Népszava, 1954. január (82. évfolyam, 1-26. sz.)

1954-01-01 / 1. szám

■K Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPSZAVA Ú­J ESZTENDŐT! A MAGYA­R S­Z­A­K­S­ZER­VE­Z­E­T­E­K K­Ö­Z­P­ON­T­I LA­P­J­A 82. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1954. JANUÁR 1. PÉNTEK BÉKÉS, BOLDOG Esztendő fordulóján régi szép hagyomány az esztendő fordulójának megünneplése. Az el­múló esztendő utolsó óráit, a kez­dődő év beköszöntését immár évszá­zadok óta a reményteli vidámság ün­nepévé avatták az emberek szerte a világon. S amikor az óra nagy- és kismutatója, mintegy a múlt és a jövendő közötti határsorompó jelké­peként egy vonalba ér, vidám csen­géssel koccannak össze a poharak Budapesten és Moszkvában, New Yorkban és Pekingben, Londonban és Delhiben egyaránt. Fehér-, sárga-, barna- és feketebőrű kezek emelik a poharakat és — ugyancsak a régi szép hagyomány szerint — mindenki egyetlen mondatban igyekszik össze­foglalni, a­ki legjobbat, legkedveseb­bet kíván szeretteinek és önmagának. Ezt a legjobb, legdrágább kívánsá­got százmilliók fogalmazták meg százféle nyelven, de ugyanazt a vá­gyat kifejező szavakkal: »Békés, bol­dog újesztendőt!« A legutóbbi, egy év előtti Szilvesz­teren is ugyanez a kívánság töltötte el a szíveket. De az éjféli pohárkö­szöntő, a régi, de sohasem elcsépelt éjféli köszöntés ekkor már más volt tartalmában, mint ezelőtt bármikor. Ekkor már tudták az újesztendőt ün­nepi örömmel fogadók — a páratlan gyorsasággal százmilliókat magával ragadó békemozgalom tanította meg őket rá —, hogy a jókívánság, ha még oly őszinte és mélyről fakadó is, önmagában nem elég, foganatja csak akkor lehet, h­a mindannyian mindennapi tetteikkel fáradhatatla­nul munkálkodnak az ünnepi kíván­ság valóraváltásán. Egy esztendővel ezelőtt, amikor nálunk a telt poharak vidáman összecsendültek, talán ugyanabban a pillanatban rántotta meg vala­melyik amerikai pilóta Észak- Korea egy békésen szunnyadó fa­‘ ". y*/ r­0 1**01-dóját. Egy évvel ezelőtt, amikor az emberek világszerte mosolyogva köszöntötték egymást a béke és­­boldogság jókívánságaival, talán Ugyanabban a pillanatban rikácsolta egy washingtoni szenátor a televí­ziós rádió mikrofonjába: »A békének egyetlen biztosítékát ismerem, a hid­rogénbombát! A hidrogénbombát, amely egyedül és kizárólag a miénk, s amellyel el tudjuk vinni a halál békéjét bárhová!« Egy évvel ezelőtt Bonnban már lázasan készültek a berlini »X-napra«, amelytől azt vár­ták, hogy véget vet a Németország de­mokratikus egységéért küzdők min­den reményének. Egy évvel ezelőtt bizonyos Navarre tábornok még nagy garral hadonászott valamiféle stra­tégiai tervrajzokkal, amelyekről azt hirdette, hogy hetek alatt eltörlik a föld színéről a szabad Vietnamot. Egy évvel ezelőtt fennen hirdették a háború hivatásos hírverői, hogy Franciaországban és Olaszországban hanyatlóban van a kommunisták napja s küszöbön a támadó »Európa­­hadsereg«-ről szóló egyezmény jóvá­hagyása. Mindennek még csak egy eszten­deje. S hogy első pillantásra mégis régmúlt idők történeteként hat, nagyrészt annak köszönhető, hogy a tavalyi Szilveszterkor a »Békés, bol­dog újesztendőt!« már nemcsak száz­milliók vágyakozó kívánsága volt, hanem százmilliók harci programm­ja is. Ennek köszönhető, hogy a népek idei szilveszteri jókívánsága sokkal reménykedőbben, magabiztosabban hangzik a tavalyinál. Mert bátran elmondhatjuk: ha az eltelt esztendő nem is hozta még meg a végső dön­tést a háború és béke erőinek nagy mérkőzésében, méltán tekinthetünk úgy az elmúlt tizenkét hónapra, mint jelentős korszakra e döntés kiharco­lásának útján. Igaz, minket, békés, boldog eszten­dőt, békés, boldog életet akaró em­bereket fájdalmas veszteség ért ebben az esztendőben. Elvesztettük legjobb barátunkat, ügyünk halha­tatlan vezetőjét, Sztálin elvtársat. De a fájdalom és gyász csak még sudá­­rabbá növelte a béke ügye felett ér­zett felelősséget az egyszerű em­be­­rek millióiban. A népek hangja mind ellenállhatatlanabbul, acélosabban harsogta a követelést, amelyet a Béke Világtanács budapesti ülés­szaka fogalmazott meg s amely a tárgyalóasztalhoz parancsolta az im­perialistákat. A népek követelése oly erős volt, hogy kétesztendős huzavona után rákényszerítette az amerikai imperialistákat: nyíltan hirdetett terveiket cserbenhagyva a koreai háború kiterjesztéséről szóló parancs helyett a fegyverszüneti egyezményt írják alá Panmindzson­­ban. És bárhol lapozzunk is bele az elmúlt esztendő történetébe, bár­mely országra is essék tekintetünk a térképen, azt látjuk, hogy a béke erői mindenütt mérhetetlenül meg­növekedtek, a béke harcosainak ön­tudata magasba szökkent, a béke megvédésének lehetőségei megsok­szorozód­tak. Ragadjunk csak ki találomra egy­két jellemző példát. Vegyük mond­juk Franciaországot, ahol — épp­úgy, mint Olaszországban — az év derekán lezajlott választásokon — a háborús gyújtogatók minden hazug­ságával szemben — milliók tettek bizonyságot arról, hogy a mun­kásosztály élcsapatát, a kommunis­tákat tekintik érdekeik, nemzeti függetlenségük tántoríthatatlan vé­delmezőjének. Vagy beszéljünk a békemozgalom erősödéséről ezekben az országokban, ahol a kommunista párttól oly távoleső emberek, mint Sartre, a világhírű író is nyíltan hi­tet tett a béke megvédésének szük­ségessége és lehetősége mellett. Szól­hatunk arról is, hogy ugyanebben a Franciaországban és Olaszországban az úgynevezett »Európa-hadsereg«­­ről szóló szerződés ratifikálásától — mint a francia parlament külpoliti­kai vitája és az elnökválasztás me­nete is bizonyítja — Dulles minden fenyegetőzése ellenére is ma távo­labb vannak, mint egy esztendővel ezelőtt. S emlékezzünk csak arra a hatalmas visszhangra, amelyet Ho Si Minh elvtárs nyilatkozata váltott ki, amelyben megmutatta: a francia és a vietnami nép számára annyi szenvedést hozó »szennyes háború« befejezése igenis lehetséges tárgya­lások útján. A francia és olasz példákhoz ha­veszten hangulatúak, a bé­kés, bol­dog újesztendőbe vetett reményünk alátámasztására. Hová lett a zsa­rolás és fenyegetőzés politikájának tavaly még legfőbb érve, a hidrogén­bomba amerikai monopóliuma? El­olvadt, mint a tavalyi hó, nem tudta konzerválni semmiféle hidegháború a szovjet tudósok felkészültségével, a szovjet technika fejlettségével szemben. Sőt az amerikai imperia­listákat a maguk keltette »hidrogén­pánik« arra késztette, hogy Eisen­hower elnök bizonyos — megoldást korántsem tartalmazó — javaslattal álljon elő, amelynek megtárgyalásá­hoz a szovjet kormány, következetes békepolitikájához híven, hozzájárult. Mivé lett a hamisítatlan hitleri mód­szerekkel és teljes amerikai támo­gatással megrendezett berlini puccs? Csúfos hajótörést szenvedett a né­met dolgozók öntudatán. De a fel­gyújtott állami áruházak és kultúr­­otthonok fénye méginkább rávilágí­tott az országépítés hevében elköve­tett hibákra, amelyek kiküszöbölé­sével a béketábor legnyugatibb bás­tyája erősebbé, áttörhetetlenebbé vált, mint július 17 előtt volt. S erő­sebbé, ellenállhatatlanul erőssé vált a népek, köztük a német nép köve­telése: vessenek véget Európa egyik legnagyobb nemzete kettészakított­ságának, megalázásának. Ezért vol­tak kénytelenek a nyugati hatalmak végülis elfogadni a Szovjetunió is­mételt, de már annyiszor visszauta­sított javaslatát: a nagyhatalmi ér­tekezlet összehívását Berlinbe, a német kérdés demokratikus rende­zése érdekében. Folytassuk a sort? Milyen sorsra jutott az imperialisták bérenceinek, a sárga munkásárulóknak terve a nemzetközi munkásosztály egységé­nek megbontására? A III. szakszer­vezeti világkongresszus bebizonyí­totta, hogy az ilyen egységbontó kí­sérletekre elkerülhetetlenül kudarc vár, a munkásosztály ma egysége­sebben sorakozik fel nagy nemzet­közi harci szervezete mögé, mint eddig bármikor. Hová tűnt az impe­rialisták reménysége, amelyet a nép legocsmányabb árulóiba, a Berija­­féle bűnszövetkezetbe vetettek? Ügynökeiket lerázta és eltaposta a pártjával, kormányával elválasztha­tatlanul eggyé forrott dicsőséges szov­jet nép. Valóban, minden okunk megvan rá, hogy ezen a Szilveszteren a ta­valyinál is reményteljesebben kö­szöntsük egymásra a poharat: »Bé­kés, boldog új esztendőt!« Hiszen ez az új esztendő nemcsak a béke . (Folytatás a második oldalon) HAZÁNK ÉLETÉBŐL „Megérkezett“ a fúrópajzs a földalatti Baross-téri állomására A Földalatti Vasútépítő Vállalat Rákóczi­ úti munkahelyén ragyogó munkasiker született: a bal­oldali alagútban a fúrópajzzsal­ elérték a Baross-téri földalatti állomás homlokfalát, s ezzel első ízben kötöt­tek össze fúrópajzzsal két munkahelyet. A győzelem kivívásában nagy szerepe van a Sbül-brigádnak, amely az elmúlt hónapban 161 százalékos átlagteljesítmény­nyel dolgozott, december 28-án pedig 402 százalékot ért el. Szilveszteri csúcsforgalom az éjjel-nappal KÖZÉRT-ben Mint egy óriási gyomor, úgy nyelte el csütörtök délután a hatalmas teherautókkal érkező áruk tömegét a Rákóczi­ út és körút sarkán levő éjjel-nappal KÖZÉRT udvari raktára. Kétezer üveg pezsgő, ezer üveg habzó­ és 12.000 üveg különböző bor, 7000 üveg mindenfajta likőr várta azokat, akik Szilveszter éjjelén vidám koccintással búcsúztatták a munkában eltelt 6esztendőt és köszöntik az új évet. »Csúsztatónak« a hidegkonyha remekei: fő mázsa liba, csirke és malacpecsenye, 70 mázsa csabai, gépi- és göngyöscsonka, téliszalámi, virsli, valamint egyéb felvágott tornyosult mind a raktárban, mind pedig az üzlet üvegpolcain. Jól is tette az éjjel-nappal KÖZÉRT vezetősége, hogy ilyen hatalmas árutömegről gondoskodott, hiszen még az éjszakai árakban is nagy vásárló tömegek tolongtak az ízesebbnél ízesebb falatokkal és italokkal megrakott pultok előtt. Újévi ajándék a sízőknek Régvárt nap köszön­tött a hósport kedvelőire: Szilveszter reggelére meg­érkezett az első hó. Szerda este megindult a havazás, s csütörtök reg­gelre már országszerte vastag hótakaró borította a földet. A Meteore­ogiai Intézet tájékoztatása sze­rint a Mecsekben tíz cen­timéter vastag a hóréteg, Galyatetőn nyolc, a Sza­badsághegy, Pilis, Bör­zsöny hótakarója 3—6 centiméteres, sőt egyes helyeken ennél is vasta­gabb. Az idei első na­gyobb havazás után a sízés, ródlizás kedvelői már készíthetik a felsze­relést: a vastag hótakaró kitűnően alkalmas a téli sportokra. Új postás üdülő Több mint négyezer postás pihent az elmúlt évben az ország legszebb üdülőhelyein, közülük 130-an teljesen díjtalanul. Január 1-én a postások újabb üdülőjét nyitják meg Balatonfüreden, ahol 2—3 ágyas, pompásan be­rendezett szobák, zene­szoba, társalgó, könyvtár várja a dolgozókat. Fejlesztik a vidéki fejbegyűjtő-hálózatot Hajdú, Szabolcs és Csongrád megyében több mint másfélmillió forint beruházással több új fej­­begyűjtőállomást létesí­tettek és a régieket kor­szerűsítették. Hajdú me­gyében például 13 község­ben létesült tejbegyűjtő­­állomás. Ezáltal a terme­lők lakóhelyükhöz köze­lebb adhatják be a tejet és a tej minősége is ja­vul, mert a tejet rögtön hűtik s így a tej frisseb­ben kerül a városi feldol­gozó üzemekbe. Autóbusz-gyorsjáratok Gyorsjáratokat állítanak forgalomba kísérletkép­pen január 3-tól a 60-as és 62-es jelzésű autóbu­szok útvonalán. Ez azt je­lenti, hogy a Rákoske­resztúrról autóbuszon utazók a gyorsjáratok igénybevételével az utat az eddiginél rövidebb idő alatt tehetik meg, mert ezek a kocsik útközben mindössze kétszer állnak meg. A gyorsjáratoktól függetlenül továbbra is közlekednek a menet­­rendszerű járatok. A finom szövetek bölcsőjénél A­z elmúlt esztendőben nagy sikert aratott egy könnyű és mutatós női ruhaszövet, a tropikál. Mert nem­r^ck ■ í . ■ 7 rm »•- r h;m­n. m jól mórivá • -aáiú'o-tv *.«.*­­tós. A közkedvelt — ahogy mondani szokás: »befutott* árut a Győri Gyapjúfonó- és Szövőgyárban készí­tik. Az évi terv befejezése — de­cember 27 — után is tovább, sőt fo­kozott mennyiségben gyártják a tro­pikált, amelynek készítése igen ér­dekes. Hozzá nem értő ember el sem tudja képzelni, hogyan lesz a zsákokba gyömöszölt, kócszerű, sokszínű keve­rékből lenge, finom ruhaanyag. Nem egykönnyen. Körülbelül tízféle mun­kát végeznek — kártolás, fésülés, párhuzamosítás, cérnázás, fonás, szö­vés — a gyapjú- és viscosa-keverék­­kel, amíg a méteráru a festődébe ke­rül. Ott azután jól zárható üstökbe rakják s órákon keresztül forog, te­­keredik a festékben. Az innen ki­jutó nedves áru még mindig nem hasonlít az üzletek polcain és a ki­rakatokban látható szép anyagra,­ mert ezután jön még a munka java, a gőzölés, mángolás, vasalás, s végül a minőségi ellenőrzés után a cso­magolás. A raktár egyik része színültig tele van­ a világos- és sötét­szürke, almazölds és drapp tropikál­végekkel, csak hogy minden délután cserélődnek ezek a végek. Ami el­készült, azt máris viszik az ország különböző vidékeire az udvaron vá­­j-o­rvré teher.Autókaravánok A Győri Gyapjúfonc- és gyár nemcsak erről az árucikkről híres. Páratlan tisztaság uralkodik valamennyi műhelyében, de az öl­tözőkben, fürdőkben is nagy a tisz­taság, a konyhában is csak úgy ra­gyog minden. A sok vízzel dolgozó appreturában — amely bizony elég elavult, de hamarosan újjáépítik — mindenütt a friss seprés, padlótör­lés nyomai látszanak. A cérnázómű­­hely pedig olyan, mint egy külön­leges gépekkel felszerelt, nagyon gondozott laboratórium. Ez a szemet gyönyörködtető tisz­taság sok mindent elárul, de a gyár munkásai, vezetői szóval is elmond­ják, mi a rend titka. Horváth La­­josné kétszeres sztahanovista szövő így magyarázza: — A gyapjú drága dolog. Egy centiméternyit se engedek kárba­­veszni belőle. — A tisztaság a minőséget is ja­vítja — mondja Ipsicz Józsefné —, az olajfolt és más pecsét csak olyan műhelyben kerül az árura, ahol a rendetlenség az úr és nem a munkás. Rudolf László elvtárs főmérnök azt is elmondja, hogy nem mindig volt ez így, még egy évvel ezelőtt­­ sem. Bár sok munkás kedvelte,­­ őrizte azelőtt­­ a rendet, de néhány­­ hanyag szövő, fonó­r felkiismerete­­z­és­­ , szóval, neveléssel sósra jutottak, de az üzem vezetői például, ha hulladé­kot találtak a földön, akkor a mű­hely valamelyik jól látható pontján mintegy "kirakatba” tették a gon­datlanok szégyenére. Néhány hónappal ezelőtt azt is »kikísérletezték«, hogy melyik szo­banövény szereti a klímaberendezés­sel cserélődő nedves levegőt. Az aprólevelű kedves futóka szépen fej­lődik a fonoda, a­­ cérnázó falaira szerelt virágtartókban. A napfény­világítás, az erdeihez hasonló azonos levegő s a zölddel díszített termek olyan gondoskodást jelentenek, amely valóban üdíti, frissíti a dol­gozókat. Ezekben a napokban a tropikál, a teveszőr, a tisztagyapjú férfiszövetek s egyéb finom áruk sora még egy újjal bővült. Az üzem nagymennyi­ségű külföldi megrendelést kapott velúr gyártására. Az exportrendelés­sel egyidőben már az első negyed­évben hozzáláttak a belföldi velúr gyártásához is, amely — a minta­darabok után ítélve — ebben az esz­tendőben közkedvelt árucikk lesz az egész országban. DR. BUBÁNYI IMRÉT, a XII. kerületi Rendelőintézet vezetőorvo­sát nagyon szeretik betegei. 1954-re fő célja: a betegellátás megjavítása. Különösen az influenza ellen akar küzdeni. Nemcsak gyógyítással, ha­nem széleskörű megelőző intézkedé­sekkel is. TOLNAY KLÁRI kétszeres Kos­­suth-díjas érdemes művész, aki a »Romeo és Júliá«-ban, a »Hős fáim­ban és a »Hűség«-ben kiemelkedő si­kert aratott, azt szeretné, ha a sok komoly dráma után 1954-ben valami vidám, könnyű, zenés darabban is felléphetne. IFJÚ JÁVORI LÁSZLÓ, az Elzett Vasárugyár 17 éves segédmunkása elhatározta, hogy szakmát tanul és 1954-ben beiratkozik a gépipari tech­nikum esti tagozatára. A tanulás mellett a termelőmunkában is éppen olyan derekasan helyt akar állni, mint eddig.

Next