Népszava, 1954. február (82. évfolyam, 27-50. sz.)
1954-02-02 / 27. szám
NÉPSZAVA 2 Lázas munkában eltöltött négy hét története Megkezdték a cséplőgépalkatrészek programm szerinti gyártását a Szállítóberendezések Gyárában December 28-án történt a nagy esemény, amelynek híre szinte percek alatt bejárta a gyárat. Először az irodákban tárgyalták összebújva, majd gyorsan eljutott a műhelyekbe is. “Az új esztendőben cséplőgépeket gyártunk!« Hihetetlennek hatott mindez. Mindjárt akadt műszaki, aki legyintett: — Cséplőgépet? Az is valami? És éppen mi, akik elsőnek gyártottunk Magyarországon ekszkavátort?! — A munkások között sem volt sokkal jobb a hangulat: »Új munka, új norma — kevesebb kereset!« — mondogatták. Az első pillanatban úgy látszott, nem talál szíves fogadtatásra a Szállítóberendezések Gyárában az az új, megtisztelő feladat, amelyet a kormányprogramja végrehajtása, a Központi Vezetőség határozata követel a gyár dolgozóitól. Talán nem értette meg ez az egyébként lelkes kollektíva a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párthatározat jelentőségét? Nem, nem erről van szó. Megértették, helyeslik, de a kapott feladatot, a cséplőgépek gyártását lebecsülték. Windt elvtárs, a pártbizottság titkára azonnal határozott. A kommunistáknak meg kell magyarázniuk, hogy nehéz, felelősségteljes munkáról van szó, arról, hogy a dolgozó parasztságot minél előbb korszerű mezőgazdasági gépekkel lássuk el. A népnevelők, a legjobb munkások agitálni készültek. Agitálni — mégpedig tettekkel. Már másnap kaptak hozzá segítséget is. Harminc elvtárs érkezett az EMAG-ból: mérnökök, technikusok és szakmunkások. Hoztak magukkal rajzokat is és egy teherautó megmunkálandó cséplőgépalkatrészt. Bizony nagy volt a műszakiak meglepetése a rajzok láttán: «Nem is olyan egyszerű munka lesz ez!« A gyár legjobb munkásai, elsősorban a kommunisták, Amon József, Szentmihályi Mihály lakatosok és Diszl József esztergályos kezdtek az alkatrészek megmunkálásához. Másnapra pedig az üzemi bizottság hatalmas feliratokat készíttetett, amelyeken vörös betűk adták hírül, hogy Diszl József 146, László János 165, Meichner József 200 százalékos teljesítményt ért el a cséplőgépalkatrészek megmunkálásán. A lakatosok sem értek el kevesebbet, mint azelőtt, pedig az, »új munkán« dolgoztak. Hibácska Ilona sztahanovista esztergályos, ifjúmunkás — nemrégen került faluról a gyárba — megkereste népnevelőjét: — Elvtárs! Én is szeretnék ilyen munkát kapni, adjatok, ha lehet. Tudom, milyen nagy könnyebbséget jelentenek ezek a gépek aratáskor. Meg is írom a szüleimnek, hogy most már mi is cséplőket gyártunk, talán hozzájuk is jut belőlük. És egyre több esztergagépre került ki a kis tábla: »Ezen a gépen cséplőgépalkatrész készül.« A kétkedés helyébe bizalom, a munka jó elvégzésének óhaja lépett. Megmutatni az EMAG-istáknak, hogy a »szállítások« nemcsak gyorsan tanulnak bele az új munkába, hanem túl is tesznek rajtuk! A műszaki főosztály lett a gyár »főhadiszállása«. Krázl Károly elvtárs, az EMAG műszaki osztályának vezetője itt adta át tapasztalatait. És megindult a tanácskozás az átállás legfontosabb feladatairól. Szilvássi Béla, a gyár fiatal fődiszpécsere és Szilágyi Alajos, a technológiai osztály vezetője szorgalmasan dolgoztak az átszervezésen. Szilvássi elvtárs lelkesedése mindenkit magával ragadott: néhány nap alatt melléjük állt az egész műszaki gárda. Hiszen nem volt itt szó igazi ellenkezésről, csak egy kis szakmai sovinizmusról. Most azonban a gyakorlott műszaki ember szemével meglátták az új feladatban azt is, ami még az EMAG-istáknak sem jutott eszükbe annak idején. S titokban arra gondoltak: hátha mi oldjuk meg jobban? Minden osztály megkapta a maga feladatát: a szerkesztési osztály ismerkedjék meg a rajzokkal és dolgozza fel az egész rajzdokumentációt! A termelési osztály és az anyagbeszerzés létesítsen gyors kapcsolatot a kooperáló vállalatokkal. A gyártáselőkészítési osztály lásson hozzá a gyártás megszervezéséhez. A gyártmányelőkészítési osztály pedig gondoskodjék a szerszámokról. Az első feladat a rajzok feldolgozása volt. Enélkül nem kezdődhet meg a gyártás. A szerkesztési osztály vállalta, hogy február 20-ig elkészül az egész dokumentáció másolásával. Eközben a termelési osztály három fürge és fáradhatatlan munkatársa, Moharos Imre, Gáspár Lajos és Gadácsi Lajos, megkezdte a harcot az anyag megszerzéséért. Nagy volt a »tét«: hengereltáru, fa, öntvény! Egyikhez sem juthatni könnyen! Igaz, segített a minisztérium is: »művi« készletből kapták meg a hengereltárut. Január közepetáján pedig a Dunakeszi Vagongyárban aláírta a két gyár képviselője a jegyzőkönyvet, amely biztosítja háromszáz vagon fa feldolgozását a cséplőgépekhez. Szilvássi és Szilágyi elvtársak vezetésével lázasan dolgoztak a műszakiak az üzem átszervezésén. A forgácsolóműhelyben az új munkának megfelelően a gépi kapacitást ismét fel kellett mérni. A számítások szerint 128 százalékos gépkihasználással érhetnek el százszázalékos tervteljesítést. Ez azt jelentené, hogy papírforma szerint »nem fér be« a műhelybe az új munka. Az előzetes tapasztalatok, az első forgácsolási eredmények azonban bebizonyították, hogy biztosan számíthatnak a dolgozók versenylendületére. A kongresszusi verseny alatt sok értékes újítás születik majd, ami az egész műhelyben emeli a termelést, meggyorsítja a munkát, így még jobb lesz a gépek kihasználása. A régi csörlőműhely helyén sajtolóműhelyt létesítettek a préselt alkatrészek előállítására. Két új présgépet kell még szerezniük a minisztérium segítségével. Az ekszkavátorműhelyt jelölték ki szerelőcsarnoknak. Itt végzik majd a szerelést a nyolc ütemben. Az üzemraktárakat közvetlenül a szerelőműhelyek közelében helyezték el, hogy a szerelésre váró alkatrészeket minél rövidebb idő alatt szállíthassák a soron következő munkahelyre, ötletesen és észszerűen szervezték meg — Szilvássi elvtárs javaslatára — a szerelőműhely munkáját: az első műszak befejeztével nem kezd rögtön a második, hanem csak két óra múlva, így a forgácsolóműhely mindig kellő előretartásssal dolgozhat és a szerelőknek nem lesz kieső idejük, mert a rakodómunkások a kétórás »szünetben« előkészítik az anyagot és a szerszámot, az összeszerelt gépeket pedig elszállítják a próbaterembe. Ezzel a módszerrel hét cséplőgépet készíthetnek majd egy műszakban. A kérdés eldöntésénél természetesen figyelembe kellett venniök nemcsak az anyagbiztosítás és az alkatrészelőregyártás nehézségeit, hanem a szerelde és a próbaterem befogadóképességét is. Folyamatos szereléssel nyolc-kilenc gép is készülhet egy műszakban, de erre még — a kooperáló vállalatok szűk kapacitása miatt — nincs lehetőség. A műszaki vezetők azonban már most gondoltak a jövőre: ha a forgácsolóműhely dolgozói begyakorolták az új munkát, gyárthatják majd az eddig kooperációban készült alkatrészeket is, így a szerelőműhely már könnyebben áttérhet a folyamatos szerelésre. Megoldásra vár még egy nem kevésbbé fontos probléma, de ez már nem üzemszervezési kérdés, túlnő a gyár keretein. Az éjszakai műszak dolgozói számára éjjel egy órakor külön HÉV járatokat kell indítani. Jelentős számú vidéki és pesti dolgozóról van szó, aki másképpen nem térhet haza otthonába, mert az utolsó HÉV-kocsi 12 órakor indul. A gyár dolgozói számítanak rá, hogy megoldódik ez a probléma is. Az idő mindjobban sürget, a feladatok újak, nagyok. Érezték ezt a gyártáselőkészítés dolgozói. Éppen ezért hasznos, új módszerrel kezdtek az adagoláshoz és a művelettervezéshez. A műhelyben, a gépek mellett, munka közben folyt a művelettervezés. Segítséget nyújtottak ehhez az EMAG-tól kapott és a helyi viszonyokhoz megfelelően módosított művelettervek. Megtörtént minden előkészület az új feladat eredményes végrehajtására. A négy rövid, lázas munkában eltelt hét alatt a gyár kollektívája bebizonyította, hogy kész harcolni a kormányprogramm megvalósításáért, a Központi Vezetőség határozatáért. Január utolsó hetében elkészült az első három cséplőgép valamennyi alkatrésze és megkezdődött a szerelés. Február elsején pedig megindult az alkatrészek programm szerinti gyártása is. Most már nyugodt lelkiismerettel várják a nagy napot, február 20-át, amikor kigördül a próbateremből az első ES 42-es cséplőgép. Addig azonban még egy kis meglepetést szereznek az EMAG-istáknak, versenyre hívják őket a III. pártkongresszus tiszteletére. A műszakiak pedig arra gondolnak, hogy nemsokára új tábla kerül a kapura: Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár. És titokban már azt tervezgetik, rajta lesz ezen a kapun az élüzemcsillag is! Miért ne lenne, ha egyszer mindannyian akarják... Pongor Magda A földművelésügyi minisztérium felhívása a mezőgazdasági termelés területén kívül dolgozó mezőgazdasági szakemberekhez Mezőgazdaságunk fejlesztésének nagyszerű feladatait csak akkor valósíthatjuk meg, ha a mezőgazdasági szakemberek minél nagyobb számban vesznek részt a termelés közvetlen irányításában. A gépállomások, termelőszövetkezetek dolgozóinak tömege, a falu népe várja azoknak a szakembereknek a segítségét, akik jelenleg irodai vagy hasonló beosztásukban nem tudják kellőképpen gyümölcsöztetni tudásukat. A mezőgazdaság dolgozói számítanak rájuk megnövekedett feladataik végrehajtásában, számítanak közvetlen tanácsaikra, útmutatásaikra, a gépek jobb kihasználása, a helyes agrotechnika alkalmazása, a hozamok növelése érdekében. A földművelésügyi minisztérium ezért felhívással fordul azokhoz a mezőgazdasági szakemberekhez, akik jelenleg nem a mezőgazdasági termelés területén dolgoznak: jöjjenek a gépállomásokra, termelőszövetkezetekbe, a községekbe! Legyenek a mezőgazdaság felemelkedéséért megindult hatalmas küzdelem cselekvő részvevői. Szaktudásukkal mozdítsák elő a párt és a kormány célkitűzéseinek megvalósítását, a dolgozó nép életszínvonalának felemelését. A párt és a kormány fokozott megbecsülésben részesíti a mezőgazdasági szakembereket. Messzemenően gondoskodik anyagi és szociális helyzetükről. A földművelésügyi minisztérium tudatában van annak, hogy a helyi ismeretekkel rendelkező szakemberek az általuk választott termelőszövetkezetekben vagy községben eredményesebb munkát tudnak kifejteni, ezért a lehetőségekhez képest elősegíti, hogy a szakemberek az általuk választott munkahelyen dolgozzanak. Az agronómusok a gépállomások személyi állományába tartoznak, munkásságukat a gépállomáson vagy közvetlenül a termelőszövetkezetekben és a községekben fejtik ki. A mezőgazdasági szakemberek az iskolai végzettség és a szakmai gyakorlat figyelembevételével 1050 Fttól 1750 Ft-ig terjedő havi fizetést kapnak, ezenfelül működési területük termelési terveinek túlteljesítéséért pénzbeni és természetbeni prémiumban részesülnek. A földművelésügyi minisztérium minden szakember számára biztosítja a helybenlakást. A háztartás jobb ellátásának biztosítása céljából a családfenntartók abban a községben, vagy városban, ahová munkaterületük tartozik, fél katasztrális holdtól egy katasztrális holdig terjedő háztáji földterületet kapnak. Az agronómusi munkakör betöltésére jelentkezhetnek mezőgazdasági egyetemet, gazdasági akadémiát, mezőgazdasági főiskolát, mezőgazdasági középiskolát, mezőgazdasági akadémiát, mezőgazdasági technikumot és kétéves mezőgazdasági szakiskolát végzett növénytermelő, kertész és szőlőtermelő szakemberek. Akik vállalkoznak erre a szép feladatra, a megpályázott munkahely szerint illetékes megyei tanács vb. mezőgazdasági osztályához, a Budapesten lakók, vagy Budapesten dolgozók pedig a földművelésügyi minisztérium személyzeti főosztályához adják be kérelmüket. A jelentkezéshez csatolni kell a szakképzettséget és a termelési gyakorlatot igazoló okiratokat, vagy azoknak hiteles másolatát és részletes önéletrajzot A jelentkezőket az általuk választott gépállomás telephelye szerint illetékes megyei tanács mezőgazdasági osztálya hívja be. A jelentkezéssel kapcsolatos útiköltséget a megyei székhelyen való megjelenéskor megtérítik. A Budapestről, vagy a megyei székhelyről községbe, falura költöző szakember az átköltözés után az előző munkahelyén élvezett három havi alapfizetésének megfelelő öszszegű segélyben részesül. A költözési költséget a földművelésügyi minisztérium ezen az összegen felül téríti meg. Eddig soha nem tapasztalt szép feladat vár a mezőgazdasági szakemberekre. A földművelésügyi minisztérium számít rájuk és várja a jelentkezőket. 1954. FEBRUÁR 2. KEDD A budapesti tanács végrehajtó bizottságának közlése a gázellátásról A fővárosi tanács végrehajtó bizottsága felhívja Budapest lakosságának figyelmét arra, hogy a Budapesti Gáz- és Kokszművek generátortelepeinek meghibásodása miatt a gázszolgáltatásban átmeneti zavar keletkezett. A meghibásodás kiküszöbölése folyamatban van és február 3-án, szerda reggeltől a normális gázszolgáltatás biztosítva lesz. Ez ideig, további zavar elkerülése érdekében, szükséges, hogy a lakosság gázt semilyen célra ne fogyasszon. Ezért a lakóházak fő gázcsapjait el kell zárni. (MTI) A Termelőszövetkezeti Tanács ülésének második napja A Termelőszövetkezeti Tanács vasárnap folytatta munkáját. A vasárnapi ülésen megjelent Rákosi Mátyás elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Nagy Imre elvtárs, a minisztertanács elnöke, Dobi István elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke és Darabos Iván elvtárs, az Elnöki Tanács titkára is. Az ülés elején a részvevők megtárgyalták és elfogadták a Termelőszövetkezeti Tanács elnökségének azt a beterjesztését, hogy a következő három termelőszövetkezetet javasolják a minisztertanácsnak »Az ország élenjáró termelőszövetkezeti gazdasága« cím, vándorzászló és az ezzel járó százezer, ötvenezer, illetve huszonötezer forintos pénzjutalom elnyerésére: 1. a Somogy megyei barcsi Vörös Csillag termelőszövetkezetet, 2. a Csongrád megyei szentesi Felszabadulás termelőszövetkezetet, 3. a Győr megyei peresztegi Szabadság termelőszövetkezetet. A javaslat indokolását Béres Sándor, a Termelőszövetkezeti Tanács titkára ismertette, majd azokról a termelőszövetkezetekről beszélt, amelyek jó eredményeik nyomán még számbajöhettek a vándorzászlók és a pénzjutalmak elnyerésére. Ezek a következők: a balfi Micsurin, a koppánymonostori Dózsa, a hajdúböszörményi Vörös Csillag, a mágocsi Rákosi, a végegyházi Szabadság és a palotási Május 1 tsz. A Termelőszövetkezeti Tanács ülésének második napján folytatódott Dobi István beszámolója felett a vita. A vitában számosan felszólaltak. A kétnapos értekezlet eredményét Dobi István foglalta össze, majd a Termelőszövetkezeti Tanács tagjai elhatározták, hogy Dobi István referátuma alapján felhívással fordulnak az ország termelőszövetkezeteihez. Élenjáró termelőszövetkezeti elnökök kitüntetése Hét tsz-elnök kapott Szocialista Munka Hőse címet Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa a minisztertanács javaslatára a termelőszövetkezeti mozgalom erősítésében és példamutató társasgazdaságok kialakításában szerzett érdemei elismeréséül 45 termelőszövetkezeti elnököt magas kitüntetésben részesített. Heten közülük a »Szocialista Munka Hőse« címet kapták. A kitüntetéseket Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, a Termelőszövetkezeti Tanács elnöke szombat délután az országgyűlés épületében ünnepélyes keretek közt adta át. A kitüntetettek nevében Losonczi Pál, a barcsi Vörös Csillag tsz elnöke, a Szocialista Munka Hőse mondott köszönetet. A kitüntetések átadása után Dobi István fogadást adott az ünnepségen megjelent termelőszövetkezeti elnökök tiszteletére. Szocialista Munka Hőse kitüntetést kapott: Musitz József (koppánymonostori Dózsa tsz), ifj. Kovács József, (balfi Micsurin tsz), Péti János (tamási Vörös Szikra tsz), Jámbor István (földesi Rákóczi tsz), Losonczi Pál (barcsi Vörös Csillag), Mike István (környei Dózsa tsz), Sziveri Kálmán (mágocsi Rákosi tsz). Munka Érdemrendet kapott: Simon Imre (hajdúböszörményi II. kongresszus), Kerekes András (végegyházi Szabadság), Bruck Gábor (kápolnásnyéki Vörösmarty), Kovács János (letkési Bástya), Kiss András (mezőberényi Előre), Ágh József (gamás-vittyapusztai Vörös Sugár), Jandó Imre (rábacsanaki Kossuth), Baurecz István (Kisbéri Dózsa). Szocialista Munkáért Érdemérem kitüntetést kapott: Varga József (vámoscsaládi Nagy Család), Nagy István (túrkevei Táncsics), László János (cibakházi Vörös Csillag), Bényei Gábor (karcagi Kossuth), Barkóczi Pál (füzesgyarmati Vörös Csillag), Rusz Dezső (telekesi Petőfi), Szabó Imre (dányi Lenin), Tolnai Sándor (enyingi Ezüst Kalász), Dominko István (nagyfakosi Dózsa), Kelemen Sándor (biatorbágyi Dózsa), Orgoványi János (palotási Május I), Tánczos Ferenc (nagykanizsai Vörös Csillag). Munka Érdemérem kitüntetést kapott: Ivanics István (nagyszénási Dózsa), Csorba János (sóstóhegyi Vörös Csillag), özv. Kovács Józsefné (orosztonyi Első Megyei Tanácskozás), Horváth Mihály (orosházi Dózsa), Bartha András (füzesabonyi Petőfi), Tóth László (dejtári József Attila), Lökös György (kölesei Petőfi), Vajas Gábor (nyíresaholyi Vörös Csillag), Lasszer Ferenc (Beloiannisz-falvi Béke), Ludvig Istvánná (hatvani Gorkij), Antal József (komlói Kossuth), ifj. Nyakó Miklós (hajdúnánási December 21), Babarcai József (zombai Vörös Csillag), Patai József (kölesdi Haladás), Kardos Lajos (zóki Villám), Deák Ferenc (orgoványi Alkotmány), Kiss Bertalan (kesznyéteni Szabadság), Horváth Ferenc (acsádi Petőfi), Az országos nőkonferencia felhívása a magyar nőkhöz Az országos nőkonferencia tanácskozásait vasárnap reggel folytatták az építők Rózsa Ferenc kultúrotthonában. Felszólaltak az üzemek, falvak küldöttei, valamint Benke Valéria, az Országos Béketanács titkára, Ratkó Anna, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára is. A harminchét felszólalásra Vass Istvánna, a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének főtitkára válaszolt. Ezután felolvasták az országos nőkonferenciának a magyar nőkhöz intézett felhívását. — Mi, az országos nőkonferencia részvevői, üzemek, gyárak gépei mellől, falvakból és tanyákról, iskolák katedrái, hivatalok íróasztalai mellől, a családi otthonok köréből gyűltünk össze, hogy társnőink bizalmából a legkülönbözőbb társadalmi rétegek asszonyainak és leányainak küldöttjeiként tiszta szívvel elmondjuk, okos szóval megbeszélük közös dolgainkat —■ kezdődik a elhívás szövege. A felhívás ezután felszólít minden magyar asszonyt és leányt, hogy minden eddiginél lelkesebben, öntudatosabban vegyék ki részüket népünk mostani, nagy feladatainak valóraváltásában. — Magyar asszonyok! A kormány programomjában boldog életetekről, családotok jólétéről, gyermekeitek jövőjéről van szó — mondja a felhívás, amely ezután az üzemek és gyárak munkásnőihez szól. Kifejti, hogy a magyar ipar — különösen a könnyű- és élelmiszeripar — nem nélkülözheti a nők odaadó munkáját. Az állami gazdaságok, gépállomások, termelőszövetkezetek dolgozó nőihez és az egyénileg gazdálkodó parasztasszonyokhoz szólva a felhívás méltatja azt a nagy szerepet, amely a nőkre vár a mezőgazdaság felvirágoztatásában. Az értelmiségi pályán dolgozó nők felé szólva a felhívás leszögezi, hogy népünknek ma inkább, mint bármikor, szüksége van a tudományos és kulturális vonalon tevékenykedő nőikre, a pedagógusokra, orvosnőkre, mérnötknökre, tecnikusokra, agronómusokra. A háziasszonyok, anyák és feleségek főleg a gyermekek fegyelmezett, erkölcsös, munkaszerető nevelésével, a kellemes családi otthon biztosításával járuljanak hozzá a felemelkedés programmjának megvalósításához. Az országos nőkonferencia felhívása befejezésül kiemeli, hogy száz- és százmillió asszony van a világon, aki a magyar nőkkel együtt minden munkára és tettre kész azért, hogy a nagyhatalmak közötti vitás kérdéseket tárgyalások útján rendezzék, hogy a béke fennmaradjon és tartós legyen. A Szovjetunió és a felszabadult országok asszonyainak munkájától, sikereitől várják a példát és buzdítást a kapitalista országokban, a gyarmatokon élő nők százmilliós tömegei. A magyar nőknek is úgy kell dolgozniuk mindig és mindenütt, hogy méltók legyenek erre a bizalomra. »Magyar nők! Közös erővel valósítsuk meg nagy célkitűzéseinket, a béke, a munka, jólét programmait, teremtsük meg a gyermekek, anyák, családok még boldogabb életét!* — fejeződik be az országos nőkonferencia felhívása a magyar nőkhöz. Végül a konferencia megválasztotta az MNDSZ országos elnökségének tagjait és póttagjait. A konferenciát Erdei Lászlóné zárta lea.