Népszava, 1953. november (81. évfolyam, 257-280. sz.)
1953-11-19 / 271. szám
1853. NOVEMBER 19. CSÜTÖRTÖK ünnepi gyűlés a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 35. évfordulóján A Magyar Dolgozók Pártja Budapesti Bizottsága a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 35. évfordulója alkalmából november 20-án, pénteken 17 órakor ünnepi gyűlést rendez az EFEDOSZ székházában. (Sztálin tér 16.) Ünnepi beszédet mond Andics Erzsébet elvtársnő, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagja. (MTI) MA: ÉRTELMISÉGI BÉKEEST Az Országos Béketanács csütörtök délután 126 órakor értelmiségi békeestet rendez az építők »Rózsa Ferenc« kultúrotthonában (VI., Sztálin-tér 16.). A békeesten Méray Tibor Kossuth-díjas újságíró tart előadást »Korea ügye a béke ügye« címmel. Az előadást ünnepi műsor követi, amelyen három énekkar: az Állami Népi Együttes, a Magyar Rádió és a Kim Ir Szen-iskola énekkara szerepel. Több mint kilencvenezer kötvényt húznak ki nyereménnyel a novemberi békekölcsönsorsoláson Az I. Békekölcsön ötödik sorsolása 1953. november 26—27—28—29-én lesz a szegedi Nemzeti Színházban. Ez alkalommal nyereménnyel 95.200 darab kötvényt húznak ki 38.899.200 forint értékben, törlesztéssel pedig 75.700 darab kötvényt 15.140.000 forint értékben. Az I. Békekölcsön előző négy sorsolása alkalmával öszszesen 938.000 darab címletet sorsoltak ki 190.530.000 forint értékben. A kölcsönjegyzők nyereménnyel tetézve kapják vissza az államnak kölcsönadott pénzüket. Az I. Békekölcsön előző sorsolásán például Fellner Ferenc gépkocsivezető 100.000 forintot, Horváth Ilona gépírónő 50.000 forintot, Csapó Dezső lakatos 25.000 forintot nyert, de hosszan lehetne még sorolni a boldog nyertesek egész sorát. Ötéves a Magyar Munkásmozgalmi Intézet November 19-én lesz öt éve, hogy— a Magyar Kommunista Párt megalakulása 30. évfordulójának előestéjén — megnyílt a Magyar Munkásmozgalmi Intézet. ötéves fennállása alatt az Intézet igen jelentős munkát végzett, összegyűjtötte a magyar munkásmozgalom történetének számos fontos dokumentumát, nagy eredményeket ért el munkásosztályunk évtizedes hősi harcainak ismertetésében, népszerűsítésében. Az Intézet tudományos alosztálya az elmúlt években több fontos dokumentum-kötetet adott ki. Megjelent a »Magyar munkásmozgalom története válogatott dokumentumai« első gyűjteménye. Kiadták a magyar ifjúmunkásmozgalom válogatott dokumentumainak első kötetét. »A Rákosi-per« című gyűjtemény eddig több mint negyedmillió példányban jelent meg, kiadták angol, francia, német és román nyelven is. A dokumentumokhoz és tanulmányokhoz hasonlóan nagy segítséget nyújt mindenkinek, de különösen a pártoktatásban részt vevőknek az Intézet két múzeuma és számos kiállítása. »A Magyar Munkásmozgalom Története Múzeum« anyagából készített vándorkiállítást eddig körülbelül egymillió dolgozó tekintette meg. A múzeum november 20-án nyitja meg ismét kapuit, kibővített anyaggal. Százezren felül van például azoknak a száma, akik »A Szovjetunió Kommunista Pártjának Története Múzeum« 16 teremben elhelyezett kiállítási anyagát tekintették meg. Az Intézet könyvtára és archívuma a dolgozók segítségével végzi nagy munkáját, a fellelhető munkásmozgalmi dokumentumok összegyűjtését, amelyeket a tudományos kutatók rendelkezésére bocsát. Az Intézetben folynak a Magyar Párttörténet feldolgozásának előkészületei is. KITÜNTETÉSEK A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a minisztertanács javaslatára a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36. évfordulója alkalmából az élelmiszeripar terén végzett kiváló munkájuk elismeréséül: Debreczi Jenő, az F.Iida Szappantryiras'Artásvezet' mémirtónek, Sonkoly Sándor, a Budapesti Konzervgyár főmérnökének. Szlátky István, a Söripari Szárítási Vállalat osztályvezetőjének. Zsigmond András, a Cukoripari Igazgatóságfőmérnökének, Dömök László, a Sütőipari Termékeket Értékesítő Vállalat motorszerelőjének. Szegő Miklós, a Tejipari Központi laboratórium vegyészmérnökének, ífj. Thernész Vilmos, a Malomipari Igazgatóság helyettes vezetőjének, Kolostori József, a Malomszerelő- és Gépjavító Vállalat főmérnökének Steiner László, az Értékesítési Igazgatóság vezetőjének, dr. Sebekó Albert, az Egészségügyi Szolgálat vezetőjének, Hegedűs Andrisné, a minisztériumi főkönyvelőség vezetőjének, dr. Vajna Sándor, a Cukoripari Kutató Intézet osztályvezetőjének, Ganger György igazgatósági főmérnöknek, Bérczi András, az Élelmiszeripari Gépgyár igazgatójának és Timkó Iván, az Egészségügyi Szolgálat vezető főállatorvosának a »SZOCIALISTA MUNKÁÉRT« ÉRDEMÉRMET; Tóth Mihály, a Budapesti Sertésvágóhíd és Húsfeldolgozó Vállalat sertésfejtőrének, Trachtenberg Henrik, a Budapesti Illitőipari Vállalat főraktárnokának, Kiss Andor, a Budapesti Keksz- és Ostyagyár művezetőjének, Kővári Károly, a Győri Szeszgyár géplakatosának, Lányi András minisztériumi csoportvezetőnek, Petró Ernőné, a Lágymányosi Dohánygyár gépvezetőjének és Molnár Erzsébet, a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat hasítónőjének a MUNKA ÉRDEMÉRMET adományozta.★ A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a minisztertanács javaslatára a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36. évfordulója alkalmából a közlekedés- és postaügy terén végzett kiváló munkájuk elismeréséül. Lőrés Zoltán mozdonyvezetőnek (Fütőházfőnökség, Miskolc), Turcalnyi Tibor mérnöknek (Betonútépítő Vállalat), Toraiba Ferenc hajókavicsnak (MESZHART Hajóműhely), Lubiosi Mihály mozdonytajcarosnak (Budapest-Keleti Fütőházfőnökség), Sólyom József MÁV-felügyelőnek (Vasúti Főosztály), Szabó László, a Soproni Postaigazgatóság vezetőjének, Völgyi Károly MÁV felügyelőnek (Vasúti Főosztály), Hámor Béla MÁV főfelügyelőnek, Méhes Árpád mérnök, az Autójavító Ipari Központ igazgatójának, Tihanyi Frigyes MÁV műszaki főintézőnek, Nováks Ernő MÁV műszaki főtanácsosnak (Vastui Főosztály), Józsi Lajos MÁV főintézőnek (Vasúti Főosztály) Nagy László MÁV gurításvezetőnek (Rákosrendező pu.), Grassel Rezső MÁV műszaki főtanácsosnak (Szeged), Szász János keverőgépésznek (Aszfaltútépítő Vállalat), Széles Gyula minisztériumi csoportvezetőnek, Mihály József postamérnöknek (Postakísérleti Állomás), Gajári József MÁV műszaki főtanácsosnak (Vasúti Főosztály), Vidovszki István MÁV műszaki tanácsosnak (Békéscsaba), Fodor István, a Fonesta vezetőjének a »SZOCIALISTA MUNKÁÉRT« ÉRDEMÉRMET; Nagy Károly MÁV főintézőnek (Hatvan), Bánhegyi Ferenc MÁV váltókezelőnek (Miskolc), de. Békés Gyula gabonatárház vezetőnek, Ujtz Imre MÁV főintézőnek (Celldömölk), Horváth János minisztériumi főmérnöknek, Szűcs Miklós minisztériumi mérnöknek, Kertész Lajos minisztériumi osztályvezetőnek, Bodnár Ödönné MÁV óvónőnek (Hámán Kató Fűzőház), Bereczky Roland MÁV műszaki főtanácsosnak (Vasúti Főosztály), Szatmári Ferenc MÁV műszaki főtanácsosnak (Miskolc), Bérczi József MÁV pályamesternek (Budapest-Ferencvárosi pályafenntartási főnökség), Kecskés Gábor, a debreceni Vasútpolitikai Osztály munkatársának, Halász Tibor MÁV műszaki főtanácsosnak (Vasút Főosztály), Kircsi Antal MÁV berakómunkásnak (Budapest- Nyugati Rakodási Főnökség), Varga III. Ferenc MÁV kocsimesternek (Budapest- Ferencváros állomás), Faragó László MÁV műszaki tanácsosnak (Vasúti Főosztály), Krebs Béla osztályvezetőnek (Fővárosi Villamosvasúti Főműhely), Nádor Lajos postamérnöknek (Postafőosztály), Tihanyi Ágoston postaellenőrnek (Budapest-vidéki Postakörzet), Hargitai (Maszloy) János gépkocsivezetőne (Fővárosi TEFU), Monostori Ernő gépkocsivezetőnek (Fővárosi TEFU), Budavári István szerelőnek (Mélyépítési Teherfuvarozási Vállalat), Csürke József, a békéscsabai BELSPED igazgatójának, Sólyom Tibor minisztériumi főelőadónak, dr. Szotyori Árpád MÁV tanácsosnak (Pécs), Kiss II. József MÁV főkocsimesternek (Budapest-Ferencváros állomás), Csertő Mihály MÁV vezető főellenőrnek (Budapest-Ferencváros állomás), Király Zsuzsa, a debreceni Postaigazgatóság vezetőjének és Kőhalmi Ferenc, a Budapesti Távbeszélőözösítő Állomás vezetőjének a MUNKA ÉRDEMÉRMET adományozta. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a minisztertanács javaslatára a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36. évfordulója alkalmából a népművelés terén végzett kiváló munkájuk elismeréséül. Képes Géza, a Rádió helyettes osztályvezetőjének, Molnár Aurél, a Rádió munkatársának, Pór Anna Intézeti osztályvezetőnek, dr. Vayer Lajos múzeumi helyettes főigazgatónak, Thurzó Gábor dramaturgnak, Móricz Virág írónak, Dallos Béláné vállalati igazgatónak. Pártos Géza színházi főrendezőnek, Komlós Vilmos színművésznek, Losonczi György operaénekesnek és Muharai Elemér intézeti osztályvezetőnek a »SZOCIALISTA MUNKÁÉRT« ÉRDEMÉRMET; Sándor György, a Rádió osztályvezetőjének, Dobos Zoltán minisztériumi főelőadónak, Tímár István filmrendezőnek Kőszegi Ferenc balett-táncosnak, Szinnai Tivadar szerkesztői csoportvezetőnek, Jámbor Antal járási népművelési előadónak (Baja), Tóth Lajos községi kultúrotthon igazgatónak (Kerkafalva), Kun Elek megyei népművelési osztályvezetőnek (Szolnok) és Garjup Aliz könyvtárosnak a MUNKA ÉRDEMÉRMET adományozta. 3 A MAGYAR PENICILLIN A beteg zihál, érvelése szaporán lüktet, homlokát forró abroncsként szorítja a láz és a fájdalom. Homályos foltok, fehér köpenyek, elmosódó arcok villannak el előtte és messziről, nagyon messziről hallja a hangot: »Tüdőgyulladás ...« Tizenöt-húsz évvel ezelőtt ez a szó gyakran egyenlő volt a halálos ítélettel. Ugyanezt jelentette a szövődményes vörheny, meg az agyhártyagyulladás is. A betegnek azonban nincs oka félelemre. A naptár már 1953-at mutat. És az orvos kezében karcsú injekcióstű jelenik meg. Az asztalra dobott, kiürült ampulla papírdobozán egyetlen szó: »Penicillin«. A WIS-49-133 leszármazottjai óriási tartály oldalán kis, kerek vizsgálóablak. Olyasmi, mint a kohók oldalán a fúvóska figyelőnyílása. Belül sárgás, kocsonyás, híg tömeg kavarog, fortyog, habzik. — Húsz tonna táptalaj — mondja Vadkerty elvtárs, a Chinoin-gyár penicillin-üzemének vezetője. És benne hat üveg, ötvenmilliárd spóra. Penicillium chrysogenum — ecsetpenész, abból is a WIS-49-133-as törzs »leszármazottai«. Hatvan óra múlva a harminctonnás tartály kiürül és néhány teremmel odébb kilószámra kezdik majd csomagolni a néhány évvel ezelőtt még csodaszámba menő, ritka kincsként kezelt (és úgy is fizetett) orvosságot. Kilószámra: igen. Pedig minden milligramm ezer egység penicillint ad ... Minden kilóban kereken ötvenezer injekció nyersanyaga, sok tízezer beteg gyógyulása ... Hosszú volt az út idáig. Hosszú és nem sima. A penicillin az emberi tudomány nagy győzelmei közül való. Flemming, Florey és Chain angol kutatók kísérletei nyomán született meg, de 1945-ig jóformán alig hallottunk róla. 1947—48-ban az akkori Chinoinban mondták ki először a biológusok és vegyészmérnökök merészen: »Meg kellene próbálni a magyar penicillingyártást...« Az uborkásüvegtől a 30 tonnás fermentorig És a laboratóriumokban itt is, ott is »kézbe vették« az ecsetpenészt, hogy munkába fogják magyar földön is. Széles méretekről, komoly támogatásról eleinte szó sem volt. A kísérleti célokra használt nagy uborkásüvegekben azonban vígan szaporodott a kukoricalekvárral és tejcukorral traktált kedves vendég és azután, egy öt évvel ezelőtti, örömteljes napon egy kémcső fenekén megjelentek az első penicillin-kristályok. — Nyolc-tíz egységnek is örültünk egy köbcentiméterben — emlékezik szinte meghatottan Johan professzor —, de most már ezer se különlegesség. Ugyanezt Borbely elvtárs szeparátormester úgy fejezi ki: — Maholnap, ha majd zsákkal viszi valaki az udvaron a penicillint és kiszór egy keveset, csak rászólok: söpörd el onnét hamar, komám! Ez, természetesen, tréfa. Mert ma is megbecsülnek minden milligrammot a kémikusok, biológusok, gépkezelők és segédmunkások egyaránt. A helyzet azonban valóban gyökeresen más. A gyártmányára méltán büszke kollektíva tagjai emlékeznek még a fordulat éve napjaira, amikor a hatalom kérdésével együtt a nép egészségének kérdése is eldőlt az országban. Ettől kezdve sűrűn szólt a telefoncsengő a Chinoinban: hol a pártközpont jelentkezett a vonal másik végén, hol a Tervhivatal... És Vadkerty mérnök önkénytelenül is párhuzamot von Flemming sorsa és a magyar penicillinkutatók sorsa között. Flemmingnek, Chainnek, Floreynek évekig kellett »mecénás« után szaladgálniok, hosszú ideig tetőnélküli, félig felhúzott falakkal díszelgő üzemben dolgozniuk, hogy penicillint gyárthassanak. Itt pedig mindenki emlékezik arra a rövid, de eredményes tanácskozásra, amelynek végén a Tervhivatal elnöke így foglalta össze a tanulságokat: »Akármibe kerül, meg kell csinálni hat hónap alatt!« Megcsinálták. Nem egyszerű történet ez. Igaz, a végén megcsillan a Kossuth-díj babérkoszorúja és érdemrendek ezüstje fénylik. De nem ment magától, nem ment könnyen. Az 1949-es kis 2600 literes készüléktől hosszú volt az út a Chinoin és a Hajdúsági Gyógyszergyár harminctonnás fermentoraiig. Kukoricalekvár és desztillált levegő Késő délután van. A Chinoin udvarán már alig látjuk a versenytáblát, amelyen a penicillinrészleg fogadalma olvasható: »November 10-re befejezzük az évi tervet.« Bent, az új épületben zúgnak a gépek. A fermentorban kavarog a penicillingombák tenyészetétől egyre sűrűbben behálózott táptalaj, öt-hat üveg spóra tartalmából a gombafonalak tömege két tonnára szaporodik hatvan óra alatt. A szinte hihetetlen számot még a közismert mondás sem indokolja eléggé a hozzá nem értő fülében. Közismert mondás, hogy »nő, mint a gomba«. De hogy ilyen gyorsan? Igaz, ezek a gombák — amelyeknek telepei megszólalásig hasonlítanak a romló befőtt felszínén szaporodó penészhez — mindent megkapnak az újpesti gyárban, ami »szemük-szájuk ingere«. Növényi fehérje kell a fejlődésiekhez? Tessék, kukoricalekvár, amennyit csak akartok. Levegő? Nesztek, sterilizálva kapjátok, nehogy egészségetekre káros baktériumok kerüljenek a gépekbe. Glukózé kell, vagy tejcukor? Van a sajtgyárainkban elég tejsavó, ezt kapjátok poralakban. Most aztán dolgozni! És az ember, aki a gőz és az elektromos áram mellett már az atom elektronjait és a penészgombák mikroszkopikus finomságú szálacskáit is befogja boldogulása és jobb élete szekerébe — diadallal látja, miként teljesíti a parancsot az egészség kis szürke katonája, az ecsetpenész. Gyümölcsöző együttműködés a tudomány műhelyében Kik adják ki a parancsokat? Kevés helyen olvad össze ilyen szoros egységbe tudós, műszaki dolgozó és fizikai munkás. Mint Tajti elvtárs, a fermentoroknál dolgozó szakmunkás mondja (nem kis büszkeséggel): »Kell ám ide egy kis biológiai tudás is!« Valóban: a szaktanfolyamok hosszú délutánjain Tajti elvtárs és társai bepillantottak a tudomány műhelyébe és boldogan tárul fel előttük a lehetőség, hogy ők is hozzájáruljanak a közös kincshez. »Dokumentumok« bizonyítják ezt a felismerést. Vadkerty mérnök fiókjában egyre gyűlnek az újítási javaslatok a rózsaszínű borítólapban. A javaslattevők között van kémikus, van biológus , de ott találjuk Puskás György feldolgozó szakmunkás, Tordai Ferenc csoportvezető, Borbely Elemér szeparátormester nevét is. És a javaslatok nem minden esetben készülnek a szaknyelv finomságaival. Van olyan is, amelyben a szeparátorok egy bizonyos műszaki hibájáról így ír az újító: »Ilyenkor azután azt mondjuk, üssön meg a ménkű!« Nehéz, muntkához szokott kezek róják a betűnket — de mögöttük ott fénylik az akarat, hogy a laboratórium professzorával, az üzemi iroda mérnökeivel közösen mind több penicillint gyártsanak, egyre olcsóbban és jobbat. Ugyanez a folyamat a másik oldalról is megindult. A vegyészek és biológusok szemében sem újdonság a fizikai munka, a kemény erőfeszítés ... Ma már csak mosolyt« keltő emlék, hogy a penicillin megszületésének első napjaiban dr. Földi, Vadkerty, Sárdi és Buzna elvűtársak (utóbbiak most az új debreceni gyár vezetői) átlagosan 36 órát töltöttek egyfolytában az »új« szülött« körül. A »csúcseredmény« mindenféle szociális normát, előírást — és az emberi teherbíróképességet is — figyelmen kívül hagyva, 84 óra volt! Igen, egyfolytában több mint három nap. Egyszerűen nem hagyhatták magára a gyárat — az ország várta a penicillint Igazi tudós, kutató, biológus ilyenkor nem nyugodhat odahaza, távol a lombikoktól és fermentoroktól... 8000 kilométerre nyugatra A munka üteme ma már nem ilyen. De a lelkesedés nem csökkent. A professzor a napokban Pécsre indul, hogy tanácskozzék a táptalajnak gyártott kukoricalekvár minőségéről. A laboratóriumban állandó az ügyelet: négyóránként futnak be a jelentések és a vizsgálandó minták. A toronymagas tartályokban szaporodik a penicillium-tenyészet, a betegek és családtagok reménysége. Odébb, kisebb fermentorban streptomycin sárgás-zöld habja bugyborékol: ezt is gyártjuk már, hogy még kevesebb legyen a jajszó, a fájdalom, hogy mind gyorsabban álljanak talpra a kórházi ágyak sápadt lakói. Vadkerty üzemmérnök pedig előhúz egy kis papírtasakot. Fehér por van benne, hasonlít a poralakban bevett aszpirinhoz, meg a kevert porokhoz. — Penicillin —– mondja csendes diadallal. — Tablettázható penicillin. Eddig a gyomorsavak, bélnedvek hatástalanították. Ezentúl nem pusztítják el ezek sem. Néhány hét még és injekcióstű sem kell hozzá: a gombák gyógyító termése egy korty teával is utat talál a szervezetbe ... Az ablakok világosak. Dolgozik a »labor«: új tenyészetek spórái és mycélium-fonalai szaporodnak, hogy legyen mit tölteni az óriási fermenátorokba holnap, holnapután, mindig. De a laboratórium nemsokára új helyére költözik: modernebb felszerelést kap, tágasabb helyiségeket.. . Este van. Nyolcezer kilométerrel nyugatra, túl az óceánon, a marylandi Camp-Detrickben kolerát, tífuszt, vérhast gyártanak a laboratóriumok porcelántégelyeiben. Vadkerty mérnök — mikor erre terelődik a szó — megborzong: hát erre a célra is lehet laboratóriumokat építeni, emberi életek hosszú éveit fordítani? Mint aki kínzó álomtól szabadul, törli meg homlokát. Azután megvidámodva mondja: — Amit fogadtunk, azt már teljesítettük. Öt napja 1954-ben dolgozunk. Majd búcsúzáskor, mintegy összefüggés nélkül, halkan hozzáteszi: »Három kistestvéremet temettük el annak idején. Szövődményes vörheny. .. Még nem volt penicillin...« ★ A Chinoinban is tudják a választ a kedves szovjet könyv kérdésére: »Hogyan lett az ember óriás?« Baktai Ferenc Eltemették Németh Andort Szerda délután a rákoskeresztúri temetőben helyezték örök nyugalomra Németh Andort, a neves írót és kritikust, a Csillag volt főszerkesztőjét. Temetésére eljöttek barátai és tisztelői: számos kiváló magyar író, köztük Illyés Gyula, Veres Péter, Szabó Pál, Déry Tibor Kossuth-díjasok, Bölöni György, Máté György és sokan mások. A Magyar Írók Szövetsége nevében Gereblyés László búcsúztatta el Németh Andort, barátai nevében pedig Déry Tibor Kossuth-díjas író és Gáspár Endre műfordító mondtak búcsúszavakat. (MTI) A Tudományos Minősítő Bizottság közli, hogy Nagy Péter József Attila-díjka kritikus »Móricz Zsigmond« című kandidátusi disszertációjának nyilvános vitája december 2-án, délután 3 órakor lesz az Eötvözs Loránd Tudományegyetem aulájában (V., Egyetem tér 1—3. I. em.). A disszertáció exponensei: Bóka László, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja és Király István, az Irodalomtudomány kandidátusa. A Magyar Tudományos Akadémia műszaki tudományok osztálya közli, hogy az 1954. évi aspirantúrára meg a következő szakterületekre is lehet jelentkezni: hőenergetika, villamosenergetika és elektrotechnika. A pályázati feltételek azonosak a többi tudományos területeken előírtakkal. fit PS2AVA „Kiváló fémgyűjtő" jelvénnyel tüntetik ki a legeredményesebb vasgyűjtőket A könnyűipari minisztérium »Kiváló fémgyűjtő« jelvénnyel tünteti ki a novemberi vasgyűjtő hónap legeredményesebb gyűjtőit. Mindazok a DISZ-fiatalok, akik a vasgyűjtő hónap során a lakóterületen 15 mázsa, valamint azok az úttörők, akik a lakóterületen 10 mázsa vas- és fémhulladékot gyűjtenek, elnyerik a »Kiváló fémgyűjtő« jelvényt. A legkiválóbb üzemi gyűjtők üzemük javaslatára részesülnek a kitüntetésben. A fémgyűjtő-jelvénnyel kitüntetett fiatalok még külön jutalmat is kapnak. Az MTH-iskolák fiataljai fáradhatatlan lelkesedéssel gyűjtik már november elseje óta a vas- és fémhulladékot. Az MTH-iskolák versenyében a 16-os iskola jár az élen. Eddig több mint ezer mázsa vas- és fémhulladékot gyűjtöttek. A 17-es számú MTH-intézet szorosan utána következik. 817 mázsa vasat és több mint 334 kiló színesfémet adtak át eddig a MÉH-telepnek. A harmadik helyen a 11-es számú MTH-iskola tanulói állnak 595 mázsás eredményükkel. Saját erőből valósít meg beruházásokat a Középdunántúli Szénbányászati Tröszt A Középdunántúli Szénbányászati Tröszt dolgozói csaknem 2.100.000 forintot kaptak munkavédelmi beruházásokra. Hosszú ideig a vezetők nemtörődömsége, erélytelensége akadályozta ennek az összegnek felhasználását. A Központi Vezetőség októberi határozata után igyekeztek kijavítani ezt a súlyos hibát. A tröszt legfiatalabb bányájánál, a herendi külfejtésnél 200.000 forintból modern fürdőt és öltözőt létesítenek. Az új épület munkáit »házon belül« végzik el a tröszt építőmunkásai, hogy ne szenvedjen késedelmet ez a fontos és sürgős beruházás. A dolgozók jórésze gépkocsikon jár be. Ha a kocsik késtek, a szabadban kellett várakozniok. Most melegedő épületeket készítenek a bányászlakta falvakban, az utazó munkások részére. Ugyancsak melegedőket kapnak a bányák külszíni munkásai, a fatelepen dolgozók is. Erre a célra 400.000 forintot fordítanak. A tröszt ezt az építést is saját építőbrigádjaival végezteti el.