Népszava, 1954. január (82. évfolyam, 1-26. sz.)

1954-01-21 / 17. szám

1954. JANUÁR 21. CSÜTÖRTÖK• A berlini értekezleten részt vevő szovjet küldöttség • Moszkva, január 20. (TASZSZ) A legközelebbi napokban Berlinbe utazik V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere, hogy részt vegyen a Szovjetunió, Franciaország, Ang­lia és az Egyesült Államok külügy­minisztereinek értekezletén. V. M. Molotoval együtt Berlinbe utazik A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszterhelyettese, J. A. Malik, a Szovjetunió angliai nagy­követe, G. N. Zarubin, a Szovjetunió nagykövete az Egyesült Államokban, Sz. A. Vinogradov, a Szovjetunió franciaországi nagykövete, G. M. Puskin, a Szovjetunió külügyminisz­tériuma kollégiumának tagja, L. F. Iljicsev, a Szovjetunió külügymi­nisztériuma kollégiumának tagja, A. A. Szoboljev, N. T. Fedorenko, valamint más tanácsadók és szak­értők. Kétezer megfigyelő, sajtótudósító és fotoriporter érkezik Berlinbe A külügyminiszterek tanácskozása alkalmából a béketábor országaiból és a nyugati államokból előzetes be­jelentéseken alapuló becslés szerint körülbelül kétezer sajtótudósító, megfigyelő, fényképész, filmoperatőr és megfigyelő érkezik a legközelebbi napokban Berlinbe. A négy hatalom kijelölt szakértői kedden a berlini szovjet hatóságok hivatali helyiségeiben folytatták megbeszéléseiket a külügyminiszteri értekezlettel összefüggő technikai kérdések megoldásáról. Ezek a ta­nácskozások, a lapjelentések szerint, zökkenésmentesen és eredményesen folynak. A szakértők megbeszélésé­nek tárgya a külügyminiszteri érte­kezlet közös titkárságának, a fordí­tási és tolmácsolási munka hiány­talan lebonyolításának, s a sajtó gyors tájékoztatásának megszer­vezése, valamint a biztonsági intéz­kedések összehangolása. A négy hatalom főbiztosai által kijelölt szakértők szerdán az ame­rikai hatóságok berlini helyiségei­ben három albizottságban folytat­ták megbeszéléseiket a külügymi­niszteri értekezlettel összefüggő tech­nikai kérdésekről. A nyugatberlini rádió közlése szerint a szakértők tárgyalásai eredményesen haladnak előre. Az Adenauer-klikk zavargásokat akar szervezni Mint a Német Demokratikus Köz­társaság belügyminisztériuma közli, nyugatnémetországi és különösen nyugatberlini kártevő és kémszer­vezetek az utóbbi napokban fokozták a Német Demokratikus Köztársaság elleni aknamunkájukat. Az impe­rialisták és militaristák ügynökei uszító tartalmú röplapokat terjeszte­nek Berlin demokratikus körzeté­ben. A kártevő- és kémszervezetek aknamunkájukkal zavargásokat akarnak provokálni Berlinben a külügyminiszterek értekezletének idején. A belügyminisztérium köz­leménye szerint a Német Demokra­tikus Köztársaság biztonsági szer­vei utasítást kaptak, hogy minden esetben lépjenek fel a zavargási kí­sérletek és provokációk ellen és hogy megfelelő rendszabályokkal bizto­sítsák a négy hatalom külügyminisz­teri értekezletének zavartalan lefo­lyását. Stuttgarti jelentés közli, hogy Adenauer Keresztény-Demokrata Uniójának főiskolai csoportjai »kü­lönösen megbízható­« diákokat tobo­roznak. Ezeket a diákokat — akik ellátást, útiköltséget és napidíjat kapnak — a négyhatalmi értekezlet napjaiban Berlinben akarják »be­vetni«. A jelentések megerősítik Otto Nitschke miniszterelnökhelyet­tes közléseit, amelyeket néhány nap­pal ezelőtt egy sajtóértekezleten tett arról, hogy a nyugatnémetországi és nyugatberlini politikai alvilág rend­zavarásokra készül a berlini értekez­let napjaiban.­­ A kínai könnyűipari miniszté­rium kezelésében levő vállalatok 10,4 százalékkal túlteljesítették az 1953. évi tervet. A könnyűipar ter­melése az 1953-as évben 1952-höz viszonyítva több mint 28 százalék­kal növekedett. Az elmúlt évben megkezdték sok új árufajta gyártá­sát. Megjavult a könnyűipari áruk minősége is. Az önköltség csökken­tése 1953-ban lehetővé tette egyes árufajták árának leszállítását.­­ A Bolgár Kommunista Párt felhívta a mezőgazdasági szakem­bereket, hogy jelentkezzenek mun­kára falura a termelőszövetkeze­tekbe és az állami gazdaságokba. A párt felhívása nagy visszhangra ta­lált a mezőgazdasági szakemberek körében. A földművelésügyi minisz­tériumba sokszáz levél érkezik, me­lyet a városi üzemekben dolgozó mezőgazdasági szakemberek írtak. Albert E. Kahn: Albert E. Kahnnak, a bátor, har­cos amerikai írónak, aki Michael Sayers-szel közösen megírta az egész világon ismert »A nagy összeeskü­vés« című művet, a közelmúltban új írása jelent meg. Címe: »The Game of Deaths, szószerinti fordításban »A halál versenye«. Vagy értelemsze­rűen: »A halál hajszáját, Kahn úr 1050 őszén, alig öt évvel a máso­dik világháború után az amerikai iskolatermekben különös és jellem­zően háborús gyakorlatok kezdődtek. Soha sehol a világon nem végeztet­tek még iskolásgyermekekkel ilyen gyakorlatokat. A történelemben elő­ször tanulták meg a gyermekek, hogyan kell csukott szemmel és kar­juk alá rejtett fejjel a pad alá kupo­rodni, hogyan kell mozdulatlanul háttal állni az ablaknak és arccal a falnak, hogyan kell rongyokkal be­takarva a padlón feküdni. A tanítók megmagyarázták a gyer­mekeknek, hogy atombombázás ese­tén így könnyebben védekezhetnek az üvegszilánkok, repeszek és égési sebek ellen ... »Kérjük, hogy fia, illetve leánya hozzon magával az iskolába egy olyan lepedőt, amely megfelelő nagy­ságú ahhoz, hogy alábújhasson és így védekezhessék a közvetlen atomrob­banás okozta égési sebek ellen« — írta a szülőkhöz intézett körlevelé­ben egy newyorki iskola igazgatója. »Kérjük, teljesítse kérésünket. Írja rá tintával gyermeke nevét. A lepe­dőt gyermekének a padjában kell tartania veszély esetére.« Hasonló utasításokat adtak az is­kolásgyermekeknek sok más helyen is . . . A Ducens-i középiskolában, New York államban történt a következő incidens. Egy légvédelmi gyakorlat alatt az igazgató berontott az egyik osztályba, ahol a gyermekek lepe­dőikkel letakarva a padlón kuporog­tak. Szétnézett a teremben, azután az egyik kisfiúra mutatva, durván ezt mondta: »Elégett a jobb karod! El­vesztetted a jobblábad! És az egyik arcod is összeégett!” A tanító döb­benten vonta félre az igazgatót és megkérdezte tőle, miért rémíti meg könyve ismét összeesküvésről szól; arról az összeesküvésről, amelyet a »hidegháború« amerikai lovagjai szerveztek az Egyesült Államok né­pének jövője, az amerikai gyerme­kek ellen. A Népszava sorozatosan közöl részleteket Albert Kahn köny­véből, a gyermeket. Az igazgató így vilá­gosította fel: »A gyerek nem takarta be magát rendesen a lepedőjével. Hogy ne felejtse el — így kell vele beszélni.« A fiú nem felejtette el. Ebéd után nem jött vissza az isko­lába: anyja azt telefonálta, hogy a gyermek hisztérikus rohamot ka­pott ... A tanítók azzal büntetik eseten­ként a rosszalkodó­­ gyermekeket, hogy az ablak közelébe ültetik őket. Értésükre adják, hogy ha atombom­bát dobnának le — ez volna a leg­veszélyesebb hely az osztályban ... 1951. október 11-én a Newyorki Városi Közoktatási Tanács tekinté­lyes harsonázással különleges »biz­tonsági szükségintézkedést« jelentett be a város iskoláiban. A nyilvános, felekezeti és magániskolák valameny­­nyi másod- és harmadosztályos ta­nulója között kétszázezer személy­azonossági tárcát osztottak ki. A Közoktatási Tanács közölte, hogy a többi korosztály is — az óvodától a főiskoláig — megkapja személyazo­nossági bárcáját, mihelyst azok el­készülnek. A személyazonossági bárcák — közönségesen csak »kutyaéremnek« hívják őket — hasonlítanak a kato­nák »dögcéduláihoz«. Ezek a fém­érmék feltüntetik ifjú viselőik nevét, címét, születésük évét, szüleik nevét és a kerületüket, valamint iskoláju­kat jelző számot. A bárcák célja vi­selőik személyazonosságának meg­állapítása »atomtámadás esetén«. A sajtójelentések megemlítették azt a kevés vigaszt nyújtó tényt, hogy a fém, amelyből a bárcák ké­szültek, csak 1400 fokon olvad és így olyan hőnek is ellenáll, amely az emberi testet elhamvasztaná ... Mielőtt a Közoktatási Tanács ki­bocsátotta a bárcákat, háromoldalas utasítást körözött a tanítók között, hangsúlyozva, hogy »minden tanuló minden időben viselje a bárcát...« Hogy miként értelmezték egyes gyermekek a bárcák célját, arra fényt vetnek egy hétéves kislány szavai. A parkban játszva így vá­laszolt arra kérdésre, miért viseli a bárcát: »Hogy az emberek tudják, ki vagyok, ha összeég az arcom.. .« A „kutyaérem“ terve a tiltako­zás viharát váltotta ki New York­ban. A Közoktatási Tanácsot más­napra elárasztották a felháborodott szülők tiltakozásai. Sokan felháboro­dottan jelentették ki: nem engedik meg, hogy gyermekeik viseljék a bárcát. Max Lerner, a New York Post rovatvezetője így írt: »Micsoda iszonyatos bélyeget hagyunk a Pol­gári Védelem Hivatalától gyerme­keink lelkébe égetni...« A Newyorki Polgári Védelmi Hi­vatal tájékoztatási és kiképzési osz­tályának igazgatóhelyettese, Mrs. Elsa Krause válaszolt Max Lemer­nek és élesen rendreutasította, amiért »érzelgős nyávogásba« kez­dett. A következőket írta: »Tudja, hogy a gyermekek alap­jában keménykötésű kis emberkék. Imádják a vért. Más emberek sze­rencsétlensége iránt nem éreznek mást, mint tárgyilagos érdeklődést. Soha nem találkoztam még olyan gyermekkel, aki fél a haláltól, a pusztulástól, ha csak ostoba szülei nem nyálazzák be mindezzel fél­tükben és aggodalmukban .. .« A „személyazonossági Pro­gramm“ egyedülálló változatát ja­vasolták Detroitban. Itt az AP hír­­ügynökségnek a New York World Telegramban 1951. március 6-án megjelent jelentése szerint azt vetet­ték fel, hogy a gyermekeket teto­válni kell számokkal, »személyazo­nosítási célokra atomtámadás eseté­ben«. A Polgári Védelem Szövetségi Hi­vatalának (FCDA) tervei közül a legkísértetiesebb talán az, amelyre először egy 1952. június 14-i Asso­ciated Press jelentés hívta fel a közvélemény figyelmét. A jelentés közölte, hogy »az FCDA becslése sze­rint az átlagos amerikai városnak két napon belül negyvenezer halot­tat kellene elföldelnie atombombázás esetén« és ezért a hivatal »a városi hatóságokkal, valamint egyházi, te­metkezési, műszaki, egészségügyi és Az Egyesült Ál­lamok politikai és katonai köreinek vezető személyi­ségei időről időre keserű panaszra fakadnak a »há­borús veszéllyel« szemben tapasz­talt »általános kö­zöny« miatt és hangoztatják, hogy lépéseket kell tenni a hely­zet megváltozta­tására. Thomas E. Dewey, New York kormányzójának szavaival: »Ezt a közönyt nem le­het tűrni.* Hogy az ilyesfajta meg­gondolások milyen mértékben befo­lyásolják a »pol­gári védelem po­litikáját«, azt tük­rözi az Egyesült Államok tengeré­szeti miniszté­riuma ipari kap­csolatok hivatalának szócsöve, a Safety Review 1951 májusi száma. A lap a Nagy-Newyorki Biztonsági Tanács évi közgyűlésével foglalkozó cikkében a következőket írta: »A polgári védelmi hatóságok lé­lektani célja, hogy «ellenőrzött fé­lelmet» termeljenek ki a lakosság körében, ami helyes irányba vezet a nemtörődöm közömbösség és a rej­tett pánik szélsőségei között.« A Report for the Business Execu­tive című lap 1950 júniusában a hadirendelések következtében soha nem látott magasságokba szökött vállalati profitokkal kapcsolatban a következőket írta: »Ha a háborús rémületet nem adagolják túl annyira, hogy a kö­zönség immunissá váljék a féle­lemre — akkor szinte vég nélkül segíthet megőrizni a gazdasági fel­virágzást. Akármilyen visszaesés esetén új terveket lehet bevetni, új vészjeleket lehet adni és így (a­ kon­gresszussal) új nagy megrendelése­ket lehet megszavaztatni.« „Véssék jól agyukba­“— figyel­meztette olvasóit a nagy üzleti heti­lap, a US News and World Report 1950 augusztus 4-én — »kitörhet a békeoffenzíva... ha most egy igazi «békerémület» fejlődik ki, figyeljék meg ... vége a fellendülésnek.« Egy dolog mindenesetre világos: a légvédelmi gyakorlatok, amelyek egy hónappal azután kezdődtek meg, hogy a US News figyelmez­tetett a béke veszélyeire — nem fe­nyegettek azzal, hogy kitör a béke­pánik ... (Folytatjuk) Lélek mérgezés I. Atomhisztéria más személyisé­gek bizottságai­val karöltve szé­leskörű előkészü­leteket kezdemé­nyez a várható nagyszámú holt­test eltemetése- Ez a szőke newyorki kislány osztálytársaival együtt felmutatja a nyakába akasztott »dögcédulát«. Az újsá­gok megnyugtatták őt és szüleit: az érme csak olyan magas hőfokon olvad, hogy akkor is megmarad, »ha teste atomtámadás esetén elhamvadnak. (Az Internatio­nal News amerikai hírügynökség felvétele.) Eltemették M. F. Skirjatovot Az M. F. Skirjatov temetésének megszervezésére alakult kormány­­bizottság közölte, hogy M. F. Skir­­jatov holttestét január 20-ra virradó éjszaka elhamvasztották. Az M. F. Skirjatov hamvait tartalmazó urnát a Szakszervezetek Házának oszlop­­csarnokában helyezték el. ★ Moszkva, január 20. (TASZSZ) Január 20-án Moszkvában a Vö­rös-téren eltemették Matvej Fjodo­­rovics Skirjatovot, a Kommunista Párt és a szovjet állam kiváló funk-Moszkva, január 20. (TASZSZ) A január 20-i szovjet lapok közöl­ték az orvosi jelentést M. F. Skirja­tov betegségéről. A jelentés így szól: M. F. Skirjatovnak, aki 1883-ban született, éveken át epeköve volt és az epeutak krónikus gyulladásában szenvedett. A betegség az utolsó két hónapban nagy mértékben súlyosbo­dott. A moszkvai dolgozók január 19-én búcsúztak el Matvej Fjodorovics Skirjatovtól, a kommunista párt és a szovjet állam egyik legrégibb ve­zető személyiségétől, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának tagjától, a Szovjetunió Kom­munista Pártjának Központi Bizott­sága mellett működő pártellenőrző cionáriusát. A téren Moszkva több ezer dolgozója gyűlt össze. A mau­zóleum emelvényén foglaltak helyet a Kommunista Párt és a szovjet ál­lam vezetői. A gyászgyűlést M. A. Szuszlov, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizottságának titkára nyitotta meg. A gyűlésen a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Szov­jetunió Minisztertanácsának nevé­ben N. M. Svernyik, Moszkva és a Moszkva-terület dolgozói nevében N. A. Mihajlov mondott beszédet. Az M. F. Skirjatov hamvait tar­talmazó urnát befalazták a Kreml falába. Az erőteljes gyógymód nem aka­dályozta meg a betegség továbbfejlő­dését, amely szövődményessé vált azáltal, hogy tüdőgyulladás, súlyos máj-, vese- és szívműködési zavarok léptek fel. A jelentést Markov, Bakuljev, Petrovszkij, Vasziljenko és Sztrukov professzorok írták alá. bizottság elnökétől és a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tag­jától. A kommunizmus nagy ügye önfel­áldozó harcosinak ravatalánál G. M. Malenkov, V. M. Molotov, N. Sz. Hruscsov, K. J. Vorosilov, N. A. Bulganyin, L. M. Kaganovics, A. I. Mikojan, M. Z. Szaburov, N. G. Per­vuhin, M. A. Szuszlov, P. N. Poszt­ojelov, N. N. Katalin állt díszőrséget. Ezer és ezer moszkvai vonult el a ravatal előtt, hogy megadja a vég­­tisztességet M. F. Skirjatovnak, az állhatatos kommunistának, aki egész életében a pártot szolgálta, a dolgo­zókért harcolt. A párt- és szovjet szervezetek képviselői, gyárak és üzemek, minisztériumok, főiskolák, tudományos kutató intézetek kül­döttségei némán, fedetlen fővel vo­nultak el a ravatal előtt. A díszőrséget minden öt percben váltották. N. M. Svernyik, P. K. Ponomarenko, I. F. Teroszjan, A. N. Koszigin, V. A. Malisev, N. A. Mihaj­lov, N. M. Pegov, M. A. Jasznov, miniszterek, marsallok, tábornokok és tengernagyok, a főváros párt- és szovjet szervezeteinek aktivistái, munkások, tudósok és művészek áll­tak díszőrséget. Elbúcsúztak M. F. Skirjatovtól, a kommunista párt és a szovjet haza nagy fiától a külföldi országok kép­viselői is. A ravatalra koszorút tet­tek a Kínai Kommunista Párt köz­ponti bizottságának, a Bolgár Kom­munista Párt központi bizottságának, a Lengyel Egyesült Munkáspárt köz­ponti bizottságának, a Román Mun­káspárt központi bizottságénak, a Koreai Munkapárt központi bizottsá­gának, az Albán Munkapárt központi bizottságának, Csehszlovákia Kom­munista Pártja központi bizottságá­nak, a Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének, a Mongol Népi Forradalmi Párt központi bizottsá­gának, a Vietnami Munkapárt köz­ponti bizottságának, Németország Szocialista Egységpártja központi bizottságának nevében. Orvosi jelentés M. F. Skirjatov betegségéről A szovjet dolgozók elbúcsúztak M. F. Skirjatovtól A CGT egységfelhívása A CGT (a francia baloldali Általá­nos Munkásszövetség) a január 29-én tartandó közös akciónap alkalmából felhívást intézett a CFTC-hez (ke­resztény szakszervezeti központ), a CGC-hez (Műszaki Alkalmazottak Általános Szövetsége) és az FO-hoz (jobboldali szocialista szakszervezeti központ). A CGT azt javasolja, hogy a szak­­szervezetek haladéktalanul tartsa­nak közös ülést és adjanak ki közös felhívást, hogy január 29-e a külön­böző akciók (munkabeszüntetések, sztrájkok, a béremelés és garantált országos szakmaközi bérminimum biztosítását célzó megmozdulások­ nagy napja legyen. NÉPSZAVA Fasiszta jellegű törvényjavaslatok az Egyesült Államokban Az amerikai kongresszus képvi­selőházában törvényjavaslatot ter­jesztettek elő, amely javasolja, hogy vonják meg az amerikai állampol­gárságot azoktól a személyektől, aki­ket a hatóságok »felforgató tevé­kenységgel« vádolnak. A szenátus elé két másik törvény­­javaslatot terjesztettek, amelyek kö­zül az első ténylegesen a kommunista párt betiltását javasolja, a második pedig törvényesíti a telefonbeszélge­tések lehallgatását és »a híradási eszközök más megfigyelési módját«. Az első törvénytervezet értelmében »mindenkit, aki belép a kommunista pártba, vagy a kommunista párt tag­jának számít, vagy valakit rábeszél, hogy belépjen a kommunista pártba, vagy hogy a kommunista párt tagja maradjon, közönséges bűnözőként vonják felelősségre«. Brownell igazságügyminiszter az­zal a kéréssel fordult a kongresszus­hoz, fogadja el azt a törvényjavasla­tot, amely súlyosbítja azoknak a büntetését, akik menedéket nyújta­nak »a rejtőzködő kommunisták­nak«.­­ A Szabad Német Szakszerve­zetek Szövetségének közlése szerint 1953. október 1-től december 31-ig a Német Demokratikus Köztársaság 277.567 dolgozója kérte felvételét a szakszervezetek tagjainak sorába.

Next