Népszava, 1953. november (81. évfolyam, 257-280. sz.)

1953-11-18 / 270. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPSZAVA Jutalmat kapnak az őszi termény- és állatbegyű­jtés élenjárói Értelmiségi békeest lesz csütörtökön Az évi terv teljesítése és 1954 előkészítése — egy feladat Másfél hónap múlva ötéves ter­vünk befejező évébe fordulunk. A párt Központi Vezetőségének júniusi és októberi határozatai, a kormány­­programm minden dolgozó előtt vi­lágossá teszik: az, hogy életünk még szebbé, boldogabbá váljék, közvet­lenül összefügg tervfeladataink hiánytalan végrehajtásával. A terv teljesítése a biztosíték arra, hogy a szocialista építés jelenlegi fokán maximálisan kielégítsük a dolgozók anyagi és kulturális szükségleteit. Eddigi eredményeink teszik lehe­tővé, hogy ezt a célt elérjük. A haj­dani kukoricaföldek helyén büszkél­kedő Sztálin Vasmű, a fiatalok ifjú városa, Sztálinváros, az új inotai erőmű, új gyárak, üzemrészek, gépek sora fennen hirdeti: jogos volt népünk bizakodása, amely­­lyel négy évvel ezelőtt a terv elindítását fogadta, pártunk, kor­mányzatunk beváltotta adott szavát. Nagy alkotásaink szilárd alapján foghatunk hozzá az idei év hátralevő hetei és az utolsó év megnöve­kedett feladataihoz. Az eddiginél is fontosabb, hogy jól megértsük: az évi terv tel­jesítése és 1954 jó előkészítése nem két külön feladat. Ferde, helytelen, sőt megengedhetetlen szemlélet az, amely novemberi, decemberi lát­szateredményekért feláldozná a ja­nuári biztonságos üzemeltetést. Aki ilyen áron akarja tervét »­teljesí­teni«, az nem is beszélhet terv­teljesítésről. A párt Központi Veze­tőségének októberi határozata vilá­gosan megjelöli a karbantartás, a tartalékképzés, a tartalék munka­helyekről, pótalkatrészekről történő gondoskodás központi helyét a munka megszervezésében. A kar­bantartásra, a gazdaságosságra, a szociális és kulturális beruházá­sok felhasználására vonatkozó terv semmivel sem elhanyagolhatóbb, mint a termelési terv. Bármelyiknek elhanyagolása, semmibevétele na­­gyon is hamarosan érezteti a hatá­sát a termelésben. Nem nehéz meg­találni az összefüggést aközött pél­dául, hogy a dorogi bányák ma el­maradással küzdenek és aközött, hogy Dorogon huzamosan figyel­men kívül hagyták a fenntartást, nem fordítottak kellő gondot az elő­­várásokra. A gyakorlat sorozatosan bebizo­nyítja, mennyire nincs igazuk azok­nak, akik a »vagy termelünk, vagy karbantartunk« helytelen elvet han­goztatják. Ugyan mire jutna az a bányász, aki így gondolkoznék: vagy szenelek, vagy ácsolok. Jó esetben a­­ kórházi ágyon ismerné fel, hogy helytelenül gondolkodott. Ez túlzásnak hangzik, pedig akad olyan bányász, aki a fenntartás, és akad olyan gyári munkás, aki a karbantartás jelentőségét nehezen érti meg. Ennél is nagyobb baj, hogy gyárak és minisztériumok vezető beosztásaiban is akadnak ilyen elv­­társak. Nem ismerték még fel, hogy rendetlen, kellő biztonságot nem nyújtó, szervezetlen üzemben, ahol a munkások megnyugtató távlat nél­kül, máról holnapra dolgoznak ■— ennek megfelelő a munka­szellem. Ez okozta a huzamos el­maradást a BVK kemenceműhelyé­ben is. Amikor azután valamelyest javítottak a munkakörülményeken, eredményesen megindult a verseny az üzemrészben. Vagy itt van a vár­palotai Ferenc-akna, amely hosszú időn át az ország egyik legrosszabb üzeme volt. Csak a vak nem látja, hogy a szállítás — igen kemény munka árán történt — jobb meg­szervezése, a jobb levegőellátás biz­tosítása tette ezt az aknaüzemet a legjobbak egyikévé az országban. Jobb a levegő, jobban megy a szál­lítás, jobbkedvűek a bányászok *— és tíz mázsával magasabb az át­lagteljesítmény, mint egy éve. Az üzemekben megindult a harc az előttünk álló nagy feladatok meg­valósításáért. Már a spontán erővel kibontakozó forradalmi műszak mutatta, hogy a dolgozókban újra éledt a versenykedv. A párt Köz­ponti Vezetőségének októberi határo­zata fokozta a lelkesedést. Építő-, könnyűipari és bányaüzemek egy­másután tesznek bátor fogadalmat az 1953-as feladatok túlteljesítésére. Megújulnak az előbbi hónapokban ellanyhult párosversenyek, üzemek, brigádok és műszaki dolgozók kö­zött. Mindez kellő alapot ad egyes területek elmaradásának pótlásá­hoz, az évi terv sikeres befejezésé­hez. Erre az alapra építve harcoljanak a vezetők azért, hogy a győzelem teljes legyen. Amikor hozzáfognak a műszaki szervezési intézkedések tervének kidolgozásához a jövő esz­tendőre, állandóan tartsák szem előtt a Központi Vezetőség útmuta­tásait. Tekintsék fő feladatuknak a gondoskodást a dolgozókról, az üzemeltetés biztonságát, a gépek rendszeres karbantartását, a terme­lés gazdaságosságát. Csakis ilyen módon alakíthatnak ki helyes mód­szert a termelékenység folyamatos növelésére, a minőség megjavítására, a technológiai és a munkafegyelem megerősítésére. Erről is beszél a Központi Vezetőség határozata, amikor leszögezi: »A terv teljesí­tése és a dolgozókról való gondosko­dás­ elválaszthatatlan.« A pártszervezetek és a szakszer­vezeti szervek segítsék az eddiginél jobban a műszaki és gazdasági ve­zetőket ebben a nagy munkában. Különösen a párt két fontos útmu­tatásáról nem szabad megfeledkez­niük a következő hetekben. Az egyik: mozgósítsák »a magyar munkásosztályt, az egész dolgozó népet« az 1953-as tervév sikeres be­fejezésére, az 1954. évi terv jó elő­készítésére. A másik: »támogassák erőteljesen a műszaki értelmiséget, mérnököket, technikusokat.« A dolgozók, a politikai és műszaki vezetők együttes erőfeszítése azon­ban csakis a felettes szervek, az Országos Tervhivatal és a minisz­tériumok fokozott segítségével hoz­hatja meg a kívánt sikert. Ezen a területen is értünk már el számot­tevő eredményt, de igen sok még a javítanivaló. A kohó- és gépipari minisztérium vaskohászati igazgató­ságának vezetői körültekintés nél­kül jártak el, amikor az ózdi kohók számára a műszakilag alátámasz­tott sürgetések ellenére nem biz­tosították a követelményekhez szük­séges anyagi feltételeket. Ezzel visszavetették a kohóknál kibonta­kozó versenylendületet. A nehéz­ipari minisztérium bányagépgyár­tási osztályán is több megfontolt­sággal kellene intézkedéseket tenni. Október közepén történt, hogy tele­fonon utasították a Duclos Bánya­gépgyárat: 200 darab csillefüggesz­­téket gyártsanak november végéig a Tatabányai Szolgáltató Vállalat segítésére. Vájjon gondolkoztak-e az ott dolgozó elvtársak intézkedé­sük teljesítésének műszaki feltételei felől, s arról, hogy váratlan kíván­ságuk milyen hatást kelt az üzem­ben? A tények azt mutatják, hogy egyik sem történt meg. Az üzemek tervszerű munkájában csak zavart, riadalmat kelt az ilyen kellően meg nem gondolt intézkedés. Az ígért anyag mindmáig nem érkezett be a gyárba, a csillefüggesztékek elkészí­tésére legjobb esetben januárban kerülhet sor. Mindez már október­ben is nyilvánvaló volt, amikor a minisztérium intézkedése megtör­tént. Hasonló példákat lehetne em­líteni a Tervhivatal egyes intézke­dései közül is. Indokolatlan terv­­módosítások nem egyszer hátráltat­ták már egyes üzemek egyenletes, biztonságos munkáját. A dolgozók lelkes versenyéhez, a közvetlen parancsnokok jó munkájá­hoz a felső irányítás jó, körültekintő intézkedéseinek is hozzá kell járul­­niuk: — mindez együtt biztosítja majd az 1953-as tervfeladatok győ­zelmes teljesítését, 1954 jó előkészí­tését, zökkenőmentes elindítását. A kommunisták járjanak az élen eb­ben a nagy munkában, kiki érezze felelősségét a maga munkahelyén. »Minden egyes kommunista lelkes, odaadó munkájától függ — mondja a Központi Vezetőség határozata —, hogy győzelemre vigyük a népjólét emelésének 1954-es tervét!« HAZÁNK ÉLETÉBŐL Újabb csatlakozások a tatabányai Vlll-es akna felhívásához A tatabányai VlII-as akna dolgo­zóinak versenyfelhívásához újabb bá­nyák csatlakoztak. A mucsonyi dolgo­­­­zók megfogadták, hogy éves tervüket december 10-re, az ormospusztaiak december 12-re, a diósgyőriek de­cember 21-re befejezik és terven felül jelentős mennyiségű szenet adnak a hazának. Új vasúti kitérőt szerkesztett két magyar mérnök Két vasúti mérnök — Lőcsei Pál és Nemes József — teljesen új szer­kezetű, minden eddiginél korsze­rűbb, úgynevezett »rugalmas« kité­rőt szerkesztett. Az új vasúti vál­tóknak különösen nagy jelentőségük van azért, mert felépítésük jóval szilárdabb, fenntartási költségük pedig jóval kevesebb, mint az ed­dig használt kitérőké. Kísérletkép­pen négy újfajta rugalmas kitérőt építettek be vasúti hálózatunkba és ezek igen jól beváltak. A jövő évtől kezdve országszerte fokozatosan rugalmas váltókkal cserélik ki a vasúthálózat régi kitérőit. Felavatták Csokonai Vitéz Mihály emlékszobrát a Városligetben Csokonai Vitéz Mihálynak, a magyar felvilágosodás nagy költőjének em­lékszobrát születésének 180. évfordu­lóján, kedd délben avatták fel a vá­rosligeti művészsétányon. A felava­tási ünnepségen Bóka László, az Akadémia levelező tagja, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság ügyvezető elnöke mondott emlékbeszédet. Hor­váth Ferenc, a Madách Színház mű­vésze Csokonai énerret szopott, a vendel utcai tanítóképző énekkara meg­zenésített Csokonai-verseket adott elő. Ezután a Budapesti Városi Ta­nács, nevében Pesta László, a Magyar írók szövetsége nevében Kónya l­ajos és a Magyar Irodalomtörténeti Társa­ság nevében Bóka László helyezett koszorút a költő emlékművére. Debre­­cenben — Csokonai szülővárosában — a debreceni városi tanács és a Cso­konai Emlékbizottság ünnepséget ren­dezett. Befejezték az 1953. évi tervszerű megelőző karbantartást a Salgótarjáni Erőmű dolgozói A közép­erőművek versenyében a Salgótarjáni Erőmű dolgozói már hosszú hónapok óta az elsők között haladnak. Az erőmű dolgozói a gé­pek élettartamának növelését első­sorban egyenletes terhelés megvaló­sításával érik el. A tervszerű meg­előző karbantartás bevezetésével október 1-től november 17-ig egyet­lenegy óra sem esett ki az áram­­termelésből. A lelkiismeretes munka azt eredményezte, hogy november 17-én reggel befejezték az 1953. évre előírt tervszerű karbantartást. Ez­zel biztosítják a zavartalan üzemel­tetést. Itt a „m e r­e g f a g­y­l­a­lt“ ! Budapest utcáin megjelent a gyermekek és felnőttek öröme, a finom édes habból, gesztenyepüréből készült »melegfagylalt«. A Vendéglátóipari Vállalat mozgóbüfféi naponta több ezer adagot árusítanak belőle a fő­város utcáin. (Fotó: Gonda György) Sorozatos beruházások könnyítik a munkát az élelmiszeripari üzemekben Az élelmiszeriparban a nagy léte­sítmények építése mellett gyors ütemben folynak a kisebb-nagyobb beruházások. A gépesítéssel, bővítés­sel javulnak a munkaviszonyok és jobb, több árut tud termelni az élel­miszeripar. A Pápai Húsipari Vállalat sonka­hűtőt kapott. A Békés megyei tej­ipari vállalatoknál új tejtárolók, pasztőrözök javítják a munkát. A kecskeméti »Kinizsi« Konzervgyár­ban ventilátorokat szereltek fel, zu­hanyozót, mosdót építettek. A Gyü­mölcs- és Főzelék-konzervgyár dol­gozóinak munkakörülményeit új ter­­moventilátorok javítják, az anyag­­mozgatást pedig új kocsikkal köny­­nyítiik. A Vas megyei" tejipari vállalatok­nál bővítették a" hűtőhálózatot A veszprémi tejipari vállalatok tej­­hűtőket, sterilizálót, hűtőagregátort, kannaszárítót állítottak üzembe. Ez a vidéki tejellátást nagyban javítja. Az Ercsi Cukorgyárban védőkor­látokat, ventilátorokat szereltek fel. Fürdőt is építettek. A sárvári cu­­­korgyárban szintén ventilátorokat szereltek fel. * A Tiszántúli Dohánybeváltóban berendezték az orvosi rendelőt. A Vas megyei malmok közül a celll­dömölki és a jánosházi malom dol­gozói üzemi fürdőt kaptak. Mar­caliban új sütőüzem létesült, a dombóvári sütőüzem pedig új ke­­mencékkel bővült. (MTI) 76 holdon ültetnek gyümölcsfa-csemetét a V­as megyei termelőszövetkezetekben A Vas megyei termelőszövetkeze­tekben egyre nagyobb gondot fordí­tanak a melléküzemágak létesíté­sére. Az ősz folyamán 76 hol­don ültetnek gyümölcsfa-cse­metét a Vas megyei termelőszövet­kezetekben. A csöngei Dózsa tsz tíz holdon szilva, másik tíz holdon pedig meggyfa-csemetéket telepít. A rába -­kovácsi Ady tsz-ben 16 holdon alma- és körtefa-csemetéket ültetnek. épül a »barátság hídja« Komáromban Egyetlen dunahídon sem végeztek olyan vandál pusztítást a német fasisz­ták, mint a komáromi va­súti dunahídon. Nem elé­gedtek meg a vasszerke­zet felrobbantásával, ha­nem teljesen lerombolták a híd pilléreit is. Miután a felszabadulás óta 2600 tonna vasszerkezetet­­ ki­emeltek a Duna fenekéről, a magyar dolgozók — a Hídépítő Vállalat dolgozói és a MÁV-hidászok — a csehszlovák dolgozókkal közösen építik most újjá a komáromi vasúti hidat. Búvárharangban a Duna fenekén A hősies munkát végző hídépítők búvárharangban dolgoznak a Duna fenekén, ahol éjjel-nappal, megsza­kítás nélkül folytatják az építést. A hídépítők a folyó medrében nagyrészt megta­lálták a felrobbantott pillé­rek értékes gránitköveit, amelyeket felhasználhatnak az új pillérek építésénél. De akadt kellemetlen meg­lepetés is a Duna medré­ben. A fasiszták a robban­tásnál nagymennyiségű robbanóanyagot raktak le, amelynek egy része akkor nem robbant fel és ez — míg a hidászok ki nem emelték — komoly veszélyt jelentett a hídépítők szá­mára. Zeneszó a víz alatt Az eredeti terv szerint úgynevezett »szád­ falazás­sal­ akarták megvalósítani a pillérek vízalatti részé­nek újjáépítését. Ez azon­ban igen költséges és hosz­­szantartó lett volna, hiszen a híd pilléreit a folyó fe­nekén kellett volna körül­keríteni. Ezért határozták el, hogy búvárharangban végzik a munkát. A búvár­harang­­dobozhoz hasonlít, amelynek nyitott az alja.­ Ezt úgynevezett úszóáll­ványra függesztik fel és úgy engedik a vízbe, .A vi­zet sűrített levegővel szo­rítják ki a harangból. A búvárharangot nem eresz­tik le a meder fenekéig, ha­nem csak annyira, hogy a benne dolgozók elérjék a pillérek tetejét. Magyar­­országon eddig csak két íz­­ben használtak hídépítésnél búvárharangot, de ezek sokkal kisebbek voltak a komárominál. A búvárharangban dol­gozók állandóan kapcsolat­ban vannak a külvilággal. A diszpécserrel hangszóró útján érintkeznek és ha nincs rendelkezés, rádió­­zenét közvetítenek a Duna medrében dolgozóknak. Az egészségvédő »beteg-zsilip« A komáromi vasúti híd építésén munkálkodó ma­gyar és csehszlovák dolgo­zók közösen tettek vállalást november 7-re. Megfogad­ták, hogy — markolóberen­dezés segítségével — ki­emelik a vízben levő grá­nitköveket. Fogadalmukat becsülettel teljesítették , s ezzel igen nagymennyi­ségű új anyagot takarítottak meg. A nagyarányú hídépí­tésen dolgozók között a II. számú komplex hajósbrigád 140 százalékos teljesít­ménnyel dolgozik. Az új híd építésénél igen nagy gondot fordítanak a dolgozók egészségére. Úgy­nevezett »beteg-zsilipet­ használnak, amely a sűrí­tett levegő okozta keszon­betegség megelőzését, gyó­gyítását segíti elő. A zsi­lipben ugyanakkora légnyo­más uralkodik, mint a mun­kahelyen. Ezt a nyomást fokozatosan és az egész­ségre ártalmatlanul lehet változtatni. A komáromi vasúti híd, a magyar és csehszlovák nép barátságának ez a jel­képe a két ország dolgozói­nak testvéri együttműködé­sével előreláthatólag a jövő év végére épül fel. B. I.

Next