Népszava, 1953. október (81. évfolyam, 230-256. sz.)
1953-10-01 / 230. szám
1953. OKTÓBER 1. CSÜTÖRTÖK A párt és a kormány támogatásával termelőszövetkezeteink megszilárdításáért Néhány hónappal ezelőtt került nyilvánosságra a párt határozatainak alapján a kormány új Programmja. Ennek a programmnak alapvető célkitűzése a lakosság életszínvonalának állandó emelése. Dolgozó népünk azóta meggyőződhetett arról, hogy a kormány következetesen sorra végrehajtja az életszínvonal emeléséhez szükséges gazdasági intézkedéseket. Az országos termelőszövetkezeti és gépállomási dolgozók tanácskozásán szinte viszszatérő motívuma volt a felszólalásoknak ez a mondat: »örömmel látjuk, hogy szinte egy nap sem múlik el a kormányprogramm óta, hogy valami intézkedés ne történnék az érdekünkben.« Ezek között a nagyjelentőségű intézkedések között van a nagy kedvezményeket jelentő új begyűjtési határozat a termelési szerződések előnyeiről szóló rendelet, az ingyenes állatorvosi szolgáltatás, a termelőszövetkezetek széleskörű megsegítése, hiteleik nagy részének elengedése s a széleskörű árleszállítás. Aki nyitott szemmel jár a világban, az jól láthatja, hogy ezek az intézkedések nem átmeneti jellegűek, hanem több évre szólnak, a bőség alapjait vetik meg. Gondoljunk csak arra, hogy a termelési szerződésekről, a begyűjtési rendszerről szóló rendeletek és határozatok a jövő évtől kezdve adnak igazán nagy segítséget dolgozó parasztságunknak. A kishaszonbérleti szerződést, mint a kormányrendelet kimondja, csak öt évre lehet kötni és nem rövidebb időre. A Bács megyei termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak értekezletén részt vett Nagy Imre elvtárs, a minisztertanács elnöke, az MDP Politikai Bizottságának tagja és felszólalásában a kormányprogramm néhány problémáját taglalta. Leszögezte, hogy az életszínvonal emelésének döntő tényezője a mezőgazdasági termelés. Éppen ezért, mint az eddigi intézkedések is mutatják, a falvak dolgozói sok segítséget kapnak a kormánytól, hogy növelhessék termelésüket. Segítjük az egész dolgozó parasztságot, de fokozott segítségben és kedvezményben részesülnek a termelőszövetkezetek. S ez nem véletlen, ez az egész dolgozó nép érdekében történik. A nagyüzemi gazdaságban több terem, a jól dolgozó termelőszövetkezeti tag jobban él, mint az egyénileg dolgozó paraszt, s ugyanakkor a városokba is több élelem jut a nagyüzemi gazdálkodás több terméséből. Ezért hangsúlyozta felszólalásában Nagy Imre elvtárs, hogya kormány is, a párt is változatlanul azon a nézeten van, hogy a mezőgazdasági termelés fellendítésének és a parasztság felemelkedésének a szövetkezeti gazdálkodás az egyetlen járható és eredményes útja«. Termelőszövetkezeti mozgalmunk ötesztendős. 1948 augusztusában Kecskemétről Rákosi elvtárs beszéde indította útjára Azóta már sok ezer dolgozó parasztcsalád győződött meg a nagyüzemi gazdálkodás helyességéről. Vannak azonban olyan családok, ahol úgy érzik, csalatkoztak. Gyakran nem ok nélkül érzik ezt így. Azokban a szövetkezetekben fordul az ilyesmi elő, ahol rossz a vezetés, nem azokban az üzemágakban fejlesztik a szövetkezetet, mint amilyenben a helyi viszonyoknak megfelelően kellene, a tagság tudta nélkül, a szövetkezeti demokrácia megsértésével kezelik a közös vagyont, hoznak intézkedéseket, készítik az elszámolást. Ilyen esetekben nem csoda, hogy egyes termelőszövetkezeti tagok gondolkoznak, vájjon érdemes-e bennmaradni a szövetkezetben. Persze az ellenség nem nézi ezt tétlenül, nem ül ölbe tett kézzel, hanem »tanácsokat ad«, bomlasztani próbál, s az egyik legkedveltebb módszere, hogy felnagyítja a szövetkezet nehézségeit, s úgy tünteti fel, hogy ebből nincs kiút. Nagy Imre elvtárs, a minisztertanács elnöke a Bács megyei értekezleten felvetette a kérdést: vájjon helyesen teszi-e az ilyen szövetkezeti tag, hogy kilép a szövetkezetből. Vájjon felmérte-e magában, hogy mit jelent ez az ő és az egész családja számára. Vájjon érdemes-e nekimenni a kisparaszti bizonytalanságnak. Hiszen ott jóval többet kell dolgozni, több a gond, s a jövedelem sem lesz magasabb — sőt! A kisparaszti gazdálkodásnak korlátai vannak. Nem fejleszthető olyan nagy mértékben, mint a szövetkezeti gazdálkodás. Ha az ilyen ingadozók ugyanazt az erőt, fáradságot, találékonyságot, amit kilépésük után a kisparaszti gazdálkodás újjáélesztésébe fektetnének, a szövetkezeti gazdálkodás keretein belül hasznosítanák, mennyivel jobban jönnének ki. Ha segítenek megjavítani a szövetkezetek vezetését, ha gyümölcsöztetik sok évtizedes termelési tapasztalataikat, ha megkövetelik az alapszabály legfontosabb alapelvét, a szövetkezeti demokrácia tiszteletben tartását, akkor a soha nem látottjólét és felvirágozás útjára léphetnek. A párt és a kormány látja a bajokat, átmeneti nehézségeket, szívén viseli a termelőszövetkezeti tagok sorsát. Erről meggyőződhettek a kormányprogram óta megjelent sok-sok rendeletből, határozatból, segítségből. A párt és a kormány tudja, hogy nem könnyű egyik pillanatról a másikra a kisüzemi gazdálkodásról a nagyüzemire áttérni, ötholdak helyett száz- és ezerholdakban gondolkodni. Részt vállal tehát a nehézségekből addig, ameddig minden szövetkezet az élenjárók példájához hasonlóan erős, virágzó, jómódú nagyüzemi gazdasággá nem válik. Éppen ezért — hangsúlyozta Nagy Imre elvtárs — az ingadozó termelőszövetkezeti tagok akkor cselekednek helyesen, ha hűek maradnak a termelőszövetkezeti mozgalomhoz és a kezdeti nehézségek után segítenek jómódúvá tenni szövetkezetüket. Néhány termelőszövetkezetben egyesek Csáki szalmájának tekintik a szövetkezeti vagyont. Az ellenség pedig arra buzdít, hogy próbálják meg a kilépni szándékozó tagok a szövetkezeti vagyon törvényellenes széthordását vagy jogtalan rész követelését. Az ilyen elemek próbálkozásaira azonban kudarc vár. Nagy Imre elvtárs leszögezte: »A kormány programmja megteremtette és biztosítja a termelés és tulajdon biztonságát a mezőgazdaságban. Nem kétséges, hogy ez elsősorban a közös szövetkezeti tulajdon biztonságát jelenti. Aki kezet emel rá, arra a törvény teljes szigorával sújtanak le igazságügyi és közrendészeti szerveink ...« Az önkéntesség elve biztosítja a kilépést. De persze nem úgy, hogy az adósságokat otthagyják, a vagyont meg elhordják. A bevitt vagyontárgyak és felszerelések kivitele csakis az érvényben levő törvényes rendelkezések előírásai szerint történhetik. Ehhez ragaszkodni kell és minden esetben biztosítani kell, hogy senki ne helyezhesse egyéni érdekét a közösség érdeke fölé. A termelőszövetkezetek megerősítésének egyik legdöntőbb kérdése a jó őszi munka. Minden erőt erre kell összpontosítani. S ebben a munkában az eddigieknél fokozottabban kell igénybe venni az agronómusokat, a képzett szakembereket. Persze nincs minden szövetkezetben szakember. És ahol van, ott is egymagában kevés az agronómus tudása, tapasztalata. Szinte minden szövetkezetünkben vannak azonban olyan jóldolgozó középparasztok, akik messze határban híresek voltak azelőtt is szakismeretükről, jó gazdálkodásukról. Ne hagyjuk kárba veszni ezeknek az embereknek szakértelmét, tudását. Ne osszuk be őket méltatlan, tudásukat lebecsülő munkára, örüljünk annak, ha minél több ilyen tagja van a szövetkezetnek. Kérjük ki véleményüket, vonjuk be őket a vezetés munkájába. Tapasztalatuk felhasználása nagyban hozzásegítheti a szövetkezetet a gyors felvirágzáshoz. Már most az őszi munkák feladatainak megoldásába vonjuk be a középparasztokat. Tapasztalatuk, szervezőkészségük nagyban elősegítheti a szövetkezetet, hogy jó minőségben végezze el az összes őszi munkákat. Ne feledjük el, a jó őszi munka a szövetkezet jövőjének megalapozása. Jó őszi munka — gazdag termés. S a gazdag termés nagyobb jövedelemrészesedést jelent egy-egy szövetkezeti tagnak. Erre gondoljanak a szövetkezetek vezetői és tagjai, s akkor bizonyos, hogy időben, jól végzik a munkájukat, s öregbítik majd a termelőszövetkezeti mozgalom hírét és becsületét. Megjutalmazzák az őszi mezőgazdasági munkákban élenjáró állami gazdaságokat és a legjobb dolgozókat A földművelésügyi miniszter most kiadott utasítása alapján pénzjutalomban részesítik mindazokat az állami gazdaságokat, amelyek az őszi betakarítási, szántás-vetési, istállótrágyázási és mélyszántási munkákban legjobb eredményt érnek el. Pénzjutalomban részesülnek ezenkívül a legjobb traktorosok, az élenjáró gyapotszedők és mindazok a dolgozók, akik a gyümölcsösök őszi munkáiban, a rizs betakarításában a legjobb eredményeket érik el. Az országos versenyt az állami gazdaságok főigazgatósága és a MEDOSZ együttesen értékeli. 3 „Kína a béke országa“* kiállítás nyílik a Nemzeti Szalonban A Kultúrkapcsolatok Intézete rendezésében október 1-én, csütörtök délben 1 órakor »Kína a béke országa« címmel kiállítás nyílik a Nemzeti Szalonban. Megnyitó beszédet Majlát Jolán, a Kultúrkapcsolatok Intézete főtitkára, ünnepi beszédet Ho Min, a Kínai Népköztársaság magyarországi nagykövetségének titkára mond. KITÜNTETÉSEK A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a magyar néphadsereg művészegyüttesének — a néphadseregben végzett eredményes kulturális és nevelő munkájának, valamint a szocialista kultúra építése terén kifejtett sikeres tevékenységének elismeréséül — a »Vörös Csillag Érdemrend«-et adományozta. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Verebély Lászlónak, a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki kara villamosművek tanszék tanszékvezető egyetemi tanárának 70. születésnapja alkalmából és dr. Zemplén Gézának, a Budapesti Műszaki Egyetem vegyészmérnöki kara szerveskémia tanszék tanszékvezető tanárának 40 éves tanszékvezetői jubileuma és 70. születésnapja alkalmából a »Munka Érdemrend«-et adományozta. KÉPSZAVA Üdvözlő táviratok a Kínai Népköztársaság megalakulásának évfordulója alkalmából MAO CE-TUNG elvtársnak, a Kínai Népköztársaság Központi Népi Kormánya elnökének Peking A Kínai Népköztársaság megalakulásának negyedik évfordulója alkalmából a Magyar Népköztársaság kormánya és a magyar nép nevében szívből jövő szerencsekívánataimat fejezem ki. Népünk őszinte örömmel üdvözli azokat a kiemelkedő eredményeket, amelyeket a felszabadult kínai nép országának felvirágoztatása, jólétének állandó emelése és a háborús gyújtogatók távolkeleti terveinek meghiúsítása terén elért. További nagy sikereket kívánok a testvéri kínai népnek ötéves terve megvalósításához és a béke megszilárdítása érdekében kifejtett történelmi jelentőségű munkájához. NAGY IMRE, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke ★ CSOU EN-LAJ elvtársnak, a Kínai Népköztársaság Központi Népi Kormánya közigazgatási tanácsának elnöke, külügyminiszter Peking Kérem, miniszter elvtárs, fogadja legőszintébb jókívánságaimat a Kínai Népköztársaság mai nagy nemzeti ünnepe alkalmából A magyar és a kínai nép barátsága az elmúlt négy év alatt elmélyült és megszilárdult. A Kínai Népköztársaság hatalmas eredményei, gigászi építőmunkája és a béke érdekében kifejtett tevékenysége örömmel és lelkesedéssel töltik el a magyar népet. Szilárd meggyőződésünk, hogy a nagy kínai népnek a béke és demokrácia ügyéért a Szovjetunió oldalán a többi békeszerető országgal vállvetve folytatott elszánt harca teljes győzelmet fog aratni. BOLDOCZKI JÁNOS, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere Az Angyalföldi Bútorgyár, ahol már hat napja véget ért a harmadik negyedév A Lehel úti gyár, ahol — legalább is a tervteljesítés szempontjából — már öt napja október van, csak az utóbbi években bővült mai méreteire. Az egykori Dixi Cipőgyár és egy jelentéktelen káposztasavanyító üzemecske helyén világos, tágas műhelyekben bútoriparunk és üzemének munkásai dolgoznak. Jól dolgoznak. Lassacskán már két éve lesz, hogy a gyár hónapról hónapra teljesíti a tervet, javítja a minőséget, ami a többi között azért is fontos, mert a Lehel útról elinduló ebédlőszekrények eljutnak a végtelen szovjet földre és Argentína síkságaira is. A minőség kézenfogva jár az egyenletes munkával: nem véletlen, hogy azóta javul, amióta az anyag szinte ppnyi pontossággal érkezik a munkapadokhoz és a műhelyek munkáját óráról órára, napról napra, dekádról dekádra acélszilárdságú lánccal kapcsolja össze a rendszeresség. Hónap vége van. Ilyenkor sok helyen megszokott látvány a tanácstalanul szaladgáló diszpécser, a harsány hangon utasítgató művezető, a fejfájással küszködő műszaki vezető. A műhelyekben azonban a biztonság nyugalma uralkodik. A pucolóműhely, ahol a szekrények részei lényegében megkapják végső formáikat, szinte csendes. Sáreczki elvtárs — egy a gyár kiváló, gyakorlott és népszerű művezetői közül — megáll egy-egy pad mellett, tanácsot ad, érdeklődik a munka haladása felől.Ám sok érdeklődnivaló nincs, mert az eredmény szemmel látható. A szép, barokk stílusú szekrények fejrészein siklik a szerszám, zizeg a dörzspapír. S a padok mellett, gondosan odakészítve, már ott sorakoznak a holnapi munkadarabok. A Táncsics-, meg a Dózsa-brigád tagjai azonban nemcsak a holnapi tervet ismerik: a művezető itt és a többi üzemrészben is már az októberi első dekád tervét is pontosan ismertette. Általában napi tíz szekrény kerül ki a gyárból, két-három naponként pedig eggyel több. Legalább is ez a terv. Hogy a túlteljesítés mennyi lesz, ez olyan titok, amely egyelőre ott lappang Csapó, Kolbner, Mátyus, Kocsis és a többi elvtársak izmaiban, figyelmében, óvatosan és mégis gyorsan dolgozó kezében. A Csapó-brigád az első két szeptemberi dekádban 150,7 százalékkal szerepel. Ez nem valami egyedülálló eredmény a gyárban, hasonló a szomszéd, Kocsis elvtárs vezetése alatt álló Táncsics-brigád teljesítménye is. Az egyik brigádban négy sztahanovista van, a másikban három, a gondos és szeretetteljes munka tapasztalatcseréje óráról órára folyik itt. A minőség — ritka és követendő példa — ott szerepel a a versenytáblán, alig méternyire a brigádtagoktól, a falon. A brigádtagok neve alá minden nap odaírják, hány munkadarabot kaptak, hányat készítettek el és mennyit kaptak vissza minőségi hiba miatt újramegmunkálásra. Csapó elvtárs, aki a gyár legjobb minőségi dolgozója címet küzdötte ki magának az utolsó hónapokban, örömmel mutatja a sorakozó számoszlopokat, de öröme elégedetlenséggel vegyül. Tökéletlennek tartja ezt az értékelési rendszert. Valóban az is, hiszen az egyes munkadarabok száma nem pontos mérője a teljesítménynek. Egy-egy bonyolultabb bútoralkatrész — amelyből naponta csak hatot-hetet készít el egy dolgozó — ha visszakerül gazdájához, százalékban igen sokat mutat. A könnyen elkészíthető sorozatokban ugyanakkor sok minőségi hiba sem tesz ki aránylag annyit. — Olyan értékelés kellene, amely valamiképpen mindenfajta hibát számbavesz és viszonyít egymáshoz — töprengenek a műhelybeliek. Azt is elárulják, szívesen vennék, ha a Faipari Tudományos Egyesület tagjai segítségükre lennének egy ilyenfajta értékelés kidolgozásában. Nagyon várják ezt a segítséget, mert a minőség szívügyük. Hogy mennyire az, azt minden műhely munkája mutatja. Legjobban talán a szobrászoké, akik könynyed vésőikkel valósággal leheletfinom virágokat formálnak a ridegnek látszó fából. Vagy itt van Balázs Ferenc szerelőbrigádja, amely az enyvezés folyamatáig »összehozza« a szép pohárszékeket. Úgy bánik minden szekrényajtóval, fallal, szépen fényezett fiókkal, akár a himestojással. Március óta 181 százalék körül mozog az átlagteljesítményük, a minőségük jelenleg: 97,76 százalék. Sok apró,látszólag jelentéktelen erőfeszítés szolgálja a nagy célt, hogy a gyárból kikerülő bútorok és varrógépek (mert a Csepelen gyártott varrógépek egy részét itt építik be asztalába) dicsőségére váljanak a kollektívának. Perger György például, a mindig vidáman mosolygó, feketeszemű Perger, az előkészítőműhely dolgozója a varrógéprészlegnél, két mélyedést vágott asztala lapjába. A kis mélyedés megakadályozza, hogy a munkába vett finom bútorlap beenyveződjék: ide csurog, gyűlik össze a felesleges enyv. Innen már csak »ki kell kanalazni«, mehet vissza a lábosba. Egyszerű apróság, a minőséget is szolgálja, meg az anyagtakarékosságot is. Ötlet kell hozzá. Meg szív. De a gyárban, ahol a szinte művészi gondossággal, igényesen készülő munkadarabok születnek, egymásra is féltő gonddal vigyáznak az emberek. A jó teljesítmény gyorsan válik közkinccsé, a versenynyilvánosság magától értetődő megszokott tény, a naponta értékelt verseny gyári méretben legjobb dolgozója minden műhelyben a versenytáblára kerül: ő a »nap hőse«. Az üzemi bizottság, a szakszervezeti bizalmiak azonban nemcsak a kiugró teljesítményekre ügyelnek: állandó rendszerré tették, hogy minden versenyző eredménye fontos. Aki pedig ritkán kerül a legjobbak sorába, arra figyelnek és segítik. Csak néhány héttel ezelőtt került az üzembe a fiatal Hodászi Gyula. Nehéz volt az első hete, de alig hallotta meg a fiatal munkás panaszát Szolcsányi Ferenc sztahanovista, rögtön a »hóna alá nyúlt« — és Hodászi elvtárs neve mellett már 170 százalék is szerepelt. A gyár 110 sztahanovistája —a hallatlan magas szám ez a gyár létszámához viszonyítva — nem egy hasonló példát mutat, szinte zajtalanul és természetes egyszerűséggel neveli maga mellé az új szakmunkásokat. Így jutottak odáig, hogy hóvégi hajrá helyett most azt latolgatják, mekkora lesz a tervtúlteljesítés, hogyan emelkedik a kereset. Mert emelkedik. Gyári átlagban, segédmunkásokat is figyelembe véve, a bútorgyártók 1090 forintot keresnek havonta. De olyan gépmunkások, mint Nagyidai elvtársnő, aki a hatalmas kettősfűrészen dolgozik és segédmunkásként kezdte, már elérik az 1200 forintot, a jó szakmunkások 1300—1400 körül keresnek, a sztahanovisták borítékja pedig természetesen ennél is jóval vastagabb. Mindez pedig — a minőségi eredmények, a közös gyarapodás, a gyár jó híre — közös öröm. A szekrénygyártók büszkék a varrógépesekre is, a kezdők együtt örülnek a sztahanovistákkal egy-egy kimagasló eredménynek. A műszakiak pedig, akik — mint Ézsiás Pálné diszpécser — minden műhelyben otthonosak, személy szerint ismerik a munkapadok mellett dolgozó társaikat — egyaránt örülnek a sikernek, bármelyik műhelyben harcolták is ki azt. A győzelem mindig serkent. Ez a negyedévi győzelem is így hatott ebben a gyárban. Terveik pontos ismeretében, anyag és műszaki segítség birtokában, jól szervezett és megalapozott munkarendszerükkel nyugodtan és örömteli várakozással néznek az új negyedév elé. Illetve — helyesbítünk — minden új feladat elé. Mert hiszen a negyedévet már megkezdték. Mint említettük, az Angyalföldi Bútorgyárban »késik a naptár«. (b. f.) A pótfelajánlást is túlszárnyalták a November 7 Erőmű élenjáró szerelői A November 7 Erőmű öt gépegysége már készen áll. Az Április 4 Gépgyár inotai kirendeltségének szerelői lendületes versenyben, a tervhatáridők lerövidítésével harcolnak azért, hogy az újabb gépegység is minél előbb munkába álljon. A már országos hírű Ajkai-brind a VI-os kazán állványzatát a második negyedévben ötvennégy nap alatt építette be, a harmadik negyedévben harminchét nap alatt végezték el ugyanezt a munkát. Ajkaiék szeptember elsején fogtak hozzá a VII-es kazán járdáinak és lépcsőinek szereléséhez és hétfőre, huszonnégy munkanap alatt minőségi munkával befejezték. Az Újvári szigetelő- és lakatoscsoport egyik részlege, a Roke DISZ- brigád már szeptember 20-ra teljesítette a harmadik negyedévre tett vállalását. A fiatalok újabb felajánlást tettek: még a hónap végéig 120 négyzetméteren elvégzik a VI-os kazán belső füstcsatornájának hőszigetelését. Az ifi-brigád ezt a vállalását is teljesítette.