanyol drámaíró, a »Táncmester« írója jól ismert, a magyar közönség előtt. Az elmúlt években »A kertész kutyája«, a »Donna Juana« és a »Hős falu« emlékezetes előadásai osztatlan elismerést arattak a színházkedvelő magyar dolgozók előtt. Több mint három évszázad választja el a mai nézőt e művek megírásától, mégis elevenen hatnak, mert Lope de Vega művei éles szatírával leplezik le a feudális kor ostoba, képmutató erkölcseit. Szánalmas fajankóknak mutatja be az akkor már letűnt lovagvilág értelmetlen hagyományaiba görcsösen kapaszkodó, üresfejű nemességet. Lope de Vega hősei természetesen a legtöbb esetben szintén nemesek. De minden esetben megfigyelhetjük, hogy ezek a hősök már csak névleg, származásuk szerint tartoznak osztályukhoz, helyzetük és törekvéseik viszont sokkal inkább a polgárság képviselőinek mutatják őket. Másrészt a nemesi figurák mellett megszólal egy egészen új hang is: a népé. Szárnyaiban beszél erről a Hős falu« egésze, de félreérthetetlenül a nép hangjának megelevenítői azok a népi alakok is, akik az író egyéb darabjaiban a nemes urak és hölgyek szolgáiként jelennek meg. Egy elszegényedett spanyol nemesről és annak kalandjairól szól a »Táncmester« című zenés, táncos komédia. Aldemarónak hívják hősünket, aki egy lovagi tornán látja meg először a vagyonos Alberigo leányát, Előrelát. Pénze nincs és így nem is remélheti, hogy feleségül kapja a lányt. Ezért kénytelen cselhez folyamodni. Aldemaro, aki Nápolyban kitanulta a tánctanári mesterséget, jelentkezik Alberigo házánál, hogy megtanítja két leányát táncolni. Így indul meg a bonyodalmak egész sora, amely végül a szerelmesek menyegzőjével zárul. Ebben a házban ismerkedünk meg Vandolinóval, Florela másik hódolójával, akit a legszánalmasabb figurának mutat be Lope de Vega. Vandolino számára a hír és a cím jelenti az élet egyetlen értelmét. Éppen ezért tudunk szerelmi kudarcán szívből nevetni, amikor nem veszi észre, hogy az okos Aldemaro és szolgája egyaránt kijátssza, felülteti őt. Itt ismerkedünk meg a másik nőszereplővel, Felícianával is, akit nem sokkal előbb adtak férjhez egy ostoba öreg nemeshez. Feliciana unalmas családi életéből könynyebrű kalandban keres vigasztalódást Vandolino oldalán. Lope de Vega ezeket a helyzeteket nem sűríti tragédiává, csak szánalmassá és nevetségessé teszi a »bonyodalmakban« vergődő figurákat. A sokrétű és alapos színpadtechnikai felkészültséget igénylő művet kiválóan tolmácsolta a Szovjet Hadsereg Központi Színháza. Kancell, a színielőadás rendezője a komédia legművészibb eszközeivel vitte színpadra Lope de Vega műveit, a »Táncmester«-t. Elsősorban az alakok jellemében rejlő humoros vonásokat aknázta ki, hiszen a szerző legnagyobb erénye éen a jellemrajz. A film még élénkebbé varázsolja Lope de Vega komédiájának cselekményét azáltal, hogy a filmművészet eszközeivel áthidalta a gyakori jelenetváltozást.. A színpad képeinek hibátlan és filmszerű fényképezése csak akkor mutatja a teljes színpadot, amikor erre a cselekmény szempontjából feltétlenül szükség va.A film rendezőjének, Lukasevicsnek a fő célja a játék, a komédia minél teljesebb bemutatása volt. A táncmestert Zeldin alakítja a komédia legnemesebb eszközeivel. Egyaránt kitűnő színész, táncos és énekes. A hibátlan tánctudás sehol sem önállósul játékában a színészi munka rovására. Kitűnően érzékelteti Aldemaro Florela iránti szenvedélyes szerelmét. Ez az őszinte emberi érzés ad erőt Aldemarónak, hogy ledöntse mindazokat az akadályokat és ostoba feudális előítéleteket, amelyek szerelmük útjába állnak. Ez az érzés és erő Aldemaro alakjának fő vonása, amit Zeldinnek sikerült érzékeltetnie játékával, Florelát Alekszejeva alakítja, kiválóan ábrázolva a hősnő kettősségét. A fiatal leányt részben még kötik az előítéletek, jellemének fő ereje azonban az, hogy nem hajlandó meghódolni a régi szokásnak, amely kedve ellenére kiválasztott férjhez akarja kényszeríteni. Ő már többnek tekinti az egyéni boldogságot, mint a társadalmi előítéleteket és kötöttségeket. Aldemaro szolgáját Percovszkij játszotta. Az ő alakítása adta vissza leghívebben az író humorát. Minden mozdulatán és szavának minden árnyalatán megmutatkozik az a különbség, amely elválasztja a nemesi figuráktól, még saját urától is. A szerelem az ő szemében az élet természetes rendje. Vandolino felsülésén nemcsak azért nevet, mert azt kiütötték a nyeregből, hanem mert a nép reális életszemléletével és derűjével nézi az eseményeket. Vandolino egyéni kudarcán túl szívből tud mulatni — Lope de Vegával egyetemben — a magát túlélt feudalizmus jellegzetes figuráin. A »Táncmester« nagy sikere bizonyítja a klasszikus alkotások újjáéledését és nagy megbecsülését a szovjet művészet minden területén. B. Gy.