Népszava, 1953. november (81. évfolyam, 257-280. sz.)
1953-11-15 / 268. szám
NÉPSZAVA A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Üzemünket szebbé, otthonosabbá varázsoljuk A harmadik negyedévi tervteljesítés alapján vállalatuak elnyerte az élüzem címet. Dolgozóink azóta büszkébben lépik át gyárunk kapuját, érzik munkájuk elismerését, azt a megbecsülést, amely az utóbbi időben egyre jobban körülveszi őket. A kormányprogramm óta sok változás történt nálunk. Munkánk középpontjába a minőség megjavítását helyeztük és éppen ezzel teremtettük meg az üzem jó eredményeinek alapját. Az önköltségcsökkentésnél is lényeges fordulatot értünk el. Csupán a fonalfelhasználásnál 700.000 forintot takarítottunk meg. Minőségi kötbérünk pedig több mint 70 százalékkal csökkent az elmúlt negyedévhez képest. A gépek karbantartására nagyobb gondot kell fordítanunk. Havonta készítünk majd géptisztítási tervet, így elkerüljük, hogy az elhanyagolt gépek termeléskiesést okozzanak. Generáljavítási tervünket negyedévre állítottuk össze: december 31-ig hat gyűrűsfonó-, négy előfonó- és hat kártológépet veszünk generáljavítás alá. Mikor a Központi Vezetőség legutóbbi határozatát olvastam, amely kitért arra, hogy egyes helyeken a termelés mellett háttérbe szorul a gépek karbantartása, arra gondoltam, nálunk még sokkal inkább hátráltatja a termelést, hogy nincs elég pótalkatrészünk. Az alkatrészszállító vállalatok munkája ugyanis sok kívánnivalót hagy maga után. A Textilipari Kellékeket Gyártó Vállalat például sok esetben olyan rossz minőségű előfonal-gépszárnyakat, nyomóujjakat szállít, hogy azok fel-használása a legnagyobb nehézsé-gekbe ütközik. A Könnyűipari Ön-ötödé és Gépgyár nem egyszer küldött már olyan fogaskerekeket, ame-lyek élettartama mindössze három hét volt. A Fonóalkatrészgyártól " kapott recehengerek is szokszor selejtesek. Mindez megnehezíti dolgozóink munkáját, növeli az önköltséget. Úgy érzem, nem adnék világos képet munkánkról, ha elhallgatnám azokat a hibákat, amelyek leküzdése elsősorban rajtunk áll. Sokat kell még foglalkoznunk dolgozóinkkal, szociális ellátásunk megjavításával. Különösen a munkaerővándorlás okoz sok gondot vezetőségünknek, mert nagymértékben hátráltatja a termelésünket. Úgy próbálunk seegíteni e bajon, hogy üzemünket szebbé, otthonosabbá varázsoljuk, kényelmesebbé tesszük dolgozóink, munkahelyét. Az üzemrészekben pihenőszobát rendezünk be csinos bútorokkal, ahol a leendő anyák és a fáradt dolgozók felfrissülhet- enek. A férfizuhanyozót már rendbe- hoztuk, most a mosdókagylók kicserélésére kerül a sor. Hetes böl- csodánkét kibővítjük, hogy a vidékianyáknak is megkönnyítsük gyerrmekeik elhelyezését. Azokban az üzemrészekben, ahol nem zúgnak a gépek, megafonon zenét szolgáltatunk, a többi üzemrészben pedig hívószolgálatot állítunk fel. E terveink megvalósítása is szóírosabbra fűzi majd üzemünkben a vezetők és dolgozók kapcsolatát. Vajda Andor főmérnök, Budai Pamutfonós Jó volna felszállni a 8-as autóbuszra Sok baj van a 8-as autóbusszal. Csúnyán megjártam vele én is a múltkor. Színházba készülődtem. Esett az eső és gellérthegyi lakos lévén, a 15. perces gyaloglás helyett a másik rosszat, a 8-ast választottam. A sánc utcai megállónál kíváncsian kutattam a menetrend után, várjon mennyit kell még ácsorognom, szerencsés időben érkeztem-e, tekintettel arra, hogy a busz csak 15—20 percenként közlekedik. Hiába. Menetrend nem vett (és a mai napig sincs). Mit tehettem egyebet, vártam türelmesen. 15 perce álldogáltam már, amikor végre feltűnt a kanyarban a várva várt kocsi és a tovarobogott. Nem akartam újabb húsz percig várni, így hát gyalog indultam a színházba. A hazatéréssel sem volt azonban több szerencsém. Az Irányi utcábanugyanis hiába kerestem a 8-as pesti végállomását, mert immár harmadszor helyezték át az elmúlt néhány hónap alatt. Rövid séta után a Felszabadulás-téren találtam meg, néhány lépésnyire első eredeti megállójától. Mikorra azonban lélekszakadva odaértem, éppen elindult és én ismét... lemaradtam. Amíg vártam a következő kocsira, volt időm azon gondolkozni, hogy a Gellért-hegy, a Sashegy és a Farkasrét lakóinak mennyi borsot tört már az orruk alá ez a 8-as busz. Szinte szállóige mifelénk: »Ha sietsz, menj gyalog!« Nap nap után késünk el munkahelyünkről, mert a tömött busz a megállókról tudomást sem véve, közönyösen robog el ez elképedt utasok orra előtt. Nem különb a helyzet munka után sem. A Kálvin téren vagy a Szabadság-híd budai hídfőjénél harminc-negyven, esetleg ötven percnyi várakozás után sem tud az ember felszállni, mert az autóbusz ott sem áll meg. Ilyenkor szitkok tömege zúdul a Fővárosi Autóbuszüzemre. Mi már hosszú ideje igazodtunk a 8-as autóbusz szeszélyességeihez — gondoltam, míg türelmesen vártam az autóbuszra —, mi volna, ha most már az autóbusz igazodnék hozzánk. Annál is inkább, mert az Autóbuszüzem igazgatósága már másfél hónapja nyilvánosan megígérte a 8-as járat sűrítését. Ács Sándorné XI., Szirtes utca 5. (Folytatás az 1. oldalról) kollektívája becsülettel részt vesz a kormányprogramm reá eső részének megvalósításában. Nagyolvasztóink, amelyek több hónapon át súlyosan elmaradtak tervük teljesítésében, november első dekádjában 105 százalékra teljesítették a tervet, mintegy húsz százalékkal többet termelnek ma, mint az elmúlt negyedévben. S ami az eredmény megbízhatóságát, szilárdságát igazolja: csaknem megkétszerezték az elsőosztályú nyersvas kihozatalát. Martinacélművünk, hengerműveink és többi termelő üzemünk együttes jó munkájának eredményeként hosszú idő után végre második helyezést értünk el az élüzem címért folyó vetélkedésben. Az elért szerény eredményeket kezdetnek tekintjük, semmi okunk az elbizakodásra. Fegyelmezett, jó munkával, az élenjáró szovjet tapasztalatok következetes felhasználásával, a karbantartás és a szállítás jó megszervezésével kell megszilárdítanunk eredményeinket. Csakis ezzel teremthetjük meg a kapkodásmentes, nyugodt, egyenletes ütemű munka lehetőségét üzentünkben. Reméljük, hogy a felső szervek, az Országos Tervhivatal, valamint a kohó- és gépipari minisztérium fokozott segítséget nyújtanak ehhez. Eddigi eredményeink megszilárdításával, úgy akarunk dolgozni a Központi Vezetőség határozatainak valóváltásáért, hogy szeretett üzemünk, a Lenin Kohászati Művek már a közeljövőben elnyerje a büszke élüzem címet. Készítsék pótgallérral a férfiingeket Lehangoló látvány, amikor az egyébként még teljesen ép ingen a sok mosás következtében a gallér foszladozni kezd. Ilyenkor következik a jól ismert szomorú pillanat: az ing hátának alsó részébe másszínű folt kerül, hogy pótgallért készítsenek az ingből kivágott anyagbó. Elgondolkoztam , mennyivel helyesebb volna, ha a fehérneművarrodák két gallérral készítenék az ingeket, így azután elkerülhető lenne az a bizonyos fájdalmas ingcsonkítás. A pótgallért házilag is fel lehet varrni... Ha pedig kissé már fakult az ing anyaga, akkor a pótgallért alapos mosással a régihez hasonló színűvé lehetne »varázsolni«. Véleményem szerint, a pótgallérhoz szükséges anyagot megtakaríthatják az ing szabásánál, hiszen az ingek általában elég hosszúak és bővek. A külön gallérra vonatkozó munkadíj pedig bizonyára olyan csekély összeget tenne ki, hogy minden vásárló szívesen megfizeti a különbözetek Tudom, hogy javaslatom nem újdonság, egy időbent már készültek így az ingek. Éppen ezért kérem a fehérneműkészítő vállalatokat, barátkozzanak meg a pótgallér gondolatával. Azt hiszem, nagyon sokan örömmel üdvözölnék a javaslat megvalósítását. Guzsi Dávid szövetkezeti dolgozó VIII., Elemér u. 33. Motorszerelőket, géplakatosokat és esztergályos szakmunkásokat alkalmazunk. Vidékről jelentkezők részére bentlakást biztosítunk. Üzemi étkezés áll a dolgozók rendelkezésére. Jelentkezni lehet: Szolnok, Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat, Vöröshadsereg útja 33. szám. Építőipari szak- és segédmunkavállalókat, férfiakat, nőket a SZOT most alakuló építőipari vállalata azonnal, nagybudapesti munkáira alkalmaz, a szociális normák maradéktalan biztosításával. Kitűnő ebéd 2.50-ért, kívánságra vacsora, reggeli, szállás. Vidékieknek kedvezményes hazautazás biztosítva. Budapest, VII., Rózsa Ferenc-Atisla 22. Munkaügy. úJ HANG jelentkezik néhány hét óta az éterben. Balatonszabadi hangja. S mindjárt tegyük hozzá: olyan hang ez, amelyet nagyon sokan és nagyon szívesen hallgatnak. Mióta felcsendült, számos rádiókészüléknél szinte feleslegessé vált az állomástárcsa, mert soksok zenekedvelő el sem mozdítja készülékét arról a pontról, ahol a kedves női hang közli: ..A magyar rádió kísérleti adása.? És az érthető is, mert az adó antennája szinte szünet nélkül a legszebb muzsikát sugározza. A klasszikus zene ritkán hallott remekműveit tökéletes tolmácsolásban, s népzenéből, tánczenéből is csak a legjobbakat. A hallgatók örömébe azonban egy kis üröm is vegyül, méghozzá a kedves női hang szófukarsága miatt. Igaz, a kísérleti adás bejelentése után mindig közli a következő műsorszám szerzőjének nevét és a mű címét, de a zenekedvelő hallgató bizony arra is kíváncsi, ki tolmácsolja oly feledhetetlenül mondjuk Haydn Hegedűversenyét, vagy Wagner Lohengrinjét (mindkét remek lemez az elmúlt napok műsorában szerepelt). Nem is szólva arról, hogy a hallgató nem egyszer a mű közepén kapcsolja be a rádióját s miután végiggyönyörködte a műsorszámot, hiába várja, hogy — mint a nemkísérleti adóknál szokás — a bemondó megismételje, mi is hangzott el. Márpedig Szabadinak nagyon sok olyan hallgatója van, akivel csak kultúrforradalmunk ismertette meg a művészi élmények gyönyörét s joggal elvárja még a kísérleti adótól is, hogy ne állítsa rejtvények elé, hanem a művek és művészek megnevezésével is segítse hozzá zenei kultúrája továbbfejlesztéséhez. (V /WVVVVVWV Meghalt Németh Andor November 13-án, 62 éves korában hosszas betegség után elhunyt Németh Andor, a neves író és kritikus. Németh Andor a Nyugat és más folyóiratok, baloldali jellegű lapok munkatársa volt. Az ellenforradalom idején hosszabb időt töltött bécsi és párizsi emigrációban. Több szépirodalmi és kritikai műve jelent meg könyvalakban, egyik alapítótagja volt a Szép Szó című folyóiratnak. A felszabadulás utáni irodalmi életbe Németh Andor tevékenyen bekapcsolódott és a Csillag megindulásakor egy ideig főszerkesztője volt a folyóiratnak. Németh Andort a Magyar Írók Szövetsége a maga halottjának tekinti. 1953. NOVEMBER 15. VASÁRNAP Kitüntetések a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36. évfordulója alkalmából . A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 3 a minisztertanács javaslatára a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 38. évfordulója alkalmából a belügyi igazgatás terén végzett kiiváló munkájuk elismeréséül: Agócs István főhadnagynak, Antal 4. János alhadnagynak, Barla János századosnak, Balázs János hadnagynak, Bakos Károly hadnagynak, Bányai Ferenc alhadnagynak, Czár Lajos hadnagynak, Csendes Károly főhadnagynak, Gerle Imre századosnak, Guba Lajos századosnak. Horváth István őrnagynak, Erdei Imre századosnak, Faragó Lajos hadnagynak, Jakab Zoltán főhadnagynak, Kiss Dezső őrnagynak, Kiss Pál századosnak, dr. Komáromi István őrnagynak, Kónys Alajos századosnak, Kovács József főhadnagynak, Kovács Tibor őrnagynak, Kövesdi Bertalan főhadnagynak, Kutalek János hadnagynak, Kút Béla hadnagynak, Lastofka József főhadnagynak, László János századosnak, Lovas István őrnagynak, Márkus Sándor századosnak, Márti (Mayer) Károlyszázadosnak, Mikó Antal alhadnagynak, Moha Sándor hadnagynak, Molnár József alhadnagynak, Muka Janós hadnagynak, Óvári János századosnak, Pagacs Lajos hadnagynak, Pernyész Mihály századosnak, Ser* Ferenc főhadnagynak, Simon János főhadnagynak, 3zabó János hadnagynak, Szabó Gyula hadnagynak, Szabó Gusztáv őrnagynak, Szedlák József hadnagynak, Szén Istvánőrnagynak, Szölgyén László főhadnagynak, Szelóéi Sándor főhadnagynak, Szőlőéi Ferenc századosnak, Árvai Ferenc századosnak, Tonodi János hadnagynak, Tábor Sándor főhadnagynak, Tóth Ferenc főhadnagynak, Tóth Gyula századosnak, Tóth József főhadnagynak, Vöröe Lajos századosnak, Bodrogi József 3 századosnak, Kőrös (Klein) Andor al 3 ezredesnek, Burmán István századosnak, Müllar Gyula őrnagynak, Kapitány István 3 századosnak, Nagy József őrnagynak, 3 Szabó János századosnak, Tárnoki János alezredesnek, Bakos Pál alezredesnek, Kunos László őrnagynak, Markó Imre őrnagynak, Szabó Márton őrnagynak, Szalma József századosnak, Kovács Máriton alhadnagynak, Lóka Gyula alezredesnek, Gerendai László őrnagynak és Bácsváry János századosnak a »KIVÁLÓ 3 SZOLGÁLATÉRT« ÉRDEMÉRMET; Antal János főhadnagynak, Ambránszki János alhadnagynak, Ambrus Ferenc főhadnagynak, Baji László főhadnagynak, Baktai Gyula főhadnagynak, Balta Sándor Irodai II. o. tisztnek, Balogh Endre alhadnagynál, Balogh József törzsőrmesternek, Barnóczki Miklós szakaszvezetőnek, Bartus Ferenc törzsőrmesternek, Bauer Róbert századosnak, Becze Lajos alhadnagynak, Balszity János századosnak, Bikád János alhadnagynak, Borbély József hadnagynak, Borsos János hadnagynak, Besenyői Ferenc hadnagynak, Czuozor István alhadnagynak, Czingler Sándor alhadnagynak, Czupor Gyula alhadnagynak Csala II. Imre hadnagynak, Czapala Vince főhadnagynak, Csehik Ferenc századosnak, Csikós György hadnagynak, Csillag József hadnagynak, Csókász János alhadnagynak, Dános Alfréd hadnagynak, Dénes Lajos főhadnagynak, Doró Járós főhadnagynak, Ember József főhadnagynak, Enyedi László főhadnásynak, Farkas Béla törzsőrmesternek, Ferencz Lajos hadnagynak, Fodor Pál főhadnagynak, Fonyódi Tihamér alhadnagynak, Franczia János főhadnagynak, Fülöp József főhadnagynak, Gedeon Ferenc századosnak, Gonda Bertalan hadnagynak, Gonda Gábor hadnagynak, Gyebnár Pál alhadnagynak, Gyurkó Mihály alhadnagynak, Haller Mihály főhadnagynak, Hegedűs Ferenc főhadnagynak, Herczeg Ferenc hadnagynak, Ivanics László hadnagynak, Jánosi Lelő hadnagynak, Jávorfi András századosnak, Juhász István alhadnagynak, Kaczer Gézafőhadnagynak, Karaffa Oyula főhadnagynak, Kaposi Sándor alhadnagynak, Kazár József szakaszvezetőnek, Kecskeméti Károly alhadnagynak. Kérdő: Lajos törzsőrmesternek, Kicska Imre alhadnagynak, Király Károly hadnagynak, Kiss (Kurcz) Tibor főhadnagynak, Komáromi Mihály főhadnagynak, Krizsán Imre hadnagynak, Kreisler Sándor hadnagynak, Lábecz József alhadnagynak, László Béla főhadnagynak, Lázár Miklós főhadnagynál, Lénán Ferenc századosnak, Lenhardt Antal főhadnagynak, Liszkai László hadnagynak, Loczi János alhadngynak, Majkuth Ferenc alhadnagynak, Majlák László hadnagynak, Mayer Sándor törzsőrmesternek, Martin György főhadnagynak, Mester Ferenc hadnagynak, Meszler Tibor századosnak, Miczna István főhadnagynak, Milassin József főhadnagynak, Pál Gyula hadnagynak, Pálmai Imre századosnak, Pintér István alhadnagynak, Pribelya Mihály alhadnagynak, Nagy János századosnak, Németh Miklós alhadnagynak, Orosik Péter alhadnagynak, Mucsi György századosnak, Murvai László alhadnagynak, Nagy Béla főhadnagynak, Nagy Gyula hadnagynak, Nagy 73. István alhadnagynak, Rácz Gyula századosnak, Rohály László hadnagynak, Rozgonyi Elemér őrmesternek, Róza Mihály századosnak, Salamon István századosnak, Ságvári Ferenc alhadnagynak, Lupscz József főhadnagynak, Sebes Zoltán főhadnagynak, Simon Péter hadnagynak, Slezák Imre századosnak, Somogyi Béla főhadnagynak, Szabó Ferenc hadnagynak, Szabó Ferenc hadnagynak, M. Szabó István századosnak, M. Szabó József főhadnagynak, sólyom Júlia alhadnagynak, Szamosfalvi György főhadnagynak, Szász Pál főhadnagynak, Szijjártó Ferenc hadnagynál, Szilási István őrnagynak, H. Szkisnár János alhadnagynak, Sztéhió Béla főhadnagynak, Sziles Antal főhadnagynak, Szücs Gábor főhadnagynak, Tonyor István törzsőrmesternek, Tóth Kálmán főhadnagynak, Túri Károly főhadnagynak, Turza Mihály századosnak, Vajda János törzsőrmesternek, Varga István alhadnagynál, Varga József alhadnagynak, Varés János hadnagynak, Végh I. Ferenc alhadnagynak, Viclos Antal hadnagynak, Vitéz Gyula századosnak, Zorkószi Károly századosnak, Iglói Pál főhadnagynak, Tarkó Lajos századosnak, Kukk látván főhadnagynak, Metzáros József főhadnagynak, Tölgyes László főhadnagynak, Bálint 3. Ferenc hadnagynak, Hegyi László hadnagynak, Horváth letván őrvezetőnek, Kramplák Gyula őrvezetőnek. Metzároe Ietván tizedesnek és Török István törzsőrmesternek a SZOLGÁLATI érdemérmet adományozta. Az MSZT üdvözlő távirata Bargyin akadémikushoz Az MSZT nevében Erdei Ferenc igazságügyminiszter, az MSZT elnöke üdvözlő táviratot intézett I. P. Bargyin kétszeres Sztálin-díjas akadémikushoz abból az alkalomból, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége Lenin-renddel tüntette ki, . A PORCELÁN FALUJA Rózsa születik a szemünk előtt, így kell mondani: születik, mert nem bimbóból fejlődik, mint kertbeti társai. Levelén, szirmain nem remeg harmatcsepp. Két ügyes leánykéz újjai között, olajos deszkán meg-megsimítva formálódik, kapja meg hajlékony, bájos formáját a virág. Mire észbekapsz, már ott is a kaolinmasszából gyúrt, leheletfinom rózsa, kirakatok, kiállítási vitrinek, lakások jövendő ékessége■ Ötven másodperc telt el csak attól kezdve, hogy a szőke hajfonatos, alig húszéves IFeiss Teri kezébe vett néhány dekanyersanyagot. Odébb lovas amazon szobrán végzik az utolsó simításokat. A szomszéd polcon madarak, vázák, távolabb a »Három olvasó katona« kedves csoportja, traktoroslány. A kemencékben izzik a tűz, az egyikben most hajlik, olvad a magas hőfokot jelző Seeger-kúp. Teljes üzemben a gyár. Kis bakonyi faluban történik mindez. Alig van itt család, amely ne képviseltetné magát a csendes és mégis jelentős üzemben, ahol még a gyár neve is kék kerámiabetűkkel díszeleg a kapu felett. A porcelán faluja ez: Herend. Régi hárak, százéves, már muzeális értékű minták, új, gyönyörű porcelán-remekek, régi és új egymás mellett: a gyár sok helyen találkozol ezzel a kettősséggel. A kedves, öreg Mári néni, aki a porcelán-múzeum kincseit olyan féltő gonddal tisztogatja a portól, egyforma szeretettel őrzi a Horváth Éva által most tervezett kis neje lejesés kávéskészletet, a vöröszászlós úttörőfiú szobrát — és azt a sötét árnyalatokkal díszített, tragikus eseményt megörökítő emléktányért, amelynek még ez a felirata: Brand der Herender Porzelanfabrik in der Nacht von 27. — auf den 28. Maez 1843. (A herendi porcelángyár égése 1843. március 27—28. éjszakáján.) Mári néni szeretett kincsei rövidesen új társakkal gyarapodnak. Már közvetlen befejezés előtt áll a magyar keramikusok, porcelánművészek első alkotóháza, onnan majd friss Lendülettel alaáruik az új tervek, elképzelések. A Garántsi-művészházaspár máris remek vázán dolgozik. A Népstadion megnyitását örökítik meg rajta... Hanzély Jenő elvtárs is nagy várakozással néz az elkövetkező hónapok felé, amikor továbbképző művészkört indítanak, hogy új vérkeringés járja át a gyárat. Fehér elvtárs, az igazgató erősen bízik ebben a fellendülésben. Ő persze nemcsak a művészi oldalról nézi a dolgot, a tervteljesítés oldaláról is. Nem mintha azzal bajok Immének. De az élüzem címet 110,6 százalékos negyedévi tervteljesítéssel is elvesztette a gyár. A csillag visszahódítása most elsőrendű feladattá lépett elő. Ettől nem szorul háttérbe a másik főfeladat sem: az utánpótlás nevelése. Évtizedek óta Herend és a Kornyelv néhány falu munkásainak keze alól kerül ki a herendi porcelán. Szertgál, Bánd, Márkó — ez volt a gyárat munkásokkal ellátó határ. A létszám 1945 óta csaknem megháromszorozódott, de a legutóbbi hónapokig változatlanul színte ugyanazok a nevek ismétlődtek a gyár névsoraiban. Családi mesterségként öröklődött a porcelángyártás és festés tudománya. Amint a borsodi martinászok között a Fancsalszkyak, Jeneyek, Mislóczkiak — úgy adták át itt egymásnak a szakma ma már közkinccsé váló titkait és szeretetét a különböző családok tagjai. A szakmához tartozni becsület és dicsőségszámba ment. Homályosan érezték ezt a herendiek már régen is; világosan, tisztán most tudják, amikor a lépcsőházak falain az ő arcképükre, sztahanovistáik, Tóth János, Weiss Teri, Krámtich Sebestyén mosolygó képmására süt a későőszi nap. A szakmához való hűség, a kollektíva szeretetének szép példáit szolgáltatták már azörege herendiek is. Regényes történetet mesélnek a gyár három aranyérmes festőjéről: Schindler Antalról, Pichner Mihályról, Edl Istvánról. Porcelánra festett képük alatt gyakran állnak meg elgondolkodva a gyár fiataljai. A három öreg — inasként kezdte, együtt. Egy évben is szillettél:'tekedatársak, jóbalátok sokak.Ötven évig dolgoztak ugyanabban a műhelyben ... Először Schindler Tóni bácsi kezéből hullt ki az ecset: 1947 januárjában... Alig fél év alatt követte a két öreg hű barát is. Nincs senki, aki ne beszélne elfogódott hangon a három derék iparművészről, öt porcelán mestereiről. Ilyen hagyományok légkörébe érkeznek a gyár újoncai. Egy részük, mint láger Erzsi, Cegicz Aranka a közvetlen környék szülötte. De itt van az új gárda is. Egyenruhájuk gombjain nyakát töri a napsugár, nótájuk vidáman zeng, a gyár öreg folyosóján otthonosan kopognak az ipari tanulók léptei. Szabó Ilonka Balatonfőkaj arról jött, Horváth Annus somlószőlősi, Kovács Julika, meg Tóth Gyula balatonalmádiak... Jövőre távolabbi vidékek is ideküldik szépérzékkel, rajzkészséggel megáldott gyermekeiket, hogy a régi és a belőle kibontakozó új porcelánművészet jó munkásai legyenek. Ideküldik őket Eckert Béla ácsi, az oktató keze alá, aki már negyvenkét éve festegeti a virágokat, a porcelánfigurák leheletfinom színárnyalatait... Az »öreg’« ki-kiveszi az ecsetet egyik-másik fiatal kezéből, mutatja az árnyékolás fogásait... Néha-néha dohog rájuk, de abban is több a szeretet, mint a horkolás. Igaz, vegyül bele egy csipetnyi jogos irigység is... Mert Herenden éppúgy, akárcsak az ország más tájain —■ ég és föld a különbség az sinassorsa, meg az MTH-s étel között... Tizenötezer forma került ki száztizennégy év alatt a herendiek kezéből. Az első időkben csak fejedelmi asztalra került munkájuk terméke: a gyár régi évkönyvei feljegyezték Viktória angol királynő dicséretét is, a »Viktória-minta ez is ezt örökíti meg. "Az export-kívánalmak nyomán terem még sok fantasztikus, különös ízlést kielégítő porcelánholmi, de az új, az ország gazdájává vált nép számára dolgozó Herend egyre több mai formával mutatkozik be. Az utánpótlást már az új világ művészetére nevelik a porcelán falujában.