Népszava, 1954. január (82. évfolyam, 1-26. sz.)
1954-01-01 / 1. szám
■K Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPSZAVA ÚJ ESZTENDŐT! A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 82. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1954. JANUÁR 1. PÉNTEK BÉKÉS, BOLDOG Esztendő fordulóján régi szép hagyomány az esztendő fordulójának megünneplése. Az elmúló esztendő utolsó óráit, a kezdődő év beköszöntését immár évszázadok óta a reményteli vidámság ünnepévé avatták az emberek szerte a világon. S amikor az óra nagy- és kismutatója, mintegy a múlt és a jövendő közötti határsorompó jelképeként egy vonalba ér, vidám csengéssel koccannak össze a poharak Budapesten és Moszkvában, New Yorkban és Pekingben, Londonban és Delhiben egyaránt. Fehér-, sárga-, barna- és feketebőrű kezek emelik a poharakat és — ugyancsak a régi szép hagyomány szerint — mindenki egyetlen mondatban igyekszik összefoglalni, aki legjobbat, legkedvesebbet kíván szeretteinek és önmagának. Ezt a legjobb, legdrágább kívánságot százmilliók fogalmazták meg százféle nyelven, de ugyanazt a vágyat kifejező szavakkal: »Békés, boldog újesztendőt!« A legutóbbi, egy év előtti Szilveszteren is ugyanez a kívánság töltötte el a szíveket. De az éjféli pohárköszöntő, a régi, de sohasem elcsépelt éjféli köszöntés ekkor már más volt tartalmában, mint ezelőtt bármikor. Ekkor már tudták az újesztendőt ünnepi örömmel fogadók — a páratlan gyorsasággal százmilliókat magával ragadó békemozgalom tanította meg őket rá —, hogy a jókívánság, ha még oly őszinte és mélyről fakadó is, önmagában nem elég, foganatja csak akkor lehet, ha mindannyian mindennapi tetteikkel fáradhatatlanul munkálkodnak az ünnepi kívánság valóraváltásán. Egy esztendővel ezelőtt, amikor nálunk a telt poharak vidáman összecsendültek, talán ugyanabban a pillanatban rántotta meg valamelyik amerikai pilóta Észak- Korea egy békésen szunnyadó fa‘ ". y*/ r0 1**01-dóját. Egy évvel ezelőtt, amikor az emberek világszerte mosolyogva köszöntötték egymást a béke ésboldogság jókívánságaival, talán Ugyanabban a pillanatban rikácsolta egy washingtoni szenátor a televíziós rádió mikrofonjába: »A békének egyetlen biztosítékát ismerem, a hidrogénbombát! A hidrogénbombát, amely egyedül és kizárólag a miénk, s amellyel el tudjuk vinni a halál békéjét bárhová!« Egy évvel ezelőtt Bonnban már lázasan készültek a berlini »X-napra«, amelytől azt várták, hogy véget vet a Németország demokratikus egységéért küzdők minden reményének. Egy évvel ezelőtt bizonyos Navarre tábornok még nagy garral hadonászott valamiféle stratégiai tervrajzokkal, amelyekről azt hirdette, hogy hetek alatt eltörlik a föld színéről a szabad Vietnamot. Egy évvel ezelőtt fennen hirdették a háború hivatásos hírverői, hogy Franciaországban és Olaszországban hanyatlóban van a kommunisták napja s küszöbön a támadó »Európahadsereg«-ről szóló egyezmény jóváhagyása. Mindennek még csak egy esztendeje. S hogy első pillantásra mégis régmúlt idők történeteként hat, nagyrészt annak köszönhető, hogy a tavalyi Szilveszterkor a »Békés, boldog újesztendőt!« már nemcsak százmilliók vágyakozó kívánsága volt, hanem százmilliók harci programmja is. Ennek köszönhető, hogy a népek idei szilveszteri jókívánsága sokkal reménykedőbben, magabiztosabban hangzik a tavalyinál. Mert bátran elmondhatjuk: ha az eltelt esztendő nem is hozta még meg a végső döntést a háború és béke erőinek nagy mérkőzésében, méltán tekinthetünk úgy az elmúlt tizenkét hónapra, mint jelentős korszakra e döntés kiharcolásának útján. Igaz, minket, békés, boldog esztendőt, békés, boldog életet akaró embereket fájdalmas veszteség ért ebben az esztendőben. Elvesztettük legjobb barátunkat, ügyünk halhatatlan vezetőjét, Sztálin elvtársat. De a fájdalom és gyász csak még sudárabbá növelte a béke ügye felett érzett felelősséget az egyszerű emberek millióiban. A népek hangja mind ellenállhatatlanabbul, acélosabban harsogta a követelést, amelyet a Béke Világtanács budapesti ülésszaka fogalmazott meg s amely a tárgyalóasztalhoz parancsolta az imperialistákat. A népek követelése oly erős volt, hogy kétesztendős huzavona után rákényszerítette az amerikai imperialistákat: nyíltan hirdetett terveiket cserbenhagyva a koreai háború kiterjesztéséről szóló parancs helyett a fegyverszüneti egyezményt írják alá Panmindzsonban. És bárhol lapozzunk is bele az elmúlt esztendő történetébe, bármely országra is essék tekintetünk a térképen, azt látjuk, hogy a béke erői mindenütt mérhetetlenül megnövekedtek, a béke harcosainak öntudata magasba szökkent, a béke megvédésének lehetőségei megsokszorozódtak. Ragadjunk csak ki találomra egykét jellemző példát. Vegyük mondjuk Franciaországot, ahol — éppúgy, mint Olaszországban — az év derekán lezajlott választásokon — a háborús gyújtogatók minden hazugságával szemben — milliók tettek bizonyságot arról, hogy a munkásosztály élcsapatát, a kommunistákat tekintik érdekeik, nemzeti függetlenségük tántoríthatatlan védelmezőjének. Vagy beszéljünk a békemozgalom erősödéséről ezekben az országokban, ahol a kommunista párttól oly távoleső emberek, mint Sartre, a világhírű író is nyíltan hitet tett a béke megvédésének szükségessége és lehetősége mellett. Szólhatunk arról is, hogy ugyanebben a Franciaországban és Olaszországban az úgynevezett »Európa-hadsereg«ről szóló szerződés ratifikálásától — mint a francia parlament külpolitikai vitája és az elnökválasztás menete is bizonyítja — Dulles minden fenyegetőzése ellenére is ma távolabb vannak, mint egy esztendővel ezelőtt. S emlékezzünk csak arra a hatalmas visszhangra, amelyet Ho Si Minh elvtárs nyilatkozata váltott ki, amelyben megmutatta: a francia és a vietnami nép számára annyi szenvedést hozó »szennyes háború« befejezése igenis lehetséges tárgyalások útján. A francia és olasz példákhoz haveszten hangulatúak, a békés, boldog újesztendőbe vetett reményünk alátámasztására. Hová lett a zsarolás és fenyegetőzés politikájának tavaly még legfőbb érve, a hidrogénbomba amerikai monopóliuma? Elolvadt, mint a tavalyi hó, nem tudta konzerválni semmiféle hidegháború a szovjet tudósok felkészültségével, a szovjet technika fejlettségével szemben. Sőt az amerikai imperialistákat a maguk keltette »hidrogénpánik« arra késztette, hogy Eisenhower elnök bizonyos — megoldást korántsem tartalmazó — javaslattal álljon elő, amelynek megtárgyalásához a szovjet kormány, következetes békepolitikájához híven, hozzájárult. Mivé lett a hamisítatlan hitleri módszerekkel és teljes amerikai támogatással megrendezett berlini puccs? Csúfos hajótörést szenvedett a német dolgozók öntudatán. De a felgyújtott állami áruházak és kultúrotthonok fénye méginkább rávilágított az országépítés hevében elkövetett hibákra, amelyek kiküszöbölésével a béketábor legnyugatibb bástyája erősebbé, áttörhetetlenebbé vált, mint július 17 előtt volt. S erősebbé, ellenállhatatlanul erőssé vált a népek, köztük a német nép követelése: vessenek véget Európa egyik legnagyobb nemzete kettészakítottságának, megalázásának. Ezért voltak kénytelenek a nyugati hatalmak végülis elfogadni a Szovjetunió ismételt, de már annyiszor visszautasított javaslatát: a nagyhatalmi értekezlet összehívását Berlinbe, a német kérdés demokratikus rendezése érdekében. Folytassuk a sort? Milyen sorsra jutott az imperialisták bérenceinek, a sárga munkásárulóknak terve a nemzetközi munkásosztály egységének megbontására? A III. szakszervezeti világkongresszus bebizonyította, hogy az ilyen egységbontó kísérletekre elkerülhetetlenül kudarc vár, a munkásosztály ma egységesebben sorakozik fel nagy nemzetközi harci szervezete mögé, mint eddig bármikor. Hová tűnt az imperialisták reménysége, amelyet a nép legocsmányabb árulóiba, a Berijaféle bűnszövetkezetbe vetettek? Ügynökeiket lerázta és eltaposta a pártjával, kormányával elválaszthatatlanul eggyé forrott dicsőséges szovjet nép. Valóban, minden okunk megvan rá, hogy ezen a Szilveszteren a tavalyinál is reményteljesebben köszöntsük egymásra a poharat: »Békés, boldog új esztendőt!« Hiszen ez az új esztendő nemcsak a béke . (Folytatás a második oldalon) HAZÁNK ÉLETÉBŐL „Megérkezett“ a fúrópajzs a földalatti Baross-téri állomására A Földalatti Vasútépítő Vállalat Rákóczi úti munkahelyén ragyogó munkasiker született: a baloldali alagútban a fúrópajzzsal elérték a Baross-téri földalatti állomás homlokfalát, s ezzel első ízben kötöttek össze fúrópajzzsal két munkahelyet. A győzelem kivívásában nagy szerepe van a Sbül-brigádnak, amely az elmúlt hónapban 161 százalékos átlagteljesítménynyel dolgozott, december 28-án pedig 402 százalékot ért el. Szilveszteri csúcsforgalom az éjjel-nappal KÖZÉRT-ben Mint egy óriási gyomor, úgy nyelte el csütörtök délután a hatalmas teherautókkal érkező áruk tömegét a Rákóczi út és körút sarkán levő éjjel-nappal KÖZÉRT udvari raktára. Kétezer üveg pezsgő, ezer üveg habzó és 12.000 üveg különböző bor, 7000 üveg mindenfajta likőr várta azokat, akik Szilveszter éjjelén vidám koccintással búcsúztatták a munkában eltelt 6esztendőt és köszöntik az új évet. »Csúsztatónak« a hidegkonyha remekei: fő mázsa liba, csirke és malacpecsenye, 70 mázsa csabai, gépi- és göngyöscsonka, téliszalámi, virsli, valamint egyéb felvágott tornyosult mind a raktárban, mind pedig az üzlet üvegpolcain. Jól is tette az éjjel-nappal KÖZÉRT vezetősége, hogy ilyen hatalmas árutömegről gondoskodott, hiszen még az éjszakai árakban is nagy vásárló tömegek tolongtak az ízesebbnél ízesebb falatokkal és italokkal megrakott pultok előtt. Újévi ajándék a sízőknek Régvárt nap köszöntött a hósport kedvelőire: Szilveszter reggelére megérkezett az első hó. Szerda este megindult a havazás, s csütörtök reggelre már országszerte vastag hótakaró borította a földet. A Meteoreogiai Intézet tájékoztatása szerint a Mecsekben tíz centiméter vastag a hóréteg, Galyatetőn nyolc, a Szabadsághegy, Pilis, Börzsöny hótakarója 3—6 centiméteres, sőt egyes helyeken ennél is vastagabb. Az idei első nagyobb havazás után a sízés, ródlizás kedvelői már készíthetik a felszerelést: a vastag hótakaró kitűnően alkalmas a téli sportokra. Új postás üdülő Több mint négyezer postás pihent az elmúlt évben az ország legszebb üdülőhelyein, közülük 130-an teljesen díjtalanul. Január 1-én a postások újabb üdülőjét nyitják meg Balatonfüreden, ahol 2—3 ágyas, pompásan berendezett szobák, zeneszoba, társalgó, könyvtár várja a dolgozókat. Fejlesztik a vidéki fejbegyűjtő-hálózatot Hajdú, Szabolcs és Csongrád megyében több mint másfélmillió forint beruházással több új fejbegyűjtőállomást létesítettek és a régieket korszerűsítették. Hajdú megyében például 13 községben létesült tejbegyűjtőállomás. Ezáltal a termelők lakóhelyükhöz közelebb adhatják be a tejet és a tej minősége is javul, mert a tejet rögtön hűtik s így a tej frissebben kerül a városi feldolgozó üzemekbe. Autóbusz-gyorsjáratok Gyorsjáratokat állítanak forgalomba kísérletképpen január 3-tól a 60-as és 62-es jelzésű autóbuszok útvonalán. Ez azt jelenti, hogy a Rákoskeresztúrról autóbuszon utazók a gyorsjáratok igénybevételével az utat az eddiginél rövidebb idő alatt tehetik meg, mert ezek a kocsik útközben mindössze kétszer állnak meg. A gyorsjáratoktól függetlenül továbbra is közlekednek a menetrendszerű járatok. A finom szövetek bölcsőjénél Az elmúlt esztendőben nagy sikert aratott egy könnyű és mutatós női ruhaszövet, a tropikál. Mert nemr^ck ■ í . ■ 7 rm »•- r h;mn. m jól mórivá • -aáiú'o-tv *.«.*tós. A közkedvelt — ahogy mondani szokás: »befutott* árut a Győri Gyapjúfonó- és Szövőgyárban készítik. Az évi terv befejezése — december 27 — után is tovább, sőt fokozott mennyiségben gyártják a tropikált, amelynek készítése igen érdekes. Hozzá nem értő ember el sem tudja képzelni, hogyan lesz a zsákokba gyömöszölt, kócszerű, sokszínű keverékből lenge, finom ruhaanyag. Nem egykönnyen. Körülbelül tízféle munkát végeznek — kártolás, fésülés, párhuzamosítás, cérnázás, fonás, szövés — a gyapjú- és viscosa-keverékkel, amíg a méteráru a festődébe kerül. Ott azután jól zárható üstökbe rakják s órákon keresztül forog, tekeredik a festékben. Az innen kijutó nedves áru még mindig nem hasonlít az üzletek polcain és a kirakatokban látható szép anyagra, mert ezután jön még a munka java, a gőzölés, mángolás, vasalás, s végül a minőségi ellenőrzés után a csomagolás. A raktár egyik része színültig tele van a világos- és sötétszürke, almazölds és drapp tropikálvégekkel, csak hogy minden délután cserélődnek ezek a végek. Ami elkészült, azt máris viszik az ország különböző vidékeire az udvaron váj-orvré teher.Autókaravánok A Győri Gyapjúfonc- és gyár nemcsak erről az árucikkről híres. Páratlan tisztaság uralkodik valamennyi műhelyében, de az öltözőkben, fürdőkben is nagy a tisztaság, a konyhában is csak úgy ragyog minden. A sok vízzel dolgozó appreturában — amely bizony elég elavult, de hamarosan újjáépítik — mindenütt a friss seprés, padlótörlés nyomai látszanak. A cérnázóműhely pedig olyan, mint egy különleges gépekkel felszerelt, nagyon gondozott laboratórium. Ez a szemet gyönyörködtető tisztaság sok mindent elárul, de a gyár munkásai, vezetői szóval is elmondják, mi a rend titka. Horváth Lajosné kétszeres sztahanovista szövő így magyarázza: — A gyapjú drága dolog. Egy centiméternyit se engedek kárbaveszni belőle. — A tisztaság a minőséget is javítja — mondja Ipsicz Józsefné —, az olajfolt és más pecsét csak olyan műhelyben kerül az árura, ahol a rendetlenség az úr és nem a munkás. Rudolf László elvtárs főmérnök azt is elmondja, hogy nem mindig volt ez így, még egy évvel ezelőtt sem. Bár sok munkás kedvelte, őrizte azelőtt a rendet, de néhány hanyag szövő, fonór felkiismeretezés , szóval, neveléssel sósra jutottak, de az üzem vezetői például, ha hulladékot találtak a földön, akkor a műhely valamelyik jól látható pontján mintegy "kirakatba” tették a gondatlanok szégyenére. Néhány hónappal ezelőtt azt is »kikísérletezték«, hogy melyik szobanövény szereti a klímaberendezéssel cserélődő nedves levegőt. Az aprólevelű kedves futóka szépen fejlődik a fonoda, a cérnázó falaira szerelt virágtartókban. A napfényvilágítás, az erdeihez hasonló azonos levegő s a zölddel díszített termek olyan gondoskodást jelentenek, amely valóban üdíti, frissíti a dolgozókat. Ezekben a napokban a tropikál, a teveszőr, a tisztagyapjú férfiszövetek s egyéb finom áruk sora még egy újjal bővült. Az üzem nagymennyiségű külföldi megrendelést kapott velúr gyártására. Az exportrendeléssel egyidőben már az első negyedévben hozzáláttak a belföldi velúr gyártásához is, amely — a mintadarabok után ítélve — ebben az esztendőben közkedvelt árucikk lesz az egész országban. DR. BUBÁNYI IMRÉT, a XII. kerületi Rendelőintézet vezetőorvosát nagyon szeretik betegei. 1954-re fő célja: a betegellátás megjavítása. Különösen az influenza ellen akar küzdeni. Nemcsak gyógyítással, hanem széleskörű megelőző intézkedésekkel is. TOLNAY KLÁRI kétszeres Kossuth-díjas érdemes művész, aki a »Romeo és Júliá«-ban, a »Hős fáimban és a »Hűség«-ben kiemelkedő sikert aratott, azt szeretné, ha a sok komoly dráma után 1954-ben valami vidám, könnyű, zenés darabban is felléphetne. IFJÚ JÁVORI LÁSZLÓ, az Elzett Vasárugyár 17 éves segédmunkása elhatározta, hogy szakmát tanul és 1954-ben beiratkozik a gépipari technikum esti tagozatára. A tanulás mellett a termelőmunkában is éppen olyan derekasan helyt akar állni, mint eddig.