Népszava, 1953. szeptember (81. évfolyam, 204-229. sz.)
1953-09-01 / 204. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPSZAVA A SZOT elnökségének közleménye az üzemi szakszervezeti szervek beszámolóiról és újraválasztásáról A Koreai Néphadsereg Ének- és Táncegyüttesének nagysikerű bemutatkozása az Ogyeraházban AZ ÚJ TANÉV ELÉ Kezdődik az új tanév. Ma megnyitó ünnepségek zajlanak le az általános iskolákban, a középiskolákban és az egyetemeken. Tanintézeteink benépesülnek tudnivágyó gyerekekkel, tudománnyal fegyverkező, hivatásra, harcra készülő ifjakkal. Áruházainkban, boltjainkban mosolygós arcú anyák vásárolnak könyveket, írószereket, új ruhákat, leendő elsőosztályosok válogatnak örömteljes izgalommal a házi táskák között, amelyek életük új szakaszának előhírnökei. Ebben az esztendőben különösen nagy, felfokozott várakozás előzte meg az iskolák kapuinak megnyitását. Pártunk Központi Vezetőségének határozata, kormányunk programmja — amely a nép életszínvonalának gyorsabb emelését tűzte ki célul — a többi között közoktatásunk sebesebb ütemű fejlesztését is tervbe vette. Államunk nagyobb összegeket fordít új iskolák létesítésére, tantermek berendezésére, felszerelésre, a pedagógusok jogos igényeinek kielégítésére, így most különösen vonzóvá és felemelővé válik az élet, a tudásért vívott nemes küzdelem iskoláink falai között. Közoktatásunk nagy fejlődésre tekinthet már vissza ennek az új iskolaévnek a küszöbén. Felszabadulásunk óta iskolaügyünk nagy utat tett meg. Népünk megszüntette a volt uralkodó osztályok egyeduralmát a művelődésben és meghódította a tudás várait is. Iskoláinkat államosítottuk s ezzel megvetettük a további előrehaladás biztos alapját. Nagyon sok új tanintézetet létesítettünk és láttunk el korszerű felszereléssel, sok új tanárt, tanítót képeztünk ki és állítottunk fiaink és leányaink nevelésének szolgálatába. Egyedül az ötéves terv során eddig mintegy 140 millió forintot fordítottunk az általános iskolák céljaira. A múlt évben százezer tanuló végezte el az általános iskola VIII. osztályát. Ez a szám megközelítőleg 99 százalékát teszi ki az iskolaköteles gyermekeknek, míg a Horthyfasizmus idején az iskolakötelesek negyedrésze még a négy elemit sem végezhette el. Hatalmas fejlődésen ment keresztül középiskolai oktatásunk is, egyetemi és főiskolai hálózatunk is. Az elmúlt oktatási évben középiskoláinknak 119 ezer tanulója volt és 46.000 hallgatója egyetemeinknek és főiskoláinknak. Elmondhatjuk, hogy irmagja sem maradt már hazánkban annak a nyomasztó kulturális sötétségnek, amelyre a Horthy-korszak »kultúrpolitikája« kárhoztatta dolgozó népünket. Hazánk nem elmaradott ország többé a művelődésben sem. Nagyszerű kultúrforradalom zajlik le határaink között — éles ellentétben az imperialista és a gyarmati elnyomás alatt sínylődő országokkal. Az imperializmus világában sorvad a közoktatás ügye, minthogy a nemzeti jövedelem óriási hányadát emésztik fel a fegyverkezési kiadások, elhanyagoltak az iskolák, állás nélkül tengődnek a pedagógusok, korai munka, vagy szegénység miatt nem járhatnak iskolába a gyerekek. Az Egyesült Államokban a költségvetés 74 százalékát fordítják közvetlen katonai kiadásokra, ugyanakkor az iskolaépületek felét használhatatlan állapotban hagyják. Angliában, Franciaországban alacsonyabb a főiskolai hallgatók arányszáma a lakossághoz képest, mint nálunk. Mégsem mondhatjuk azonban el, hogy közoktatásunk gyors haladása lépést tartott népünk növekvő szükségleteivel. Most, amikor felkészülünk az új tanév nagy feladataira, nem szabad szem elől tévesztenünk a hiányosságokat. Mindenekelőtt azt kell számbavennünk, hogy nagyiramú fejlődésünkben bizonyos aránytalanság mutatkozott: egyetemeink és főiskoláink mellett viszonylag kevesebb gondot fordítottunk általános iskoláinkra, holott éppen ezek az intézetek alkotják közoktatásunk alapját. Bármilyen jelentős is önmagában véve s a múlt bűnös elmaradottságához viszonyítva az az emelkedés, amelyet alsófokú tanintézeteink tekintetében elértünk, mégsem mondhatjuk el, hogy kielégíti népünk joggal támasztott igényeit. Csak meg kell gondolnunk, hogy 6120 általános iskolánk közül még mindig 1312 az egytanerős intézetek száma s még az osztott iskolákban is csupán 70 százalékban tanítanak szakos nevelők. Helyi tanácsaink sok esetben a beruházási kereteket sem használták fel, nem tataroztak, nem szereztek be tanszereket, holott rendelkezésükre állott a pénz. Az előirányzott összegnek csupán 89,2 százalékát használták fel. Állami szerveink nem fordítottak elég nagy figyelmet a pedagógusok jogos igényeinek kielégítésére sem. Sok helyen eltűrték azt, hogy az iskolán kívüli szervek túlzott követeléseket támasszanak velük kapcsolatban, feleslegesen terheljék őket értekezletekkel, jelentésekkel, kimutatásokkal, nem hagyva számukra elegendő időt nemes hivatásuk betöltésére, magára a tanításra, saját továbbképzésükre és a megérdemelt pihenésre. Számos tanintézetünkben fogyatékosságok jelentkeztek a tanítás színvonala, az ideológiai képzés, az erkölcsi nevelés, az emberformálás terén. Pártunk Központi Vezetőségének határozata, kormányunk programmja örvendetes változásokat idéz elő ezen a téren is. Nagyobb figyelem fordul közoktatásunk egész ügye, viszonylagos elmaradottságának felszámolása és még gyorsabb ütemű fejlesztése felé. Különösen nagy gondot fordítunk az általános iskolák számának növelésére és felszerelésének tökéletesítésére. Már most, a nyáron sok millió forintot adtunk ki erre a célra terven felül. Augusztusban számos új iskola készült el. Alkotmányunk ünnepén nagyon sok újonnan épített, vagy korszerűsített iskolát adtak át rendeltetésének az ország minden táján. Kormányunk tervbe vette, hogy a következő években sok ezer új tantermet, sok új iskolát létesít, különösen a falun és a tanyákon. A tanácsok is mélyebben érzik át felelősségüket népünk művelődésének előmozdításában. A Szolnok megyei tanács végrehajtó bizottsága például határozatot hozott, hogy az osztályvezetők útján tíznaponként ellenőrzi, várjon rendeltetésének megfelelően használják-e fel az iskolák beruházási keretét, így pedagógusaink most kedvezőbb körülmények között kezdhetik meg munkájukat. De ugyanakkor tőlük is sokat vár el népünk. Mindenekelőtt arra van szükség, hogy emeljük a tanítás színvonalát. Erre jóval szélesebb lehetőség nyílt meg, mint bármikor azelőtt, hiszen iskolai könyvtárainkban, szertárainkban sohasem állott még rendelkezésre ilyen gazdag és korszerű tanfelszerelés, mint most. Államunk egyedül ebben az esztendőben 25 millió forintot szán a tanfelszerelések állományának bővítésére. Most arra van szükség, hogy jól éljünk a tanítás szélesebb lehetőségeivel. Ennek érdekében pedagógusainknak bővebben kell meríteniük abból a gazdag forrásból, amelyet az élenjáró szovjet pedagógiai vívmányok, tanítási módszerek nyújtanak és nagyobb tisztelettel és szeretettel kell közeledniük azokhoz a haladó hagyományokhoz, amelyeket az elmúlt századok nagy magyar pedagógusai hagytak reánk örökül. Általánosítaniok kell s következetesen fel kell használniok a mai magyar oktatásügy értékes tapasztalatait is. Ugyanakkor meg kell javítanunk ifjúságunk erkölcsi-politikai nevelését is. Ennek érdekében mindenekelőtt a tanítás ideológiai szintjét kell felemelni. A társadalmi eszmék, az ideológia igazságai csak akkor válhatnak a tanulók húsává-vérévé, jövendő erkölcsi-politikai fegyverzetévé, ha szilárd ismeretek talaján állanak s nem lebegnek betanult frázisokként a levegőben. Pedagógusainknak nemcsak oktatniok , nevelniük is kell, fel kell ruházniok fiataljainkat a hazafias és szocialista jellem tulajdonságaival. Az iskolából olyan férfiaknak és nőknek kell kikerülniük, akik forrón szeretik hazájukat, mélyen szívükben hordják népünk háláját a felszabadító Szovjetunió iránt, akiket áthat a népek nemzetközi összetartozásának nagy eszméje. Olyan embereknek, akikben él népünk harcos múltja és jelene, akik reménységgel és bizalommal tekintenek a jövő felé, akik készek az áldozatokra és a harcra és könnyűszerrel győzik le a nehézségeket. Így válhat az új tanév új, magasabb lépcsőfokká közoktatá-sunk fejlődésében, kultúrforradalmmuniában, a szocraszzmrsépítésében. 1 A bányásznap tiszteletére, a dolgozó nép javára — több szenet, ércet, bauxitot a hazának! Tábori András sztahanovista elővásár, a Dorogi Szénbányászati Tröszt Erzsébetaknájának brigádvezetője, az ötnapos mozgalom élenjáró harcosa. Csapatával legutóbb is csütörtökre befejezte heti tervét. Augusztus elsejétől 28-ig 160 százalékos átlagteljesítményt ért el. Egy hét alatt 55 csille szenet adott tervén felül. Tábori elvtárs javaslataival is segítséget nyújtott csapata kimagasló teljesítményének eléréséhez. A műszakiak az 5 indítványára biztosították a termelés egyik fontos feltételét: az előválásba és a siklóba beszerelték a kaparószalagot. Brigádjában jó közösségi szellemet alakított ... Évek óta nem fordult elő igazolatlan mulasztás Mindig együtt szállnak le a bányába, a műszak kezdetén tehát senkire sem kell várni, kihasználják a műszak mind a 480 percét. Tábori elvtárs kezdeményezésére most elhatározták, hogy a bányásznap méltó megünneplése érdekében tovább fokozzák teljesítményüket és újabb 130 csille szenet adnak terven felül az országnak. akna légaknájába 300 köbméteres ventilátort építettek be, hogy megjavítsák a levegőellátást. Ugyanitt az eddiginél nagyobb méretű zsompot építettek, amely szivattyúzás nélkül 36 óráig képes magábafogadni a vizet. Ez egyenletesebbé tette az áramszolgáltatást is, mert így a felgyülemlett víz szivattyúzását akkor végezhetik, amikor a többi gép áramfogyasztása a legkisebb. A gáti III. lejtősaknában az eddigi egy helyett négy munkahelyet telepítettek. A II. lejtősaknában már előkészítettek egy új frontfejtést. Harmincháromezer forint hűségjutalom 113 bükki ásványbányásznak Az idei bányásznapon a szénbányászok mellett az érc-, ásvány- és bauxitbányászok legjobbjai is hűségjutalmat kapnak. A Bükkhegységi Ásványbánya Vállalatnál 113, a bányához hű, becsületes dolgozó részesül 33.000 forint hűségjutalomban. Koronkai István például 2941, Ruszkó István 1064 forintot kap. A hűségjutalom kiterjesztése óta még lendületesebbé vált a bányászok versenye. A Pallagi-brigád 16 csille helyett 28-at termel ki naponta, Csányi Mihály és Farkasdi József brigádja ugyancsak 10—11 csillével túlteljesíti napi tervét. Nő a tejteljesítmény, 2500 forint a vájárok átlagkeresete a nyirádi bauxitbányában A kormányprogramm megvalósítása máris jelentős változásokat hozott a dunántúli bauxitvidék egyik legfontosabb bányájában, Nyirádon. A bányásznapra elkészül a lakóteleptől az üzemig vezető hatkilométeres makadámút. Kibővítik a munkásfürdőt, az irodaházat, megjavítják a vízellátást és terven felül újabb 24 lakást építenek. A bányásznapon a tavalyinak háromszorosát, 450.000 forintot osztanak ki hűségjutalomként amagyar ezüst* nyirádi bányászai között. A bányásznapra készülődő nyirádiak nem akartak elmaradni a szénbányászok mögött. Már az alkotmány műszak utolsó napján teljesítették a harmadik negyedévi tervet. Augusztusban minden nyirádi bányász műszakonként hét mázsával többet termelt, mint júliusban. Jobban kihasználják a berendezéseket, egyes csillébe 7.5 mázsa helyett 8.2 mázsa bauxitot raknak. Az eredmény: az átlagos nyirádi vájár a júliusi 2100 helyett augusztusban már 2500 forintot keresett. A bányásznapot újabb győzelmekkel akarják köszönteni a nyirádiak. Megfogadták: 600 tonna bauxitot adnak terven felül. Az első napok biztató eredményt hoztak, emellett a timföldgyárakba induló bauxit minőségét 60 százalékkal javították. Szénbányászatunk szombaton 106.1 százalékra teljesítette tervét Szénbányászaink a bányászheti versenyben szombaton ragyogó győzelmet arattak, napi tervüket 106.1 százalékra teljesítették. Ezen a napon a dorogi és középdunántúli medence kivételével valamennyi tröszt jelentősen túlszárnyalta napi előirányzatát. A legkimagaslóbb eredményt a komlói bányászok érték el, napi tervüket 28.8 százalékkal szárnyalták túl. A pécsi bányászok 124.7, a borsodiak 114.6, az ózdiak 107.1, a nógrádiak 109 százalékra teljesítették napi előirányzatukat. A hidasi bányászok 31,6 százalékkal adtak többet az előírtnál. A tatabányai bányászok hétfő reggelig esedékes havi tervüket 102,9 százalékra valósították meg. Ki nyeri a bányásznapi párosversenyt: A KOSSUTH-DÍJAS TAJKOV ANDRÁS, VAGY TANÍTVÁNYA PÓCOS JÁNOS? Tajkov András tatabányai sztahanovista vájár már több mint egy éve befejezte ötéves tervét. A kiváló bányász azóta is sok munkagyőzelemmel szerzett még nagyobb becsületet. Márciusban Kossuth-díjjal tüntették ki. Ez az elismerés még nagyobb tettekre sarkalta: elhatározta, az első ötéves terv végéig befejezi második ötéves tervét is. Tanítványával, egykori csillésével, Pócos Jánossal lépett párosversenyre. A fiatal sztahanovista vájár megfelelt a várakozásnak: nemcsak megszorította, de augusztus 31-én reggelig meg is előzte országos hírű mesterét. Hétfő reggelig havi tervét 227 százalékra teljesítette, Tajkov András pedig »csak« 182 százalékra. Mester és tanítvány párosversenye csupán augusztus hónapban nyolcszáz csille terven felüli szenet »hozott« a népgazdaság számára. Tajkov elvtárs versenynaptára egyébként ezen a hétfő reggelen már 1956. december 24-ét mutatott. A bányásznapot 1956. évi tervének teljesítésével köszönti. A műszaki feltételek biztosításával Nógrádban Mátranovák fejezte be elsőnek az augusztus havi tervet Augusztus 30-án a mátranováki bánya — elsőnek a nógrádi tröszt bányái között — befejezte havi tervét s a hónap utolsó napján már terven felül termelt. Ez az eredmény látszólag nem jelent különösebb meglepetést, hiszen Mátranovák hosszú évek óta mindig a verseny élvonalában haladt. Ezúttal azonban rendkívül nehéz csata előzte meg a havi tervteljesítést. Augusztus 17-én még 1250 tonnával a terv előirányzata mögött voltak. Ekkor szólította versenyre Sándor János elvtárs, a bánya műszaki igazgatója Kreffty Ivánt, a mizeerfai műszaki igazgatót. A felhívásban megfogadta: augusztus 21-ig letörlesztik az adósságot, szeptember 6-ig pedig — a bányásznap tiszteletére — 560 tonna szenet adnak terven felül. Amit ígértek, valóra váltották. Augusztus 17-e óta minden nap teljesítették az előirányzatot. Az eredmények kivívásában döntő szerepe van a versenyt kezdeményező műszaki vezetésnek. A napi tervek rendszeres teljesítését jelentősen elősegítették a műszaki intézkedések. Az »Alkotmány I.« lejtős- Becsüljék meg jobban a fenntartókat a XV-ös aknán Fenntartási munkán dolgozom a tatabányai XV-ös aknában. Munkánk nehéz és körülményes, mert szállítás közben dolgozunk. Mindent meg kell azonban tennünk feladatunk minél eredményesebb teljesítésére, mert az akna közismert nehéz nyomásviszonyai következtében nagyon sok függ a fenntartási munkától. Joggal elvárhatjuk tehát, hogy velünk, fenntartókkal is többet törődjenek és munkánkat jobban megbecsüljék. Ez azonban nem így van a XV-ös aknán. A több mint 130 fenntartó nagy részét nem vonták be a bányásznapi versenybe. A mi versenyeredményeinket soha nem lehet a versenytáblán látni, munkánk, úgy látszik, nem érdemli meg ezt. A versenyhez a műszaki feltételek biztosítása is szükséges. De ez is hiányzik. Sok esetben fél műszakot azzal töltünk el, hogy faanyag után mászkálunk. Ez különösen az éjjeles szakban fordul elő, mert a délutános szak körzetvezetői nem gondoskodnak előre anyagról. Van más panaszunk is. Ilyenkor, a bérfizetés táján egész »búcsújárás« van a bérelszámolásnál, mert átvett munkánkat rosszul számolják el. Ha reklamálunk, haragszanak az adminisztrátorok. Jó volna, ha ők is nagyobb gondot fordítanának munkájuk minőségére. DISZ-tag vagyok. De az ifjúsági szervezetben semilyen mozgalmi életet nem tapasztalok. Nemcsak velem nem törődik senki, hanem még taggyűlést sem tartottak az utóbbi időben, hogy a soron következő feladatokat megbeszélhettük volna. Sportolni is szeretnénk. Az akna udvarán még a tavasszal megkezdték egy röplabdapálya építését. Lassan itt az ősz és még nincs belőle semmi. Tanulnék valamilyen szakmesterséget. Szénkombájnkezelő tanfolyamhoz volna kedvem. Hiába érdeklődöm a vezetőség tagjainál, nem kapok felvilágosítást. Soraimat azzal a reménnyel írtam, hogy végre a XV-ös aknán meghallgatják a panaszomat, amely nemcsak az én panaszom, hanem sok társam véleménye is. Fabricius István, XV-ös akna