Népszava, 1953. november (81. évfolyam, 257-280. sz.)

1953-11-01 / 257. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! A MAGY­A­R SZAKSZERVE­Z­E­TEK KÖZPONTI LAPJA 81. ÉVFOLYAM, 257. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1953. NOVEMBER 1. VASÁRNAP­I NÉPSZAVA A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülése A minisztertanács határozatai A béke és hőség Joe Smith Philldelphiában, Tom Black Manchesterben, Pierre Blanche Lyonban megszokott napilapját ol­vassa. Az amerikai polgár már kí­vülről tudja, miről is írnak ma ismét »nagynevű« közírói, az Alsopok, Lippmanok és a többiek. Nyilván arról, amiről tegnap és tegnapelőtt, hogy az Egyesült Államoknak fegy­­verkezniök kell s hogy ennek érde­kében az adókat és árakat emelni kell, mert a »vörösök« el akarják özönleni az amerikai kontinenst. Az angol polgárnak azt magyarázza lapja, hogy Angliának fegyverkeznie kell, a fegyverkezés költségeinek fe­dezésére tovább kell csökkenteni a húsadagokat, mert az »oroszokat« csak a katonai erő rettentheti vissza egész Európa meghódításától. A lyoni polgár sem olvas egyébről, mint a fenyegető »bolsevista ve­szélyről«, amely ellen az egyetlen védekezés a fegyverkezés és az an­nak érdekében hozott áldozatok. És a nyugati újságolvasó — bár­mely országban éljen is — egyszerre csak szemben találja magát a té­nyekkel. Ezek a tények nem elő­ször és nem is utoljára pontosan az ellenkezőjét bizonyítják annak, amiről a nagytőkések lapjainak hi­vatásos hírmagyarázói meg akarják győzni. Akár a nemzetközi politika nagy kérdéseiről, akár a gazdasági élet problémáiról legyen szó, a té­nyek mindig azt bizonyították, hogy a Szovjetunió célja a béke megszi­lárdítása, a vitás kérdések rende­zése tárgyalások útján, a népek kö­zötti békés kapcsolatok fejlesztése. De az, amiről ezekben a napokban a nyugati újságolvasó is tudomást szerez, talán minden eddiginél vi­lágosabban tárja elő a Szovjetunió békepolitikáját s ennek a békepoli­­tikának a szocializmus alaptörvényé­ből fakadó legmélyebb értelmét: a szocialista humanizmust, a legfőbb értékről, az emberről történő nagy­szerű gondoskodást. Néhány héten belül négy olyan nagyjelentőségű határozatot­ hozott nyilvánosságra a Szovjetunió minisz­tertanácsa és a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának Központi Bizottsága, amelyek eredményeképpen rövid há­rom esztendő alatt ugrásszerűen emelkedik a szovjet emberek jóléte, soha nem látott bőségben állnak majd a szovjet nép rendelkezésére a kiváló minőségű fogyasztási cik­kek. A szovjet mezőgazdaság tovább­fejlesztését szolgáló intézkedések az élelmicikkek és ipari nyersanyagok áradó gazdagságát biztosítják. A közszükségleti iparcikkek termelé­sének kibővítéséről és minőségének javításáról hozott határozat a kultu­rált élethez szükséges ipari termelvé­­nyek mennyiségének és minőségének meredek emelkedését írja elő. Az élelmiszerek termelésének kibővíté­séről és minőségének megjavításáról kiadott legutóbbi határozat­­ arról gondoskodik, hogy mindenfajta élel­miszer kitűnő minőségben és­ nagy bőségben kerülhessen­ a­­szovjet, dol­­gozók asztalára. A szovjet kereske­delem továbbfejlesztését­ szolgáló in­tézkedésekben arról is gondoskodik a szovjet kormány és a párt, hogy a termékek fennakadás nélkül jussa­nak el a szovjet dolgozók megnöve­kedett vásárlóerejű és megnövekedett igényű százmillióihoz. Az egyes in­tézkedések számadatai olyan gigá­sziak, hogy szinte káprázik belé a szem, amely még nem szokta meg a kommunizmus építésének lenyű­göző lendületét. Három éven belül a közszükségleti iparcikkek terme­lése majdnem másfélszeresére emel­kedik, ami annyit jelent, hogy 1950- hez viszonyítva 1­956-ban például a selyemszövetek és rádiókészülékek termelése több mint megötszöröző­dik, a varrógépeké, a kerékpároké majdnem megh­ntszorozódik s úgy­szólván minden közfogyasztási cikké két-háromszorosára növekszik. A szovjet népnek, a kommunizmus építőjének nemcsak sok árura, de kitűnő minőségű és bő választékú árura van igénye. A párt és­ a szov­jet kormány messzemenően gondos­kodik ezeknek az igényeknek kielé­gítéséről is. Csodálatos és felemelő érzés, hogy azok az államférfiak, akik a nemzetközi politikában min­den erejüket megfeszítve harcolnak azért, hogy az egész világ népei szá­mára biztosítsák a békét, ugyan­akkor mélységes figyelemmel és sze­­rvetettel foglalkoznak saját népük akci­óprogra­m­ mj­a oly jelentéktelennek látszó problé­máival is, mint a szovjet nők ízléses és változatos ruhatára, vagy mint az,­ hogy megkönnyítsék a szovjet háziasszony dolgát családi ünnepsé­gek rendezésekor. S amint nem kí­mélik erejüket, tudásukat, amikor a háborús gyújtogatók terveinek meg­hiúsításáról van szó, nem fukarkod­nak a gondoskodással, az állam anyagi eszközeivel akkor sem, ami­kor arról határoznak, hogy az áru­cikkeket ízléses csomagolásban kap­ják meg a dolgozók, vagy arról, hogy minél több szovjet ember élvezhesse otthonában mondjuk a Moszkvai Nagyszínház előadásáról közvetített televíziós adást. Nagyszerű, felemelő olvasmányok az életszínvonal mindenoldalú to­vábbi megjavítása, ugrásszerű eme­lése érdekében hozott párt- és kor­­­mányhatározatok. E határozatok a világ leghatalmasabb országa ipará­nak — köztük olyan iparágaknak is, mint a közlekedési és nehézgépipari, a honvédelmi ipari, a kohóipari mi­nisztériumokhoz tartozó iparágaknak — egyik legfontosabb feladatává teszi a háztartási cikkek gyártását, a minőség megjavítását, az áruválasz­ték, kibővítését, a háziasszonyok munkájának megkönnyítését, a­­la­kosság kényelmének megteremtését, jólétének emelését. Nagyszerű és felemelő dokumentumok ezek a ha­tározatok, amelyeknek realitását az biztosítja, hogy mögöttük ott áll a szovjet ország hatalmas, technikai szempontból tökéletes nehézipara, amelynek részesedése az ipari ter­­­­melés egész volumenének több mint kétharmadát teszi s így szilárd ala­pot nyújt a közszükségleti cikkek termelésének ugrásszerű emelésére. Nagyszerű és felemelő dokumentu­mok, amelyek mindenki számára érthetően mutatják meg a szovjet nép erejét, amely nem retten meg az imperialisták semmiféle kard-ü csörtetésétől, hanem új, hatalmas lépéseket­ tesz a­­jólét és a bőség felé. Megmutatják­ annak a népnek ere­jét, amely,­­tudatában vann, hogy képes — mint­ Malenkov , elv­társ mondotta — »pusztítóan visszaverni az agresszort,­ ha megkísérelné meg­zavarni a Szocialista Szovjet Köz­társaságok Szövetsége népeinek bé­kés életét«. Nagyszerű, felemelő do­kumentumok, amelyek híven tükrö­zik a szovjet nép törhetetlen bizal­mát abban, hogy a békéért küzdő többi népekkel együtt harcolva, si­kerül lefognia a háborús gyújtogatók kezét. Azt a programmot, amelyet ezek a határozatok a szovjet nép elé tárnak, azt a perspektívát, ame­lyet világosan vetítenek minden nép elé, joggal nevezhetik az embe­rek szerte a világon a béke, a biz­tonság és bőség akcióprogrammjá­­nak. Nem kétséges, hogy ez a Programm a tények erejével győzi meg Joe Smithet, Tom Blacket, Pierre Blanche-ot, az imperialista országok minden becsületes emberét, a Szov­jetunió őszinte és állhatatos béke­akaratáról és arról a meggyőződésé­ről, hogy a békét meg is lehet vé­deni. Nem kétséges, hogy ez a Pro­gramm utat mutat minden ember­számára s hogy ez az út vonzóbb mindenki szemében, akit nem vakí­tott meg a maximális profit utáni hajsza, mint az a másik Programm, amelyet Göring után az amerikai imperializmus tűzött zászlajára. Az ő programmjuk a tömegek létszük­ségleteinek kielégítése helyett, a tömegek nyomora, vére árán fegyver­kezést, a monopóliumok minél ma­gasabb profitját, háborút hirdet. Az ő programmjuk a »vaj helyett ágyút!« cinikusan gyilkos Pro­gramm­ja. A Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány határozatai, ezek a nagyszerű és felemelő doku­mentumok, s az azok nyomán gyor­san megszülető új sikerek, a szovjet nép rohamosan növekvő jóléte a mi jövőnket, a szocializmust építő ma­gyar dolgozók jövőjét is bevilá­gítják.. Hiszen az út, amelyen hala­dunk, ugyanaz, mint amelyen a szovjet nép jár előttünk; a cél, amely felé törekszünk, ugyanaz, mint amelynek eléréséb­en a szovjet nép új és új sikereket arat. Ez az út: a béke biztosításának, a jóléti emelésének útja s a cél, amelyet a rajta haladó soha szem elől nem­ téveszthet: a szocialista társadalom legfőbb értéke — maga az ember. HAZÁNK ÉLETÉBŐL G­yőr A kormány programmja Győrben a dolgozók­ szeme­'­­ láttára válik mindinkább­­ kézzelfogható valósággá. A város épületei esztendők óta tatakozás után árú-­­­toztak. A kormány programmja most új köntösbe öltöz- S teli a várost: kétmillió forintos költséggel megkezdődött az állami házak tatarozása. Csúf, sötét tokként­ halnak a város testén a régi, romos épületek, de máris meg­kezdődött 1.200.000 forint értékben a romos­­lakások helyreállítása. A legnagyobb megelégedést az új házak építése váltotta ki. A kormány hatszáz új lakás építését rendelte el Győrben. Háromszáz új lakás építése már meg is kezdődött. A győri anyák régi vágya teljesült, amikor hozzáláttak a Gijapjújottógyárban a harmincöt férőhelyes s a városban az új, negyvennégy férőhelyes­­ bölcsőde építéséhez. A tanulóifjúságnak új, tizenhat tan­termes iskolát adott a kormány programmja­ .A lakosság jobb ellátása érdekében negyvenhat kisiparos kapott új iparengedélyt. Akadnak azonban Győrben is,olyan problémák, ame­lyekről legszívesebben hallgatnak az illetékesek. Sok a panasz a lakosság körében a vízellátásra. Átépítésre szo­rul a város régi csatornahálózata. .Sok és jogos a panasz a város rossz, burkolatlan útjai miatt is. A közlekedés- és postaügyi minisztérium elrendelte az utak burkolását, s ki is adta a munkát a Győri Útfenntartó Vállalatnak. .A vállalat azonban még nem kezdhette meg a munkát Győrben, mert a minisztérium más­ feladatokat bízott rá. A városi tanács intézkedései nyomán azonban most már rövidesen hozzáfognak az utak rendbehozásához. Vevő-ankét az Állami Áruházban A Győri Állami Áruház kultúrtermében péntek délután vevő-ankétra gyűltek össze az áruház s a város nagyüzemeinek kiküldött dolgozói. A vá­sárlók az ankéton általá­ban megelégedéssel nyi­latkoztak az áruház dol­gozóinak munkájáról és az árucikkek bőségéről, a választékról. Az eredmé­nyek mellett azonban töb­ben kifogásolták a cipők elégtelen minőségét s kü­lönösen amiatt­­ hangzott el "sok panasz, hogy gyak­ran van hiány bizonyos méretű gyermeklábbelik­ből. Ugyanez a panasz hangzott el a gyermek­konfekció cikkeivel kap­csolatban is. Az ankét világos képet adott Győr legnagyobb ál­lami­­ áruházának fejlődé­séről is. Az új modern áruház 1950-ben épült, akkor még sokan túl nagyméretűnek vélték. Ma már a megnövekedett forgalom következtében komoly helyhiánnyal küzdenek az áruház dol­gozói. A vevők szám­a te­temesen emelkedett. Míg 1951-ben például 813.000 dolgozó vásárolt az áru­házban — 1953-ban két­­szer ennyien. A forgalom ,különösen az ár lek­ikiát, után növekedett meg. *■ „Forratotai műszak“ a Wilhelm Pieck-gyárban Tegnap megjelent a sajtóban a kohó- és gépipar élüzemeinek­ sorrendje. A győriek, türelmetlenül­­futot­ták át a sorokat: »Mezőgépgyártás ... Üzemgépészet...« No, itt van: Járműipar, élüzem: Wilhelm Pieck Vagon­es Gépgyár. íme, nem volt hiábavaló a sok küzdelem, erőfeszítés július-augusztus-szeptemberben. No de most október vége van, »forradalmi műszak«, egy hét múlva november 7. Porubszki elvtárs, a híres ifi esztergályos, aki pén­teken 582 százalékos eredménnyel dolgozott, ugyancsak olvasta az újságot. Szombaton már­ az első, tízórai­­ megafonbemondáskor érződött: sikeres lesz az ostrom­­­a hatszáz százalék »ellen«, így is lett. Porubszki elvtár­sat 610 százalékos teljesítményéért üdvözölte a kultúr­­csoport ez ebédlőben. A daruüzemben Koller Antal ma­rast 565 százalékos, a szállítógépüzemben Kovács László festőt 560 százalékos teljesítményéért ünnepelték. A Központi Szerszámüzemben az egész Jakab-műszak rá­szolgált az elismerésre: 173 százalékos átlaggal előzték meg a két versenytárs műszakot. A győri, vasasok októberben is helytálltak. A MÁVAG-ban — amellyel naponta kicserélik az ered­ményekről szóló jelentéseiket — és a Ganz Vagonban ugyancsak »rá kell húzni«, ha meg akarják szorítani a nagy­ vetélytársat a hármasversenyben. A győriek szeme előtt — miközben »forradalmi műszak«-ban harcol­nak november 7 méltó ünnepléséért — az évi terv túl­teljesítésének, a vándorzászló megtartásának nagy célja is lebeg. S a Wilhelm Pieck-gyár dolgozóinak jó szo­kása, hogy elérik kitűzött céljukat. G­árdon­yi-emlék­kiállítás a kultúrotthonban Győrben, a megyei kul­­túrotthonban előadásso­rozatot rendeznek a XXX. és XX. század irodalom­­történetéből. Az első elő­adás címe: »Emlékezés Gárdonyira, az »Egri csil­lagok« szerzőjére. Az elő­adás után Gárdonyi-em­lékkiállítás nyílik meg. A város, de az egész megye dolgozói is nagy érdeklődéssel várják az előadássorozatot. Igen nagy az érdeklődés a Gár­donyi-emlékkiállítás iránt is. A város lakói most még jobban megis­merik Gárdonyi Gézát, akit mindig­ városuk író-­­jaként tiszteltek és szeret­tek, hiszen Gárdonyi hosszú ideig élt Győrben, itt harcolt a »Tanítók Barátja« című lap meg­indításával a­­»nemzet napszámosai«, a tanítók nagyobb megbecsüléséért.. A TAKÁCS-CSALÁD ÚJ OTTHONA Épülnek a győri munkáslakóházak. A Sztálin-úti tömb egyik elkészült épületének lakója. Takács Márton, a Wilhelm Pieck-gyár élmunkása, a Takács-házaspár és az öt gyerek azelőtt ■ egyszoba-konyhás lakásban lakott. A kormány programainak köszönhetik új, összkomfortos ■ kétszobás otthonukat. Új anyag gyártását kezdték meg a Gyári Textilben A Győri Textilművek dolgozói három hónappal ezelőtt megkezdték a »fibrella« nevű új textil­anyag gyártását. Kezdet­ben sok baj volt a minő­séggel. A műszaki dolgo­zók hozzákezdtek a hibák kijavításához. Újra beál­lították a gépeket, átvizs­gálták és megjavították a szélfeszítőket, amelyek bizony több helyen lyu­kat vágtak az anyagon. A­­ hibák megszüntetése út­­j­ján ma már az elkészített áru hatvan­­százaléka el­éri az elsőosztályú áru minőségi színvonalát. A minőségért folyó harcban kitűntek: Rubics Ferenc és Miletics Lajos műve­zetők, akik jó munkát vé­geztek a gépek átállításá­nál. A november 7-i ver­senyben a gyár dolgozói legfontosabb feladatuknak a minőség további javí­tását tartják. Milyen lesz az új „Vörös Csillag“ szálloda? A régi, elöregedett győri szálloda már nem felelt meg a dolgozók igé­nyeinek s a város növekvő forgalmának. Januárban megkezdték az új szál­loda építését. Hima László, az épülő szálloda vezetője ezeket mondja a szálloda beren­dezéséről: — Úgy rendezzük be a szállodát, hogy éttermé­ben, kávéházában kelle­mes szórakozást leljenek a város dolgozói. A téli növényzettel díszített hallba kényelmes fotelok, újságok, képeslapok ke­rülnek. A hallból vörös- és fehér márványlépcsők ve­zetnek az emeletekre. Az étterem falainak burkolá­sát gipszszobrászok vég­zik. Művészi díszítésű lesz a hófehér terem mennye­zete. Az éttermet, össze­csukható, úgynevezett »harmonikás« üvegfal vá­lasztja majd el a télikert­től, amely az épület leg­szebb terme lesz. A szálloda építése gyor­s ütemben halad. A napokban kezdték meg a szobák parkettázását. Az ízlésesen festett világos, szép szobák kellemes ott­hont biztosítanak az át­utazó­­ vendégeknek. A szálloda kapui előrelátha­tóan ■még ebben az esz­tendőben megnyílnak. Növekvő kulturális igények »A mi városunk már nem a régi« — mondják­ a győriek. S valóban, az elmúlt esztendőkben­­ megválto­zott a város képe. Új lakónegyedekkel, gyárrészekkel bővült­ a város. A valamikor kihalt gyárakban új munkások százai dolgoznak. S ahogy épült, fejlődött a város, úgy nőtt meg lakóinak igénye a kultúra iránt is. A megyei s a városi tanács, de a népművelési mi­nisztérium is kissé szemet húnyt a fejlődő Győr lakos­ságának rohamosan növekvő kultúrszükséglete felett. A győri, ötszáz személyt befogadó Kisfaludy Színház minden este zsúfolásig megtelik — ám gyakran há­romszor annyi azoknak a száma, akik hely hiányában kinnmaradtak. A kultúrát szomjúhozó lakosok még moziba sem járhatnak kedvükre: a belvárosban mind­össze két­ mozi van. S azok közül is az egyiket tata­rozzák — nem tartanak benne előadást. Nincs állandó kiállítási csarnok a városban, pedig a győri munkás képzőművészek a hivatásos művészek segítségével igen sokat fejlődtek, szép eredményekről adhatnának számot. A Filharmónia havonta négy hangversenyt rendez a Kisfaludy­­ Színházban — ám ez kevés a város zenekedvelőinek. A város lakóinak kultúrigényeit igyekeznek kielégíteni az üzemek szín­játszói, kultúrcsoportjai. A városi tanács egyedül ok­tóberben negyvenhét rendezvény megtartására adott ki engedélyt. Győr város dolgozói még több kult­úrlehetőséget kérnek! Serény munka a győri „Mirelite"-ben A Győri MEZŐKER Kende­ utcai tartósító­­üze­mében serény munka fo­lyik azért, hogy télen se fogyjon ki a háziasszo­nyok étrendjéből a válto­zatos, vitamindús táplá­lék. Ecetesuborka, téli kovászosuborka, szilvasz, kaprostök, vajbab, papri­kasaláta, lecsó, sűrített paradicsom é­s meg sok más készítményt állítanak elő az üzem dolgozói. Vájjon hogyan győzik a töméntelen mennyi­ségű paprika és uborka feldolgozását a gyár­­dol­gozói? . Haczai elv­társ, a telepvezető elmés szerke­zetet készített a paprika- és uborkavágásra. A gép három perc alatt 12 kiló paprikát vág meg. A győri háziasszony úii körében egyre népsze­rűbbé válnak a­­gyár« »ké­szítményei.

Next